Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-10 / 134. szám
Szadat beszéde INDIA Kommentátorunk írja „Várom, hogy Amerika kifejtse nézeteit“ Anvar Szadat egyiptomi elnök kétnapos körutat tett a szuezi fronton állomásozó egységeknél. Ez alkalommal két ízben is fontos beszédet mondott Mindenekelőtt tagadta, hogy eredeti követeléseihez képest Egyiptom bármi engedményre volna hajlandó a Szuezi-csa- toma megnyitása érdekében. Az alternatíva: háború vagy béke — mondotta. Egyiptomot nem is annyira Izrael, mint inkább az Egyesült Államok álláspontja érdekli — folytatta Szadat. — «►1967 decemberében az Egyesült Államok okmányt juttatott el hozzánk, amelyben elismerte, hogy Egyiptom és Izrael határa az (egykor) Palesztina nemzetközileg megvont határa. Nemrégiben megkérdeztem Rogerst, vajon továbbra is ez-e a fölfogásuk? Azt válaszolta, hogy igen.« Az elnök így folytatta: »-Továbbra is várom, hogy Amerika kifejtse nézeteit. Ha támogatja területeink megszállását, úgy fogom tekinteni, mint Izrael partnerét, de ha más nézetei vannak, akkor hadd halljuk őket.« Szadat ezután megismételte a Szuezi-csatoma megnyitásával kapcsolatos egyiptomi föltételeket, amelyek — mint mondotta — nem képezhetik alku tárgyát. E feltételeket megkapta Washington is. — Minden részleges megállapodásnak magában kell foglalnia az egyiptomi csapatok átkelését a víziút keleti partjára. — Ha ez megtörtént, hathónapos tűzszünet lép életbe. Nem vagyok hajlandó elfogadni meghatározatlan időre szóló tűzszünetet, amíg egyetlen izraeli katona is tartózkodik Anvar Szadat, az Egyesült A rab Köztársaság elnöke (jobboldalt) szemlét tart a frontvonalon. Képünkön: Egy egyiptomi őrmester beszámolóját hallgatja. j (Telefotó: AP—MTI—KS) földünkön. Ha hat hónap leforgása alatt (Jarring közvetítésével) nincs rendezés, és ha a teljes kiürítés nem történik meg, akkor az egyiptomi haderőnek joga van arra, hogy földjét fölszabadítsa. »■Egy százaléknyi remény van a békés megoldásra« — mondotta hallgatóságának Szadat. — »-Ez az, amiért még nem adtam ki a tűzparancsot. Egyebekben pedig — tette hozzá — Egyiptom inkább kész egymillió katonáját föláldozni, mintsem földjéből bármennyit is odaadni.« Az egyiptomi elnök a távlatokról szólva mindenekelőtt leszögezte: Izrael nem legyőzhetetlen, s ha megkísérli, hogy mélyen behatoljon Egyiptom területe fölé, az EAK is ezt fogja tenni: ha megkísérli, hogy napalmmal bombázzon, ugyanazt fogja válaszul kapni. A biztató jövő felé mutató tényezők között Szadat a szovjet—egyiptomi szerződést említette. Megfékezték a járvány terjedését Folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok Folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok a kolera- járvány sújtotta Indiai határvidékre, ahol közel négy és fél millió pakisztáni menekült él táborokban, sátrakban vagy a szabad ég alatt, rendkívül nyomorúságos körülmények között. Kedden több mint 17 millió dolláros készpénzajánlat érkezett különböző ENSZ- szervezetektől. Ugyanakkor kedden egy 24 főből álló amerikai katonai segélycsapat érkezett a helyszínre, hogy segítséget nyújtson a menekültek elhelyezésében és visz- szatelepítésében. Daccai bejelentés szerint a hét elején mintegy ezer menekült tért vissza Kelet-Pakisztánba. Adzsoi Kumar Mukherjee indiai fő államminiszter kedden sajtóértekezleten közölte, hogy valamelyest sikerült megfékezni a járvány terjedését. A miniszter sajtóértekezletét megelőzően a járvány halálos áldozatainak számát hivatalos körökben több mint 2000-re becsülték, ami körülbelül fele a diplomáciai körökben elterjedt becslésnek. A nyugat-bengá- liai kormány hét határkerületet járvány sújtotta vidéknek nyilvánított. Hivatalos helyről származó értesülések szerint az indiai kormány újabb táborokat kíván létre- síteni. A Koszigin— Jaroszewicz találkozó Amióta Lengyelország pártja és népe közös erőfeszítéssel úrrá lett a decemberi drámai eseményeken, igen sok hír. érkezik Lengyelországból. Taíán több, mint korábban. A megújult vezetői .stílusnak a többi között ez is jele: nyíltabban és bővebben áradnak a híradások, érkezik az információ mind a meglevő problémákról, mind a sikeres megoldásokról, mind pedig a soron levő feladatok meghatározásáról, a körülöttük folyó építő vitákról. Így például — hogy csak néhányat soroljunk fel — sűrűn foglalkozik most a lengyel sajtó, s nyomában a világsajtó is, az új lengyel népgazdasági tervvel, az abban levő arányok módosításával, azzal a széles körű és sokoldalú vitával, amely végső formába öntését megelőzte. Érdekes volt az a hír is, amely a leghatásosabb tö - megkommunikációs eszköz: a televízió induló új műsoráról számol be. A varsói tévé is megkezdte a fórum sorozatát, amely címében és jellegében is hasonlatos a magyar televízió azonos című műsoréhoz. A nézők írásban és telefonon feltett különböző kérdéseire az első fórum adásban nem kisebb személyiség, mint Szydlak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának titkára válaszolt Miként belföldön is megélénkült és mind gyümölcsözőbbé lesz a párbeszéd a vezetők és a vezetettek között, akként elevenednek Lengyel- ország diplomáciai, külhoni kapcsolatai is. Csak a közelmúltat tekintve, emlékeztetünk például Edward derek és Piotr Jaroszewicz budapesti látogatására, amely mindkét fél véleménye szerint igen szívélyes körülmények között zajlott le, és még szorosabbra fűzte népeink barátságát. A legfrissebb lengyel diplomáciai esemény pedig: Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök látogatása Moszkvában, ahová szovjet kollégája, Alekszej Koszigin kormányfő hívta meg Miként a lengyel és a szovjet sajtó híradásai rámutatnak: a tárgyalások eredményeként az aláírt egyezmény alapján, jelentősen tovább fejlődik a két ország gazdasági együttműködése. A Trybuna Ludu rámutat: a Szovjetunió komplett gyárberendezéseket szállít Lengyelországnak, és ipari létesítmények építésében is részt vesz. A kereskedelmi forgalom növelésének és az elektromos számítási technikában való kooperációnak Lengyel- ország szempontjából különösen nagy jelentősége van. A két ország, a két párt és a két nép politikai együttműködésének és barátságának természetes következményeként állandóan tovább fejlődnek a két ország közötti gazdasági kapcsolatok. A bővítésnek még számtalan kiaknázható lehetősége van, mindkét fél kölcsönös előnyére. Bizonyos, hogy a moszkvai Koszigin—Jaroszewicz találkozó nagy mértékben hozzájárult ezeknek a lehetőségeknek a gyakorlati továbbfejlesztéséhez. ALLENDE: A gyilkosság célja az volt, ^ hogy zűrzavart idézzen elő Edmondo Perez Zujovic volt chilei kereszténydemokrata párti' belügyminiszter meggyilkolása országszerte felháborodást és megdöbbenést keltett. Santiago tartományban kihirdették a rendkívüli állapotot, és éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. Salvador Allende chilei köz- társasági elnök kedd esti rádió- és tv-beszédében »Chile, a kormány és a nép ellen elkövetett bűntettnek« nevezte a volt miniszter meggyilkolását. A gyilkosság célja az volt — hangoztatta az elnök —, hogy zűrzavart idézzen elő az országban, s megakadályozzák a népet abban, hogy előrehaladjon a demokrácia útján, az elmaradottság állapotából kivezető szociális reformok útján. A legfrissebb jelentések szerint a chilei rendőrség a tette- iak nyomára bukkant, s az egyik gyilkos személyazonosságát sikerült megállapítania. A feltételezett gyilkos Ronald Rivera Calderon 24 éves foglal- kozásnélkülí, büntetett előéletű fiatalember. Személyazonosságát több jelből, így a terroristák által a gyilkosság elkövetésekor használt lopott gépkocsin talált ujjlenyomatokból állapították meg. A nyomozás eddigi eredményei és a szemtanúk vallomásai alapján a bűncselekményt három tettes követte eil. Országos körözésük folyik. Zujovic gyilkosai további politikusok meggyilkolásával fenyegetőznek. Juan San Miguel, a Chilei Kereszténydemokrata Párt titkára szerint ismeretlen személyek kedden, alig néhány perccel a volt belügyminiszter meggyilkolása utón telefonáltak a párt központjába és azzal fenyegetőztek, »hogy elteszik láb alól« Juan de Dios Carmona kereszténydemokrata párti szenátort, a Frei-kormány volt hadügyminiszterét. Bejelentették azt is, hogy Narciso Irure- ta szenátornak a kereszténydemokrata párt elnökének neve »szintén a kivégzendők listáján szerepel«. (MTI) Az FBI kommunistaellenes hisztériája Hoover, az Amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI! igazgatója, új kampányt indított, amelynek célja kommunistaellenes hisztéria felszítása az Egyesült Államokban. Hoover a képviselőház költségvetésügyi bizottságának zárt ülésén azzal ijesztgette a képviselőket, hogy az Egyesült Államokat »vörös veszély fenyegeti«. Állítása szerint Moszkva »mozgatja az Egyesült Államokban a terrorista akciókat abban a reményben, hogy ez előmozdítja céljának elérését- az amerikai kormány megbuktatását«. Rágalomáradatát »mti a követeléssel tetézte, hogy szavazzanak meg újabb dollár- milliókat az FBI szükségleteire, ismerjék el az FBI jogát arra, amit a gyakorlatban már széles körben űz: az amerikai állampolgárok telefon- beszélgetésének lehallgatását, különböző szolgálati helyiségekben lehallgató készülékek és magnetofonok elhelyezését. Hoover bejelentette azt is. hogy bővítik az FBI külföldi kirendeltségeit. Az iroda ügynökei az elmúlt évben Libanonban, Venezuelában, Dániában, Bolíviában, Para- guayban és Izraelben is kiépítették központjaikat, úgyhogy ezzel 17-re emelkedett azoknak az országoknak a száma, ahová az FBI ügynökei már behatoltak. (MTI) Vélemények az amerikai foglyok Nguyen Van Tien és Clifford nyilatkozata Robert Leggett kaliforniai demokrata párti szenátor kedden sajtóértekezleten arról számolt be, hogy Nguyen Van Tien, a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének helyettes vezetője közölte vele: »Ha a felek megegyeznek az összes amerikai fegyveres erő kivonásának időpontjában, mi még ezen időpont előtt szabadon bocsátunk minden amerikai foglyot.« Leggett és Nguyen Van Tien május 31-én találkozott Párizsban. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint az Egyesült Államok örömmel fogadná Nguyen Van Tien kijelentésének hivatalos megerősítését. Clark Clifford volt amerikai hadügyminiszter hasonló értelmű nyilatkozatot tett. Kijelentette, oka van azt feltételezni, hogy a VDK és a DIFK szabadon bocsát minden amerikai foglyot 30 nappal azután, hogy az Egyesült Államok bejelenti fegyveres erőinek kivonását Indokínából, tehát még a tulajdonképpen: kivonulás előtt. A Johnson- kormány utolsó hadügyminisztere az AP amerikai hírügynökségnek adott interjújában felvázolta egy javaslat körvonalát. Eszerint: az Egyesült Államok bejelentené, hogy az idén december 31-ig kivonja teljes katonai személyzetét Dél-Vietnamból, Laoszból és Kambodzsából, és ugyanebben az időpontban beszünteti az amerikai fegyveres erők szárazföldi, légi és tengeri hadműveleteit Dél- Vietnamban, Észak-Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában. Viszonzásul a VDK és a DIFK hozzájárulna ahhoz, hogy szabadon bocsásson minden amerikai foglyot 30 nappal azután, hogy Hanoi és Washington közösen bejelentette a megállapodást, s ahhoz is hozzájárulnának, hogy tartózkodnak a kivonási időszak alatt az amerikai katonai személyzet biztonságát veszélyeztető támadásoktól. Hivatalos amerikai helyről egyelőre nem nyilvánítottak véleményt Clifford elgondolásairól. (MTI) A „kulturális forradalom*" után A Lityeratumaja Gazeta című szovjet hetilap szerdai száma közli P. Karpil diplomata cikkét, amelynek címe: Kína a kulturális forradalom után. P. Karpil cikkében a »kulturális forradalom« néhány következményét elemezve rámutat arra, hogy a »kulturális forradalom« eltávolítotla mindazokat, akik hangot adtak elégedetlenségüknek, vagy kételkedtek Mao Ce-tung bélés külpolitikájának helyességében. Az elégedetlenség egyre fokozódott, és már fenyegette az abszolút hatalmat. Az ország választ várt arra a kérdésre, hogy mi az oka a gazdasági kudarcoknak és balsikereknek Kínában. Ügy tűnik, Az európai biztonságért Moszkvában a társadalmi szervezeteik képviselői megválasztották az európai biztonságért küzdő szovjet bizottságot. A 134 tagú bizottságban sok más ismert személyiség mellett helyet foglal Tyereskova, a világ első női űrhajósa. A képen: Tyereskova, a szovjet nőbizottság elnöke megnyitja a társadalmi szervezetek ülését. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Mao Ce-tung és közvetlen környezetének tagjai akkoriban határozták el, hogy eltávolítanak minden régi kádert, csupán azokat hagyva meg, akik valóban »hűek Mao elnökhöz«. A vezetőiktől megfosztott pártszervezetek megszűntek működni. A politikai helyzet megszilárdítása, 1968 után a pekingi vezetők megkezdték azoknak a pártszervéknek létrehozását, amelyekbe csupán Mao Ce- tung »kipróbált követői« kerültek be. A múlt év vége óta tartanak tartományi gyűléseket, és megkezdték a pártbizottságok megalakítását. Ezzel kapcsolatban — hangzik a cikk — két jellegzetes dolog ötlik szembe. Először: a tartományi gyűlések küldötteit nem választják, hanem kinevezik; másodszor: rendszerint a területi katonai körzetek parancsnokait és a katonai körzetek politikai biztosait nevezik ki e pártbizottságok első titkáraivá és azok helyettesévé. Ezek a személyek irányítják a helyi közigazgatási szerveket is, amelyek felsőbb utasításra jöttek létre a pártbizottságok és az alkotmányos népi tanácsok szétzúzása után. Mint a cikk szerzője hangsúlyozza, a »kulturális forradalomnak « még egy jellegzetes vonása van. A »kulturális forradalom« rendkívüli mértékben megerősítette Mao Ce- tung személyi kultuszát, és a Mao elnök csalhatatlanságába vetett határtalan és vak hitet meghonosította az állami politikában is. Mindenben egyetlen ember — Mao — kinyilatkoztatása dönt. Végül — hangsúlyozza a szovjet diplomata — eltűntek az irodalom és más művészetek alkotásai. Mindent Mao Ce-tung művei és versei, valamint a tőle vett idézetek helyettesítenek. Semmi sem Igazolhatja azt — hangoztatja végül Karpil —, hogy a világ egyik legnagyobb nemzete egyetlen személy kultuszába süllyedt, és elszakadt nemcsak a világtörténélemtől, hanem saját történelmétől és kultúrájától i*. 2 SOMOGYI ! Csütörtök, iSTE
