Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-08 / 132. szám

Ezrek tapsoltak

Látványos honvédelmi nap Siótokon

, . m

$

Motorosok felvonulásával

kezdődött a siófoki honvédelmi nap szombaton este. A Magyar Honvédelmi Szövetség fennállása óta ez volt megyénkben — látványosság, szervezettség tekintetében, — a legnagyobb szabású, a legfe- gyelmezettebb, s ezért is aratta a legnagyobb sikert.

Zenés ébresztő köszöntötte vasárnap reggel a város lakóit, s az üdülőket, akik közül a tűző nap ellenére is nagyon sokan ott voltak a sportpályán az ünnepi megnyitón, majd megtekintették a sportbemuta tókat.

Az elnökségben helyet foglalt Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára, dr. Csonka Tibor ezredes, az MHSZ főtitkárának helyettese, a város és a megye több állami és társadalmi vezetője, valamint a fegyveres testületek s a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg csapatainak képviselői.

Juhász István, a városi párt- bizottság titkára köszöntötte őket, s a honvédelmi nap más vendégeit, a nézőket, majd dr. Kassai János, a megyei tanács titkára mondott ünnepi beszédet. Szólt annak a munkának a jelentőségéről, fontosságáról, amelyet az MHSZ végez a fiatalok honvédelemre-hazafiság- ra való nevelése és a tartalékosok továbbképzése érdeké- oen.

Üttörők tornagyakorlatával kezdődött a bemutató. A siófoki X. és 2. számú általános iskola, ezt követően a gimnázium fiataljai arattak fegyelmezett, látványos gyakorlatukkal nagy sikert. A repülőmodellezők, a »-rókavadászok«, a rádió távirányítású repülőmodellezők — köztük Kiss Lajos, az MHSZ kaposvári versenyzője, de mások is — azt igazolták, hogy megyénk fiataljai nemcsak kedvelik, de értik is a modellek kezelését, irányítását. Joggal érdemelték ki, hogy több mint százan minősített versenyzők, négyen pedig tagjai az országos válogatottnak is.

Határőreink segítőtársaikkal

— a jól idomított kutyákkal — arattak nagy tapsot, és a siker bizonyítéka, hogy a bemutatót délután, a labdarúgó-mérkőzés szünetében — a nézők kérésére

— megismételték.

A marcali motorosok az elmúlt tíz évben három országos bajnokságot nyertek, megyénknek jó hírnevet szereztek. Most Mihalics Géza irányításával (aki szintén ismert, jó nevű versenyzője volt a csapatnak), most is bizonyságot adtak tudásukról, ügyességükről. Erhardt János, Borsos József, Varjaskéri Tibor, Nagyfi Sándor és a többiek bemutatóját épp olyan nagy taps fogadta, mint néphadseregünk és a szovjet katonák közös, fegyveres tornagyakorlatát, amellyé': a délelőtti műsor véget ért.

Ezrek foglaltak délután he lyet s tapsoltak a rózsaligetber a mólón és a strandon, amiko kezdetét vette a légiparádí Sokan az Európa-szálló tetejé -§ ről, mások az ez alkalomra in dított sétahajókról szemlélték műrepülők lélegzetelállító gya korlátáit.

Erdős Mihály, az MHSZ ver senyzője igen nagy technike tudást "és bátorságot igényi gyakorlatokat: orsókat, leborí tást, legyezőt, amerikai fordu lókat hajtott végre, s hasonlc elismerést szereztek a kötelék ben szálló műrepülők is, akii | Farkas Gyula irányításával adtak bizonyságot összeszokottsá-i gukról, felkészültségükről.

Piros léggömböket engedtek a mólóról a magasba, s a ballonvadász Fajér Péter — az MHSZ kiváló sportolója — igazolta: jó szemmel, biztos kézzel s irányzékérzékkel rendelkezik, mert egyetlen ballon sem ment céltalanul útjára, mind szétpukkant a gép alatt.

Hatalmas célkereszt jelezte a vízben, hogy a magasban szálló repülőgépen levő tíz ejtőernyősnek hová kell ugrania. Vona János — ez volt a 620. ugrása — és társai bátorságból, de ügyességből is ízelítőt adtak a nézőknek.

Nagyon sok érdeklődő tekintette meg a hajómodellezőket, s a haditechnikai bemutatót, és

MAI KOMMENTÁRUNK

este a szabadtéri színpadnál csaknem ezren foglaltak helyet. Nagy tapssal fogadták, jutalmazták a honvédségi művészegyütteseknek, a siófoki Balaton táncegyüttesnek és a kaposvári Fegyveres Erők Klubja Sztár együttesének műsorát.

Eredményes sikeres volt a

siófoki honvédelmi nap. A Magyar Honvédelmi Szövetség, illetve a különböző klubokban, szakkörökben tevékenykedő fiatalok látványos, fegyelmezett gyakorlatokkal bizonyították a szövetségben folyó nevelőmunka eredményességét.

Szalai László

Ügy érzem, nem véletlen a jelenség. Az utóbbi időben többször is szóba került különböző fórumokon, különböző emberekkel folytatott beszélgetésen egy teljesen azonos téma: az információ, a tájékozottság fontossága. Nem tudatosan terelődött rá a szó, »jött magától-», mint olyan, amire azt szoktuk mondani: erről beszélni kell.

A miértre kerestem a választ, s tulajdonképpen az elhangzott gondolatmozaikok önmagukban egésszé, feleletté álltak össze. Szövetkezeti vezetőink — kivált azok, akik kezdettől fogva töltik be tisztüket — bizonyos gyakorlatra tettek szert; kialakítottak egy, az üzemükben a gazdálkodásuk jellegének leginkább megfelelő módszert. A gazdaságirányítási rendszer változása, az önállóság azonban egészen más, újfajta követelmények elé állította őket. Az eltelt csaknem három és fél év, most már gyakorlati tapasztalatokkal is igazolta: az új körülmények, az új közgazdasági környezet igenis új irányítási módszereket kíván, s aki ezt nem ismeri fel, azon előbb-utóbb »túllép» az idő. Magyarán: alkalmatlanná válik a vezető az irányításra, noha korábban vitathatatlan érdemeket szerzett.

Hogy ez aztán milyen emberi problémákat okoz és okozhat, arról most nem is kívánok szólni. De van ennek egy más, még súlyosabb oldala is. Az új követelményeknek nem megfelelő vezető — az esetek többségében nem tudatosan — a gazdaság, a szövetkezet egészét — enyhén szólva — rendkívül nehéz helyzetbe hozhatja, olyan gazdasági, pénzügyi nehézségekbe sodorhatja, amelyekből esetleg csak hosszú évek gyötrelmes, nehéz munkájával lehet kilábalni. Akadnak szomorú tapasztalatok erre vonatkozóan.

Nos, ezek a tapasztalatok, ezek a tények, a mozgató rugói annak, hogy mostanában újult erővel vetődik fel: nem lehet, nem szabad megfelelő előrelátás, tájékozottság, informáltság nélkül irányítani, vezetni. A tájékozottságnak, az ismeretanyag megszerzésének számtalan módja van; a szakkönyvektől, a szakfolyóiratoktól kezdve a tapasztalatcseréken keresztül a személyes érdeklődésig, beszélgetésekig.

Élni kell ezekkel a lehetőségekkel, élni, hogy ne »lépjen túl« az idő temérdek tapasztalattal rendelkező szövetkezeti vezetőinken, s ne kerüljenek közösségek és szövetkezetek mélypontra, nehéz helyzetbe.

V. M.

Elmennek a lányok

A munkaerő-vándorlás sok gondot okoz a vállalatoknak. A felmérések tanulsága szerint leggyakrabban a fiatalok változtatnak állást.

A Sütőipari Vállalatnak egyre több szakmunkásnőre lesz szüksége: vannak munkafolyamatok, ahol a nők kézügyessége jobban kamatoztatható. 1965-ben vettek fel először lányokat ipari tanulónak. Kilenc lányt. Ketten az iskolát sem fejezték be.

— Akiknek legjobban könyörögtek a szüleik, azok mentek el a leghamarabb — mondja Beke István személyzetis.

A hét lány 1968-ban végzett.

— Jó tanulók voltak valamennyien. Jutalmakat kaptak.

1969-ben négyen mentek el. 1970-ben csak egy, ő a következő évben ugyan visszajött, aztán most májusban megint elment. Jelenleg a hét közül ketten dolgoznak még itt, de egyikük már a felmondási időt tölti.

1969-ben két lány végzett. Mindketten a vállalatnál maradtak. 1970-ben hárman végeztek. Még tavaly elmentek. Júliusban, illetve augusztusban.

Az idén nem végez lány.

— Este hatkor, hétkor, nyolckor kezdődik nálunk a munka. Hogy meddig tart? A megrendeléseknek meg kell lennie! Nincs tévé, nincs tánc, nincs szórakozás nekik. Nekünk pedig szükségünk van szakmunkásnőkre!

1969-ben huszonegy, 1970- ben öt lány kezdte tanulni a sütőipari szakmát. Eddig négyen morzsolódtak le.

— Az idén huszonnyolc főt iskolázunk be.

Lássuk a fiúkat! 1965-ben nyolcán kezdték a tanulást, egy ment el. 1966-ban tizenegyen

kezdtek, elment három, 1967- ben öten, elment kettő.

— A fiúk kitartanak a behívóig, s a leszereléskor dől el, hogy maradnak-e.

— Milyen okok játszanak még közre?

— Csak Kaposváron van iskola. Kollégiumi férőhelyet nem tudunk biztosítani, a szülők többsége viszont nem szívesen engedi el gyerekét a messzi városba.

Az iskolába tehát kaposváriak vagy Kaposvár környékiek kerülnek, akik eleve Kaposváron akarnak maradni, pedig a vállalatnak negyvenkét üzeme van szerte a megyében ! És Kaposváron sok más vállalat is van ...

— A sütőipari oktatást decentralizálni kellene. Jó lenne, ha Nagyatádon, Siófokon és Marcaliban is indulna iskola... A kollégium mégis a legnagyobb gondunk. Még egy osztályt tudnánk indítani az idén, s lenne jelentkező is, de nem tudjuk elhelyezni őket. A mostani szakmunkásaink pedig lassan kiöregednek.

— Mit tettek eddig?

— Évi huszonhatezer forintért egy 9x4 méteres helyiséget bériünk, az 1968-ban felvett tanulók közül tizenkét lányt ott helyeztünk el. Valami megoldást a műszakebosztásra is kell találnunk, az eltávozok egyrésze szívesen visszajönne, mert nem az anyagiakkal, s nem a munkával voltak elégedetlenek. Egy női brigádot akarunk alakítani. Nappal dolgoznának, ők csinálnák a finomabb munkát igénylő pékárut ...

És a dolog másik oldala: megfontoltabban, körültekintőbben kellene oályát választaniuk a fiataloknak; jobban ismerni saját képességeiket, s a követelményeket. Nekik sem jó — nem beszélve most a

sokszor emlegetett népgazdasági kárról! —, ha kitanulnak egy szakmát, s aztán elmennek másfele dolgozni. Elpazarolt évek ezek...

— Milyen a létszámhelyzetük? •

— Még ötven embert azonnal tudnánk foglalkoztatni, aztán pár hét múlva, a balatoni megrendelések növekedésekor újabb százat.

S. F.

Helikoni tapasztalatok

Négynapos, nemes vetélkedő után befejeződött a diáktalálkozók sorában legrangosabbnak elfogadott, idei keszthelyi helikon. A több mint 3500 részvevő diák és 260 kísérő tanár jó érzésekkel, megelégedetten távozott, s különösen boldogok a 93 középiskola azon tanulói, akik a szakzsürik által kiadott 102 arany-, 151 ezüst- és 141 bronzérem tulajdonosai lettek.

A somogyi versenyzők teljesítményét értékelve úgy látom: az adott körülmények között becsületesen helytálltak, s jól szerepeltek a diáktalálkozón. Azért kell hangsúlyozni ezt, mert nem használtuk ki most sem eléggé lehetőségeinket. Ahogy a városi, megyei versenyeknek nem volt rangja, s millió félreértésre, ellenérzésre adott okot a sokszor felületes szervezés és ítélkezés; úgy a döntők sem érdekelték az illetékes somogyi szakembereket, pedig bizonyára tanulságos lett volna az adott művészeti ág országos nevű szakembereinek döntéseivel megismerkedni. Több ellentmondást tapasztalhattak volna a megyei ítéletek és a helikoni bírálatok között.

A vendéglátó keszthelyiek egyébként szinte erejükön felül vállalták a meghívottakkal együtt közel 4000 ember elhelyezését. A szervező bizottság 1973-ra reformokat helyezett kilátásba, s jó lenne, ha alapjaiban megváltoztatott megyei gyakorlatunkkal elébe mennénk ezen reformoknak. A rendezők javaslatokat várnak; s talán még az olyan apró ötletek is hasznosíthatóak, mint az, hogy a sportfelelősök tanácskozását a KISZ inkább az országjáró diákok találkozóján vagy egy-egy rangosabb területi sportesemény alkalmával rendezze meg, s a helikoni ünnepségek műsorába inkább a KISZ kultúrfelelőseinek tanácskozását illessze. (Idén ugyanis nem így volt.) Nem töltötték be funkcióikat a klubok, s különösen nem a somogyi klub (csak meghatározott időben tartották napközben is nyitva, s nem töltötte be azon feladatát sem, hogy gyülekező- helynek legalább alkalmas legyen. Sajnálatosnak találtuk, hogy a városban elhelyezett klubunkat népszerűsítő ajtónyi hirdetőtáblák a Kalevalát mint finn népballadát,(!) reklámozták).

99

Hadjárat“ a kártevők és a gyomok ellen

A Somogy megyei Növényvédő Állomás a megyei növényvédelem központja. Szervező, irányító, ellenőrző funkciót gyakorol. Együttműködik más megyék állomásaival, s rengeteg kísérletet végez. Ezeknek eredményeit a minisztériumi engedélyezés után a somogyi termelőszövetkezetek és gazdaságok hasznosítják. Jelenleg 9 helyen, 33 növényvédő szerrel 11 fajta kísérletet folytatnak.

Somogy megyében évente mintegy 55 millió forint értékű növényvédő szert használnak fel. Nagy Endrétől, az állomás főmérnökétől arról érdeklődtünk: hol tartunk az

idén a vegyszerezéssel.

— Nagyon nagy gond a ga- bonalisztharmat-fertőz«,: 51

ezer hold. A mezőgazdasági üzemek egy része nincs meggyőződve a védekezés szükségességéről. Az időszakos szárazság a Bezosztája búzánál csúcsszáradást okozott. A gabonaféléknél egyébként folyamatos feladat a vegyszeres gyomirtás elvégzése. A tavalyi kisebb termés után arra lehetett számítaná, hogy a

tsz-ek nem ragaszkodnak a gyomirtás elvégzéséhez. Ezért széles körű felvilágosító munkát fejtettünk ki. 99 051 holdon már végeztek eddig a gyomirtással. A talajlakó kártevők 12 ezer holdat fertőztek meg, a megye mezőgazdasági üzemeiben hétezer holdon védekeztek.

Megjelent a vetésfehérítő a kaposvári, a siófoki és a nagyatádi járásban ötezer hektáron. A pillangósok nagy része lombkártevőkkél fertőzött. A csipkéző- és a vineél- lérbogár például 17 ezer holdban tett kárt. Ötezerről űzték el ezeket vegyszerrel. 800 holdon jelentek meg a borsócsipkéző bogarak. Több mint 4500 holdon védekeztek a gazdaságok.

— A gabona vegyszeres gyomirásáról már szó esett. Hogyan halad a munka más növényeknél?

— A kukoricánál 80 ezer holdon végezték véle. Még nem értek a végére. A burgonya gyomirtása kifogástalanul sikerült 1200 holdon. A cukorrépánál 1400-on végeztek; az idén emnél a növénynél egyébként a Nata vegyszerkomponens okozott károsodást. A váratlan szárazság miatt a gyomirtó szer nem tudott a talajba jutni, a hirtelen eső viszont nagy mennyiséget mosott a gyökérzethez. Nem volt meg a folyamatosság. Gyomirtás folyt még borso-, lucerna- és napraforgóföldön.

— Mi a helyzet a gyümölcsösökben?

— Az ahnatermésűeknél mintegy 8000 hold volt fertőzött, nyolcszázon rendszeres a védekezés. Lisztharmat 800 holdon károsította az almafákat; sajnos, a megfelelő el lenlépéseket csak 230 holdon tették meg. A csonthéjasoknál a barackmoly szaporodott el. A károsodás és a védekezés számai: 1700 és 630 hold. Az őszibaracknál lisztharmat tapasztalható és a levélfodroso- dás is előfordul. Lássuk a szórványgyümölcsösöket! A védekezés 1400 holdat érintett a mintegy 4500 hold fertőzöttből. A közösben és a háztájiban megkezdődött a burgonyabogár elleni »-hadjárat« is. A siker száz százalékosan biztosítva van. L. I*

Eredmények:

Énekkarok: a kaposvári Táncsics Gimnázium vegyeskara (vez.: Zá- kányi Zsolt), a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium női kórusa (vez. Merényiné Papp Éva) arany, a Munkácsy Gimnázium vegyeskara (vez.: Dorogi István) és a fo- nyódi Karikás Frigyes Gimnázium (vez. Hajba Józsefné) bronz.

Irodalmi színpadok: a Mukácsy Gimnázium ezüst, a marcali Lady János Gimnázium és Szakközépiskola bronz.

Néptánc: a kaposvári Móricz

Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola ezüst, a tabi Rudnay Gimnázium bronz.

Versmondás: Papp Ibolya (Táncsics), Doma Ilona (Fonyód), Király Mária (Marcali) arany; Iby Klára (Siófok) ezüst, Haáz Attila (Munkácsy), Deutsch István (Táncsics), Sárdi Edit (Nagyatád) és Ti- bold Béla (Szakmunkásképző) bronz.

Hangszerszóló: Matyasovich Erzsébet (Munkácsy) arany; Vígh Pál, Vörös Gábor és Élthes Agnes (Táncsics) ezüst; Harsányi József, a Vörös—Körtés duó (Táncsics), valamint Horváth Jenő, Fűzi Ibolya (Munkácsy) bronz.

Ének: Szultzer Ilona (Táncsics) arany; Komlenecz Ilona (Munkácsy) ezüst; Kéczés Éva—Berdán Judit (Fonyód), Angéli Angela bronz, valamint Angéli Angela és Komlenecz Hona duó (Munkácsy) bronz.

Társastáncban a kaposvári Nosz- lopy Gáspár Szakközépiskola, a Munkácsy és a Táncsics Gimnázium versenyzői bronzot kaptak; a tánczenekarok közül a Táncsics négytagú együttese aranyat.

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság különdíját kapta a Táncsics és a Munkácsy kórusa, valamint Élthes Agnes (Táncsics).

Képzőművészet: Bagó Erika

(Munkácsy) arahy; Lamping Tamás (Táncsics) bronz.

Néprajz: Kajtár Aida (Fonyód), Velczenbach István (Táncsics) arany; Benedek Márta (Táncsics) ezüst; Koletár Hajnalka és Veres Jenő bronz. (A többi pályázat eredményét lapunk múlt vasárnapi számában közöltük.)

összegezve: szépen dolgoztak a somogyi diákok. Fonyódra 2 arany és 2 bronz, Marcaliba 1 arany és 1 bronz, Nagyatádra 1 bronz, Siófokra 1 ezüst, Tabra és a kaposvári Ipari Szakmunkásképző Iskolába 1 bronz, a Móricz Zsigmond Mezőgazda- sági Szakközépiskolába 1 ezüst, a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolába 3 bronz, a Munkácsy Gimnáziumba 4 arany, 4 ezüst, 11 bronz és 1 különdíj, a Táncsics Gimnáziumba 5 arany, 7 ezüst, 7 bronz és 2 különdíj került.

Ezek a kétévente megrendezésre kerülő diáktalálkozók az iskolák kulturális munkájának középpontjában állnak, s bár természetes, hogy nem fogadható el objektív mércének az iskolák helikoni szereplése (és azt megelőzően a városi, járási, megyei döntőkön való részvé - tel), pillanatnyilag ez a somer gyi középiskolák művészeti munkájának keresztmetszete.

Szíjártó István

SOMOGVINÉPLAP Krdd, 1971. jánins 8.

3