Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-05 / 130. szám
A telefon mindig kevés Húsz perc és egy kérdőjel Megőrizzük a szívünkben A hír megdöbbentő: csütörTulajdonképpen egyéves munkát vettek alapul, amikor a Pécsi Postaigazgatóság hivatalainak és üzemeinek odaítélték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját és a kongresszusi oklevelet, de az eredmények mögött hosszú évek szívós munkája rejlik. Az üzemek, hivatalok munkája. A postáról általában akkor veszünk tudomást, ha valamit nem jól csinál. Aki pontosan kapja a levelet, táviratot, nem reklamál. Ha gyorsan kapcsolják a kért interbeszélge- tést, természetesnek tartjuk. A postások legutóbbi szakszervezeti kongresszusán úgy fogalmaztak: éppen azért szép a munkájuk, mert emberi kapcsolatokat közvetít. Ezt a közvetítést azonban emberek végzik, s éppen úgy megvan a tévedés lehetősége, mint másutt. Munka a számok tükrében A feladatok itt is évről évre nagyobbak. A jelenről jól informál néhány szám. Egyetlen nap alatt — 1971. június 1-én — 1800 esetben kapcsolt a kaposvári posta másik települést, s ugyanezen a napon 1650 alkalommal hívták vidékről Kaposvárt. A múlt hónapban félmilliónál több h^- lyi telefonbeszélgetést folytatott Kaposváron a 3500 telefonállomás. Az ehhez szükséges műszaki feltételek biztosítása — azért, hogy ne dühöngjünk a hallgatóval a kezünkben — állandó felügyeletet kíván. Jártam a városi főközpontban, láttam, milyen gyorsan peregnek a gépek, s milyen sokan dolgoznak azért, hogy egy porszem se zavarhassa meg ezt az órához hasonlítható mechanizmust. A pénztárak forgalma májusban 222,5 millió forint voit. A hónap végi záráskor fillérre stimmelt minden. Naponta 16 ezer levelet, háromszáz táviratot, ezerhatszáz ex- presszlevelet visznek a címzettekhez. Ezért — s mindazért, ami a posta feladatához tartozik — négyszáz ember dolgozik. Ellentmondások, gondok — Ha valaki Kaposváron az ország legtávolabbi járási székhelyére felad egy táviratot, húsz percen belül az ottani postán van. Külön telexrendszer biztosítja a gyorsaságot — mondja Békefi István, a megyei postahivatal vezetője. — Az viszont, hogy a címzett mikor kapja meg, már kérdéses. A létszámtól „UttSrtt- birodalom" a fővárosban »Üttöró-bi rodalom« lesz vasárnap délelőtt Budapesten a felvonulási tér: az V. országos úttörő-ta'lálkozón részt vevő mintegy 30 000 piros és kék-nyakkendős pajtás szín- pompás felvonulással köszönti a negyedszázados jubileumához érkezett gyermekszervezetet. Pontosan 10 órakor harsonák jelzik a seregszemle nyitányát. Szabó Ferencnek, a Magyar Ü ttör ők Szövetsége főtitkárának üdvözlő szavai után a több tízezer gyerek ajkáról felhangzó DIVSZ-in- duló hangjaira felkúszik a magasba a nemzetiszínű zászló. Ezt követően négyezer vidéki és hatezer budapesti fehér inges, piros nyakkendős kisiskolás sorakozik fel, s újítja meg ünnepélyesen fogadalmát. Az ünnepi beszéd után a fogadalom-roegújítók sorfala között kezdődik az impozáns felvonulás. függ. A postán is van egy derékhad, amelyik sokszor emberfölötti munkát végez, de vannak olyanok is, akik nem érzik át hivatásukat. A létszámhiány nálunk mindig gond. A táviratkézbesítők — mert ezt a munkát gyorsan kell végezni — Riga motorokat kaptak. Rövid idő alatt tönkrementek a gépek. Most MZ-ket vettünk, de egyelőre nincs, aki ráüljön. — Tehát gépesítik a postát? — Nagyon lassan. Tulaj-donképpen amit elmondtam, ez minden. Legföljebb a néhány írógépet, az összeadógé- pet és a leveleket bélyegző automatát tehetem még hozzá. A posta is vállalatszerű gazdálkodást folytat: fejleszteni csak a nyereségből tud. Ami most van, már azt jelzi, hogy elkezdődött valami: az előfeltételek megteremtése után újabb lépés következik országosan is. A pénz azonban nagyrészt a távbeszélő-hálózat fejlesztésére kell. Kaposvár háromezerötszáz állomása kevés. Bánsági Istvántól, a Somogy megyei Távközlési Üzem vezetőjétől tudom, hogy körülbelül 1500 telefonbekapcsolási kérelem fekszik a postán. Legtöbbjüket egyelőre nem tudják kielégíteni. — Miért? — Nagyobb beruházásra lenne szükség. Pedig alig fejeződött be a másik. Igaz, a távközlés erőteljesen fejlődik, de rohamosan nőnek az igények is. Ha elkészül a Kali- nyin-városrészben a szolgáltatóház, négyszáz ikerállomás kiszolgálására alkalmas alközpontot építünk. Nem biztos azonban, hogy ezzel csökken az igénylők száma. Tudomásom szerint Európában — Svédországot kivéve — mindenütt ez a helyzét. KaPiros nyakkendős gyerekek meneteltek tegnap Kaposvár utcáin. Időnként megálltak, egy térképvázlat fölött összedugták a fejüket. A járókelők mosolyogva kerülték ki a járda közepén tanakodó pajtásokat. Hiába, komoly dolog az akadályverseny! Minden lépést meg kell fontolni. Ha eltévednek, nem találják meg az állomásokat, és akkor kevesebb lesz a pontszám. A megye 170 legjobb úttörője gyűlt össze délelőtt a Szabadság parkban, ök képviselik majd a somogyiakat az országos jubileumi úttörőtalálkozón. Az indulás előtt azonban főpróbát tartottak. Megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, meghallgatták a megyei úttörőtitkár díszparancsát. Aztán kezdődött a játék, az úttörőélet mindenkori fénypontja: az akadályverseny. Az első utasítás így szólt: »Alakítsatok járásonként egy- egy őrsöt!-« — Te leszel a mókamester! — Ki tud főzni? Folyik á szervezés a »főhadiszállásán-“, a Hámán Kató iskola udvarán. Itt még nyüzsöghetnek, de az indítóállo- máson, az úttörőházban már fegyelmezetten kell megjelenni. Tízpercenként előbukkan egy-egy csoport. A. kaposváriaknak könnyű, mert ismeposváron kívül azonban nekünk a megye más részein is fejleszteni kell. Bevezetés előtt áll a távválasztó rendszer. Tovább folyik a külterületeknek a postai telefonhálózatba való bekapcsolása. Épül az új siófoki posta, s elkészülte után Szemestől Aligáig jelentősen javulnak a telefonálási lehetőségek. Siófokon egyébként még az idén is kézi kapcsolású központ küszködik az . egyre nagyobb forgalommal. Nagyatádon is fejlesztünk. Az emberektől függ A fejlődéssel járó gondok megoldásában nagy feladatokra vállalkoznak a postások. A szocialista brigádok vállalásai, »A szakma ifjú mestere« mozgalom sokat segít a napi feladatokban is. Azt mondják, a posta kitűnő szakmunkásképző : speciális munkaterületei jó felkészültséget igényelnek. A jó szakembert azonban meg is kell fizetni, a a postások bére — köztudottan — nem tartozik a magas bérkategóriák közé. A mostani bérrendezés egyes kategóriákban segít,majd valamit: csökkenti a gondokat. S a bér mellett fontos szempont a munkahely fölszereltsége is. Sokszor jártam a postán, s nem egyszer tapasztaltam, hogy bontanak, alakítanak. Ennék eredménye ,a korábbinál jobb szociális ellátottság. A körzetmesterségek dolgozói ma már nem motorkerékpárral, hanem gépkocsival járnak vidéken, s a táviratokat is motoron hordják. Azt azonban, hogy a feladatokat hogyan oldják meg, döntően rik a városukat, a vidékieknek már sokkal nehezebb a .dolguk. — A Latinca-múzeumot keresitek? Akkor rosszfelé indultatok. Éppen ellenkező irányba kell mennetek — buzgólkodik egy kislány, akinek a melegítőjén piros betűkkel virít: OMEGA. A íonyódi járás tíz úttörője megköszöni a segítséget, és csak később jönnek rá, hogy félrevezették őket. Hát igen, ez is hozzátartozik az akaAz Egyetértés Tsz-rt az idén is számíthatnak i A siófoki Egyetértés Termelőszövetkezet minden évben részt vállalt az üdülők, pihenni érkezők ellátásaiból. Kertészetükben az idén is másfél holdon terem a paprika. Zöldségféléket is termesztenek. A nyaralók ezekből a termékekből az elárusítóhelyen vásárolhatnak majd. Egész hálózatot épített ki a termelőszövetkezet. Közismert a Siófok főterén »üzemelő« pecsenyesütő — zöldségbolt — borkimérés »kombinátjuk«. A hajóállomásnál a napokban fejezik be az újabb hármasegység típusú eladóhelyük felállítását. Vasvázú épületeik lesznek ezek. s bort, kolbászt, hurkát, süteményt vagy növényféleségeket vásárolhatnak majd itt a vendégek. Tavaly ezen a helyen már állt egy épületük, ahol bort és pecsenyét árusítottak. A bevétel hatszázezer forint volt. Az új létesítményre 180 000 forintot költ a tsz. A szabadstramdon is áll egy pavilon. S az üdülő emberek a balatonszéplaki fürdőhelyen is tapasztalhatják: a siófoki Egyetértés Tsz felmérte az igényeket, s ennek megfelelő a kínálata is áruféleségekből. Ügy tervezik: az idei fürdőszezonban hétszáz levágott és feldolgozott süldőt küldenek saját vágó- hídjukról az elárusító helyekre, melyeken tizenkét embert foglalkoztatnak. Két parkosító brigádjuk a Balaton-parton szépíti a magyar tenger környékét. A legtöbb munkát természetesen Siófokon végzik. Ahogy az elnök, Márton Lajos mondta: »A város legyen ékköve a tónak!« Az »ékkő csiszolásában« segít tehát a' két brigád. dályversenyhez! Egy talpraesett úttörő ne hagyja magát megtéveszteni! Azért megtalálják a múzeumot, csak egy kis kerülővel érnek oda. A negyedik állomáson, az úttörőmozgalom történetével kapcsolatos kérdéseken kívül a tejipari vállalat kellemes meglepetése várta a pajtásokat: egy pohár hideg kakaó meg vajas, sajtos és túrós zsemlék. — Repeta nincs? — érdeklőtökön Moszkvában, életének 77. évében, elhunyt Pusztai Gazda Jenő, a Latinca-százaú egykori parancsnoka. Az őszszel még itt járt Somogybán, feszes vigyázzban állt az obe- liszk előtt a Nádasdi erdőben, s amikor a Latinca-emléktúra részvevői megkoszorúzták a mártírok, emlékművét, szeme sarkában megjelenték a fájdalom könnyei. ötven évig nem látta szülővárosát, azt a megyét, melyben hittel és nagy elszántsággal harcolt a Tanácsköztársaság idején. Először a Tanács- köztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóján járt itthon, velünk együtt ünnepelt, majd pedig tavaly láthattuk újra.. Biztos, hogy még felnőttként sem felejtik el a berzencei úttörők, milyen szenvedélyesen beszélt Latinra Sándorról, arra kérve őket, hogy legyenek büszkék e lei- emelkedő forradalmárra, s folytassák azt a harcot, amelyet ő és társai megkezdték 1919-ben. Senki sem gondolta volna, hogy ezt a friss szellemű, mindenre kitűnően emlékező veteránt soha többé .nem láthatjuk. Alig múlt 20 éves a magyar-történelem szakos tanárjelölt, amikor nagy lelkesedéssel nekilátott a La- tinca-század szervezésének, s először szakasz-, majd pedig századparancsnoka lett. Mindig ott volt a híres karhatalmi századdal, ahol a legmelegebb volt a helyzet. Egy percre sem ingott meg, keményen harcolt az ellenforradalmárok ellen. S akkor sem hátrált meg, amikor kínozták, egyik börtönből a másikba szállították. S amikor az első alkalommal lehetőség nyílt rá, Bélgrádon, s Bécsen át Moszkvába emigrált, hogy ott dolgozzon a munkáshataiom ügyéért. Munkásként kezdte egy textilgyárban, majd továbbtanult, s textilmémök lett. Mint a párt egyik alapító dik egy apró, szőke iyá, akinek huncutul csillog a szeme. — Ha most is jóllaktok, ki eszi majd meg a krumplipaprikást? Mire az utolsó őrs kilép az úttőröház kapuján, az első csoport már kanállal a kezében üli körül a párolgó kondért a Cseri parkban. Az étkezés sorrendjében egymás után lobban fel a tűz, a bográcsok alatt pattog a rozsé. — Jaj, vigyázz, én már megsóztam! — kiabálja kétségbeesetten az egyik »szakács«. Vigyázni kell, mert jön a »minőségi ellenőrzés«. A paprikásfőzés ugyanis a verseny utolsó »akadálya«. Délután tapasztalatcserére ültek össze a küldöttek, este pedig vidám tábortűz fárta a tagja, ott állt díszőrségben Lenin koporsója mellett, Kun Béla oldalán pedig a leniniz- mus hű védelmezője volt. Számtalan megtisztelő tisztséget látott el, nagyon sok kitüntetést kapott életébe». Mint nyugdíjas — aki azonban továbbra is tevékenyen részt vett a társadalmi, a .politikai és a gazdasági életben — Moszkva délnyugati városrészében élt népes családjával. Felesége, Mária Gazda Ivanova, gyermeke, két unokája, s dédunokája, Lenocska — akinek még Kaposvárra is elhozta a képét az ősszel —, számtalan barátja, elvtársa, tisztelője gyászolj* most Moszkvában; itt, Somogybán pedig egy egész, megye lakossága, hiszen a kitartó harcost, az eszrrle hű "katonáját tiszteli benne. Befejeződött a Tanácsköztársaság egyik kiemelkedő somogyi alakjának tiszta és nyílegyenes pályája. Példája azonban tovább él a somogyi emberek szívében. Három rajzlap a kapu alatt Jő egy éve már, hogy tanácsainknál felvetődött az igény, a városi, járási hivatalok és a megyeháza portáján olyan képzett tanácsi dolgozó adjon felvilágosítást, aki azonnal meg tudja mondani például azt, hogy egy munkaügyi problémával kit, hol és mikor lehet fölkeresni. Csupán néhány hétig dúlt a vihar a »diplomás portások« kinevezése körül, aztán az egész abbamaradt, s a tanácsházakban az informátor szerepét a kapu alatt kifüggesztett táblácskák töltötték be. ' Ezeken elolvashatjuk, hogy a különböző szakigazgatási szervek vezetői és ügyintézői melyik emeleten és hányas számú szobákban találhatók meg, s az is fölfedezhető, hogy mettől meddig tart a félfogadás. Az igazán praktikus felvilágosítás módszerére a csurgói nagyközségi tanácson bukkantunk. Az egész, nem más, mint a kapu alatti falécekből összeállított táblára szegezett három műszaki rajzlap. Rajtuk az egyes osztályok dolgozóinak neve, s azoknak az ügyeknek a felsorolása, amelyekben ok intézkednek. Ha valaki építésiengedélykérelemmel állít be a tanácsházára, akkor az, ÉKV-osztály címszó alatt megtalálja ,az ügyintéző nevét, s azt is, hogy naponta mikor keresheti fel, Az egész olyan egyszerű, sőt egyszerűbb, mint egy pofon. Nem kell »egyetemet végzett« portás, még csak üvegkálickára sincs szükség, 1 csupán néhány papírra, s aki tud olvasni, máris nekiindul - hat a lépcsőknek. Tetszett még Csurgón az is, hogy a tanácsrendeletek egy-egy példányát is kirajz- szögezték erre a táblára, s akit érint vagy akit érdekel, az az ügyintézők és tanács- vezetők háborgatása nélkül megtudhatja a határozatot. S». G. programot. Rezes Zsuzsa az emberektől függ. Kercza Imre Főpróba a jubileumi találkozó előtt A „főhadiszállá a tábortűzig SOMOGTI NÉPLAP Szambát, 1971. Június 5. 3
