Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-27 / 149. szám
ORSZÁGGYŰLÉS UTÁN A képviselők tervei Veget ért az országgyűlés nyári ülésszaka. A kormányprogram fölötti vita tükrözte azt, amit Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke mondott zárszavában : — Nem volt látványos ülésszak, hiszen a munkáról, a tennivalókról volt elsősorban szó. I>e a felszólalók arról győztek meg engem, s a kormányt, hogy bíznak bennünk, nemzetünk egységes. Bízom abban, hogy ez az egység jut majd kifejezésre a következő években, a munkában, a feladatok megoldásában is. Radnóti László, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke korban ugyan nem, de mint képviselő, a fiatalabbak közé tartozik. Első munkaülése volt az országgyűlésnek, amelyen mint képviselő részt vett. — Árról győződtem meg, hogy szövetkezetünk — gazdaságpolitikai célkitűzéseivel — helyes úton jár. De újabb ötleteket is kaptam, ahhoz, hogy saját erőnkből, az eddiginél jóval többet kell tennünk a szolgáltatás javításáért. Erre van mód és lehetőség. A szövetkezet már tett lépéseket a szolgáltatás színvonalának emelésére. Ezért építettek Csurgón szolgáltató házat, s most azon fáradoznak, hogy új, eddig nem működő részlegeket indítsanak be. A napokban megnyílt fényképész részlegük. A nagyatádi Komfort Ktsz vezetőivel együttműködési tervet készítettek. Eszerint a két szövetkezet megosztja a nagy járást, úgy, hogy a lakosság igényeit a legjobban kielégíthessék. A nagyatádiak elsősorban a gépkocsikat, a csurgóiak pedig a háztartási gépeket, a rádiókat, televíziókat javítják. Ezenkívül több községben hoznak létre felvevőhelyeket, s néhány községben kisebb üzemet is. Együttműködnek a fogyasztási szövetkezetekkel, s vállalják a ruhakészítést és a lakásfestést is. A takarékszövetkezettel Zákányban közös üzletházat, szállodát építenek. A »-honatyák« legíiatalabbjai között van korban és képviselői minőségben is Horváth László, a nagybajomi Zöldmező Tsz elnöke. Vele is, mint Radnóti Lászlóval, az ország- gyűlés befejezése után, de még a Parlamentben beszélgettem. — Ismerkedtem ezzel a felelősségteljes munkával, hiszen nekem is ez volt az első munka-országgyűlés. Nagyon jólesett, hogy képviselőtársaim, idős tapasztalt emberek, s a miniszterek is egyenrangú társukként fogadtak. Most első kézből hallhattam néhány távoli országrészből érkezett tsz- elnök, képviselő felszólalását. Ezek arról győztek meg, hogy elsősorban saját erőnkre támaszkodva fejleszthetjük szövetkezetünket. Nálunk is nagy gondot okoz az elöregedés. Amint a kormányprogram is célul tűzte, körültekintőbb munkával, szervezéssel kell hozzájáruljunk az országos gondok enyhítéséhez, az állat- tenyésztés és a zöldségtermesztés fejlesztéséhez. Most építünk egy szarvasmarha-istállót, szeretnénk fejleszteni a sertéstelepet gazdasági helyzetünktől függően. Jó volt hallani, hogy a fiatal képviselők már a Parlamentben azon töprengenek: mint oldhatják meg legjobban az ott kapott feladatokat, s egyúttal hogyan viszonozhatják választóik bizalmát, hiszen ők valamennyiüktől elvárják, hogy legjobb tudásuk szerint képviseljék az érdeküket nemcsak a Parlamentben, hanem a hétköznapi munkában is. Smlal László Kasza a sutban »Igen, a kasza a sutba került. Pedig nagy becsülete volt valamikor! Különösen Péter—Pál napja után. Amikor a határ sárgába öltözik. A gazda előző nap kiment a mezőre, keze között elmorzsolt néhány kalászt... S abból már tudta: lehet-e vágni másnap. Megélezték a kaszát, előkészítették a sarlót. Kötöző botot faragak. S másnap. mielőtt a munkát megkezdték, a gazda kinn a tábla Szélén végighúzta a fenö- követ egyszer-kétszer a kasza élén. Cscngett-bongott a vas, így adta tudtára az egész hatamak, hogy megkezdődik a nagy munka. Mert igazi nagy munka volt az aratás. Így nálunk is, Bolháson. Ott voltam kislány. Édesapámmal, édesanyámmal mentem reggel a bérelt földre. Három ember kellett az aratáshoz. Apám a kaszás, anyám a kévekötő, én meg a kötélterítő. így haladtunk hárman. Jaj, az eleje nagyon nehéz volt mindig. Akkor előttünk állt még a tábla. Kéményén álltak száraikon a kalászok, ha korábban szél, vihar nem döntötte őket jobbra-balra. Aidán hullani kezdtek a kasza alatt. Ha a gabona elérett, akkor még nehezebb ‘ volt az aratás. Nem volt tartása, szétcsúszol, eltörött. Édesanyám nehezen tudta egybefogni a sarlóval. Derékból görbült test, a fájdalom egy-két óra múlva már megcsomósodott. Nemcsak a derékban, a kéz izmaiban, a lábak hajlataiban. Nem, az aratás nem volt játék! Embertelen munka volt. A verejték, amely kiült az emberek arcára, igaz- göngyként csillogott. Igen: ilyen lehet az igazgyöngy. Az ing rátapad a hátra, szinte eggyé vált a bőrrel. A láb gépiesen mozdul előre, ha az ész már nem is akarta ezt a mozdulatot, akkor is. Széles lendületet vett a kalászok elleni fegyver, s a suhintásra kalászok hulltak szárukkal együtt. A fogak őrölték a röpke pihenő időben a szalonnát, a kenyeret. A pihenőre a suhintást félbe hagyó kasza adott engedélyt. Igen: azokban a napokban a kasza volt az úr. Vagy a szükség? A szükség, amely gyors munkára ösztönzött? Hiszen, ha peregni kezd a szem, akkor peregni kezd a könny is. A jövő éviért... Jobb napokon bort kortyoltak a hideg koszt után. Aztán újra parancsolt a kasza, Villanása cicázott a meleggel. Pedig a forróság győzni akart! Rátelepedett a határra. súlya nyomasztó volt. Az asszonyok kendőt kötöttek, hogy a nap ne tegyen kárt bennük. A napszúrás napokra kivette volna kezükből a sarlót. A férfiak fejéről sem került le az izzadságtól átnedvesedett kalap. A »csak előre-szoritása. S ennek . engedelmeskedett roppanva a derek, roggyanva a láb. Sohasem mérték le, mennyit fogyott ezekben a napokban a parasztember. Az apám is. Soha senki sem mérte. De — minek is mérték volna? Ki törődött akkor az ilyesmivel? A munkát meg úgyis el kellett végezni. Magunk sajnálása nélkül. S ha végre fekete fátylat dobott a mezőre az alkony, akkor megkezdődhetett a ke- pézés. Halomba hordtuk a kévéket. Tizenhét, de inkább tizennyolc került rendben egymásra. Az alsót visszahajtottuk, hogy a kalászból ne peregjen a szem. S így ment az aratás asszonykorom elején is, itt Ötvöskónyiban, Mikor a kis fiam már akkora lett, vittem őt is. A kukoricásban csináltunk neki sátrat. Ott várta ki az estét. Megjegyeztem azoknak a részeknek a nevét egy életre! A Boros tagban, meg a Falu tagban vágtunk. Kenyér lett belőle, házi sütésit. Két-három kilós, kerek kenyér. És vetőmag a következő évre. Hogy akkor is legyen mit vágni! S most? A kombájnok ma — június 23-án — indultak az árpára. Nincs gondom az aratással. Mintha valami leröppent volna a vállamról. Egy nagyon nehéz madár: a gond*. Eziistmosolyú asszony mesélte ezeket azokról a régi aratásokról. Az úton kombájn . dübörgött. Az asszony mosolygott. Szalai Jánosné- nak hívják. Ötvöskónyiban lakik az Eötvös utca 15. számú házban. Leskó László A « r r JO TÍZ házhoz jón „Aktív“ kút Mesztegnyön Vizmügondok A kút már kész. 306 méter mélységből percenként 500 liter vizet ad, méghozzá nem is akármilyet. Gyógyító hatást tulajdonítanák neki. Ha az ember lehajol a vízsugárhoz, kénszag üti meg az orrát Nem annyira erős mint a harkányié, de mégis... A tanácselnök a szokástól eltérően nem hagyta lezáratni az •aktív« kutat. Egyelőre kannákkal, vödrökkel, korsókkal viszik innen a vizet a mesz- tegnyőiek. Jövőre azonban minden ház kerítésén belül megered a kerti csap. Egy törpe vízmű ma már nem nagy ügy. A falvakban egymás után ragyognak fel az ezüstszínű hidroglóbuszok. Miért kell mégis szólni a mesz- tegnyiőről? Talán azért, mert meglepő körültekintéssel kezdtek az építkezéshez. — A régebbi módszer szerint 55 közkutat kellett, volna felállítani Mesztegnyön, aminek darabja 7000 forint. Ugyanakkor megfigyeltük, hogy például Szemesen senki sem jár az utcai kúthoz, mindenki bevezette a vizet legalább az udvaráig. A szakembereknek is az volt a véleményük, jobb, ha rögtön bekötjük a vizet minden házhoz, hiszen végül is ez a cél — mondta Stokker István tanácselnök. Halkan beszél, gondjai vannak. A hidroglóbuszt csak 1972 második felére ígérte a gyártó vállalat. És téglát se kapunk sehol. Az utcákon már mélyülnek az árkok. Abba kerülnek a főcsövek, amit helyenként már le is fektettek és visszatakarták rá a földet. A megbolygatott földsáv élesen kirajzolódik a füves területen, néhány ház előtt azonban már virágot ültettek bele. Ezeket a virágokat jövőre talán már a kerticsapok vizével öntözhetik a meszteg- nyőiek. A kereskedelemfejlesztés állami támogatása Kilencszázezer négyzetméternyi alapterületű új létesítménnyel bővül az ország kereskedelmi hálózata a IV. ötéves terv idején. A beruházások megvalósítása 30—35 százalékkal több anyagi fedezetet igényel, mint amennyi a vállalatok es szövetkezetek fejlesztési alapja. A kormány ezért határozatot hozott a fejlesztési beruházások széleskörű állami támogatására. A nagy alapterületű kereskedelmi létesítmények építéséhez az állam öt év alatt 1 milliárd forint támogatást nyújt: ABC, iparcikk, lakberendezési áruházak és önki- szolgáló éttermek építéséhez. Ezenkívül 200 millió forintnyi állami támogatást biztosítanak az ellátatlan körzetek bolthálózatának fejlesztéséhez. Ebből előre láthatóan 250, egyenként 200—300 négyzet- méter alapterületű, napicikkeket árusító új boltot tudnak építeni. A határozat szerint hasonló támogatásban részesül a benzin- és olaj, az autó- és E gyszerű, de sajnos az élet által sok helyen és sokszorosan megismételt példa. Eltanácsoltak egy embert a gyárból, sok baj volt vele, a pénzt nagyon, a munkát annál kevésbé szerette. Az ember elment s néhány hét múlva fölbukkant —■ édes a bosszú alapon — látogatóként. Mondta és bizonyította is papírokkal, hogy új helyén két forinttal nagyobb órabérért dolgozik, amennyit persze — s ezt már mi tesszük hozzá — dolgozik érte... A példa csak egy azok közül amelyeket a gyár párttitkára sorol annak bizonyítására: a fegyelem megszilárdítására, a követelmények emelésére, a munkahely rangjának öregbítésére tett erőfeszítések mindaddig nagyrészt hiábavalók, amíg ezeket csak egy-egy munkahelyen tapasztalni, s másutt, a többségnél éppen ennek az ellenkezőjét. Általános légkörré, jellemzővé kellene tenni a rossz munka anyagi és erkölcsi elítélését, a munkahely rangjának becsületét. Ez szavaink summája. A munkahely rangja, vagy ahonnan a munkaszociológia jelöli, presztízse, valóban nem tartozik a sokat emlegetett A munkahely rangja fogalmak közé. Valamikor nagy szerencsének számított bekerülni egy-egy patinás, híres üzembe, s sajátos vonzereje volt a »nyugdíjas állásnak« a vasútnál, más helyen. Szó sincs arról, hogy az akkori állapotokat szépítve elevenítjük fel a munkahely rangját. Ám nagy hiba a fürdővízzel együtt kiloccsantani a gyereket. Éppenhogy a szocializmus körülményei között lehet igazi rangja egy-egy munkahelynek. Becsületesen dolgozni, maradéktalanul eleget tenni a követelményeknek, s ennek fejében anyagi, erkölcsi elismerést élvezni: sok emberben meglévő kívánság. A baj ott van, hogy a pohárka örömhöz kupicányi ürömöt is mérnek, túl könnyen uniformizál a munkahely. Ad a becsületesen igyekvőnek, de a dolgoztaiénak is. Bér javítást, üdülési beutalót, továbbtanulási lehetőséget, lakásépítési kölcsönt... S ha sok helyen mérnek egyformán — márpedig ma ez történik —, akkor mi emelné az egyik munkahelyet a másik fölé, mi tenné vonzóbbá? A munkahely rangja, presztízs-értéke nemcsak attól függ, hogy mennyit lehet ott keresni, milyenek a jövedelmi lehetőségek. A hírben, rangban a pénz mellett sokféle más dolog is szerepet játszik, a légkör éppúgy, mint a szakmai próbatétel lehetősége, a vezetés stílusa, a munkán túli problémák kezelése, a hagyományok ápolása s így tovább. Minden tevékenységi területen ezrével dolgoznak olyanok, akik másutt esetleg több pénzt Kereshetnének, de ragaszkodnak munkahelyükhöz. Miért? A fogalmazás ezerféle lehet a lényeg mégis azonos. Amikor a válaszoló a szakmai feladatok érdekességét, a gyár, a kutatóintézet több évtizedre visszanyúló eredményeit, a dolgozók gondjainak megértő kezelését említi, lényegében a munkahely vonzásáról beszél. Arról, hogy jól' érzi_ magát, a helyén van, tudja, hogy holnap meg holnapután is szükség van rá, s bár a pénze másutt több lehetne, emberként aligha érez- hetné többnek, teljesebbnek magát Hiba, hogy hosszú éveken át, s még ma is, alig jutott kellő figyelem a munkalélektan eredményeinek, holott a pályaválasztásban éppúgy, mint a munkahelyek melletti vagy elleni döntésben fontos szerepet játszanak a lélektani motivációk. Dolgozni, kenyeret keresni lélektelen munkával is lehet Ahogy lehet lélelctelenül, mechanikusan, létszámban és termelési értékben számolva vezetni, irányítani is egy munkahelyet Nem kell bizonygatni: sem az egyik, sem a másik nem egyezik á társadalmi célkitűzésekkel. E zért van az, hogy országos fórumokon egyre több és hangsúlyosabb szó esik a munkahelyek légköréről, demokratizmusáról, a közösség szerepének növekedéséről. Arról, ami nem tartozéka a gépeknek, berendezéseknek, ami nem kiegészítője a termelő eszközöknek, hanem a termelés, a munkavégzés döntő tényezője. Ami végsősoror hírét keltheti egy munkahelynek, rangot adhat az ott dolgozóknak, s a szó jó értelmében csábíthat! ~ azokat, akik hisznek a szívvel végzett munka egyéni és társadalmi értelmében, értékében, megbecsülésében. M- O. alkatrész, a zöldség- és gyümölcskereskedelem, továbbá a csarnok- és piaci kereskedelem fejlesztése is. Az állami támogatás leghatékonyabb elosztása érdekében, az Országos Tervhivatal, a Belkereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium pályázati felhívásokat tesz közzé. A pályázati felhívásokat Budapesten létesítmény- jegyzékkel, vidéken pedig — a telephely konkrét megjelölése nélkül — a fejlesztési célok részletes megjelölésével hozzák nyilvánosságra. Az 1972—75 években induló beruházások állami támogatására — a hamarosan megjelenő felhívásnak megfelelően — az idén szeptember 30-ig nyújthatják be pályázataikat a vállalatok és a szövetkezetek a Fejlesztési Bizottsághoz. Az előzetes tervek szerint a következő fejlesztési beruházásokhoz kaphatnak állami támogatást, a szövetkezetek: 1000 négyzetmétert meghaladó ABC áruház, 2000 négyzetméter alapterüíetet meghaladó iparcikk áruház, 20 000 négyzetméternél nagyobb koordinált raktár, 8—10 000 négyzetmétert meghaladó, bázis bútorraktár, 200 négyzet- métert meghaladó, ellátatlan körzetben létesülő napicikk- üzlet, 800 négyzetméternél nagyobb alapterületű önkiszolgáló étterem építéséhez. Alapvető követelmény, hogy a pályázatban megjelölt létesítmény jól alkalmazkodjék a település adottságaihoz, a fogyasztói kereslet sajátosságaihoz és ezek változásaihoz. Az állami támogatás mértéke általában a beruházási összeg 30-33 százaléka. A támogatásban részesülő beruházásokhoz kedvezményes hitéi is igénybe vehető. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. június 21. 3
