Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-03 / 128. szám

NYUGDÍJAS NAPOK Tavasztól őszig látom. A bérházak közötti keskeny kis földnyelvre széket visz, és naphosszat ott ül kinn. Nem az erkélyen pihen, nem sétái a kőrengeteg közti utcákon. Nem. ölébe ejtett, agyondol- gozott, bütykös paraszti kéz­zel ül. és többnyire a földet nézi. Sokszor fölvetődött ben­nem: meg kellene kérdezni, mire gondol. De a magába roskadt, töprengő s valahogy egy kissé mindig szomorú arc visszatartott Vannak dolgok, melyek felől tiszteletlenség érdeklődni, mert az embernek annyira sajátjai. Talán egy léckerítéssel ha­tárolt kis házra gondol, egy diófára, vagy szőkülő búza­mezőre és a gazdája lába kö­rül szüntelenül viháncoló ku­tyára. Nem tudom. Ül a széken a kőrengetegben, és a földet né­zi. Tudom, érzem, hogy mást lát Az öreg fa szenved, ha át­ültetik. És megesik, hogy el­pusztul. A pusztaszemes! szövetkezet 227 tagjából kilencvenhárom nyugdíjas. öregségére összesen két ma­gányos ember költözött el a faluból. — Az egyik bácsi kinn la­kott a tanyán. Már nem lakik ott senki. A tsz megvette, ö ment et Meg egy másik, ugyancsak egyedülálló bácsi­ka. A gyerekéhez. Persze a háztájit azért mindegyik meg­kapja. — Nem könnyű egy életet elhagyni. Mert aki ilyen kor­ban elmozdul onnan, ahová évtizedek kötötték, az egy ki­csit az életét hagyja ott — A parasztember meg kü­lönösen így van. Mondom, nem is mozdulnak. Itt van­nak, itt élnek —, és szépen élnek velünk együtt,.. dig egy-két új belépő is. Fia­talok. — Más az élet, mint azelőtt, össze jártunk / esténként. Szőt­tünk, fontunk, tollat fosztot­tunk, kötöttünk. Elvoltunk. Most meg az ember csak a tévét nézegeti. Más a világ. Pál József és felesége öt­venkét éve házasok. Három gyerek, tíz unoka, tíz déd­unoka. Disznóvágáskor, búcsú­kor összejön a család. — Hányán ülnek az asz­talhoz? — Hú, azt össze kellene számolni! De van úgy, hogy széket kell kérni. Pál József nyugdíjas, a fe­lesége járadékos. — Az uram ebben a ház­ban született — Persze, akkor nem üyen volt. Zsúpos. Én a tizenhar­madik gyerek voltam. Kilenc- szózhétben össze akart dőlni a ház. öregkor és öregkor között különbség van. — Más a világ ... — Csak egészségem volna- akkor minden nagyon jó len­ne. Mert a családi béke, ami a legfontosabb, megvan. A kis pénzünket pedig beoszt­juk. — Szép, békés napok ezek. Szinte észrevétlenül peregnek. Napközben főként a déduno­kákat dajkálom, vasárnap ta­lálkozni szoktam az öreg ba­rátokkal. Akkor meghányjuk- vetjük, ami a faluban törté­nik. Aztán kész egy hétre. Olykor kiballagnak a szőlő­be. Jó kinn. — Dédipapa mesélj! És megered a szó. Vadálla­tokról, szarvasokról, nyulak- ról. A természetről. A takaros szép ház udva­rán régi kemence. — Mikor volt benne tűz? — Óh! Már nagyon régen! Bár én az életemben egyetlen egyszer vettem egy fél kenye­ret a boltban. Minden héten a sütőben sütök. Farkas Józsefné hatvanöt éves. Mikor a múlt év végén nyugdíjba ment, az irodán megmutatták a könyvét — Tizenkét évet ledolgoz­tam a szövetkezetben. De ne­kem egyetlen beteg napom sincs beírva. — Ilyennel nem sokan di­csekedhetnek. Ennek csak örülni lehet. — Csak így maradna meg az egészségem! Nem emiatt mentem én nyugdíjba. Két lá­nyom él itt. Az ő családjuk­nál nagyon kell a segítség. Így legalább ők nyugodtan tudnák dolgozni. A postás minden hónap hu­szonkettedikén hozza a nyug­díjat Valamikor nem gondol­ta, hogy ez így lesz. — Vetek egy kis babot To­jást adok el. Szépen ki lehet jönni. Meg tudok élni belőle. A napok? Tegnap a lányom­nál kötöztem, dél felé futot­tam haza az apró jószágot el­látni. A mezőn ma voltam kinn először. Az asszonyok mondogatják is: hogy tudom megállni, hogy nem megyek velük együtt. Mert én mindig mentem. Az biztos. A napok most is dolgosak. Csak másképpen. — Mire mindenhol segítek, este van. Az öreg fa szenved, ha át­ültetik. És megesik, hogy el­pusztul. — Egyszer már voltam Amerikában. Huszonhattól harmincig. Megsegített az is­ten. Akkor vettem ezt a há­zat meg egy kis földet. Azért mentem, hogy ne kelljen töb­bet tizedért aratni. Szikár, magas, piros arcú ember Tróják János. Mégis a kis székre ül. Ki a megmond­hatója annak- hogy honnan ered egy szokás?! Felesége a tűzhely körül sürgölődik. — Mindig délre szokott kész lenni az ebéd. A papa pontosan megjön. — Gulyás vagyok a háztáji jószág mellett Könyörögtek, hogy vállaljam el, mert nem kaptak embert Megebédel, pihen egyet, az­tán úgy megy vissza a jószá­gokhoz. Az este veti haza. — Elkel az a kis nyugdíj­kiegészítés. Meg dolgoztam én egész életemben. Ha szükség van rám és bírom, miért ne dolgoznék most is?! Két év kihagyásom volt. Trombózis. Na, meg első évben, mikor nyugdíjba vonultam, kimen­tem a fiamhoz Amerikába Írtam a mamának: menjen férjhez, kinn maradok. A hat hónapból négyet töl­tött kinn. — öreg fát nem lehet át­ültetni. Itt a ház. itt a haza, itt az otthon. — Mindig tréfás ember volt a papa. — Amíg az embernek kedé­lye van, addig nincs baj. El­megyek én a közgyűlésre is mindig. Érdekli az embert, ugye, hogy mi történik. A banketten meg én voltam az első táncos. Idetartozunk min denhogyan. Az ólban három hízó el­adásra. Rövidesen viszik. — Tavaly ötvenkét zsák krumpli lett a háztájiban. — Na, az idén nem lesz annyi. Nagyon kéne egy kis eső... A napok egyformán pereg­nek. Tavasztól őszig kinn a határban, utána éjjeliőrködés, vagy itthon ... — Rendesen él az ember. Ne történik semmi különös. Összeült az Iíiiezetőlc parlamentje Megválasztották a megyei ifitanácsot Nyugdíjas napok — a pa­rasztember gondolatvilágában új fogalom. S az új fogalom mellé új tartalom is. Béke, csend, nyugalom. Vagy amit a láb és a kéz még el­bír: munka. De ott, ahová köti az egész élet. Esemé­nyek? Nincsenek. Csak vala­mi szép, kiegyensúlyozott de­rű ... »•Ligetes falu«. Aki a kőrengetegben a szé­ken ül naphosszat, talán ép­pen egy ilyen ligetes faluról álmodik. Vörös Márta Először ültek össze tegnap a megyei ifivezetők képviselői a Kilián György Ifjúsági és Űttörőházban. Azt valószínűleg kevesen tudják, hogy az ifivezetők olyan KISZ-esek, akik az út­törőcsapatok munkáját segí­tik, mint rajvezető helyette­sek. Három évvel ezelőtt még csak hatvanan voltak, az idén már 340 ifivezető tevékenyke­dik a megye 174 csapatánál. A parlament összehívását elsősorban az tette időszerű­vé, hogy az úttörőmozgalom az idén ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. A jubileum egyben határkő Is: mi történt eddig, s hogyan tovább? Az ülést — mint elnök — Horváth Zoltán, a Kaposvári_ Gépipari Technikum tanulója nyitotta meg. Utána Gulyás János, a Kilián György Ifjú­sági és Űttörőház igazgatója tartott vitaindító előadást, majd a parlament négy szek­cióban folytatta munkáját Az első szekcióban arról számoltak be a fiatalok, hogy milyen segítséget kapnak az úttörőcsapat és az iskolaveze­tés részéről. Sajnos, sokan azonban inkább gáncsoskodás- ról vagy teljes közönyről pa­naszkodtak. A KISZ-alapszervezeteknek az ifivezetőkkel kapcsolatos tennivalóiról a második szek­ció tagjai vitatkoztak. Kide­rült, hogy a taggyűléseken nem mindenütt értékelik a végzett munkájukat Talán a harmadik szekció témája volt a legizgalmasabb: az itt tanácskozók az ifiveze­tők jogait és kötelességeit próbálták határozati javaslat­ban összegezni. A negyedik szekció azt vizsgálta, hogyan képezzék az ifivezetőket, milyenek tevé­kenységük továbbfejlesztésé­nek lehetőséget Délután a plenáris ülésen összegezték az egyes szekciók határozati javaslatait. Ezek közül a legfontosabbak: — alakuljon meg minden iskolában, városban és járás­ban az ifivezetők tanácsa; — már nyolcadikosokat is válasszanak meg ifivezetőnek, akik majd a középiskolából vagy jövendő munkahelyükről járhatnak vissza az úttörők­höz; — az ifivezetőket munká­juk alapján javasolják párt­tagságra. Fölmerült, hogy az ifi veze­tők jórészt a középiskolások közül kerülnék ki, holott a fi­zikai dolgozok, az ipari tan»» lók jobban tudnák segíteni az úttörőket a pályaválasztásban, már pusztán személyes pél­dájukkal is. Negyvenkét fiatal gyűlt most össze Kaposvárról és a megye járásaiból. Okosan, nagy felelősséggel vitatkoztak és tették meg javaslataikat, A parlament tagjai közül választották meg az ifiveze­tők megyei tanácsát. Sziklai Béla megyei úttörő­titkár röviden értékelte a küldöttek munkáját. A parlament végül távirat­ban üdvözölte az országos út­törőelnökséget a jubileum alkalmából. R. Zs. Ólomkristály üvegtárgyak exportra INTORGMAS—71 Szocialista országok a kereskedelmi gépek kiállításán Házak, fák, virágok. »Lige­tes falu« — egyre ez motosz­kál a fejemben. Körben őrsé­get álló dombok. Erdő, gyü­mölcsös. — Ide csak visszakívánkoz­ni lehet. Elkívánkozni nem. — Rögszeretet? Az ember sok mindent érez- de nem tudja elmondani Mi nem a beszédre születtünk. Jó lenne, ha a gyerekeinkben is lenne ebből valami.,. A tagságnak majdnem a fe­le nyugdíjas. — Megállapodott szövetke­zet a mienk. Azért akad min­A moszkvai Szokolnyiki parkban megnyílt az INTORG­MAS—71 nevű nemzetközi gépkiállítás, amelyen 22 ország több mint 600 cége mutatja be a legújabb kereskedelmi és vendéglátóipari technikát. A szocialista országok közül a Szovjetunió mellett ott van a kiállításon Bulgária, Csehszlo­vákia, Jugoszlávia, Lengyelor­szág, az NDK, Románia — és természetesen Magyarország is. A szovjet kereskedelmi gép­gyártás viszonylag fiatal, de si­keresen fejlődő iparág. Leg­újabb eredményeit hétezer ki­állítási tárgv tárja a látogatók elé. A bemutatott gépeket, be­rendezéseket 90 városban 160 vállalat állította elő. Találhatók itt különböző berendezések a kereskedelem­ben előforduló, összetett folya­matok gépesítésére: ital- és darabáru-árusító automaták, presszógépek, hűtőberendezé­sek. Különleges automaták sü­tik a pirogot, az orosz konyha ismert különlegességét, vannak palacsintasütő automaták, bur­gonyapirító "épek, adagoló és csomagoló automaták. Vala­mennyi nagy termelékenységű, üzembiztos és tetszetős külsejű. A Togliatti városban műkö­dő élelmiszeripari kombinát futószalagos sütője óránként 2500 vagdalthúst állít elő. Van olyan szovjet mosogatógép, amely óránként 2 ezer tányért mos eL A Szovjetunióban jól ismerik a magyar kereskedelmi beren­»Lenin grád« élelmiszeráruház igazgatója nemrég így nyilat­kozott: »Áruházunk négy éve magyar berendezésekkel dolgo­zik. Ez idő alatt egyetlen kifo­gás sem volt ellenük.« Az áru­ház most költözködik, és újra magyar berendezéseket ren­del ... Kedveltek a Szovjet­unióban a magyar kávéfőző és kávéőrlő gépek is. A kiállítá­son többék között láthatók magyar grillcsirke-sütők, ital­hűtők és sok más érdekes új­donság is. A bolgár termékek között igen sok az elektromos készü­lék: az elektromos serpenyőtől az elektromos kolbászszelete­lőn át az elektromos hűtőbe­rendezéssel ellátott bárpultig. Mindez korszerű kivitelben, tartós, modem anyagokból. Az NDK komplex szállodai, vendéglői és kávéházi berende­zéseket, élelmiszeripari és könnyűipari csomagológépeket, hűtő- és kondicionáló-készülé­keket, kereskedemi helyiségek gyors kitakarítására szolgáló berendezéseket mutat be. Csehszlovákia 2500 négyzetmé­teren állít ki, s ez a Szovjet­unió részlege után a legna­gyobb kiállítóterület. Hűtőpul­tok, fagyasztóberendezések, élelmiszer- es iparcikküzletek önkiszolgáló berendezései von­ják magukra a figyelmet. A jugoszláv pavilonban nagy pontosságú mérlegek, hentes- és pékárut csomagoló gépek, a lengyel pavilonban hűtőszek­rények, zöldség- és sajtszelete­gek részlegében komplex önki- szolgáló berendezések, dagasz­tógépek, fényreklám-berende­zések sorakoznak. A. K. Az Üvegipari Művek budapesti. Tűzoltó utcai üzemében • csiszolókorongok sokaságával ügyes kezek mintázzák az ólomkristály üvegtárgyakat, amelyeket a parádi testvér» gyártól kapnak csiszolásra. Az üzemben főleg fiatal szak­munkások dolgoznak. A saját tervezésű mintákkal díszí­tett tálak, vázák, hamutartók, süteményes- és kompótos- készletek legnagyobb vásárlója Olaszország, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok. Az üzem évente mintegy 30 ezer darab, kisebb-nagyobb ólomkristály dísztárgyakat ké­szít külföldi megrendelésre. Képünkön: Egy régi vonalú, gaz­dagon mintázott ólomkristály bőléstál az üzem házi kiállítá­sán. Cipő-KRESZ dezéseket A nagy moszkvai A lók, billenőüstök, a román cé­A lábbelifogyasztó nagykö­zönség mind gyakrabban teszi szóvá az újságok és a panasz­könyvek hasábjain, hogy a cipők élettartama feltűnően megrövidült, és könnyűipa­runk jóvoltából általánossá vált a jelszó: »Minden órának leszakítsd cipőjét!« E panaszok nyomán Cipő- ügyekben Illetékes Hely »oda­nyilatkozott«, hogy a hiba nem a lábbeliben van, hanem a fogyasztóközönségben, amely korszerű cipőipari terméke­inket nem rendeltetésszerű­en használja. Illetékes hely azt is megállapította, hogy az említett fogyatékosság nem rosszhiszeműségből fakad, hzvem tájékozatlanságból. A fogyasztó ugyanis nem tudja, hogyan kell eljárni, és meddig lehet elmenni annak, aki honi gyártmányú cipőt vásárol. Az említett forum azt is le­szögezte, hogy nem a cipők, hanem a tájékoztatás minő­ségét kell megjavítani, és munkaközösséget hozott létre, amely kidolgozza A Cipők Rendeltetésszerű Használatá­éi­nak Szabályzatát, azaz a p ő-KRESZ-t. Ez a nagy jelentőségű do­kumentum minden bizonnyal leszögezi majd, hogy hazai készítményű cipellőkben ti­los: — ballépéseket csinálni vagy bármely módon félrelépni; — becsületbe, önérzetbe vagy más egyébbe gázol­ni; — szívet vagy liliomot tip- rani; — sárbataposni a fotográ­fiát; — pénz, nő, siker és ál­mok után futni; — csáb- és vitustáncot rop­ni; — elindulni szép hazánk­ból; — olajra Tépni; — járni az utat, a macska­köves utat; — végigmenni az ormődi temetőn. Tilos ezekből a cipőkből pezsgőt, törkölypálinkát vagy vitriolt inni! Tilos bennük jönni- menní, jámi-kelni, lótni-fut­ni, ballagni, battyogni, ban­dukolni, barangolni, bolyon- gani, császkálni, csúszkálni, csatangolni, csámborogni, csürdöngölni, kajtatni, kószál­ni, kujtorogni, kuncsorogni, lézengeni, lófrálni, lődörögni, sétafikálni, sertepertélni, set­tenkedni, somfordálni, sompo­lyogni, slattyogni, sündörögni, táncikálni, talpalni, téb’ábol- ni, ténferegni, tekeregni, to­porogni, tapicskálni, tüstén­kedni; valamint ülni, állni, ölni, halni,.. Szabad ezzel szemben a cipőt száraz, szellős helyen, szobahőmérsékleten tartani, olykor-olykor kézbe venni, megnézni, s időnként puha bársony- vagy szőrmedarab­kával fényesre törölni. Hordani persze csak kivéts- les, elkerülhetetlen esetekben szabad civőnket. Ilyenkor is törekedjünk arra. hogy a lábbelik lábainktól és az út­test kövezetétől minél mesz- szebbre kerüljenek! Helyes, ha ebben is a fejlett nyvnatl országok példáját kövefiük, ahol a szabadosabb stílusban öltözködő fiatalság már di­vatba hozta, hogy cipőjét bőr­övéhez erősítve — a derekán hordja. Rád vány! Bum SOMOGYIMÉPLAT Csütörtök, 1971 Június & 5

Next

/
Thumbnails
Contents