Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-23 / 145. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Dolgosó nők Emberi kapcsolat is Videoton Televízió Gyáregy­ség Előszereldeüzeme, Tab. Az itt dolgozók zöme nő. Televí­ziószerelvényeket készítenek — fizikailag könnyebb munka, de ügyeséget igényel. Az át­lagéletkor huszonkét év. A nők jórészt betanított munkások. Ezerháromszáz-ezernégyszáz forint az átlagkereset. A beta­nítási idő 20—60 nap, a mun­kától függ. Darabbérben dol­goznak. Kéthetenként szabad szombat. A tabiak kisebbségben van­nak, a zöm a környező köz­ségekből jár be; a Tabon lakó nők a Videoton idetelepülését megelőzően már elhelyezked­tek. Az üzemnek a busz ha­vonta harminchatezer forint­jába kerül. Két épületben folyik a mun­ka, egyik sem ilyen célokra készült: járási tanács és járás- bíróság volt. De a Horizont Ktsz Pestre költözik, s az ál­tala kezdett építkezéseket meg­vásárolta az üzem. Stikker Irén Pusztaszemes­ről jár be, háromnegyed ötkor kel, háromra ér haza. Nyolc általánost végzett. Az eltérítő­tekercsek . ellenőrzését végzi. Egy nap öt-hatszáz darabot vizsgál meg. Ezernégyszáz fo­rint körül keres. Korábban Pesten dolgozott az Egyesült Izzónál. Ott több volt a kere­set, de több el is ment. Most legalább mindennap otthon le­het. A brigád szalagrendszer­ben dolgozik, kézről kézre jár a munkadarab. Ö is egy lánc­szem. A szabad időt már nem töl­tik együtt, ki-ki siet haza. Sze­mesről tízen-tizenketten jár­nak be. E szűk csoporton be­lül is elkülönülnek a fiatalok és az idősebbek. — Jól érzem magam itt, gondolom, a többiek is jól ér­zik magukat. Két éve dolgozik az üzem­ben. Kiss Katalin az általános is­kola elvégzése után ápolónő akart lenni. — Az édesanyám is az, sőt a nagymamám is ápolónő volt. Egyévi munka után kilépett. — Ügy volt, hogy felvesz­nek az egészségügyi szakkö­zépiskolába, de nem sikerült. Másfél-két hónap után vissza­jöttem. Tabon takik, fél hat előtt öt perccel kel, tekercselő. — Mennyi idő alatt tanulta meg?- — Három hét, de eltelt egy hónap is, mire a száz száza­lékot elértem. — A fizetése? — Ezerháromszáz fölött, de volt már ezerkilencszáz is. Túlórával. Hárman tartoznak egy cso­portba, barátnők. Ketten ül­nek, egy áll. Váltják egymást. A szabad idő egy részét is együtt töltik. — Moziba szólítunk menni. — Színházba? — Ritkán. A kesztyűjével játszik. Ola­jos a keze. — Szép zuhanyozónk van, terpentines szappant kapunk. Varga Erzsébet művezető. Nyolc évig Székesfehérváron dolgozott. Estin végezte el a Híradásipari Technikumot, ö végezte a tabiak betanítását. — Megszerettem ezeket az embereket, mondhatnám, ki­csaltak — mosolyog. Szolgálati szobában lakik. Egy kissé ő is messze került eredeti vágyától. — A gimnáziumi érettségi után nem vettek fél a főisko­lára. Idegenvezető szerettem volna lenni. Nyolcvankilenc ember mun­káját irányítja most. Egy kis statisztika: tizenöten tabiak, ketten érettségiztek, egy kislány most végzi levele­zőn a gimnáziumot. — Ha megindul a hathóna­pos műszerésztanfolyam, az kánt nagy lesz az érdeklődés; akik elvégzik, műszerészi ok­levelet kapnak Nyolcvan százalékuk másfél éve dolgozik itt. Az üdülősze­zon, az iskola vagy egészség- ügyi okok miatt megy, aki megy. — Ülőmunka. Tiszta munka. Elegánsan, csinosan járnak dolgozni. Volt egy felmérés: szeret­nék-e itt dolgozni? Mindenki igennel felelt, Nincs üzemi konyha és ebédlő. Igaz, igény sincs rá. Az otthonról hozott »csomag« a reggeli. És az ebéd? Majd otthon. Kettő után, három után — ki mikor ér haza. S. F. M ostanában sok szó esik a vezetés színvonalá­ról, a vezetőik felké­szültségéről. Hivatalosan és az újságokban ás legtöbbet — helyesen — a vezető irányí­tókészségéről beszélünk, írunk, s ennek fényében vagy árnyékában vizsgáljuk az üzem, az intézmény vagy éppen a tsz eredményeit. (Persze, legalább annyiszor fordítva is áll, az eset: az elért sikerekből vagy balsi­kerekből következtethetünk a vezetés színvonalára, a veze­tő felkészültségére is.) így van ez rendjén. Az élet elsősorban tetteket kö­vetel a vezetőktől, s minden­kitől. De arról már kevesebb szó esik, hogy a falvak, a vá­rosok vezetői, a gyárak, az intézmények igazgatói, a ter­melőszövetkezetek elnökei ho­gyan fejlődtek emberileg. Pedig szemünk előtt játszó­dik le, hogy a munkásveze­tők nemcsak mérnökké, a tsz-alnökök nemcsak agronó- müssá, de emberileg is ma­gasabbra nőttek. A tudás, az irányítókészség fejlődését persze, könnyebb lemérni. Jól mennek a dolgok a gyár­ban, teljesítik — sőt túltelje­sítik — a termelés fontos mutatóit, s ez nagyon jó. A vezetőt megdicsérik fölöttes hatóságai; esetleg, ha az idő úgy hozza: érdemeiért kitün­tetést tűznek a mellére. A jó munkát, a hatékony ve­zetést a dolgozók is élisme­rik, és tudják: ha vezetőjük kitüntetést kap. annak fénye egy kicsit rájuk is ragyog. De az emberek értékmérője sokkal szélesebb skálájú en­nél. Ök a vezetőkben azt is »mérik«, amit a felsőbb szer­veknek — helyzetükből fa­kadóan — nem mindig sike­rül meglátniuk. Az emberek nap nap után együtt élnek vezetőikkel. Legtöbbször a nagyok mellett látszólag apró dolgokból ala­kítják ki véleményüket. S amit ma a jó szervező-, irá­nyítókészségen, a szaktudá­son kívül elsősorban várnak vezetőiktől, az az őszinteség, egyenesség és a magasabb rendű kommunista humanitás. Hogy ezek mennyire nem ap­ró, jelentéktelen dolgok, ar­ra legtöbbször az élet adja meg a választ. Az MSZMP Központi Bi­zottságának helyes politikáé vonala teremtett olyan hely*- zetet, amelyben a vezetők lába alá futóhomok helyett szilárd talaj 'került, s ma nem a »leckét« kényszerülnék fel­mondani, mert, a szó azonos a tettekkel. Jó így élni, könnyebb így vezetni. De hát a múlt néhol még kísért, hallani még esetekről, szer­kesztőségekbe is hozza a pa­naszosoktól a hírt a posta. Az egyik vidéki városban az általános iskola igazgatója a tanév végén felolvasta a tantestüet előtt a pedagógu­sok egyéni minősítését. A kollégák örültek, jólesett a nehéz év után az elismerés. (Az igazgató általában mind- armyiuk munkájáról elisme­réssel nyilatkozott.) A minő­sítések ezután bekerültek a városi tanács művelődésügyi osztályára. N­Történt, hogy az említett tantestület egyik tagja a nyá­ri szünidőben a tanács műve­lődésügyi osztályán helyettesí­tett. Munka közben kezébe került a minősítés is, és ámulva látta, hogy azon egé­szen mást írt az igazgató, mint amit a szemükbe mon­dott. Természetesen néhány napon belül a dologról ér­tesült az egész tantestület. Az igazgatónak bizonyos múlt­beli érdemei vannak, és szak­mailag is tehetséges ember. De ki méltányolja ezt ilyen­kor? Hibájával olyan bi­zonytalan, rossz légkört te­remtett, amelyben rövidesen tarthatatlanná vált a hely­zete. F elvetődik a kérdés: hogyan követhetnek el ilyen súlyos hibát? A válasz mindenképpen egy lehet: aki nem hisz, nem bí­zik az emberekben, az kép­telen őszinte, egyenes lenni hozzájuk. S az ilyen vezetőt — akár ha égig is érnek múltbeli érdemei s ha még oly müveit is —, mert nem képes és nem akarja megér­A Malom-árkot megszüntetik Megvizsgálták a A vízhiányt a múlt év augusztusában az idézte elő Kaposváron, hogy a Kapos mentén lévő 26 kút víz alá került. Altkor azt állapították meg: nem elég magas a víz­záró réteg a kutaknál, s ezt minél előbb ki kell javítani. A kutakat a Dunántúli Víz­ügyi Építő Vállalat készítette. Az emlékezetes árvíz óta csaknem egy év telt el. Mi a helyzet most? — Erre kértünk választ Erdős Zoltántól, a me­gyei tanács építési-közlekedé­si és vízügyi osztályának osz­tályvezető főmérnökétől. A kutak zárórétegének az árvízszint fölé emelését, illet­ve az ezzel kapcsolatos terve­zést megrendeltük a Somogy megyei Tanácsi Tervező Válla­latnál. A tervek elkészültek, az építés költsége várhatóan 895 ezer forint lesk: — Ki a felelős azért, hogy nem vették figyelembe a 26 kútnál a várható árvízma­gasságot? Jogviszonyban az építkezés ideje alatt a Somogy megyei Beruházási Vállalat állt a ki­vitelezővel. Neki kell tehát a felelőst megkeresni. Hogy va­lójában ki az, majd a bíró­ság dönti el. Lehet a kivitele­ző és áttervező is. Az ügy je­lenleg a Fejér megyei Gazda­sági Döntőbizottság előtt van. (A kivitelező ugyanis Fejér megyei vállalat.) — A mi feladatunk első­sorban az, hogy hasonló meg­lepetéseknek elejét vegyük — mondta az osztályvezető. — Ki kell alakítani egy helyi vízkárelhárítási szervezetet. Ennek éppen az lesz a speci­alitása, hogy — figyelembe véve az árvíz gyors lefolyá­sát — eredményesen tudjon dolgozni. A kutak szigetelé­sének a felemelését megren­deltük: az a fontos ugyanis, hogy minél előbb elkészüljön, függetlenül attól, hogy kinek kell majd a költségeket visel­ni. Mint már megírtuk, sike­rült megállapodni a Malom­árok megszüntetésében is. El­készítették azt a programot, amelynek végrehajtása után 1972 végén kikapcsolnak min­den vízfolyást ebből az árok­ból, s be lehet temetni. A másik ezzel kapcsolatos mun­ka a Kapos városi szakaszán a védővonal rendbehozása, az úgynevezett árvízi kapuk ki­építése. — Bizottság járta végig a Kapást a Deseda torkolatától Kaposfőig — mondja az osz­tályvezető —, s jegyzőkönyv­be vettük az összes hibát. A jegyzőkönyv csaknem tíz oldalon harmincöt pontban sorolja fel. Nagyobb mennyi­ségű víz esetén valamennyi hiba árvízveszélyt okozhat. Több helyen például kimosta a patak a partfalat, másutt törmelék akadályozza a za­vartalan vízfolyást. Több a kis áteresztőképességű híd is; ezeknél nemcsak a víz folyik lassabban, hanem az elaka­dás veszélye is nagy. A leg­több csatornán nincs árvízi kapu, és magasabb vízállás­kor ezekben visszafelé folyik a Kapos. Ilyennel találkoztak többek között a Tejipari Vál­lalatnál, a DÉDÁSZ cseri be­kötésénél. Több helyen meg­rongálódott a töltés is: ezt ki kell javítani és meg kell emel­ni. Szükség van arra is, hogy a hullámteret megtisztítsák a cserjéktől. — Mikor látnak hozzá e feladatok megoldásához? — Már hozzáláttunk: min­denki megkapta a feladatát, s meghatároztuk azt is, hogy mikorra kell elvégezni. K. I. tend a párt politikáját, amely eleve az egyenes, őszinte em­berségre épít, az élet fogja félreállítani. Bízni kell az emberekben, s aki nem a beosztástól várja az emberek elismerését, ha­nem tetteivel, őszinte embe­ri kapcsolataival igyekszik mindennap kiérdemelni, az nemcsak magának, de üze­mének, az ország s a nép ügyének tesz jó szolgálatot. Munka a szőlőben A kóröshegyi tsz 150 holdas szőlőjében tárcsázzák a föl­det. Két gép végzi a talaj!« zíto munkái Meleg Az aratás minden évben próba elé állítja a gazdasá­gokat, termelőszövetkezete­ket. És megméretik az egyén is. Felelősség érzete, munka­bírása, helytállnitudása. A szervezés »magasiskolájának« is vizsgája ez az időszak. Szervezés. Nagyon sok összetevő harmóniája — ez a cél, az aratás és a betaka­rítás egységéért. Mint ahogy egyik tégla épül a másikra, úgy kell folynia a nehéz munkának is. Egymást kiegé­szítve. Ne legyen fennaka­dás, gépek hibái se okozza­nak »kiesést«. Az időjárás, a pergő szem kényszeríti a me­zőgazdasági üzemeket a gyors munkára. A' szervezés sokrétű fel­adatai közben sem szabad azonban elvesznie az em­bernek. Nem szabad megfe­ledkezni az emberről, aki a forró napon izzadva, »port rágva« dolgozik, nemcsak magáért, hanem a nagyobb közösségért, s közvetett mó­don a népgazdaság egészéért. Nemcsak arra gondolok, hogy a munkájukat anyagi­lag megfelelően honorálják: Nem is a levágott holdak utáni természeti juttatásra. Ezeket mindenhol biztosít­ják. S azt is tudom, hogy a legtöbb helyen még egyszer kioktatják az aratásban és a betakarításban részt vevő­ket az ilyenkor gyakori bal­esetek elkerülésének módjai­ra. Másra gondolok. A »sza­bályszerű« törődésen túl: va­lamiféle emberi pluszra. Nemrigiben egy kombáj- nossál beszélgettem. Hideg kosztú napok következnek« — mondta. S akkor eszembe jutott a segesdi szövetkezet. Sok minden egyéb mellett koszton arról is beszéltek a tsz veze­tői, hogy az aratási munká­ban részt vevő kombájnosok- nak meleg ételt is biztosíta­nak. Utánuk viszik delenként. Nem úgy beszéltek erről, mint valami nagy, sehol ed­dig meg nem valósított öt­letről. Evek óta így folyik náluk az aratás. Es gondo­lom, van több mezőgazdasági üzem is, ahol hozzájuk ha­sonlóan, többletszervezést vállalnak. Az emberért. Biz­tos vagyok benne: megérné azoknak a gazdaságoknak is, ahol még nem vezették be ezt. Lehet, hogy a közvetlen, anyagi hasznon túl erkölcsi­ekben is kamatozna. L. L. Eszperantó és jogszabály »Legnehezebb a keddi nap. Hajnali négytől este kilencig utazás és munka.« Somogyeg- res, Zics, Kisbárapáti, Ecseny — egy jogtanácsos munkahe­tének állomásai. Dr. Sebestyén Tamásné há­rom éve járja a tsz-eket. Zsú­folt hetek, hónapok. Tanulás a vonaton, a homályban csak sejteni lehet a betűket. Mel­lette, körülötte bóbiskolnak, zajonganak, járkálnak az em­berek. Tabon bekap valamit reggelire, azután indulás. Hin- tón, motoron, autón teszi meg az utat. Mikor mi van kéznél. Télen a szánkó is megteszi. 1967-ben végzett a Pécsi Jogtudományi Egyetemen. Há­romévi kemény munka után a közelmúltban könnyebb lett a feladata. Csökkent a távolság. Somogyegres helyett a so- mogyacsait tsz jogügyeit inté­zi. Fiatal szakember. Még na­gyon elevenek a pályakezdés élményei. — Milyen volt az indulás? — Egy évig Szentgáloskéren voltam gyakornok. Dr. Karai István segítségével alaposan megismertem a tsz-ek jogi helyzetét, a buktatókat, az egyéni és közös gondokat. So­kat köszönhetek az ő lelkiis­meretes munkájának. A gyakorlóév után egyből a mélyvízbe. Megismerte a va­lóságot. Szokás, szemlélet, gör­csös ragaszkodás a múlthoz — nem szívesen alkalmaznak női szakembereket. Sokkal na­gyobb felkészültséggel kell rendelkezniük, mint férfi kol­légáiknak. Állandó bizonyítás, örökös koncentrálás: ez az egyedüli út az elismeréshez. — Egy év után már sikerült bizonyítanom. Ezután meg kel­lett szereznem a bizalmukat. Ez egy kicsit nehezen ment. Nem tipikus, nem séma, de jellemző, hogy milyen fejlődé­si fokok voltak a megszólítás­ban. Eleinte nagyságosasz- szonynak szólították. Amikor ez ellen tiltakozott, követke­zett a második fokozat: dok­tornő. Ma már Marika. Fölke­resik ügyes-bajos dolgaikkal. Szívesen elmennek, amikor előadást tart. — Zicsen a földtörvényről tartottam előadást Nagyon meglepődtem, mert sokkal töb­ben voltak, mint reméltem. A többség már közel járt a nyugdíjhoz. Ök jól ismerik a, mezőgazdaságban, a falun vég­bement változást, megbecsülik a fáradhatatlan munkát. Min­den kicsi változás, fejlődés ér­dekli őket. Benne éltek a múltban, s alakítják a jövőt. Persze ez nem mindenütt van még így. Nagyon sokszor lehet találkozni a tespedéssel. Taggyűléseken, zárszámadáso­kon olykor szembe találja magát az értetlenséggel, az el­lenszenvvel, a »csakazértis« igazságokkal. — Előfordult olyan kavaro­dás, már az ablakot néztük, hogy hol lehetne meglépni.. . Általános tapasztalatom, hogy a tagok nem ismerik jogaikat. Különösen akkor nagy a fel­buzdulás, ha a személyes érde­keiket védelmezik. Ilyenkor ember legyen a talpán, aki meg tud nekik magyarázni egy paragrafust. . Ha perben állnak egy válla­lattal, minden érvet összeszed­ni, átnézni a jogszabályokat, . szerződéseket megfogalmazni, a mindennapos ügyeket elin­tézni — ez állandó készenlétet követel. Közben tovább kell képeznie magát — Az új jogtanácsosi tör­vény értelmében szakvizsgá­zom. Munka után tanulok. Egyetlen perc sem veszhet kárba. Nem szól, de mozdulata el­árulja, hogy sok ez a munka, hamar el lehet fáradni. A fa­lon szinte mindenütt könyvek vannak. Állandóan szól a rá­dió. Nem jó a csönd. — Van egyáltalán szabad ideje? — Nagyon kevés. De azt ki­használom. Eszperantóul tanu­lok, hétvégén pedig utazunk. Az egyetem után szétszóró­dott a társaság, de mindig megtaláljuk egymást. Jó össze­jönni, újra nevetni a régi aranyköpéseken, megtudni ki hová került, mit csinál, ho­gyan él. Azután megint hétfő lesz, új­ra lendül a hatalmas hinta. Fut, dolgozik, vonatra vár, ta­nul, elvegyül a sokaságban. Aranyos Margit SOMOGYI NÉPEA P Saerda, 1971. június 23. 3

Next

/
Thumbnails
Contents