Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-20 / 143. szám
4 VÁRSZÍNHÁZTÓL AZ ISEUMIG Gazdagodás—gondokkal 4 szabadtéri színpadok nyári programjáról Táncoló leány Gádor István keramikus alkotása Szelíd zsoltárok ÜJbSi lázas készülődések folynak a nyári szabadtéri színházi játékokra, a fővárosban és vidéken egyaránt. A magyar szabadtéri program különböző adottságainknál és törekvéseinknél fogva alighanem a leggazdagabb Közép- Európában. E játékoknak határainkon túl is hírük van. és tfí, idei készülődés a hagyományok s eredmények méltó folytatását jélzL Ha megvonjuk az utóbbi 98őfe mérlegét, megállapíthatjuk: az eltelt négy-öt esztendő alatt a budapesti és vidéki wsabadteri játékok szervezettebbek, anyagi szempontból is megalapozottabbak lettek — és művészileg is sok újat, eredetit adtak. A szervezettséget mutatja, hogy a fővárosban létrejött a Fővárosi Szabadtéri Színpadok Igazgatósága. A szegedi szabadtéri központi igazgatóság . mellett megalakult a szentendrei theatrum irányító gárdája is, és tovább tisztázódott a gyulai várjátékok vezetése. Ügy tűnik, az idén új, szilárdabb szervezeti alapokon működhet a fertődi bar- langszinpad (a Soproni Városi Tanacs segítségével), és szervezettebbek lesznek a szombathelyi játékok is az Iseum- ban. Világossá vált, elrendeződött az is, hogy ezeket a produkcióikat az országos és helyi szervek hogyan, s milyen mértékben támogatják. Eredmény és műsorpolitilra örvendetes, hogv a felsorolt nyári sizinpadok élén lassanként kialakult a kipróbált művészeti irányító és szervező gárda amely nem nélkülözi a megfelelő tanácsi segítséget. Az is kezd kialakulni, hogy melyik szabadtéri játék milyen közönségbázisra támaszkodhat Így Szeged az egesz Alföld közönségére és a külföldi turistákra. Gyula főkent a megye közönségére, de már messzebbre is, mert országos propagandája van, és külföldiek, elsősorban romániai vendégek látogatják. Szentendre a budapestieket, a bel- es külföldi turistákat és a színházi szakmát érdekli. Fertőd és Szombathely első- . sorban osztrák, illetve jugoszláv vendégeket vonz. Mindezek alapján eddig is szép művészi eredmények születtek. Szeged folytatja a színvonalas, monstre rendezvényeket. Gyula évről évre jó rendezésekét, kitűnően válogatott színészegyütteseket hoz, es kialakította a szabadtéri kamarajaték korszerű eszközeit. Legnagyobb művészi eredményük a szentendrei játékoknak volt teljesen eredeti műsorpobtikájukkal. Szentendre ugyanis a régi magyar draipai hagyományokból tapToldalagi Pál: Különös ember? Könyveket vett kezébe, zenét hallgatott, sétált, a telet nem szerette, hanem a színes, széttárt nyarat élvezte, melyben olyan édes időzni, a héthatárba nyúló éjszakát, az ősi jelekkel és tüzekkel telített sűrűséget, ilyenkor megnőtt, lassan valaki mellé lépett, es átölelte biztos karókkal, és vezette az időn túli, tágas, szél-nem-járta terekre. lálkozik, s ezeket úgy támasztják fel, hogy az eszközökben ízig-vérig modem produkciókat nyújtanák. A régi alkotásokat úgy adják elő, ahogy azokat korukban játszották, de a rendező s a színész mindent «►idézőjelbe tesz-“. Szentendre egyúttal a közönség és a színházi játék újszerű kapcsolatát is jelenti (vásárjáték). Értékesek a soproni és szombathelyi kísérletek is, hogy a sajátos természeti, történelmi környezetet összeegyeztessék a játékkal. Kevesebb több lenne Ami az idei nyári ígéreteket illeti, a vidéki játékok választéka tovább gazdagodott. Szentendre bájos főterén Paisiello játékos szövegkönyvül XVIII. századvégi operáját (Botcsinálta bölcsek) láthatjuk, a XVII. századbeli magyar drámai hagyományokból »A szüzesség tüköré« kerül színpadra Békés István átdolgozásában. Ezúttal mindkét produkciót tehetséges vidéki rendezők »vezénylik-“: Ruszt József a debreceni, illetve Sík Ferenc a pécsi színháztól. Emellett a régebbi produkciókat is megismétlik. Nem lesz hiány tehát Szentendrén a mulatságban, bővérű komédiázásban és modem kapcsolatteremtésben a közönséggel A szegedi műsorról már részletesen beszámoltak a lapok — hadd emeljem ki a »kínálatból-“ Muszorgszkij Borisz Godunovját, Illyés Gyula Dózsáját Félix László rendezésében (mindketttő szinte a Dóm térre termett!) és Farkas Ferenc kitűnő Csínom Palkóját A hetedik évébe lépő gyulai Várszínház Koós Károly romániai magyar szerzőnek »Or- szagépítő« című drámáját mutatja be Miszlay István rendezésében. Ezt a produkciót Száraz György alkalmazta szabadtéri színpadra, s az előadás mintegy a múlt évi — István királyunkkal kapcsolatos — ünnepségek folytatása. Itt kerül szabad térne Sándor János rendezésében Moreto klasszikus vígassága; a »Donna Diana« is. Mindkét művet az eddigieknél többször viszik dúlja hiányzott, már csak a tengelye volt meg, fényes a sok taposástól. Az út lejtős volt és népte- len. A mező zöld, és virágos tarka. Kopott fehér ingemen szikrázott a nap, és nyomában verejtek csörgedezett hátam árkában. Az öreg tragacs minden gödröt százszorosán érzett. Pedig az út lépten-nyomon tele volt gödörrel. Még a tankok és más járművek áradata törte fel, a háború utolsó futamában. Egy nagyobb huppanót nem tudtam kikerülni, mert elméláztam, és amikor észrevettem, már késő volt. Elszakadt a spárga, és a csomagtartóról lecsúszott valameny- nyi plakát. — Na, jól nézek ki! — és káromkodtam. Nekitámasztottam biciklimet az útmenti eperfának, aztán rakosgatni kezdtem a plakátot egymásra. Elkeserített a küszködés, mert a szakadt spárga már nem érte keresztül a plakát- köteget. Nadrágom egyik zsebét hasogattam csíkokra, megfontam kétrétűén, s hozzákötöttem a madzaghoz. Sikerült. Vidáman tekertem tovább a pedált, és dúdoltam együtt a madárcsicsergéssel. Ügy kerekeztem, mint aki se Fát, se hall, mert körülöttem fa, rét, s még a rázós út is mind egyszerre énekelt Csak azt vettem észre, hogy motorbicikli futott el mellettem, és nyomában papírlapok topszínre, s-ez is jelzi milyen örvendetesen nő a békési színházi kultúra iránti érdeklődés. Fertődön a szophoklészi Antigoné és Beethoven Fide- liója mellett megismétlik a tavalyi Oidipusz királyt A szombathelyi -csemege« egy nálunk még soha be nem mutatott Mozart-opera lesz, a zeneköltő, fiatalkori munkája: Thamos, Egyiptom királya-“. E választékból — s a korábbiakból is — szembetűnő bőség azonban súlyos gondokat is okoz. így hát egyszer már azt is hangsúlyozni kellene, hogy kevesebb több lenne. Okosabban kellene gazdálkodni erőinkkel á szó minden értelmében! Mert itt-ott már egyeztetési gondok is jelentkeznek: nem jut mindenhová kiemelkedően jó művészi erő, pedig e nyári rendezvények — tekintettel a nagy számú külföldi közönségre — »presztizsprodukciók« is. Nem lehet tehát akárhogyan odaállni a »világot jelentő« szabadtéri deszkára.... fl másik gond A szabadtéri játékok rendezéséhez eredetiség, újszerű rendezői felfogás. elmélyült színészi felkészülés és modem játék-stílus szükséges. Félő, hogy egyik-másik nagyhírű rendezvénysorozatunknál előbb-utóbb a megmerevedés, a megrekedés jelei is mutatkoznak majd. Ezeket a nyári programokat nem lehet elválasztani a magyar színházkultúra egészének jelenlegi feladataitól, a korszerű szocialista színház- művészet továbbfejlődésének követelményeitől. Ügy érzem, szükséges, hogy ezután ne csak a sok produkciónak, a gazdagságnak örüljünk, hanem hívjuk fel a figyelmet mindarra, ami felszínes, túlhaladott, korszerűtlen. Az őszinte elismerő szavak utáni bíráló megjegyzéseket senki ne vegye ünneprontásnak! örülünk a kultúra nyári gazdagságának, és a gondokról is csak azért írtam, hogy ezt a szellemi bőséget óvjam az egészségtelen túlzásoktól és az elsekélyesedéstől. péntek szét. Leugrottam a gépről, s felvettem közülük egyet »SZAVAZZ A HATOS LISTÁRA»« Végigszaladtam a röpcédulán. A motor pótüléséről visz- szanézett az ismeretlen férfi és mosolygott Ügy figyelt, mintha elismerést várt volna. Elnevettem magam, és kajánul a jól ismert karjelzéssel integettem neki. M agam is megrémültem ettől, de már késő volt. Megfordultak a motorosok. Erősen taposni kezdtem a pedált. A félelem görcsösen rángatta lábamat Ügy éreztem magam, mint egyszer álmomban, amikor menekülni akartam az üldöző elől, de minél jobban erőltettem a futást, annál lassabban haladtam. A motor megelőzött, és keresztbe állt az út közepén. Fülemben, torkomban, agyamban éreztem szivem minden ütését. Sehol egy teremtett lélek. Mindenütt csak a tarka mező. Éppen olyan, mint a plakátokon, amelyek a csomagtartómon rázódnak és csúszkálnák. Ki akartam kerülni a motort, mintha mi sem történt volna. Jobbra fordítottam a kormányt, és lementem az árok szélére Aki találomra felüti Goda Gábor könyvét, és elolvas egy-két fejezetet, hamar rájön, hogy ezek ugyancsak nem szelíd zsoltárok. Esszék, gondolatok, csendes meditációk, képzőművészeti apropók — irodalomról »író módra«. Az egyes fejezetek címe is csak látszatra szolid, de olvasva felborul a gondolatok szokványos logikai egyensúlya, s bár filozófiailag vagy politikailag minden helyén van itt, mégsem a megszokott. »S mondá az Ür (aki — Állj csak meg, komám! — szólt rám a vezető, és mindketten elém léptek. A süketet tetettem. Tovább kerekeztem. A sokszínű mező villámlott és elsötétedett. Lábam rángatta a hajtókart Az egyik férő elkapta a csomagtartóm. Szinte úgy szédültem le a bicikliről. — Mi baj van, öcskös? — kiáltott az az ember, aki az imént a hátsó ülésen ült, s akinek visszaintegettem. Dermedtem álltam, s jobbam kínlódtam, mint a kalitkába zárt madár. Nem jött hang kiszáradt torkomra. — Hozzád beszélek, he! —* S a másik férfi megfogta biciklim kormányát, és úgy nézett vélem farkasszemet. Álltam a nézését. Ettől valahogy megbátorooíam. Nem kaptam el tekintetemet, egyenesen a szemébe meredtem szótlanul. — Mi bajod? — kérdezte ismét. Még mindig nem válaszoltam, csak szemmel mondtam valamit. — Mit mutattál az előbb? — Ha nem tudná, nem kérdezné — feléltem a félelemtől határozottan. Némaság csengett a fülembenAz idegen férfi elengedte biciklim kormányát Aztán megint csak én vagyok) — mondja egy helyen — az Olajfák hegyén, amit Rózsadombnak is neveznek Pesten: ne elemezd a tízparancsolatot, mert mondom Neked, hogy ereje pongyolaságban rejlik, ezért nem meri senki sem elvetni, és ezért nem tudja senki sem követni«. Goda Gábor Hitvallása — vagy ahogy ez még kifejezhető: ars poétikája — saját szavaival: »a szatíra a fejlődés és a haladás legkompen- tánsabb írói fegyverneme«. bicikli kikapta szemét a tekintetemből. — Na, csak azért! — mondta, lejjebb engedve a hangját. — Ha bajod van, szólj, elintézhetjük! Aztán megfordították a motort, néhány pillanatig berregtették, és elindultak. N yeregbe ültem én is, és hajtottam tovább. Remegésem nem akart szürmí, csak ahogy torkomban csillapult szívverésem, úgy tértem mágamhoz. Beértem a faluba. Az ismerős udvarra fordultam^ és leugrottam a gépről. Ekkor már kijött a házból a párttitkár. Kezet szorítottunk. — Szabadság, Takács elvtársi Mit hozott? — kérdezte. — Plakátokat — mondtam. — Azt üzeni Dóczi elvtárs, jó magasra ragasszák, hogy né tudják letépni. — Csak bízza ide, elvtárs! Egy pohár vizet kértem. Mohón kiittam, mint a lázas beteg Minden ■ korty utón éreztem, mennyire csillapít. A lábamból kiállt a remegés. Indultam. A parttitkár még egyszer utánam köszönt. — Szabadság, Takács elvtárs! Mentem a következő falu felé. A madarak dala újra nyomomba szegődött. Papp Árpái F a _ _ ff _ f *c ü| Takisz Papatszonisz: Az első tavaszi zöld fűszálak Ma este valamennyi felderítő jelen van a névsorolvasáson, a hűvösség, a nyirkosság, a sötétség, az egész rejtekező tavasz idelent, oly mélyen a göröngyben, a vadvirágban és a fáradhatatlan szívverésben (miért dobog ez a szív, miért?) ezernyi feltevés minden ütése ■ es annyi más bizonytalanság: egy vak nem bizonytalanabb amikor hallja a szerszám Zaját: vajon új fákat ültetnek vagy sírgödröket ásnak sietősen a zsenge fűben Dimitrisz Potamitisz. TÜZ-MADÄR Ez a tűz — Ezt hajszoltam Ez hajszolt Ezt szerettem Ez szeretett Túl a színeken Pőrén Láthatatlan Moccanatlan — Tűz-madár Es költészet Szokatlan Es felfoghatatlan Jannisz Gudelisz Ellenállva az időben FeldntseteK rám, - a papírra vagyok feszítve szó-szögekkel. *. (V. Majakovszkij Tizennégy éven át útban tehozzád, pedig ha elérlek: elveszítlek s csupán csak árnyad érinthetem meg. Micsoda nehéz ma költőnek lenni, teremtőm. csupa súly az életünk. Az estbe gördülnek a kerekek. Keresd a napot — elveszted az árnyat; hogy válhatott a lelkünk ilyen sötétté? Keresd a hangod — szemköztről visszahallod kiáltásaidat a feneketlen pokolban? Micsoda nehéz ma költőnek lenni, uramisten, micsoda súly a gondolat! Megtagadsz {iát te is, a démonok, ő is... Tehát? Magányosan halok meg? Ellenállni? De meddig? Mi mindenkinek nemet mondanánk? Segítenek vajon az istenek* Győznek a démonok? Fivosz Delfisz! apámhoz Virrad. Mielőtt nekivágnánk a nappal kaptatóinak, telepedjünk le a tűzhely csupa vér parazsához melegedni. Forgassuk bele a szikkadt kenyeret a borba és olajba, s mielőtt befejeznénk a reggelit, s hamvába rogyna a vércsepp színű láng, daloljunk valami vidámat az új nappalnak, bármennyire is szomorú és hideg. Győri ülés György A bicikli csomagtartóján VINCZE GYÖRGY: jobbra-Dalra csuszkáit a plakátköteg. ' Öreg, rozzant gép volt Egyik peVolt egyszer egy SOMOGYI NÉPLAP ▼foúcnpp, 1971. június N, 17474288
