Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-19 / 142. szám

Egyszemélyi felelősség és demokratizmus TŰZ ÉS VÍZ W — bármilyen szinten döntésre kényszerül, előszeretettel teszi fel a kérdést: vajon senkit meg nem kérdezve, szuverén módon döntsön-e, avagy demokrati­kusan, munkatársai, illetve más érdekeltek véleményének meghallgatásával? Bármilyen valóságosnak látszik is a kér­désfeltevés, mégis többnyire hamis az így megfogalmazott dilemma. Valójában ugyanis nem az egyszemélyi és a de­mokratikus döntés között hú­zódik áthidalhatatlan szaka­dék, hanem az érdemi és a megalapozatlan döntés között. Ezeknek előrebocsátása után, talán nem felesleges néhány szót ejteni magának a témá­nak az időszerűségéről. Arról, hogy bár a társadalmi és a gazdasági életben mindig szük­ség volt — és szükség van — helyes, hasznos elhatározások­ra, ezeknek hordereje követ­kezményeik súlyával és ki­terjedésével arányosan növek­szik, a döntés bonyolultsága pedig alighanem még fokozot­tabb mértékben. Ezért kerül­tek előtérbe napjainkban a döntések szervezeti, közgazda- sági és etikai-politikai kérdé­sei, illetve kívánalmai Könnyű belátni, hogy a dön­tés demokratikussága néhány munkatárs formális megkérde­zésétől függ. És attól még nem lesz a szóban forgó döntés de­mokratikusabb, ha története­sen egyezik a megkérdezettek véleményével. Alighanem helyben vagyunk: a vélemé­nyeknél. Az érdemi és a de­A télre készülnek — nyáron A Szegedi Tömegcikk Ktsz már most, a nyár elején a tél­re készül, mégpedig a sokáig hiánycikként szerepelt zomán­cozott füstcsövek tömeges gyártásával. A szövetkezet — a gazdasági bizottság által a hiánycikkek pótlására elő­irányzott keretből — 6,5 millió forintot kapott beruházásra, amelyet nyolc év alatt kell visszafizetnie. Az összeg fel- használásával — magyar sza­badalom alapján — modem, automatikus zománcozó alag- ■útkemencét építettek, s egyéb berendezéseket vásároltak. így a tavalyi 800 tonna helyett az idén már másfélezer tonna fe­hér és színes kályhacsövet gyártanak. Ha nincs kitöltve a létszám- keret, ha sok a beteg, ha ked­vezőtlen az időjárás, akkor is menniük kell a vonatoknak, előírt számban és előírt idő­ben. — Ha a gyárba kevesebben mennek be egyik nap, legfel­jebb leáll egy gépsor, majd pó­tolják a kiesést — mondja Bernhardt Rezső állomásfő- nök-helyettes —, de ha egy so­rompókezelő, váltókezelő vagy fűtő hiányzik... — Két év alatt száznegyven­nel csökkent a vonatkísérők száma, a jelenlegi létszám száz. ötvenhat kocsirendezőnk van, s még tíz kellene. Tizenegy to­latásvezető dolgozik, pillanat­nyilag a hiány itt négy. A so­rompókezelők szama tizenket­tő, hárommal kevesebb a szük­ségesnél. Elgondolkodik. — Eddig azt hittem, hogy csak nálunk, a vasútnál, de a tévében is láttam példákat: a munkaerőhiány másutt is gond. Mi még csak vagyunk valahogy, de Budapest—Fe­rencváros helyzete tragikus. A vasút szíve! Mi is küldünk oda vonatvezetőket, vonatfékező- ket, kocsirendezőket, s havon­ta váltjuk az embereket, mert ha ott megbénul a forgalom... És Dombóvárra, Szászvárra és Lepsénybe is. A vasúti csomó­pontokat nem hagyhatjuk munkaerő nélkül még a jelen­legi körülmények között sem. — Kikből lehetne vonatkísé­rő, kocsirendező? — A tizennyolc .éven felüli általános iskolát végzett fiata­lokból. Ha jönnének. A kocsirendezők munkája nehéz fizikai munka. Az érke­ző vonatok rendezését, a te­hervagonoknak a rakodóvágá­nyokra állítását, a vonatok ösz- szeállítását végzik. Nem is ve­szélytelen munkakör. — Milyenek a kereseti lehe­tőségek? — A kocsirendezők kezdő fi­zetése kétezer-egyszáz, a kocsi- fékezőé, ha vonalon jár, két es fél ezer. — Az előmenetel? — A rátermett kocsirendező­ből öt-hat év múlva tolatásve­zető lehet: munkaszervezésből, irányításból, ellenőrzésből kell vizsgáznia. A vonatfékezők jegykezelői, vonatvezetői vizs­gát tehetnek, s akiben megvan az ambíciój vasúti tiszt is le­het, ha tanul. — Miért nem jönnek a fia­talok? — Hol éjjel, hol nappal kell dolgozni, s nem lehetünk te­kintettel ünnepre, vasárnapra és — elmosolyodik — búcsúra. A havi munkaidő kétszáztíz óra, Tizenkét óra szolgálat, hu­szonnégy óra szabad, majd új­ra tizenkét óra szolgálat... Vagyis reggel héttől este hétig szolgálat, huszonnégy óra pihe­nés, aztán este héttől reggel hétig szolgálat, és így tovább... Tavaly ötvenen kerültek hoz­zánk, hatvannyolcán mentek el. Abból az ötvenből egy se maradt. Pedig érdekes, válto­zatos munka a vasutasoké. Aki megszokta a ritmust, az itteni élettempót, az nehezen megy el, vagy ha mégis, előbb-utóbb visszajön... S. ¥. hajók fegyelmének, rendjének biztosításában. Az idén is szá­mítanak rájuk. Rendőrök, munkásőrök állnak a Moszkva motoros, va­lamint az új gyors járatú mo­torcsónakok mellett. Mert hát­ha veszélyjelzés érkezik, s in­dulni kell... A két parancs­nok — Szabó János főhadnagy a vízi őrsé és Schneider János, a munkásőr víziszakaszé — ad­dig a Balaton térkepét tanul­mányozzák, s a korábbi évek tapasztalatai alapján kijelölik az ellenőrzés útvonalát. Amíg a szezon tart, pihenni nemigen érnek rá. Több száz­ezer ember nyaral, pihen az idén is a Balatonon. És köztük — sajnos — akad majd jóné- hány, aki csak akkor érti meg, hog} a vízzel nem lehet tréfál­ni, amikor már életveszélybe kerül. 8zalai László A papírszakma bemutatkozása Kétszeresére nőtt a balatoni képeslapok mennyisége mokratikus — avagy megfor­dítva: a demokratikus és az érdemi — döntéshez ugyanis vajmi keveset nyújt néhány fe­lületes vélemény. A kérdésnek alapos ismeretében fogant, s megalapozott állásfoglalásokra van szükség. Nem feltétlenül helyeslőkre, mármint az eset­leg ismert kiindulóponttal egyező véleményekre! A fontos ugyanis az, hogy a vélemé­nyezők — sajátos ismereteik és elfogultságuk szerint — a megoldásnak egy-egy reális változatát terjesszék az elhatá­rozásra hivatott vezető elé, az ő dolga pedig a mérlegelés és a kérdés végső eldöntése. L ehetséges, hogy ez egye­zik valamelyik előter­jesztett javaslattal, de az sem lehetetlen, hogy mondjuk ■nyolc javaslat ismeretében egy kilencedik 'mellett tör lánd­zsát, éppen annyi felelősség­gel, mintha egyes egyedül ju­tott volna elhatározásra, vi­szont sokkal nagyobb bizton­sággal. És ez a döntés demok­ratikusabb is holmi szavazás­nál, ami — az elhatározás he­lyessége szempontjából — alig­ha megnyugtatóbb, viszont tel­jesen elmossa az egyéni fele­lősséget. Manapság gyakran megtör­ténik, különösen a gazdasági munkában, a beruházásokkal, fejlesztésekkel összefüggő kér­dések napirendre kerülésével, hogy nem puszta véleménye­zésre, hanem eleve több dön- tésváltozat kidolgozására hív­ják fel az érdekeltek figyelmét. Ez korszerű módszer, mert kö­vetkezetesen és tárgyszerűen a számításba vehető célok és a hozzájuk vezető különböző utak körültekintő feldolgozá­sát feltételezi, s egyszersmind az összehasonlítás lehetőségét és az igazi választás kénysze­rét is. Hogy azután, aki vá­laszt, a maga sajátos igényei szerint jusson el a véleménye szerint legjobbhoz. De ez eset­ben már tagadhatatlanul de­mokratikusan és érdemi ala­pon, mert nemcsak megkérdez­te azokat, akiknek a szava, szakértelme mértékadó az ügy­ben, hanem azokra támaszkod­va alakította ki a döntő állás- foglalást is. H ogy így is, ilyen körül­mények között is elő­fordulnak — előfordul­hatnak — tévedések, helytelen döntések, az valószínű. De mindenesetre kevesebb, mint amennyire egyébként lehetne számítani. Egy bizonyos: aki munkatársainak ismereteire és lelkiismeretére támaszkodva dönt, az is felelős, de aki mind­ezt semmibe véve megy a sa­ját feje után, az felelőtlen. E kettő pedig a tűz és a víz. Soha nem fémek össze. <b. j.) Indulásra készen áll a Moszk . a motoros. Indulásra kész a Moszk­va rendőrmotoros. Mellette rendőrök, munkásőrök várják a parancsot, hogy hová kell kell menniük, hol van szükség a segítségre. A rádión azonban egyelőre csak a meteorológiai állomás jelzései hallatszanak: »A Balaton egész térségében viharveszély, erős szél, hullám­zás. Figyelmeztetjük az üdülő­ket, hogy vegyék figyelembe a vízi rendőrség jelzéseit, és a viharveszély elültéig ne men­jenek a vízre...« Piros rakéta fénye terül szét a siófoki öböl fölött. Gondo­A két parancsnok. lom ez, meg a tajtékos, vadul hullámzó víz, a sötét, borús ég 1 még a legvakmerőbbeket is messzire riasztja a parttól. — Talán ma nem is lesz szükség arra, hogy vízre szán­janak, hiszen már napok óta viharveszély van — jegyzem meg Kurdi János alezredesnek, a siófoki vízi rendőrség veze­tőjének — Ne higgye! Szinte elkép­zelhetetlen az emberek felelőt­lensége. Tegnap például egy 18 éves leány és egy 19 éves fiú lett meggondolatlanságuk ál­dozata. Egy kölcsön kért vi­torlással bemerészkedtek a vi­haros Balaton­ra, s Balatonfü­rediül alig ezer méterre elsül­lyedtek. A szol­gálatos rendőr a segítségkiál­tásukra nyom­ban motorcsó­nakba ugrott, s ötszáz méterre még látta is egyiküket, amint kétség- beesetten ka­paszkodik a vi- torlarúdba. Sajnos, mire a helyszínre ért, már mindket­ten elmerültek. Iván András törzsőrmester habozás nélkül a vízbe ugrott, s élete kockáz­tatásával ke­reste a vitor­lás utasait. Saj­jönnek a fiatalok Munkaerőgondok a kaposvári vasútállomáson nos, eredménytelenül. A csó­nakban csupán egy bukósisak és egy táskarádió maradt. Mentőfelszerelés nélkül indul­tak utolsó útjukra. Velük már hétre emelkedett a Balaton idei áldozatainak a száma... De ennél szomorúbb a múlt évi statisztika. Tavaly 34 em­ber fulladt a vízbe. Százhúszat a rendőrök, a munkásőrök, és a hajózás dolgozói mentettek ki. Az idén is már hét embert mentettek ki a biztos halálból. A siófoki munkásőrök az or­szágban elsőként kezdték el ezt a tevékenységet. A vízi sza­kasz tagjai Schneider János parancsnok irányításával igen sok esetben — együtt a rend­őrökkel — az utolsó pillanat­ban érkeztek, s vitték biztos menedékbe az életveszélybe került embereket. Pedig a Balatonra érkezőket az üdülőkben mindenütt és mindenkor figyelmeztetik, ki­oktatják, hogy szeles időben ne feküdjenek gumimatracra, ne üljenek az engedélyezettnél többen vitorlásba, csónakba, s ha vihart jeleznek, maradja­nak a parton. Mégis minden évben tucat­szám találnak a vízen, a viha­ros Balatonon olyan embere­ket, akik mit sem törődnek a figyelmeztetéssel, életüket koc­káztatják, játszadoznak a ha­lállal. Ezért határozták el a mun­kásőrök, hogy tovább szélesí­tik ellenőri tevékenységüket: motorcsónakvezetésből is le­vizsgáznak, hogy a veszélye­sebb helyeken rendszeresen és gyakrabban tudják ellenőrizni a fürdőzőket. Remélhetőleg összefogásuk eredményeként minél több nyaralót tudnak visszatartani, megóvni az élet­veszéllyel járó fürdőzéstől, csónakázástól. Tavaly az Ifjú Gárda tagjait is bevonták eb­be a tevékenységbe, s a fiata­lok igen nagy segítséget nyúj­tottak a zenés kiránduló-séta­Június 17-én Balatonfüre- den a PIÉRT és a veszprémi Komfort Vállalat közös kiállí­tást rendezett az Annabella- szálló előcsarnokában. Bemu­tatták termékeiket, amelyek a Balaton-parton a nyaraló vendégek rendelkezésére áll­nak. Erdei György, a PIÉRT Vállalat vezérigazgatója tájé­koztatta a megjelenteket ar­ról a munkáról, amelyet a két vállalat a Balaton-part ellátása érdekében végez. A kiállításon megtekintet­ték a vendégek a két vállalat régi és új termékeit is, ame­vitelben, most nyolcvan szá­zalékuk. — Az ipari, valamint a nagy- és kiskereskedelmi vál­lalatoknak egyaránt köteles­sége, hogy segítséget nyújtsa­nak az idegenforgalmi igé­nyek kielégítéséhez — mon­dotta a PIÉRT Vállalat vezér- igazgatója. — Nagyobb helyet kell biztosítani az üzletek el­adóterében és a kirakatokban is a vállalat termékeinek. Az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem már jelentős erőfeszítéseket tett eddig is a pavilonhálózat fejlesztésében. lyek fontos szerepet játszanak a színvonalas áruellátásban. Hiszen egy szép képeslap nemcsak maradandó emlék, hanem propagandája is ha­zánk idegenforgalmának is. Tavaly közel négyszázmillió forinttal több árut adott át a PIÉRT a fogyasztóknak. Csak képeslapból tizenhárommillió- ötszázezer darab került ki az elárusítóhelyekre, s csak a balatoni téma kilencszáz féle változatban — hétmillió pél­dányban — készült. Ez azt jelenti, hogy az 1965-ös kiug­róan magas idegenforgalmi idényre gyártott balatoni la­pok mennyisége azóta ötven százalékkal megnőtt. Érdekes, hogy a keresletnek megfelelően alakult a színes képeslapok aránya is. Hisz tíz évvel ezelőtt még csak húsz százalékuk készült színes ki­Sajnos, még mindig megol­datlan a régi gond, a mozgó árusítás. A másik fontos fel­adat a vendéglátóipar segíté­se, hiszen a kulturált vendég­látás el sem képzelhető a higiéniai és egészségügyi pa­pírellátás nélkül. A vállalatnak nagy szerepe van az ajándéktárgyak — a fotóalbumok, mappák, levél­papírok, golyóstollak — ké­szítésében is. Ezeknék több­sége Győrből érkezik a Baia- ton-partra. A tájékoztató után a meg­hívott vendégek megtekintet­ték a vállalat termékeit be­mutató színes filmeket is, amelyeknek igen nagy szere­pük van abban, hogy a vá­sárlóközönség figyelmét fel­hívják egy-egy szép és új ter­mékre. Gy. L. Viharveszély SOMOGYI SÉPCAP Szwsafeaés 1971, Mttím M, 3

Next

/
Thumbnails
Contents