Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-18 / 141. szám
Strand a falu récéit — Hát ez nagyon szép! Egymás után ki tudja hányszor jegyezhettem volna fel ezt a mondatot. *Szép« — ez az egy szó ebben az esetben több mindenre is értendő. Magára a strandra, a létesítményre, amely a község — Szülök — határában színes műanyagtetővel, kabinsorával messziről felhívja magára a figyelmet. De szép magé. a kezdeményezés, a törekvés, az összefogás is, ami ezt a gyógyvizű fürdőt' létrehozta. A termelőszövetkezet, a közösség tulajdona. Maguk tervezték, s gondolatukon kívül két kezük munkáját is hozzáadták. Ügy szoktuk mondani: ritka szép társadalmi összefogás. A községfejlesztési alapból háromszázezer forint; a szövetkezet félmilliót adott. És a legtöbb — hétszázezer forint értékű — a társadalmi munka. Volt, aki két hetet, volt, aki négy-öt napot dolgozott itt. Benne van akaratuk, szándékuk, fáradságuk — és így talán még jobban az övék. — Mikor vége a munkának, szinte az egész tagság odamegy fürdeni. — Ilyenkor, nyáron napközben főleg a gyerekek birodalma ez. — Rövidesen elkészül a szolgáltatóházunk, s ételtől, italtól a gyümölcsig mindent megtalálnak itt a fürdőzők. Hét végén aztán nagy a tömeg. Egyre többen jönnek a környékről. Virágok, fiatal facsemeték, szépen parkosított környezet. És az emberek ma már arról beszélnek, hogv jó lesz ezt a strandot tovább fejleszteni. Jövőre — vagy két év múlva — az úszómedence mellett talán már ott lesz majd a téliesített fürdő is. A szövetkezet., a közösség strandja. Szép .. . V. M. NÉPSZERŰ PÁLYAKEZDŐK Huszonéves az egyetemi Fekete tábla, arany betűk. Rajta a felírás: Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, államigazgatási tanszék, dr. Vándor Péter egyetemi tanársegéd. — A komoly cím és név nem szigorú tekintetű, félelmetes vizsgáztatót takar. Nemrég láttam egy tv-riportban, mely a KISZ kb törvényalkotó bizottságának munkájával foglalkozott. Fiatal férfi, kék szemmel, modem, megnyerő külsővel. Természetesen, minden nagyképűség és álszerénység nélkül beszél magáról. — Először közgazdasági pályára akartam menni, és csak a gimnázium negyedik osztályában határoztam el, hogy jogra jelentkezem. A József Attila Gimnáziumba jártam A történelemtanárom Palotás János volt az, akinek hatására megérlelődött bennem ez a döntés. — Miért nem lett ügyvéd? Az talán kifizetődőbb, mint az oktatói pálya? — Jobban érdekelnek az elméleti, oktatási, kutatási probgeteg az ingázó, aki Budapesten dolgozik, de pihenni, szórakozni, vásárolni főleg otthon szeretne, hiszen számára ott kényelmesebb. Erre sok esetben nincs módja. Az igényeket nem követi rugalmasan az államigazgatás. Például a fővárosban 25 színház van, sok megyében egy sincs. Hasonló a helyzet egészségügyi, sportolási és egyéb tekintetben is. — Mint törvényalkotó, hogyan vélekedik az ifjúsági törvényről? — Az ifjúsági törvény előkészítése hosszú ideig tartó, alapos feltáró munkát igényelt. Viták, ankétok, a »-terep feltérképezése« után következhetett csak a szakmai kidolgozás. Maga a törvény nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket, hanem elvileg fogalmazza meg a jogokat és a kötelezettségeket. Feltárja azokat a társadalmi viszonyokat, ahol a fiatalok élete speciális jogi szabályozást igényel. Irányt ad a fiatalság katedrán erdekvédelmi fórumainak működéséhez is. Például a már kibocsátott lakástörvényben is érezteti hatását. — Mire marad egyáltalán szabad ideje? Elmosolyodik: — Azért marad. Nagyon szeretek utazni. A múlt nyáron Hollandiában, Belgiumban és az NSZK-ban jártam. A nyelvtanulást sem hagytam abba. A franciát és az angolt mint jogi szaktolmács is gyakorolom. Dolgozom a Társadalomtudományi Intézetnek is. Irodalom és zene nélkül el sem tudnám képzelni a napjaimat. Mostanában a politikai dokumentumriportok a kedvenc olvasmányaim. Nagyon szeretem Thomas Mann és Heinrich Böll írásait. No, és ott van még a szakirodalom is. Feláll, kezet nyújt. Az arcán kisfiús mosoly. Látom, amint odamegy egy csoport diákhoz, öt is diáknak nézhetné bárki. Huszonnégy éves. E. L. T Görög állampolgár „Akarj valaki lenni!“ 1946. Vrisika. Arat a halál Görögországban. Három gyermek árván maradt. A szüleik partizánok voltak. Kommunisták. Állandóan harcolni. az éj leple alatt lesve- bújva igyekezni egy elvtárshoz, s érezni, tudni, hogy innen is, onnan is ezer veszély fenyeget... pattanásig srófolt idegek, örökös készenlét a halálra. Ez volt a kommunisták és minden igaz hazafi élete. Görög földön ezt ma is vállalni kell. J A Vöröskereszt gondoskodott a gyerekekről. Colaki- du Aszimina a bátyjával és öccsével együtt Bulgáriába került. Négyéves volt. — Oszlopos házban laktunk ... a nagynéném nevelt bennünket. Emlékszem a magas hegyekre, a haza elevenen élő emlékképei. Két évig voltak Bulgáriában. — Ezerkilencszázötvenben Magyarországra hoztak bennünket — folytatja. — Az öcsém Budapesten él, a bátyám hazament Görögországba. Csak ritkán írunk egymásnak. Erős a cenzúra. Gyönyörűen beszél magyarul. Csak ritkán hibázik. Élvezettel hallgatom különösen mély, egy kissé rekedt hangját. — Balatonkenesén végeztem el az első nyolc osztályt Görögök között éltem. A testvéreim máshova kerültek, s mi buzgón küldtük egymásnak a leveleket. A teljes ellátás mellett csak harminc forint zsebpénzt tudott biztosítani az állam. Nem pazaroltam vonatra. Nyugtalan ember. Mindig többet, s jobbat akar. Egy akadály leküzdése után új célt tűz maga elé. Küzd. — Mindig szerettem tanulni. Kőszegen elvégeztem a me-, zőgazdasági technikumot. Itt már magyar osztálytársaim voltak. Rengeteg segítséget kaptam tőlük. Kellett Is, hiszen nem köny- nyű megbirkózni a rendkívül gazdag, színes és nehéz magyar nyelvvel. Az érettségin ezt még fokozta a vizsgadrukk Amíg beszélt, megpróbáltam mozaikként összeállítani, megfogalmazni pedagógiai -hitvallását«. Mindig ugyanazt kaptam eredményül. Szeretettel, soha nem lankadó lelkesedéssel nevelni a jóra, a rendre. Játszani a kicsikkel, mesélni nekik, együtt megfogalmazni a tanulságot, együtt rendbe tenni a szekrényt, együtt örülni az új ruháknak... A nagyobbaknak útravaló: -Ne hagyd, hogy legyűrjenek, bekerítsenek az események! Légy ura önmagadnak, s követelj minél többet magadtól... akarj valaki lenni!« Moziba. kirándulni viszi őket, leül velük kártyázni, sakkozni. Húsvétkor tojáscukrot vesz, s közben állandóan figyelni kell: alakul-e a jellemük, a lazítás, most kinek van legnagyobb szüksége a jó szóra, tanácsra. , Vidám az alaptermészete. Határozott és reális. A felgyorsult életritmusban, a mindennapi rohanásban viszont a legerősebbnek is le kell ülni egy percre, és lemérni: mit tettem eddig, meddig jutottam. Szemináriumokra járt. — Talán a véremben van, de nagyon érdekel a politika. A sokaságba elvegyülve nyitott szemmel figyelem a világot is. -Tudom a Pitagorasz--té- telt, csak a vége hogy is van? — Ekkor már görögül gondolkodtam és beszéltem... A tanárok értetlenül néztek rám, de semmi baj, sikerült jól leérnem.« Itt éles fordulatot vett élete. Nem folytatta a megkezdett utat Gyerekkorának, eddigi életének nagy hatása volt a döntésben: nevelő lett egy gyógypedagógiai intézetben. Négy év Kőszegen, ugyanazzal a csoporttal. Nagyszerű munka volt A következő állomás Kaposvár. 1965 óta dolgozik a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben. Háromévestől tizennyolc évesig hoznak ide gyerekeket. Minden pillanatban fogadni, s felkészülten kell várni őket — Ahány gyerek, annyi sors. Mindenkihez meg kell találni a megfelelő hangot. A gyerek igényli a szeretetek mindent észre vesz, és hálás egy jó pillantásért is. Beléptem a pártba — mondja. Meggyőződésre kommunistának vallja magát, s a múlt és a jelen mérlegét megvonva vállalja a párttagságot Rendkívül szerteágazó, az egyéntől nagyon sokat követelő munkát végeznek a gyermekfelügyelők; lelkileg beteg gyerekekkel kell foglalkozniuk S kevés idő van egyre: harminc-hatvan gyerekhez jut két nevelő. Épp ezért a rehgeteg tanulás után még most sem lehet elégedett önmagával sem: még többet kell nyújtania. Munkanapot, szabadságot kihasználva tanul. S a tankönyvek mellett Görögországról szóló útleírások, kézikönyvek, térképek sorakoznak. Görög állampolgár. Ez az egy szál és a könyvek a hazához kötik — Szeretnék hazamenni. Sajnos, csak látogatóba lehet... És könnytől nedves szeme minden szónál többet mond. Aranyos Margit Csaknem 55 ezer pályázó lémák. Természetesen nem lehet elválasztani az elméletet a gyakorlattól. Az ideális az lenne, ha az oktatók háromnégy éven keresztül először megismernék a joggyakorlatot. — Milyen érzés ott tanítani, ahol egy évvel ezelőtt még tanult? — Megvallom, eleinte zavart, hogy akik negyedéves koromban még együtt izgultak velem a vizsgákon mint első- vagy másodévesek, most esetleg éppen az én ajtóm előtt drukkolnak. Bár nem attól függ egy tanár tekintélye, hogy hány éves, hanem előadásainak színvonalától és igazságosságától. A tanár— diák kapcsolat leginkább a szemináriumokon alakul ki, ahol a könyv és a gyakorlat viszonya is érthetőbbé lesz. Alapelvem.: megértetni m' n - denkivel, hogy nincsené' szigetelt jogi problémák, társadalmiak vannak, és a giak ennek csak vetületei. — Melyik az a része az al- lamigazgatási jognak, amelyet közvetlen kutatási területének érez? — Diplomamunkám témája Budapest agglomerációja volt. Ez közelebbről azt jelenti, hogy Budapest mint világvá ros, szoros társadalmi, gazdasági stb. kapcsolatban áll a környező településekkel. RenMoly Máté immár egy évtizede a hivatal legmegbízhatóbb előadójának számított. Káros szenvelélyt nem ismert, kizárólag a munka kötötte le figyelmét és idejét. Egyik nap özvegy Tabak Tódorné szelídített vadnyúl- tartási kérelme elveszett az íróasztaláról. Tűvé tette miatta a fél hivatalt, beszedett egy marék idegcsillapítót, de az akta estig sem került elő. Zúgó fejjel botorkált haza, s undorral turkált a székelykáposztában. Felesége, Eufrozina- gyanakvó pillantással leste: vajon hol ténfergett, miféle romlott, ócska nő eteti, ha az ő finom, nagy gonddal készített kosztját sem eszi meg. — Megcsaltál, Máté... — zokogott az asszony éjfélkor az ágyban, amikor a férfi elfordult tőle, s kínjában a falat kaparta. — A jelek azt mutatják, hogy szeretőd van... Hirtelen felült, és szembe fordult vele. A szeme szikrázott, mint egy vadmacskáé. — Valid be, hol az a dög, hadd írjam fel a címét! Reggel elmegyek és kivájom a szemét a szégyentelennek ... Moly Máté hörögve kérte bocsánatát, s elmondotta végPapírhajó re: egy elveszett akta ment az agyára, már azt sem tudja, fiú-e még vagy lány . .. Fegyelmi vár rá, és elbocsátják, ha holnap sem lesz meg. Reggel a tükörből sajnálkozva nézte meghasonlott, szürke hasonmását. Ügy érezte, hogy kilókat fogyott Holdkórosként vánszorgott sl a hivatalba. Fél kilenc után referádára hívta be magához a főnöke. Tokos Lukács, és ő fogvacogva tántorgott be az osztály- vezető szobájába. — Remélem, Tabakné aktáját behozta... — kezdte Tokos Lukács. — Persze, hogyne, mi az hogy! — dadogta Moly Máté, majd hirtelen visításban tört ki, Idegei felmondták a szolgálatot. Őrjöngve röhögött. — Megőrült? — rivallt rá az osztályvezető. — Észnél van, ember? Maga a miniszterhelyettes elvtárs titkárnője anyósának az ügyét gúny tárgyává teszi, ki kacagja? Csillapodjék már, az isten pofozza meg! Mire a mentők kijöttek érte, Moly Máté könnyesre röhögte magát. Az intézetben két lábon szökdécselt, s az első hetekben csak káposztálevelet és nyers cukorrépát rágcsált. Jó egy hónap múltán váratlanul felkereste Tokos Lukács. Bűnbánó ábrázattal nyitott be a gumiszobába. — Isten engem úgy segél- jen, hogy megvan az akta, nyugodjon meg, Máté — kezd\e dadogva. — A kisfiam, Gedeon lopta el. Papírhajót csinált belőle a kölyök. Képzelheti, hogy kikapott tőlem. De ugye, most már nem haragszik rám? Mondja, hogy nem haragszik! — Nem haragszom — szuszogta Moly Máté. — És ugye, már nincsen semmi baja... — aggodalmaskodott az osztályvezető. — Nincs — mondta Moly Máté közömbös hangon. — Nincs semmi bajom. Apropó — fordult ápolójához —, valami változatosat, finomat szeretnék végre enni. Legyen szíves, hozzon egy marék szénát! Zoliai András Tovább csökken a parasztfiatalok jelentkezési aránya Elkészült az összegezés: az idén 54 890-en pályáznak a felsőoktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozataira; a, pályázók száma több mint’hétezerrel több a tavalyinál. A legtöbben — szám szerint 34 490-en — nappali tagozaton szeretnék folytatni tanulmányaikat. 14180-an jelentkeztek levelező tagozatra, 6220 pedig estire. Változatlanul a művészeti főiskolák a legdivatosabbak: a Színház- és Filmművészeti Főiskolára csaknem 44-szeres, a Képzőművészeti Főiskolára 17- szeres, az Iparművészeti Főiskolára pedig 13-szoros a túljelentkezés. A felvételi keretszámhoz viszonyítva ötszörös a jelentkezés az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem bölcsészettudományi karán, a szegedi József Attila Tudomány- egyetem állam- és jogtudományi karán és a Testnevelési Főiskolán. A tudományegyetemekre átlagosan háromszoros, a műszaki egyetemekre több mint kétszeres, a műszaki főiskolákra és a műszaki egyetemi főiskolai karokra csaknem másfélszerre a túljelentkezés. A tanító- és óvónőképzőkbe, valamint a tanárképző főiskoláiba több mint kétsze-, rés, az orvostudományi egyetemekre csaknem háromszoros. Nem éri el viszont a jelentkezők száma a felvételi keretszámot a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola erősáramú karán, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola építőipari karán, a budapesti építőipari technikumban, az esztergomi vegyipari technikumban, és a putnoki mező- gazdasági technikumban. Egyenetlenség jellemzi a fizikai dolgozók gyermekeinek jelentkezési arányát. A pályázók 38,7 százaléka közülük kerül ki (ez az arány valamivel magasabb a tavalyinál). Változatlanul kevesen próbálkoznak bejutni az orvostudományi egyetemekre (25,8 százalék). Szembetűnő viszont, hogy to vább csökkent a mezőgazdasá gi fizikai dolgozók gyermekeinek jelentkezése. A Budapesti Tanítóképző Intézetbe jelentkezők közül például 0,5 százalék, a művészeti főiskolákon 1,7 százalék, az ELTÉ-n 2,8 százalék, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen vedig 3,4 százalék. Még az agrár- tudományi egyetemekre is csak 12,9 százalék a jelentkezők között a mezőgazdasági fizikai dolgozók gyermeke. (MTI) •o«oo
