Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-02 / 127. szám

Tudományos intézetek a budai várban Egy est Berzsenyi emlékére Kicsinyek — nagy színpadon Sorjában a tizennegyedik irodalmi-zenei Berzsenyi­emlékestet rendezte meg hét­főn a költő nevét viselő ka­posvári iskola. Nemcsak a hagyomány gondos ápolásá­ról győződhettünk meg a mintegy kétórás műsor lát­tán, hanem magasabb szin­ten történő továbbfejleszté­séről is. Ez volt az első alka­lom arra is, hogy kiléptek az iskola falai közül, s Berzse­nyi-emlékestjüket a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban rendezték meg. Pedig reménytelen estnek indult ez a tizennegyedik. Bő­séges eső zúdult Kaposvárra a műsorkezdés idejére, és az el­ső szám után kialudt a villany is a nézőtéren meg a színpa­don ... A hagyományos ünnepség egyben nem tér el sohasem az előzőektől: a névadóról minden alkalommal megemlékeznek a tanulók. így történt most is. Kirándulás Niklára A narrátor bevezetőjéből megtudtuk, hogy a szereplők, az irodalmi szakkör tagjai a tanévben ellátogattak Niklára, ahol Berzsenyi Dániel élt és al­kotott. Később minden elhang­zó versben ott éreztük ezt a közvetlen élményt, amely ak­kumulátorként erősítette a szép összeállítás érzelmi áramkö­reit. Legfőbb erénye az volt, hogy az általános iskolások hangján tudott szólni a tanu­lóknak az ódaköltőről, s ez Berzsenyi esetében nem is olyan könnyű dolog. Az est gondolati magvát tu­lajdonképpen az irodalmi csz- széállítás adta. Egy gondolat — a hazaíiság — köré fonták a szép versko­szorút. »Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat« — idézték Berzsenyi Magyarokhoz című verséből. Az összeállítást dicsérhetnértk még azért is, hogy a szakkör közös munkájának eredménye, s kifejezésre jutott benne Ber­zsenyi költészetének ismerete, elemzése. Jó volt a színpadi megjelenítés is, és ügyes a ze­nei aláfestés. Kertész lstván- né tanárnő irányító munkája nyomán lett az emlékezés él­mény is. A kézfogás melege Látványban sem volt hiány. A kisdobosok Zöldágjárás című népi játéka bővelkedett színek­ben és táncformákban, legna­gyobb hatása azonban bájában rejlett. Újdonság volt a műsorköz­lőnek összeállított szöveg is. Ezúttal nemcsak »műsorszá­mot-' hallottunk, láttunk, ha­nem be is mutatták egy-két mondatban azokat, akik kiáll­tak a színpadra zongorázni, he­gedülni, verset mondani — szerepelni. A hangszeres szó­listák is kitettek magukért, kö­zülük a nyolcadikos Püspök Lívia — Muszorgszkij Könny­csepp című művét adta elő — egyéni, lírai játékával terem­tett atmoszférát. Az esten meghívott együttes­ként részt vett a Hámán Kató Általános Iskola kórusa — Schuszter Gyuláné vezényleté­vel. A kézfogás melegét sugá­rozta a vendégkórus szereplése, és ezt akkor éreztük legjob­ban, amikor az egyesített kó­rus megszólalt: a színpadon a kék-fehér ruhás vendégek, a karzaton a Berzsenyi iskola ta­nulói. Fülöp László tanár a karzatról dirigálta az úttörő- mozgalom huszonöt éves jubi­leumára összeállított műveket. Bravúr volt? Élményekben gazdag este. Horányl Barna A magyar hanglemezgyártás sikerei Hugz éve jelent meg a nép- gazdasági tanács határozata, amely az állami li&nglemez- gyartas meggzervezesét ren­delte el. Az évforduló alkal­mából Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója, tagnap a Gellert- szállóban sajtóértekezleten összegezte két évtized tevé­kenységét. Elmondotta, hogy a magyar hanglemezgyártés elsősorban Li8Zt> Bartók és Kodály mű­vei, valamint zenetörténeti ritkaságok kiadására összpon­tosította munkáját. Ezzel si­került a nemzetközi közvé­lemény figyelmet, érdeklődé­sét felhívni a magygr hang­lemezmárkára, és ez jelentő­sen fellendítette exportunkat, így az elmúlt öt esztendő alatt lemezeink kilenc nem­zetközi ‘díjat nyertek el, s csupán két év leforgása alatt mintegy 300 kritika jelent meg a külföldi sajtóban, méltatva a magyar hanglemezgyártés eredményeit. (MTI) Tudományi» és művészeti életünk leendő (központjába, a budai vármegyédbe költöz­tek a Magyar Tudományos Akadémia kutaitóimtözetei, A budavári palota helyreállítá­sával egy időben a vármegyéd épületeit is eredeti stílusban rekonslrulták. A régi Ország- ház patinás barokk stílusú palotájában most tudósok dolgoznak a korszerűen be­rendezett laboratóriumokban, kutatószobákban, könyvtárak­ban. Felső kép: A régi Or­szágház Úri utcai frontja. Alsó kép: A szép, barokk di- szű kongresszusi terem. Új városunk lakóina Emelkedett bérük, javult a hely (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Városi Pártbi­zottság legutóbbi ülésén meg­tárgyalta a nőpolitikái határo­zat végrehajtásának tapaszta­latait. A jelentést összeállító munkabizottság a város kilenc — legjelentősebb — munkahe­lyén folytatott vizsgálatot. Eze­kén a munkahelyeken csaknem kétezer nő dolgozik. Nagyatád lakóinak több mint a fale nő, s a munkaképes korú nők na­gyobb része munkát vállal. Több nő a testületekben A tavaly alakított nőbizott- iágok zömében olyanok tevé­kenykednek, akik már előzőleg a nő tanácsok munkájában is Honismereti szakkörök vetélkedője A népművészet kincseit őrzik a legifjabbak is Üj kezdeményezést köszönt­hettünk Somogybán (hasonló­ról az országban sem tudunk): tegnap délután az általános is­kolai honismereti szakkörök járási vetélkedőjét rendezte meg a kaposvári járási hivatal művelődésügyi osztálya, vala­mint a járási úttörőelnökség az ifjúsági házban. Hat községből — Nagyberki, Somogyszil, He­tes, Magyaratád, Felsőmocso- lád, Kaposmérő — jelentkeztek a gyerekek, hogy szakkörük életének keresztmetszetét és gyűjtésük legérdekesebb anya­gát bemutassák. Meigyénkben nem dicseked­hettünk eddig sok iskolai hon­ismereti szakkörrel, de a ver­senykiírás több iskola figyel­mét fölkeltette a népi hagyo­mányok megőrzésére, ápolásá­ra. Csak a kaposvári járásban hét, rendszeresen működő hon­ismereti szakkört tarthatunk újabban számon, s több mint hetven gyerek készülődött a vetélkedőre. Az volt a cél, hogy a gyerekek közel kerüljenek a honismereti mozgalomhoz; ta­nári irányítással elkezdjenek kutatni, megismerjék a gyűjtő­munka szépségeit, s nehézsé­geit. Olyan területekre kellett őket Irányítani, amely megfe­lel életkori sajátosságaiknak, leköti érdeklődésüket, s ahol saját ötleteiket és elképzelései­ket is hasznosítani tudják. ­Mint a tegnapi verseny bi­zonyította ez nagyrészt sike­rült.. A bemutatott összeállítá­sok tükrözték: a gyerekek örömmel indultak lakóhelyü­kön felfedező útra, s igyekez­tek alapos munkát végezni. Né­pi használati eszközöket készí­tettek, népviseletes babákat csináltak; számtalan értékes tárgyat el is hoztak magukkal. A vetélkedő első díját dr. Ki­rály Lajos, a zsűri elnöke a nagyberki honismereti szak­körnek nyújtotta át. Jól szer­kesztett műsoruk érdekessége az volt, hogy a gyerekek vé­gigjárták a nagyszülőket és a régi gyermeknevelésről, cse­csemőgondozásról faggatták őket. El tudták velünk hitetni, hogy ismerik a Kapos menti falvak életét, történetét. A má­sodik helyezett hetesiek vidám légkört teremtettek: játszottak, énekeltek, ötletes volt a föld­rajzi névmagyarázatuk és szé­pen énekelt a kórusuk. A har­madik / helyet a somogyszili szakkör változatos, sokszínű összeállítása kapta. Értékes volt a cigányokról gyűjtött anyaguk. Kár, hogy a szer­kesztés egy kissé erőltetettre, az összekötő szöveg pedig ér- zelgősre sikerült. A verseny egyúttal tapaszta­latszerzés is volt. Útmutatót kaptak a szakkörök a további munkálkodáshoz is. Hasznos az is. hogy a részletes elemzésre később a honismereti tovább­képzésen visszatérnek a szak­emberek. A vendégek körében örömmel láttunk néhány isko­laigazgatót és tanárt. Remél­jük, a példa követőkre talál. B. Zs. részt vettek, s vari tapasztala­tuk a mozgalomban — állapít­ja meg a jelentés. Mellettük azonban szép számmal találha­tók új aktivisták is: lányok és fiatalasszonyok. A nők részvé­tele a KISZ- és a szakszerve­zeti politikai munkában kielé­gítő. A szakszervezeti választá­sok alkalmával több nőt vá­lasztottak be a vezetőségekbe, bizottságokba (a cérnagyárban például az szb-nek 64 százalé­ka, a szakszervezeti tanácsnak pedig 67 százaléka nő). Sok nő dolgozik a konzervgyár, a do­hánybeváltó, a Danuvia és az ÁFÉSZ szakszervezeti bizottsá­gában is. A pár talapszervezetek tag­jainak 27 százaléka nő. Képvi­selethez jutottak a pártvezető- ségekben, a városi pártbizott­ságban és a járási KlSZ-bizott- ságban is. Az újonnan megvá­lasztott hetven tagú városi ta­nácsnak 18 nő tagja van. A férjhezmenés után a fia­talasszonyok egy része azonban abbahagyja a KISZ-munkát, és nem vállal egyéb tömegszer­veze'.i feladatot sem. Különö­sen kiesnek a politikai munká­ból a bejárók, Fejleszteni kell tehát a nők közéleti készségét, i bátrabban kell a tehetséges, arra érdemes, rátermett nőket politikai feladatokkal megbíz­ni, vezető tisztségre választani. A gazdásági, hivatali veze­tésben a nők nem vesznek részt számarányuknak megfe­lelően. Énnek egyik oka, hogy lemaradás van a nők szakmai, politikai képzésében. Ezt né­hány üzemben — pl. a cérna­gyárban és a konzervgyárban — most igyekeznek pójolni. Szép eredményeket értek el a női szocialista brigádok a Éaz- dasági és a művelődési felada­tok megoldásában, s a közössé­gi együvétartozásban. A cér­nagyárban húsz. a konzerv­gyárban tíz, a Danuviában pe­dig két női szocialista brigád működik. A fölmérés során mindenütt vizsgálták a bérek alakulását is. A legtöbb helyen érvényesül »az egyenlő munkáért egyen­lő bért* elve. A cérnagyárban a fizikai munkát végző nők ke­resete 9,3 százalékkal volt na­gyobb tavaly, mint 1968-ban. Növekedett azoknak a száma, akik 1501—2300 forint között keresnek, és csökkent az ala­csonyabb fizetési kategóriába tartozóké. Az üzemekben csök­kentik az éjszakai műszakban dolgozó nők számát is. Hűtőszekrények a műhelyekben A nők szociális helyzetében figyelemre méltó javulás ta­pasztalható, bár nem egy he­lyen még hiányzik a fürdő, az öltöző. A cémagyárban erőtel­jesen törekednek a munkahelyi ártalmak kiküszöbölésére: mintegy hatmillió forintnyi ér­tékű gépet cseréltek ki, hogy a zajártalmat megszüntessék. Szellőztető és klímaberendezést szereltek föl, az üzemrészekben pedig hűtőszekrényeket he­lyeztek el. Gondoskodtak a megfelelő hűsítő s védőitalok­ról, valamint tisztálkodósze­rekről is. A konzervgyárban korszerű mosdók-, öltözők és ét­terem áll a dolgozók rendelke­zésére. A Búzakalász Tsz-ben viszont nem mindenütt tartják megfelelőnek a munkahelyi körülményeket, és az ÁFÉSZ 1 munkahelyein — elsősorban a kisebb boltokban — sincsenek szociális helyiségek. ■ A cérnagyárban a belgyógyá­szati rendelő mellé nőgyógyá­szati és fogászati rendelőt is építenek, s a terhes anyák ré­szére kvarckezelést biztosíta­nak. A határozat megjelenése óta épített orvosi rendelőt a Komfort Ktsz, és rövidesen ná­luk is megkezdődik a rendelés. Gémesi Sándor, a pártbizott­ság titkára összefoglalójában hangoztatta: több olyan feladat van, amelynek valóra váltásá­hoz nem kellenek központi be­ruházások és intézkedések, csu­pán a helyi vezetők nagyobb megértésére, támogatására van szükség. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a gazdasági veze­tők teremtsenek nagyobb lehe­tőséget a nők szakmai képzé- zére, és bátrabban állítsanak nőket vezető posztokra is. 4 nap ma reggel úgy tett, mint a magabiztos ma­gasugró. Kihagyta a 180-at, illetve a 20 fokoU és korán reggel egyből 25 fok­kal kezdett. Meg kell monda­ni, könnyedén vette az aka­dályt. Tizenegy órakor az em­berek legnagyobb ámulatára már árnyékban a 34 fokot is könnyedén »vitte*. Bár a bú­zatáblákon fáradó emberek megesküdtek, hogy délre 40 fok is elképzelhető. Az árnyékos hivatalban, persze, könnyebb volt a hely­zet, Délig mindenki jól bír­ta a strapát, többen hajlan­dók voltak ebédelni is. Csak délután kettőkor kezdtek ájuldozni a hivatalnokok. Ko­vács kolléga ledobta az in­gét, a hölgyek ezt biztatás­nak vették, és bikinibe öltöz­tek. Eredménytelenül. Julika, a főnök kedvence letusolt, azután csak úgy, vizes bikini­ben feküdt az íróasztalra, és azt mondta a szájtáti kollé­ganőknek: »En most lelki jógázom. Bebeszélem magamnak> hogy el vagyok ernyedve... És akkor el vagyok. Csak be kell hunynom a szemem.-» Lefeküdt mindenki az író­asztalra, az egyik cinikus lé­lek meg is jegyezte, hogy ezzel tulajdonképpen jót tesznek, mert nem szívják el főnökük elől az oxigént. A szolganépség közt egy stréber azért akadt. Igaz, azt is kirúgta a főnök. Péntek délelőttre volt hivatalos va­lamilyen kis butaságból ki­folyólag az öreg elé. De a meleg miatt — vagy ki tud­ja miért — elfelejtette a ran­devút, és most hétfőn dél­után háromkor nyitott be a Phű, de meleg van! főnöki rezidenciára. Ezt még kibírta volna az igazgató, de hogy a kolléga zakóban, nyakkendőben tisztelgett eb­ben a melegben, nos, ettől egy másodpercre elájult. Am ahogy kizavarta a strébert, ö maga is levetette az ingéi, de a vezető tekintélyét meg­őrizendő: atlétatrikóban igazgatta a nap hátralevő óráiban a céget. És itt volt Józsi bácsi, a hivatalsegéd. Ahogy a diri észrevette az öreget, azonnal szalasztotta: hozzon egy fa­zék fagylaltot. Vagy meg­eszik, vagy beleülnek, telje­sen mindegy ebben az idő­ben. Az altiszt értette a dörgést, elindult. A fele utat vissza­felé is becsülettel megtette. Csak akkor vette észre, hogy olvad a fagylalt, öreg, rán­cos kezével belemart a jó il­latú, hideg málnába, és be­kapott egy fél marikkal. A megolvadt maradék jólesően, hűsen becsurgott az inge alá, végigfolyt a hasán; le egészen a gatyakorcig. — Nincs fagylalt, főnök. Nem árulnak. Elolvad az ilyen melegben, azt mondta a boltos. — Akkor, Józsi bátyáim hozzon hideg sört azon a pénzen. — Mátjen pénzén, igazgató elvtárs? — Hát... — Az ám, * hová is tettem azt a pénzt? Az igazgató bágyadt pil­lantást vetett Józsi bácsi hal­ványrózsaszín, ragacsos ing­mellére, és ismét a farzse­bébe nyúlt. Az öregúr megtért a mé­lyen hűtött Kinizsivel. Nyi­totta volna azonnal a főnök ajtaját, hogy jóvá tegye előb­bi bűnét• de az előszobában lebzselő sofőr megfogta a ke­zét. Szorítása acélbilincs volt. — Ne szórakozz, Jenő, ez a sör a... — Hagyja csak, Józsi bá­tyám — o sofőr az ajtó ki­lincsén leütötte az üveg nya­kát és igen jót húzott a ha­bos sörből. — Most már eriggy be tel — szólt az öreg• duzzogva, A sofőr a maradék sörrel teleöntött egy poharat, és be- vigyorgott az ajtón. — Megjött a jó kis pince­hideg söröcske. Visszanyúlt hátra, a pohá­rért. Keze a semmit marka- lászta. Vésztjóslóan ránézett a gépírólányra, aki úgy tett, mintha ott sem lenne. — Hozza, Jenőkém! Hiába, maga az én vércsoportom, maga tudja, mi kell a férfi­embernek ilyenkor, júliusban — szólt az igazgató eltikkadt nyelvvel. A sofőr ott állt bambán az ajtóban> kezében a törött nyakú, üres sörösüveggel. Ar­ca vigyorra torzult. — Nincs benne, valaki ki­itta — motyogta. — Az igaz­gató elvtárs is megpróbálkoz­hatna a lelki jógával, azt mondják, az ilyen melegben jót tesz. — Ki? — hörgőit az igaz­gató, — Jucika. Neki sikerült. Nála bevált. Csak fel kell fe­küdni az íróasztalra. E szónál Józsi bácsi is be­dugta fejét az ajtón. — Az én régi főnököm azon bukott le, hogy az ilyen kánikulában számolatlanul hordotta fel az irodájába a. sert. Mondtam is neki: igaz­gató kartárs, ne ilyen pucé­ran. Hordjuk inkább aktatás­kában az üvegeket. Akkor a népék nem szólnak egy szót sem. Azt hiszik, az aktákat hordozgatjuk. De nem hallga­tott rám, meg is fúrták. Igaz-e, Jenő? — fordult a gépkocsivezetőhöz. Az igazgató kirohant. Meg­nézte Jucikat, mit csinál az íróasztalon. Jucika aludt. Az igazgató agya elborult, bele-, harapott a nő térdébe. — Te vagy az, Jenőkém? — lihegte Jucika. Ez mélyütés volt. Az igaz­gató továbbrohant. Mégis> a sofőrrel... Bement a fürdő­szobába, behajtotta a fejét a hideg csap alá, és hogy fel­frissült, otthagyta az egész kócerájt. Kint az utcán a rendőr irányító pálcájával Liszt Fe­renc II. magyar rapszódiáját vezényelte. — Stokowsky — gondolta. Útközben néhány hőhullám nyakszirten vágta, aztán ha­zatért. — Szervusz, édes Jucikám! Borzalmas pofont kapott, és csak másnap döbbent rá, hogy a feleségét Amáliának hívják. Sah» Andor SOMOGYI NÉPLAP Swrda, 19TL június 2­5

Next

/
Thumbnails
Contents