Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-13 / 137. szám
Növekvő forgalom, változó igények az AGROKER-nél Delfinekkel Tapolca alatt Egy-egy mezőgazdasági * esúcsmunka idején visszatérő kérés — ha éppen nem probléma — a különféle erő- és munkagépek, alkatrészek beszerzése. Termelőszövetkezetek és állami gazdaságok a termelés egyre több fázisába kapcsolják be a technikai segéderőt. S persze úgy hely.«, ha ennek biztosításáról idejében összeállított és továbbított, a reális igényeknek megfelelő megrendeléssel jóelőre gondoskodnak. Urai Ferenccel, a Kaposvári Mezőgazdasági Ellátó Vállalat (AGROKER) igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan igyekszik ellátni feladatát a vállalat a gazdaságok szolgálatában, mit tesznek az igények kielégítéséért — Mit várhatnak a mezőgazdasági üzemek az idén a. ;főbb erő- és munkagépekből, különös tekintettel az időszerű munkákra? Hogyan igazítják a kínálatot a növekvő minőségi és mennyiségi kereslethez? — Miután az AGROTRÖSZT és annak vállalatai, köztük a miénk is, a mezőgazdasági termelés anyagi—műszaki— technikai oldala egy részének a biztosítását szolgálják, s felelősek azért igyekszünk megfelelni ennek a feladatunknak. 1965-ben 402,2 millió, tavaly már 644,6 millió forintos forgalmat értűnk el, s erre az évre több mint háromnegyed milliárdos értékesítést terveztünk- A kérések teljesítése nemcsak tőlünk függ, s ezt a gazdaságok is jól tudják Ami tőlünk telik: igyekszünk szállítani megrendelőinknek mindazokat a munkaeszközöket, amelyeket kémek Ha mégis adódik nehézség, az két forrásból eredhet Egyrészt látni kell, hogy mi is csak akkor adhatunk ha a hazai gyárakból vagy külföldről ellátnak bennünket a szükséges cikkekből. Másrészt zavaróan hathat ha az igényfölmérések nem a való helyzetet tükrözik, jóllehet ezek a gazdaságok terveire épülnek A hazai és külföldi gyáriparnak kereskedelemnek ugyanis tudnia kell, miből mennyire van szüksége a felhasználónak. S csak úgy bocsáthatnak elegendő árut forgalomba, ha a szükségleteket idejében tudomásukra hozták Erre az évre például 62 SZK—4-es, szovjet gyártmányú gabonakombájnt kértek a gazdaságok a múlt évi fölmérés szerint Most viszont több mint százra mutatkozik kereslet s mi számoltunk is ezzel: 122 arató-cséplőt szereztünk be az említett típusból, és ezen felül még húsz NDK- gyártmányú kombájnt is biztosítottunk a betakarítás zavartalansága érdekében. Ami a traktorokat illeti, nehéz- és középnehéz-erőgépekből is jó volt az ellátás, csupán a Ste- yer Dutráknál módosult a szállítási határidő, és néhány traktornak a hazai viszonyok közötti alkalmazásra való átalakítása késik Elegendő vetőgépet, rriűtrágyaszórót és fűkaszát szereztünk be, ezt bizonyítja az .ezekből meglevő készletünk is. A szálastakarmány betakarításához megfelelő gépi eszközök állnak rendelkezésre. — Az elmúlt években gyakran érte — szerintem jogos — bírálat az alkatrészellátást, különösen a betakarítás idején. Közeledik a nyár, két hét múlva a gabonabetakarítással megkezdődik ez a munka. Szó volt az imént új kombájnokról, de szép számmal akadnak még régiek is, amelyek jobban »eszik« az alkatrészeket Milyenek a kilátások e téren? — Vállalatunk biztosította alkatrészekből a szükséges cikkeket; úgy érzem, jól felkészültünk a betakarításra. Meg kell azonban jegyezni, hogy az SZK—4-es kombájnokhoz nesm adhatunk eredeti felhordóláncot, ehelyett némi átalakítással tökéletes pótlásként alkalmas a ZSKN— 5-ös terményfelhordó-lánc. Megnyugtató az a gumiköpeny-mennyiség is, ami több, országos vállalattal való együttműködésünk eredményeként a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére álL Kukorica- érés idejére betakarítógépsorokról gondoskodtunk, a cukorrépatermesztő gazdaságoknak pedig NDK-beli, francia, csehszlovák és magyar gyártmányú gépsorokat adunk a betakarításhoz. — Ismert tény az anyag- beszerzés végett történő országjárás. Somogybái olykor más megyék vállalataihoz mennek vásárolni a gazdaságok képviselőt, viszont önök is adnak árut más megyéből érkező vásárlóknak. Hogyan lehetne egyszerűsíteni ezt a költséges tortúrát? . — Mindenki oda megy a szükséges áruért, ahova akar, s tapasztalatból tudjuk, hogy néha azért a gépért vagy alkatrészért utaznak százkilométereket a beszerzők, amit tőlünk is megkaphatnának. Ha nálunk érdeklődnek, és nincs á készletünkben az éppen keresett cikk, társvállalatainkhoz fordulunk. Telexösszeköttetésben vagyunk velük, az AGROTRÖSZT-tel, a Meciv- vel és a gyártó vállalatokkal is jó a kereskedelmi kapcsolatunk, üzletkötői hálózatunk eredményesen dolgozik. Együttműködésünkre példa, hogy más megyei vállalatokkal az adottságoknak inkább megfelelő erőgépeket cseréltünk, s ez nekik és nekünk is jó, mert kielégíthetjük a megyei vevő igényét. Megtalálható tehát a rövidebb és kevesebb költséggel járó út is az anyagbeszerzéshez — mondotta beszélgetésünk befejezéseként az AGROKER igazgatója. (x) Tenyerem fölött átúszik egy hal. Visszafordul, megáll. Szeretném megsimogatni, de egyet csap a farkával, s odébbrebben. A társaim szeme nevet. Kinevetnek. Már ameny- nyire a szemüvegtől és a légzőkészülék csutorájától tudnak. Itt lenn, a tapolcai barlang víz alatti szifonjaiban, alagútjaiban, átjáróiban csak jelekkel beszélhetünk. Kitanítottak: — Ha a hüvelyujjaddal és a mutatóujjaddal karikát formálsz, azt jelenti: oké, minden rendben. Ha vízszintesen integetsz a tenyereddel, azt jelenti: maradj ezen a szinten. Ha fölfelé mutatsz, azt jelenti: a felszínre megyek. Ha lefelé: tovább merülsz ... Hallom lélegzetem szirénáját, ahogy a levegő kisüvít a hátamon lévő palackból, s aztán a kifújt levegő buborékai- nak visszhangos dübörgését A tavasbarlang alatti »alsó barlang- bejárójában vagyunk, négy méterrel a »kirándulók csak saját felelősségükre- csónakázótó alatt Csaknem húsz méterrel a békésen alvó, lámpafényeivel hunyorgó Tapolca alatt Éjszakai merülésre kaptam meghívást a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin könnyűbúvár-szakosztályától. — Hoztunk neked is szerkót — fogadott Maróthy László, a delfinek túravezetője, amikor az éjféli »kísértetórában- a tavasbarlang bejáratánál találkoztunk. Odalenn már fekete gumiruhájukban — mint valami tudományos-fantasztikus filmben — nyüzsögtek, szereléseiket, légzőkészüléküket próbálták a búvárok. Hasalok egy víz alatti párkányon. Derekamat húzza a tízkilós ólomöv. Figyelem a barlang egy-öt centiméteres halait, a fürgecseléket. Valaki »kopog- a hátamon. Drugics. azaz Katona Imre, a delfinek egyike, civilben elektroműszerész, most idegenvezetőm az ismeretlen, víz alatti világban. Mögöttem Maróthy László vigyáz, és a víz tetején csupán sötét árnyéknak tűnő csónakból Násfay Béla — búvámé- vem: Sumi — biztosít valamennyiünket, és engedi utánam a mellkasomra hurkolt »köldökzsinórt-, a csaknem félszáz méteres mentőkötelet. Drugics hátra nyújtja a kezét, maga mellé húz, majd reflektorával körbe mutat. Büszkélkedve, és egy kicsit dicsekedve is. — Tudom. A zöld terem — mondanám, de helyette csak visszaintek. Még kint, a felszínen elmagyarázták az utat, a merülést, a szifont, s a felfedezett kis- és nagytermeket Meséltek már »a zöld teremről- is. A reflektor szétterülő fénynyalábja meséim Csipke- rózsika-kastélyát varázsolja elém. Zöldben. A furcsán kivájt, víztől alakított, víz alatti világban olyan ez a szifon, mint sima kövű bálterem. És oldalán a kőcsipkék szebbek és igazabbak a szilveszteri ólomöntések kitalált figuráinál. A fehér »csipke« alapja a zöld, a kristályzöld, mozdulatlan, áttetsző barlangi tó. Hív és izgat a sötétség, az ismeretlen. Uszonyaim segítségével indulok tovább, s értem, azt hiszem, értem — már a DELFIN-ek megszállottságát, a minden hétvégi utazást egy- egy jó merülésért; az ötezer forintos, maguk vásárolta gumiruhát, az ugyancsak ötezres palackot és reduktort, a víz- alatti fényképezőgépet, a sok szerelést... Visszahúznak. Nagyon szemrehányóan nézhetek, mert jelekkel magyarázkodnak: nem lehet. Szűkül a szifon, s oda sem az alakom, sem a merülési gyakorlatom nem megfelelő. Megfordulunk. Távolról dereng, a szifon falain táncot jár a barlangi, a felszíni fény. A csónak oldalába kapaszkodom. Homlokomra kapcsolom a maszkot, és ... lihegek. — Menjünk le máshol is? — kérdezik. Én meg bólogatok ösztönösen, hiszen még bennem az előbbi élmény. — Itt csak libasorban mehetünk majd. — Halsorban — humorizálok. — A folyosót megszakítják kisebb levegős barlangok. Olyanok, ahol félmétemyire van a barlang teteje a víz színétőL — Menjünk! — sürgetőzöm. — Köpj bele a szemüvegbe. Na, köpj nyugodtan, utána öblítsd ki vízzel, s akkor nem párásodik! Csinálom. Utána »egyenlítek«. Befogott orral, visszaszorított levegővel nyelek egyet. Így a dobhártya kiegyenlíti majd a vízalatti nyomást. Aztán indulunk a csónakázó tó alatti barlanglabirintusba. Ä túravezető és én, a »delfin- óvodista«. A kapu méternyi átmérőjű lehet, három méter mélységben. Száz méternél? tűnik a tizenöt is. Szorongat a szűk folyosó, hallom saját, gyorsuló lélegzetemet, a szapora »szirénán- és »mennydörgésen«. A levegős barlangban vagyunk Oldalt egy kis párkány, azon támaszkodhatunk. A reflektorfénye körbe- szikrázza a furcsa kupolát, amelynek tenyérnyi széles »kéménye- eltűnik, valahonnan a város felől szállítja a levegőt. — Nevet adtatok már neki?... neki... eki ... ki. Tihanyt idézi a barlangi visszhang, ahogy a kőbársony ráncai visszaverik. Visszhangos a lélegzésünk is. — Nincs még neve. Én adnék neki, de nincs jogom. Másoké a felfedezés. Nekem csak a tizedik megismerő gyönyöre jutott... Mintha süvegcukor belesedében lennénk mintha sziporkázva horizontot húzna a ránk szakadó tejút. — Szép — csak ez jut az eszembe. Kis tégla — nagy gyárból Az ország legnagyobb téglagyárában, az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat kisbéri üzemében megkezdték a kis méretű téglák gyártását. A 90 milliós költséggel épített új gyár évente 50 millió téglát ad az építőiparnak, de a későbbiekben kerámifödémet is gyárt majd. Képünkön: Kemencekocsira rakják az égetésre váró téglát. Repiilftgépeltérltés, diplomatarablás Nemzetközi bűncselekmény A repülőgép-eltérítések néhány esztendeje kezdődött és még ma is tartó történetének csak néhány epizódját említettük eddig. A megtörtént több száz eset teljes felsorolása — ha csak a helyet és időt jelölnénk is — újságoldalak sorára terjedne. Sajnos, a szocialista országok légijáratain is akad repülőgéprablá3 vagy kísérlet. Ilyen volt például Waldemar Frey ügye. Frey a lengyel légitársaság szczeczin—katowiczei repülőjáratának egy gépén kézigránáttal arra kényszerítette a pilótát, hogy Hamburgba menjen, a pilóta azonban a berlini schönefeldi repülőtéren szállt le. Az NDK hatóságai kiadták a géprablót, a wroczlawl bíróság pedig 13 évi börtönre ítélte. Vagy annak az NDK-beli házaspárnak az esete, akik 1970 márciusában a Berlin—Lipcse közötti járat gépét akarták eltéríteni. A kísérlet kudarcot vallott, a házaspár öngyilkos lett Világos, félreérthetetlen véleményt mondottak a repülőgép-eltérítésről a Szovjet Tudományos Akadémia jogtudományi intézetének munkatársai, akik a Lityeratumaja Ga- zeta kérésére elemezték a problémát. Ebben az elemzésben természetesen szó esik a Palesztinái felszabadítási harcosok kijelentéseiről is, akik a repülőgóprablást is harci eszközeik közé sorolták. Az elemzés megállapítja: »A nemzetköz? jog különbséget tesz a háborúskodás megengedett és meg nem engedett eszközei, s módszerei között. Az egymással szemben álló felek harca nem lépheti túl az alapvető célt: az ellenség ellenállásának letörését. A háborús időkben végrehajtott akciók csakis az ellenfél fegyveres erői ellen irányulhatnak, de nem a békés lakosság ellen. A nemzetközi jognak ezt az általánosan elfogadott elvét az 1970. évi hágai egyezmény, s az 1949. évi genfi egyezmény is magába foglalja. A legutóbbi géprablások és a gépek megsemmisítése jogos felháborodást keltett a világ- közvéleményben. Az A1 Akhbar című kairól lap teljes joggal állapította meg: Egyetlen embert sem lehet meggyőzni arról — legyen az illető bármilyen nemzetiségű —, hogy a különböző országok fővárosait összekötő közlekedési eszközök ellen végrehajtott veszélyes akciók a forradalmi mozgalmak feladatkörébe tartoznak- — állapította meg az elemzés. Am, mint láttuk, a repülőgép-eltérítők egy része még csak nem is emleget semmiféle politikai célt. A géprablók egy része ugyanis kalandor elképzelésekből, szökési szándékból — a közönséges bűntettek miatti felelősségrevonás előli menekülés közben — követi el bűncselekményét 1963-ban a Nemzetközi Polgári Légügyi Szervezet (az ENSZ szakosított szervezete) Tokióban rendezett tanácskozásán már nemzetközi egyezményt hozott létre »a légi jármű fedélzetén elkövetett bűntettekről és egyéb cselekményekről-, de nem nyilvánította bűncselekménynek a repülőgépek — akkor még igen ritka — erőszakos eltérítését A géprablások elszaporodása miatt aztán az ENSZ 1969-es és 1870-es közgyűlésén határozatot fogadtak eL Ebben felhívták a tagállamokat: minden rendelkezésükre álló eszközzel vegyék fel a küzdelmet a géprablók ellen. Éppen ennek az utóbbi ENSZ- határozatnak a szellemében hívták össze a Nemzetközi Polgári Légügyi Szervezet konferenciáját 1970 decemberének első két hetére Hágába, s ott kidolgozták és elfogadták az első nemzetközi egyezményt a repülőgéprablók szigorú megbüntetésére. (A szervezetnek 110 állam légi- társaságai a tagjai — ezek közül 77 állam megbízottal je lentek meg Hágában. A szovjet delegáció mellett a szocialista országok — közöttük hazánk is — képviseltették magukat) Ez az egyezmény megállapítja: repülőgéprablás bűncselekményét követi el az, »aki repülés közben jogellenesen és erőszakkal fenyegetve hatalmába kerít, vagy ellenőrzése alá von egy repülőgépet, vagy megkísérli e cselekmények valamelyikének elkövetését-. Ez büntetendő súlyos csa- lekmény, és a hágai egyezmény óta az aláíró országok fel is lépnek minden repülő- géprabló ellen. Egyelőre kompromisszumos megállapodás született a kiadatás kérdésében. Még nem fogadták el a szocialista országoknak azt a javaslatát, hogy a repülőgéprablót adják ki annak az országnak, amelynek területén (repülőgépén) a bűncselekményt a tettes végrehajtotta. A kiadatás most csak akkor kötelező, ha már előzőleg volt kiadatási egyezmény az érintett országok között. Űj dolog viszont az, hogy ha nem adják ki a repülőgéprablót, az az ország, amelynek területén tartózkodnak, köteles büntető eljárást Indítani. És nem is akármilyen büntető eljárást hanem súlyos közönséges bűn- cselekményekre előírt törvé- nVes eljárást — azaz: az egyezményt elfogadó államok nem minősíthetik politikai bűncselekménynek a repülőgéprablást ... A hágai megállapodás óta tehát a repülőgéprablóknak kevés esélyük van arra, hogy elkerüljék a tettük büntetőjogi következményeit. (Persze, az a tény, hogy a nemzetközi szervezet 43 tagállama nem vett részt a hágai megállapodás kidolgozásában, és nem is írta alá azt, komoly hiány. Éppen azért e szervezet 1971- ben újabb konferenciát rendez: ide meghívják és a munkában való részvételre kérik fel az eddig távolmaradókat is.) Még a hágai megállapodás előtt, amikor az ENSZ közgyűlése ítélte el a repülőgéprablásokat, a szovjet külügyminisztérium szerződésjogi osztályának vezetője, Oleg Hlesztov kijelentette: »Komoly figyelmeztetés ez azok számára, akik ártatlan utasok életének kockáztatásával, az államközi kapcsolatok érdekeinek megsértésével ilyen bűn- cselekményekre vetemednek. A bűnösök kivétel és megkülönböztetés nélküli felelősség- revonása azért szükséges, mert vannak, akik bűncselekményeiket politikai okokkal motiválják« A teljes igazság gz, hogy a hágai egyezmény életbelépése óta volt ugyan néhány újabb repülőgéprablás, de mindenesetre jóval kevesebb, mint a Nemzetközi Polgári Légügyi Szervezet első, nemzetközi jogi érvényű fellépése előtt (Következik: Berlin, 1941 június.) Fényképeznek. Fekete-fehérre, színesre, diára, pozitívre, negatívra. — Mi ez nálatok? — Szenvedély. Járni ott, :ahol még senki sem járt. Új i barlangokat találni, új szépet I látni... — Gondolod ... ? Rángatják a kötelemet. In: dúlok vissza. A többiek is imerülni akarnak. — Máskor ne vedd ilyen gyorsan a levegőt! Sokat fogyasztottál — mondja László Csaba, a biológia-földrajz szakos tanár. Merülnek újból. A szifonok felől víz alatti vakuk csillognak. Tízpercenként váltják a csónakban maradó biztosítót. Sumi jön fel. — Valamelyiktek segítsen! Van itt valami, azt hiszem egy eltorlaszolt szifon. Látni, hogy szinte a csónak alatt — csal a víz, van az négy méter is — újfajta kőművesekként bontják a beszakadást a víz alatt. Csak óráink mutatják a hajnali kakasszót. Csomagolunk. Reggeltől turisták látogatják a barlangot. S. Boda András Fölvételre keresünk ÉRETTSÉGIZETT, könyvelési gyakorlattal rendelkező adminisztrátorokat ÁFOR, karban'l'.rtó műhely, Kaposvár, telefon: 12-506. __________________(10700) SO MOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. Június 13.
