Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-13 / 110. szám

Tantárgy helyett szakkor Államigazgatást tanulhatnak a gimnazisták Az ötlet körülbelül másfél éves, és Csurgón egy éven át már jól be is vált Állam­igazgatási szakkört szervez­tek, s mindazok a gimnazista fiúk és lányok, akik közei érezték magukhoz a tanácsi munkát szívesen jártak a foglalkozásokra. A helyi tanácsoknak válto­zatlanul nagy fejtörést okoz az utánpótlás nevelése, illet­ve »»előteremtése-«. Az érett­ségizett fiatal alig vagy egyál­talán nem ismeri a tanácsi munkát, s ezen a szinten ko­rábban nem törekedtek arra, hogy megismertessék. Az 1971—72-es tanévben azonban a két kaposvári gimnázium­ban új szakkör — az állam- igazgatási — igyekszik össze­fogni azokat a diákokat, akik vonzódnak ehhez a pályához. A részletekről dr. Katona Sándortól, a megyei tanács vb személyzeti és oktatási osztályának vezetőjétől kér­tünk tájékoztatást. — Korábban azt tervezték, hogy a közgazdasági szakkö­zépiskolákban önálló tantárgy­ként oktatják az államigazga­tási ismereteket, de több érv szól amellett, hogy olyan ok­tatási formába illesszük, ahol az érettségi ezzel lényegesen oktatási osztályát az a cél ve­zérli, hogy alapismereteket sa­játítsanak el a gyerekek. Meg­teremtjük a vizsgázás lehető­ségét is, tehát ha valaki há­rom év után valamelyik taná­csunkhoz kíván belépni, ak­kor az iskolában tett sikeres vizsgáját elfogadjuk. — Mit lehet heti egy órá­ban megismertetni a tanulók­kal? — Mondtam, hogy .nem szakembereket akarunk ki­képezni, erre a heti egy óra valóban nem ad alkalmat, az alapismeretek elsajátítására viszont elegendő. Ha arra gondol, hogy csupa paragra­fussal tömjük tele a fejüket, akkor téved. Tervünk, hogy elvisszük őket például ta­nácsülésekre, sőt nyaranta le­hetőséget altarunk adni, hogy a gyakorlatban is megismer­kedjenek az államigazgatás­sal. A tanácsi munka szerve­zési és ügyintézési ágával foglalkoznak elsősorbart, de sor kerül más területek meg­ismertetésére is. Különösen azoknak ajánljuk a szakköri jelentkezést, akik további tanulmányaikat az állam- és jogtudományi egye­temen kívánják folytatni. — Csák Kaposváron szer­többet ad, többet ér.' így esett, veznek államigazgatási szak­kört? — Egyelőre csak itt, de ha más gimnáziumokban is lesz érdeklődés, akkor örömmel vesszük, hogy nem egy, ha­nem több csoport foglalkozik az államigazgatási alapisme­retek elsajátításával — fejez a választás a két kaposvári gimnázium általános tagoza­tára, ahal a másodikos gye­rekek részére — harminc főre gondolunk — dr. Pojtner László vezetésével megszer­vezzük a szakkört. Mind a megyei tanács művelődésügyi, mind pedig a személyzeti és Közős vagyon — egyéni jövedelem nem ellentétes fogalmak-KULCSKÉRDÉS a közös vagyon növelése. Erről nem szabad lemondania egyetlen szövetkezetnek sem! Áldozatot kell hozni a közös vagyon nö­veléséért.« A mondatok ünne­pi alkalomkor hangzottak el néhány hete Kapospulán Fábri Istvánnak, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága gazdaságpo­litikai osztályvezetőjének a szájából. Az ünneplés közben >em hatottak ünneprontásnak. Súlyúkat átérezték a jelenle­vők. Miről is van szó? Egy alap­elvről, melyről megfeledkeznie ■egyetlen közös gazdaság veze­tőinek, tagságának sem szabad. \ közösség vagyonának növe­lése a legfontosabb feladatok közül való minden termelőszö­vetkezetben. Olyan bázis létre­hozása, amely biztosítéka a to­vábbi eredményeknek. Az épü­lő telepeken természetesén eredményesebb lesz a munka. (Ezt a hetesiek rövid idő alatt bizonyították.) Az új gépekkel még intenzívebben művelhetik a földeket. A termés holdan­ként! átlagának emelkedése jelzi majd ezt. A tőkebefekte­tés tehát bőségesen kamatozik néhány év múlva. A közös vagyon növelése ter­mészetesen a tagság jövedel­mének elvonása nélkül kell történjen. Könnyű feladat ez? Azok, akik egy-egy szövetkeze­tei vezetnek, meg tudják mon­dani, hogy nem az egyszerű feladatok közé tartozik. A többszörösen -összetettek közé te be az osztályvezető. S. G. inkább. S mégsem valamiféle Lányok a kertészetben Botladozó lépések A mesztegnyői Lady János tsz kertészetében meglepően sok fiatalt találtam. Voltak ott vagy húszán amikor Szabó Vincével, a tsz főkertészével kimentünk a kertészetbe. A fehér fóliasátrak vakítóan verték vissza a tavaszi nap su­garait. Alattuk zöld palánták, amelyek majd kikerülnek a földbe. S mindenütt lányok. Egyikük babos, másikuk kockás kendő­ben, lábukon gumicsizma. A tsz hozta össze ezt a fiatal gárdát — hallom a főkertész szavait. Az egyik cél az volt, hogy a munkaerőgondokon va­lamelyest enyhítsen, a fiatalo­kat megtartsa a tsz-ben. Nem munkaegységet ad számukra, hanem havi fizetést, fejenként ezerkétszáz forintot. Ha töb­bet dolgoznak, ezerhatszáz- ezernyolcszáz forintot is keres­hetnek. — A tsz szorgalmazta, hogy megalakuljon a KlSZ-szerve- zet a kertészetben. A faluban is van egy. A tsz nemrég egye­sült, így ide tartozik még a bi- zei, a gadányi és persze a mesztegnyői falusi KlSZ-alap- szervezet is. A három alapszer­vezetet egy közös bizottság fogja össze, a titkára én let­tem. Most teszik az első lépése­ket a fiatalok a KISZ-ben. többségük nemrég fejezte be az általános iskolát — mondta Szarka Mária, a kertészet KISZ-titkára. Az alapszervezet januárban alakult, s közben már' volt egy titkára, aki elvégezte a titkár­képző- tanfolyamot. Aztán bú­csút mondott a szervezetnek, a barátoknak. Most Marcaliban a kondenzátorüzemben dolgo­zik. A már kiültetett palánták között kapáltak a lányok. Meg megtörölték izzadt homloku Icát, s aztán folytatták tovább ,a munkát, közben beszélgettek. Szabó Vince és Szarka Mária. Elképzelések, tervek sokasá­ga vár még megvalósításra. A KISZ-helyiség már megvan, a tsz-irodán — kezdte a beszél­getést Horváth Margit, — Most már csak be kellene bútorozni, majd magnót és lemezjátszót szeretnénk. Társadalmi mun­kát is végzünk, s akkor sike­rül mindent megszereznünk. S hogy miben szeretnének támogatást kapni? Elsősorban abban, hogy szocialista címért küzdő brigádot alakíthassanak. Aztán megfelelő, a falusi szer­vezetéhez hasonló klubhelység létrehozásában. Sajnos, a fiatalok nem isme­rik eléggé a mozgalmat, an­nak lehetőségeit. Ha arról kér­deztem őket, mit szertnének a szórakozáson és kiránduláson kívül — bizony keveset tudtak elmóndani. Pedig lenne itt mit tenni, például fölkelteni a lá­nyokban a továbbtanulási ked­vet, mivel mindössze három a szakmunkás, közülük kettő szülési szabadságon van. Ha kellő erkölcsi és anyagi támo­gatást kapnak, akkor fellen­dülhet a KISZ-alapszervezet tartalmi munkája. Gyertyás Lá&ilo »a kecske is jóllakjon és a ká­poszta is megmaradjon« dolog ez. Egyre inkább nem az lesz. »Fő az óvatosság a közös va­gyon növelésében« — mondta valaki egy beszélgetés alkal­mával. Igaza volt. De ez az »óvatosság« nem lehet egyenlő az »óvatoskodással«. Éppen a kapospulaiák példája a bizo­nyító, akik minden évben te­kintélyes mennyiséggel növel­ték a közös vagyont. A szilárd liánokon nyugvó Vezetés, a szakszerűség, a gondos terve­zés és a tagság egyöntetű aka­rata kellett ehhez. S korszerű tszközök a termelésben. Itt álljunk meg egy gondolat­sornyi időre. »Korszerű eszkö­zök«. Az év végi eredmények­ben ezek is közrejátszottak. 3izonyított tény. hogy a kor­szerű eszközökkel, mód­szerekkel művelt földek olcsóbban termik meg a nagyobb értéket. Az így megtakarított' pénzt Kapós- mérőn például újabb modern gépek beszerzésére fordították, így váltak tehát a korszerű eszközök közös vagyont növelő tényezővé. »A nagyüzemi mód­szerek kifizetődőbbek« — mondta a kaposmérői főagro- nómus. AZ ÉVES jövedelem egy ré­szét fordítják minden tsz-ben a közös vagyon növelésére. Ahol azonban csak a tagság jövedelmének növekedését tartják szemük előtt a szövet­kezetben dolgozók, ott előbb- utóbb proléma adódik. Ahogy az őrtilosi elnökhelyettes mondta: »Az ilyen helyen meg­eszik a tyúkot, amelyik jövőre az aranytojást tojja«. S arra is kitért, hogy ezt nem is olyan könnyű minden embernek megmagyarázni. A vezetőség egységes álláspontjára, néha pedig felvilágosító munkára is szükség van. Ahol a közös va­gyon növelésének érdeke ezt megkívánja. S ez nem zárja ki azt, hogy a tagság évi jövedel­me az előző évihez képest nö­vekedjék. De, ahogy Fábri Ist­ván mondta: »Áldozatot kell hozni a közös vagyon növelé­séért« S ez napjainkban már nem azt jelenti, mint jelentette mondjuk tíz évvel ezelőtt. Nem jelent nadrágszíjösszehúzást, csak mérsékletet. Csupán azt, hogy minden termelőszövetke­zetben el kell jutniuk a tagok­nak a tudati fejlődés magasabb fokára. Az egyéni érdek előtér­be helyezésének önmagukban való megregulázására. A kö­zös vagyon növelése jelentősé­gének felismerésére, az egyéni jövedelem mértéktelen növelé­se akarásának önmagukban való megszüntetésére. Az »ara­nyat tojó tyúkot« tehát etetni kell. L. L. MAI KOMMENTÁRUNK A tulajdonosok Miről volt szó a szomba­ton véget ért szakszervezeti kongresszuson, ahol — a referátumokat és a külföldi vendégek üdvözlő beszédeit nem számítva — 65 hozzá­szólás hangzott el? Nehéz erre röviden válaszolni, hi­szen mindenről szó volt, ami a szakszervezetekkel és a dolgozó emberrel összefügg, a dolgozó emberrel, elsősor­ban munkavállalói és tulaj­donosi minőségében. Ez az utóbbi vonatkozás könnyíti meg végül is a válaszadást. — Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok is — mondotta Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. — Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övé is. De érzi-e ezt a munkás a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. — Majd így folytatta: — Az üzemi de­mokrácia lelke és értelme az, hogy az üzemekben a munkások mindenről tudja­nak, és tapasztalatuk, tudá­suk, aktivitásuk kibontalcoz- hassék. Ez a feltétele annak, hogy megalapozott legyen a beleszólás, az önkéntes rész- vállalás. Ez az alapja az ér­demi munkaversenynek, a tartalmasabb brigádvállalás­nak, az egyéni és vállalati érdekeket szolgáló céloknak. Az időszerű gondolatokat oly gazdagon termő tanács­kozáson, ahol a hozzászólók sokoldalúan jellemezték a szakszervezetek mai, megnö­vekedett és több tekintetben meg is változott feladatait, e fönti megfogalmazásból ér­zékletesen kitűnik a szak­szervezetekre váró sok és bo­nyolult tennivaló. Mindenek­előtt az, hogy — a kormány és a SZOT elnöksége rend­szeressé vált véleménycseré­jéhez hasonlatosan — a párt-, az állami, gazdasági szervek és a szakszervezetek minden szinten alkotó együttműködést alakítsanak ki. Az eredményes szakszer­vezeti munkára, ha úgy tet­szik, a »szákszervezeti gon­dolkodásmódra« vonatkozó­lag, több útbaigazítást említ­hetnénk. Biszku Béla, a Központi Bizottság titkárm például a jól végzett munka még nagyobb anyagi és er­kölcsi megbecsülésével kötöt­te össze a szakszervezetek, magasabb színvonalú tevé­kenységét. Azt mondotta: a munkásember mindent meg­ért, ha látja munkája értel­mét, de nem tűri el a szocia­lista elvekkel összeférhetet­len jelenségeket, az értei-, metlenséget, a pazarlást, a basáskodást, a hatalommal való visszaélést, és azt, ha igazságtalanságok érik. Egyesek hajlamosak a szakszervezetek érdekvédel­mi munkáját meglehetősen egyoldalúan felfogni. Nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy annak leg­főbb vonása: érvényt sze­rezni a szocialista állam tör­vényes rendelkezéseinek és fellépni azokban az esetek­ben, amikor ezeket a dol­gozó emberek rovására meg­sértik. Az ilyen esetekben ugyanis — mint Biszku Béla hangsúlyozta —, a kollektí­vák és az egyes dolgozók ér­deke társadalmi érdek is. Soha még ennyi biztatást a szakszervezetek, a szak- szervezeti aktívák nem kap­tak a jó, eredményes mun­kára, s ennek kapcsán az önálló gondolkodásra és cse­lekvésre. Fock Jenő minisz­terelnök is elsősorban ezt emelte ki a kongresszuson elhangzott beszédében. »Ügy vélem, tevékenységünk a kormányzati és a szakszer­vezeti munkában is annál eredményesebb lesz, minél inkább merünk önállóan, fe­lelősségteljesen cselekedni, hiszen ismerjük a párt irányvonalát« — mondotta. Ez a követelmény »fenn« és »lenn-, minden felelős poszton érvényes. A dolgo­zó emberek sokat várnak a szakszervezettől. Félreértés ne essék: nem minden gond- juk-bajuk azonnali orvoslá­sát, kívánságaik hiánytalan teljesítését, hanem elsősor­ban ezek alapos ismeretét, hiszen voltaképpen ezzel kezdődik a jó szakszervezeti munka. S. J. A főkönyvelő Nincs megállása egy pilla­natra sem. Irányítja a mér­legkészítési munkákat, írja a beszámolókat. Az igazgató­ság egy-egy fontos döntése előtt számokkal bizonyít., Az­IS holdon termelnek paradicsomot A darányi Üj Élet Tsz-ben a palántákat géppel rakják a földbe. Holdanként 150 mä» fflsa termésre számítanak. A paradicsomot a Szigetvár! Konzervgyárba «»állítják tán adóügyek, előterjesztés az igazgatóságnak, a felügyelő bizottságnak. De az is fon­tos, hogy minő jobb legyen az adminisztráció. Naponta tizen, tizenöten keresik. Tár­gyalások, és közben sűrűn cseng a telefon, a főkönyvelőt hívják. Nagy elfoglaltsága köze­pette szakít egy kis időt Krasznai Ferenc, a siófoki ÁFÉSZ-nak, megyénk legna­gyobb fogyasztási szövetkeze­tének főkönyvelője. Munka­társai szeretik, megbecsülik, elismerik tudását és ráter­mettségét. Nemcsak végzett­sége, hanem a gyakorlati munka is amellett szól, hogy jó szakember. Elmondta: nagy segítség, hogy kiváló munka­társak veszik körül. Máskü­lönben nem is bírná az idén várhatóan 280 milliós förga- mat elérő szövetkezet szám­viteli, pénzügyi, vagyonvé­delmi és adminisztrációszer- vezési munkájából rá háruló gondot. 1950-ben vándorkönyvelö- ként kezdte. Négy szövetke­zetben dolgozott Tolnában, majd az FJK számviteli re­vizora lett. 1956-ban jött a siófok FJK-hoz, aztán 1962- ben, elődje nyugdíjba vonu­lása után lett főkönyvelője az ÁFÉSZ-nak. Kiválódolgo­zó-jelvényt már többször is kapott. És sokan örültek ve­le együtt április 4-én: ekkor tűzték mellére az OFT or­szágos kitüntetését, a »Ki­váló szövetkezeti munkáért« jelvény!. O. T. SOMOGTINÉPLAP Csütörtök, 1971 májas 13» 3

Next

/
Thumbnails
Contents