Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-12 / 109. szám

Tita a Bundestagban „Brandt a felelős“? A bonni Bundestag kedden rendkívüli ülésen vitatta meg a kormány által tett deviza- politikai és belső gazdasági intéskedéseket. A vita elején Kari Schiller gazdaságügyi miniszter a kor­mány nevében megindokolta a lépéseket Beismerte, hogy Brüsszelben, nem sikerült . a közös piaci társáilamok teljes hozzájárulását kivívnia, — de mint mondotta — elérte, hogy eltűrjék a bonni intéz­kedéseket. A nyugatnémet gazdaság ugyanis nem tudna ellenállni a dollárbeözönlésnek a márkaárfolyam szabaddá tétele nélkül. A miniszter nagyon erőtel­jesen igyekezett bizonygatni, hogy a nyugatnémet lépések végső soron az egész Közös Piacnak hasznára lesznek. Végül felszólította az ellenzé­ket, járuljon hozzá a kormány gazdaságpolitikájához. Az ellenzéki CDU—CSU rendkívül élesen támadta a kormányt. Azt állította, hogy frakció nevében Müller-Her­mann képviselő szólalt fel, s a nyugati devizaválságot Brandt kancellár váltotta ki, s hogy a kormány csaknem két éven át nem törődött az NSZK gazdaságának stabili­tásával. A kormányt tette fe­lelőssé a bér- és áremelésekért is. A vitába békapcsolódott Brandt kancellár is. Rendkí­vül nyomatékosan felszólította a munkáltató szervezeteket és a szakszervezeteket: legyenek mértéktartóak bér- és árpo­litikájukban, mert ellenkező esetben a teljes foglalkozta­tottságot komoly veszély fe­nyegeti. A kancellár szemére vetet­te az ellenzéknek, hogy de­vizaválságról szónokol, köz­ben azonban elhallgatja, hogy a dollárválságáról van szó és nem a márka válságáról. ' Brandt cáfolta, hogy Fran­ciaország beszüntette részvé­telét a közös piaci gazdasági és valutaunió előkészítésének munkálataiban és a francia pénzügyminiszter szavait úgy értelmezte, hogy csupán át­meneti megtorpanás követke­zik be az előkészületekben. Gerhard Schrödert, a Bun­destag külügyi bizottságának elnökét, a CDU egyik elnök- helyettesét, a CDU országos bizottságának ülésén éles tá­madások érték. Hibáztatták azt a kijelentését, hogy a nehéz devizapolitikai helyzet­ben az ellenzéknek a kor­mány segítségére kellene sietnie. A Schröder elleni támadás fő szószólója Heck, a párt főtitkára és Windelen egyko­ri miniszter volt. (MTI) Mosolyszünet: új politika? Csou En-laj, a kínai államtanács elnöke, a közelmúltban arab újságíróknak azt fejtegette, hogy Kína és az Egyesült Államok viszonyában a feszültség nem csökkent, csak *>a két nép közötti kapcsolatokat újították fel-«. A világ számára meghök­kentő volt az amerikai—kí­nai úgynevezett pingpong­diplomácia látványos kibon­takozása s az a hirtelen ol­vadás, ami ezt követte. A Kína-szakértők azonban több mint két évtizedes ta­pasztalataikból okulva már akkor sem osztották egyes amerikai körök s a harsány Kína-lobby kincstári opti­mizmusát. A két állam kö­zött ugyanis olyan mély tö­résvonal húzódik, amelyet nem lehet megszüntetni, át­hidalni még oly reményt kel­tő nyilatkozatokkal s az üz­leti körök lázas kapcsolatte­remtési törekvéseivel sem. 3 a derűre hamarosan ború kö­vetkezett. A Zsenmin Zsipao szer­kesztőségi cikke egyértelmű­en körülhatárolta azokat a lényegbevágó ellentéteket, amelyeket egy magára vala­mit is adó szuverén állam sem rejt véka alá. A világ legnépesebb országának vál­tozatlanul elképzelhetetlen a »két Kína« koncepció, igényt tart a Csang Kaj-sek rezsim átal bitorolt Tajvanra — mint ősrégi kínai területre —, s az Egyesült Államok sem hagyhatja magára a 22 éve minden eszközzel támo­gatott öreg diktátor-táborno­kot. Gsang Kaj-seket anél­kül, hogy politikájának, nyil­vánvaló . csődjét be ne ismer­je. Az ellentét tehát olyan nyilvánvaló, hogy önmagától adódik a kérdés: miért in­dította útjára a »kaucsuk- labdát« a kínai kormány, s miért éppen ekkora elán­nal? A válasz a Kína-dosszié bonyolult problémahalmazá­ban található. Ismeretes, hogy a hatalmas ázsiáí or­szág a hatvanas évektől a kibontakozó egységbontástól kezdve fokozatosan szigetelő- dött el. Maóék úgy képzel­ték, hogy a nemzetközi mun­kásmozgalom fő vonalával való szakításuk s külön útra térésük után különleges he­lyet tölthetnek be a világ­ban. Mint a harmadik világ forradalmának és nemzeti felszabadító küzdelmeinek legkövetkezetesebb támoga­tói — sőt vezetői — próbál­ták növelni befolyásukat. A kínai vezetők számítása azonban csúfos kudarcba ful­ladt. Latin-Amerikában egyáltalán nem tudták meg­vetni lábukat, fekete Afri­kában csak néhány ország tart fenn Kínával — elsősor­ban kereskedelmi — kapcso­latokat (Tanzánia, Zambia, Brazzaville-Koingó), az egyol­dalúan Kína-barát, nagy lét­számú Indonéz Kommunista Pártot pedig főként megala­pozatlan, minden realitást nélkülöző felkelési kísérlete miatt gyakorlatilag likvidá- ták. Csakúgy, mint a ceyloni felkelést. S az országban le­zajló »-kulturális forradalom«, a hirhedt hujvejpingisták anarchista tevékenysége el­szigetelte Kínát, s még a po­litikájukkal korábban szim­patizáló csoportokat is elbá­tortalanította. Jellemző, hogy az SZKP XXIV. kongresszu­sán éppen a harmadik világ képviselői bírálták a legéle­sebben Kínát és a KKP-t. Az országnak ki kellett lépnie az elszigeteltségből, ezt kívánták mindenekelőtt létfontosságú gazdasági érde­kei és csődöj mondó koncep­ciója. S 1970-ben megtört a jég: a kínai nagykövetek is­mét .mégjelenték elhagyott állomáshelyeiken. A nyugati tőkés országok — tekintve, hogy érdekeik egybeestek az új vonalvezetéssel: Kína óri­ási, alig felfedezett piac — is egyre inkább hajlandók voltak elismerni »de jure« az országot. így került sor a pingpong­diplomácia eseményeire, me­lyek az érdekellentétek kö­zött mutatkozó réseket pró­bálták a normalizálás színei­vel átmázolni. De a rövid, ; derűs időszakra következő mosolyszünet azt is bebizo­nyította, hogy igen kicsi ez a rés, és a mázolok feladata szinte megoldhatatlan. Mindenesetre a kínai— amerikai viszonyt nem sza­bad csak önmagában vizs­gálni. A kapcsolatfelvétel — a többivel együtt — ugyanis Kína eddigi koncepciójának és politikai vonalvezetésének lényeges módosulását rejti, mint j ahogy a nyugati or­szágok részéről megindult általános olvadás is új el­képzeléseket foglal magába. S hogy az Egyesüt Államok is megtalálja-e Kanadához, s Olaszországhoz hasonlóan a maga formuláját, ezt csali a következő hónapok, sőt évek eseményei döntik majd eL Csupor Tibor SOMOGYI NÉPLAP Szerda, I97L május 12, 2 MARX DÉDUNOKÁJA PRÁGÁBAN Az 50 éves a Csehszlovák Kommunista Párt című prágai kiállításon ünnepélyesen foga Iták Robert Jean Longuet-t, Marx Károly dédunokáját (jobboldalt), aki a kiállítás har­mincezredik látogatója volt. Képtávírón érk. — CTK—MTI—KS) Kelet-Pakisztán iüli©!§g a harcok * Erdei Ferenc Kossuth-díj-S akadémikus, országgyűlési képviselő, a Népköztársaság Elröki Tanácsának tagja, az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára, a Magyar Népköztársaság zász- lórendje I. fokozatának és több magas hazai és külföldi kitüntetés tulajdonosa éle' én ok 61. évében — súlyos be­tegség után — kedden, május • 11-én elhunyt. Egy pakisztáni rádióadás, amelyet Uj-Delhiben hallgat­tak le, arrpl tájékoztat, hogy pakisztáni csapategvségek Chittagongot »megtisztították a szabotőröktől és államelle­nes elemektől«, azaz a köz­ponti kormány hadseregével szembeszálló erőktől. Hosszú idő óta első ízben járt külföldi újságíró ismét Chittagongban. A Reuter- iroda tudósítója részletes je­lentésekben számol be a lá­tottakról: a kikötőváros — írja — e£y hónappal a ke­let-pakisztáni polgárháború leghevesebb ütközete után még mihdig csak kezd élet dezni. Az utcák kihaltak, s a Ausztrália harc hevességéről kifejezően beszélnek a felfordított gép­kocsik. A kikötő nem szenve­dett károsodást, bér amikor a tudósító a rakpartod járt, egy , tucatnál nem több rako­dómunkást Látott csak tevé­kenykedni. Calcuttában dr. Zainal Abe- din nyugat-bengáliai egészség­ügy miniszter kedden újság­írók előtt már két és fél mil­lióra becsülte azoknak a ke­let-pakisztániaknak a számát, akik a hadsereg elől indiai területre menekültek. A PTI indiai hírügynökség viszont jelentésében arról szá­mol be, hogy Kelet-Pakisztán- ban folytatódnak a harcok, s hogy kedden a nyugat-pakisz­táni csapategységek kétszer is átlőtték indiai területre. Ezt az indiai határőrök tűzzed viszonozták. A hír fájdalmasan rövid, hogy meghalt Erdei Fe­renc akadémikus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkára, a »Futóhomok«, a »Parasztok«, a »Magyar vá­ros«, a »Magyar falu« és meg­számlálhatatlanul sok más ta­nulmány szerzője, akiben 1934-től a felszabadulásig a honi falukutatás egyik legsok­oldalúbb ifjú tudósát, az 1944- ben megalakult ideiglenes kormányban vállalt tisztségé­től napjainkig a magyar köz­élet bölcs, nyíltszívű és egye­nes vezető személyiségét tisz­teltük. Embernek, politikusnak, szociológusnak és — ahogy ő mondta — agráriusnak egy­aránt kiváló volt. Egy ember­öltőn át őrizte a szülőföld ra­jongó szeretetét, szolgálta ál­dozatos buzgalommal, tánto­ríthatatlan erővel népét. Akik — akár csak rövid ideig is — körötte élhettek, tapasztalhat­ták, mennyi energiával küzd az elavult, a kigyomlálandó ellen, milyen szevedéllyel csa­tázik a pallérozottdbb közgon­dolkodásért, a tudomány és a társadalom friss hajtásaiért. A felszabadulás után több ízben volt miniszter, s volt a Minisztertanács elnökének he- heyettese is. Haláláig a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjaként is te­vékenykedett. Vezető szerepet töltött be a népfrontmozga­lomban: 1963—1969 között a Hazafias Népfront főtitkára­ként dolgozott. Politikai pályája mindvégig összekapcsolódott a paraszt­ság politikai, gazdasági, kul­turális felemelkedéséért, a korszerű mezőgazdaságért ví­vott harccal, amelynek sike­rét sokoldalú kutatómunkájá­val is szolgálta. 1957 óta tevékenyen részt vett a Magyar Tudományos Alcadémia munkájában, amelynek 1957—1963 között főtitkára, majd alelnöke volt. Közreműködött az Akadémia szervezeti reformjának előké­szítésében és 1970-től az újjá­szervezett Akadémián a főtit­kári tisztet töltötte be. Sokszor mondogatta: poli­tika és tudomány együvé tar­tozik, nem választható szét. Ez volt éltető közege. Sokan, tíz- és tízezren őrzik beszél­getések, eszmecserék és ma­gas színvonalú tanácskozások, beszédek emlékét. Azokból is fényesen kirajzolódik, a »ho­mo politicus«, a politizáló em­ber arcéle, aki soha nem ta­gadta meg, honnan érkezett a magyar közéletbe, és soha nem fordított hátat azoknak, akikhez oly sűrűn vissza­visszatért: övéihez a makói földeken, a dunántúli szőlők­ben, azAlföld tanyavilágában. M rm titkolta: szívvel-lé- lekkel a népi állam esz­méjét hordozza. Akik ezt valaha is kétségbevonták, azoknak haraggal hátat fordí­tott. Tévedéseit szívesen ki­igazította, de a »fundamentá­lis kérdésekben« — így mond­ta — nem ismerte még a té­vedés jogát sem. Akik körötte voltak, ismer­ték lázas munkatempóját. Roppant erejét még a súlyos betegség is csak nehezen őröl­te fel. Halálát az egész nemzet gyászolja. Emlékét a néphez hű államférfinak, a népünk javát szolgáló politikusnak ki­járó tisztelettel, a nagy tudó­sokat megillető kegyelettel őrzi. Harmincnyolc ezer építőipari munkás sztrájkol Tovább folytatja három nappal ezelőtt megkezdett sztrájkját béremelési követe­léséért az ausztráliai Üj-Dél- wales 38 ezer építőipari mun­kása. AusztráUa ipari szak- szervezeteinek főtitkára be­jelentette, hogy az ország 120 ezer építőmunkása egysége­sen támogatja az Üj-Dél- walesi munkások követelését. Űj törvény Törökországban A török parlament új tör­vényt fogadott el a ^katonai hatóságok jogkörének és funkcióinak szabályozásáról, a rendkívüli állapot idejére. Az új törvény szerint a le­tartóztatott személyeket 30 napig lehet őrizetben tarta­ni. A katonaság szükség ese­tén fegyvert használhat. A katonai parancsnokságok el­lenőrizhetik a tájékoztató szervek tevékenységt, cenzú­rázhatják s betilthatják a lapckat, a folyóiratokat és más sajtószerveket. (MTI) Mit hozott Sisco Izraelből? Szádat tájékoztatója az eszmecseréről Anvar Szadat egyiptomi el­nök az Arab Szocialista Unió parlamenti bizottságának tag­jai előtt hangoztatta: Rogers- szel folytatott eszmecseréjén azt kívánta elérni, hogy vég­re komoly tárgyalások kez­dődjenek az izraeli kivonu­lásról, s a megbeszélések ne korlátozódjanak, a tűzszünet­re. »Megmondtuk Rogersnek — mondotta —, hogy az iz­raeli csapatoknak az első sza­kaszban a Szuezi-csatorna ke­leti partjától mintegy 115 mérföldre El-Aris vonala mö­gé kell visszavonulniuk, s ezt követően hathónapos tűzszü­net lép életbe a megszállt te­rületek teljes kiürítésére vo­natkozó Jarring-terv részle­teinek kidolgozására.« Rogers ennek tudatában ment Izraelbe. A továbbiakban az elnök arról tájékoztatta a képvise­lőket, 'milyen kérdéseket ho­zott magával Sisco államtit­kár Izraelből: — Milyen bizosítékokat ad­na Egyiptom arra vonatko­zóan, hogy az izraeli hajók használhatják-a Szuezi-csator­nát? — Izrael belemenne a rész­leges kivonulásba, ha Egyip­tom nem küldené át csapa­tait a Szuezi-csatorna keleti partjára; — Izrael nem hajlandó fel­adni bizonyos kulcsfontosságú pontokat, de tárgyalna róluk az egyiptomiakkal; — Bármilyen megegyezést — közbeesőt vagy átfogót — elsőként az izraeli parlament­nek kell jóváhagynia. Az Izrael által közöltekre Szadat a következőket vála­szolta: — Egyiptotn ragaszkodik ahhoz, hogy csapatai átkelje­nek a keleti partra; — Egyelőre nem adhat vá­laszt arra a kérdésre, hasz­nálhatják-^ az izraeli hajók a Szuezi-csatornát, mivél ezt először az egyiptomi politikai szervezeteknek kell tanulmá­nyozniuk. A találkozó végén az Arab Szocialista Unió parlamenti bizottságának 360 tagja nyi­latkozatban biztosította teljes támogatásáról Szadat politi­káját. (MTI) KIS BiKERA NAGYVILÁGBÓL Megkezdsdölt Leningrádban a hazaárulók pere A szovjet állam ellen. Irá­nyuló ellenséges tevékenység vádjával Ben ing rád ban tegnap megkezdődött egy kilenc tag­ból álló csoport nyilvános bí­rósági tárgyalása. Az előeztes vizsgálat bebi­zonyította: a kilenc vádlott közül nyolc cinkosa volt Mark Dimsicnek, Eduard Kuznye- covnak és más bűnözőknek, akiket tavaly decemberben ítéltek el egy szovjet utasszál­lító repülőgép elrablásának kísérletéért A vádlottak mérnökök és tudományos dolgozók, köztük kettő orvos. A vádiratból kitűnik, hogy mind a kilenc vádlott bűnös összeesküvésben vett részt és számos köztörvényes bűncse­lekményt követtek el. A vádlottak rendszeresén készítettek és terjesztettek a szovjet társadalmi és állam­rendet rágalmazó, anyagokat, illegálisan külföldre juttattak rágalmazó in formációkat. Ezek továbbításéi <oz felhasz­náltak olyan külföldi állam­polgárokat, akik turistákként, a kulturális csereprogram ke­retében vagy más utakon ér­keztek a Szovjetunióba. A csoport az ellenséges akciók lebonyolításához jelentős ösz- szegeket kapott külföldről. A vádlottak bűnös céljaik­ra másoló és sokszorosító be­rendezést loptak egy kisinyo- vi állami intézményből. Gilja Butman és Mihail Ko- renblit, más vádlottakkal együtt, aktívan részt vett az utasszállító gép elrablásának előkészítésében, hogy azon külföldre szökjenek. (MTI) ' Föld körüli pályára bocsá­tották a Szovjetunióban a Kozmosz—119-es mesterséges holdat. t Törvényjavaslatot nyújtott be kedden Mike Mansfield, az amerikai szenátus de­mokrata párti többségének vezetője. Az Európában állo­másozó amerikai- haderő lét­számának legalább 50 száza­lékos csökkentését javasolja. Rendkívüli biztonsági in­tézkedéseket vezettek be a keddre virradó éjjel Buenos Airesban és Cordobában. J ugoszláv—nyugatnémet tárgyalások kezdődtek Bonn. ban a nácik jugoszláviai ál­dozatainak kártalanításáról. Nem hivatalos értesülések szerint 950 ezer az .igényjo­gosult. A bonni helyzetről éá álta­lános német vonatkozású problémákról tárgyalt tegnap •.Brüsszelben az úgynevezett »négyek csoportja«—a Nyu- gat-Berlint megszállva tartó három nyugati hatalom, az NSZK kü’ügymiinisztériumi képviselője és az Atlanti Ta­nács megbízottai. Megszüntették Ceylon há­rom köreztében a zendülések miatt bevezetett katonai köz- igazgatást. Az ügyék intézé­sét ismét átadták a polgári hatóságoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents