Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-09 / 107. szám
A GYŐZELEM NAPJA Hatása változatlanul eleven, tanulságai aktuálisak »►Keitel gyorsan felemelke- lomásoznak, de most már egydett, rosszindulatú pillantást vetett felénk, majd szemét lesütötte, lassú mozdulattal felemelve az asztalról marsall- botját, s bizonytalan léptekkel asztalunkhoz indult. Monoklija leesett a szeméről és a zsinóron függve maradt. Arcán piros foltok jelentek meg. Szemére illesztette monokliját, s az odakészített szék szélére ülve minden sietség nélkül aláírta az okmány öt példányát. Ezután felkelt az asztaltól, jobb kezére felhúzta a kesztyűjét, és ismét megpróbálta a feszes, katonás pózt magára ölteni, az azonban nem sikerült, és csendben visszatért asztalához.« így írja le emlékirataiban Zsukov marsall azt a berlini jelenetet, amelynek során okmányban rögzítették Németország vereségét. Az aktus nem tartott soká, és 1945. május 9-én 0 óra 43 perckor véget ért. Huszonhat esztendő telt el azóta. Bőven elég idő lenne ez ahhoz, hogy valamely esemény történelmi emlékké szelídüljön. Mi azonban ezt a napot nemcsak mint nagy, történelmi — tankönyvek lezárt lapjaira való — eseményt ünnepeljük, hanem mint nagyon időszerű politikai évfordulót is. Hatása változatlanul eleven, tanulságai aktuálisak. A második világháború bizonyos — politikai — értelemben máig sem zárult le. Máig sincs német békeszerződés, az egykori szövetségesek változatlanul német földön álmással szembenéző atomhadseregekkel. A Német Szövetségi Köztársaság bizonyos körei pedig — s a hivatalos Nyugatnak azok a politikusai, akik őket támogatják — nem ismerik el azokat a nagy horderejű változásokat, amelyek a háború után Európában bekövetkeztek. Legalábbis bizonyos változásokat még nem ismernek el. Pedig a győzelemnek logikus, német földön forradalmi változást hozó és történelmien örvendetes következménye éppen az, amit nem akarnak elismerni: a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása, a munkás— paraszt békeállam létrejötte azon a földön, amelyről két világháború pokla indult el. Lezárult azonban az az európai múlt, amelyben a szocializmus első országa egyedül, elszigetelten állt. A monopolkapitalizmus legvisszata - szítóbb megnyilvánulása — a fasizmus — elleni harc során a szocializmus eszméje áttörte a kordonokat, a fegyverekből és hazugságból emelt falakat. A második világháború a szövetségesek részéről antifasiszta háború volt, következésképpen éz a győzelem sokkal többet jelentett, mint azt, hogy egy államcsoport legyűrte a másikat. A győzelem felgyorsította a társadalmi fejlődést: olyan friss, népi erőket segített közvetlenül — vagy közvetve — felszabadulni, amelyek nemcsak Európában hozták létre szocialista országok sorát, hanem páratlanul fellendítették a nemzetközi munkásmozgalmat, s mindinkább éreztetik hatásukat Ázsia, Afrika és Dél- Amerika forrongó világában. Nemcsak máig hat, tovább is gyűrűzik tehát feltartóztathatatlanul az, ami negyedszázad alatt megindult A háborúnak és a győzelemnek azonban másfajta tanulsága is van. Olyan, amelyet mi jól emlékezetünkben tartunk, az egykori nyugati szövetségesek viszont mintha egy kissé elfelejtettek volna. A négy fő szövetséges együtt harcolta végig azokat az éveket: egy szocialista és három kapitalista ország. Az ilyen összefogást sem szabad a letűnt múlt emlékei közé sorolni, tankönyvfejezetté változtatni. Egy harmadik világháború, á minden eddiginél szörnyűbb összecsapás Da- moklész-kardja fejünk fölött van még, az emberiséget új veszélyek fenyegetik. S a veszélyt csak azzal lehet elkerülni, amit a szocialista országok nemzetközi politikájuk egyik fő törekvésévé tettek. Ez pedig a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, tartós kapcsolatrendszerének kialakítása. Ma huszonhat esztendeje örömujjongás hullámzott végig a világon: befejeződött a háború. Negyedszázada múltával meg kellene — és meg is lehetne — teremteni azt a békeművet, amelynek alapjait oly sok vérrel cementezték össze a második világháború hősei. T. I. Somogysárdi beszélgetés Igénylik a háztáji nagyüzemi szintű művelését ►»A HÁZTÁJI gazdálkodás népgazdasági érdek«. Talán már közhellyé is fakult ez a megállapítás. Tartalma azonban élő, közvetve ugyanis minden fogyasztó érdekelt Manapság már csaknem minden szövetkezetben súlyának megfelelően foglalkoznak a háztáji gondokkal, a szervezési munkával. Bizottság alakult a tsz- ekben, némely helyen külön agronómus foglalkozik ezzel a területtel. A somogysárdi Haladás Termelőszövetkezet is azok közé a gazdaságok közé tartozik, amelyekben törődnek a tagok jövedelemkiegészítő tevékenységével is. Erről beszél Maries Imre tsz-tag, aki a Sörnye- pusztai üzemrészben dolgozik fogatosként. — Jó tapasztalataink vannak a háztáji bizottság működéséről. Érezzük, hogy dolgozik értünk. Ügy tudjuk, hogy az idén is a ledolgozott munkanapokkal arányosan osztják ki a földterületeket. S aki többet tett a közösért, az nagyobb területet kap. Tavaly a feleségem fél holdat, én meg egy egész holdat kaptam. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a termelőszövetkezet segít a takarmánybeszerzésben is. Csak az igényünkét kell jelezni. S jó, hogy így van ez. Nincs gond arra, miből neveljük fel az állatokat. A kaszálásnál a levágott fű egyharmada a munkát végzőt illeti. A múlt évben tíz mázsa árpát kértem a termelőszövetkezet vezetőségétől. Meg is kaptam. Átlagáron. A talajművelési munkákra nincs gondom. Géppel végzik el. Csak a kapálás marad. De ne csak erről beszéljünk! Tavaly ősszel adtam el egy tehenet, az idén egy hízót. Otthon van még négy szarvasmarhám és hat sertésem. Természetesen a szövetkezet segítségével értékesítem az állatokat. így egy forint felár illet kilogrammjuk után. Ügy gondolom: jó dolog az, ha a vezetőség törődik a háztájival is. A gondoskodás kamatozik. Miben? A nagyobb munkakedvben, a fegyelem szilárdulásában. Sági István könyvelőnek is .ez a véleménye. Az ő kezében futnak össze a háztáji ügyek szálai. — Újdonsággal is szolgálhatok. Január elseje óta a tej értékesítése is a tsz segítségével történik. Ügy gondolom, ez is meghozza majd az eredményét. Három üzemegységünk van. Somogysárdon a »legerősebb« a háztáji. No, nemcsak az állattartás. Hagyományai vannak például a szamócatermesztés- tésnek is. Jó termés esetén tetemes öszseghez jutnak azok a tsz-tagok, akik foglalkoznak ezzel a növénnyel. Nyolcszáztól ezerhatszáz négyszögölig osztunk ki földterületeket a ledolgozott mnkanapok arányában. Ez ösztönző a közös munkában ... Szép eredményeink vannak a háztájiban is. 1970- ben 1037 sertést értékesítettek a szövetkezet segítségével. Nyolcvankilenc szarvasmarhát is útnak indítottunk. Több mint hárommillió forintot jelent ez gazdáink számára. Száznyolcvanezer forinttal többet kaptak, mintha egyéni szerződésekkel értékesítették volna az állatokat. A közös sem járt rosszul. A felvásárlást megbízott intézi. Tanácsaival segít is a tsz-tagoknak. A háztáji növénytermesztésben is a nagyüzemi művelés hódít. Kezdetben idegenkedtek a traktortól. Most meg arra is kérték néhányan a vezetőséget, hogy a háztájiban is vegysze- rezzenek a gépek. Felismerték a járható utat. A tsz önköltségi áron végzi a munkákat. A közösben végzett munkának és a háztáji tevékenységnek összhangban kell lennie egymással. VALÓJÁBAN így kell. Csak így lehet. S keresni kell az újat. Az új formákat. Kapcsolatot találni más szövetkezetekkel is: átvenni a jót, átadni a jót. Mindannyiunk érdeke. L. L. Egy zöld és egy fekete cédula Nincs lakbérövezet — Százharmincat békésen elintéztek A legmagasabb lakbér ötszáz forint Ezekben a hetekben két nyomtatvány tartja lázban az országot. Az egyik — a zöld színű — a lakbérközlés, a másik — a fekete — a lakbérhozzájárulás igazolása. Miután az állami bérlakásokat felmérték, a panaszokat kivizsgálták, a megyei Ingatlankezelő és Felújító Vállalat lakbérmegállapító brigádja bezárkózott egy irodába — néha még telefonon sem lehetett megtalálni őket —, s valamennyi bérlőnek elküldték, illetve küldik a zöld nyomtatványt, lakbérének új összegével. Á korábbi lázas, családi négyzetméterszámítások ideje tehát lejárt, ha nem ma, akkor holnap vagy holnapután valamennyi bérlő megtudja, mennyit kell fizetnie. A lakásfelmérésekről és a lakbérek megállapításáról beszélgettünk Tamás Árpáddal, a megyei tanács ÉKV-osztályá- nak helyettes vezetőjével. — Érdekel bennünket a lakbérrendelettel kapcsolatos hatósági munka minősége. A fölmérések után hány panasz, föieb- bezés érkezett? — A megyében nyolcezer- háromszáznyolcvan bérleményt mértek föl, s a mai napig (május 6.) százötven panaszt hozott a postás. Ebből százharmincat sikerült békésen elintézni és tisztázni (túlnyomó- részt számolási hibák, méreteltérések miatt volt reklamáció), a maradék hússzal az építési szakigazgatási szervek foglalkoznak. Ha százalékban akarom kifejezni a reklamáció mértékét, akkor az mindössze 1,2 százalék. — A lakbérközlésekkel kapcsolatban van-e »fehér folt«, ismeretlen jogszabály, amiről még nem tudnak a bérlők? — Nincs. Érzésünk szerint az emberek átrágták magukat a lakbérrendelet paragrafusain; sőt, már most, amikor még nem kell fizetni a magasabb lakbért, de már tudják az ösz- szeget, egyelőre teljesíthetetlen kérésekkel keresnek meg bennünket. Ilyen például a lakbérbeszámítás, amire kizárólag a rendelet életbelépése után kerülhet sor. Tudni kell azt is még, hogy »lelakni« csupán a régi bér hetvenöt százalékát lehet. — Jónéhányan voltak olyanok, kik a korábbi rendelkezés értelmében lakbérpótlékot fizettek. Mi a helyzet most? — A lakbérpótlékot az új jogszabály eltörölte. Ezzel a fogalommal »szegényebbek« Szedik a salátát lettünk. Ha valaki a régi béren kívül lakbérpótlékot is fizetett, akkor most a régi és az új bér különbözeiére kaphat lakbérkiegészítést. — Találkoztak-e olyan esettel, amikor a bérlő saját hasznára igyekezett fordítani a rendeletet, s ki akarta játszani a hatóságot? — »»Gyűjtjük« az ügyeskedőket, akik azonban maguk alatt vágják a fát Anélkül, hogy tudnának róla. Elmondok e<*v példát Az illető nyugdíjas, harmadmagával lakik egy háromszobás, komfortos lakásban. A másik két személy kijelentkezett, hogy a bérlő mint nyugdíjas élete végéig megkapja a lakbérhozzájárulást. Igen ám, de egyedül nem jogosult három szobára. Ha családtagjai visszajelentkeznének, akkor — mint keresők — ők kapnák meg a lakbérhozzájárulást. Ezt akarták kivédeni, de nem sikerült. így, ha az eredeti elképzelésüknél maradnak, akkor a nyugdíjasnak kisebb, igényjogosultságának megfelelő nagyságú lakást ajánlanak fel. — Milyen a megyei lakásállomány minősége? — Sajnos, jónak semmiképp sem mondható. Kevés az összkomfortos lakás; komfortos már több van, míg a többség komfort nélküli. A komfort nélküli és a szükséglakásokban lakóknak a régi bért kell fizetni. — Korábban szó volt arról, hogy lakbérövezeteket alakítanak ki a városokban és a megyében. Megtörtént a föltérképezés? — Nem, Somogybán nem lesz lakbérövezet, tehát sem plusz, sem a mínusz tízszázalékos lakbérmódosítást nem hajtottuk végre. — Mennyi az idáig közölt legmagasabb lakbér? — ötszáz forint. Ennél magasabb valószínűleg nem is lesz. / Saly Géza ízig vérig kereskedő Szedik a salátát a tabi Egyetértés Tsz kertészetében. Eddig 3000 fej salátát szállítottak saját üzleteikbe. A salátából 10 ezer forint bevételre számítanak. Udvariasság, széles választék, különlegességek. Bárkit kérdeztem is, ezt a három szót ismételte. A siófoki áruház igazgatóhelyettese mindehhez még hozzátette: érdemes megismerkedni V ankét Ferenc osztályvezetővel, mert kiváló szakember. A rokonszenves, huszonkilenc éves szakember, a veszprémi Centrum Áruházból jött Siófokra a feleségével együtt, aki szintén a Sió Áruházban dolgozik, mégpedig a divatosztályon.. Amikor áradozni kezdtem Vankó Ferencnak arról, milyen jó, hogy az összes kapható cipő szem előtt van a polcokon, szerényen azt mondta: neki legföljebb annyi része van a cipőosztály átrendezésében, hogy az önkiszolgálás módszerén csiszoltak. Nem bizalmatlanok, mert mind a két cipő ott van a polcon, s az eladóknak nem kell rohangálniuk a fél párért. — Mi a magyarázata, hogy ekkora a választék? — Amióta a szakmában vagyok, mindig cipős voltam, s hasznosítottam a meglévő kapcsolataimat. Higgye el, sok munka és fáradság van benne... Ha kell, akkor Nyíregyházára is elutazom tárgyalni. — Mégis: hány helyről szállítanak ide? — Hát a Szabolcs, a Bony- hád, a szombathelyi cipőgyár, aztán hót ktsz Budapesttől Nagykanizsáig, Sárvártól Komlóig ... Legfrissebb a kapcsolatunk a Kaposvári Bőripari Ktsz-szel; férfiszandálokat kapunk majd tőlük. Nálunk az idegenforgalom kihat a keres« ked etemre. Az idegen jön. meglátja, megszereti, s viszi a cipőt. Budapestről, Kaposvárról, Székesfehérvárról is jönnék vevők, akik átutazóban vannak Siófokon. — A külföldiek? — Azok is vásárolnak nálunk ... Különösen a Minőség Cipőgyár és a kisipari szövetkezetek termékeit kedvelik, mert különleges a fazonúk. Nem dömpingáru. Még postán, utánvéttel is rendelnek tőlünk... — Kinek könnyebb cipőt eladni: a férfiaknak vagy a nőknek? — A férfiaknak, de én szívesebben adok el nőknek. — Egyedül jönnek vagy társaságban7 — Családostul, barátnőkkel. Nézze, ez olyan, hogy sétálni is többen mennek. Ez nemcsak vásárlás, hanem bemutató is egyben. Aztán nagyon nagy az eltérés a veszprémi és a siófoki szokások között Itt a szezoncikkeken kívül szinte nincs felső határ, hogy ez drága. Veszprémben az ötszáz—hatszáz forintos cipőt már nem lehetett eladni, itt azt is elviszik. Például a fiatalok is szívesen fizetnek, még négyszáz forintot is, ha divatos a lábbeli. Nagyon meglepő, hogy bejön egy fiatal jól kicsiszolt farmernadrágban, s a legszebb lakkcipőt veszi meg hozzá. Mégis: az a tapasztalatom, hogy harminc évtől fölfelé a drágábbat veszik, a fiatalabbak pedig általában a divatosabbat, de olcsóbbat — Árulja el, hol tanulta meg így a szakma csínját-bín- ját? — Amit a főnökömtől, Rau Jenőtől tanultam Veszprémben, azt alkalmazom. Öreg róka volt, ő vezetett be engem a szakmába. Az ember elleshette tőle a titkokat, meg aztán ragad rá az életben, s később kiforr az egész. A főnököm a szép szó, a meggyőzés embere volt, s én elsősorban ezt tanultam meg tőle. — Milyen nyelven beszél? — Egy kicsit olaszul, franciául és oroszul... A kollé - gáim közül az egyik németül, a másik csehül. Nem lehet bennünket eladni, inkább mi adjuk el az árut. Amikor elbúcsúztunk, még egyszer elsétáltam az áruház mellett. Akkor is hatalmas tömeg állt a kirakat előtt, s nézte a Szabolcs Cipőgyár export termékeit, amelyeket sehol másutt az országban, csak itt árulnak. Ez is a fiatal ci- pőosztály-vezető érdeme. Lajos Géz» SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. május 9. 3
