Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-08 / 106. szám
t Lívia életéből ; Villanások, képek, emlékek az NDK-ból Májusfa M iért van az, hogy egyszer csak megijed az ember a tetteitől? Nem elriad, hanem feleszmél, felelőssége súlyára, kötelességeire ébred, és megilletődik. Miért van az, hogy csak egyszer, egy váratlan pillanatban, és nem ott, azonnal a startkőnél? És nem megtorpan: megáll. Először meri megszakítani gyors tempójú lépteit. Fölemeli fejét,, és átgondolja (valahogy világosabban is látja) a reá Váró- feladatokat. Így indul tovább. Egyne többször megállva, egyre kevesebb fölösleges lépést téve. Azt hiszem, gondolatban önmagunknak ez az első meg- tapogatása a felnőtté válás egyik összesűrített pillanata. Találkoztam Kovács Líviával, s beszélgettünk. Testnevelő tanárnő, pályáját önként választotta, és Szeged nagyvárosi hangulata után Csurgót, az 523. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetet is. Közvetlen arcát szemlélve majdnem rászóltam: hallgass, tudom már hogyan kezdődött. Lendület, lelkesedés, izgalom; az agyontervezett, százszor elképzelt munkahelyi légkör, az első fogadtatás. Hogy el akarta mondani mindenkinek: ő szeret dolgozni, ez az élete, nincs még ideje megállni, s úgy érzi, negyvennyolc órát kell beosztani a huszonnégy helyett. Hallgattam, és megtaláltam kérdésemre a választ. Mi van addig a bizonyos pillanatig? A befogadó közösség, a környezet nagy próbája. A kollégáknak, az igazgatónak és a községnek is serkentve, megtermékenyítve kell lassítaniuk benne ezt az iramot. Ehhez a négy-öt évhez kell a közösség legnagyobb türelme is. Mert a pályakezdők szeretik a »mélyvizet-«, a küszködést is a lehetetlennel. Fel sem tételezik, hogy nincs úszómester, elbújva az oszlop mögé. Lívia küzdő típus. Még egy éve sem tanít, tettei máris értékes bizonyítékok. Két osztálvban osztályfőnök lett, méghozzá két kőműves fiúosztályban. Lófa- rokfrízurás tanárnő és kamaszok. Ma olyan bizalmasak hozzá, mint a legjobb baráthoz. Igaz, Lívia reggel 8-tól este 7-ig általában az iskolában van. Mindig megtalálhatják. Tanít a gimnáziumban is. És hogyne szeretnék, hiszen az ősszel alakult tornászcsapat tagjai vele szerezték meg az első sikert: a megyei bajnokságon második helyezést értek el. Az atlétikai versenyszámokban első és második díjakat hoztak haza. Együtt játszanak a kézilabda-csapatban, a gimnazista lányokkal pedig a kosárlabda-edzéseken foglalkozik. Nem véletlen tehát, hogy néhány hónap alatt felfigyeltek rá, rendkívüli előléptetést kapott az intézet igazgatójától. S talán ezzel kész lenne a napirendje? Nem. Már jelentkezett Kaposvárra atlétikai segédedző-tanfolyamra; a főiskolai diploma mellé pedig megszerzi az egyetemit is, Szegeden, történelem szakon. Líviát befogadták Csurgón. Ügy tudta meg — a tanítás miatt nem vehetett részt a tanácstagjelölő gyűlésen —, hogy az ő neve is szerepelt a listán. S a május elsejére virradó éjszaka majdnem megkapta élete eddigi »legkomolyabb« elismerését: tanítványai az éj leple alatt névtelenül, dicséretet nem várva májusfát akartak állítani az udvarukra. Az udvar, sajnos, kicsinek bizonyult ... M osolyoghatnánk-e, hogy a májusfaállítás históriája féltett emlékei közé került. Az, első köszönő levél, az első elismerő mosoly, az első vezetői elismerés mindenki életében azt jelzi, hogy nemcsak munkakönyvé van a munkahelyén ... S abban a bizonyos összesűrített pillanatban ezeknek a jelképes májusfáknak a kontúrjai rajzolódnak ki: szeretnek, számítanak rám, szükség van a kévém munkájára. S a kudarcoktól sem kell megijednie, mert a közösség is emlékezik, hogy megajándékozta már — egy májusfával. Bán Zsuzsa Filmjegyzet Zabriskie Point — Semmi sem Európában kezdődött, ami az ifjúsági mozgalmaikat illeti — így nyilatkozott egy kíváncsi újságírónak Antonioni a Zabriskie Point nagy érdeklődéssel kísért forgatása közben. Mégis, úgy érzem, csak személyes jellege lehetett a más földrészre tett utazásnak (rossz itthoni közérzet), mert Antonioni ezt a művét is elkészíthette volna bárhol máshol Nyugaton, bár az is lehet, hogy ilyen »realista« alkotás nem született volna öreg földrészünkön ... Nem akarom kivonni Amerikái a kritika alól, mellyel Antonioni illeti. Nem, mert lehet, hogy igaza van az alkotónak, hogy innen jött át Európába a diákmozgalom és a Easizálódás méretei is ott a legnagyobbak, de nemcsak Amerikára jellemző képet rajzolt Antonioni új, eddigiekhez képest más típusú alkotásában. A film története tudatosan egyszerű. Antonioni egyéni látásmódja teszi érdekessé és gazdaggá a Zabriskie Point című filmet »Ez egy belső (in- terieur) film« — mondja a rendező, ami igaz is a történetre, de ne higgyünk csak a nyilatkozatnak, amikor a filmből is olvashatunk! Antonioni szimpatizál a radikális fiatalokkal, jellemzi őket, és igyekszik feltárni hibáikat is. A filmnek ez a része szinte -dokumentumszerű. A lázongás különböző indítékaira mutat rá itt. Más az indítéka a négerhek, más a fehérnek, és az egyéniségüket túlhangsúlyozó, kábítószert szívó fiatalnak, fiúnak, lánynak. Valamint. ezek a lázongások egymástól elszigetelten is jelentkeznek Amerika határain belül. A terrorban nyíltan megmutatkozó fasiza- lódás a rendőrállam »jellem- rajzát« adja ezután Antonioni. Épnek filmbeli ellensúlya a Halál Völgyében víziószerűen megjelenő szerelmi képsor, a fiatalok másik »jellemrajza«. Meg kell tisztulniuk maguknak a fiataloknak is ahhoz, hogy valamit érdemesen elkezdhessenek — mondja ki itt Antonioni nagyon nyersen. Ilyen ■ tanácsot ad tulajdonképpen a film végén is, amikor a szerelmében megsebzett lány magában felrobbantja — ezerszer is — főnökének dúsgazdag birodalmát. Azért a radikális amerikai, nyugati fiatalok filmje a Zabriskie Point, mert tőlük várja Antonioni — önmaguk megtisztulása, egységbe tömörülése után —, hogy jelentős társadalmi erőt képviseljenek majd a kibontakozó fasizmus ellen. És korántsem pesszimista az ■alkotó. A képzeletben felgyújtott palota üszkös romjai után a lemenő nap kedvenc »Antonioni-vörösét« nyújtja látványként az egyedül maradt Dariának és a nézőnek. A két szereplőt Antonioni hosszas keresgélés után nem színészek közül választotta ki Amerikában. Mark Frechette és Daria Halprin, a két fiatal sikerre is vitte a rendező munkáját. Nagy filmélmény a Zabriskie Point. Nem kell »hasra esni« Michelangelo Antonioni előtt, »állva« még tisztábban láthatjuk, hogy milyen nagyszerű alkotó ő. A mában keresi művészi mondanivalóját, s — mindig egyénien — talál is újat. Iiorányi Barna — Egyre szebb — mondo- repelt a hongkongi Liang Ypl. gáttá Marc. — De kinek tele- Marc nem akarta megzavarni fonálhatott? Fleurot küldetését. — Ezt, sajnos, nem sikerült Jannot még délelőtt megmegállapítanunk. mert ami- kapta Marc utasítását, hogy a re ártalmatlanná tették, a vo- már régebb óta figyelt és fel- nal megszakadt. derített milánói csempészháFél órával a reggeli beszél- lózat minden tagját lehetőleg getés után Marc a párizsi köz- egy időben és feltűnés nélkül ponton keresztül általános ria- fogassa el és szállja meg a dót fújt. És hatvan perc múl- Bánta villát, tán Singaporetól Hamburgig Jannot nyugtázta -a kapott akcióba lépett az Interpol. A parancsot és egyúttal közölte, római repülőtér útlevél- és hogy Antonio Amporealet vízumnyilvántartása alapján nem veheti őrizetbe Milánó- három évre visszamenően ki- ban, mert az illető délelőtt 9- válogatták azok neveit, első- kor eltávozott a városból. Két sorban ifjú hölgyekét, akik rendőrségi, autó követi. A — Gyönyörű! Csodás! Ha rendszeresen utazgattak a Tá- Pármából kapott legfrissebb lány lennél, menten adnék egy vol-Kelet és Elő-Ázsia onszá- jelentés szerint^ Amporeale a puszit pajtás! _ áradozott gaiba. Délben már az Inter- Rómába vezető autópályára M arc ’ és korát meghazudtoló pol török, indiai, iráni, liba- kanyarodott. fürgeséggel pattant fel a sző- nőni, singaporei, saigoni, ku- — így is jó — mondta nyegről. _ Ezt jelezte az én waiti, osztrák, nyugatnémet, Marc, miközben Luigi irodák ártyám is. Csak azt nem ér- francia, olasz, holland, svájci jában a milánói távirat szö- tem,’ mi az ördögöt keresett és belgiumi rezidensei a mar vegét olvasta, a corleonei Liggio a milánói hónapok óta figyelt európai — Ezúttal nekem lesz igaBonta-villában. csempészekkel együtt 270 sze- zam — fordult Luigihoz —, — Apropos, Liggio! Casetti mélyt tartóztattak le. helybe jön a fickó, jelentette, hogy tegnap este A repülőtéri adatok alapján Luigi azonban gondterheltéi kilenckor letartóztatta a nyolc római lány került rend- ten töpi-engett. Szorongása palermói repülőtéren. A fickó- őrkézre és a kora délutáni Maréra is ráragadt, aki egyre nál félig kiürült, jánoskenyér- órákban az Interpol központja azt latolgatta, nem siette-e el táras. géppisztoly volt Telefo- f>6 kábítószerkereskedő pontos az akciót. Érdekes, hogy Manilái közben ütöttek rajta, és nevét és címét közölte Dél- ria Belloni nem táviratozott így nem volt alkalma fegy- kelet-ázsiai megbízottaivaL Milánóba. Nápolyból miért érvérét használni. Ezek között azonban nem sze- tesítette volna Amporealet, aki SZAMOS RUDOLF m ; S ZIGETE Női szent Jártam a nálunk is ismert Sybille című divatlap szerkesztőségében, ahol éppen a beérkezett, szebbnél szebb pályamunkákat zsűrizték. És jártam a néhány hete megnyílt berlini modellházban, ahol legalább olyan nehéz lett volna a választás, mint amilyen nehéz dolga volt a zsűrinek. Most mégsem a ruhákról, az öltözködésről, a miénkhez hasonló divatról szeretnék szólni, hanem két érdekes és tanulságos találkozásról. Az egyik »főszereplő« Herman Bierhals, a berlini Gépipari és Elektrotechnikai Szakiskola női osztályának vezetője, a másik a bájos, örökké nevető Christel Plust asszony, aki két éve ebben az iskolában szerzett diplomát. Érdekes volt ez a találkozás, mert ahogy nálunk közügy lett a Központi Bizottság határozata alapján a nők helyzetének javítása, az NDK-ban is az. Az állandóan épülő Berlin. — A mi iskolánk — mondta Herman Bierhals — az NDK egyik legnagyobb iskolája. Hatezren tanulnak jelenleg nappali, esti és levelező tagozaton. Ez volt az első iskola, ahol külön női osztályt szerveztek az országban. 1967 után, amikor az állam rendeletet is hozott a dolgozó nők képzésének érdekében, más szakiskolák is követték a példát. Jelenleg Berlinben, különböző szakmákban, több mint négyszáz női osztály van! A gondolat érdekes, és ismerve saját problémáinkat, nem egy rokon vonás fedezhető fel. »Kevés a szakképzett nő, kevés a női vezető« — ezek a tények, megállapítások ismertek nálunk is. — 1965-ben néhány válialat fordult hozzánk — emlékezik Bierhals, hogy segítsünk nekik valamilyen módon. Vannak fiatalabb és idősebb, jó szakmunkásnőik, akiket érdemes volna képezni, mert alkalmasak arra, hogy magasabb beosztásba kerüljenek. Viszont a család, a gyerekek, a második1 műszak gondjai miatt számukra az átlagostól eltérő megoldást kell keresni. Tulajdonképpen ezek a beszélgetések indították el a női osztályok szervezésének gondolatát, a kísérletet, amiből azóta már jól bevált gyakorlat lett. Az első évben 34 asszony kezdett itt tanulni, és négy kivételivel valamennyien diplomát szereztek. Huszonnégy évestől negyvennégy évesig, kétgyerekes asszonytól a négygyermekesig. a legkülönbözőbb korú nők ültek be az iskolapadba. — Én a második évben, 1966-ban kezdtem tanulni. Együtt kezdtem iskolába járni a fiámmal — mondta Christel Plust. — Nagyon szép és nagyon nehéz volt, mindkettőnknek. Ma a Mess-Elektronic Berlinnél a találmányi osztályvezető helyettese. Becsülik és tisztelik. — Nekem az a véleményem — jegyezte meg a beszélgetésünk során —, hogy bár nekünk, nőknek valóban tekintélyt szerezni s azt a bizonyos igazi egyenjogúságot elérni nehezebb, de mégis tőlünk függ elsősorban. És el kell ismerni: sokunkból hiányzik a bátorság, hogy esetleg vállalja, végigvigye a saját ügyét, hogy megküzdjön a még előforduló maradi szemlélettel. Ez a képzési mód, ez az oktatási forma tulajdonképpen ebben is segített A női osztályokban más időbeosztást alkalmaznák, minden héten szabad napot, nyáron pedig négy héttel több szabadságot kapnak. No, és természetesen megkülönböztetetten s másképpen törődnek az itt tanulók egyéni, személyi problémáival is. MA ESTE ismét bemutatja műsorát a Fonómunkás Kis- színpad. Igaz, egy évtizede még szerény színjátszócsoport volt a textilművekben, de összetartó csoport mindenképpen. A versmondókör és a tánccsoport összevonása után — a névadás szimbólum volt egyszersmind — a Fonómunkás | Kisszínpad . nemcsak a nevé- * ben hozott újat. S az újat akaró, újat adó műkedvelő művészegyüttes útját bőven kísérte elismerés — legméltóbban a kétszer elnyert kiváló cím példázza ezt. Az újat-akarás nem köny- nyű, néha megtorpanással, erőfeszítésekkel, néha tapo- gatással halad előre a megvalósulásban. Nyugodtan mondhat jük: az együttes megtalálta 'karakterét. Orato- riku8 játékaival igyekezett példaadó módon feloldani az irodalmi színpadok hovatovább kényelmeskedő állóképeit, játékaiban szerényen közeledve a színjáték küldetéséhez. »Testhezálló« s korukhoz, tehetségükhöz illő darabokat választottak az európai drámatermésből, a maiakéból is, a régmúltéból is. A repertoár? Tenessee Williams és Boccaccio, balladajáték és Az orsók ürügyén; munkáséletet, sorsproblémákat, költészetet és komédiát rejt ma is a tarsolyuk, — Állítom — magyarázta szenvedéllyel Plust asszony —, hogy nem sikerült volna ez az oktatási forma, ha nem kapunk olyan messzemenő és sok segítséget az iskolától, mint kaptunk. Persze a törődésnek — és egyben a sikernek is — ez csak az egyik oldala. A tanulást vállaló, az előrejutásért áldozatot hozó asszonyt anyagilag is megkülönböztetetten támogatja az üzem, ahol dolgozott és ahová vissza fog térni. A háromévi tanulási idő alatt a nők fizetésüknek nyolcvan százalékát megkapják, de nem ritka az olyan asszony sem — figyelembe véve a szociális helyzetét —, aki a teljes fizetését kapja. Ez a támogatás csak a nőkre vonatkozik, és úgy érzem: példás. Christel Plust boldog, és most évekkel utána is köszöni, hogy számára ilyen lehetőséget teremtettek. Herman Bierhals szerényen szabadkozik: »Közügy, hogy segítsünk, változtassunk a dolgozó nők, asz- szonyok helyzetén ...« Vörös Márta Az ünnepen nem érdemtelen dolog a sikerek zálogáról szólni. A Fonómunkás ma is a fiatalok együttese, ahol tudatos, blső nevelőmunka folyik, és mindennek kisugárzó hatása van. Tagjainak egy része úgynevezett B—C kategóriás rendezőként tovább folytatja ezt a tevékenységet, más színpadok élén, más együtteseker szervezve. Aki továbblépésre érett — mert ilyen is volt, és erre is büszke az együttes — már Thália rangosabb deszkáin hirdeti művészetét. ÖSSZEFORROTT együttes És ebben nem kis része van atyai patrónusuknak, Both Rudolfnak, aki a kezdetektől »művészeti titkára« — mecénása — az együttesnek. Tér* mészetesen az igazi mecénás maga a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára. Szép példáját adja Róna Imre igazgató az érdeklődésével annak, hogy mennyire érzi: »kié« az együttes. Az új sikerek záloga pedig jelentős részben a színpadra állítok érdeme is; Klujber László művészeti vezetőé és Vértes Elemér rendezőé. És természetesen valamennyiüké, akik ma este a Latinca Művelődési Központ színpadán megajándékozzák a közönséget — a műkedvelő művészeti mozgalom nemes küldetésének jegyében. Tröszt Tibor korántsem lehet olyan fontost figura, mint Berti. Bertát és at hongkongi Liang Yolt azon-? ban a lány a római szállóból | értesítette. De akkor ki üzent J Amporealenak, hogy Belloni? kisasizony érkezése idejére? Rómába érjen? ? A két detektívfőnök okosko-t dása helyes volt, csak azt nemi tudhatták, hogy a táviratot? aznap reggel Palermóból küld-f ték Amporealenak. A feladó* dr. Berti volt, aki, miután si-| kertelenül kísérletezett al Hongkongból érkező áru Szi-i cihából történő továbbításé-? nak megszervezésével, Ampo-} reale révén próbálta saját? nyugat-európai hálózatán? Hamburgig eljuttatni. Ezért? rendelte Amporealet Maria | érkezésének várható időpont-? jára a római Európa Hotelhez.* Amporeale és Maria ismer-1 ték egymást és Berti feltété-1 lezése szerint Mariának a! nemzetközi repülőtérről előbb? a szállodába kellett mennie és? csak azután a belforgalmij légikikötőbe, ahonnan csak? este nyolckor indult Palermó-f ba az utolsó járat. • (Folytatjuk.) ? (Folytatjuk.) Köszöntjük a tízéves Fonómunkás Kisszínpadot \ SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. május & 5
