Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-07 / 105. szám

BÖLCSEK A FÁN

A Pécsi Nemzeti Színház előadása

V

égül is fölkerültek a fára... pontosabban: »visszakerültek a bölcsek-«. És már nem is látszottak olyan bölcsnek. Legalább annyira nem, mint a görög vagy római komédiák piacon vitatkozó figurái, akik az irodalomtörténet tanúsága szerint mindenbe belekeverték, az isteneket, s ügyeikbe avattí.k a piaci sokaságot. S az éljenezve és utálkozva figyelte: melyik tudománya lesz a magasztos, és melyikét Illeti majd köznevetség. Illyés Gyula nemcsak keretért nyúlt az antik világba, hanem ihletért is, fordulatért is, versformáért...

Mégis nagyon mai »görögöket-« láttunk a színpadon ebben az ízes népi komédiában, Mert népi komédia, miként Hellasz földjén Arisztoph&nész is neveltetésre és bosszantásra írta mérges remekeit. (Talán az ő merész humorával hasonlíthatjuk és jellemezhetjük ezt a szatírában fogant tragédiát, avagy sorskérdések- ről ihletett komédiát.) Az utóhangból is legjobban — a magyarázkodással szemben — a humorról vallott arspoetica- mélységű mondatok tetszettek. A nevetés gazdagságából most csupán egy marékkai meríthetünk, mert néhol a jellemek vaskossá ga és görbe tükörből visszafénylő arcéleik, másutt a helyzetek — néhol abszurdumig — fokozott kiélezése, megint másutt szinte a kabarék piaci vicceit idéző (de frissességükben azokon túltevő) csípések és döfések fakasztottak harsány kacagást.

Amíg a Lélekbúvárban egy portrét lobbantott lángra a mosoly tüzében, itt a «lélekbúvárok« sokaságát állította színpadra. Ami a két darabban mégis közös: a felelősség. Mert Illyés nem felelőtlenül nevet és nevettet az »isteni«

és emberi gyarlóságon, a k.1 csinyhitűség és nagyravágyó.-' kariikatúráin. (A darab alap ízét az adja, hogy a néz» mindvégig érzi: jól mulat vele a játékos és a szerző is.) A kórus ennek az »Akhillész-ko- zösségnek« a sarka és valóban mintha ezzel a nagyon lényeges testrésszel törődnének kevesebbet a darabbeli gondolkodó fők.

Mindaz, amiről szó esik, Ha ladikonék és Maradikonék nézeteiről, a mai filozófiáról, a tegnapi nagyságról, a ma nosztalgiáiról, az Jfjúságról, a megcsantasuió vénülésről — külön elemzést kívánna. Nagy kortanunk az antik drámák gúnyosan vigyori maszkját teszi arca elé, és mögüle kacsint ránk barátságosan, bátorító hunyorítássol. Csak a szemvillanás érezhető, a maszk kaján vigyorgást mutat! Igen, ez a humor hatalma és szabálya is egyszersmind.

A másik »végig ki nem apadó« forrás a drámai nyelv.

Nem is annyira görög, néha inkább XV—XVI—XVII. századi magyar — antik »he- vülésŰ« — tragédiák nyelvezetén oskolán. Belőle teremti a mosolyt egy-egy jól eltalált mai »kiszólás« és főként arra érdemes figyelni, hogy milyen kiválóan használja ezt a nyelvet a figurák önjellemzésére. Választékosán árnyalt, nyersen csípős, máskor meg mulartta- tóan szabályos, antik metrumok kordájába fogva.

A megvalósulás is méltó volt ehhez. Mert a »dramaturgiai nyelv« s a színpadi helyzetek mind azt mutatják hogy Dohai Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház Jászai-díjas főrendezője sehol sem érti félre — és nem is magyarázza félre — Illyés Gyulát, és szándékát sem. Csináltak egy kiváló agarát — a községi tanács

elé —, s ott bonyolódtak a »nagy tettek«, a kórus! Paál László, Somodi Kálmán, Kovács Dénes, Szivler József, Fü- löp Mihály mesélték el igazán, hogy miért tragédia mindez — tréfában elbeszélve.

Bánffy György érdemes művész annyi eszközzel tipizálta a figurát hogy» ezeknek elemzésére megintcsak kevés a hely. Amolyan egresiai Órákon volt. Göre Gábor szigorával összegyúrva, aki Atlaszként tartotta vállán a helyi tanács valamennyi gondját — a szemétkosárban. Győry Emil és Kézdy György tökéletesen »billegtették« a színpadot. Hol eiTe, hol arra. Hogy merre billent végül is, arra a játék is Választ keresett. De másokkal másutt adta meg a választ. A világ lustája, Andros, a bit- nilc — Koltai Róbert — egy hippi Diogenész mintájára íz- sen komédiázva csípett más nagy kórtársa ink gondolkodó felébe — a községi kukából. Mindvégig maradhatunk antik hasonlatoknál, mert Lüsziszt- raté keménységét (és eszközeit) idézte az izgő-mozgó, bájosan nagyszájú Bus Kati, és Ariadné könnyeit, Antigoné áldozatát — persze egy álmatag, nagyközségi úrileány személyéiben — Mellonie, Tímár Éva.

A

ki kimaradt mindeddig, az istenek világából érkezett, de nagyon is földi természetű Héra — La- bancz Borbála — földi természetességgel; s az, hogy kimaradt, mindenképpen jellemző, ezt mutatta jó játéka a darabban is»

Vata Emil díszletei mellett érdemes szólni a jól Illeszkedő, a darabhoz teljesen hű jelmezekről: Gombár Judit

munkái.

Tröszt Tibor

Országos hírű bábcsoport a tanyai kollégiumban

A tiszakéeskei általános iskolai diákotthonban négy éve működik a bábcsoport dr. Tóth Géza igazgató irányítás ával. Számos díjat nyertek — többek között a tv-feszti- válon két Aranyparaván-díjat, négy megyei versenyen aranydíjat. Sikereik alapján kerültek ki a csehszlovák Martinba, a nemzetközi bábfesztiválra»

Nevelés dolga as

Az igazgató aláírta az aktát, Csömöri átvette, majd előbb az íróasztalnál hajolt meg, azután az ajtónál. Később Kisteleki, a helyettes igazgató lépett a szóbábo.

— Milyen ember ez a Csömöri? — kérdezte tőle az igazgató.

— Kitűnő munkaerőnek látszik, amennyire egy hét alatt megfigyelhettem, de van egy nagy hibája: túlságosan szolgálatkész, alázatos, szervilis.

— Észrevettem. Meg kell nevelned! Kínos, hogy menynyit hajlong.

— Megpróbálok vele okosan beszélni...

Az igazgató helyettese még aznap elŐVetté Csömörit. Arra biztatta, hogy legyen magabiztosabb, önérzetesebb.

— Igyekezni fogok, tisztelettel — hangzott az alázatos válasz.

— Ne tisztelettel igyekeztek Maga, mint megfigyeltem, jól dolgozik: ne

érezze magát annyira alárendeltnek!

I

— Köszönettel megfogadom a tanácsát — mondta Csömöri és mélyen meghajolt.

A helyettes a kabátja után nyúlt, Csömöri nyomban odaugrott, kikapta Kisteleki kezéből, és fel akarta adni. Szinte közelharc fejlődött ki közöttük, amíg Kisteleki végre egyedül vehette fel a kabátját.

— Értse meg, Csömöri kartárs, manapság már nem segítik fel a felettesekre a kabátot! Ez megalázó.

— Igenis — válaszolta Csömöri, és újból tisztelet- teljesen meghajolva szélesre tárta a fejcsóválva távozó Kisteleki előtt az ajtót,

Egy hét múlva' az igazgató megkérdezte a helyettesét:

— Na, hogy haladsz Csömöri nevelésével?

— Nehezen. Annyi eredményt elrétem, hogy a napi tiznegy-húsz »tisztelettel« már nyolc-tízre csökkent.

— Csak így tovább! Nevelés dolga az egész.

Ettől kezdve Kistelki majd minden nap beszélgetett Csömörivel, aki lassan-las- san kezdett leszokni alázatosságáról. Igaz, még elég gyakran megfeledkezik magáról, és ha ö volt a telefonnál, amikor valakit a készülékhez kértek, kicsúszott a száján:

— Igenis, küldöm tisztelettel.

Egystér kifakadt • cíö- portvesetá:

A berlini hársak alatt

Villanások, képek, emlékek az NDK-ból

hadseregének őrsége. A faló« fekete keretben hét fiatal határőr fényképe. Áldozatok. A vetített diaképek szívszomorí- tóak.

(»Itt, a határon nehéz a szolgálat. 1961 óta 48 000 provokáció történt. A korábbi durva, brutális támadásokat az utóbbi Időben az úgynevezett szellemi provokáció, a »fellazítás« váltotta fel...«)

Otromba jelszavak, tüntetések a határon, embercsempészés, harminc földalatti alagút ásása. Valami mindig történik. S háttérben áll a nyugat-berlini rendőr, mintegy szentesítve, fedezve az eseményeket.

Á békekapunak itt különös jelentősége van. Ennél a kapunál néha önfel áldozóan, de — a szó igaz értelmében — valóban a békét őrzik. A kapu előtt pompás virágok. Napfény. A Linden fiatal hársfái békés, szép, új tavaszt köszöntének.

»Béke országunknak, béke városunknak, hogy jól élhessen benne az, aki építette!« — Bertold Brecht szavai az egyik tizenegy emeletes ház bejárata fölött

A város' szívében az Alexan- der-platzon Európa második legmagasabb épülete a televízióstorony. Háromszázhatvanöt méter magas. Kétszázhét méter magasságban egy hatalmas, gömb alakú — kétszáz vendég befogadására alkalmas — kávéház. A gömb alig észrevehető lassúsággal fordul. Egy óra alatt háromszázhatvan fokot leírva körbe-körbe láttatni engedi mindazt, amit csak képes felölelni a tekintet a messze- szép látványból...

(Folytatjuk.)

Vörös. Márta

Milliónyi csillag, vibráló, pislogó, táncoló fény — a földön. Mintha az égbolt hirtelen leköltözött volna. Berlinről ez volt az első kép, az első élmény — még a repülőről. S a csillagtenger egyre szűkült, közeledett.

Berlin — Schönefeld. Az egész világot átfogó, több mint hárommillió kilométeres nemzetközi légiforgalmi hálózatban ma már nemzetközi gócpont.

(»A régi repülőtér odaát, Nyugat-Berlinben van. Ezt mi építettük. De ma már kicsi, egyre kevésbé felel meg az igényeknek. Korszerűsítjük, bővítjük —de nem olyan könnyű ezt elvégezni úgy, hogy közben a forgalom zavartalanul folyjék.«)

Csak amikor/visszafelé Jövet a déli verőfényben kanyarodott a kifutópályára az Interflug gépe, akkor láttam a maga valójában a két szó értelmét: »korszerűsítjük, bővítjük ...«

kezes". . . De

úgy, hogy a város belsejében, szívében is legyenek pázsitos területek, parkok. virágok és fák.

Hársfák. A rügyek most pattannak, a parányi levélkék . még sápadt-zöl- dek. Séta az Unter den Lin- den-en. A sokszor megénekelt öreg hársfák helyén fiatal fák. »Linden-corso«, »Berlini fórum« — sokféleképpen nevezik ezt az ötven méter széles sétányt, amely híven őrzi ma Is történelmi múltját. A háborús sebek nyomtalanul tűntek el. De ott áll a Linden utcasorban a fasizmus és militariz- mus áldozatainak emlékműve. Örök memento! A berlini őrezred katonái állnak díszőrséget. Benn a díszcsarnokban örökláng. Bronzlap alatt urnák: ismeretlen katonák és ellenállók hamvai, koncentrációs táborok véráztatta földje.

Őrségváltáskor a hársfák alatt sétálók, járókelők mindig csoportba gyűlnek. Előttem

egy parányi csöppség esetlenül kedvesen utánozza a díszlépést ...

És a hársfák, az Unter den Lihden, a Brandenburgi kapuhoz vezetnek. Monumentális és egyszerű. Berlin világszerte ismert, egyetlen fennmaradt városkapuja. Alkotói »békekapunak« nevezték. Tetején a quadriga, a római négyes fogat, a béke istennőjével.

És közvetlenül a kapu mögött húzódik az NDK államhatára.

A kapuban az NDK nemzeti

XIV. balatoni közegészségügyi napok, Siófok

Az üdültetés egészségtana

Ha valaki ma azt kérdené tőlem, mi az, amit elsősorban őrzök emlékezetemben, akkor azt válaszolnám: a lenyűgöző és hatalmas méretű építkezés. S míg az ember megcsodálja a Karl-Marx-Allee 125 méter széles, új szakaszát, a modern, levegős, új lakótelepeket, vagy a Strausberger Platz ovális terén a Fritz Kühn professzor alkotta szökőkút 18 méter magas vízsugarát, akaratlanul eszébe jut más is. Nem lehet nem gondolni arra, hogy 363 légitámadás érte a várost, 185 000 lakás pusztult el teljesen, s négyszázezer megrongálódott.

(»Nálunjí ma minden negyedik család új lakásban él. A lakások < általában két-három szobásak; a lakáskultúrára igen nagy gondot fordítunk ...«)

Építkezés, építkezés, építegés*

— Engem ne tisztelettel kérj a telefonhoz! Megértetted?

— Megértettem, Balogh kartárs, kérem szépen — hangzott a válasz.

. Kisteleki tovább igyekezett Csömörit nevelni. Állandóan oktatta a helyes viselkedésre.

Hónapokkal később az

igazgató megkérdezte helyt- tesét:

— Na, mi a helyzet Csömörivel?

— Állandóan foglalkozom vele. Ez bizony sok időmet elevszi.

— És?

— Kérlek alázattal, mély tisztelettel meg kell neked mondanom, hogy véglegesen nem lehet őt megnevelni ..

Palásti László

HÁROMNAPOS gazdag programmal tegnap délelőtt megkezdődött Siófokon a bányászüdülő dísztermében a XIV. balatoni közegészség- ügyi konferencia.

Hazai és külföldi — bolgár, NDK-beli és jugoszláv — orvosok serege jött el a mind jelentősebb Balaton- partai rendezvényre. Hatszáz részvevő s a három nap alatt a zárszóval együtt 80 előadás — számokban kifejezve ennyit mond a program.

Dr. Csáki Lászlónak, a megyei tanács egészségügyi osztályvezetőjének megnyitója után dr. Gáti István, a Siófoki Városi Tanács elnöke üdvözölte a kongresszus vendégeit. Örömmel mondta el, hogy a jövőben a »kongresszusok városává« fejlesztik Siófokot, s ehhez a kezdeményezéshez nagymértékben hozzájárultak az eddigi sikeres közegészségügyi napok is.

— »A kongresszus fontos

helyet tölt be a gyakorlati és a tudományos továbbképzésben, a Balaton-part egészségügyi fejlesztésében« — állapította meg bevezető előadásában dr. Habán György, az Országos Közegészség- ügyi Intézet főigazgató-helyettese.

11 órakor megkezdődött az első napi program, melynek középpontjában a Balaton- part egészségügye állott.

Dr. Páter János, az ülés elnöke a Balaton gyógyító hatásáról tartott értékelő előadást. A Balaton-part egészségügyi fejlesztése az új tanácstörvény tükrében — ez volt a címe dr. Csáki László megyei főorvos referátumá.- nak. Lényeges intézkedésnek tartva az új tanácstörvényt, a helyi tanácsokra háruló feladatról szólott.

— A helyi tanácsok feladatkörébe tartozik a körzeti egészségügyi szolgálat általános irányítása, fenntartása, fejlesztése és a dolgozókkal kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlása— mondotta.

A Balaton-parti gondokról szólva kiemelte a kommunális ellátottság elmaradottságát s az üdülőtelepek tisztasági helyzetét. — Megnövekedtek az élelmezés—egészségüggyel kapcsolatos feladatokkal is — állapította meg az előadó. Ezután ismertette megyénk negyedik ötéves egészségügyi tervét amelynek tennivalói már a helyi tanácsok programjában is szerepelnek.

Az ország minden lakóját érintő témáról tartott előadást dr. Tóth Sándor, a

Somogy megyei KÖJÁL igazgatója Tájegységek, klímák egészségügyi jelentősége az irányított üdültetésben címmel. Arról beszélt, nogy ne csak a Balatont tekintsék üdülőhelynek a nyaralók és az üdültetés irányítói. Nem javasolható mindenkinek a tóparti klíma: szívbetegeknek, reumásoknak, légzőszervi megbetegedésben

szenvedőknek ez egyenesen ártalmas is.

A növényvédő szerekkel kapcsolatos egészségügyi tennivalókkal mindvégig egy külön szekció foglalkozik. A nagy gazdaságok * mellett a háztájiban is egyre elterjedtebb a növényvédő szerek használata, tehát állandóan foglalkozni kell káros következményeivel is.

A VÁROSI ÉLET, az ipari üzemeik zajártalmai is fontos témaként szerepeltek.

Tegnap délután a kőröshegyi Árpád-kori műemlék templomban hangversenyen vettek részt a siófoki közegészségügyi napok vendégei.

A tanácskozás zárszavára szombaton kerül sor. H. B.

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 197L május Z

5