Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-06 / 104. szám
BERENICE A Győri Kisfaludy Színház előadása Formák helyett... T udunk-e lelkesedni ma egy olyan történetért — színpadi játékért —, melyet a szerző, a francia klasszicizmus legjelentősebb drámaírója, Racine így foglal, össze: "Titus, aki szenvedélyesen szerette Berenicét, sőt úgy hitték, megígérte neki, hogy eV veszi, uralma első napjaiban elküldte Rómából vonakodva a vonakodót.« Tudunk-e lelkesedni Ti tusért és Berenicéárt? Lángoló szerelmükért, mely végzete lesz kettejük életének? —: kérdezi a Racine-i mű magyar színpadraállítása 1971- ben. Ha hiányzott volna belőlünk ez az érzés, most sarkall a tragédia, hogy szükségét érezzük a Racine-i példaképeknek is. A tragédia beteljesedése kit nem érzékenyít ■ el, és emel ugyanakkor magasba, az «örök-« emberi érzések és jellemek birodalmába? Mert e kettő érzékeny szövete Racine — talán méltatlanul — nem játszott tragédiájának. Lelkesedés nélkül nincs igazi színházi élmény. A győri Kisfaludy Színház Berenice-előadásának — bármily' meglepő — Victor Vasarely op-art díszleté új fejezetet jelző nyitány- a magyar színpadon. Meg kell állnunk néhány gondolatra Racine "titkánál«. Ezt most meg nem fejthetjük, de annyit el kell mondanunk, hogy már háromszáz éve játsszák és olvassák ,— a franciák -—, korok, nemzedékek esküdtek rá. (Ki- . váló szellemek látták benne a legtökéletesebb drámaírót, felejthetetlen színészek — köztük a mi Jászai Marink is — a legszebb feladatnak érezték tolmácsolását.) Népszerűségében nem éri el Moliere-t, nem is beszélve Shakespeare-ről. Racine »kézen fogva« vezeti olvasóját, a nézőt. A Berenice előszavából idézem őt: "Már régóta meg akartam kísérelni, tudok-e tragédiát csinálni a cselekménynek azzal az egyszerűségével, amely annyira megfelelt a régiek ízlésének. Mert legelső szabályaik között ezt hagyták ránk: Bármit csinálsz — mondja Horatius —, légy mindig egyszerű és egységes.« Es még egy mondatot tőle: "Ez híres cselekedet a történelemben, én pedig nagyon. alkalmasnak találtam a színház számára, mert heves szenvedélyeket tud kelteni.-« — nek fókuszában. Ebből a pontból indul el a tragédia. És noha legtöbbször csak — az őrt álló "katonát nem számolva már — ketten lélegzenek a színpadon, betölti a teljes teret. s így szívünket is Titus és Berenice nagy szerelme. A két részben játszott tragédia erőssége a második felvonás. Titus és Berenice itt képes legtöbbet föltárni magáírja a már idézett előszóban a j bői. Titus szerepében Újlaki ' Károlyt láttuk, Berenicét Med- gyesi Mária Jászai-díjas alakította. Mindkettőjük játéka hiteles volt: egységesebb teljesítményt Újlaki Károly nyújtott. Antiochus szerepét S. Tóth József formálta meg, nagy művészi alázattal, de a verses szöveget nehezen tette magáévá. Kiemelkedő volt Pa- tassy Tibor Jászai-díjas mint Paulinus, Titus bizalmasa. A klasszikus mű légkörét ő idézte föl a leghívebben! . Vas István költői szépséggel adja vissza magyarul Racine klásszikus sorait. D urkó Zsolt zenéje — különösen a Berenice-ío- hász — jól szolgálta a látványt, antik kórusokat is idézve. S Vasarely díszletébe illő szép jelmezeket készített Blanár György. A bemutató végén felhangzó. hosszan tartó taps valamennyiük, a győri Kisfaludy Színház sikerét jutalmazta. Horányi Barna történet egy mondatba foglalása után. Állja-e a próbát a »régi ízlés?«. A játék bonyolításának ilyen klasszikus egyszerűsége? Azt hiszem, igen. Bár ma kétszeresen meg kell küzdeni a sikerért a színésznek, de a közönségnek sem »könnyű«. A »nagy« érzések ma is "fennkölt szomorúságot« ébresztenek a nézőben. A győri Kisfaludy Színház vendágjáté- lca a kaposvári színházban élmény volt. Egri István rendezésének középpontjában az író. a mű állott. A Racine-i törvényeket követte: az egyszerűséget, a nemességet, az egységet. A Franciaországban élő. magyar származású Victor Vasarelyt kérte föl koncepciójának támogatására. s a neves művész nemcsak' vállalta a díszlettervek elkészítését, hanem teljesítette is. A mértani formák hideg kékjei, aranyló sárgái a mű lényegére terelik a néző figyelmét. A mértani formák összessége a római társadalom merev szigorát érezteti, a hideg színek Róma erkölcsi rendjének könyörtelenségét ébresztik. És mégis: érezzük őzt is, hogy Vasarely díszletén áttűz egy aranyló fény, s ez a mű klasszicitásából. a nagy érzésekből sugárzik felénk. Az ember a fontos ebben a műbén, és ezt hangsúlyozza a kezdő színpadkép is. A mértani díszletek között (és mindvégig) egy római katona áll — mozdulatlanul — a néző tekintetéTulaj (ionképpen kétfajta véleményt hallani, a szocialista brigádokról. Vagy jót — gyakorta lelkesítőt, néha meghatót is: a társadalom nagy akcióiban a tevékeny részvételt (az árvízkárosultak segítését, elesett sorsú gyerekek s öregek felkarolását) —, vagy látni lehet a lemondó legyintést: "Kérem, ott a sémák a jellemzőek, formaság az egész.-« A valóság az. hogy ez is, az is. Persze, nem egyforma arányban! A kiemelkedő és a nagyon rossz példa — két véglet. Ezúttal nem is érdemes s közbülső fokozatok hosszú soráról szólni. Az egész országot bejárta legutóbb a húskombinát egyik brigádjának lelkes vállalása, és már-már kötetet lehetne összeállítani mindabból, amit a lapok a kaposvári texetilművek brigádmozgalmáról írtak. Valami azonban alapvető: hogy amiért a szocialista brigádok elsősorban vannak, az korántsem véletlen, és tevékenységük hasznára — mérhető, értékelhető hasznára — lesz a gyár gazdálkodásának és tágabb értelemben a népgazdaságnak. Mondhatnánk így is: szocialista módon dolgozni... Ez az alapvető feltétel, hogy egy brigád a megtisztelő szocialista címet elnyerje, hiszen ez a legjobban mérhető, értékelhető — Hangverseny jegyzet Concerto Bartók. Weber. Beethoven. Nem az előadás sorrendjében. hanem úgy. ahogy értékelhető a Pécsi Filharmonikus Zenekar hétfő esti hangversenye. ahogy magával ragadott, ahogy kielégített, s ahogy — minden erőfeszítés ellenére — csalódást keltett. A kitűnően válogatott hangversenyprogram a zenerajongóban -— már akit nem zavart a májusi eső és a színházi találkozó — nagy várakozást kelthetett, hi.sz a zeneirodalom -két óriása mellett a maga nemében Weber, is méltó e trióba. S a művek ismertek, vilghírűek. megszólaltatásuk kritikusabbban fogadható. Bartók legletisztultaibb műve. a Concerto megszólaltatása követel helyet' magának mindenekelőtt, és nemcsak azért, mert nagy erőpróba volt a zenekarnak. Ez a sokaktól még ma is oly távol álló zene — bár az alkotó életművében kiemelkedő s talárt a legtöbbet játszott mű — olyan összegezését, teljességét adja Bartók vívódásainak, kutató szenvedélyének, útkeresése végső letisztulásának, hogy általa valóban közel férkőzhetünk munkásságának lényegéhez. Az öt részes nagyzenekari Con- certóban — amely első és ■ megvalósult kísérlfet is ahhoz, hogy a zenekar egyes csoportjai ne kívülállónak érzett szólóhangszerrel, hanem önmagukkal versengjenek — fölráz és megindít. A zenekar hatalmas vállalkozását siker kísérte. Lukács Ervin, az Operaház kiváló karnagya minden idegszálában érezte, továbbadta Bartók szellemi hagyatékát . Energikusan és a finomságokat is tökéletesen kijátszatva, Bartókhoz méltó hűséggel tolmácsolta a művet' A zenekar a harmadik —, Elégia című — részében s a Bartóktól elv szokatlan, groteszk és csúfondáros hangvételű negyedik részben ostromolta á csúcsokat. Egységes hangzás, kitűnő vonóskari munka jellemezte játékukat: a fúvósok viszonylagos gyengélkedéseit, a belépések pontosságát, egységét azonban Lukács Ervin sem tudta kicsikarni belőlük. A zenekar egyébként Weber derűsen pergő, természeti képeket és hangulatokat idéző Oberon-nyitányában, s a zene óriásának, Beethovennek egyetlen hegedűversenyében is kellemes benyomást keltett. Ez utóbbi műben valójában csak a zenekartól és karmesterétől kfeptuk visz- sza Beethoven gondolatait, tartását,, szigorú keménységét és bensőséges líráját. Gyarmati Vera — a szóló- hangszer megszálaltatója' — némi csalódást keltett. Az volt az érzése az embernek, mintha állandóan csak Beethoven mogorva, fagyossá dermesztett kőarcát látná maga előtt, s nem tudna mélyre hatolili, nem érezné a beethoveni világ lelkiségét, líráját, zeneiségét. Markáns, de sokszor üres és iskolás játékot, alkotóeiémeire bomló futamokat, s időnként finomkodó, rokokó líraiságot ’próbált hozná Beethovn helyett. Ez volt az a mű a hangversenyen, amelyben a vállalkozás túlnőtt a produktumon. Ä zeneiség hiányát az előadó tartós technikai nehézségeiben véltük felfedezni. De Gyarmati . Vera felfogásával is vitatkoznunk kell, amelyre a legkézenfekvőbb példa a III. tétel fő témájának indokolatlanul szaggatott megszólaltatása. A hangverseny így is igen jó benyomást tett a gyér számú közönségre, amelyet többször — még a Beethoven mű esetében is — vas- tapsra ragadott, jóllehet ez utóbbi inkább a zeneköltőnek szólt, mintsem interpretáto- rának. J. BBővítik a 15 éves Allaini Gorkij Könyvtárat számokkal, munkadarabokkal. És nyilvánvalóan ebből következik a szocialista módon élni, tanulni, szórakozni is .. . Egy közös névnap, egy közös kirándulás, mozilátogatás tulajdonképpen minden jó közösséget jellemez, hozzá tartozik. De elég ez? Amilyen igényes néhány brigád a munkapadnál, amennyire ott nem a sémák, a formaságok, hanem az előállított munkadarabok a döntőek, fontosak, valahogy hasonlóképpen kellene itt is csinálni! Persze, nem megy ez egy csapásra... Ez igaz is. csakhogy a türelem nemhogy rózsát, de még szamárkórót sem terem. Egyszerűen: igényesebb tervezés, egészségesen türelmetlen tevékenység kellene. Nem elég «-beírni« a megfelelő rovatba azt, hogy mozilátoga- tás, színházlátogatás ... És ezzel kész, most már szocialista módon "közművelődik« egy brigád . . . Ettől még nem! De hát akkor hogyan? ' Érdemes itt ismét a jő példáiéhoz nyúlni, elsősorban a texetilművekben. A bejegyzők a naplókban nem elégednek meg azzal, hogy megtekintettük a Fonómunkás Kisszínpad előadását, hanem az is ott áll, hogy tetszett, vagy az is, hogy nem tetszett. Néhol még az is, hogy miért igen vagy nem. A másik fájó pont az üzemi ismeretterjesztés. Nos, hogy hogyan találkozik e téren a brigád és az előadó, az függ a népművelői igényességtől, a módszerek milyenségétől. Ahogy az egyik cikkben Nagy Lajos, az elektroncsőgyár igazgatója is nyilatkozott: a népművelés mozgósító erejétől. A megyei tanacs népművelési csoportvezetője, Klujber László például a kiscsoportos ismeretterjesztésre esküszik. Ez szép dolog is, hiszen a brigád többé-kevésbé ahhoz szokott,- hogy saját összeállításában, őszintén, baráti hangon elmondja problémáit és kérdéseit. Ismétlem: szép dolog, de gyakori, hogy a kényelmes népművelő szívesebben gyönyörködik a tömegekben, és több száz embert is összezsúfol egy terembe, és- a pódiumra állítja az előadót. Pedig milyen távol van ez már a mai ember, a brigádközösség igényeitől! A sémák alól a felszabadulást csak kellő közművelődési kínálat hozhatja meg. Mert elképzelhető. hogy brigádonként kialakulnak bizonyos sajátos, kedvelt formák is. Figyelembe kell venni, hogy vannak szívesebben színházba járók és szívesebben mozit látogatók! Egyik sem kitalált dolog Somogybán ... De egyelőre még mindez formálisan tervezett. Igen, ismét nem türelem kérdése már. mikor teremtődik meg a brigádok és a színházak között az a bizonyos jó kapcsolat, amit olyan régóta ígérnek. Mint ahogy — nagyon örvendetes — megnövekedett az író —olvasó találkozók száma is a brigádok részvételével. A szocia lista brigádok az üzemi közművelődés alappillérei lehetnek. Csak jó lenne már mind több olyan ipari, mezőgazdasági létesítményt látni és találni, ahol a sémákkal együtt eltűnik a feltételes mód is. Tröszt Tibor Dolgozni, tanulni az NDK-ban Bővült a szakmák köre, magasabb a korhatár szerészek Neuhausban, a lakatosok Elsterbergben, a fonók pedig Ebersbachban kapnak munkát. Egy esztergályos keresete 620 márka, egy lakatosé 560; a kőművesé 550, a műszerészé 620 márka körül lesz. Betanított dolgozók esetében' az esztergályosok 560, a műszerészek 525, a lakatosok 550, a fonónők 580, a műszerész lányok pedig 500 márka körüli fizetést kapnak.’ Az idén — a megye munkaerőhelyzetét figyelembe véve — a keretet lebontották járásokra, hogy egy-egy vállalatot 1971 őszén ismét mintegy 4500 fiatal utazik az NDK üzemeibe dolgozni. Somogyból 126-an vállalkozhatnak a két- hároméves munkára. Az előzőekhez képest a csoport összetétele megváltozik: tagjait több szakmából válogatják öszsze. Tíz esztergályos szakmunkást várnak; húszán pedig ugyanebben a szakmában betanításra jelentkezhetnek. Tizenöt lakatos szakmunkáson kívül huszonnyolc betanított lakatos helyet kap a turnusban; a kőművesek közül tíz» nek az elektronikai műszert ne terhelíenek me§ túlságosan, nek. az elektronikai műszere A nagyobb vállalatoktól kétA Budapesten lévő 130 ezer kötetes, 50 nyelvű Állami Gorkij Könyvtár a negyedik ötéves terv folyamán jelentősen bővül. A tervidőszak végére könyvállománya eléri a negyedmilliót és teljes rekonstrukciója során új audiostúdió, olvasószolgálati helyiségek és korszerű könyvraktár épül a 15 éve fennálló intézmény Molnár utcai székhazában. Képünkön; A Gorkij Könyvtár nagy olvasóterme. szék közül pedig öt fiatalnak fogadják el a kérelmét. Az elektronikai műszerész szakmában öt betanított munkásra is számítanak. A lányok ugyancsak több szakma közül válogathatnak. Betanítottként nyolc hely van a műszerész-, tíz az elektronikai műszerész-, tizenöt pedig a fonónőj élőiteknek. Az esztergályosok és a kőművesek Karl-Marx-Stadtban, az általános műszerészek Erfurtban, az elektronikai műRean Bikcsentajev: Hogyan keletkezett a matriarchatus? Valahol dinoszauruszok üvöltöttek, de az is lehet, hogy mammutok. Hosszú Nyelv így szólt az urához: — Idefigyelj, Muszklihegy! Egy nyavalyás kis rostélyosnak való hús sincs itthon, te meg egész héten a kőhéverőn henteregsz. — Elhallgass, Hosszú Nyelv, mert különben... — mordult rá Muszklihegy. A neandervölgyi baratai helyeslőén bólogattak. Az asszony alázatosan ki- ódalgott c barlangból. Bogyót és gyümölcsöt gyűjtögetett ebédre. Eltelt egy hét, s eltelt a másik is. Muszklihegy lustán majszolta a bogyókat, amelyeket a neje hordott haza. Közben megtanult dominózni és biliárdozni szombatonként pedig meccsre járt. Ismerték az összes neandervölgyi sörözőben, ő is ismert ott mindenkit. A barlangokból már régen hiányzott a hús, és a levegőben pirítóskenyér szaga terjengett. Érlelődött a lázadás. Ekkor törzsi gyűlést hívtak össze. A gyengébb nem részéről Hosszú Nyelv volt az előadó. Röviden ismertette a nemzetközi helyzetet, azután áttért a legaktuálisabb problémára: a férfiak ellustultak, nem járnak vadászni. Az élelmiszer- ipar a legnagyobb nehézségekkel küzd a nyersanyag- hiány miatt. — Mit tegyünk? — tette fel végül a kérdést. Az erősebb nem képviselője válaszolt: — Mi, férfiak, már régen elemeztük a helyzetet, és ar ra a következtetésre jutottunk, elegünk van mán abból, hogy mindenről mi gondoskodjunk. Aktívan be kell vonni titeket is a haladásért folytatott harcba, asszonyok. Éljen az emancipáció! Másnap reggel az asszonyok indultak el vadászni. A férfiak számára megkezdődött a matriarchátusnak nevezett aranykor. (Fordította ■ Zahemszky László) három személyt, a kisebbektől egy-két fiatalt kérnek. Elsősorban onnan számítanak több javasoltra, ahol jól tudják hasznosítani a külföldön szerzett speciális tapasztalatokat, (például villamossági gyárból, mechanikai művektől.) Szeretnék, ha 1971-ben a szakközépiskolákból is többen .pályáznának; s az érettségiző gimnazistáknak jó lehetőség ez a jelentkezés. Erre a területre különösen a Balaton-partról, Siófokról várnak sok (több mint negyven) fiatalt. Kaposvárról mintegy harmincán, a kaposvári járásból kilencen, Fonyódról tizenegyen, Barcsról tízen, Marcaliból tizenhármán kérhetik kiutazásukat. ősztől a korhatár is megváltozik: huszonhat . éven felüliek is engedélyt kapnak munkavállalásra. A tapasztaltabb szakemberek segítségére a beilleszkedés első hónapjaiban lesz nagy szükség. Üj vonás az is, hogy a csoportokkal nevelők utaznak ki, ők ügyelnek a fegyelemre, és segítenek a szabad idő tartalmas kihasználásában is. A kiutazás szeptember—októberben várható. Addig a megyében húszórás alapfokú nyelvtanfolyamot szerveznek a fiatalok részére. Jelentkezni a megyei tanács munkaügyi osztályán, valamint a járási hivatalok és a városi tanács munkaügyi szerveinél lehet. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971- május 61
