Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-28 / 123. szám

# Ez az érettségi is érettségi »Az esti és levelező oktatásra járók száma az utóbbi négy év­ben mind az általános, mind pedig a középiskolákban csök­kent. Ebben mindenekelőtt an­nak van szerepe, hogy az esti és levelező oktatás funkciója megváltozott, s ma már első­sorban azoknak a fiataloknak ad tanulási lehetőséget, akik a nappali tagozatokon nem tud­ják folytatni a tanulmányaikat. A csökkenéshez azonban az is hozzájárul, hogy egyes állami szervek és üzemek nem mindig nézik jó szemmel a tanulni szándékozókat, és nem biztosít­ják tanulásuk feltételeit.-« (MSZMP X. kongresszusa) A vizsgázók a »forró fo­lyosókon« sétálnak, gyülekez­nek az év végi beszámolóra. Mi az igazgatói iroda »hűvö­sében« beszélgetünk • addig, amíg nem szólítja a kötelesség Lóczi Istvánt■ Aztán magam is benézek egy tanterembe, ahol a levelezők számot adnak az évi munkáról. A kaposvári Munkácsy Mi­hály Gimnáziumban az első meglepetés, amit hallok: eb­ben az évben föllendült a le­velező oktatás. Az igazgató né­hány összehasonlítást tesz: — öt évvel ezelőtt volt a -csúcs«, akkor tizenhárom osz­tályunk volt. Tavaly csak nyolc. Most tízre nőtt, és a lét­számuk 453. Következő példájával mint­ha azt mondaná, hogy nem a számok a fontosak, hanem ami azok mögött van. — Műltkorában Somogyvár- ról telefonáltak, azt kérdezték, hogy működhetne-e egy kihe­lyezett levelező osztály? Azt hiszem, ez is azt bizonyítja, van még érdeklődés a gimná­zium levelező oktatása iránt. Az MSZMP X. kongresszusa összegezésének megfelelően a levelezők zöme fiatal. Sokukat a nappalisok közé is sorolnánk, ha nem tudnánk, hogy ezen a folyosón most csak levelezősök sétálnak föl-alá, az utolsó per­ceket is kihasználva a tanulás­ra. A kép hasonlít a reggeli idillhez. — Mennyi lehet a levelező­sök átlagéletkora? — Most olyan harminc. De ez a jövőben még csökkenni fog. Van olyan hallgatónk is, akit nem vettek föl a nyolcadik osztályos tanulmányi eredmé­nye miatt a gimnázium nappa­li osztályába, és levelezőn ta­nul most. — Legfőbb gondja? — A lemorzsolódás- A be­iratkozottak 35—40 százaléka marad le az erős akaratú, szor­galmas hallgatóktól. — Okai? — Elsősorban a gyenge elő­képzettség. (A matematikata­nárral később beszéltem, de ide vág az ő megállapítása is. »Az első osztályban tulajdon­képpen a 7., 8. osztály anyagát ismételjük.«) A .munka mellett nagy megerőltetést jelent a ta­nulás. Akiben kevés az akarat, erő, az kimarad. Nem utolsó a következő ok: a munkahelyek egy része nem törődik dolgo­zóinak tanulásával. Nemhogy ösztönöznék őket, sokukat hát­ráltatják is. Például azzal, hogy nem adnak nekik tanulmányi szabadságot, nem engedik el hetenként egyszer a konzultá­cióra. Az általá QOS képhez azon­ban az is hozzá tartozik, hogy egyes vállalatok vezetői fel­csöngetnek telefonon, s meg­kérdezik, hogyan tanul a dol­gozójuk. Van olyan munka­hely, amelyik támogatja az is­kolába járó dolgozóját, ked­vezményt ad. A kaposvári elektroncsőgyár élen jár kezdeményezésével a, levelező dolgozók támogatásá­ban- Szervezett egy konzultá­ciós napot a gyárban, oda jár­nak ki a tanáraink. — Igaz-e, hogy a levelezők­nek kevesebbet kell tudniuk a, nappali tanulóknál? — A minisztérium azt írja elő, hogy a dolgozók esti és le­velező gimnáziumát a nappali színvonalára kell emelni. Nem állunk még ott. A színvonal alacsonyabb, de a követelmé­nyeket nem szállítjuk le. Aki a gimnázium levelező tagoza­tán szerez érettségi bizonyít­ványt, aV. meg is érdemli azt. Ez az érettségi is érettségi'. Tanév végén néhányan olyan nívós feleletet adnak, amilyet nem kapunk azoktól sem, akik­nek csak a tanulás a dolguk. • — Szeretném, ha magáról a I levelező oktatásról is beszél­nénk. Milyen problémákkal küszködnek a hallgatók és a tanárok? — A levelező oktatás a he­tenként egyszeri konzultáció­kon nyugszik. A konzultációt a rendtartás írja elő. Az élet azonban nem igazolja. A leve­lező hallgatók nem készülnek föl előre az órákra, így konzul­táció helyett ismeretnyújtás az óra célja. A konzultációkon nem is kötelező részt venni. Nehéz így megfelelő mód­szert találni. Az óralátogatás az első, második osztályban a leghiányosabb. Harminc-ötven százalék jelenik meg az órá­kon. És mindig más hiányzik. Tehát ha az alapozást tekinte­nénk a legfontosabb felada­tunknak. mint ahogy ezt gon­doltuk egy időben, akkor min­dig csajt alapoznunk kellene, hogy mindenki megkapja a szükséges ismereteket. A buká­sok száma is az első-második osztályban a legmagasabb. A harmadikban, negyedikben már szépen dolgoznak a leve­lezők. Most a két negyedik osz­tályban hatvanan érettségiz­nek. Megyer Gyula matematika- tanár tízéves tapasztalatát mondja el: — Mit sikerül megtanítani matematikából? Logaritmust, egyenletmegoldást. Az összetett szöveges feladatokig már nem jutunk el. Nem szakmai -általá­nosítás: az idősebbek szorgal­masabbak. A fiatalok abban a hitben élnek, hogy nekik kijár az érettségi bizonyítvány. . Gál László felelt a táblánál. A matematikai terminológiák­kal nehezen birkózott, csönd­ben szerette volna megoldani a feladatot, látszott rajta. De vé­gül is, sikerült. A táblánál, úgy látszik, mindenki izgul. Régi diákszokás­— Nehéz? — kérdeztem tőle, amikor már túl volt az első vizsgán. — Család, munka. — Csak ennyit mond. — Segítik a munkahelyén? ­— Igen. Ügy osztják ki rám a feladatokat, hogy azok ne hátráltassanak a tanulásban. Pubel Ferenc földrajzvizsgá­ra készül. — Miért szánta rá magát a tanulásra? — Az általános műveltsjl miatt, meg talán a munkahe­lyemen is előbbre juthatok, vagy ha nem ott, máshol. De az elsődleges szempont az, hogy komolyabb társaságban is tudjak beszélgetni. Jakab Erika a legfiatalabb közöttük. Az Állami Építőipari Vállalatnál gépíró. — Miért éppen most szánta rá magát a tanulásra? — Mert Van időm. Két éve végeztem el a nyolc általánost, de edcjig sem voltam tétlen, a gép- és gyorsíróiskolába jár­tam. — Nem akar gépíró maradni később? — ]Nem szeretnék életem végéig gépíró maradni. Meg­határozott elképzelésem még nincs, hogy helyette mi lennék szívesen. Esetleg még tovább tanulok •. 1!(irányi Barna Szovjet repülőgépek Párizsban A TIT—144 szuperszonikus utasszállító repülőgép utazósebessége 2500 km óránként, alig két óra alatt teszi meg az utat Moszkvától Delhiig. Kép ülési magassága 20 000 mé­ter, 121 utast szállíthat, leszállás nélkUl 6500 kilométert szükséges nekifutása 1900 méter. repülhet, felszálláshoz A napokban az egyik Moszk­va környéki repülőtérről út­nak indult Párizsba a szovjet szárnyas kiállítási tárgyak el­ső csoportja, hogy bemutassák a 29. nemzetközi légiszalonban. Vaszilij Kazakov, a szovjet repülőgépipar miniszterhelyet­Mondj nk LÖRINCZE professzor sze líd modorú ember — talán éppen nem kis részben en­nek köszönheti népszerűsé­gét-—, s nemigen szokott be­szélni a nyelvrontásról. In­kább azt magyarázza, hogyan kell szépen beszélni édes anyanyelvűnkön. És az sem az ő dolga, hogy miket beszé­lünk rajta. Az anyanyelvvel mindent ki lehet fejezni. Ma­gyarul, magyarosan. Egysze­rűen, érthetően. És a magyar nyelvnek külön sajátossága, hogy azt is el lehet mondani vele, amit tulajdonképpen ki sem mondunk. Például részese voltam egy beszélgetésnek a tihanyi rév­nél. ahol a pénztárosnál meg­tudakoltam: mikor indul a legközelebbi komp. Azt vála­szolta — egyszerű mondatban —, hogy minden óra negyven­kor. Erre én kiszámoltam, hogy ötven perc múlva. Ép­pen el akartam menni, hogy valamivel agyonüssem az időt, de szerencsére közben ittam egy kávét, s így öt pierc múl­va meghallhattam a hangszó­róból: — Menetrenden kíVüli kompjárat indul azonnal Szántód-rév felé. Beszállás után a komp azonnal indul. Ezek már nem olyan egy­szerű mondatok voltak, ha­nem kellően bővítettek. A pénztáros felvilágosítása (egy neki egyszerű mondatban) és a hangszóró bejelentése (egy nekem egyszerűbb mondatban) azonban együtt rendkívül bo­nyolult mondatot jelentettek. Ol-yasmit mondtak el nekem, amit ki sem mondtak, mert úgy látszik, féltek jogos fel­háborodásomtól. Tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket, menjek a pokolba, ne háborgassam őket, vegyem tudomásul, hogy ők a komp, s szívességet tesznek, ha át­visznek. Mert ha nem így gon­dolkodtak volna, a pénztáros udvarias kérdésemre így vála­szol: — MENETREND szerint csak minden óra negyvenkor indul a komp, de ha közben ‘összegyűl egy hajóra való ko­csi, indítunk egy mentesítő hajót. Valószínűleg egy ne­gyedórán, húsz percen belül átjut. Ez a »régies« közlési for­ma úgy látszik, kezd kimenni a divatból. Mert másutt is valami furcsa, új »magyar nyelvtant« beszélnek. Például a boltokban. íagyaran Kérdés: »Van friss kenyér?» Válasz; »Nincs.« Régies formák: »Sajnos, nincs. Elfogyott, ma már nem is kapunk!« »Sajnos, nincs. Még nem érkezett meg. Egy órán belül várjuk!« »Sajnos, nincs. Elfogyott, de utánaren­deltünk, mindjárt hozzák!« A hivatalokban is egyre tö­mörebben beszélnek. Elmond­ják például, hogy elintézés előtt kivel kell láttamoztatni egy bizonyos 'kérelmet, /de azt sokszor nem teszik hozzá, hogy az elintézéshez, mond­juk, egy húszforintos illeték- bélyeg is szükségeltetik. Ezt legközelebbi alkalommal köz­ük, egy újabb tőmondatban, így hát az ügyfél szaladgál­hat Nem ritkán már a sajtó is hódol — sajnos — ennek a furcsa tömörítési mozgalom­nak. Nemrégiben például né­hány lap közölte, hogy a nyugdíjfolyósító intézet egy­szerre háromhavi lakbérhoz­zájárulást küld ki a nyugdíja­soknak. A lapok elei elejtették hozzátenni: ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasoktól már kérik a fölemelt lakbért, de ő még csak később kapja meg a különbséget. ÉS azt is el­hallgatták, hogy egy másik, s szerencsére valóban magyaro­san gondolkodó rendelet sze­rint addig senkitől nem le­het kérni a több piénzt, amíg 6 nem kapja meg a hozzájá­rulást. Később aztán megje­lentek azok a közlemények, amelyek valóban magyarán beszéltek. Elmondván a teljes igazságot, a teljes tényállást: a nyugdíjfolyósító intézet ad­minisztrációja nem bírja a munkát, ezért késik majd a lakbérhozzájárulások kiküldé­se, de ez nem érinti a nyugdí­jasokat. mert ők ráérnek ak­kor fizetni, amikor megkapják az erre szolgáló piénzt. AZ OLVASÖ, aki bizonyá­ra magyar ember, ha magyar újságot olvas, maga is el­döntheti, hogy mi a magya­rosabb beszédforma. Mert igaz ugyan, hogy a szabatos fogal­mazás egyik fontos követel­ménye a tömörség, de a be­széd gondolataink közlésére szolgál. Mégpedig általában úgy, hogy kimondjuk, amit gondolunk. Nehogy mások olyasmit gondoljanak, a mi gondolkozásunkról, amit még csak nem is tőmondatokban, hanem indulatszavakkal szo­kás kifejezni. A nyelvet — vagy a hangulatot — tehát nemcsak nyelvtani hibákkal lehet rontani. Lehet azt, fáj­dalom, nagyon szabatosnak és tömömek látszó mondatokkal is. Magyarul beszélni tudni­illik egyebek között azt is je­lenti, hogy azt mondjuk meg a másik magyar embernek, amit kérdezett, amire kíván­csi. Pintér István tese az APN tudósítóinak adott tájékoztatójában elmondta: a Szovjetunió repülőgépeivel, he­likoptereivel és kozmikus re­pülőtesteivel be akarja mutat­ni a világnak, hogy az utóbbi időben milyen eredményeket értek el a polgári repülés és a kozmikus technika fejlesztésé­ben. A kiállítási tárgyak között lesz, egy olyan is, amely több, mint tíz évvel ezelőtt készült: a Vosztok űrhajó. A légiszalon közönsége meg­tekintheti a Szojuz űrhajót is. Az automata kozmikus teste­ket a kozmikus geológus — a Luna—16 állomás és a Luno- hod—1 magán járó holdkocsi modellje képviseli. »Elutazott« Párizsba a Vénusz automata állomás leereszkedő készüléké­nek kicsinyített mása is. A kozmikus testektől elté­rően a szárnyas kiállítási tár­gyak »saját lábukon« keltek útra a francia fővárosba, köz­tük: a szuperszónikus TU—144 utasszállító gép, a 164 szemé­lyes TU—154-es és a legújabb szállítógép, az IL—76. A kiál­lításon látható még a kétszáz személyes IL—62—M típusú utasszállító gép, az AN—26 te­herszállító gép, valamint a modernizált TU—133 és JAK— 40 utasszállító repülőgép. Bizo­nyára a kiállítás érdekessége lesz a világ legnagyobb heli­koptere, a V—12-es, és nem ke­vés látogatót vonzanak majd az MI—8 és a KA—26-os heli­kopterek is. , ■ ' '‘ *' ­A világ legnagyobb helikoptere; a »V—12«, amely több mint 40 tonna terhet képes fölemelni 2500 méter magas­ra. Sebessége több mint 200 km óránként. A helikoptert négy, egyenként 6500 lóerős motor hajtja. A húzóerőt két, különböző irányban forgó hatalmas légcsavar fejtik! Személyzete hattagú. Kurucbádogháza hajdanában szegényes kisközség volt, de hogy a hetedik határban meg­épült földrészünk legnagyobb cserebogár-tenyésztő telepe, ahol ipari célokra idomított bogarakat szaporítottak kül­honi megrendelésre, a falu iz­mosodott, gazdagodott. Neon­fény ragyogott fel a szövetke­zeti italbolt homlokzatán. A tanács kiköveztette a község alján kacskaringózó Bugyuka- patalc fenekét, mivel á forga­lom azon zajlott, lévén a pa­takmeder a legjobb közút az egész járásban. Nyílt még három tánciskola, egy virág­kereskedés, meg két nyilvános telefonállomás. Igaz, hogy ezekben egyelőre nem volt készülék, de igen szépen fes­tettek a szederfák árnyéká­ban. E fák alatt szokott össze­gyűlni a falu népe, hogy csön­des egyetértésben átkozza a televízióját, padlókefélő gépét, Szolgáltatás villanytűzhelyét, mosógépét és a technika egyéb csodáit. Ha Tutajos Mózsi bácsi, a nyugalmazott harangozó nem tanulja ki sebtében a villany- szerelést, bizony háztartási gépek nélkül marad Kurucbá­dogháza. De hát Tutajos bácsi szorgalmas ember volt, s jó pénzért jószívű, így hát las­sanként mindenki sorra ke­rült. Mózsi bácsi azt mondogatta, hogy ő Csaba királyfi, a le­gendás hun vitéz: De hát ezt a kis hóbortját elnézték neki, s csak akkor került bajba, mi­kor fölszerelték az első telefo­nokat a fülkékben. Ezeket Tu­tajos bácsi kiszerelte, és Noé bárkájának motorját akarta megépíteni belőlük. Mint Kurucbádogháza egyetlen és legidősebb huli­gánját telefonrongálásért el­ítélték Mózsi bácsit, s bizony a rossz gépek rosszak marad­tak, mert nem volt ügyes kéz, amely életre keltse őket. Csak a lakosság esett két­ségbe, de nem a tanács. Meg­kereste az illetékeseket, és se­gítségüket kérte a szolgáltató­ház megépítéséhez. Az emeletes remek csak részben népesült be• A föld­szinti üzletsort elfoglalta egy gomböntő, egy teknővájó, egy harangöntő, egy esőcsináló meg két sírásó. Az emelet üresen maradt. Egyetlen szerelő jelentkezett, de arról is kiderült csakha­mar, hogy szélhámos, mivel gépjavítás helyett babból akart jövendölni az ügyfelek­nek., Es mégis lett megoldás. öt idős egyén érkezett egyenesen a fővárosból. Be­költöztek az emeletre, kikö­nyököltek az ablakokba, és elégedetten nézegették az elé­jük táruló tájat. Nagy sokaság gyűlt a cigarettázók alá. — Mikor kezdik a munkát? — kérdezte Terka néni. — Reggel. — Hozzám jöjjenek először, Nem működik a rádióm. — Megnézzük. Megvesszük. — Rosszul mondja — ne­vetgélt Terka néni. — Megja­vítjuk! Ezt akarta mondani, ugyibár? — Jól mondtuk, lelkem — verte cigarettája hamuját Terka néni fejére a legidő­sebb egyén- — Megszabadít­juk magukat a sok kacattól, Igaz, hogy nem vagyunk sze­relők, de annál jobb ószere» sek. Qar&Bi Eaäs& • OMOG'STS SíEfBAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents