Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-26 / 121. szám

A tanulók egyharmada lány A kollégiumi elhelyezés segítene Csurgón TÖBB ÉVI ssrtiksagmtegoidas után ősszel saját otthonába költözik a csurgói 526. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet. A volt járási pártbizott­ság épületét. alakítják át 270 OO0 forintos költségvetés­sel. A munkálatokból a tanu­lóifjúság jelentős részt vál­lalt Az épület földszintjén öt tantermet, az emeleten pedig szolgálatai lakást, irodákat, könyvtárt, orvosi rendelőt építenek. Az alagsorban rak­tárak és egy tanműhely kap helyet. Az intézet bizonyára gazda­ságosan él majd új lehetősé­geivel, hiszen korábban is számtalan saját kezdeménye­zésüket valósították meg ön­állóan. Hat év ója például Iharosberényben jól fölszerelt tanműhelyben képezik gépla­katos-tanulóikat. Az intézet gyümölcsöző kapcsolatokat alakított ki a vállalatok, tsz- ek, ktsz-ek vezetőivel — kö­zösen fáradoznak a szakem- berutanpótláson. 1971/72-ben ismét megnyitnak egy tanmű­helyt a Napsugár Ktsz-ben; itt tizenhárom elsőéves sajá­títhatja el szakoktató irányí­tásával a géplakatos szakmát. Ide járnak majd a felsőbb évfolyamosok is gyakorlati foglalkozásra. Az intézetnek évek óta nem jelent túlzott erőfeszítést a beiskolázás. Már most is tel­jes a tervezett ■ keretszám. (Rendszeresen törekednek a lánytanulók arányának növe­lésére is.) Szeptemberben 122 fiatal kezdi meg tanulmá­nyait. Gépszerelő- és gépla­katos-tanuló le3z a legtöbb, harmincnégy.. Tanműhélyes oktatást kapnak a férfi-szabó­jelöltek is, ide harminc lányt vettek föl. A tizenkét forgá­csolótanulóból négy á lány. Kőművesnek és szobafestőnek is volt elég jelentkező, az. asztalos szakma beiskolázása azonban még mindig gpnd. A fölmérések szerint az idegen­kedés oka: a szülők és a fia­talok nem ismerik a szakma jelenlegi helyzetét és távla­tait. Szemükben még mindig a gyalulás jelenti az asztalos­mesterséget. Pedig köztudott, hogy ezekben a ktsz-ekben ég gyárakban is korszerű gépek­kel, nagyüzemi módon ter­melnek. Csurgón kihasználnák azt a lehetőséget is, hogy (bizonyos szakmákban) oda irányítsa­nak • át jeletkezőket, ahol a legszínvonalasabb a képzés a megyében. Hasonló módon fogadnának ők is tanulókat a különböző járásokból. Például a jól szervezett szabó tanmű­helybe. vagy a mezőgazdasági kovács- és a gépszerelőszak­mába. Sajnos azonban az in­tézetnek nincs kollégiuma. NAGYOT LENDÍTENE, ha átmeneti időre is — a gimná­zium kollégiuma kisegítené az intézetet. Legalább néhány olyan szakmunkástanulót föl vennének az éveken át betöl­tetlen helyekre, akik messzi­ről járnak be, vagy távolabbi járásból kérték beiskolázásu­kat. Elméletileg van erre le­hetőség, nem törvénybe ütkö­ző, a fonyódiak is így enyhí­tenék a bejárók gondjain. Úgy véljük, ősszel már meg­nyugtatóan rendeződhet Csur­gón is ez a probléma. Vizsga életmentésből Nem a megszokott sportve­télkedőkre gyülekeztek a fia­talok tegnap reggel a kaposvá­ri Dózsa-pályán. A zöld gyepen életmentésből vizsgáztak. Itt rendezték meg a közép- és szákmunkásképző-iskölák ifjú­sági vöröskeresztes csoportjai­nak megyei versenyét, amelyre tizenöt intézet csapata jutott el a selejtezők után. Nagyatádról, Balatonboglárról, Csurgóról és Kaposvárról két-három csoport is érkezett. A füvön hordágyak, gyógy­szerek, kötszerek hevertek. A négy állomáson az imitátorok testén nagy piros foltok jelez­ték a sérüléseket. Az egyik he­lyen egy motoros és egy kerék­páros Összeütközését rendezték meg, a másikon mosás közben a benzin robbant föl, vagy áramütés ért egy üzemi dolgo­zót. Felszínesen szemlélve ta­lán mindez kissé játékosnak tűnhet- De amikor végigkísér­tünk egy csoportot a verseny útvonalán, bebizonyosodott: sokoldalú, nehéz feladat meg­oldására vállalkoztak vala­mennyien. A vizsgáztatók fő­orvosok és vöröskeresztes dolgozók voltak. A verseny programja sokat változott az előző éviekhez ké­pest. Eddig személyenként, az elsősegélynyújtás egyszerűbb tudnivalóit sajátították el a ta­nulók. Az újabb követelmé­nyek szerint kisebb közössége­ket kell alkotniuk, s bővítették a feladatkört is. A fő cél az életmentés, hogy a baleset és az orvos megérkezése közötti idő ne vesszen ,kárba. Először az idei versenyen kellett újjá­élesztést végezniük, vagy se­gédkezniük egy közlekedési baleset helyszínén. Az is újsze­rű volt, hogy önállóan kellett felismerniük a teendőket, majd elvégezni azokat. A szervezés­nek különös jelentősége van, hiszen a ház körüli, a közúti és az üzemi baleseteknél is álta­lában a pillanatnyi zűrzavar késlelteti az orvos kihívását és a'szakszerű beavatkozást. Dr. Bodosi Mihály kórházi főorvos, a zsűri elnöke is erre hívta föl a fiatalok figyelmét értékelé­sében. Elmondta, hogy jövőre az életmentés gyakorlását kell előtérbe helyezniük, jobban kell ügyelni a helyes beteg- szállításra, fektetésre, tökéle­tesíteni kell a szívmasszázst és a befújáSos lélegeztetést. A vö­röskeresztes munkát azonban sok helyen hátráltatja, hogy nincs elég szemléltető eszköz ás korszerű felszerelés. A megyei versenyen a mar­cali gimnázium csapata szerez­te meg az első helyezést- A to­vábbi Sorrend (két-két csapat azonos pöntszámíhal): Munká­csy Gimnázium, fpnyódi gim­názium, nagyatádi gimnázium és az 503. sz. szakmunkáskép­ző intézet. Válasz egy újságcikkre A világ végén is nyitott szénnél! A máiUS 17-Í Hétfői Hírek csaknem egész oldalas össze- állításának az a címe: Mi van? Mi lesz? Balatoni előze­tesnek szánták, s tájékoztatni akartak, arról, hogy md várja a nyáron a hazai nyaralókat a Balaton északi és déli part­ján. Siófoktól Keresztúrig jártak a lap munkatársai a déli ol­dalon s ^leírták tapasztalatai­kat, amelyek jo részével egyetértettünk. Nem érthetünk egyet azonban az összeállítás befejezésével, amelyben kife­jezésre juttatják: Siófoktól Balatonkeresztúrig még érde­mes ugyan elmenni, de már Balatonkeíesztúron sem érde­mes megállni, nem várja itt semmi a nyaralókat, a hazai vendégeket. De idézzük inkább szó szerint a cikket: »Balatonkeresztúr. Ez a dé­li part s úgy tűnik: kissé a világ vége. Kopott benzinkút, falusi vegyeskereskedés, ez minden. Pedig vendég lesz bőven, legalábbis ezt bizo­nyítják a part hosszában gombamódra elszaporodott ócska víkendházak, kalyibák, fészerek. Ha itt egyszer való­ban üdülőhely létesül — jó- szerire! valamennyit le kell majd bontani.« Ezt látta a Hétfői Hírek munkatársa \ Balatonke- resztúron, s elszomorodva ezt a következtetést vonta le: »A Balaton déli partja két homlokegyenest ellenkező ké­pet mutat: elegáns szállodák és touring hotelek, éttermek és lyxyscsárdák, másrészt: jó­formán semmi helyi kezdemé­nyezés, szemmel látható fej­lődés. A külföldiek számára paradicsom a déli part, de mi lesz veletek belföldi nyara­lók?« Valahogy csak el lesznek majd, s ha egy kicsit jobban «S&ísSiiSí íilil Az új ABC áruház, helyi kezdeményezés eredménye. körülnéznek, mint a Hétfői Hírek munkatársa, talán nem is érzik majd magukat a vi­lág végén. Bizonyára észreveszik a ko­pott benzinkúttal szemben a nagyon szép és viszonylag ol­csó árakkal üzemelő autós­csárdát. S azt, hogy a falusi vegyesbolt egy szépen beren­dezett, bőséges választékkal, hatalmas raktárakkal ellátott kisáruház, Érdemes Balatonkeresztúr máriai részén is jobban kö­rülnézni. A Balatonra vivő úton modern zöldségüzlet bő­séges áruválasztékkal, mellette iparcikkbolt, s néhány méterre innen minden igényt kielégítő csemegeüzlet. S itt, ezzel szemben már átadásra kész a szövetkezet modern ABC-áru- háza, melyet saját erőből, sa­ját építőbrigádjuk készített hárommillió forintért. Mellette a Delta étterem, nem messze a Touring Hotel és a strand kétszinte's modern öltözője, amelyhez hasonló még nincs az országban. Nem • tudjuk, merre és hol vannak a cikkben szereplő fészerek, kalyibák, pedig el­mentünk — hogy ezeket meg­találjuk — Balatonberényig. Csak tetszetős, modern csalá­di, vállalati üdülőket láttunk. Különben Balatonberénybem ér véget a déli part, s itt sem érzi a vendég a világ végén magát. A Határcsárda az elő- és utószezonban harmad-, ’ a nyári szezonban másodosztá­lyú árakkal üzemelj noha színvonalas berendezése, föl­szerelése, a máris működő ze­nekar esetleg felsőbb osztályra is jogosítaná. Ez lenne a luxuscsárda ? A kispénzű emberek számára is elfogadható árakkal! Vannak persze a déli parton olyan ét­termek, presszók, ahova még a külföldiek se szívesen men­nek be — legalábbis nem mindenki; de akad, ha nem is sok, olcsó vendéglő meg ki­főzde, s olyan borozó is, ahol nemcsak 70 forintos bort mér­nek. Igaz, mindezt csak az ve­szi észre, aki a 7-es útról le­kanyarodik a part felé. Sz. L. Segédmunkást a segédmunkásnak ? Erről beszélnek a gyárban A közelmúltban befej e.­ződött huszadik szak- szervezeti kongresszus határozatai, az ott elhangzott felszólalások, bírálatok és ja­vaslatok az ország lakosságá­nak felét érintették. Érthető, tehát, ha az üzemekben, vál­lalatoknál és intézményeknél ismét egyre több szó esik a munkaerő-vándorlásról, a munkafegyelem megszilárdí­tásáról, a törzsgárda megbe­csüléséről és a bérezésről, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Különösen a terme­lőüzemekben beszélnek sokat ezekről a kérdésekről, nem­csak a műhelyekben vagy a fehér asztal melletti brigád- gyűlésekeh, hanem egyéb fó­rumokon is. A Kaposvári Villamossági Gyárban a szakszervezeti bi­zalmiak mondtak véleményt a gyár jelenlegi helyzetéről, s próbálták megfogalmazni, ho­gyan- becsülik meg az öreg munkásokat, hogyan állnak a munkafegyelemmel. Jóllehet ezen a beszélgetésen földet rengető javaslat nem szüle­tett, a munkahelyi közérzet­hez, a gyárról alkotott véle­ményhez szorosan hozzátar­toznak azok az észrevételek, amelyeket a szakszervezeti ta­nács tagjai soroltak fel, s mi­után többé-ikevésbé tipikus esetekről van szó, mi is köz­readjuk őket. A gyárban általában meg­becsülik a törzsgárda tagjait, mégis előfordul, hogy az újonnan beállt dolgozó annyit vagy többet kap, mint a régi. Ezt többen nehezményezik. Jóllehet a gyár vezetői meg­állapodtak, hogy a tőlük, ma­gasabb fizetésért eltávozott munkást két éven belül nem veszik vissza; akinek egy év­ben három vagy több mun­kahelyváltozás szerepel a munkakönyvében, nem alkal­mazzák, a kiskapu megraa­»Tanár úrnak tisztelettel jelentem ...« Elhódít e pár szó, nem értem pontosan, har­mincnégyen vagy harminc- kettőn vannak-e, egy hiány­zik vagy __Csak állok. A ka­v argó hangok elülnek. Rajtam a sor: — Köszönöm szépen, fog­laljatok helyet! Az elmúlt órán Iliászról volt szó, most pedig.. ■ _Az egyik tanulónak nyitva maradt a könyve, elmosolyo­dom: ez is egy emlék ! — ... Na, azért a könyve­ket és a füzeteket csukjátok be! Szóval az elmúlt órán az Iliásszal foglalkoztunk, ma pedig rátérünk az Odüsszeiá­ra. Ki írta e két művet? Sűrű karerdő emelkedik a magasba. Valakire találomra rámutatok. Megmondja. — A trójai háborúról szüle­tett-e Homérosz korát meg­előzően is valamilyen mű? . Fel-alá járkálok. Ontom az egymásra épülő, jól begyako­rolt kérdéseket, de •.. — Miért tört ki a trójai há­ború? Egy kislány feláll, s részle­Első tanításom hiteles rajza tesen kezdi elmondani, Meg­ijedek. Minden poénomat lelő! E kérdésre csak ennyit vár­tam: mert Paris elrabolta He­lénát; s ekkor jött volna a következő szép kérdés: Miért rabolta el Paris Helénát, hó­dítói mosoly, a »-szépségver­seny« elregélése — de ez a kislány eleve ezzel kezdi. Be­szél, beszél, idegen nevekkel dobálózik. Néha ki is javítja Önmagát. (Szent ég, ha hülye­séget mond!...) Végre egy köszönömmel félbe merem szakítani. Leül. Csend. Járká­lok. Valahol zene szól. Mo­zart? Beethoven? . •. össze­vissza kérdezek. Rövidek, gyorsak a feleletek, s'megint, megipt — mindig én követke­zem. Aztán valahogy mégis­csak kapcsolatot teremtek az Odüsszeiával, s jöhet az új anyag! Felírom a táblára: Odüsszeia. Kétszer aláhúzom. 1. Odüsszeusz ... (bolyongás pontos jé vagy-^) útjai Beszélek, magyarázok, s közben írom a vázlatot. Sze­rencsére itt nincs nagyobb baj, csak őrültül recseg, nyi­korog ez a vacak katedra, amikor fellépek rá. így aztán nemigen merek elmozdulni róla a vázlatírás és az új anyag ismertetése alatt. Tör­lőm a táblát. De kicsi ez a nyomorúság! Sietnem kell. Ügy érzem, közben unatkoz­nak a tanulók! — Mi az Iliász és az Odüsz- szeia műfaja? Nézzétek meg, vers-e ez vagy próza! Közösen kihámozzuk, azaz­hogy van, aki ezt is tudja: eposz. Nyelek egyet. 2. Műfaja: eposz. Rátérek az eposz ismertető­jegyeire. írom őket, s közben magyarázok. Segélykérés. Az­tán veszem sorra: tárgymeg­jelölés. Igen ám, csakhogy egybe vagy külöít, ez itt a kérdés! Ravasz vagyok, jelzős szerkezetté alakítom: tárgy megjelölése, Hohó, így. eset­len! Határozott névelő kéne• Lökök elé egy úa«-t. Igaz, emiatt kilóg a felsorolandó tételek közül, dehát. Áttérek a verselésre: — Mi a különbség a próza és a vers között? Kezek a magasban. Kit szó­lítsak?! összeszedetek néhány jegyet. — Van-e rím az Odüsszeiá­ban? N / Megint a markomban ér­zem az osztályt. Most szépén, lépésről, lépésre ... — Nincs, mert az időmér­tékes verselés! 3. Verselése: időmértékes. Rövid szótag, hosszú szó­tag .. ■ Bevonom őket a mun­kába. Felírjuk a verslábakat a táblára. Fogaivá fogy a kréta. Ez a csonk nem lesz elég! Még gyakoroltatnom is kell... Mennyi lehet az idő? Har­mincötkor csengetnék. Lopva az órámra pillantok. Van még tíz-tizenkét perc. Aztán vég­leg megkönnyebbülve veszem észre azt is, hogy a rongy alól előkerül két kréfacsonk! Há­rom-négy sort végigelemezte­tek. Elmagyarázom a penta- metert, és mire észbekapok, jó öt perccel már túlléptem az időt. Gyorsan a házi fel­adatot! •.. — Elnézést, hogy elnyúlt az óra, de nem csengettek. — Csengettek. — Csengettek??? — Igen, csak halkan. — Álljatok fel!... Menjetek ki, ha ugyan még van szünet. Óra után odajött hozzám egy copfos kislány: — Tanár úr, én szeretném elolvasni az Odüsszeiát! Zavartan hebegtem: — No, ez derék!.. . Kivaló mű. Délután kimentem a kert­be. Vittem egy Homérosz-kö- tetet is. Szép idő volt. Peng­tek a hexameterek ■.. Sípos Perese radt, s ezen beszivárognak azok az emberek, akik egy csepet sem javítják a munka- fegyelmet. Keserű hangon beszéltek a szakszervezeti bizalmik a se­gédmunkások munkaerkölcsé­ről is. Ha a vezető néhány renitensnek szól, nem ritkán visszakapja, hogy csinálja meg maga, ha olyan sürgős, én nem töröm össze magam. Nemrégiben két ilyen »-fene­gyereket« fegyelmi úton el­bocsátottak, de ezzel még nem sikerült megszüntetni azt a tarthatatlan — nem gyakori, de mégis előforduló — szemléletet, hogy a segéd­munkásnak is szüksége ‘ van segédmunkásra! Az egyik törzsgárdatag sze­rint — tizenhat éve dolgozik a gyárban — 1964 óta észre­vehetően csökkent a munka- fegyelem, s az igazgató sze­rint is sok bajjal küszköd­nek. Gyakori a késés, és épp azok késnek el elsejétől huszonnyolcadikáig, akik csak azért járnak be, hogy a fize­tésüket felvegyék. A gyárba nem termelni, hanem pihenni jönnek. Mi ezek után a megoldás? Az összetartás, az egymás­ért élés, a kölcsönös segítség az üzemből még hiányzik. A gazdasági vezetőknek az a véleményük, ha a folyama*o. munkát, a megfelelő intenzi­tású munkavégzést, a normá­lis anyagellátást sikerül biz­tosítani,' akkor felszámolhat­ják az »úgy kell a munkához, hozzáállni, hogy más is hoz zéférjen« szemléletet, s aki ezt már ma isrmagáévá tez7 . az anyagilag, erkölcsileg eg aránt megtalálja a számítását C supán néhány, a leg­gyakrabban előforduló vitatémák' gondolatait vetették föl a bizalmiak, mondtak nagyon keményen kritikát és önferitíkát mun­kahelyükről s tolmácsolták az üzemben dolgozók vélemé­nyét. Több ilyen őszinte beszél­getésre van szükség, mert kö­zös gondjainkat csak közösen tudjuk megoldani, S. G. SOMOGYIWEPSAP «■*«* irau«mUw.«Krg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents