Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-04 / 102. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Finn irodalom, finn muzsika Szász Endre illusztrációja. Valaki eló- (tdás közben megérintette a váltamat. »Milyen érdekes: akárhonnan merítenek is, mindenünnen felidézik a természetet.-« Na- gyonis a lényegre utalt a megjegyzés, mert valóban a nagy nemzeti eposz, a Kalevala is hatalmas természeti keretben árad, fájdalmasan életbekapasz- kodó lírájával, sokszálú epikájával. Ügy, ahogyan azt Elias bönnrot mester a kart karba öltő ru- nók ajkáról lejegyezte, költői vénából eredő hatalmas tehetséggel eposszá illesztette. És hagyon Vikár Béla hozzánk, a távoli rokonnéphez eljuttatta. Jó, hogy pénteken este a kaposvári gimnazisták, a Táncsics Gimnázium tanulói egy igényes kamaraműsor keretében idéztek ebből, és figyelmeztették a sokfelé tekintő embert ezekre az értékekre. Ugyancsak elismerésre méltó az is, hogy a gimnazisták részesei egy nagy nemzetközi szellemi áramlatnak — mert méltán nevezhetjük így a középiskolások mozgalmát, amelyet az UNESCO szervezett. Példaadó tanári vezetéssel, igényes gyűjtőmunkával egy kis keresztmetszetet készítettek r finnek életéről, művészetéről; barátságot kötöttek a lohjalai középiskolásokkal, sőt — a Voluntas különkiadása is bizonyítja — felkutatták a finn— magyar barátság sok szálát is. Mindezt egy önálló esttel koronázták meg a Latinca Művelődési Ház színpadán. Természetesen ez az est nemcsak a gyűjtőmunka, hanem az iskolai közművelődés szép összefoglalása is volt egyszersmind. Az irodalmi színpadi mozgalom, a csiszolt szavú veremondók, az élénk zenei élet tette lehetővé, hogy a kamaraest valóban élő kulturális képeskönyve legyen a finn népi lírának és szépirodalomnak. Krasznai Lajos tanár tömör bevezetője után az iskola vegyeskórusa lépett pódiumra. Lehet, hogy furcsa dolog éppen a Himnusz énekléséről szólni, de az az igazság, hogy a rendkívül dallamos, finom ívelésű finn himnusz éneklése nem valami udvarias (szokásosan nehézkes) gesztus volt — a lohjalai középiskolás vendégek, sajnos, egyébként sem érkeztek meg —, hanem kórusművészet. Elég ritkán lép színpadra az iskola vegyeskórusa (Zákányi Zsolt karnagy vezeti), pedig az esten éppen azt bizonyították, hogy méltóak — különösen a férfikar — a pódium rangjához. Bizonyítja a -Finn dal lírai előadása ig és a nehezebb veretű patetikusan fennkölt Liszt—Rossa Ünnepi dala. Az Iskola kamara- zenekara számára Rónai Ná dór írt át üde népi dallamcsokrot, Sultzer Ilona tanuló pedig finn népdalokat énekelt. Vers és muzsika váltotta egymást a műsorban, s az előbbiek legszebb darabja — a leglátványosabb is — az irodalmi színpad előadásában a Lemmikeinen anyja volt, a Kalevala színpadi részlete. Tematikus összeállításban először a természet ihletté Évsza■ kok című válogatást kaptuk a költészetből, majd a hasonló fogantatásé Finn tájak című verslánc következett. A frappáns idézeteket a finnek népköltési gyűjteményéből, a Kanteletarból és az utolsó színpadi ciklust, az Elet, halál, szerelem címűt élő antológia kapcsolta egybe. Stettner Eleonóra zongorajátéka kötötte össze a költeményeket, melyeknek előadói közül kiemelkedik Papp Ibolya, Papp Edit és Halmos Klára szép versmondása. Az iskola vendége volt s a műsorban is fellépett egy másik UNESCO-iskola, a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium tánccsoportja. Tröszt Tibor — Na, itt lesz a munkahelye! — áll meg a földből 1 kimagasló támfák sora mellett a művezető. Az újonnan érkezett csatornaépítő munkás az árok szélére lép. 'Letekint a meredek falú mélységbe, és mintha ez lenne most a legfontosabb, kísérőjéhez fordul: — Milyen mély? — Itt kettőötven. Megfelel? Lejebb, az utca végén nem érjük el a két métert, de ott vizet is kapunk. Egy kicsit nehezebb lesz, amíg a szivattyút be nem állítják. Na, de majd hamarosan megismeri a földmunkát. — Nem most kezdem — feleli kissé sértődötten a harmincöt év körüli, zömök, kék zubbonyos fiatalember. — Tudom. De ez más, mint a magasépítkezés. Veszélyesebb mesterség. Itt munka közben nincs játék, virtuskodás, de nem ismerjük a haragot sem. Csak n legteljesebb együttműködés segít elkerülni a balesetet... és persze ez biztosítja a jó keresetet is. Na! Szóval, itt a brigádvezetője, ő a többit majd elmondja. S leszól a lapátolók közé: '— Varga! Feltűnően széles vállú, de csontos-inas férfi fordul meg a névre. Haja szürkéink a micisapka alól. Lapátját a falnak támasztja, aztán néhány lépéssel közelebb jön. — Jó napot! — Magának is. Hozott valakit? — Egy jó erőben lévő fiatalembert. Azt el felejtettem megkérdezni: hova való? — Sz-re — motyogja re- • kedten a harmadik falu nevét, és meredten nézi az árokból feltekintő brigádvezetőt. Hirtelen arra gondol: gyorsan megmondja a művezetőnek, hogy máshova ossza be, ezzel az emberrel nem dolgozhat együtt. Falubeliek ugyan, de régi haragosok, szó nélkül mennek el egymás mellett. Nemcsak ők, hanem a két család minden lagja. Csak a kisgyerekeik meg a Varga unokája nem, ők vígan játszanak egymással. De a két idősebb generáció merev tartózkodással hordja magában az olthatat- lannak vélt haragot. — Szerszámot vételezett már? — szól fel a brigádvezető. Mai Égető Lőrincek EGY NAGY REGÉNY mel- lékfigurájáért íródik ez a kései emlékeztető. Égető Lőrin- cért. A nagy Szándékok, szent elhatározások emberéről. A mindig újat akaróról. Városának lobogó szellemű férfijáról, aki nem tudott gyökeret ereszteni sehol máshol, csak a gondolatot is alacsony röpülésre késztető Csomorkányon. Németh László regényében, az Égető Eszterben találkoztam vele. Móricz Túri Danijának polgári negatívja. annak •»nagy vére« nélkül. Egy ő a sok közül, akik a szekeret ki akarták mozdítani a dág'vány- ból. S előre akarták mozdítani, nem hátra. A mécseslángként újra és újra fellobbanó akarás új és új terveket szült Égető Lőrincben. Egy nem is olyan régi kor legjobbjai közül való volt. »Le akarta hozni a hegyet« — paradicsomot akart teremteni. A szándék szép és nagy, de belebukott minden vállalkozásába. Miért? Fantaszta volt talán, aki egyszerre akarta pótolni a lemaradást? Talán egy kicsit igen. Annyira, amennyire minden ilyen ember az. A kor — s annak minden összetevője — akadályozta meg nagy terveinek végrehajtásában. S az egyik összetevő: a béklyózott gondolat. Az előítéletektől nem mentes, a konvenciók és kényelmesség bilincsében el- tunyult gondolkodásmód. Rekviem ez az írás Égető Lő- rincért. Vagy inkább: az Égető Lőrincekért, akikről Németh még annál is nagyobb csoportokkal számolni tudókat Reális »fantasztákat« — ha úgy tetszik. Első hallásra nehezen megvalósítható tervekkel előrukkolókat. Ha velük beszélek, nemcsak őket hallom. Égető Lőrincet is. És aggódva kutatom: környezetük, hogyan fogadja a terveiket. S az öröm oka: kedvező a talaj, amely befogadja az először vetett magot. Ismerem az öt év alatt emberarcú 'falut varázsló »Égető Lőrincet«. Ismerem a Magyarországon még csaknem idegen növényi kultúrát egy kis somogyi faluban megvalósítani akaró »Égető Lőrineet«. A terméketlen vidéken nyereséges melléküzem létrehozását kiverekedni tudó »Égető Lőrincet«. A hiánycikk-gépet saját fantáziája alapján, helyi anyagokból összeállító »Égető Lőrincet«. Ismerem őket. EGY ISTVÄNDI parasztembert kérdeztem meg, mit tart a ma »Égető Lőrincéről«, az áfonyát telepítőről. »Segítek neki« — ezt felelte, s ebben benne volt az is: mit tart a kérdezettről, és annak terveiről. Messze már a »csomorká- nyi gondolkodás«... De jó, hogy értjük az Égető Lőrince- ket! De jó, hogy követni, tudjuk madárszárnyú gondolataikat! Életforma-változás, világrendváltozás kellett hozzá, E. L. Színházak találkozója Manapság az emberek csaknem szkeptikusak a fesztiválokkal szemben, hiszen alig van magyar város, amely ne adott volna már otthont valamiféle művészeti seregszemlének: Egy kritikus nemzetközi tapasztalatok alapján arra figyelmeztetett: félő, hogy az előadóművészeteknek csaknem kizárólagos életformája a fesztivál lesz. No, de azért a sok látványos — gyakran üresjáratokkal telített — rendezvény mellett van nagyon sok jó, tematikus rendszerű szemle és találkozó is, amely ha méreteiben nem éri is el a fesztivál látványosságait és külsőségeit, mégis értékes. Ilyen például a miskolci rövidfilm- és a debreceni szinkronfilmszemle. Vagy ilyen volt a magyar dráma hete, amely néhány nappal ezelőtt fejeződött be a Szovjetunióban. Játék és darab, írók és előadók seregszemléje volt, és a híradások krónikái nyomán nyugodtan summázhatjuk igy: figyelt rá az egész Szovjetunió. Eljutott a televízió és az újságok révén a távolabbi köztársaságokba, keleti rokonnépeinkhez is. Elsősorban a szakemberek számára — s ezzel együtt vidéki nézők számára is — érértékesek azonban a méreteiben és jelentőségében talán kisebb, de mégis tartalmas találkozók. És nemcsak az ünneplés, nemcsak a köszöntés kedvéért említjük e sorban a dunántúli színházak ötödik kaposvári találkozóját. Nem kell tagadni, a programot tekintve sokkal szerényebb, mint a megelőző. De az előadássorozat, amely tegnap kezdődött a Déryné Színház bemutatójával, mindenképpen találkozó — a nagyobb és előre megrendezett szakmai tanácskozások nélkül is. Mert bizonyosaik vagyunk abban, hogy nem marad nyomtalan ez sem. Főleg azért nem, mert felszínre hozta a program is egyik közös színházi gondot: kepés a magyar, a mai magyar darab. Ehelyett viszont, láthatunk világirodalmi klasszikusokat mai felfogásban, és sok tanulságra lelhetnek a szomszéd színházak így is, egymásra tekintve. Érthetően a legnagyobb érdeklődés ezeket a klasszikusokat övezi, de sokan kíváncsiak a Pécsi Nemzeti Színház friss termésére, Illyés Gyula Bölcsek a fán című darabjára is. A vitát pedig — meg a tapasztalat- cserét is — spontán lendülettel úgyis megteremtik az előadások, és reméljük sok nehéz kérdésre éppen ezeknek kapcsán próbálják megfogalmazni a választ. Ehhez is sok sikert! T. T. László hősét mintázta. És öröm kifejezője is. Az örömé. Mert ismerek mai Égető Lőrinceket is, Nagyratö- rő, nem egyéni méretekben Elutazott a somogyi küldöttség a SZOT kongresszusára gondolkodó utódokat. A közösség, a falu méreteiben vagy Pótválasztások Vasárnap helyi tanácstagi pótválasztásokat tartottak országszerte. Mint ismeretes: április 25-én 81 tanácstagi vólasztóíkerületbein egy jelölt sem kapta meg a megválasztásához szükséges — törvényben előírt — szavazattöbbséget, ezért pótválasztásokat kellett kiírni. A választásokat mindenütt újabb jelölő gyűlések előzték meg. A 81 választókerület közül jónéhámyban — köäatük Borsod, Szabolcs, Pest, ■ Komárom és Somogy megyében — vasárnap döntöttek arról a választópolgárok, hogy ki képviselje érdekeiket az államigazgatás helyi szerveiben. Ünnepélyesen búcsúztatták A művezető felel helyette. — Akkor leugorhat. De inkább csak másszon. Kapaszkodjon meg ebben a keresztgerendában! Lent egymásra néznek. Nem fognak kezet. A bri- gádvezetö a háta mögé int, mutatja a munkát. Száraz, laza a homokos talaj. Gyorsan, szinte kapkodva dolgozik, pedig tudja, tapasztalhatta, hogy a kubikosmunka egyenletes tempót kíván. — Délben megkeresem a művezetőt — ismétli magában szinte minden ásónyomnál. — Elkérem magam innen. Haraggal nem lehet dolgozni a csatornában. De hogyan mondjam el? Talán ki is nevetne, ha elmesélném az ellenségeskedés okát. Hogy miként lépett meg apám, két nappal az esküvő előtt, és hagyta faluszégyenére a pi- pás Vargáék lányát, a mögötte dolgozó brigádvezetö hat holdnyi hozománnyal büszkélkedő nővérét. Aki még azóta is pártában él. Hűtlen vőlegénye hetek múlva a harmadik faluból ■ hozott menyecskével — régi szerelmével — álltíott be a szülői házba. Ha falusi ember a művezető, megérti, hogy nem dolgozhat itt. Hogy azt a környékszerte sokáig emlegetett csúfos esetet nem lehet elfelejteni soha, a család egyetlen tagjának sem. <5 ugyan nem neheztel, semmi oka nincs rá, de gyerekkorától megtiltották a köszönést, és később meg is magyarázták a szülei, hogy miért kell haragudnia. És most itt dolgoznak, együtt egy mély, keskeny árokban Jánossal, az elhagyott menyasszony egyetlen testvérével. Néhány méternyire támfalak meredeznek. így alulról a házak fölé magasodni látszanak, közvetlenül fölötte — a csatorna járda felöli partján — friss, sárga földhányás húzódik. A brigádvezető odakocog- tatja lapátját a keresztgerendához. A jelre a többiek is megállnak. Letámasztják szerszámaikat, és kimásznak az árokból. Az új munkás, Bori Pista, idegenként, zavartan néz hátra. Kérdezné, hogy ebédre mennek-e, de röstell szólni. Közvetlenül előtte dóig c-ó társa gyakorlott, fürge mozdulatokkal kapaszkodik ki az árokból. Megpróbálja követni. De nem megy olyan könnyen, szokatlanok a fogások. Gumicsizmája megcsúszik a ne- rendán, s ö csaknem visszaesik. Zubbonyára sötétsárga föld dörzsölődik, ahogy szinte kibukik a csatornából. Társai — most veheti csak szemügyre őket — a közeli utcai nyomóskút körül tolonganak. Kis szalmacsutakokkal mossák a csizmájukat, Aztán kettesével, hármasával megindulnak a főtér* irányába. Bori is gyorsan felkap egy kis vizes szalmacsomót, és a csap alá tartja a lábát. Valaki megnyomja a fogantyút. A víz erős sugárban vágódik a csizmájára. Felpillant. Varga János ha-, talmas keze nehezedik a kút vasára. Amikor Bori elkészül a mosással. Varga szótlanul elindul. Társa nem mozdul utána. Néhány lépés után a brigádvezető megáll, visszaszól: — Mire vársz? Van egy fölösleges ebédjegyem. A htt- zai meg jó lesz vacsorára. A fiatál kubikos megindul. — Hát, ha úgy gondolja... Paal László azokat a küldötteket és meghívottakat, akik a megye szakszervezeti mozgalmát képviselik a SZOT kongresz- szusán. A kaposvári vasútállomáson Róna Imre, az SZMT elnöke kívánt jó munkát a somogyi küldöttségnek. A szakmák kongresszusain Papp Borbálát, a ruhagyár szabásznőjét, Borza Mária karádi pedagógust, Hajsó Gusztáváé balatonföldvári tanárnőt, dr. Fonai Jánost, az Építők Szakszervezetének megyei titkárát, Pusztai Ferencet, az SZMT titkárát, Kávé Máriát, a Tejipari Vállalat KISZ-titkárát, Dolgos Gyulát, a HVDSZ megyei titkárát, dr. Cseke István barcsi körzeti orvost, dr. Nagy Gyulát, az Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat kereskedelmi főosztályvezetőjét és Visnyei Józsefnét, a Kaposvári Állami Gazdaság ser» tésgondozóját választották1 meg küldöttnek. Meghívták a SZOT kongresszusára Németh Ferencet, a megyei pártbizottság első titkárát, Klenovics Imrét, az SZMT vezető-- titkárát, dr. Szerényt Jánost, az SZMT titkárát és Papp Sándornál a KPVDSZ megyei titkárát K! SOMOGY! WSPfiAP un. m 4 s
