Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-22 / 118. szám

Sikeré'mény és szakmai fejlődés Az eltalált újítás Síppal, dobbal — nádi hegedű nélkül Kaposvári pajtásokkal Jugoszláviában Ismerkedés a bjelovári lányokkal. Jól sikerült a megyében az úttörő művészeti csoportok bemutatkozása. S hogy a lel­kesedés mennyiben köszön­hető az idén a jubileumi moz­gósításnak, nem tudom. Az sem mérhető még, milyen bel­ső változásokat, maradandó élményeket szült a szereplés a gyerekekben. Egy bizonyos: oz úttörők sikeréhez a művé­szeti bemutatók rendszerébe most bevezetett újítás járult a legtöbbel. Félretéve a ha­gyományokat: nem hosszú, sok műfajú műsorokat szer­veztek, hanem szakágazaton­ként (kórusok, zenekarok, néptáncok, népi- játékok) há­rom vasárnap más-más he­lyen tartották a megyei szin­tű bemutatókat. Jó megoldás volt ez, amelyre — úgy gon­dolom — immár minden művészeti vezető és tanár egy­hangúlag rászavaz Somogy­bán. Eddig ugyanis egy-egy kis > csoport egész évben készülő­dött, aztán helyet kapott egy három-négy órás italsorban. Ha az elsők között szólították őket a színpadra, szerencsé­jük volt. Ha nem, akkor az izgalomtól és a fáradtságtól elcsigázva láttak hozzá egész évi munkájuk bemutatásához. De a közönség is fáradékony — ki kell mondani —, s a végét már unta. Ahhoz, hogy élvezhető műsort szerkessze­nek, kevesebb szereplő kell; azt azonban sohasem vállalta senki, hogy kihagyjon egyes csoportokat. Egyszóval meg­volt a szereplés, megvolt az eredményhirdetés, és ha vala­ki nem kapott díjat — bár­mily fájdalmas, így van —, mintha ott sem lett volna, mást sem kapott. Még tapasz­talatokat se nagyon, hiszen egy műfajon belül alig-alig láthatott versenytársat. A szakági bemutatóknak ezzel szemben az az előnyük: sokkal több művészeti csoport juthat pódiumhoz, mégis rövi- debbek, gördülékenyebbek a műsorok. Az együttesek vé­gignézhetik, hallgathatják egymást. S átfogó képet kap­nak egy-egy szakág pillanat­nyi — megyei szintű — hely­zetéről. Saját képességeiket Is mérhetik, és számtalan ta­pasztalattal gazdagodhatnak. S hogy még objektívebb és pontosabb legyen az önítélke­zés, segítséget ad ehhez a szakmai zsűri. A bemutatók után ugyanis a közös ebédnél — fehér asztal mellett — szakmai megbeszéléseket tar­tanak, amelyen részletesen elemzik minden együttes pro­dukcióját, s- ellátják őket ta­nácsokkal. A pedagógusok ezért is vallották: így érdemes máp fáradozni, utazgatni, mert további lépésekhez is erőt nyernek, ismereteket gyűjthetnek. De mint minden, a szakági bemutatók sem múltak el hibák nélkül. A szakmai összejöveteleken, megbeszéléseken — sajnos — nem jelent meg például min­den vezető. Lehet, hogy objek­tív okai voltak, lehet, hogy csak egyszerű sértődés. Min­denesetre önmagát és a gye­rekeket lopta meg az, aki el­sietett! A műsor kiválasztásával nem volt annyi probléma, mint régen. Talán még egy­szer érdemes elmondani: olyan darabokat kell keresni, amelyek a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelnek. Amelynek pontos előadásával nem-küszködik a gyerek, ha­nem önfeledten játszik, mert a szereplés örömet szerez neki. A műsorokat még lehet­ne csiszolni, s a produkciókat a jövőben gondosabban, bát­rabban megszűrni. Ügy gon­dolom, a sikeres »premier« után ezek a kisebb tenniva­lók már. ríagyobb feladat lesz Viszont megvizsgálni azt: hol volt Kaposvár? A kórustalál­kozón kívül ugyanis egyetlen ágazatban sem képviseltette magát (az iskolák és az út­törők számához . képest) »illő­en« megyeszékhelyünk. Talán hasznos lenne egyszer megvizsgálni azt is. hogy miért nincs ezeken a bemu­tatókon közönség? így monda­nak talán ítéletet a művészeti bemutatókról? Vagy csak hiányos volt a szervezés? Vi­tatkozni ugyanis lehet azon: kell-e vagy sem továbbra is ez a művészeti fórum. Alka­lomra vagy belső kényszerre dolgoznak-e a csoportok? Az úttörőknél, mindenesetre, sze­rencsés fordulat volt a szak­ágankénti rendezés. Helyes döntés az is, hogy csak két­évenként tartják meg ezeket A szakvezetők évenként ösz- szehívott szakmai táborozása pedig hasznos kezdeményezés. S gondolom, legközelebb a fesztivál elnevezést is fölvált­ják már az egyszerűbb, il­lőbb találkozóval. S amiben még változást re­mélünk, az a községi vezetők­től* és a szervezetektől /kapott támogatás. Hogy a gyerekek­nek ne kelljen — mint például a homokszehtgyörgyieknek — hajnali fél háromkor vonatra ülni és éjjel egy órakor haza­érkezni, pusztán azért, mert nem kaptak semmilyen jár­művet. Ügy véljük, mindenhol megérdemlik az úttörők a tá­mogatást. A homokszéntgyör- ffyiek például jutalmat is kap­tak szép produkciójukért. Hasznos kezdeményezést indított el a Kaposvári Vil­lamossági Gyár dr. Benedikt Ottó kétszeres szocialista bri­gádja: szocialista szerződést kötött a Krénusz János Álta­lános Iskola úttörőcsapatával. Vállalták az iskola technikai berendezéseinek javítását, s új technikai szemléltető esz­közök készítését. — Hogyan jött létre a szer­ződés ? . — Ennek gondolatával már régóta foglalkoztunk — mondta Virág Edit brigádve­zető. — Talán azért esett éppen a Krénusz iskolára a választás, inert új intézmény, ahol segítségünknek hasz­nát vehetik. A brigád nemcsak az isko­larádió, a magnetofonok és Ül az öregasszony a konyha- asztal mellett, a Huszár-por­tán. A nagykendő és a vastag szemüveg beárnyékolja az ar­cát. Görcsösen markolja a bo­tot, amely egyetlen társa már. — Piszkos kommunistának nevezték az uramat. Pedig csendőrőrrpester volt... Igen, akkoriban, hogy Tallián úr­nak belőttek az ablakán. Vagy­ishogy azután. A terror idején. Elhiheti, tudtam követni az ese­ményeket. Éltem én Pesten is, sokáig, meg Bécsben is ... Há­rom nyelven beszélek. Most már megöregedtem itt. Nem fogtam én soha panaszszóhoz eddig sem. Dé most, hogy a Huszár Anna sorsa után kér­dezett, hát kitört belőlem ... Elmondom. De ... nem lesz ebből bajom? A vádirat Kiadta a Kaposvári Magyar Királyi hadosztálybíróság 40/ 13. szám alatt. »1919 november 17-e óta vizsgálati fogságban levő Gu­A bjelovári körzeti zeneis­kola meghívására utazott há­rom napra Jugoszláviába az úttörő fúvószenekar, hogy há­rom hangversenyen mutatkoz­zon be az ottani közönség­nek. A barcsi határállomásig gyorsan telt az idő, s rövid ott-tartózkodás után fölemel­kedett á nemzetiszínü határ- sorompó: átgördültünk a hí­don. A szomszédos határállo­máson Popé Miska bácsi, a bjelovári zeneiskola tanára és Beketics Borisz, a fúvószene­kar dirigense vártak bennün­ket, akik a három nap alatt jóformán csak az éjszakára Váltak el tőlünk. Az első délután a kis — húszezer lakosú — BjeloVá- ron a szálláskereséssel és az esti hangversenyre való fel­készüléssel telt el. Három helyen adtak szállást a kis csoportnak. A városban az erősítő javítását vállalta, hanem új technikai eszközök elkészítését is. — Az iskola igényeitől függ, hogy mikor mit készí­tünk. Tervbe vettük például különböző szemléltető táblák készítését. A következő tan­évben felszereljük a tornate­remben az elektromos ered­ményjelző táblát. Ez elsősor­ban a nyári úttörőolimpia idején lesz hasznos, de más sportrendezvényeken is jó szolgálatot tehet. Nagy Előd, az iskola igaz­gatója: — A következő tanévben egyes tárgyak tanítását igyek­szünk minél hatékonyabbá tenni. Ezt szolgálják majd a speciális matematikai, fizi­kai, kémiai szaktantermek is, lyás Imre, Vág községbeli szü­letésű, róm. kath. vallású, nős, földműves, oszto páni őrsbeli III. osztályú legénységi szolgá­lati jellel ellátott, hadicikkek- re esküvel kötelezett csendőr- főtörzsőrmester elleni bűnügy­ben illetékes parancsnokom, csatolt vádparancs alapján a bűnperiratokat a következő vádirat kapcsán nyújtom be.« Mit tett tehát a kommün alatt egy magyar kir. csendőr főtörzsőrmester ? Mi történt a feleségevei? És miért tette? Erre adott választ az öreg­asszony, szavaiban reszketős lázadással a sorsa ellen. Erre felelnek a dokumentumok is. A nem színekkel hanem sor­sokkal festett osztopáni képes­könyv lapjai. A tényekből összeáll a tör­ténet. És a történetből kiraj­egy szállodában, egy benzin­kút melletti motelben s egy vadászházban, a Lovackl Dómban, ahol a mulatós ked­vű vendégek hajnali öt órá­kor ültek kocsijukba. Az eme­leten elszállásolt gyerekeknek hat órára volt kitűzve az éb­resztő, de fél ötkór — miután egv óránál többet senki nem tudott aludni — már az er­dőben hajkurászták a fácáno­kat. Ennyit a pihenésről, bár annyit még hozzátennék: az indulás előtt az a szállóige röppent fel a kocsiban, hogy aludni itthon is lehet... Vrbovac — egy körülbelül Csurgónak megfelelő telepü­lés — látott vendégül bennün­ket pénteken este, s a nyolc órára hirdetett hangverseny­re teljesen meg is telt a mo­ziterem. Nagy tapsot kaptak az úttörőruhás kaposváriak és Fehérvári József, a karmes­az iskoláknak amelyeknek műszaki beren­dezését a brigád készíti. A brigád vállalta még, hogy a végzős növendékeknek gyárlátogatást szervez. Ennek során a tanulók megismer­kedhetnek a gyár életével, a különböző szakmákkal, s ez­zel a pályaválasztást is meg­könnyítik számukra. A .szer­ződésben nemcsak a brigád vállalt kötelezettségeket, ha­nem az úttörőcsapat is. A gyár társadalmi rendezvé­nyein például föllép majd az iskola kamarakórusa. A kö­vetkező tanévben több mű­sort állítanak össze. < A szerződést megkötötték. A kapcsolat létrejött. Ered­ményei már most is észreve­hető eik. lila színű gépelt sorokból a tel­jes portré is. A szél ellen Mindegyik csendőr tudta, ha már nem is ugatnak a puskák a harctéren, ha nem is kell szökevényekre vadászni, attól még nincs csend. Meg azt is tudták, hogy el­keseredett emberek jöttek meg katonáéktól. Gulyás Imre is nem egyszer mondta a járőr­nek: — Vigyázni kell emberek! Történjék akármi... De rend legyen... És járták a határt, puskásán, kakastollasan. Igaz, hogy a pa­raszt lekapta most is a kalap­ját, de észrevehették néhol: a mozdulatból fojtott méreg árad ... Máskor meg mellüknek sze­gezték a kérdést: — Mondja meg, őrmester úr, mi van odafent! Mi történik Kapósba? Annyi mindent ír az újság... tér is. A harmadik—negyedik szám után érezni lehetett, hogy a fúvósok »megfogták« a közönséget, Boogey ezredes híres indulóját pedig (A Híd a Kxvai folyón című filmből) már végigtapsolták. Nagy volt az ováció. Mind a közönség, mind pe­dig a szakemberek hosszasan gratuláltak Fehérvári József, Csupor László, Sasvári Atti­la és Csajághy Károlyné ze­netanároknak. Bjelováron nincs színház, helyette egy valamikori temp­lomból’ átalakított kétszázöt­ven személyes teremben ren­dezik az előadásokat, hang­versenyeket. Itt adtak hang­versenyt a gyerekek szombat este. Minden nap, s jóformán minden óra tartogat meglepe­tést, sőt ez a szombat délután szenzációt is. Torzonborz, sza­kállas, rongyos nadrágos bá­csi bamamedvét sétáltatott az utcán, s a Zágráb étterem előtt — hála a kalapjába do­bált pénzdaraboknak — meg­táncoltatta a mackóját. Vala­mi érthetetlen nótát dünhyö- gött, mire a medve két láb­ra állt, s háromszor megráz­ta busa fejét. Ez volt az egész produkció! Pedig a paraszt egyszeriben dolgának tekintette a politi­kát. Kaposvárról kevésszer jött világojs utasítás. Azt már hal­lották, hogy a mernyeiek mér­gesednek ... — Oda a nyakuk közé az ól­mot! Aztán vége a pof ázásnak — mondta a pótcsendőr. — Kominizálni akarnak. Vö­rös mulatságot. Az anyjuk­ba... — Elég — zárta le Gulyás törzsőr. — Maga még csak pót­csendőr. Eképpen tartsa a szá­ját is. Majd ha parancsot kap, akkor csinálhatja. És akkor s«m szájjal. Értette?! — Genis! — Leléphet! — Genis! Mikor a főtörzs kiment a le­génységi szobából, a pótcsend­őr odafordult a másikhoz: — Most mondd! Ez a gyütt- ment... Dirigál. Azok meg csi­nálják a ruszki kolhozt. — Bánom is én, mit csinál a sok marha! Itt Osztopánban nem lesz kolhoz, amíg töltény Vasárnap délelőtt tizenegy órára hirdették a térzenét Bjelováron a gyönyörű park betonpavilonjában. A kapos­váriak közül néhányunkat a kedves Popé család látott ven­dégül tízóraira, s mire a nark- ba érkeztünk, a gyerekek már játszottak. A karmester vi­szont együtt ballagott a kis társasággal. — Látjátok — mondta a di­rigens —, így kell tanítani nálatok is a zenét! A gyere­kek önállóan is játszanak — ugratta vendéglátóinkat, akik persze nem tudták, és a fák­tól nem is láthatták, hogy Csupor László vezényli a kis csapatot Vasárnap délután indultunk vissza. A határ előtt Virovi- ticán még elfagylaltoztuk az utolsó párákat (dinárja már senkinek sem volt), s negyed­óra múlva feltűnt a Dráva fölött ívelő híd. A fúvószenekar emlékköny­vét számtalan dicsérő véle­mény díszíti. Bjelovári bará­taink azzal búcsúztak a gye­rekektől, hogy elvannak ra­gadtatva zenei tudásuktól, ké­pességeiktől. Az ottani zené­szek már Kaposváron vannak, most adják vissza az Úttörő­zenekar látogatását. van a puskámban. Azt megmu­tatom. A harmadik hallgatta őket idáig. — Majd ha parancsot kapsz rá, öcsém! De ne félj Kapósba’ se kommunisták ülnek még a megyeházán. Az őrmestvr az újságot búj­ta ezalatt. Nem -szerette a fő­törzset, hagyta őket hát. Most szólalt csak meg. — Nem tudom... és töp­rengve, hosszan húzta az e-t. A pótcsendőr felkapta a fe­jét: — őrmester úr ... alássan... mit nem tetszik tudni? % — Mit, fiam? Hát azt, hogy már kik ülnek a megyeházán Kapósban. Azt, hogy ez a Ká­rolyi úr-e még vagy a paraszt- király ... — Ügy tetszik gondolni? — Pótcsendőr úr, próba­csendőr úr, nyissák ki a fülü­ket, ha nem olvasnak újságot! Én nem gondolok semmit, de jobb lesz nem legénykedni. Majd lesz aki* rendbeteszi a dolgokat. Én egyelőre nem gon­dolok semmit! De a Gulyással vigyázzatok! Nagyon vigyázza­tok és ne járassátok a pofá­tokat előtte a paraszt ellen. Értve?! — Igenis! őrmester úr! Tröszt Tibor PSdytatjuk.) zolódik egy arc. Először csak néhány vonása, aztán emlék­morzsákból, félmondatokból, ka. — Ne törődjék maga azzal! Nem- a maga dolga a politi­8aly Géza Térzene a pavilonban. (Lengyel Miklós felv.Ji OSZTOPÁNI KÉPEK Vörös csillag — kakastoll Bán Zsuzsa Villanyújság, szaktantermek SOMOGYI NÉPLAP annum, un. métm U. J 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents