Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-21 / 117. szám

Számadás egy fél évtized munkájáról Kisipari szövetkezetek vezetőségválasztó küldöttgyűlése A műszaki színvonal emelése a legfontosabb feladat öt éve választották meg a Somogy megyei kisipari szö­vetkezetek vezetőségét. S most, egy fél évtizednyi idő múltán ismét vezetőségválasztó kül­döttgyűlésre jöttek össze teg­nap Kaposváron az ÉDOSZ Művelődési Otthon nagytermé­ben a szövetkezetek képviselői, szám szerint ötvenhatan. A közgyűlésen megjelentek a me­gyei és városi párt- és tanácsi i^ezelők, az OKISZ képviselői ás más testvérszervezetek ve­zetői. Az eltelt öt év alkalmas volt arra, hogy a vezetőség számba vegye a legfontosabb esemé­nyeket, a fejlődés irányát és tényeit. Időszerű volt a vissza­tekintés azért is, mert a so­mogyi szövetkezeti mozgalom jubilál: a ktsz-ek zöme az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. A fejlődés he­lyenként látványos volt: ma már a szövetkezeti ipar része­sedése megyénkben 7.97 szá­zalék, s a szövetkezetek összes­ségükben több mint hatezer embert foglalkoztatnak. A tár­sadalomban betöltött szerepük is egységes és világos: önálló vállalati gazdálkodásra tértek át az utóbbi három évben, s a szocialista társadalmi és gaz­dasági rend szerves részét al­kotják. A nemrég lezárult tervidő­szakban a szövetség tagszövet­kezeteinek sorában nem tör­tént változás. Jelenleg 26 szö­vetkezet működik: 14 ipari, 11 építőipari és egy szolgáltató. A ktsz-ek fejlődését jellemzik a következő számok is. Míg 1965- ben hét szövetkezet száznál ke­vesebb embert foglalkoztatott és ötszázat vagy ennél többet egy sem, öt év múlva már va­lamennyi szövetkezet létszá­ma meghaladta a százat, egy pedig már ötszáznál is több embert foglalkoztatott. Az ada­tok azonban arra is rávilágí­tanak, hogy a szövetkezetek a fejlődésnek elsősorban az ex- tenzív útját járták, s a terme­lékenység növelésére kevesebb gondot fordítottak. Termelési értékük öt év alatt csaknem megduplázódott, s a növeke­dés évi üteme átlagban 19,8 százalék volt. (A termelésfelfu­tás nem egészen egy harmada származott csak a termelé­kenység növekedéséből.) Ezen belül kisebb mértékben nőtt az építőipari termelés, viszont an- ték, hogy jónéhány szövetke­nál inkább a készáruk gyár­tása. A javítás-szolgáltatás aránya viszont alacsony, a nö­vekedés öt éven keresztül rendkívül mérsékelt — mind­össze 15,2 százalékos — volt. A szolgáltatások összetételé­ben változás következett be az utóbbi években: háttérbe szo­rultak a hagyományos szolgál­tatások (például a lábbeli javí­tás), és ugrásszerűen nőtt a tartós fogyasztási cikkek kar­bantartása iránti igény. S ezek kielégítése napról napra na­gyobb gond. Az értékesítés is a készáru- termeléssel együtt változott és fejlődött. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében az érté­kesítés a kiskereskedelem felé tolódott el, ugyanis anyagilag kedvezőbb feltételek alakultak ki a kiskereskedelem és a ktsz- ek között. Ugyanakkor az ex­port rendkívül változó — előbb csökkenő, majd ismét emelke­dő irányzatú — volt. (1970-ben 34,4 millió forint.) A termelés és értékesítés alakulásával pár­huzamosan alakult a dolgozók jövedelme is. Az 1970 évi át­lagjövedelem 21 208 forint volt, s öt év alatt 20,3 százalékos az emelkedés. A III. ötéves terv időszaká­ban több fontos beruházás va­lósult meg. Ezek lehetővé tet­zetben kialakuljanak'a kis- es középüzemi szintű termelés feltételei, és javuljon a szoci­ális ellátottság. jlé' y Írisz központi telepet * épített fel. Sajnos, az építőipar ismert problémái miatt több beruhá­zás is áthúzódott a jelenlegi tervidőszakra. A ktsz-ek sok energiát és pénzt fordítottak a technikai és technológiai el­maradottság felszámolására is, de a tennivaló — természete­sen — még így is igen sok. Az ipari szövetkezetek mun­káját a megyei szövetség fog­ta össze. Megváltozott feladat­körének megfelelően elsősor­ban a szövetkezetek érdek- képviseletét látta el, mozgal­mi és társadalmi feladatok megoldását szervezte meg, és igyekezett különböző prakti­kus szolgáltatásokat nyújtani. (Segítség a fejlesztés közép­távú terveinek kidolgozásá­ban, jogi, műszaki és revi­zori irodák szervezésében, gazdasági ajánlásban stb.) Kü­lönböző politikai és szakmai tanfolyamokat is szerveztek, amelyeken öt év alatt csak­nem ezren vettek részt. Megyénkben már hagyomá­nyai vannak az ipari és a fogyasztási szövetkezetek kö­zötti kapcsolatoknak, elsösor­Mai kommentárunk Áttekinthetőbben, jobban Tízezer dolgozó fóruma Tartalmas viták a szakszervezeti oktatáson A szakszervezeti politikai tömegoktatás eredményeit ösz- szegezte tegnapi ülésén a Szakszervezetek Megyei Taná­csának elnöksége. Megállapí­totta, hogy a tanfolyamok a szakszervezetek propaganda- tevékenységének fontos esz­közévé váltak, «tovább szilár­dult az oktatás szervezeti rendszere, növekedett a fog­lalkozások színvonala, haté­konysága. a hallgatók aktivi­tása és érdeklődése. E tanfo­lyamok céltudatosan segítet­ték az időszerű politikai, gaz­dasági, kulturális feladatok ■megértését. A most zárult oktatási év­ben már csaknem tízezren ta­nulmányozták társadalmunk és a szocialista demokratiz­mus időszerű kérdéseit. E két oktatási forma megnyerte a somogyi szakszervezeti tagok tetszését is. Biztos, hogy ugyanilyen sikere lesz az ősz-* szel kezdődő harmadik formá­nak, amelyen a világpolitika időszerű kérdéseivel ismer­kedhetnek meg a dolgozók. A jelentés és a vita, is rá­mutatott a szervezésben, a tananyagellátásban, az ellen­őrzésben tapasztalt hibákra, az elvontabb témák vitáinak gyengeségére. összességében mégis azt állapíthatta meg az elnökség, hogy a jó előkészí­tés, a pártbizottságok és szer­vezetek, a gazdasági vezetők segítsége révén több nő, fiatal, fizikai dolgozó vett részt az oktatásban, s ezelj: a kisebb- nagyobb csoportok igazi vita­fórumokká váltak. A tanfolya­mokon elhangzott észrevétele­ket és javaslatokat egyre több helyen hasznosították a poli­tikai nevelő munkában és a gazdasági vezetésben. A vitában kikristályosodott az az álláspont, hogy a jövő­ben még pezsgőbb viták fóru­mává kell tenni a tanfolya­mokat. Ezt elősegíti annak az elvnek a megvalósítása, hogy a szakmák sajátosságát ve­gyék figyelembe mind a sze­mináriumokon, mind a pro­pagandisták felkészítésében. Ez az utóbbi nagy feladatot ró minden szakmai megyei bizottságra. Szinte fölbecsül- hetetlen értékű mindaz, ami az érdekviszonyok, a szocia­lista demokrácia témájában elhangzik az üzemekben, gaz­daságokban és intézmények­ben. Ezt föltétlenül összesíte­niük kell az SZMT-nek, a megyebizottságoknak, s ter­mészetesen a szakszervezeti bizottságoknak is, hiszen megkönnyíti a kérdések meg­válaszolását, a szakszervezetek intézkedéseit Ehhez kapcso­lódik az ülésen elhangzott ja­vaslat is, hogy a gazdasági vezetők lássák el a propagan­distákat friss vállalati infor­mációkkal. Sokkal színesebb, érdekesebb az a foglalkozás, amelyen például, kifejthetik a hallgatók a véleményüket egy új termék bevezetéséről a ter­vezett műszaki fejlesztésről vagy bérrendezésről. Javasla­tuk e tervek megvalósítását is megkönnyítheti. Minden lehetőség megvan arra, hogy tovább emelkedjen a szakszervezeti oktatás szín­vonala a megyében, továbbra se csökkenjen az érdeklődés. Az SZMT művelődési bi­zottsága már szervezi a szak- szervezeti propagandisták fel­készítését az új' oktatási évre. Mindenki egyetértett azzal, hogy több éves tervet kell ké­szíteni a propagandisták po­litikai képzésére, mert ez a forrása a tanfolyamok maga­sabb színvonalra emelésének. A propagandisták még na­gyobb erkölcsi megbecsülésé­re a szakszervezeti bizottsá­gok is figyeljenek, s a leg­jobbakat rendszeresen jutal­mazzák meg. Jövőre már úgy • tárgyalja meg az elnökség ezt a témát, hogy külön-külön is értékeli, melyik szakmában milyen színvonalon formálták a dol­gozók tudatát. L. G. ban sport és kulturális téren, i 970-ben a két vezető teslü let — a KISZÖV és a MÉ­SZÖV — még szorosabbra fűzte a kapcsolatát, s itt már a gazdasági együttműködés néhány lehetősége és formá­ja is szerepelj. A jobb és a tartalmasabb együttműködést, amely mindkét szövetkezeti ágazatnak fontos érdeke, to­vább erősíti majd a megyei szövetkezeti tanács, amelynek megalakítását ezután tervezik. A vezetőség beszámolója után a hozzászólók további — a szövetkezetek tevékenységét, fejlődését befolyásoló — gon­dokat, problémákat érintettek. Szó esett a már nyugdíjas alapító tagok nagyobb meg­becsüléséről, a középüzemnek mint gazdasági egységnek a jelenéről és jövőjéről, vala­mint a közös fejlesztési alap (KFA) elosztásáról. A legtöbb felszólaló azonban a szolgál­tatások alacsony színvonaláról s ennek okairól szólt. Általá­nos volt az a vélemény, hogy a szolgáltatások anyagi felté­teleit meg kell változtatni, enélkül fejlődés nem képzel­hető ’ el. Fábri István, az MSZMP megyei bizottságának gazdaságpolitikai osztályveze­tője felhívta a küldöttek fi­gyelmét, hogy a szolgáltatá­sok színvonala nem pusztán gazdasági, hanem ezzel együtt társadalmi és politikai kérdés is. A vezetőség elkészítette a IV. ötéves terv fejlesztési irányelveit is, amelyekben a munka termelékenységének növelését, az intenzív fejlesz­tésre való következetes átté­rést, az élőmunka és a meg­levő berendezések jobb ki­használását, valamint a ter­melés műszaki színvonalának emelését jelölték meg legfon­tosabb feladatként. A közgyűlés a beszámolót, A könyvelés, a számviteli munka hú tükörképe a gaz­dálkodásnak. Sokszor leírt s hangoztatott vélemény ez. Ha azonban egészen őszinték aka­runk lenni — most csak me­zőgazdasági üzemeinkről, szö­vetkezeteinkről szólok —, ak­kor nem mindenütt és nem minden esetben volt ez így. Mert hallottam olyat, hogy a revíziós vizsgálat kiderítette: papíron, bizonylatokon más­félszer annyi kukoricát vetet­tek el, mint amennyi valójá­ban volt, meg 23 százalékkal »több« talajmunkát végeztek, mint amekkora az egész gaz­daság területe. Százak és ezrek mentek el így, és nem kell ahhoz ma­gyarázat, hová vezet, ha a ki­fizetett bér mögött ninci va­lós teljesítmény. Ezért érde­mel figyelmet a Pénzügymi­nisztériumnak az a rendelete, amely a tsz-ekben is előírja a bizonylati szabályzat, rendjé­nek elkészítését', illetve az ezt kiegészítő bizonylati album összeállítását. A dél-somogyi tsz-szövetségnél rövidesen a végére érnek ennek a mun­kának, mert természetes az, hogy a szövetkezetek többsé­ge — itt huszonnégy tsz — a szövetséghez fordult támoga­tásértt segítsenek e nagy kö­rültekintést s a továbbiakban vezérfonalat jelentő munká­nak elvégzésében. Nagyon szakmai, nagyon speciális terület ez, annyit azonban érdemes megjegyezni róla, hogy olyan módszert kö­vettek itt, ami országos szin­ten is elismerést váltott ki. Amellett ugyanis, hogy a hi­vatalos ügyrend szerint épí­tették fel a bizonylati sza­bályzatot, mindenegyes szö­vetkezetnél elemezték és al­kalmazták a helyileg kialakult szokásokat, gyakorlatot. Látszólag elvont, s egy ki­csit száraz dolog ez, mégis itt kezdődik a fegyelmezett, a pontos gazdálkodás. Ez a sza­bályzat, ez az album, amely rövidesen kikerül a szövetke­zetekbe, szavak nélkül is ar­ról beszél, hogy az áttekinthe­tő, jó gazdálkodáshoz nélkü­lözhetetlen a termelés es a számvitel szorosabb kapcsola­ta. A tükörkép csak úgy lehet hű. ha a munkacsapatveze­tőktől a főagronómusig min­den érdekelt nem papírmun­kának tekinti a bizonylatok gondos elkészítését, hanem szívügyének. Hogy ne fordul­jon elő: papíron többet vet­nek, mint kinn a határban. A közös vagyon, a közös érték védelmét szolgálja ez. S egy szövetkezetben ez alap­vető érdeke mindenkinek. V. M. Érdekes program a fiataloknak Filmvita, műsor, külföldi utazás A tikkasztó nyári hőségben — már tavasztól kezdve — te­repjárón vagy gyalog róják a vidéket a földmérők. Egyene­sen állnak a hosszú lécek, egy pillantás a műszerbe, s ada­tokkal telik a füzet Az adott terület aprólékos és pontos fel­mérése után készülhet a tér­kép. A nyári szünetben én is cipeltem a lécet. Tűző napsü­tésben, hirtelen jött záporban jártuk a Mecseket. S nem mertem lenézni, amíg fölfelé kapaszkodtam a magas gúla lépcsőfokain, de onnan fentről aztán lenyűgöző volt a lát­vány. A lankásabb Somógyban gú­la helyett háromszögelési pont is megteszi, a geodéták munká­ja azonban itt sem könnyebb. S komoly felkészülést, alapos tudást igényel ez a pálya. Mint az országban minde­nütt, a Somogy megyei Földhi­vatalnál is kevés a fiatal szak­ember. Ilyen körülmények kö­zött hogyan tevékenykedik a KISZ? — Nyáron szinte mindenki vidéken dolgozik. Még a mag­nóval, rádióval, zeneszekrény- nyel nagyszerűen felszerelt klubot sem tudjuk kihasznál­ni. Munkánk jellegéből követ­kezik, hogy nagy a széttagoló­dás. A sportban sok kudarcunk volt, még kispályás mérkőzés az irányelveket és a határoza- re sem tudtunk egy hattagú tot elfogadta, és megválasztó! ta az új, kilenc tagú vezető séget és a kilenc bizottság tagjait is. A KISZÖV elnöké­nek egyhangúlag ismét Biczó Pétert választották. csapatot kiállítani. Ezért in­kább az ünnepélyek, a kirán- iulások kapnak nálunk na­gyobb hangsúlyt. Vörös Márta KISZ-titkár a naplój iikat is elém teszi. A Május végére várják az újburgonyát (Tudósítónktól.) A megye legnagyobb burgo­nyatermelő tája a barcsi járás. Az idén 1149'vagon nagyüzemi termelésű és 78 vagon háztáji burgonya átadására kötött szerződést az értékesítő szö­vetkezeti vállalat itteni kiren­deltsége. A legnagyobb meny- nyiséget — a korábbi évekhez hasonlóan — a szuloki Petőfi Tsz adja, összesen 350 vagon­nal. 120 vagon körül szállít a vízvári, a homokszentgyörgyi és a kálmáncsai termelőszö­vetkezet. A korai burgonyát a szövet­kezeti vállalat főleg háztáji te­rületekről várja. A kis gazda­ságok időben csíráztatták ül­tették el második kenyerünket. A burgonya kijeit, és szépen fejlődik. Most esőt várnak a földek, és ha lesz, akkor min­den bizonnyal már május 25-e után kapható lesz — kisebb mennyiségben — az újburgo­nya. Június 5-e és 10-e között előreláthatóan már vagonos té­teleket szállíthatnak. Az első burgonya — több éves hagyo­mány ez — a babócsai háztáji­ból kerül a fogyasztókhoz. A szuloki kertekből 33,5 vagon mennyiséget várnak, a csoko- nyavisontaiak 5 vagonnal ígér­tek. A nagyüzemeknek is vannak korai, csíráztatott burgonya­tábláik. A tsz-ek közül Kál- máncsán, Szulokon és Babó- csán szedhetik a legnagyobb mennyiségű korai burgonyát. gazdag képanyag, a forgató- könyvnek is beillő műsorfüze­tek nagy aktivitásról tanúskod­nak. S ez nem korlátozódik csupán a rendezőkre: a dolgo­zók is szívesen elmennek a műsoros estekre és az ünne­pélyekre. — Elvünk, hogy a műsorok ne legyenek szokványosak, mert azt megunják a dolgo­zók. Igazuk van — mondja Vallató Géza kultúros a téma elevenébe vágva. — Abból keli kiindulni, hogy egy műsor mindenáron való megtartását akarjuk-e, vagy pedig azt, hogy színes, érdekes program­mal élményt adjunk az embe­reknek. Ez nem mindegy. Ak­kor már baj van, ha valaki csak azért megy el egy rendez­vényre, mert kötelező, mert il­lik. Ennek semmi értelme. .— Hogyan próbálják ezt el­kerülni? — A téli hónapokban szín­házbérletet szoktunk kiadni. Közös mozilátogatást szerve­zünk. A látott filmeket meg is szoktuk beszélni. Szép szám­mal vesznek részt dolgozóink a TIT irodalmi "szabadegyete­mén. Rengeteg programot, le­hetőséget tud nyújtani a TIT. és ezeket érdemes kihasználni. Szűkebb körben, a munkahe­lyünkön pedig igyekszünk mindenkit bevonni a rendezés­be. Mindenkinek van valarn feladata, így senki sem marad csupán a dolgok szemlélője. Mint Vörös Márta mondta: nyáron uborkaszezon van a KISZ-életben. Vállalati szinter viszont ekkor sincs pangás. 'Ezt elsősorban kirándulások, üdültetések szervezésével érik. el. — Részt veszünk az IBUS' és az Expressz által szervezet utakon. A vállalat ezerforinte vagy teljes hozzájárulásávr külföldre mehetnek a dolgozói Elsősorban a Szovjetunióba é az NDK-ba. Sajnos, sok lehe tőség kihasználatlan marad, mert a szülők nem engedik el a lányokat. A térképfelújítások, a föld­nyilvántartási munkák, a föld­mérés nagy precizitást igé­nyelnek. Megfeszített iramban kell dolgozniuk, s ha valaki le­marad a munkában, akkor se­gítenek neki. És ez az a pont, ahol lemérhető a közösség ere­je, az összetartás. Ennek pedig alapja az együtt eltöltött órák, a közösen szervezett progra­mok értéke és súlyossága. Aranyos Margit somogyi htépiap ’ Péntek, 19TL május 2L

Next

/
Thumbnails
Contents