Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-18 / 114. szám

MA! KOMMENTÁRUNK Fonott áruk exportra Zömében nők fonják a hán­tolt és hasított fűzfavesszőt, hagyományos formájú kerti garnitúrákká, ötletes virágtar­tókká, tükörkertekké és gyer­mekasztalkákká alakítva a hajlékony anyagot. Fonással és vesszőkikészítéssel negyvenhat ember foglalkozik a Dél-bala­toni Háziipari Szövetkezet fűz­favesszőfonó, vagy ahogy mondják: kosarasrészlegében. Amit végeznek, aligha lehetne gépesíteni, ez kétkezi munkát igényel. S mégis, mint Tóth György főkönyvelő és Kolum­ban Géza részlegvezető el­mondta, az évi termelési érték eléri, sőt talán meg is haladja majd a kilencmillió forintot. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a munka elsősorban a ta­vaszi és a nyár eleji hónapok­ban a legnagyobb', s hogy egy- egy termék árát nem ezresek­ben mérik, akkor könnyen el- képzélhető, hogy mennyit kell dolgoznia annak az ötvennyolc embernek, aki többségében közvetlenül, részben pedig közvetve készíti a termékeket. S a termelés mellett javító­szolgáltató munkát is végez­nek. Termékeik keresettek szinte egész Európában. Fonyódi rész­legük gyermekbútort készített svéd exportra, ezenkívül Fran­ciaországban, Ausztriában, Olaszországban és Finnország­ban is kedvelik a különböző függő virágtartókat és az egyéb cikkeket. Iparszerüen — de hogyan?! fl pedagógusuk és a tsz-ek Szóvá kell tenni. Ezt kí­vánja az ember lelkiismerete és azok az emberek, akik egy kicsit becsapva érzik magu­kat. A megjegyzés, melyet egyik járási irányítónak mond­tak, egy kicsit keserű szájíz­zel, ha nem is szó szerint, így hangzott: »■Emlékszünk ám arra, mit ígértek, miről volt szó, amikor megszavaztuk a sertéstelep építését. Hogy könnyebb lesz a munka, kedvezőbbek lesz­nek a munkafeltételek, olyan lesz ez az egész, mint egy ipari üzem... Aztán tessék. Tán még nehezebb így, mint a régi módon.« A tények könyörtelenek. A megjegyzésben sok igazság van. Mert benépesített a kam- lósdi sertéstelep, lassan elké­szül a háromfai is, de ez a készenlét csak félmegoldásnak tekinthető. Minden modern, minden korszerű, csupán egy — de nagyon lényeges — »láncszem« hiányzik: az ete­tési technológia. Ezért aztán, akik itt dolgoznak, a hagyo­mányos módon kénytelenek etetni, azaz még rosszabb kö­rülmények között, mert a kor­szerű épületben nehéz a régi vödrös, kocsis, vályús mód­szer. A mezőgazdaság iparosodá­mondások keletkeznek. Nem a szövetkezet, nem a fölöttes irányítók hibájából, mulasztá­sából. Csak azért, mert aki eredetileg vállalkozott a gyár­tására, az visszamondta. Azok, akik a telepeken verítékezve, nehéz körülmények között dol­goznak, talán sejtik, de ponto­san nem is tudják, mennyi utánjárás, mennyi tárgyalás, mennyi kérés, vita, tanácsko­zás vezetett odáig, hogy vég­re van vállalkozó; a Kecske­méti Gépjavító Vállalat. Nálunk, Somogybán jelen­leg két szövetkezet érdekelt nagyon sürgősen a technológia elkészítésében — de az or­szágban összesen 23 ilyen gaz­daság van! Ügy szokták mon­dani, mindenkinek a maga ba­ja a legnagyobb. S ebben tu­lajdonképpen sok igazság van. A tárgyalások, a ta­nácskozások sora még nem ért véget. Mert jó lenne, 'ha nem késő őszre, hanem korábban elkészülne ez a nagyon várt etetési technológia! Hogy szűn­ne meg végre ez a sajnálatos ellentmondás. Hogy az ipar­szerű sertéstelep valóban iparszerüen üzemelhessen! V. M. Gyakran esik szó különbö­ző szociográfiai írásokban, újságcikkekben, testületi ülé­seken a falusi termelőrétegek és az értelmiség kapcsolatá­ról. Ezen belül arról, hogy a pedagógusok, orvosok, egyéb diplomások nem vesznek részt felkészültségüknek, társadal­mi helyzetüknek megfelelő akitivitással községük gazda­sági fellendítésének elősegíté­sében. Többen kívülről szem­lélik a helyi tsz erőfeszíté­seit, vezetőinek küszködé­seit. Néhol pedig, ahol meg­próbálnak őszinte igénnyel beleszólni a gazdálkodás dol­gaiba, elzárkózásra találnak. A negatív megállapítások­tól, többször hangoztatott ta­pasztalatoktól eltérően jól­eső érzéssel hallgattam a vé­sel tsz elnökének felszóla­lását a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén. A' két év­vel ezelőtt egyesült gazdaság vezetője örömmel számolt be arról, hogy a csatlakozó Ne- mesdéd pedagógusai milyen felelősséggel, aggódó féltéssel kísérik figyelemmel a tsz gazdálkodását, útkeresését, tagságának munkáját, maga­tartását. Ismerem az említett község értelmiségét, az egyesülésben játszott szerepét. Jól tudom, hogy az elnök által példaként állított felelősség nemcsak passzív szemlélődésben, a pálya széléről való »bekiabá­lásokban« nyilvánult meg, hanem a tények és összefüg­gések ismeretéből kiinduló szenvedélyes vitákban, javas­latok, ötletek kidolgozásában, majd aMiibák rendszeres szó­vá tételében. Arra is emlék­szem, hogy lokálpatriotizmus­tól fűtve néha romantikus nézetekre ragadtatták magu­kat. De mindig a közösség érdekét tartották szem előtt, és amikor látták, hogy pél­dául a gazdasági egyesülés minden törés nélkül szolgálja a falu emelkedését, ennek szellemében álltak a tsz ve­zetősége mellé. Es az elnök ma is igényli a véleményü­ket. Nemegyszer hajnalig tartó, szenvedélyes vitákban tárgyalják meg a gazdálko­dás gondjait, azt, hogyan segíthetnének a művelődés, a felvilágosító tevékenység, a termelési ösztönzők felhasz­nálásával az emberek közös­ségi gondolkodásának fejlesz­tésében. De azt is — hiszen az érdekek azonosak —, mi­lyen támogatást adhat a gaz­dasági vezetés a lakosság mű­velődéséhez, a sportmozgalom fellendítéséhez, a község ál­talános fejlesztéséhez. Azonos gondok, megegyező törekvések hozzák össze gya­kori beszélgetésre a gazda­sági és a szellemi élet veze­tőit Nemesdéden. Érdemes az ilyen példát is szóvá ten­ni a számos negatív tapaszta­lat mellett. P. E. sáról, iparszerű telepek kiala­kulásáról beszélünk. Teszünk, dolgozunk, fáradozunk érte, s közben ilyen furcsa ellent­Felsőbb osztályba léptek Intézkedési program a nők helyzetének javítására szeresére, a főzelékféléké öt- hogy a drága automata mo- szörösére növekszik. A gaszt­A Belkereskedelmi Minisz­térium a nők élet- és munka- körülményeinek javítása ér­dekében széles körű intézke­dési programot dolgozott ki. A minisztérium egyebek kö­zött szükségesnek tartja és elősegíti az önkiszolgálás szé­lesebb körű elterjesztését, s számítások szerint 1975-ig a jelenlegi 6300 helyett legalább 8000 üzletben lesz önkiszolgá­lás. Elterjesztése meggyorsít­ható a zöldség-, gyümölcs-, a tej- és tejtermékboltokban is, mert ezeknek a cikkeknek a csomagolása az utóbbi évek­ben erőteljesen fejlődött A húsellátástól függően mind szélesebb körben kell bevezet­ni a tőkehús és egyes húské­szítmények önkiszolgáló el­adását. A tervidőszakban a forgalomba kerülő liszt 93— 95 százalékát, a cukor 70, a rizs 80, a zsír 50 százalékát az ipar előre csomagolja. Bur­gonyából, zöldségből és gyü­mölcsből a jelenleginek ötszö­rösét 12 000—15 000 vagonnyit csomagolnak. A tervidőszak­ban három-négy nagyobb vá­rosban épülő hűtő-tároló rak­tárból nagyrészt már csoma­golva kerül az áru a zöldség- gyümölcsboltokba. A minisz- 'térium állásfoglalásában fel­hívja a vállalatokat, hogy ve­vőszolgálat szervezésével és a tartós fogyasztási cikkek elő­jegyzésével könnyítsék meg a vásárlásokat. A tervidőszak végére vala­mennyi üzletben biztosítani kell az áruk rendeltetésszerű használatához szükséges, ja­vító szolgáltatásokat. Előzete­sen egyeztették az élelmiszer- iparral a várható igényeket, s eszerint a tervidőszak végére 40 százalékkal, 15,8 kilo­grammról 21—22 kilogramm­ra nő az egy főre jutó kon- zervforgalom. A gyorsfagyasz­tott félkész és készételek fo­gyasztása háromszorosára, a mélyhűtött gyümölcsöké négy­rofol ételeket előállító üzem jelenlegi napi nyolcezer ada­gos kapacitását 20 000 adagra, a darabolt és csomagolt ba­romfi mennyiségét pedig két és félszeresére növelik. A program előírja, hogy a terv­időszakban 2600 faluban és községben, ahol jelenleg csak nvers tej kapható, pasztőrö­zött tejet és tejterméket is árusítsanak, 100 helységben — ahol az ország iskolásainak fele tanul — gondoskodni kell az iskolatej-ellátásról. A kereskedelmi vállalatok­nak gondoskodniuk kell ele­gendő elektromos háztartási készülékről A minisztérium a társtárcákkal együttműköd­ve szorgalmazza új háztartási gépek — mosogatógép, elekt­romos ruhaszárító, gőz-, pára- és gázelszívő berendezés — gyártását. A dolgozók rendszeres napi étkezését ellátó éttermek ka­pacitásának bővítésére a fő­városban és a megyeszékhe­lyeken 25 nagyobb önkiszol­gáló étterem építéséhez köz­ponti támogatást nyújt a mi­nisztérium. Elősegíti a nem napközis iskolások ebédelte­tésének megoldását is. Szük­ségesnek tartja a miniszté­rium, hogy a vendéglátó vál­lalatok az éttermekben, a bisztrókban és az utcai bejá­rattal rendelkező üzemi étter­mekben vezessék be a vacso­raszolgáltatást A háztartási munka megkönnyítésére egye­beit között 50 százalékkal nö­velik a szintetikus mosó-, mo­sogató-, áztatószerék forgal­mát, s gondoskodnak arról, hogy az automata mosógépek elterjedésével párhuzamosan rendelkezésre álljon az ezek­hez szükséges mosópor. A tervidőszak végére szeretnék elérni, hogy 100 családra 78 mosógép és 39 centrifuga jus­son.» A minisztérium meg­vizsgálja annak lehetőségét, sógépeket is lehessen részletre kapni. A mosástól kímélik meg a dolgozó nőket a tex­tilpótló háztartási papíráruk. A tervek szerint 50—60 szá­zalékkal növelik a papírzseb­kendők, papír kéztörlők és konyhatörlők forgalmát. A minisztérium felhívta a vállalatokat, hogy az intézke­dési program irányelvei alap­ján készítsenek részletes ter­vet a negyedik ötéves terv­ben végrehajtandó feladatok­ra. A vállalatok értékelése során, a kereskedelmi szer­vek, a vállalatok -vezetőinek erkölcsi és anyagi elismerésé­nél figyelembe veszik, hogy milyen eredményeket értek el a nők helyzetének megja­vítására hozott kormányhatá­rozat végrehajtásában. z igazgató felvázolta előttem, milyen lesz a gyár öt év múlva. Mo­dem, széllős, világos nagy­csarnok épül, központi kazán­ház és anyagtároló. A gyár­telepet pedig tetszetős kül­sejű háromszintes épület ko­ronázza majd, ahol az irodák és a szociális helyiségek kap­nak helyet. S az építésnél is fontosabb, hogy a műhelyek­be mind nagy fordulatszámú automaták, igen finom mun­kát végző precíziós gépek ke­rülnék. A beruházásokra szánt 85 millió forintból csak hu­szonnyolcat emésztenek fel az építkezések, a többit a beren­dezések vásárlására fordítják. Ezzel a gyár a legfelsőbb osztályba lép. A följebb so­rolás biztosítéka, hogy az in­dulás előtt eltelt egy év alatt tökéletesen sikerült a terme­lést megszervezni, s az új munkát megszokni, elsajátíta­ni. Az átmeneti időszak 1970- ben lezárult. Nagyatádon ugyanis csak a múlt évben állították fel a bejáratnál a »cégjelző« táb­lát, s egy éve és néhány hó­napja még gépek, traktorok, kombájnok állomásoztak itt javításra várva. Franciakulcs, fúrógép, csavaxkulcs-kollékció lapult a hibás alkatrészeket reparálók kezében. Más egyéb szinte alig. A legfinomabb mértékegység a milliméter volt. A múlt évben aztán bonyo­lult gépek sora érkezett, hal­latlan finom bemérést és ki­munkálást igénylő termékeket ontva. Fúrótokmányok készül­tek, igen aprólékos kidolgozá­sú szerszámelemek, szoktalan méretű kávéfőzők. A gépállo­más (1968—69-ben gépjavító) munkásai maradtak, de még nekik, a képzett szakembe­reknek sem volt könnyű a magasabb színvonalú, korsze­rű termékeket elkészíteni. Egészen mást követelt az új munka, gyökeresen eltérőt a csaknem két évtizede megszo­kottól. Nagyobb figyelmet, fo­kozottabb hozzáértést és egyenletesebb, de mégis in­tenzívebb tempót. Hát még azoknak, akik egészen más munkaterületről jöttek ide dolgozni. Közöttük szép szám­mal akadtak, akiknek a mun­kakönyvében jószerével meg sem száradt még a tinta. S a munkapadok mellett, ahol eddig szinte kizárólag férfiak dolgoztak, most nők is helyet kaptak (az összes foglalkozta­tott egyharmada a »szebbik nem« képviselője). A felvétel­nél nem volt megkülönböz­tetés. A gyári központ harmincöt munkást rendelt a fővárosba — tanulni. Négy hónapig dol­goztak ott, igyekeztek elsajá­títani az új munka minden csínját-bínját, minden fázisát. Májusban tértek vissza, s nemcsak számottevően gyara­podott szaktudásukkal, hanem gépekkel is gazdagabb lett a gyár: azokat a berendezéseket is ide szállították, amelyeken a harmincöt ember négy hó­napig tanult. Az igazgató, Duics János, nem győzi hangsúlyozni a bu­dapesti központ segítőkészsé­gét. — A főváros messze van — mondja —, de ennek idáig semmiféle hátrányát nem éreztük. S lehet, hogy éppen a nem lebecsülendő távolság miatt. A Danuviának a nagy­atádi az első vidéki gyára, tehát a központ is eddig még járatlan utakat tapos. Való­színűleg ez indokolja a gon aosságot, amellyel az új gyár születésénél ■ »bábáskodtak-«. A vezérigazgató heteket töltött lenit, a főmérnök hónapokat. Budapesten nagyon nehéz lenne a további fejlődést biz­tosítani, vállalatok egész sora foglalkoztat vasipari szak munkásokat, Nagyatádon vi­szont senki, az Ötvöskónyi úi mentén létesült gyáron kívül Jelenleg 211 munkás dolgo Zik a gyárban. Jelentős há­nyaduk szakmunkás (70). 20 technikus és három mérnök irányítja a gyár mindennapos életét. S még egy számad a . mely talán a legtöbbet mon Nyolcvanhárom ipari tanult foglalkoztatnak, számuk azon ban a következő évben száz­húszra nő. A gyár nemcsak szervezetileg és profiljában ifjú, hanem az itt dolgozó't életkorát tekintve is. (60—P "> százalékuk harminc éven alv li.) E gy év egy gyár életéi, szokványos mérték!-: mérve nem jelent s kát. Megváltozik azonban kép, ha egy alakuló, szervező­dő, újat teremtő egységr" van szó. Ilyenkor az egy é" nyi terminus mérföldkor számít. A kors—ű, egész: ges, tartalmas.? bb munka mérföldköve lesz. Csupor Tibor Vegyszerezik a kukoricaföldeket Az attalai Vörös Csillag Tsz-ben 650 hold kukoricaföldből 500 holdat vegyszerez a tsz sa­ját növényvédő brigádja. SOMOGTINfPltP Kedd, 1971. május 18. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents