Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-16 / 113. szám

MAGASLESEN

— Van-e holt idény a vadászatban?

— Ha kizárólag a puska használatára gondol, akkor talán igennel lehet válaszolni, de egyébként január elsejétől Szilveszter napjáig tart a vadászidény. Ha a naptárban megnézi a tilalmi időket, akkor valóban van szünete, szabadsága a vadőrnek, vadásznak és a vadnak is, bár a mi felfogásunk szerint a vadászat ösz- szetett fogalom, s nemcsak abból áll, hogy puskavégre kapjuk a vadat.

Valahogy így kezdődött a beszélgetés Galamb Gáborral, a Lábodi Állami Gazdaság fővadászával, amikor egy szíves meghívásnak eleget téve a rezervátum nagy- salléri kastélyában adtunk egymásnak randevút.

A kastély a tölgyfák övezete tisztás közepén* a lebukó napfénybe hunyorgó ablakaival, kandallós nagytermével, fürdőszobás, hideg-melegvizes vendégszobáival a rengeteg közepében a civilizációt képviseli. Hja, az erdőben is haladni kell a korral, a gépkocsiknak jó út kell nemcsak a házig, hanem a les- helyékig is, és a külföldi vendégvadász igénye legalább addig terjed, hogy a cserkészés után meleg vízzel tusoljon.

Ezen a hétköznapi délutánon hiányoztak a külföldi vendégek — a vaddisznón kívül minden más vadra tilalom volt —, korán is érkeztünk, a mire vendéglátónk visszaérkezett egy vadkárbecslésről, a kastély minden zegét-zugát megnéztük.

A lábodi rezervátumban muflon és túzok kivételével a hazánkban honos valamennyi vad megtalálható és lőhető. Hírnevét nem egyik napról a másikra szerezte, mert amíg 1962-ben mindössze 60—80 vendég fordult meg náluk, addig tavaly U00 külföldi vendégnapot könyveltek el. Az állami gazdaságban külön ág a vadgazdálkodás.

— Ennél a szónál álljunk meg egy pillanatra. Mit jelent a vadgazdálkodás?

— A vad tenyésztését, tartását, etetését, óvását és természetesen vadászatát is. Ezt nevezzük szakmai oldalnak, de nem maradhat el az üzleti sem, hiszen nem titok, hogy értékes valutaforrás.

— Hányán foglalkoznak itt a gazdaságban vadgazdálkodással?

— Két fővadász (mindketten diplomás vadászok) tizenöt védkerületvezető, hivatásos vadász, valamint tizennégy fizikai dolgozó és négy tanuló.

— Mi a dolga a hivatásos vadásznak azon kívül, hogy puskával a hátán sétál az

erdőben?

— Remélem, hogy sikerül kiá,. .zúdítanom, mert a hivatásos vadász nemcsak sétál az erdőben, hanem úgy kell látnia, hogy a körzetének szinte valamennyi vadját ismerje. Tudnia kell, merre járnak, milyenek a szokásaik, milyen a trófeájuk vagy prémjük, tisztában kell lennie értékükkel. Az, hogy valaki mennyire ismeri a területét, a fizetéséből is kitűnik.

— Csak nem premizálják a vadászokat?

— Dehogynem. Elmondok egy példát. A hivatásos vadász a nagyvad lelövetésében is érdekelt. Ha az elejtett állat trófeája arany-, ezüstvagy bronzérmes, akkor jutalmat kap érte, de csak akkor, ha a kilövés helyes volt. Tehát a »-nagybika puff!« rendszernek egyszer s mindenkorra vége. Ha helytelenül lövetett ki egy szarvasbikát, nagyon megbánja a pénztárcája. De az a javaslatom, hogy lassan szedelőz- ködjenek, mert fél hét elmúlt, s elkésik a disznókat

— Bemutatom kísérőjüket Jakab Istvánt, aki nemcsak arról híres, hogy jó vadász, hanem kiváló nyomkereső is. Didó kutyája Európa-hírű.

Középmagas, szúrós tekintetű, barna hajú fiatalember

nyújtja a kezét, s amikor kilépünk a kastélyból, meghív bennünket »kutyanézőbe«.

Didó ragyogó felépítésű, törzskönyvezett hannoveri véreb. 1969-ben és 1970-ben országos, majd valóban európai elismerést szerzett. Becses neje, Linda, valamivel kisebb képességű, de azért őt is jegyzik a nyomkeresők piacán.

Beülünk a GAZ-ba, s az erdei utakon irány a magasles. Pista térdén ott nyugszik a 7,64-es Mannlicher— Schönauer, a távcsöves golyóspuska. Egy kisebb vagyon.

A kocsiban beszélgetünk.

— Hallottuk, hogy nemzetközi versenyt nyert Didóval Hannoverben.

— Úgy nyertünk, hogy az első díjat nem adták ki, így a másodikat kaptam meg Fiatal szarvastehenet sebeztek meg, s a kutyának a vércsapán kellett először fölfedeznie, majd megtalálnia a vadat. Mérges is voltam egy kicsit, mert annyit loholtunk a pokoli terepen, hogy na, de Didó nem hagyott cserben, s annak rendje és módja szerint végezte munkáját. Ha egy öreg tehenet lőnek meg, akkor sokkal könnyebb lett volna a dolgunk, mert a rutinos állat megáll a kutya láttán, a fiatal viszont futott, mint a bolond...

— Itthon is sokat dolgozik a kutyával?

— Hogyne, de nemcsak a gazdaság területén, hanem bárhol, ahová hívnak.

Nagy rét szélén vezet az út, innen gyalog sétálunk a magasleshez, melyet egy vágással szemben állítottak fel. Pista csendre Int, majd az órájára pillantva elkárom- kod ja magát M’ndjárt hét óra, s ha a disznók már kint vannak az erdőszéli kukoricán akkor úgy elriasztjuk őket, hogy ma már nem térnek vissza.

Óvatosan lépkedünk, dga

rettafüsttel ellenőrizzük a szélirányt. Jó, mehetünk nyuA békéért itt most sokat teszünk

godtan. Sikerül zaj nélkül felmászni a magaslesre. Tiszta az ég, jól látni a tőlünK légvonalban hatvan-hetven méterre lévő vágás szájához.

Hátunk mögött nagy parádéval fácánkakas gallyaz fel a fára, majd a fák fölöt' vadrécék húznak. Pezsgősüveg formájú testüket sóvárogva kísérjük. A vadkacsa- vadászat az egyik legszebb és legizgalmasabb sport.

— Na, most már tényleg csend — parancsol kísérőm, majd balra mutat —: ott

vannak bent a disznók, arra figyeljen.

Kezembe veszem a puskát, próbálgatom a céltávcsövet A hajszálkereszt pontosan fedi a kiszemelt zsorobékot.

Izgatott vagyok. Igaz, hogy a puska jó, a távolság nem nagy, a világítás is megfele lő, de lőni is tudni kell. Pontosan vállapon kell eltalálni a disznót, a vadnak akkor adja meg a vadász a tiszteletet, ha nem engedi kínlódni.

Fél nyolc, sötétedni kezd. A távcsőben még valamit látok, a korábban megcélzott zsombékot még mindig fölfedezem, de az erdő árnyékában már nem tudom kivenni a tuskókat. Itt ma már nem lövünk disznót

Háromnegyed nyolc után kászálódunk le — persze megint csendben — a magaslesről. A kocsit az úton várjuk.

Társaim három nyulat láttak és egy szarvastehenet majd szolidaritást vállalnak velünk, s együtt szidjuk a motorost, aki elriasztotta a disznókat.

A kastélynál Gábornak beszámolunk balszerencsés vadászatunkról, egy később meglövendő vaddisznó egészségére koccintunk, s búcsút veszünk vendéglátóinktól.

Vannak események, amelyek akkor jelentenek igazán nagy élményt, ha nem teljesednek be. így vagyok én is azzal a kora estével, melyet a kastély agancscsillárja alatt és a magaslesen töl*öttem.

Saly Géza

Kék és nemzetiszínű zászlódíszben a főváros. Kék drapériás az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Háza, a Béke-világtanács közgyűlésének színhelye. A transzparenseken magyar, francia, angol, orosz és német nyelvű köszöntő.

Az emelvényről üdvözlő szavak hangzanak. A delegátusok országok, államfők, miniszter- Inökök üzenetét hozták, s tolmácsolják sok nyelven, a sok nyelvű, de egy akaratú közgyűlésnek.

Szép fehér ha’jú asszony. Indiai. Azt mondja: hisszük, reméljük, valljuk: a béke győzedelmeskedik a háború felett. A chilei küldött megújuló országa nevében mondja szavait. Hosszan tartó taps fogadja a szovjet delegátust. A mikrofonnál Vietnam, az1 NDK, Bolívia küldöttei.

A . szünetekben kavarog, íramlik, hullámzik a tömeg. 3árga, fekete, fehér, rézbőrű emberek. Ünnepélyes sötét ruhába öltözöttek. Csak néhá- nyan öltöttek kaftánt, színes népi viseletét. S a barna padsorokban hogy él, hogy világít az a néhány fehér turbán, az a néhány harsány, egzotikus öltözék. Pillanatok alatt a fotósok kedvence lett a sárga- oiros ruhás mongol küldött. Szívderítőén szép a barna köntösű, nagy hajú indonéz asz- szony. Kecses járású, légies japán nő — természetesen cseresznyevirágos, krizantémos kimonóban. Arannyal, ezüsttel átszőtt sárga-fekete kaftánban marokkói fiatalember. Vállra vetett fehér-zöld palástban, ágő vörös köntösben két délafrikai.

Barátok, ismerősök ölelkezne)! össze. »Emlékszik, találkoztunk már Moszkvában, Helsinkiben.-« Űj'ismeretségek születnek. Nevet, telefonszámot cserélnek. »Ha legközelebb Párizsban jár...-«

A fekete bőrű, fekete hajú szudáni küldöttről kiderült — néhány éve még újságíró volt. Azt mondta, írjam meg: hisz a szó erejében. Hogy a békéért így, itt most sokat teszünk.

Szimpatikus, kedves moso- lyú fiatalember a Málta-szigetéről való. A kabátján hipnijel- vényt visel. A jelvényen k" szó: Szabadságot Angélának!

A népes argentin delegáci ó egész padsort megtölt. Orszá gukról mesélnek. S dicsérik e budapesti szervezést. A közgyűlés azt példázza, az emberek a világ mindén táján békét akarnak.

Kanadai férfi, kezében fü zetl3ppal tanácstalanul járkál. Rendezőt, tolmácsot keres, aki segítségére lehet. A füzetlapon e— vietnami név. A bátyja barátja. A lelkére kötötte, ke- assse meg. Nem sokkal később .atom, amint a jól megtermett kanadai hosszasan magához jlel egy karcsú, alacsony nö~ ,-ésű, sárga bőrű, fiatal legényt.

Prágai tanító alkalmi tolmácsnak szegődik az angol fiatalasszony és az öreg örmény közé. Fehér szakállas pap társalog az arab békeharcossal. Iszperantisták üdvözlik egy- nást. S mind gyakrabban halom angolul, spanyolul, oroszul s franciául ezt a szót: béke.

K. M.

A hét rövidfiJmje

Halálnak halálával halsz

Jancsó Miklós és Moldován Domonkos neve most együtt került föl a moziműsor plakátjára. Az Égi bárány kísérőfilmjeként mutatják be holnaptól Kaposváron a Vörös Csillag Filmszínházban a Kodály Zoltán emlékére készített Halálnak halálával halsz című kisfilmet. A mi érdeklődésünkre különösképpen is rászolgál a film: egy részét Csö- kölyben forgatta az alkotó. A fehérgyász nemcsak tétele lett a kisfilmnek, hanem — úgy érzem — a legsikerültebb művészi része is.

Moldován Domonkos olyan

alkotást készített, melyet talán legtöbben a néprajzi tárgyú szakfilmek kategóriájába soKÖZELMŰLTUNK és közeljövőnk. Számokban, képekben, grafikonokon. Magyarország helye, szerepe a világban. Gazdasági életünk, termelési eredményeink és perspektíváink.

Életünk — utunk. Hazánk az utóbbi tíz esztendőben. A szocializmus alapjainak lerakásától napjainkig, és holnapig, a negyedik ötéves terv végéig.

Társadalmi fejlődésnük illusztrálásául néhány adat: országunkban minden harmadik ember érettségizett. Ifjúságunk helyzete: tanuló, dolgozó, szórakozó fiatalok. És egy karikatúra, hogy fiataljaink olykor szinte páholyban érezhetik magukat.

Államunk a népi demokrácia állama. Kép az országgyűlésÉletünk — utunk

ről és a legújabb számok parlamentünk összetételéről. A most választott képviselők műveltségi, korosztálybeli és nemek szerinti megoszlásáról. Néhány villanásnyi kép állam- hatalmunk és biztonsági szerveink áldozatos munkájáról.

Szocialista népgazdaság építése. Népgazdaságunk eredményei a harmadik ötéves tervben. Negyedik ötéves tervünk fejlesztési programja, piros— kék vonalas táblázat a reáljövedelmek alakulásáról. Táblák villogó térképek nemzetközi kapcsolataink alakulásáról. Piros—zöld—kék lámpácskák

gyúlnak fel öt világrész térképén, diplomáciai, kulturális és pártkapcsolatainkat illusztrálva. Egy másikon a felvillanó fénypontok jelzik: 1970-ben

134 országiba exportáltunk.

Hogyan alakult életszínvonalunk? — erre is ábrák, grafikonok sora ad feleletet. S a tények. Magyarországon ma minden hetedik ember nyugdíjas. Minden harmadik család részesül családi pótlékban. S minden ötödik csecsemő közül hármat gyermekgondozási segélyben részesülő anyja nevel.

Az épülő Vár, modern lakótelepek, szállodák, középületek fotói illusztrálják, hogyan épül és szépül a főváros és az ország Budapesttől Tatabányáig, Szegedtől Székesfehérvárig.

A tudomány, a közoktatás, a közművelődés. Üj iskolák, kutatóintézetek. Könyvkiadásunk és színházaink adatai. Közép- és felsőfokú oktatásunk. Kulturális és művészeti életünk eredményeinek alakulása.

Külpolitikánk, nemzetköz'

kapcsolataink. Hazánk részvétele, szerepe a KGST-ben. Érzékletes tabló illusztrálja szolidaritásunkat a világ békéér, küzdő népeivel. Egy másik azt elítéljük az amerikaiak vietnami agresszióját.

ÉLETÜNK — UTUNK 188

kép, sok száz adattal, ábrával, grafikonnal — mindez a szemléltető agitáció iskolapéldája Az MSZMP KB Agitációs ét Propaganda Osztályának kiál lítása, a Szépművészei Múzeumban, majd ezt követően vidéki nagyvárosainkban.

rolnának. Mondván, hogy ma már ez tudomány, az foglakozik vele. Az is. Mert valójában olyan értékekről van szó, amelyeket nem szabad elhagyni veszni, meg kell tudni menteni az utókor számára — örök emlékeztetőnek. De Moldován cisfilmjét csak módszerében illetheti a tudományos jelző, mert végül is a Halálnak halálával halsz művészi munka. Ha úgy tetszik vallomás olyan amberekről, akik még itt élnek közöttünk, akik őriznek és akikkel véglegesen eltemetünk valamit magunkból.

Az ízes régi magyar nyelvet. (Csoda, hogy ilyen tisztán föllelhették az egyik legősibb irodalmi emlékünket, a Halotti beszédet.)

A ma már folklorisztikus érdekességnek számító népviseletet. (Megcsodálni való a csö- kölyi asszonyok fehér gyászruhája.)

A film a természettel egy gyökerű embert mutat be, az ő szokásainak állít emléket. Elmondja, hogy életük rendje a nász és a gyász, az ember természetes története. És ebben benne van az örök emberi újjászületés is.

Azért is örülök Moldován Domonkos munkájának, mert felhívja a figyelmet egy véglegesen elköszönő emberközös- 3égre, generációra. Dokumentumképei a nézőben olyan képzetet is kelthetnek, hogy a 'ilmben szereplő idős asszonyok, férfiak részesei a mai világ változásainak, s odavetít a vászon mellé fantáziánk egy tízemeletes épületet, egy autósztrádát, melyen korunkra jellemző sebességgel robognak a gépkocsik... Így kerek a Halálnak halálával halsz című kisfiún.

H. B,

Az ötszáz éves Erasmus

A Béke-világtanács most folyó közgyűlésének alkalmából sokat beszélnek róla és csaknem ötszáz évvel ezelőtt írt nemes békeeszméiről, gondolatairól.

Békeszózataiból, írott beszédeiből (A béke panasza, Beszéd a békéről, Édes a háború izoknak, akik nem ismerik) az emberi nem békevágya árad már évszázadokkal ezelőtt Felhívásait az egyházi és vilá gi nagyhatalom képviselőihez intézi, akik szerinte sokszor »nem a közönséges jóra, hanem a maguk hasznukra néznek-«. A háborúról azt írja: hogy »az az óriási világtenger, melyben Összefolyik minden földi baj és nyomorúság, elsorvad a virágzó élet, elpusztul minden, aminek az ember megvetette alapát... Nagyobb szerencsétlenség a háborúnál tincs ... Nincs olyan igazságtalan békés megoldás, amely nem érne többet a legméltá- nyosabb háborúnál«.

Dicséri a béke áldásait és azokat, akik egy igazságosabb társadalmi berendezkedésért küzdenek, egy tisztu’.tab’o emberi élet elkövetkezés Vi fáradoznak. Írásai milliók lelkét gazdagították, termékenyítették meg. Ahogy neve fél évezreden át tisztán, fényesen megmaradt; alkotásai, életműve továbbra is világítani fognak az idő ködbevesző távlatában.

Cy. Z,

SOMOGYI NÉPLAP Vasira»*, 1971. anájiu 1«.

5