Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-15 / 112. szám
Röpülj páva-kor adás Somogyből 1Arany, ezüst Artemis Három nap, Ha egy több napos tvfelvétel kellős közepébe csöppen az ember, akárcsak egy méhkasba települne. A hasonT latban még az is egyező, hogy látszólag itt ds mindenki Összevissza szaladgál. Persze csak látszólag; valójában nagyon is szervezetten, egyetlen céltól vezérelve: jó műsor szülessen. A Munkácsy gimnazisták nemigen ismertek volna az aulájukra a héten. A padlózatot kábelek borították, időnként a három kamerából egyet át-át- vezettek »a színen«. A bejárattal szemben a zenekar várt vezényszóra, másutt a díszleteket igazgatták. A karzaton is lámpák: izzasztóan pásztázták a nyüzsgő tömeget. Mígnem a zűrzavarban megszólalt az »■úr« hangja, vagyis a rendezőé, hangszóróból mennydörögve: »Csendet kérünk és fegyelmet, indítunk«. És megkezdődött riemegyeszer, de tíznél is többször a próbafelvétel. Hol az énekesek késtek egy-két pillanatot, hol a műsort színesítő anekdota nyúlt hossizabbra, és még sorolhatnánk. Csoda-e, ha az egyik szereplő odasomfor- dált ismerőséhez és fülébe súgta: hallod-e, kutya egy munka ez, inkább tíz sor répa a háztájiban! A több mint száztagú szereplőgárdának szokatlan volt ez az állandó készenlét, a mosolyogva újraismétlés. A hatvantagú stáb viszont hozzáedződött már az iramhoz. Most legutóbb is szinte három nap, három éjjel egyvégtében a somogyi pávakörösökről folyt a szó. Egyébként másfél éve őket hívják úgy: röpülj pávák. Azóta forgatják ugyanis változatlan összetételben és nagy ügyszeretettel a Röpülj pára-sorozat felvételeit. Balázs András, a műsorok rendezője, Baross Gábor zenei vezetője, Lengyelfy Miklós pedig a szerkesztője. A vezetőoperatőr Novákovics András, a gyártásvezető: Müller György, ök nem látszanak a műsorokban. Éppen ezért lestük meg, hogyan is kerekedik ki ötleteik és kezük nyomán egy-egy adásA Lengyelfy Miklós: — A somogyi már a hatodik pávakör- adásunk lesz, de ez a legnépesebb, ennyi embert még nem mozgattunk. Nyolc együttes jelentkezett Somogyország- ból a felhívásra, s ebből választottuk ki a gölleiek férfiás menyecskekórusát, a délszláv és a buzsáki együttest, valamint a szennai cigánylányokat. — Hogyan történt a kiválogatás? — Munkánk nem ezen a héten -kezdődött. A csoportokat a Tegyünk többet Somogyért! művészeti szemle megyei bemutatóján megtekintettük. Aztán Baross Gáborral lementünk a községekbe, magnóra vettük az énekszámokat. Hazavittük, meghallgattuk, s-kijelöltük nekik, melyeket kérjük a műsorba. Baross Gábor hangszerelésével kapták vissza, most szerdán pedig a felvétel előtt közvetlenül levittük a zenekarunkat és együtt próbáltak. A pávakörökről havonta készítünk adást, egészen 1972 augusztusáig, az országos bemutatóig. Talán sikerül So- mogyból később még égy összeállítást képernyőre vinnünk. Mindenesetre a megyét nagy kitüntetés érte, mert ez első a pávamíjsorok közül, amelyiket az Intervízióis átvesz. Az egyetlen látható »-vezető«, a műsorok dirigense; Vass Lajos. — A műsorban sok a szép dal. Például a gölleieké, a Meghalt a béres kezdetű. Ezt az Ormánságban is így ismerik. A legszebb népdal, amióta a pávakörök vannak. Új stílusa ellenére is tiszta pentaton. A dunántúli népdaltípusok közül sok variáns szerepel a gölleiek és buzsákiak csokrában. S valamennyien nagyon jól énekelnek. A göllei férfikar háng- zása erősen emlékeztet a me- zökeresztesiekére. Ezek a kórusok megállták volna a helyüket a versenyben is. A forgatást tegnap befejezték Kaposváron. A dalokat és táncokat holnap hallhatják, illetve tekinthetik meg a folklórt kedvelő nézők a televízióban. B. Zs. Példa a rajztanltásra Három mezőcsokonyai tanuló kiállítása KÉT ÉVE kitartó munka folyik a Mezőcsokonyai Általános Iskola rajzszakkörében — igazolja újabb jelentkezésük, kiállításuk, melyet a Kilián György Úttörő és Ifjúsági Házban rendeztek meg a héten. Az otthoni kiállításon kiválogatták a legjobb rajzokat, s ezeket mutatták be a megyeszékhelyen. Három tanulót tartott a legérdemesebbnek erre a szereplésre Kertész Sándor, a rajzszakkör vezetője. Meggyőződésünk, hogy jól választott, mivel a három tanuló viszonylag egy színvonalon rajzol. így a megszűrés csak hasznára vált a mezőcsokonyai iskolában működő rajzszakkör tevékenységének elemző bemutatására. A kiállítás rendezése is méltóképpen igazodott ehhez az igényhez. Az elmúlt tanévben pasztellel, temperával ismerkedtek a tanulók, az idén új technikával kellett megbirkózniuk a tervszerű munka során. A grafikai eljárások jelentették az újabb feladatot, s a látottak alapján jó véleménnyel lehetünk mind Kertész Sándor rajzpedagógiájáról, mind a már elért eredményről. Horváth János talán a legeredetibb a három tanuló közül. Őszinteségében hisz a képeit néző érdeklődő. Nemcsak jól komponál, nemcsak azt értékelhetjük munkáin, hogy témavilága az a falusi élet, melyben naponta »lélegzik« — ő meg is őrizte a gyermek látásmódját. Föltétlenül meg kell emlékeznünk erről a kiállításról, annál’is inkább, hogy fölhívjuk a figyelmet arra: igenis folyhat az iskolában korszerű vizuális nevelés. Csak megfelelő pedagógus szükséges hozzá. Ha kevés van belőlük a megyében, ösztönözzön ez a jó példa arra, hogy minél több ilyent állítsunk katedrára. Kertész Sándor maga is tehetséges fiatal rajztanár, eddigi munkásságával már közvetlenül is megismerkedhettünk, de szerencsére 'nem zárkózik úgy magába, hogy csak a saját alkotásai érdekeljék. A tanítás — hivatása. Ebből táplálkoznak Kránicz Zsuzsa és Takács József is, az iskola nyolcadik osztályos tanulói. Mindegyikük mégis más. Horváth János gyermekien naív, Kránicz Zsuzsa markáns, a grafika feketefehér folthatásával fejezi ki mondanivalóját. Takács Imre a »le%2chnikásabb« közülük. EZ A PÉLDA a pedagógusoknak, a tanulóknak is követendő. H. Bt Ezeregyéjszaka meséi Hazaérkezett Törökországból a Somogy együttes Ferihegy, május 12. 19 óra 50 perc. Az égen erős reflektorfény villant föl, repülőgép landolt. A hangosbemondó közölte: megérkezett az isztambuli járat. A repülőtér teraszán örömujjongásban tört ki egy csoport. Hazaérkezett törökországi vendégszerepléséről a Somogy Táncegyüttes! A ,lelkes fogadócsoport: a csepeliek, a somogyiak testvéregyüttese. Károly János lépett ki elsőnek. Poggyásza között török népi hangszer, azzal integet felénk. Itt vannak a megyei művelődési központ és az SZMT munkatársai is. Sorban mindenki megérkezik, Vida József, a Somogy és a Csepel együttes vezetője is. — Sikerült! — Azt" hiszem, ez volt az első szó abból az élménybeszámolóból, melyet hallottam. Bizonyításul előkerült az egyik csoportból két huszonöt-harminc centiméteres szobor is. Az arany és az ezüst Artemis. A legjobb együtteseknek kijáró díjak. — Törökországban sosem voltak ilyen elevenek, hangosak — súgja felém az együttes egyik tagja, mikor már az autóbusz kerekei a 7-es műúton fütyülnek. Bármilyen fáradtak is — látom —, a hazai föld »feldobja« őket. Bajkai Istvánt kértem meg, hogy röviden számoljon be kéthetes törökországi útjukról. — Az Efesben megrendezett nyolcadik folklórfesztiválon vett részt a Somogy Tánc- együttes. Május 1-én, a törökök első tavaszi ünnepnapján kezdődtek meg a bemutatók, melyeken először vettek részt most szocialista országokból hívott csoportok. A mi együttesünkön kívül bolgárokat hívtak meg. Efes a legrégibb városok közé tartozik,' ma nem is lakják. Mocsarasodni kezdett valamikor, s a malária elől elmenekülték a lakók. Törökország egyik legszebb idegen- forgalmi látványossága lett Efes, nagy részét már feltárták. így azt az amfiteátrumot is, melyben fölléptünk. Huszonötezren nézték végig itt a műsorunkat. A fesztivál programja alkalmat adott arra is, hogy egy kicsit megismerkedhessenek a vendégek Törökországgal. Szabados Pétertől személyes élményeit kérdeztem meg. — Egy éjszakát Isztambulban töltöttem a magyar konzullal, Iványi Zoltánnál. Láttam a kivilágított Boszporuszt, sétáltam Isztambul »Váci utcájában« is. Itt éjfél után egy órakor is még sok üzlet nyitva van, a törökök egyébként »éjszakai emberek«. Kiülnek a házak elé és csöndesen teáznak. A nagyvárosokban már európai törökökkel találkoztunk, a falvakban még erősen őrzik a hagyományokat. Nőt az utcán alig látni, aki kilép, az ma is fölteszi a hallomásból ismert fátylat; bugyogóban vagy hosszú szoknyában járnak. Amerre csak voltunk, mindenhol baráti szeretettel fogadtak bennünket. Ahol megtudták, hogy '»magyarlak« vagyunk, vendégül is láttak bennünket még az egyszerű emberek is. Jövevényszavainkat a tankönyvek után élőben is hallhattuk: kapu, kés, szakáll. Horányi Barna Üzemi poliklinika Debrecenben A Debreceni Ruhagyár 1700 dolgozójának mintegy 85 százaléka nő. Helyzetük könnyítésére — az MSZMP X. kongresszusán elfogadott határozatok szellemében — sok gondot fordít a vállalat. Kb- rábban létesített üzemorvosi rendelőjüket továbbfejlesztve megszervezték a bel-, a nő-, az ideg- és a bőrgyógyászati szakrendelést, jól felszerelt fogászatot létesítettek és rendszeresítették a terhes-tanácsadást. A költségek egy részéhez a városi tanács is hozzájárul; a vállalat — az orvosi műszerek beszerzésén túl — évente mintegy 150 ezer forintot fordít az üzemi poli- klinikára. Képünkön: terhestanácsadás a kismamáknak. Két hónapig készültek Somogyi fodrásxsiker Füreden O £ o N ^ uo OC IS IN SZ! 6E fE 39. A hölgy Maria Belloni volt, iki a külföldön magát nehe- en kiismerő turista ziláltsálával sietősen tipegett a repü- őtéri oldal kijáratánál várakozó autóbusz felé, ahol egy u'nai légikisasszony már tü-' ■elmetlenül integetett, hogy lessenek. Maria pontosan érkezett, és Berti szebbnek látta, mint 'alaha. Utolsó találkozásuk >ta mindössze tíz nap telt el, is ez a tíz nap- éveket, évtizedeket jelentett a férfialkony küszöbére lépő Bertinek. Az eddig visszafojtott, s nőst egyszerre szétáradó izenvedélyek széles mozdula- ával ölelte magához Mariát, is a lány nem tiltakozott. Bertit különös, eddig soha lem tapasztalt érzés borítot- a eL Igazából nem volt még szerelmes. És a lány láttán a he- ringek semmivel nem törődő nászbódulatával szívta magádba Maria illatát. A nem várt szerelmi kettős Fleurot-nak kedvezett. Az újonnan épült palermói repülőtéri fogadócsamok Bertiék- kell ellentétes zugában tárgyalt azzal a taxisofőrrel, aki Bertit a repülőtérre fuvarozta. Ha Berti ösztönös éberségét nem vesztette volna el, akkor sem találhatna figyelemre érdemeset ebben a beszélgetésben. A taxis természetesen visszaútjára is utasokra vadászik. A két férfi beszélgetése azonban egészen más »üzletről« folyt! — Főnök — mondta Fleu- rot-nak a taxis — a manuszt a központ utasítására már hajnal óta figyeljük. A húszötvenes nápolyi gépre váltott két jegyet. Ezt közöltük már a nagyfőnökkel is, aki azt üzeni, kísérje őket tovább, Ná- polyig. Ott várja magát.- A palermói kollégák Liggio után letartóztatták Torretát és további kilenc fickót. A többinek a nyomában vannak. Apropos! Itt a Nápolyig szóló jegye... — és befejezésül széttárta a karjait. Hangosan panaszolta: — Nem uram! Sajnos, ennyiért nem vállalhatom a fuvart! Ezzel sarkonfordult. A kijáratnál még felhangzott kínálkozása: Taxit, taxit parancsoljanak! Ezalatt Berti Maria Belloni- val a váróteremből nyíló eszpresszó egyik asztalához telepedett. A fiatal nászutasok meghittségével bújtak össze. Maria fekete úti neszesszerét és Berti kézitáskáját rr^iguk közé, a széklábhoz támasztották. — Alberto, én rosszat sejtek — suttogta a lány. — Egész úton úgy éreztem, hogy valaki figyel, s követ, mint az árnyék, de semmi gyanúsat nem tudtam felfedezni. — Romlanak az idegeid. Velem együtt te is képzelődsz már, drágám. — Miért kell nekünk Nápolyba menni? Fáradt vagyok. Reggel is utazhatnánk. — Sajnos, nem. A nagyfőnök vár ránk ... — Ne! — és Maria a fáradtságtól vagy a belső feszültségtől a legszívesebben elsírta volna magát. — Én nem akarok Caprin élni. Nem akarok visszamenni hozzá! Veled szeretnék maradni... Alberto, hagyjuk abba ezt az üzletet! És menjünk el valahová messzire! Nem akarok tovább Luciano rabszolgája maradni. — Bízzál bennem, kedves! Még ma megszabadítok ettől a sátántól. Szeretlek, Maria! De csak akkor lehetünk boldogok, ha nincs többé ő. Amíg él, nem erfeszt el min♦ két Én mindent alaposan vé-| giggondoltam. Bízzál bennem!* — Ez a táska, az áru is idegesít — nyafogta a lány. —; Ha nem tudtad megszervezni a továbbítását... — Jártál a hotelben? — rezzent a valóságra Berti. — Nem. Késett a gép, és: nem volt rá időm. Miért kérded? — Semmi, semmi — vála-l szólta Berti, és melléről ne-l héz kőként hullott le az aggo-J dalom. »Amporeale a szálló* .előtt várta Mariát« gondolta,* és még felötlött benne: cél-? szerűbb lett volna a nemzet-1 közi repülőtérre irányítania* milánói emberét. Na mindegy,* így is jó. A lényeg, hogy fe-í lesleges aggodalmakkal nem 1 kell terhelnie az együttléti perceit. | — Mit akarsz csinálni, ked-j vés? — szólalt meg Maria, ésj meghitt bizalmassága olyan? természetes volt, mintha azo-f nos vágyakra sarkalló gondo-? lataikat már régesrég kiess-1 rélték volna. — Figyelj rám. Egy óvatlan pillanatban Lucky italába csempészek valamit, ami minden utóhatás nélkül azonnal végez vele. A szívéhez fog kapni, de én már előbb felkelek és a mosdó felé indulok. Ahogy elértem a mosdót, kérj te is elnézést és menj a női toaletthez. Annak a peronra is van kijárása. (Folytatjuk.) Balatoníüred, Hotel Marianna. A szálloda előtt rengeteg kocsi, az étteremben egyetlen szabad hely sincs. Hajlakk kellemes illata, halk moraj, feszült izgalom vibrál a levegőben. Lámpák fénye csillan a fejeken. Férfiak nyakában fehér kendő, előttük asztalka, rajta tükör. Pihen a fésű, a kefe. Munkában a zsűri. Május 9-én és 10-én rendezték meg a kisipari szövetkezetek országos fodrászversenyét. Az Annabella szállóban a nők álltak rajthoz. Kitűnően szerepeltek a somogyiak. A tizenkilenc csapatból álló szoros mezőnyben ötödikéit lettek. Kovács Istvánná és Bérdi Irén kaposvári, Kovács Márta siófoki fodrász nagyszerűen helytállt. A vashullám a legnehezebb szám. Ebben 74 induló közül Kovácsné második, Kovács Márta negyedik lett. Könnyebb, de annál fan- táziaigényesebb az estélyi frizurák készítése. Kovácsné egyéniben az ötödik, az országos vidéki összetettben a hatodik helyet szerezte meg. Díjakkal a táskáiéban fáradtan, de elégedetten érkezett haza Kovács Istvánná. Bőven van mesélnivaló, jól elraktározta magában a verseny tapasztalatait. A felkészülés megfeszített iramából most visszazökkent a megszokott ritmusba. — Hogyan tréningeztek? — Két hónapig készültünk a két napra. Nagyon sokat segített Szabó Imre mesterversenyző, aki minden második vasárnap lejött Budapestről. Persze hétköznap sem lazsáltunk. Lényegesen többet dolgoztunk, mint máskor, szabad időnket is föl kellett áldoznunk. Szeme fáradt. Kimerítő volt a két nap. — Reggel hatkor keltünk. Korán el kellett kezdeni a sminkelést. Az arc megfelelő kikészítése nagyon fontos. Nyolckor kezdődött a verseny. Az első nap programja a vashullám, vagyis a sütővassal kialakított és a nappali frizurák készítése volt. A második napra már minden képzelőerőt össze kellett szedni. Ekkor az ünnepélyesebb koktél-, estélyi és színházi frizurák fésülése volt a feladat. .Mindkét nap a délutáni verseny volt a fénypont. Ekkor a mesterversenyzők mutatták be tudásukat. — Hogyan lehet valakiből mesterversenyző, miért nehezebb a feladatuk? — Két-három országos versenyen elősnek kell lenni ahhoz, hogy valaki mesterver« senyző lehessen. Legalább három perccel rövidebb idő áll rendelkezésükre. *Nagy élmény volt őket nézni. Sokat lehetett tőlük tanulni — itt elsősorban az új csavarási technikára gondolok. Egy hölgy lép hozzánk. Amíg megmossák a haját, terveiről kérdezem Kovácsnét. — Gordon Péter kollégámmal Balatonlellére megyünk 22-én. Zsűrizni hívtak bennünket »A szakma ifjú mestere« versenyre. Aranyos Margit SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. májas 15.