Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-06 / 81. szám
Ma Kaposváron is bemutatkozik a Volga Kalinyin SOMOGYI napok: Megnyílt a ül. kaposvári tavaszi tárlat Amint arról már hírt adtunk, nokságban szereplő Volga '1:1 ismét Magyarországon tartóz- arányú döntetlent játszott Bu- kodik a Volga Kalinyin láb- dapesten.az MTK-val. E mér- darúgó-csapata. Az együttes kőzés után a kalinyini sportbudapesti bemutatkozása szép delegáció Kaposvárra utazott, sikert hozott. A kerületi baj- V. Karpov edző szerint a Pusztai Ferenc, az SZMT titkára vendégeket a baráti fogadáson. (jobbról) köszöntötte a vendéglátó kaposváriak ideális körülményeket teremtettek a csapat számára, hogy az folytassa a fölkészülést az április 26-i bajnoki rajtra. Tegnap délután az SZMT székházában Pusztai Ferenc, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára fogadást adott a szovjet sportolók tiszteletére. Meleg szavakkal köszöntötte a Volga sportolóit, akiknek nevében Volstein igazgató válaszolt. * A kölcsönös üdvözlések után rögzítették a szovjet sportolók somogyi programját. Ezek szerint ma, kedden délután Kaposváron mutatkozik be a Volga Kalinyin. A Dózsa sporttelepen délután 4 órakor a K. Vasas ellen lép pályára. A mai találkozó előtt a Somogy megyei ifjúsági labdarúgó válogatott is mérkőzést játszik a K. Vasutas ellen. A siófokiak kérésének eleget téve, szerdán délután Siófokon a Bányász ellen is pályára lépnek a vendégek. Csütörtökön Kaposváron, a Rákóczi-pályán Volga—K. Rákóczi mérkőzésre kerül sor. (Mindkét találkozó 4 órakor kezdődik.) A kalinyini sportküldöttség a hét végén utazik vissza haza jába. 1} ont ellen a megyei rangadón A megyei labdarúgó-bajnokságban a két éllovas, a Kapo- lyi Kis J. SE és a Nagyatádi Kinizsi találkozott Kapolyon. A rangadó helyeként magas színvonalú játékot hozott és •dönötetlennel ért véget. Az már nem is számít meglepetés-, nek, hogy a somogytamócai együttes újabb győzelmet aratott, s a bajnoki táblázat 3. helyére lépett elő. Ismét helycsere történt a táblázat alján, mert a sereghajtó Ordacsehi idegenben győzött, a Tabi VM pedig otthonában is csak döntetlent ért el. Kapoly—Nagyatád 1:1 (0:1) Kapoly, 250 néző. V.: Ducsai. Kapoly: Dobos — Hertelen- di, Dómján, Kő — fíujtor, Balogh — Kertész, Szelei, Kétszeri, Johann, Csullag. Edző: Kálmán Ferenc. Nagyatád: Márkus — Gelencsér, Bicsáki, Deák — Torma, Nezdei — Nagy, Bazsó, Lehár, Molnár, Kömpf. Edző: Bicsáki Sándor. 20. perc: Lebár egyéni játék után megszerezte a vezetést a vendégcsapatnak. 0:1. 55. perc: Kétszeri kapott jó labdát és nem hibázott. 1:1. A rangadó légköre kezdetben ideges volt, aztán megnyugodtak a csapatok. Kömpf a levonuláskor megsértette a játékvezetőt, amiért Ducsai bíró az atádi játékost kiállította. Tő mérkőzésen igazságos dön- 1 vtlen született. Jók: Hertelen- di, Bujtor, a mezőny legjobbja, Baiogh, ill. Torma, Nezdei, Bazsó. Csurgó—Lengyeltóti 3:2 (2:1) Csurgó, 250 néző. V.: Kardi. Az első félidőben egyenrangú csapatok küzdöttek, szünet után nyomasztó fölénybe került a Csurgó, de így is nehezen győzött, mert csatárai. sokat hibáztak. G.: Szabó (2), Polgár, ill. Ritecz, Csordás. Jók: Szabó, Szmolek, Kovács, ill. Benkő, Csordás. Halmai Emil Toponár—Zamárdi 2:1 (2:0) Toponár, 100 néző. V.: Bu- zsáki. A hazaiak nagyon sok helyzetet kidolgoztak, ennek ellenére nehezen győztek. G.: Koncz, Pataki, ill. Ferinezi. Jók: Koncz, Csordás, Vasáros, ill. Kovács, Piros. ✓ Csima János Somogytamóca—Babócsa 3:0 (0:0) Somogytamóca, 200 néző. V.: vendégek még fel tudták tartóztatni a hazai rohamokat, szünet után azonban gyors gólokkal biztosan győzött a jó formában levő somogytamócai csapat. A hazaiak egy 11-est elhibáztak. 2:0 után Hajdú (Babócsa) feleselésért kiállítva. G.: Bolhói I., (3). Jók: Bol- hói I., Bencsik I., Bátori, Pintér, ill. Horváth, Réti, Vuck- mann. Horváth József Tabi VM—K. Vasutas 0:0 Tab, 150 néző. V.: Horváth Gy. A hazái csapat végig támadott, háromszor a kapufa mentette meg a Vendégek kapuját a góltól. A vasutasok lelkes .védekező játékkal szereztek egy pontot. Jók: Puha, Kecskés, Fias, ill. Berkes, Kelemen. Dietzel Ede Somogyi B. SE—K. V. Lobogó 1:1 (0:1) Nagyatád, 50 néző. V.: Horváth L. A tartalékos hazai csapat csak nagy küzdelem árán tudta az egyik pontot megszerezni. G.: Linkóczi, ill. Győr- márton. Jók: Börcsök, Tóth Gy., Béres, ül. Nagy I., Nagy II., Győrmárton. Vertetics K. Balatonboglár—Fonyód 5:1 (1:1) Balatonboglár, 250 néző.; V.: Műdig. Az első félidőben meglepetésre a vendégcsapat birtokolta többet a labdát. Szünet után változott a kép, a többet kezdeményező Balatonboglár helyzeteit is jól kihasználta. A két szomszédvár rangadója végig sportszerű keretek között zajlott lej G.: Hock, Takács, Androsovics, Pordá, Csere, ill. Nagy. Jók: Csere, Harmath, Vass, Kalász, ill. Bognár, Kolip, Horváth, Nagy. Kollár József Április 4-e tiszteletére, hazánk felszabadulásának 26. évfordulóján nyitották meg a III. kaposvári tavaszi tárlatot. melyen elsősorban Somogybán élő, valamint Innen elszármazott képzőművészek mutatják be legújabb alkotásaik javát. Vasárnap délelőtt fél tizenkettőkor a szinte minden termet elfoglaló közönség előtt Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke mondott megnyitó beszédet. Megjelentek Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára és a tanácsok vezetői is. A megnyitó kedves vendége volt Bernáth Aurél Kos- suth-díjas festőművész, megyénk szülötte. A közönség soraiban szovjet katonák is álltak. Böhm József átadja festőművésznek. Bernáth Auréllal beszélget Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára és egy szovjet katona. a Rippi-Rónai-díjat Szabados Janos laton — első szemléletre is — a művek változatossága — mondotta. — A III. kaposvári tavaszi tárlaton 47, többségé-, ben somogyi és dunántúli vagy pedig e tájon tanult, innen elszármazott alkotó 96 művét tekintheti meg a látogató. Megtiszteltetés számunkra, hogy a kiállításon a képzőművészetnek olyan reprezentánsa is részt vesz — versenyen kívül —, mint Bernáth Aurél, megyénk szülötte, akinek októberben tekinthetik meg önálló kiállítását a somogyiak. Ezután Böhm József átadta a Rippl-Rónai-díjat: a zsűri ez évben Szabados Jánost tüntette ki megyénk legmagasabb képzőművészeti díjával. Honty Márta iparművész munkásságát Vaszary-díjjal jutalmazták. Az elektroncsőgyár különdíjat alapított, ezt Leitner Sándornak adományozta. A Népművelési Tanács háromezer forintos különdíját kapta Szekeres Emil, a Pécsen élő Erdős János, valamint Tóth Judit. A megnyitó után a Rippl- Rónai Múzeumból a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárba mentek át a vendégek, az érdeklődők, s ott megtekintették a III. kaposvári tavaszi tárlat grafikai anyagát h. a A megyei bajnokság állása: 1. Kapoly 18 15 1 2 46:11 31 2. Nagyatád 18 9 6 3 47:17 24 3. S.-tamóca 18 11 1 6 39:28 22 4. K. V. Lobogó 18 10 2 6 43:28 22 5. B.-boglár (2) 18 10 2 6 43:24 20 6. Csurgó 18 7 6 5 29:22 20 7. Lengyeltóti 18 7 5 6 29:28 19 8. Fonyód (1) 18 8 4 6 40:34 19 9. Babócsa 18 6 5 7 31:40 17 10. Kadarkút (1) 18 7 3 8 28:30 16 11. Somogyi BSE 18 7 2 9 35:44 16 12. K. Vasutas 18 5 4 9 28:36 14 13. Toponár 18 5 4 9 24:34 14 14. Zamárdi 18 3 4 11 15:38 10 15. Ordacsehi 18 5 — 13 28:61 10 16. Tab 18 3 3 12 n:43 9 Böhm József megnyitójában utalt arra a fejlődésre, mely az utóbbi években Somogy képzőművészeti életét jellemzi. Többek közt ezeket mondotta: — Elmondhatjuk, hogy Somogy megye képzőihűvészete az elmúlt években rangos héjáét vívott ki az ország képzőművészeti életében: a modem szobrászat, festészet és grafika egyik jelentős alkotóműhelye lett. Egyéni és csoportos kiállítások, megbízatások és díjak tanúskodnak az eredrhényekről. Beszédében érzékeltette azt a változást is, mely a III. kaposvári tavaszi tárlat nézőit meglepheti: — A vonzó és egyben dicsérendő ezen a tárTv-jegyzet Ki mondhat verset? Furcsa paradoxon, de lehet, Idézték: »-mert ugye maga nem 1913. július 25-én Klecsányi Endrét barátságosan hátba vágta a barátja, Dombai Géza, és megkérdezte: — Holnapig van egy teázásod? — Parancsolj! Megtiszteltetésnek veszem — mondta Klecsányi, és átnyújtotta a bankjegyet. — Tehát holnap negyed ötkor megkapod a pénzed. A Wampetics étteremben várlak. * * * Másnap fél ötkor a bejáratra szegezödött Klecsányi tekintete. — Ügy látszik, néhány percet késhet.: Bizonyára valami fontos'dolog jöhetett közbe — mormolta maga elé. Éjfélkor a takarítónő eloltotta az utolsó lámpát is. Klecsányi pedig elindult hazafele. * * * 1914-ben kitört d világhábo- ború. T-r Ilyen nehéz időkben más gondja is van szegény barátomnak, mint az én százasom — nyugtatgatta magát Klecsányi. * * . A gazdasági pangás évei LEGENDA Kottán. Az első félidőben a jöttek 1920 és 1930 között. — Az emberek örültek, ha betevő falatjuk volt, nemhogy megadják a tartozásukat — hajtogatta szelíden Klecsányi. * * * 1941 őszén Klecsányi fáradtan ballagott a Rákóczi úton. Azon tűnődött, milyen jó lenne az a százas, amivel Dombai tartozik. Ekkor elegáns sportautó suhant el mellette. Dombai ült a kocsiban. Szájából vastag szivar fityegett. Mire Klecsányi szóra nyitotta az ajkát, Dombai már a szomszéd várhegyében száguldott. * * * 1945 augusztusában a Nefelejcs utcában látta viszont Dombait. Boldogan szorított magához egy fél kiló melaszt. Inflációs idők voltak. Semmi értelme sem lett volna, hogy Dombai odavágjon neki vacak ötszázmilliót, mondván, hogy itt a százasod. * * * A stabil forint bevezetése után Klecsányi bizonyosra vette, hogy megkapja a pénzét. Dombainak azonban nyoma sem volt. Ügy hallotta, hogy végre családot alapított. — Első a feleség meg a gyerek, aztán jövök én — bólogatott derűlátóak. • * « 1971 márciusának egyik hűvös délutánján fázósan üldögélt Klecsányi a kandalló mellett. Odakünn csengettek. A csengetés nagyon ismerős volt: két hosszú, egy rövid. Reszketve botorkált a konyha felé. Az ajtóban Dombai állt kopaszon, megtörtén, savanyú arcvonásokkal. Szótlanul átölelték egymást. Hosszú percekig csak hallgattak. Aztán Klecsányi könnyes szemmel suttogta: — Egy pillanatra sem veszítettem el benned a bizalmam. Dombai rekedten krákogott. — Bizony. 1913. július 25-én kölcsönkértem tőled egy százast. — Most is jól jön nekem az a pénz — mosolygott megbo- csátóan Klecsányi. — Várjál! Hagyjál kibeszélni. Most adsz még egy százast, és a jövő héten kettővel jövök! Galambos Szilveszter hogy az a nagyon jó műsor, amelyik odaláncolja magához a nézőt, de csak azért, hogy minél távolabbra eressze gondolatban. Emlékek, hangulatok egész sorát idézte föl bennem a tv , szavalóversenyének döntője, eljutott hozzám és megfogott minden szó... Akik itt a döntőben voltak, mind, mind első helyezettek. És első helyezést érdemel maga a műsor is. Meglelték, visszaadták a szép szó Örömét. Pedig hát hóny- > szór találkozik az ember a szép szóval?! Az első megtanult mondókától, az első játékos rácsodálkozástól egészen addig, amíg rálelünk a megértett, megszeretett és visszaadni vágyott versre. Versekre. Az egyik kislány mondta: »•hogy minél többen tegyék..., minél többször, minél többen mondhassunk verset.-« Itt senkinek sem ígértek fényes karriert, nagy lehetőséget, egyszerű versmondó verseny volt a javából, és valóban a javéból válogatva. Mennyi tanulsággal! Szinte felölelte líránkat, Petőfi derűjétől Ady önmagát kitáró mély sebein át József Attila városszél ihlette proletárhitén át a mai Parnasszusig ... Kevés volt a látványosan lángoló szerelmes vers, kevés a látványos »szavalat-«. Egyik sem baj. Erénye volt, hogy a gondolatok a kor oldaláról, intellektuálisan közelítettek. Már az elődöntők során is az állta a sarat, akinél nem rémísztett a póz. Milyen jó volt hallani egy nyíregyházi kislány ajkáról IUyés súlyos, de új és igazabb magyarság, nemzet értelmezését. És milyen szép eredmény így visszaadni ezt! Vagy Pre- vert sorai az éhségről! Szinte mosolyognivalő, hogy megkériehetett így éhes«. Hát éppen a vers, a szép, az igaz, a hű szó erénye, hogy megmutatja, szétkiáltja magából az éhséget, hogy filmkockákból, novellaemlékekből egy tiszta- beszédű kislány rácsodálkozik erre és tökéletesen érti. És nemcsak érti, magába építi, mint az asszimiláló növények a napfényt, ezeknek a szavaknak csodálatos érzelmi-értelmi erejét — és úgy adja vissza, hogy valóban kerekre nyitja szemét, aki tegnap vagy tegnapelőtt már ■ valóban érzett ilyen fájdalmat. Hát igen, ilyen a vers és versmondó közös varázslata. Az Ady-versnél értetlenül tették föl a versmondóknak a kérdést — egy mai fiatalasz- szony hogyan választhatta Adyt?! Valóban, egy gyerek ne! De egy felnőtt már igen. Akár fiatal, akár öreg, akár nő, akár férfi. Ez a (vers hirdeti, példázza az egész életművet a középiskolák tankönyveiben is. Ha egyszer odaadtuk, miért lepődünk meg, ha ily módon kapjuk vissza?! Nem hosszan zengő, ápolt, mély férfihang privilégiuma csak Ady tolmácsolása. És akkor érezte mindenki tamáskodásnak a kérdést, amikor nemcsak azt hallotta vissza, hogy annak az asszonynak mit mond ez a vers, hanem azt is, hogy nekünk mit mond. Kár lenne itt szabályokkal előhozakodni. Mindenki mondhat Ady-verset, akiben annyi tehetség van, mint abban, aki vasárnap mondta, aki annyira megmérte, megküzdött magában is a verssel, mint ő, aki annyira tiszteli a költészetet. A mai ifjúság korán találkozik Ady Endrével, senki sem csodálkozhat tehát, ha így is számot adnak erről a találkozásról. T. T. I SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. április 6. 5
