Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-06 / 81. szám

Ma Kaposváron is bemutatkozik a Volga Kalinyin SOMOGYI napok: Megnyílt a ül. kaposvári tavaszi tárlat Amint arról már hírt adtunk, nokságban szereplő Volga '1:1 ismét Magyarországon tartóz- arányú döntetlent játszott Bu- kodik a Volga Kalinyin láb- dapesten.az MTK-val. E mér- darúgó-csapata. Az együttes kőzés után a kalinyini sport­budapesti bemutatkozása szép delegáció Kaposvárra utazott, sikert hozott. A kerületi baj- V. Karpov edző szerint a Pusztai Ferenc, az SZMT titkára vendégeket a baráti fogadáson. (jobbról) köszöntötte a vendéglátó kaposváriak ideális körülményeket teremtettek a csapat számára, hogy az foly­tassa a fölkészülést az április 26-i bajnoki rajtra. Tegnap délután az SZMT székházában Pusztai Ferenc, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának titkára fogadást adott a szovjet sportolók tiszteletére. Meleg szavakkal köszöntötte a Volga sportolóit, akiknek ne­vében Volstein igazgató vála­szolt. * A kölcsönös üdvözlések után rögzítették a szovjet sportolók somogyi programját. Ezek sze­rint ma, kedden délután Ka­posváron mutatkozik be a Vol­ga Kalinyin. A Dózsa sportte­lepen délután 4 órakor a K. Vasas ellen lép pályára. A mai találkozó előtt a Somogy me­gyei ifjúsági labdarúgó válo­gatott is mérkőzést játszik a K. Vasutas ellen. A siófokiak kérésének eleget téve, szerdán délután Siófokon a Bányász ellen is pályára lép­nek a vendégek. Csütörtökön Kaposváron, a Rákóczi-pályán Volga—K. Rákóczi mérkőzés­re kerül sor. (Mindkét találko­zó 4 órakor kezdődik.) A kalinyini sportküldöttség a hét végén utazik vissza ha­za jába. 1} ont ellen a megyei rangadón A megyei labdarúgó-bajnok­ságban a két éllovas, a Kapo- lyi Kis J. SE és a Nagyatádi Kinizsi találkozott Kapolyon. A rangadó helyeként magas színvonalú játékot hozott és •dönötetlennel ért véget. Az már nem is számít meglepetés-, nek, hogy a somogytamócai együttes újabb győzelmet ara­tott, s a bajnoki táblázat 3. he­lyére lépett elő. Ismét hely­csere történt a táblázat alján, mert a sereghajtó Ordacsehi idegenben győzött, a Tabi VM pedig otthonában is csak dön­tetlent ért el. Kapoly—Nagyatád 1:1 (0:1) Kapoly, 250 néző. V.: Ducsai. Kapoly: Dobos — Hertelen- di, Dómján, Kő — fíujtor, Ba­logh — Kertész, Szelei, Kétsze­ri, Johann, Csullag. Edző: Kál­mán Ferenc. Nagyatád: Már­kus — Gelencsér, Bicsáki, Deák — Torma, Nezdei — Nagy, Bazsó, Lehár, Molnár, Kömpf. Edző: Bicsáki Sándor. 20. perc: Lebár egyéni játék után megszerezte a vezetést a vendégcsapatnak. 0:1. 55. perc: Kétszeri kapott jó labdát és nem hibázott. 1:1. A rangadó légköre kezdet­ben ideges volt, aztán meg­nyugodtak a csapatok. Kömpf a levonuláskor megsértette a játékvezetőt, amiért Ducsai bí­ró az atádi játékost kiállította. Tő mérkőzésen igazságos dön- 1 vtlen született. Jók: Hertelen- di, Bujtor, a mezőny legjobb­ja, Baiogh, ill. Torma, Nezdei, Bazsó. Csurgó—Lengyeltóti 3:2 (2:1) Csurgó, 250 néző. V.: Kardi. Az első félidőben egyenrangú csapatok küzdöttek, szünet után nyomasztó fölénybe ke­rült a Csurgó, de így is nehe­zen győzött, mert csatárai. so­kat hibáztak. G.: Szabó (2), Polgár, ill. Ritecz, Csordás. Jók: Szabó, Szmolek, Kovács, ill. Benkő, Csordás. Halmai Emil Toponár—Zamárdi 2:1 (2:0) Toponár, 100 néző. V.: Bu- zsáki. A hazaiak nagyon sok helyzetet kidolgoztak, ennek ellenére nehezen győztek. G.: Koncz, Pataki, ill. Ferinezi. Jók: Koncz, Csordás, Vasáros, ill. Kovács, Piros. ✓ Csima János Somogytamóca—Babócsa 3:0 (0:0) Somogytamóca, 200 néző. V.: vendégek még fel tudták tar­tóztatni a hazai rohamokat, szünet után azonban gyors gó­lokkal biztosan győzött a jó formában levő somogytamócai csapat. A hazaiak egy 11-est elhibáztak. 2:0 után Hajdú (Babócsa) feleselésért kiállít­va. G.: Bolhói I., (3). Jók: Bol- hói I., Bencsik I., Bátori, Pin­tér, ill. Horváth, Réti, Vuck- mann. Horváth József Tabi VM—K. Vasutas 0:0 Tab, 150 néző. V.: Horváth Gy. A hazái csapat végig tá­madott, háromszor a kapufa mentette meg a Vendégek ka­puját a góltól. A vasutasok lel­kes .védekező játékkal szerez­tek egy pontot. Jók: Puha, Kecskés, Fias, ill. Berkes, Ke­lemen. Dietzel Ede Somogyi B. SE—K. V. Lobogó 1:1 (0:1) Nagyatád, 50 néző. V.: Hor­váth L. A tartalékos hazai csa­pat csak nagy küzdelem árán tudta az egyik pontot megsze­rezni. G.: Linkóczi, ill. Győr- márton. Jók: Börcsök, Tóth Gy., Béres, ül. Nagy I., Nagy II., Győrmárton. Vertetics K. Balatonboglár—Fonyód 5:1 (1:1) Balatonboglár, 250 néző.; V.: Műdig. Az első félidőben meglepetésre a vendégcsapat birtokolta többet a labdát. Szünet után változott a kép, a többet kezdeményező Balaton­boglár helyzeteit is jól ki­használta. A két szomszédvár rangadója végig sportszerű ke­retek között zajlott lej G.: Hock, Takács, Androsovics, Pordá, Csere, ill. Nagy. Jók: Csere, Harmath, Vass, Kalász, ill. Bognár, Kolip, Horváth, Nagy. Kollár József Április 4-e tiszteletére, ha­zánk felszabadulásának 26. évfordulóján nyitották meg a III. kaposvári tavaszi tár­latot. melyen elsősorban So­mogybán élő, valamint In­nen elszármazott képzőmű­vészek mutatják be legújabb alkotásaik javát. Vasárnap délelőtt fél tizen­kettőkor a szinte minden ter­met elfoglaló közönség előtt Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke mondott megnyitó beszédet. Megjelentek Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára és a tanácsok vezetői is. A megnyitó kedves vendé­ge volt Bernáth Aurél Kos- suth-díjas festőművész, me­gyénk szülötte. A közönség soraiban szovjet katonák is álltak. Böhm József átadja festőművésznek. Bernáth Auréllal beszélget Bíró Gyula, a megyei pártbizott­ság titkára és egy szovjet katona. a Rippi-Rónai-díjat Szabados Janos laton — első szemléletre is — a művek változatossága — mondotta. — A III. kaposvári tavaszi tárlaton 47, többségé-, ben somogyi és dunántúli vagy pedig e tájon tanult, innen el­származott alkotó 96 művét tekintheti meg a látogató. Megtiszteltetés számunkra, hogy a kiállításon a képzőmű­vészetnek olyan reprezentánsa is részt vesz — versenyen kí­vül —, mint Bernáth Aurél, megyénk szülötte, akinek ok­tóberben tekinthetik meg ön­álló kiállítását a somogyiak. Ezután Böhm József átadta a Rippl-Rónai-díjat: a zsűri ez évben Szabados Jánost tün­tette ki megyénk legmagasabb képzőművészeti díjával. Honty Márta iparművész munkásságát Vaszary-díjjal jutalmazták. Az elektroncső­gyár különdíjat alapított, ezt Leitner Sándornak adomá­nyozta. A Népművelési Tanács háromezer forintos különdíját kapta Szekeres Emil, a Pécsen élő Erdős János, valamint Tóth Judit. A megnyitó után a Rippl- Rónai Múzeumból a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárba mentek át a vendégek, az ér­deklődők, s ott megtekintet­ték a III. kaposvári tavaszi tárlat grafikai anyagát h. a A megyei bajnokság állása: 1. Kapoly 18 15 1 2 46:11 31 2. Nagyatád 18 9 6 3 47:17 24 3. S.-tamóca 18 11 1 6 39:28 22 4. K. V. Lobogó 18 10 2 6 43:28 22 5. B.-boglár (2) 18 10 2 6 43:24 20 6. Csurgó 18 7 6 5 29:22 20 7. Lengyeltóti 18 7 5 6 29:28 19 8. Fonyód (1) 18 8 4 6 40:34 19 9. Babócsa 18 6 5 7 31:40 17 10. Kadarkút (1) 18 7 3 8 28:30 16 11. Somogyi BSE 18 7 2 9 35:44 16 12. K. Vasutas 18 5 4 9 28:36 14 13. Toponár 18 5 4 9 24:34 14 14. Zamárdi 18 3 4 11 15:38 10 15. Ordacsehi 18 5 — 13 28:61 10 16. Tab 18 3 3 12 n:43 9 Böhm József megnyitójában utalt arra a fejlődésre, mely az utóbbi években Somogy képzőművészeti életét jellem­zi. Többek közt ezeket mon­dotta: — Elmondhatjuk, hogy So­mogy megye képzőihűvészete az elmúlt években rangos hé­jáét vívott ki az ország kép­zőművészeti életében: a mo­dem szobrászat, festészet és grafika egyik jelentős alkotó­műhelye lett. Egyéni és cso­portos kiállítások, megbízatá­sok és díjak tanúskodnak az eredrhényekről. Beszédében érzékeltette azt a változást is, mely a III. ka­posvári tavaszi tárlat nézőit meglepheti: — A vonzó és egyben dicsérendő ezen a tár­Tv-jegyzet Ki mondhat verset? Furcsa paradoxon, de lehet, Idézték: »-mert ugye maga nem 1913. július 25-én Klecsányi Endrét barátságosan hátba vágta a barátja, Dombai Géza, és megkérdezte: — Holnapig van egy teázá­sod? — Parancsolj! Megtisztelte­tésnek veszem — mondta Klecsányi, és átnyújtotta a bankjegyet. — Tehát holnap negyed öt­kor megkapod a pénzed. A Wampetics étteremben vár­lak. * * * Másnap fél ötkor a bejá­ratra szegezödött Klecsányi tekintete. — Ügy látszik, néhány per­cet késhet.: Bizonyára valami fontos'dolog jöhetett közbe — mormolta maga elé. Éjfélkor a takarítónő elol­totta az utolsó lámpát is. Kle­csányi pedig elindult hazafele. * * * 1914-ben kitört d világhábo- ború. T-r Ilyen nehéz időkben más gondja is van szegény bará­tomnak, mint az én százasom — nyugtatgatta magát Kle­csányi. * * . A gazdasági pangás évei LEGENDA Kottán. Az első félidőben a jöttek 1920 és 1930 között. — Az emberek örültek, ha betevő falatjuk volt, nemhogy megadják a tartozásukat — hajtogatta szelíden Klecsányi. * * * 1941 őszén Klecsányi fárad­tan ballagott a Rákóczi úton. Azon tűnődött, milyen jó len­ne az a százas, amivel Dom­bai tartozik. Ekkor elegáns sportautó suhant el mellette. Dombai ült a kocsiban. Szá­jából vastag szivar fityegett. Mire Klecsányi szóra nyitot­ta az ajkát, Dombai már a szomszéd várhegyében szá­guldott. * * * 1945 augusztusában a Nefe­lejcs utcában látta viszont Dombait. Boldogan szorított magához egy fél kiló melaszt. Inflációs idők voltak. Semmi értelme sem lett volna, hogy Dombai odavágjon neki va­cak ötszázmilliót, mondván, hogy itt a százasod. * * * A stabil forint bevezetése után Klecsányi bizonyosra vette, hogy megkapja a pén­zét. Dombainak azonban nyo­ma sem volt. Ügy hallotta, hogy végre családot alapított. — Első a feleség meg a gyerek, aztán jövök én — bó­logatott derűlátóak. • * « 1971 márciusának egyik hű­vös délutánján fázósan üldö­gélt Klecsányi a kandalló mellett. Odakünn csengettek. A csengetés nagyon ismerős volt: két hosszú, egy rövid. Reszketve botorkált a kony­ha felé. Az ajtóban Dombai állt kopaszon, megtörtén, sa­vanyú arcvonásokkal. Szótlanul átölelték egy­mást. Hosszú percekig csak hallgattak. Aztán Klecsányi könnyes szemmel suttogta: — Egy pillanatra sem veszí­tettem el benned a bizalmam. Dombai rekedten krákogott. — Bizony. 1913. július 25-én kölcsönkértem tőled egy szá­zast. — Most is jól jön nekem az a pénz — mosolygott megbo- csátóan Klecsányi. — Várjál! Hagyjál kibe­szélni. Most adsz még egy százast, és a jövő héten kettő­vel jövök! Galambos Szilveszter hogy az a nagyon jó műsor, amelyik odaláncolja magához a nézőt, de csak azért, hogy mi­nél távolabbra eressze gondo­latban. Emlékek, hangulatok egész sorát idézte föl bennem a tv , szavalóversenyének dön­tője, eljutott hozzám és meg­fogott minden szó... Akik itt a döntőben voltak, mind, mind első helyezettek. És első helye­zést érdemel maga a műsor is. Meglelték, visszaadták a szép szó Örömét. Pedig hát hóny- > szór találkozik az ember a szép szóval?! Az első megta­nult mondókától, az első játé­kos rácsodálkozástól egészen addig, amíg rálelünk a megér­tett, megszeretett és vissza­adni vágyott versre. Versekre. Az egyik kislány mondta: »•hogy minél többen tegyék..., minél többször, minél többen mondhassunk verset.-« Itt senki­nek sem ígértek fényes kar­riert, nagy lehetőséget, egysze­rű versmondó verseny volt a javából, és valóban a javéból válogatva. Mennyi tanulság­gal! Szinte felölelte líránkat, Pe­tőfi derűjétől Ady önmagát ki­táró mély sebein át József At­tila városszél ihlette proletár­hitén át a mai Parnasszusig ... Kevés volt a látványosan lán­goló szerelmes vers, kevés a látványos »szavalat-«. Egyik sem baj. Erénye volt, hogy a gondolatok a kor oldaláról, in­tellektuálisan közelítettek. Már az elődöntők során is az állta a sarat, akinél nem rémísztett a póz. Milyen jó volt hallani egy nyíregyházi kislány ajkáról IUyés súlyos, de új és igazabb magyarság, nemzet értelmezé­sét. És milyen szép eredmény így visszaadni ezt! Vagy Pre- vert sorai az éhségről! Szinte mosolyognivalő, hogy megkér­iehetett így éhes«. Hát ép­pen a vers, a szép, az igaz, a hű szó erénye, hogy megmu­tatja, szétkiáltja magából az éhséget, hogy filmkockákból, novellaemlékekből egy tiszta- beszédű kislány rácsodálkozik erre és tökéletesen érti. És nemcsak érti, magába építi, mint az asszimiláló növények a napfényt, ezeknek a szavak­nak csodálatos érzelmi-értelmi erejét — és úgy adja vissza, hogy valóban kerekre nyitja szemét, aki tegnap vagy teg­napelőtt már ■ valóban érzett ilyen fájdalmat. Hát igen, ilyen a vers és versmondó közös va­rázslata. Az Ady-versnél értetlenül tették föl a versmondóknak a kérdést — egy mai fiatalasz- szony hogyan választhatta Adyt?! Valóban, egy gyerek ne! De egy felnőtt már igen. Akár fiatal, akár öreg, akár nő, akár férfi. Ez a (vers hirdeti, példázza az egész életművet a középiskolák tankönyveiben is. Ha egyszer odaadtuk, miért lepődünk meg, ha ily módon kapjuk vissza?! Nem hosszan zengő, ápolt, mély férfihang privilégiuma csak Ady tolmá­csolása. És akkor érezte min­denki tamáskodásnak a kér­dést, amikor nemcsak azt hal­lotta vissza, hogy annak az asszonynak mit mond ez a vers, hanem azt is, hogy ne­künk mit mond. Kár lenne itt szabályokkal előhozakodni. Mindenki mondhat Ady-verset, akiben annyi tehetség van, mint abban, aki vasárnap mondta, aki annyira megmérte, megküzdött magában is a verssel, mint ő, aki annyira tiszteli a költészetet. A mai if­júság korán találkozik Ady Endrével, senki sem csodál­kozhat tehát, ha így is számot adnak erről a találkozásról. T. T. I SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. április 6. 5

Next

/
Thumbnails
Contents