Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-04 / 80. szám

NÉGY ÉV ALATT TÖRTÉNT Közigazgatásunk változó térképe A ltikor a tanácstör­vényt tárgyalta az országgyűlés, a szü­netben sok képviselővel be­szélgettem arról, milyen ha­tással lesz majd a megye életére az új törvény. Nagyon megmaradt az emlékezetem­ben, amit a megyei tanács vb- elnöke mondott akkor a ta­nácsok szervezeti változásai­ról, a közös tanácsok rend- Berének kialakításáról. — Az aprófalvas Somogy­bán csak a kapott hatáskör­rel nem lehetne megvalósíta­ni az új tanácstörvényt, ha nem alakultak volna meg a toözös tanácsok. S valóban, négy év alatt pontos terv alapján korszerű­södött a megye településháló­zata. a megyei tanács az or­szágban elsőként hagyott jó­vá olyan regionális tervet, amelyre e fejlesztés épül. Elég egy pillantást vetni az oly hosszú ideig egyváro- sú Somogy térképére: a me­gyeszékhelyen kívül még két város jelét láthatjuk: az szákkeleti részen Siófok, a dél-nyugati részen pedig Nagyatád nevénél. S a me­gyeszékhely sem az már, mint négy évvel ezelőtt volt, hiszen Kaposfüred és Toponár tavaly nyáron beolvadt, s Kaposvár Megváltoztak a járások ha­tárai, mert a tahi egyesült a siófoki járással, a csurgói pe­dig a nagyatádival. Barcs, Csurgó, Fonyód, Nagyatád (mintegy félúton a városi rang felé), Nagybajom, Marcali és Tab nagyközségi rangot ka­pott tavaly. A közigazgatási hálózat át­alakulását jól szemlélteti két adat: míg négy évvel ezelőtt kétszáznegyven tanács tevé­kenykedett, most száznégy van a megyében. Ez a válto­zás pontosan tükrözi a terü­letszervezés, a településháló­zat fejlődésének, a termelő- szövetkezetek egyesülésének hatását, s természetesen a kor­szerűség követelményeihez va­ló igazodást. A legfrissebb adat szerint hevtenkettőre nőtt a közös tanácsok száma. Eddigi működésük a tapaszta­latok szerint eredményes, ál­talában nagy felelősséggel döntenek a székhely- és társ­községek • életét, körülményeit, fejlődését érintő kérdésekben. Hatásuk kisugároz a tsz-egye- sülések után kialakult gazda­sági körzetre, bizonyítva, hogy szükség volt a települések igazgatási és gazdasági egye­sülésére. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az emberek is min den­csaknem hatvanezres lakos-1 hol tapasztalják a kialaku’t ságával az ország tizenhar- közigazgatási hálózat előnyét maxiik városa. | és hasznát. Olyan ügyeket, amelyek miatt azelőtt a járá­si székhelyre vagy távolabb kellett utazni, most odahaza intéz a tanács. Ez egyszerűb­bé, gyorsabbá teszi az ügy­intézést. Az igazságügyminiszter azt a mondást említette az új ta­nácstörvény tárgyalásakor, hogy a tanácsházáról vissza­felé jövet mindig okosabb az ember. Ezt már a közelmúlt­ban is egyre többször mond­hatták az emberek Somogy­bán is, mert állandóan gya­rapodtak és gyarapodnak a tanácsok gazdasági eszközei, nőtt az önnállóság és nagyobb lett a hatósági jogkör. A la­kosság kedvezően fogadta annak az elvnek a megvalósu­lását, hogy ott intézik az ügyeket, ahol a legjobban is­merik. A nagyközségekben a tanácsok például első fokon gyakorolják az általános igaz­gatási, ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, építés-, mun­kaegészség-, művelődés-, pénz és adóügyi jogköröket A közös tanácsokon intézi! többek között a szabálysértést, a gyámügyek egy részét, az iparjogosítványok, a kereske delmi engedélyek kiadását, az építési eljárást. S ez a folyamat a közös ta­nácsok megerősödésével, a A településhálózat tovább fejlődik a IV. ötéves terv­ben. Kaposvár felsőfokú, Mar- cali, Nagyatád, Siófok közép­fokú, Barcs, Fonyód részleges középfokú központtá szervező­dik, folytatódik a városiaso­dás, újabb gazdasági közpon­tok (Csurgó, Tab, Lengyeltó­ti. Kadarkút) alakulnak ki, a Balaton partján úgy összenő­hetnek egyes települések, hogy összekapcsolásuk, nagy­községi rangra való emelésük is szóba jöhet, például Bala- tonlelle—Boglár esetében. Ez azt jelenti, hogy a községek, nagyközségek és városok sze­repe tovább nő, s a jövő fel­adata, hogy éljenek azokkal a hatáskörökkel és jogokkal, amelyeket az új tanácstörvény biztosít a népképviseleti, ön- kormányzati és államigazga­tási szerveknek. Még egy vál­tozást érdemes megemlíteni: a járási tanácsokat nem vá­lasztjuk újjá, a jövőben mint járási hivatalok államigazga­tási szervként dolgoznak to­vább. A mostani választás le­hetőséget teremt ar­ra, hogy a három városi, hat nagyközségi, het­venkét közös és huszonhárom önálló tanácsiban olyanok kép­viseljék a lakosságot, akik a jó munka személyi bitzosíté­személyi föltételek megterem- tődésével párhuzamosan to-1 kát is jelentik, vább erősödik. Lajos Géza Negyedszer nyerte el az Auróra a szocialista címet Négy évvel ezelőtt alakult meg a brigád az elektroncső­gyárban. Akkor körülbelül hú­szán voltak, többnyire asszo­nyok. A több tonnás présgépe­ken három műszakban dolgoz­nak. Nehéz a munka, sok a há­rom műszak, ugyanakkor a dolgozók többsége vidékről jár be az üzembe. Az állandó uta­zás sok szabad idejüket elve­szi. Mégis szeretik, ezt a mun­kát, szép eredményeket is ér­tek el a termelésben, és egy jobb kollektíva kialakításában. Vincze József, a bakelitmű­hely Auróra szocialista brigád­jának új vezetője lelkesen be­szél brigádjáróL Több könyv­tárlátogatáson, író—olvasó ta­lálkozón vettek részt. Megala­kult a gyárban a Tungsram- klub, s azóta különféle rendez­vények közül válogathatnak a dolgozók. A klub egyik érde­kessége, horv meghívják egy- egy összejövetelre a dolgozók családtagjait, s megmutatják M Rite ez Lajos, az ezüstkoszorús nekik az üzemrészt, ahol hoz­zátartozóik dolgoznak. I szakszervezeti bizalmi Nagy Sándorné a bakelitmű­hely szakszervezeti bizalmija. Ezt a tisztséget két év óta l4t- ja el becsülettel és igen nagy szorgalommal. — Összekötő kapocs vagyok a vállalat és a műhely dolgo­zói között — mondja. — Jó érzés, hogy a dolgozók meg­bíznak bennem, s én is igyek­szem gondjukon segíteni. Sokszor adódik olyan alka­tom, amikor a dolgozókon a kiutalt szakszervezeti segély nem sokat segít. Ilyenkor a műhely dolgozói bizonyos ösz- szeget adnak a rászorulóknak. A napokban is volt egy ilyen esetünk, amikor egyik munka­társunk egyedül maradt, mert az édesanyja meghalt. Ilyenkor bizony nagyon jól jön a dolgo­zók által összeadott pénz. Az asszonyok is szóltak, hogy a présgépeken nehezen tudnak dolgozni. Igen nagy erő kell a kar lenyomásához, s ezért kér­ték, hogy szóljak a vállalat ve­zetőségének, tegyék könnyeb­bé ezt a munkafolyamatot. Meg is lett az eredménye: egy új szerkezetet helyeztek be a gépbe, ez sűrített levegővel működik, s azóta a munkafo­lyamat könnyebb és gyorsabb. Valamikor ez volt a gyár egyik legegészségtelenebb munkahelye. Azóta porelszívó berendezést szereltettünk fel, a műhelyt évente két alkalom­mal kifestetjük, és az ablakok­ra függönyt raktunk — újsá­golta Nagy Sándorné. — Fontos, hogy tiszta helyen, és ami a leg­fontosabb, por­mentes munka­körben dolgoz­zanak vala­mennyien. fl kiváló dolgozó Huszonhárom tagja van a szocialista bri­gádnak, ebből ,öten kiváló dol­gozók. Ritecz Lajos a prés­gépen gyártja az apró bake­lit pasztillákat. Ezeket így könnyebben, gyorsabban adagolhatják a .1 gépbe a nők. kiváló dolgoz«. Háromszoros szocialista bri­gádtag, s az egyik legjobb dolgozója a kis közösségnek. Tulajdonosa az ezüstkoszorús jelvénynek is. Szerinte a jó ba­ráti kollektíva kialakítása el­engedhetetlen föltétele a szo­cialista címért küzdő brigád- nak. — Azt tervezzük, hogy majd egy árvát pártfogol a brigád, s miden hónapban összeadunk egy bizonyos összeget Ebből ajándékokat veszünk és felru­házzuk a gyereket Néha egy- egy nagyobb ünnepkor vala­melyik brigádtagunk elviszi a családjához, hogy velük töltse el az ünnepeket A dobozban tompán fénylett A brigád dolgait beszéli meg Vincze József és Bosnyák László. egy csodálatosan szép ötvös­munka. Az Auróra brigád vásárolta. — Az a brigád kapja majd meg, amelyik egész évben a legjobb eredményt érte el — mondta Bosnyák László, az Auróra brigád volt brigádveze­tője. ó most a gyár kultúrfele­lőse, de mindig visszajár a brigádhoz, segít munkájában, tanácsokkal látja el az új bri- gadvezetőt. A brigád kiváló munkát vég­zett jó és baráti kollektívát alakított ki, s ezzel immár ne­gyedszer nyerte el a szocialista címet. Gyertyás László Történelmi mezsgyéink A határ. amely történe bitünk pályaívét egyetlen vonéa- sal osztja múlttá é_ jelenni — ama április 4. Köny- nyű lenne, s természetesen nem nélkülözne történel­mi tanulságokat, ha most néhány adat tükrében egybevet­nénk azt a határvonalon túli, múlt világot a jelennel, ha azt vizsgálnánk: hová érkeztünk napjainkig azóta, az április 4-én hajnalban földünkön eldördült utolsó ágyúlövés indítójele óta. Am éppen ez a korszak, éppen az elmúlt több mint ne­gyedszázad tapasztalata int arra, hogy ne válasszuk ezt a megoldást. Inkább elsősorban azt vizsgáljuk: hogyan éltünk a lehe­tőséggel, miként hasznosítottuk a történelmi alkalmat, hol tartunk tehát most, ezzel a jelen eredményeinek és gondjai­nak, igényeinek és feltételeinek szövevényét fejtve meg. Erről beszélve terveinkről kell szólnunk. Az idei április 4. ezt azért is indokolja, mert egy évtized felezővonalán — zá­ruló és induló ötéves tervünk esztendejében — emlékezünk, ünnepelünk. A harmadik ötéves terv voltaképpen annak a korszak- váltásnak záró-, egyszersmind nyitóakkordja, amelyet ez a fél évtizedes időszak történelmi mezsgyéje az örökölt sze­génységgel, hiányokkal, elmaradással birkózó, s a fejlett, ha­tékony, javakat és igaz emberséget egyaránt bőséggel osztó jövőbeli világunknak! A hétköznapok sűrűjében nehéz madártávlatból áttekin­teni öt év változásait, folyamatait. Mégis, talán haladásunk mértékének bizonyításául arra hivatkozunk, hogy — miköz­ben teljesítettük a harmadik ötéves terv emelkedő, nagy fel­adatokat kitűző előirányzatait, átalakítottuk a gazdaságirá­nyítás rendszerét: méghozzá úgy, hogy ez a gazdaságirányí­tás már a fejlett, modern, magasabb szintű szocializmus igé­nyeihez, tervezési-gazdálkodási rendjéhez igazodik. i E rre épül, a korszakváltó harmadik ötéves terv gazdál­kodási és irányítási rendszerére alapozódik az immár elkezdett negyedik ötéves terv, amelynek részlet­adatai, számsorai — mozaikként összerakva — egy korszerű, a fejlődés magasabb fokára lépő, a történelmi múlt öröksé­gét immár határozottan túllépő korszak körvonalait vetítik elénlz. A program középpontjában természetesen most is az élet- színvonal emelése áll; ez, s csak ez lehet egy szocialista or­szág fejlődésének célkitűzése, tervezésének alapja. A terv azonban, nyilvánvalóan, nem sokat érne, ha az életszínvonal minden pontján egyazon előrehaladást tűzne ki célul; tervvé a társadalmi óhaj akkor emelkedik, ha — rangsorolva — konkrét programot ad. Nos, a negyedik ötéves terv népjóléti előirányzatai a következő csomópontokat jelölik ki: a munka szerinti elosztás hatásait erősítve mindenekelőtt növekednek a reálbérek; erőteljesen fokozódik a lakásépítés; javul a fo­gyasztási cikkek keresletének és kínálatának egyensúlya, más szóval: szűkül a hiányok fehér foltja; folytatódik az áttérés a csökkentett, 44 órás munkaidőre. A terv ezekkel az előirányzatokkal párhuzamosan vázolja a megvalósítás feltételeit is. Anélkül, hogy ezúttal a részle­tek árnyalatait vázolnánk, hadd utaljunk példaként olyan elő­irányzatokra, mint a nemzeti jövedelem évenként 5,5—6 szá­zalékos novelese, az ipari termelés öt év alatt 32—34 százalé­kos előirányzata, és — ami elsőrendűen fontos — arra, hogy ennek az ipari ütemnek mintegy 75—80 százalékát a termelé­kenység emeléséből kell majd fedezni. Végeredményben — a számok jelzéseit köznapira lefor­dítva — arról van szó, hogy a fejlett, magasabb szintű tár­sadalom feltételeinek megteremtése nyilvánvalóan csak a jobb, hatékonyabb, célratörőbb munkán alapulhat. Valóban, honnan teremthetnénk elő másként anyagi alapokat; honnan, milyen más forrásból fedezhetnénk növekvő igényeink kielé­gítését? A negyedik ötéves terv ugyanakkor immár törvény­erőre emelve mondja ki: »Nemzetközi gazdasági kapcsola­tainkat továbbra is alapvetően a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsában részt vevő szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott tervszerű gazdasági együttműkö­désre és kölcsönös áruforgalomra kell alapozni. Elő kell se­gíteni a szocialista nemzetközi gazdasági integráció tovább­fejlesztését«. A hogyan tehát akkor, azon az április 4-én a szovjet katonák húzták meg múltunk és jövőnk határvona­lát, éppen úgy ma is a szocialista országok közössége — s benne elsősorban a Szovjetunió — teremt kedvező fel­tételeket számunkra terveink valóra váltásához, a fejlettebb szocialista társadalom építéséhez! T. A. A földművelés ma már tudomány Egy tsz-elnök töprengése HA AZ ÜJSAGÍRÖI kérdé­seket közbevetéseket elha­gyom, önálló monológgá válik a beszélgetésünk. Balogh La­josnak, a csurgói Zrínyi Ter­melőszövetkezet elnökének csöndes meditációjává. Egyik gondolat szüli a másikat. Örö­mében és gondjában sok más termelőszövetkezet osztozik. Főként olyan gazdaságok, ahol szintén »próbaév« volt a ta­valyt — A »próbaév« jól sikerült. S itt elsősorban nem a gazda­ságosságra, gazdasági terveink megvalósulására gondolok. A nagyobb eredmény szerintem az, hogy a kétkedők is belát­ják: érdemes volt közös me­zőgazdasági üzemmé szerve­ződnünk. Menet közben na­gyot változott a munkához való viszony. Mondhatnám minőségi a különbség. A mun­kakedv nagyot nőtt. S vele együtt a ledolgozott napok száma is. Így aztán a tavalyi őszön időben végeztünk a Hogy a kívülál­lók becsülését is kivívtuk, azt jól mutatja egv dolog, ötven­egy ember kérte felvételét azóta, amióta nagy gazdaság­gá váltunk. És milyen jó, hogy igénye­ket támasztanak ma már az emberek! Eljutottunk addig, hogy javaslatokkal jönnek be az irodába vagy szólítanak meg az üzemegységben. Törik a fejüket: hogyan lenne jobb. Most már azt is látják: lehet a hagyományostól, a megszo­kottól eltérve is előrelépni. Hogy a Baby Beef hizlalási módszer előnyeit megismerve, mellette döntenek. Természe­tesen az a tény, hogy a tsz-ta- gok igényesebbek, szélesebb látókörűek lettek, azt is jelen­ti, hogy a vezetőknek is alapo­sabban föl kellett készülniük. Az együttműködés alapja az, hogy nemcsak a hozamnöve­kedést tartjuk szem előtt, ha­nem azt is: milyen módszerek­kel érhető el az. A földműve­lés ma már tudomány. Csak nagy felkészültséggel tehet irányítani, s csak nagy felké­szültséggel lehet a kapott uta­sításokat betartani. Az természetes, hogy az idő­járás szeszélyessége ellen ten­ni nem sokat tudunk. Ezért, fontos, hogy más területeken a maximálisát produkáljuk. Nem túlzás, ha azt mondom: ipari üzemhez hasonló pontossággal, lelküsmeretességgeL Keresni kell az utat, hogy a takar­mányértékesítés minél ered­ményesebb legyen. Hogy egy kilogramm húst minél keve­sebb, de annál fehérjedúsabb takarmányból állítsuk elő. Na­gyon fontos az állattenyésztés költségeinek elemzése és csök­kentése. Szorosan együttműkö­dünk a húskombináttaL Nem­csak kereskedelmi viszony ez, több annáL Élő kapcsolat. Tá­pokat biztosítanak számunkra. Olyanokat, amelyeket máshol nem tudnánk beszerezni. Így aztán kétezerről négyezerre növeljük majd a sertésszállí­tást. Főtt a fejünk: hogyan is tudunk majd eredményeket elérni a régi épületekben? Hát sikerült! Korszerűsítettünk is, a munka végét is jobban meg­fogtuk. A módszereken való javítás javulást hoz az ered­ményességben is. De haladjunk tovább a ki­küszöbölhető tényezők során. Itt van a gépesítés ügye. Nagy gond. Azt hiszem, nemcsak a mi üzemünkben, máshol is. A régi, k!sebb teljesítményű gé­pek amortizálódtak, soknak nem használ már a felújítás sem. Az amortizációs alappal most már a gépek után is ren­delkezünk. Igen ám: de ezek kis teljesítményű gépek vol­tak. A nagy gazdaság pedig nagy teljesítményűeket kíván. Így az amortizációs alap nem elég ezek beszerzésére, ötven­két erőgépünk átlagos »életko­ra« hat és félév. Kénytelenek vagyunk hitelt igényelni. Nem is keveset: hárommillió forin­tot AZ EREDMÉNYEKNEK örülünk, a gondok foglalkoz­tatnak bennünket Azt hiszem — ez így természetes. Igen — ez így természetes. Így megy előre a világ. L.L. SOMOGYI NÉPLAP m április 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents