Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-21 / 93. szám

* A III. ötéves tervben ép ölt A KISZ kongreszsusi válla­lása 10 000 lakás volt. Ezeket az ország különböző részein építették a lezárult tervidő­szakban. Somogy megye ebből 237 lakást vállalt, amelyek föl is épültek. A KISZ-lakások zöme — 195 — Kaposváron, a többi a járási székhelyeken és nagyközségekben vám Elsőként a KISZ I-es lakó­telep készült el Kaposváron, a Losonc közben. A telepen összesen 114 lakást adtak át. Kiemlekedik és a város egyik legszebb építészeti megoldá­sa az itt épült négyszintes, 24 lakásos ház, melv a Somogy megyei Tervező Vállálat fia­tal mérnökének, Lőrincz Fe­rencnek tervei alapján készült. Ezt a megoldást egyébként a KISZ-központ is átvette, s ma már országosan alkalmaz­zák. A négyszintes épület — amely lezárja a telepet — mel­lett sorakozik öt 18 lakásos, kétszintes Úáz. A környék kel­lemes, hangulatos otthont nyújt mintegy 600—800 em­bernek. Az épíktezés kivitele­zője a Kaposmérői Építőipari Ktsz volt. Az Arany János közben épült fel a KISZ Il-es lakó­telep középblokkos eljárással. ~ - v . \ ' ‘A, ‘ ' •• «. . |:;||Í!||||1||1ÍÍ| > .. „V •« A ............... P l Tulajdonképpen a Kalinyin városrészben is ismert két öt­szintes blokkháztípust építet­tek egybe, így jutott otthon­hoz 81 család. A terveket a Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat fiatal műszaki és tervező kollektívája készí­tette, s ugyanennek a vállalat­nak a munkásai voltak a kivi­telezők is. ' A KISZ-lakások építése so­rán abból az alapelvből in­dultak ki, hogy a fölépített otthonok korszerűek legyenek, ugyanakkor olcsón juthassa­nak hozzá a fiatalok. Tetemes összegeket takarítottak . meg azzal, hogy a tervek társadal­mi munkában készültek, s a beruházásokat maguk a lakó- közösségek bonyolították le. Így az elkészült lakások ára 118 000 forinttól 156 000 fo­rintig terjed csupán. A KISZ Il-es lakótelepen már az elmúlt tervidőszakban megkezdték a további lakóhá­zak építését. ' öt ház épül egyenként 20 lakással, a fen­tiekhez hasonló feltételek kö- zöt^. Nem az én gyerekem ? Lakótelepi intermezzo ELADÓ EGY EGÉSZ FALU Gyűrűfű amerikai szemmel Színhely :t néhány napig bon­tott, s az ünnepek miatt fél­behagyott családi ház égnek meredő falai a Petőfi utcában. A járda jórészt eltorlaszolva törmelékkel, a falak kifejezet­ten balesetveszélyesnek tűn­nek. Azért így fogalmazom, mert ép ítéletű ember bizto­san nem hagyja abba ünne­pekre a bontást, ha veszélyes­nek véli a maradékot, ezt pe­dig nem tételezhetem fel. A bontott ház melletti járdasza­kasz nincs lezárva, veszélyt jelző tábla sehol. Esemény: Néhány gyerek a környező házakból kalapács­csal, kisbaltával, bottal »-foly­tatja-« a bontást. A környék porzik, a járókelők fejcsóvál­va kerülik ki a dolgozó 6—8 eveseket: talán akadt köztük olyan, aki a csákánnyal hado­nászó kislegényt rossz gyerek­nek tartotta, azt mindenesetre hallottam egy harminc méter­re álldogáló szülőtől, hogy »ilyenek a rossz gyerekek«. Mindenesetre megtoldom eízt sokaknak, de elsősorban az ott álló, arra menő, vagy az ablakból figyelj nézőknek cí­mezve: ilyenek a felelőtlen felnőttek. A »-happy and« az, hogy nem történt baleset. Végül is abbamaradt a bontás, s né­hány szülő sem vette zokon, hogy kisfiának megzavarták a szórakozását. A tanulságnak azonban sok­kal mélyebbnek kellene len­nie. A ázülő tudja, mennyi aggodalom, hány átvirrasztott éjszaka, mily sok lemondás szükséges a gyermekek fölne­veléséhez; nem tehetjük ki fö­lösleges veszélyeknek ezeket a környéken játszadozó kislegé- nyeket. A gyermeknevelés nemcsak egy család magán­ügye. Vigyázzunk egymás gye­rekeire! Ha már itt vagyunk a játszótéren, pillantsunk át a szomszéd hintára is, vagy se­gítsünk igazságot tenpi a fut- ballozóknak, vegyük észre a veszélyes játékokat Nyugod- tabban dolgozhat vagy pihen­het az, aki tudja, hogy más is szemmel tartja saját gyereké­vel együtt — az övét is.., És köszönjék meg ezt egymás­nak ... (Arról csak álrhodni merek, hogy grundbajnokságot szervezünk, közös játékokat találunk ki nekik.) A kisgye­rek még minden felnőttet tisz­tel, ad á véleményére, elfo­gadja tanácsát, ha úgy tetszik, Respektálja. Így tanulják az óvodában és az iskolában. Használjuk ki ezt és ne en­gedjük, hogy szemühk láttára váljanak vadócokká, csak az apai pofonokra hallgatókká ezek a srácok ... Szíjártó István »A NEW YORK TIMES feb­ruár 14-d számában rendkívül cikket olvastam: eladó Gyűrű­fű, *egy hatszáz éves falu. amelynek összára 16 ezertől 33 ezer dollár. Férjem és én ko­molyan érdeklődünk e ritka alkalom, egy egész falu meg­vásárlása iránt« — írja Mrs. Santona az USA Connecticut államából, de hasonló levelek érkeztek Floridából, Kalifor­niából, Illinoisból, Massachu- setsből is az i-bafiad tanácsel­nök címére. Gyűrűfű egy eldugott .fa­lucska Somogy és Baranya megye határán. Közigazgatási szempontból Ibafához tartozik. Minek köszönheti világhírét ez a jelentéktelen kis hely­ség? Mint azt a magyar sajtó és televízió is hírül adta, Gyű­rűfűről 1970 őszén elköltözött az utolsó lakó is. Az első ki­halt falu híre a világ minder részébe eljutott az Mill csa­tornáin keresztül. Amerikából bővebb felvilágosítást kértek az eseményről, így a Buda- press továbbította az MTI pécsi tudósítójának cikkét. Ebben már részletesebben sze­repelt Gyűrűfű történelmi múltja, Árpád-kori eredete, festői fekvése, meg az is, hogy a filmgyár tárgyalt Bakonyi László ibafai tanácselnökkel a falu megvásárláséról. A szét- szórdott gyűrűfűi háztulajdo­nosok ugyanis őt kérték, meg, képviselje érdekeiket. így ke­rült »-Mr.« Bakonyi a New York Times hasábjaira. Aki egy kicsit is ismeri a nyugati újságírás érdekessége­ket vadászó és felnagyító jel­legét, könnyen elképzelheti, hogyan tálalták a fenti ténye­ket. Egy izgalmas középkori te­lepülés rajzolódott ki a tör­ténelmi múltra éhes amerikai polgár szeme előtt. Ódon há­zak, melyeket talán azért hagytak el tulajdonosaik, mert unták a komfort nélküli la­kásokat. Ebben persze van is némi igazság. Az épületek va­lóban nélkülöznék minden komfortot, csak éppen egyet­len kő sincs már ott, mely a honfoglalás idejére emlékez­tetne. A legrégibb ház se öre­gebb 50—60 évesnél. szombat délután a Zfild- \ fa utca egyik emele­tes házában felháborí­tó eset történt. Nagy Ernőék földszinti lakáéiból eltűnt egy kiskutya. • Fényes nappal ellopták. Nagy Ernőék példás csa­ládi életet élnek. A férfi a villamossági gyárban dolgo­zik, az asszony háztartásbeli, három kiskorú gyermekéről gondoskodik. Két hónappal ezdlőtt egy kis vadászkutya kölyköt vet­tek egy tenyésztőtől, hogy a három gyermeknek legyen mivel játszania. A kis, fahéj színű, nedves orrú jószág szép pénzbe került. Ezért nem ju­tott a tizeniíégy éves Juliká- nak új kardigán tavaszra. De nem sajnálta. A kutya nagyon aranyos volt. A gyer­mekek vékony szíjat kötöt­tek a nyakára, és időnként elvonszolták az ellenkező ál­latot sétálni. Józsi nyolcéves volt, Pista tizenkettő. Nagyon szerették a kiskutyát, egész délután ve­le játszottak. Félévkor ugyan az osztályfőnök beírta Nagy Pista' ellenőrző könyvébe, hogy a gyermek rendszere­Elloptak egy kiskutyát sen elhanyagolja leckéit, de az apa szigorú hangon •fneg- j egyezte: — Ezek a tanárok mást se tudnak, mint követelni! A nyomorult gyereknek alig van szabad ideje. Nem csoda, ha néha eljátszik a kisku­tyával! * — Nincs ezeknek szívük! — mondta az anya is és meg­simogatta a kiskutya hosszú, fahéj színű fülét. Szombat délután hat óra­kor moziból tért haza Nagy Ernő és felesége. Mikor meg­tudták, hogy ellopták a. kis­kutyát, szörnyű patáliát csap­tak. — Ki volt az a gazember? A szülők arra gondoltak, hogy a gyermekek nem vi- tgyáztak rá. Az apa dühében kiosztott Józsinak és Pistá­nak két-két nagy pofont, az anya pedig elzavarta Juli­kat a háztól. — Menj, keresd a kutyát! Addig haza ne térj, amíg meg nem találtad. Te vagy a legnagyobb, miért nem vi­gyáztál rá? Julika sírva kereste a kis­kutyát, de sehol sem talál­ta. Minden ismerős lakásba benézett, néha még idegenek­hez is bekopogott: — Nem láttak erre egy kis, fahéj színű vadászkutyát? at ' — Na, gyere be — mond­ta az egyik sötét lakás ajta­jában egy fiatal férfi —, mondd el, mi történt. Hát­ha tudok segíteni. Leültette a kislányt a ka­napéra. ö is odaült, szoro­san a lány mellé, úgy me- séltette el vele az esetet. Julika rémülten vette ész­re, hogy egyszer csak a férfi átfogja a derekát. Szerencsére belépeti a fe­lesége. Szőke hajú, borzas fiatalasszony volt, s rögtön kitessékelte Julikát. — Nincs itt semmiféle kis­kutya! Julika kifutott az ajtón. "Azi még hallotta, hogy az asszony ordítani kezd a fér­fivel: — Te utolsó! Te dög! — rikácsolta. Julika végre hazafutott. Sírva bevallotta, hogy senki sem látta a kiskutyát. Az apa szóba sem állt a kislány- nyál. A két fiú is dagadt, pi­ros képpel ült az ágy szélén. — Gazemberek! — ordított az apa. — Ma nem kaptok vacsorát. Még annyi ember­ség sincs bennetek, hogy vi­gyázzatok arra az ártatlan kis jószágra! Éjfél is elmúlt, rtíire ágy­ba kerültek. Éhesek voltak, az arcuk. égett, fáztak a ta­karó alatt. A kisebbik meg­hűlt, erős láza lett. — Inkább azt sajnáld, hogy most valami sötét konyhában bezárva lehet az a kis jó­szág. Talán még enni sem adnak neki! Amilyen gono­szak az emberek! — mondta az anya, és csaknem elsírta magát, úgy fájt jó szíve a kiskutya után. Tari János Am, ha feltételezzük, Gyű­rűfű valóban olyan, mint ami­lyennek a New York Timéc lefestette, akkor is felmerül a kérdés: miért jut eszébe egy átlagpolgár amerikainak, hogy falut vásároljon Magyarorszá­gon? Mrs. San tora így indo­kolja: »-Négy gyerekünk van, és igen szeretnénk olyan ott­honra találni, ahol a nyarat és néha egy-egy ünnepet el­tölthetnek.« Dorothy Berg ugyancsak a hat gyerekének szeretne nyaralási lehetőséget biztosítani olyan helyen, ánól nyugodtan szaladgálhatnának. Amerikában például olyan rossz a közbiztonság, hogy egy kellemes nyáresti sétáról szó se lehet Bili Andersomnak, egy biz­tosítási iroda tulajdonosának szintén csöndre, nyugalomra lenne szüksége. Ö kérdezd azt is: »Milyen járművel lehet megközelíteni Gyűrűfűt?« HÁT AMI IGAZ, az igaz, különösen a tavaszi, meg az őszi esőzések idején legin­kább csak helikopterrel vagy lóháton, esetleg gyalog. Kö- vesúttól senkinek sem kell tartania. A betonutas civilizá­ciótól megcsömörlött ameri­kaiak szemében azonban előny is lehet ez az elzártság, amely a falu lakóit elüldözte. Egy kis sznobizmus is sze­repelhet az érdeklődés oki­ként. Közismert az amerikaiak Európa-imádata. — Vettünk egy käs falut Európában, ott szoktuk tölteni a nyarat. — Kitűnően hangzik. Nem? Ha hozzászámít jukv hogy mindez esetleg 16 ezer dollárért, míg az Egyesült Ál­lamokban 4Q ezer dollárnál kezdődik e;y elfogadható csa­ládi ház ára, és hagy Nyugat- Európában legföljebb egy tel­ket kaphatnának ezért a pén­zért, — a lehetőség igen csá­bító. Még akkor is, ha némi kockázattal jár. Bill Anderson gyanakvó: »Mi a biztosíték arra, hogy a birtok valóban a vásárló tulajdona lesz?« — kérdezi. . , Mrs. Santora nem kérdez. O közli: »Tisztában vagyunk az­zal, hogy önöknél más a po­litikai rendszer.« Ez a »más politikád rend­szer« szinte minden levélben előfordul ilyen-olyan vonatko­zásban. Hogy a kapitalista országok dolgozóit egyre jobban érdek­li »a másik politikai rend­szer«, azt a szaporodó balol­dali szervezkedések is mutat­ják. Találkoztam olyan amerikai diákkal, aki csak azért utazott hozzánk, mert »saját szemével akart látni ' szocializmust«, igaz, azért választotta Ma­gyarországot, mert úgy hallot­ta, hogy »még az a legve­szélytelenebb«, de egyre ke­vésbé hiszik el a szocializ­musról és a kommunistákról szóló kedvezőtlen híresztelése­ket A faluvásárláa gyakorlati háttere persze bonyolult ügy. Külföldi állampolgár nálunk csak üdülőhelyen vehet in­gatlant Gyűrűfű pedig egy­előre nem felel meg az üdü­lőhellyé nyilvánítás követel­ményeinek. De hát szerencsére nemcsak a tengerentúlról jelentkeztek érdeklődők. A budapesti XL kerületi tanács foglalkozik a gondolattal, hogy KISZ-tábort létesít a ' kihalt faluban. Egy méhészszövetkezet is jelentke­zett vevőként MEG NEM TUDNI, milyen sors vár az. első elnéptelene­dett falura. Egyelőre annyi történt, hogy Gyűrűfűt hiva­talosan törölték a helységne­vek listájáról. Most Ibafa kül­területeként szerepelt, az el­hagyott házak pedig omladoz­nak, az udvarokat belepi a gyom, a használaton kívüli kutak eliszaposodnak. \ Cselekedni kéne, hasznosíta­ni az értékeket, amíg hasz­nosíthatók. Vagy annyira gazdagok lennénk, hogy vesz­ni hagyhatunk egy egész fa­lut? Rezes Zsuzsanna Bolgár gyár szovjet segítséggel Tegnap kezdődött a Bolgár Komnumista Párt X. kongresz- szusa, amelynek napirendjén — a többi között — a 6. öt­éves terv irányelveinek megvitatása szerepel. Az Irányelvek a bolgár népgazdaság nagy arányú fejlesztését tűzik ki cé­lul. ' . Szovjet segítséggel épül a Várna közelében fekvő Dívnia város közelében a komplex műtrágyagyár. 1972-ben, amikor elkészül, évi teljesítménye 1 millió 200 ezer tonna lesz. SOMOÓYI NÉPLAP Szerda, 197L április 2L i

Next

/
Thumbnails
Contents