Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-18 / 91. szám

1 firt tatarozott, a kormány cselekedett Választási nagygyBlés Lengyeltótiban •• Ösztöndíjas mamák A páit IX. kongresszu­sán a Központi Bi­zottság beszámolóját tartva Kádár János a többi között ezeket mondta: »Java­soljuk, tegyük lehetővé, hogy a dolgozó kisgyermekes anya, munkaviszonyából eredő jo­gait biztosítva, gyermeke gon­dozása céljából a gyermek két és fél éves koráig két éven át otthon maradhasson, és havi 600 forint gyermek- gondozási segélyt kapjon. A. gyermekgondozási segély rendszerét a termelőszövet­kezetekben dolgozó nőkre is ki kell terjeszteni, akik ele­get tesznek tagsági kötelezett­ségüknek.« A szavakat tett követte. A kormány 1967-ben hozott ha­tározata alapján már abban az esztendőben 34 ezer kis­mama élt a lehetőséggel, s vette igénybe azt Az intézke­désnek több bevallott célja volt így egyebek között az, hogy a hatvanas évek első fe­lében hullámvölgyben lévő születésszám növekedni kezd­jen; könnyebbed jen azok helyzete, akik gyermeküket, gyermekeiket nem tudják ki­re hagyni; mérséklődjön a bölcsődei helyek iránti feszí­tő igény. Népszerűvé, vonzóvá vált ez az »ösztöndíjas mamaság, ezt bizonyítják a számadatok. 1967 decemberében 34 ezer, a következő év végén 92 ezer kismama vette igénybe a se­gélyt 1969-ban táboruk 144 ezer főre, 1970-ben pedig 230 ezerre gyarapodott! (A már munkába visszatérteket leszámítva 1970 végén 167 ezer nő kapott segélyt) A múlt esztendőben a mamák­nak kifizetett összeg jelentő­sen túlhaladta az egymilliárd forintot. Az 1967-ben beveze­tett és 1969-ben további ked­vezményekkel kiegészített gyermekgondozási segély rend­szere a társadalomtól egyre többet követelt, anyagi fede­zetként, hiszen az 1967. évi 64 millió forint a következő évben már 449 millióra duz­zadt, hogy 1969-ben 870 mil­lió, tavaly pedig egymilliárd 200 millió legyen. A többlet teher kamatai azonban mér­hetetlenek; hiszen lehet-e pénzértékben kifejezni egy- egy vadonatúj, gőgicsélő á’- lampolgárt? A hatvanas évek első felének 130—132 ezer között stagnáló élveszületési száma a segély bevezetése után 150 ezer fölé emelkedett, s ehhez tegyük hozzá a mamák nyugalmát, az otthoni légkör javulását A gyermekgondozási segély rendszere természetesen nem mindent megoldó varázsszer. Igaz, az összes kereső foglal­kozást folytató szülő nők 63—65 százaléka igénybe ve­szi ezt a lehetőséget, elsősor­ban a kisebb keresetű nők. A segélyhez sok más teen­dő is kapcsolódik. Így a mun­kahely és a kismama közötti kapcsolatok fönntartása; a munkába való visszatérés megkönnyítése az első időben adott bérpótlékkal; az osztott munkaidőben való foglalkoz­tatás lehetőségeinek keresése és így tovább. ért jó dolog »ösztön­díjas mamának« len­ni, élvezni az állam, a társadalom teremtette lehe­tőségeket, gondozni, pátyolni a kicsit, mindig együtt lenni vele. Ám ez senkivel nem feledtetheti, hogy mamának lenni ma már ugyan könv- nyebb, de azért még mindig nagyon nehéz... M. O. (Következik: A gyermekek s az öregek pénze.) Búcsúztak a leendő állattenyésztők Több mint félszáz fiatal sárgulási ünnepélye Tegnap tartották az immár leendő állattenyésztők megko­hagyományos sárgulási ünne­pélyüket a Kaposvári Felsőfo­kú Mezőgazdasági Technikum végzős hallgatói. Ezúttal öt­venegy harmadéves búcsúzott iskolájától. Zsúfolásig töltötték a »sár­guló« fiatalok hozzátartozói az intézet auláját: délelőtt itt kez­dődött az ünnepély a végzősök bevonulásával, majd a Him­nusz hangjaival. Ezután dr. Guba Sándor igazgató mondott beszédet. Szólt a hagyomá­nyossá vált sárgulási ünnepély jelentőségéről, amely jelképe­sen a három évvel ezelőtt ide került fiatalok szakmai érett­ségét fejezi ki. S bármennyire nehéz is búcsúzni a megszo­kott környezettől, nosztalgiára semmi ok: a búcsú alkalmával a jövőbe kell nézni, s a jövő szép távlatokat nyit a fiatal állattenyésztők előtt. Jóval na­gyobb igény mutatkozik irán­tuk, több szakembert kérnek a gazdaságok, mint amennyi rendelkezésre áll. Ismerve a IV. ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseit, ezután még in­kább szükség lesz a szakem­berre. Az intézet igazgatója el­mondta, hogy az iparszerű ál­lattartás megalapozása az új ötéves terv feladata, s ebben a munkában számítanak a most végzős, leendő állattenyésztők­re. Nagy feladat vár rájuk, hi­szen az új eljárások helyessé­gét elsősorban a fiataloknak' kell bizonyítaniuk a gyakor­latban, és sok függ tettvá­gyuktól, lelkesedésüktől. Végül az útravalónak szánt szavak a tanult ismeretek okos haszno­sítására, a szakma szeretetére, az intézettel való további kap­csolattartásra buzdítottak. Ezután kiosztották a hallga­tók diákköri tudományos szak- dolgozataiért megítélt díjakat Dr. Guba Sándor ismertette a zsűri véleményét, amely sze­rint a sok és gondos munkát tartalmazó dolgozatok felül­múlták a várakozást. Az első díjat és a vele járó 500 forin­tot Kohajda Ferenc, a két má­sodik dijat és 300—300 forintot Mészáros Mihály és Miricsi Margit, a három harmadik díjat és 200—200 forintot Győri András, Strasszer János és Tö- rökfalvy Gyula kapta. Kusz József, az intézet KISZ-csúcsvezetőségének tit­kára a fiatalok nevében bú­csúztatta a végzősöket, a har­madikosok nevében Tabár György, a »sárgulók« KISZ- titkára köszönt el az iskola­társaktól. A Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépisko­la tánccsoportja műsorral kedveskedett a végzősöknek, az intézeti ünnepély az Inter- nacionáléval ért véget, majd a szorúzták kollégiumuk névadó­jának, Csukás Zoltánnak a szobrát. A délutáni program során — az elmúlt évek szokásához hí­ven a fiatalok lóháton, hintó- kon vonultak át a városon Megkoszorúzták Latinca Sán­dor szobrát. Itt Balázs Nándor, a városi KISZ-bizottság titká­ra búcsúztatta őket, majd s Kaposvári Állami Gazdasáp központjában a fiatalok bú­csúztak el az iskola gyakorló gazdaságának vezetőitől, dol­gozóitól. Az egész napi ünnep­ség este, az intézetben rende­zett sárgulási bállal fejeződöt' be. H. F „Nagy felelősséggel kezeljük a jelöli gyűlések javaslatait!’ A község középpontjában fellobogózott épületek, a film­színházakban pedig az úttörők fúvószenekarának indulói fo­gadták pénteken este lengyel­tótiban a választási nagygyű­lésre igyekvő helybelieket és a társközségekből — Hácsról, Kisberényből — érkezőket. Hét óra után néhány perccel a zsúfolásig megtelt teremben elfogalata helyét az elnökség. Ott volt Balassa Tibor, a Fo- nyódi Járási Pártbizottság első titkára, Bagó Gyula, járási vb- elnök és Lakatos András kép­viselőjelölt is. Haszon Lajos, a pártbizottság titkára meg a nagygyűlést, szavai után felkérte Ferencet, a megyei pártbizott­ság első titkárát beszéde meg­tartására. községi nyitotta Üdvözlő Németh Németh Ferenc beszéde Németh elvtárs Lengyeltóti­val kapcsolatos visszaemléke­zése után a választási előké­születek tapasztalatairól be­szélt. Elmondta, hogy ország­szerte, így megyénkben is nagy érdeklődés nyilvánult meg e jelentős politikai esemény iránt. Ez az aktivitás szervesen összefügg a párt X. kongresz- szusa határozatainak elfogadá­sával, a végrehajtás vállalásá- vaL A kőzügyek iránti érdeklő­dés helyi jeleiről szólva meg­említette: Lengyeltótiban a választásra jogosultak mintegy 70 százaléka részt vett a jelö­lő gyűléseken. — Ez is bizo­nyítja — mondotta Németh elvtárs , —hogy a lengyeltóti választókat érdekli a haza sor­sa és a jelöltek személye. — Az elhangzott javaslatokkal kapcsolatban felhívta a válasz­tók és az érdekelt testületek, szervek, vezetők figyelmét: — Minden választott tanácstag és tanács nagy felelősséggel kezelje a felszínre került öt­leteket, véleményeket, javas­latokat, sehol ne merüljenek ezek a feledés homályába. Ha Befejeződtek a választási gyűlések a megyében Negyvenháromezer részvevő Több mint háromszáz vá­lasztási, ifjúsági gyűlést, ré- tegbeszálgetést, üzemi gyűlést tartottak a megyében április 2- a és 17-e között. Tegnap befe­jeződtek a válaszátsi gyűlések, amelyeken több mint negyven­háromezer ember jelent meg. Ezeken a gyűléseken a megye tizennégy képviselőjelöltje ta­lálkozott a választópolgárok­kal, megyei, járási és helyi ve­zetők mondtak beszédet. A 5. sz. tahi és a 9. számú marcali választókerületben mind a két- két képviselőjelölt részt vett és felszólalt a gyűléseken, ré­tegtalálkozókon. Az üzemi és rétegbeszélgetéseken sok köz­érdekű kérdést tettek fel az előadóknak. A gyűléseken és beszélgetéseken átlagban két­száz és hatvan között mozgott a részvevők száma. Ha kisebb számban, de a társközségekben is rendeztek gyűléseket, nem­csak a közös tanácsok székhe­lyén. A megyei vezetőkön kívül több országos vezető szerepelt előadóként a választási gyűlé­seken és rétegbeszólgetéseken: Bese Vilmos, az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt vezér- igazgatója Siófokon, Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke Bar­cson, dr. Garamvölgyi Károly, a Pénzügyminisztérium első helyettese Hetesen, Kiss János, a Danuvia vezérgigazgatója Nagyatádon, dr. Lenért Lajos mezőgazdasági és t élelmezés- ügyi miniszterhelyettes Bala- tonbogláron, Nagy Bálint, a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium főosztályve­zetője Somogyszilban, dr. Pá- les Gyula, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese Kutason, Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára és dr. Prandler Árpád, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára Ka­posváron, Sátor János, a Me­chanikai Művek vezérigazga­tója Marcaliban, dr. Szabó Ká­roly, az Országos Tervhivatal főosztályvezető-helyettese Csurgón, dr. Szilágyi Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium főosztályve­zetője Kadarkúton, dr. Varga József, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának elnökhelyet­tese Kaposváron, dr. Villányi Miklós, a Pénzügyminisztéri­um főosztályvezetője Balaton- szabadiban, valamint Végh Jó- zsefné, a Pamutfonó-ipari Vállalat vezérigazgatója, dr. Latos István, az MSZMP KB munkatársa, dr. Gergely István, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes, Tobak István, az MSZMP KB alosz­tályvezetője és Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa tar­tott előadást. nem veszik komolyan, csupán formálisnak tekintik a jelölő gyűlések felszólalásait, nagy­mértékben akadályozzák az al­kotó légkör további kibonta­kozását. Az előadó ezután a módosí­tott választási törvény érvé­nyesítéséről szólt. — Ennek lé­nyege — mondotta —, hogy a jelölés jogát közvetlenül a nép kezébe adta. A somogyi embe­rek jól éltek a jelölés új lehe­tőségeivel, ezt jelzi, a 226 ket­tős jelölés a tanácsi választá­si körzetekben. Ez a körül­mény arra kötelezi az adott vá­lasztókörzetek polgárait, hogy körültekintőbben szavazzanak, mint eddig bármikor. A vá­lasztási törvény ugyanis ak­tív szavazást igényel minden­kitől. Németh elvtárs beszéde to­vábbi részében az elmúlt négy év eredményeit elemezte. Pél­dákkal bizonyította Somogy és benne Lengyeltóti fejlődését, az ipartelepítési program meg­valósítását s ennek kapcsán a falusi lakosság foglalkozta­tottsági gondjainak megoldá­sát: — Örömmel nyugtázzuk, hogy négy-öt év alatt Somogy megyében olyan nagyarányú fejlődés következett be, ame­lyet fennállása óta soha nem jegyeztek föl. Mind a megyei, mind a járási pártszervek he­lyeselik és támogatják Len­gyeltótinak azt a törekvését, hogy e község mindinkább a környék gazdasági centrumá­vá váljon, munkalehetőségei- bel biztosítson magasabb szín­vonalú életet a helyi és a szomszédos községek lakossá­gának. Megemlítette, hogy a járásban korszerű technikával termelő országos, sőt közép­európai hírű gazdaságok mű­ködnek. Mellettük azonban gyenge eredménnyel dolgozó tsz-eket is találunk. — A la­kosságtól, önöktől is függ an­nak elérése — hangsúlyozta —, hogy e jelentős különbsé­gek mindinkább csökkenjenek és a termelés mindenütt ma­gasabb szinten folyjék. Az előadó ezután a válasz­tási előkészületeikről szólt: — Nyugodt politikai légkör­ben élünk és dolgozunk, a vá­lasztás várhatóan őszinte, nyüt politikai hitvallás lesz szocialista rendszerünk, a dol­gozó nép politikája, a Haza­fias Népfront programja mel­lett. — Utalt a felszabadulás előtti évtizedek nemegyszer nyüt terror alatt lezajló vá­lasztásaira. Ezzel kapcsolat­ban egy eredeti bírósági per­iratból idézett részletezet, melyek az 1935-ös választás­kor Lengyeltótiban elkövetett durva visszaéléseket fedte fel. — Tudjuk, kik voltak akkor a követek és milyen érdekeket képviseltek — mondotta. — Munkás—paraszt, haladó szel­lemű értelmiségi nem lehetett követ Most a lengyeltótiak jól ismerik képviselőjelöltjü­ket A napokban megjelent a plakát, amely hírül adja a vá­lasztópolgároknak, hogy So­mogy megyében kik nyerték el előzetesen a választók bi­zalmát. A plakátról tizenkét képviselői választókerület je­löltjeként tizennégy kiváló, rendes, becsületes ember portréja tekint ránk. Köztük parasztok, értelmiségiek, párt­tagok, pártonkívüliek, nők és fiatalok egyaránt vannak. Különösen nagy öröm szá­munkra, hogy a tanácstagok jelölésénél sokkal nagyobb számban kerültek a közéletbe fiatalok és nők, mind eddig. — Külön szólt az ifjú válasz­tókhoz! Azt kérte tőlük, hogy az ifjúság lendületével járja­nak élen a termelésben, és lelkesen vegyenek részt a köz­életben. Németh elvtárs ezután a megye további fejlesztéséről beszólt — Célunk — mondot­ta —, hogy minden munkaké­pes ember, találja meg lakó­helyén vagy annak közelé­ben a képességeinek megfele­lő munkahelyet, és a főisko­lát, egyetemet végzetteknek se kelljen másutt munkát ke­resniük. A harmadik ötéves tervben tízmilliárd forintot fordítottunk Somogy fejleszté­sére. 1975-ig ennél 20—25 szá­zalékkal több jut A program azonban kétirányú felelőssé­get követel. Megvalósításában ugyanis mind a dolgozóknak, mind a vezetőknek fontos szerep jut A kettő csak együtt képzelhető eL A ve­zető posztokon lévő emberek teremtsenek olyan légkört, hogy minden jót akaró em­ber véleményét kamatoztat­ni lehessen. Befejezésül a következőket mondotta: — Mi, kommunisták arra törekszünk, hogy javítsuk kapcsolatainkat a párton kívü­li dolgozókkal, ismerjük meg örömeiket, gondjaikat, fájdal­maikat. Ez a kapcsolat eddig is a kölcsönös bizalmán ala­pult Mi mélységesen bízunk a becsületesen gondolkodó és dolgozó párton kívüli bará­tainkban. Ügy munkálkod­junk, tisztelt lengyeltótiak, hogy a választások után ez a barátság ez a szövetség szilárduljon, erősödjön és fej­lődjön. A nagygyűlés a* Intema danáié hangjaival ért véget SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. április 18. 3

Next

/
Thumbnails
Contents