Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-15 / 88. szám
Ko~.nuvetfídés és centralizáció HA KUTATNA EGY KAMERA Ha Magyarország valóságos térképe fölé, a dombok és hegyek, városok és falvak fölé odafüggeszthetnénk egy állandó kamerát, egészen különös filmet vetíthetnénk később néhány évtizedről. Mintha sejtek osztódnának, mozognának, úgy látnánk az egyre nagyobbodó és egyre zsugorodó településeket. A két mozgásirány eltérő, igaz, de egyik sem véletlen, és mindkettő kortünet.., A városok nőnek, egyre nagyobb darabokat harapnak ki a termőföldből, ugyanakkor egyre nagyobb darabokat hódít meg a termőföld az egykori falvakból, kisebb-nagyobb tanyák kertjeiből, portáiból, megbújó kisközségekből. Pedig nem akar mindenki elmenni a faduról. Sőt! A kis falvakból- sem. De a megmaradás életformája az, hogy szorosra fonják egymás között a szálakat, gazdaságilag is, közigazgatásilag is. Mondhatjuk tehát úgy is, hogy munkában, taná-, esi dolgokban, mindennapos ügyekben, bajban a közösség valamennyi összetartó szála a legbiztosabb és a legerősebb községhatár. Igen, az a nemlétező kamera ezt rögzíthetné megyénk fölött is. Hogy mindenki értse Nyugodtan mondhatjuk, miként 1945-ben egy évszázados, vagy inkább évezredes életforma változott, úgy változik az évszázados faluforma napjainkban is. A korszerű mező- gazdasági nagyüzemnek nem szabhat korlátot a falu határa, és a kis község sem bírna el egy-egy nagyobb tanácsi apparátust De vajon ezt tudja-e, érti-e, látja-e mindenki? Kései siránkozók, minden haladásnak ellenzői éppen úgy akadnak a kis falvakban, mint a nagyvárosokban, meg nagyokosok is, akikre könnyű hallgatni. Akik megmagyarázzák és előre látják, megjósolják és elhitetik... Nem is nekik, a köznapi prófétáknak, hanem több-kevesebb számú hívőjük érdekében szükséges föltenni a kérdést, vajon érti-e mindenki ezt a folyamatot? A jól működő tsz-ek, a tanácsi hivatalok megfelelő munkája elsődleges záloga ennek a meggyőződésnek, tehát maga a valóság, a gyakorlat. De nagy lehetőség a közművelődés is. Az, hogy elsősorban a fiatalok megtalálják egymást a könyvtárban, a művelődési házban, az esti is- ' kólában, a műkedvelő művészeti mozgalomban. Biissü és Szentborbá6 Szándékosan ■ választottam ezt a két községet. Mindkettő a kisebb falvak sorából való, de mindkettőben szép példáját, ha úgy tetszik, az akarat csíráját találhatjuk a közművelődés centralizációjának. Biztosan másutt is lehet találni, de az lenne jó, ha minél több helyen föllelhetnénk. Mert egyszerűen arról van szó, amit úgy nevezünk, hogy centralizáció. A közművelődés centralizációja. Az egykor elszigetelt, nemegyszer még »ellenségeskedő« kis falvak egymásra találása a kulturálódásban is. És ez a közös tevékenység, amit a nemlétező kamera talán a leglátványosabban - örökíthetne meg, talán a legszebb lecsapódása vagy tükre a közös munkánknak. A szentborbási iskolavezető szavait idézem egy közelmúltbeli írásból. »-Rájöttünk mi, népművelők, hogy külön-külön nem tehetünk sokat.« Hasonlóképpen fejezte ki gondolatait Zimre József büs- süi iskolavezető is. Ez a felismerés vitte közel egymáshoz a műkedvelő művészeti csoportokat, ezáltal alakult közös énekkar felső-Somogyban, és ez a törekvés teremtette meg a Dráva együttest is. fis ha nem megy?! Ezt a kérdést egy népművelő tette föl. Igaz, nem is sokat próbálkozott a megoldás módjaival, mert úgymond előre látja a dolgokat. És látszólag nem sok ellenvetése lehet az újságírónak sem, ha egy korábbi cikkét idézik, amelyben éppen az áll, hogy a tsz- ek vezetői közömbösen szemlélik a közművelődés ügyét, egy-egy falusi pedagógus vagy népművelő iparkodását. Persze azt is leírtuk ott, hogy ez nem az egyszersmindenkori helyzet, meg azt is, hogy nem szabad belenyugodni mindenbe, s a népművelőnek a legkevésbé. Mert ahogy a szólás is mondja, az a szekér marad a kátyúban, amelynek a bakján ott pipál a gazda. Járni kell utána, és hogy nem »holdbéli« helyzetkép és rózsaszín vágyálom mindez, azt tanúsítja a nagyberki tsz negyvenezer forintja, amelyet a könyvbarát- háznak adott. Vagy mindaz, amit Nyári Pálnak, a Dráva menti Egyetértés elnökének jó szándékáról és szép megnyilvánulásairól elmondtak nekem. Persze nem minden tszvezető látja így, s tegyük hozzá azt is, nem minden tsz-nek elég a pénze ahhoz, hogy segítse ezt a centralizációt. De a lehetőség sok helyen talán megvolna, és ezt éppen a népművelőknek kell megtalálnia. A módszereket, a közeledés formáit megteremteni. Mert erre még valóban nincs recept. Tröszt Tibor A dohány és a dohányzás A dohány őshazája Dél- és Közép-Amerika trópusi vidéke. Európába a spanyolok révén került, gyors akklimatizálódása révén a mérsékelt éghajlatú öv országaiban is gyorsan elterjedt. A világ legfőbb dohánytermesztő régiói közül említésre méltó az észak- és közép-amerikai »dohánykamra«, amely Kanadától az USA-n és Kubán át Kolumbiáig húzódik. A világpiacra kerülő dohány 45 százalékát ez a terület adja. Az Egyesült Államok a világ legjelentősebb dohánytermelő és dohányexportáló országa. A világ exportjának 40 százaléka innen kerül ki. A legnagyobb dohánymezők Virginiában, Észak- és Dél-Karolinában, valamint Kentucky, Tennessee és Georgia államokban vannak. A Virginia szivar ner ve is innen ered. Földünk második hasonló területe az ún. »monszunázsiai dohánykamra«, ahova Kína, Indonézia, India területe tartozik. Az említett országok az Egyesült Államok mögött a világ vezető dohánytermelői, ugyancsak ide sorolhatjuk a Szovjetuniót is, sorrendben negyedikként. Viíágviszonylatban is említésre méltó a kubai dohány, amely nem a mennyiségével, hanem a minőségével tűnik ki, belőle jó minőségű szivarokat készítenek. Európa viszonylatában a legnagyobb dohánytermelő ország a Szovjetunió. Dohány- termelése az 1913-as esztendőA III. ötéves tervben épült Járási tanácsház Nagyatádon A régi tanácsszékház állapota évről évre siralmasabbá vált. Rossz volt a tetőszerkezet, füstöltek a kályhák, a falusi kocsmákéra emlékeztető illemhely kint volt az udvarban. A község rendezési terve szerint 1966-ban kellett volna új járási tanácsszékházat építeni Nagyatádon. Az elképzelés és a terv 1968. november elején öltött formát, amikor az építők végre megkezdhették a ház építését. Pénz persze nem volt elég, a tanácsi dolgozók társadalmi munkában bontották le a helyén álló régi házakat, s 1970. május közepére készen állt a három- szintes épület. Mint szinte valamennyi építkezés, ez sem ment simán. Eredetileg a gázfűtést akarták bevezetni, de végül is olyan megállapodást kötöttek a postával, hogy közösen vásárolnak kazánt, s azzal fűiének. A négyszáhetvenhat négyzet- méter alapterületű irodaházban harminchárom szoba van, egy-egy irodában általában ketten dolgoznak. Nyolcvanöt négyzetméteres az ülésterem, két helyiséget kapott az irattár, pihenőt rendeztek be a gépkocsivezetőknek. A járási apparátuson kívül ebben az épületben dolgoznak a járási NEB, KÖJÁL, az állategészségügyi és a növény- védelmi felügyelőség munkatársai. Egy új épületnél — nemcsak a korszerű technológia követelményeként — a bérlő vagy a tulajdonos igyekszik a berendezést is a kor szelleméhez és igényéhez igazítani. A vb-vezetők és az osztályvezetők irodájában ott a »Mézga-rádió«, közvetlenül beszélhetnek egymással. A posta félautomata telefonközpontot szerelt be, elvitték a régi tárcsa nélküli »vak« telefonokat, s nulla tárcsázása után hívható bárki a város ban. Az épület tervezett bekerülési költsége hárommillió forint volt. Ennek egyharmadát a járás községei adták össze. Ä Baross utcára merőlegesen épített ház oldalán az érdekes és vonzó képzőművészeti alkotás Bors István szob rászművész munkája. Végül álljon itt az építővállalat neve, ugyanis a főbejárat melletti falitáblán nehezen olvasható. Építette: a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. IC finn a parkban divatosak a bokrok. Sárga ruhával vonta be magát az aranyeső: az apró szirmok földig érnek, s amit már nem fed a virág, azt gyorsan növő zöld fű takar el. A bokor padot őriz. Rajta sok tavaszt megért galamb- ősz ember pihen. Lassan mozdul: a szemét viszi körül, s csak ha látnivaló van, akkor mozdítja a fejét. A parkban egyre több a látnivaló. Halkan szól: — Fiatalember., — Igen? — Ha nem siet... Mellé telepszem. Nézzük a park növekvő forgalmát. Egyre több a gyerekkocsi, s nagyobb a zsivaj. — A tavasz mindig szép — mondom az Öregnek. Huncut fény villan a szemében. Szemérmes tavasz — Az idén sokat takar a tavasz — teszi hozzá. Hallgatunk. — Az én koromban voltak ilyen szemérmes tavaszok — mondja később —, aztán ahogy múlott az idő, egyre csökkent a szemérmesség. Megfigyeltem: tavaszról tavaszra rövidebbek lettek a szoknyák, kisebbek a kabátok, s nyáron egyre kevesebb anyagból készültek a bikinik. Itt mértem le minden évben, mennyit rövidült a ruha ... Centietem ... Tavaly is pontosan kiszámítottam, mekkora lehet, s számolgattam az idei évre if ... A feleségem meg nevetett. Elszámoltad magad, öreg — mondta, s elém tette a divatlapokat, hogy jön a maxi meg a midi. Istenuccse, nem nevettem még életemben olyan jót. Azt feleltem a feleségemnek: ez a te divatod lesz, én a parkban soha nem fogom látni. »Vén huncut — mondta az asszony —, »azért jársz te a parkba?« Aztán, amikor megjelentek az első hosszú ruhák, naponta cukkolt, hogy ezután már hiába megyek ki, nem lesz mit látni. Ingatja a fejét. — És megbukott a prognózisom. Mint annyiszor az életben, megint a feleségemnek lett igaza. — Átmenet ez csak — próbáltam vigasztalni. — Átmenet? At-me-net — tűnődik. — És meddig tart? — Felélénkül: — Nézze, én nem bánorri., hogy azoknál a nőknél meddig tart, akiknek fiatalkoromban még én udvaroltam, de akiknek a mai húszévesek udvarolnak, azoknál ne tartson sokáig. Ebben maradtunk. A parkban harsogott a tavasz. — Én mindig azt hittem — szólt később —, hogy a nőknek jó ízlésük van. — Én most is azt hiszem — feleltem rá. — Már amelyiknek — egészítette ki. — Mondja, a férfiak ízlésében soha nem lehet hiba? Nagy csodálkozva rám nézett: — Ha a férfiaknak nem lenne jó ízlésük, én most nem kifogásolnám a húszéves lányoknál a hosszú szoknyát. — Takarékoskodni akar? — Mivel? — Az anyaggal. — Dehogy, ellenkezőleg ... Bővelkedni a ■— látnivalókban, Kercza Imre höz viszonyítva ötszörösére emelkedett. Termelés szempontjából a dohány nem tekinthető valamely ország monokultujális növényének. Termelése igen munkaigényes, ami részben agrotechnikai, részben kezelési és utókezelési munkákból tevődik össze. Az utóbbira azért van szükség, mert a dohánylevelek nyers állapotban élvezeti célra alkalmatlanok, csak gondos utókezeléssel nyerik el az ismert ízt, színt, zamatot és illatot. A világ dohánytermelésének 57 százaléka hat országból kerül ki: USA, Kína, India, Szovjetunió, Brazília, Törökország. A világ jelenlegi dohánytermelése 4,5 millió tonna, négyszer több, mint a teatermelés. Hazánk termelése 26 ezer tonna, és 3—4 ezer tonnát még exportálunk Görögországból, Bulgáriából, Törökországból és Indiából. Ebből a mennyiségből 21 • milliárd cigarettát készítünk, melynek 30 százaléka filteres. A nemzetközi dohánykereskedelem jellegzetessége, hogy az áruforgalom nem olyan egyirányú, mint számos nyersanyag vagy monokulturáiis mezőgazdasági termék nemzetközi forgalma. A kereskedelem nem csupán a termelt dohánynak a termelő országokból a fogyasztó országokba való áramlásából áll, hanem a nagy termelő országok egyúttal dohányimportőrök, is. függetlenül attól, hogy termelésük fedezi, sőt meghaladja belső szükségletüket. Ennek oka, hogy az éghajlati és talajviszonyok, sőt a mikroklíma hatására az egyes dohányfajták olyan minőségi különbséget mutatnak, hogy az élvezeti célokat szolgáló dohányipari termékekben — szivar, cigaretta, pipadohány — a különböző tulajdonságú dohányfélék keverve kerülnek felhasználásra. A világ termelésének mintegy 20—25 százaléka kerül a világpiacra, a töhbit a termelő országokban fogyasztják el. Az utóbbi fél évszázad alatt a dohánytermelés és a dohányzás mértéke a négyszeresére ugrott A dohányosok évente mintegy 20 milliárd dollár értéket füstölnek el. Gyakran olvashatunk különböző írásokat, melyek a dohányzás káros, szervezetünkre ártalmas hatását bizonygatják meggyőző erővel. Ennek ■ ellenére egyre többen hódolnak e káros szenvedélynek. Tehát mégis kell valaminek lennie, ami élvezetet nyújt a dohányos embernek. Nézzük meg. hogy mi ez? A dohány hatóanyaga a nikotin, amely a mellékvese velőállományában keletkező adrenalin és noradrenalin képződését meggyorsítja. Ezek a hormonok a vegetatív ideg- rendszerre fejtik ki hatásukat. Az adrenalin hatására éléi**; kebbé válik bizonyos idegközpontok tevékenysége, valamint a szívműködés, ezáltal intenzívebbé teszi a vérkeringést. A noradrenalin szintén az idegrendszeri tevékenységet segíti. Végeredményben a nikotin a kétféle hormon révén mérsékli a fáradtság és az álmosság érzését, bizonyos mértékben nyugtatja az idegrendszert, segíti a figyelem összpontosítását. Ezenkívül a dohányzás néha szertartásszerű, és vele kapcsolatosan feltételes reflexek egész sora kialakulhat, amely megnehezíti a leszokást. Miben mutatkozik a dohányzás ártalma: A különböző módon előkészített és fermentált dohányok 1,5—3 százalék nikotint tartalmaznak. Ennek 60 százaléka a füstbe kerül és a dohányzás során belélegezzük. A nikotin igen erős méreg, egyszerre felszívódva 20 milligramm már halálos mérgezést okoz. A kezdeti dohányzáskor fellépő szédülés, fejfájás, hányinger, izomgyehgeség a felszívódott nikotintól van. De a dohányos emberek később is érezhetnek hasonló tüneteket. Gyakran érez a dohányos ember a szív tájékán kisebb-nagyobb szúró fájdalmát, ez már komoly figyelmeztetés, mivel ez már a szív ereinek rövidebb-hosszabb görcsös állapotával magyarázható. A dohányzás előmozdíthatja vagy fokozhatja az érelmeszesedést, amely érgörcsökkel és magas vérnyomással járó kellemetlen betegség. A dohányzás fokozza a gyomor sósavtermelését, mely a gyomorfekély keletkezésének előfeltétele. Hosszan lehetne sorolni ezenkívül azokat a betegségeket — szívidegesség, idegfájdalmak, hörghurut, gyomor- és bélhurut, álmatlanság —, amelyek a dohányos egyéneket gyötrik. A legfontosabb és újabban sókat vizsgált kérdés a dohányfüst rákos daganatot keltő tulajdonsága. Amikar a dohányosok zöme még pipázott, az ajak- és a nyelvrák volt gyakori, a ci- garettázás elterjedésével a hörgő- és tüdőrák. Statisztikai számok bizonyítják, hogy a rákban meghalt egyének 90 • zázaléka hosszabb ideje erős dohányos volt A rák kifejlődését a cigarettafüstben levő, rákkeltő tulajdonságú benzpi- rén nevű kátrány tennék segíti elő. Egy másik statisztikai adat: 10,8-szer annyi dohányos ember hal meg, mint nem dohányos. Ezek Után felvetődik: ha ennyi káros , következménye Van a dohányzásnak, vajon érdemes-e dohányozni? Remélem, senki sem ellensége önmagának, hogy saját szervezetét tudatosan mérgezze. Dr. Góbi János A KSH kiadásában Iskolák és városok adatai Ebben az oktatási évben a nappali, esti, levelező tanulók száma meghaladja a kétmilliót Magyarországon. Két évtizede nem sokkal volt több másfél milliónál. Azóta tehát »nagy- városnyi« emberrel több ül reggelenként vagy este az iskolapadba — tanúsítja a Központi Statisztikai Hivatal ki adásában megjelent Oktatási adatok gyűjteménye című kiadvány. A számtenger és a kétmilliós »végösszeg« szerint tanuló ország hazánk. A felsőoktatásban több mint nyolcvanezren, a középiskolai oktatásban több mint 300 ezer, a szakmunkás- képzésben mintegy 220 ezer tanuló vesz részt. A felnőttoktatásban részesülők száma is emelkedett, a húsz év alatt 52 ezerről 160 ezerre. Somogybán a 14—16 éves fiatalok 38 százaléka jár szakmunkásképzőbe, 25 százaléka pedig középiskolába. A két számarány azt tanúsítja, hogy mindkét iskolatípus viszonylatában az országos átlag, alatt van megyénk. A kiadvány ismerteti az óvodai intézmények, az alsó fokú, a középfokú és a felső- oktatási intézmények részletes adatait is. Hogyan jellemezhetők Magyarország városai a számok tükrében? Erre ad feleletet a másik statisztikai összegezés, amely szintén márciusban jelent meg, Helyzetkép az ország városairól, 1971. címmel. Az általános adatok után megtalálhatjuk a termelőágazatok legfontosabb adatait, az ellátással kapcsolatos adatokat. Egy összevetésből követhető például a boltfejlesztés intenzitása Kaposváron, vagy az, hogyan változott a javító-szolgáltató hálózat felvevőhelyeinek száma. A különböző városkategóriák szerinti csoportosítás az utolsó fejezet a hazai összesítések sorában. A kiadvány befejezésül nemzetközi Városi adatokat közöL SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971 április 15.
