Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-13 / 61. szám

Az SZKP XXIV. kongresszusa előtt BESZÉDES ADATOK Garantált bér, nyugdíj és társadalombiztosítás a kolhozokban 1966. július 1-től a kolho­zokban érvénybe lépett a ga­rantált bérezés. A kolhozta­gok szakképzettségük és a tár­sadalmi termelésben való rész­vételük alapján havonta kap­nak bért, a végelszámolásra pedig a mezőgazdasági év vé­gén, a zárszámadó közgyűlé­sen kerül sor. Azoknak a kolhozoknak amelyekben a termékértéke­sítés szezonjellege, vagy más okok miatt nem rendelkeznek elég pénzzel, a Szovjetunió Állami Bankja kedvezményei feltételek mellett biztosítja a szükséges hitelt, hogy ha vonta pontosan fizethessék a kolhoztagok garantált bérét. A szovjet közös gazdálko­dás történetében először kap­nak öregségi nyugdíjat a ta gok: a nyugdíjkorhatár a nők­nél 55, a férfiaknál 60 év. A kolhoztagok III. országos kongresszusa határozatot ho­zott arról, hogy 1970-től a szovjet falvakra is kiterjesz tik a társadalombiztosítást, és a kolhoztagoknak betegség esetén, a nőknek a szülési szabadság idejére kifizetik a havi átlagbért, bevezették a szanatóriumi kezelés idejére a fizetett szabadságot stb. Új lakás 55 millió embernek A Szovjetunió városaiban, a munkás lakótelepeken és a szovhozokban a lakások zö­mét az állam építi. A most befejezett ötéves tervidőszak­ban a lakásépítést tekintve a Szovjetunió a világon az első helyet foglalja el. 1966-ban 2 millió 291 ezer, 1967-ben 2 millió 312 ezer lakásba köl­tözhettek be az új lakók. Az­óta tovább növekedett a la­kásépítés üteme: öt év alatt körülbelül 55 millió ember költözött új, zömmel összkom­fortos lakásokba a városok­ban és a falvakban. Az új lakónegyedek mellett hatalmas méretű városépítés is folyik. A Szovjetunió tér­képén — elsősorban a keleti országrészeken — több mint 100 új város jelent meg. A vásárlók érdekében A fokozódó ipari termelés révén növekedett a közszük­ségleti cikkek gyártása. A könnyűipar termelése a VIII. ötéves tervben 47 százalékkal emelkedett, javult a minőség és bővült a választék. Az el­ső négy évben több mint 300 új könnyűipari gyár kezdte meg a termelést. . 1970-ben 8,9 millió négyzet- méter textíliát. 1,1 milliárd darab kötöttárut, 675 millió pár bőr lábbelit, 12,2 milliárd rubel értékű konfekcióárut, lí milliárd rubel értékű háztar­tási és kultúrcikket adott az ipar. A gépipar, a villamosgép-, a vegyipar és más nehézipa­ri ágazatok is sole szükségleti cikket gyártanak. 1966 és 1969 között 30 tv-típusból mintegy 6 millió készült. 1970-ben 3,2- szer annyi hűtőgépet gyártot­tak, mint 1965-ben. öt év alatt 230 millió órát állítot­tak elő; a szovjet óragyárak nemcsak az ország igényeit elégítik ki, hanem 70 ország­ba exportálják termékeiket. Ma minden 100 szovjet csa­ládra az 1965. évi 61 helyett 71 rádió és lemezjátszó, 26 helyett 56 tv-készülék, 21 he­lyett 52 mosógép, 11 helyett 32 hűtőszekrény jut. A szovjet külkereskedelem a lakosság növekvő iparcikk- igényeinek jobb kielégítésére : ötéves terv négy - ztenJ e­je alatt (1966—69 között) 2,3 milliárd rubel értékű fehér­neműt és ruházati cikket, 1 riilliárd rubel értékű cipőt, több mint 650 millió rubel értékű bútort importált. Az állami és a szövetkezeti k-• ’--'’•’lem for'"'’ma ‘a kolhozpiacokat nem számítva' öt év alatt 49 milliárd rubel lel emelkedett és 1970-’— el­érte a 153 milliárdot. A városi kiskereskedelmi forgalom a korábbi ötéves terv utolsó évéhez képest 47,3 százalékkal, a falvakban 52 .ó zalékkal növekedett. • 1969 elejére az állami és r szövetkezeti bolthálózathoz több mint 670 ezer áruda éí elárusító hely, több mint 220 ezer vendéglő, kávéház, fala tozó és más közétkeztetés’ egység tartozott. Több mint 7,5 millió keres­kedelmi és közétkeztetési do’ gozó áll a szovjet lakosság szolgálatára. Táplálkozás Az elmúlt ötéves tervbe., minden korábbinál gyorsabba: nőtt az élelmiszer-, a hús-, t tej- és a halfeldolgozó ipá termelése. 1970 végére a hús árutermelés 35, a kolbászfélt ké 42, a tejtermékeké 62, sajtféléké 57 százalékkal ha ladta meg az 1965. évi szín­vonalat. A Szovjetunió a cu kor és az állati zsiradék ter­melésében a világon az első, a növényolaj-termelésben pe­dig a második helyen áll. Jelentősen átalakult a la­kosság táplálkozásstruktúrája. A kenyérfogyasztás 4 év alatl csökkent — évente 6 kg-mai növekedett viszont a hús-, 21 százalékkal a tej- és tejter­mék-, 20 százalékkal a tojás-. 25 százalékkal a hal-, 13 szá­zalékkal a cukor-, több mint kétszeresére a zöldség- éa gyümölcskonzerv-, valamint a gyümölcsléfogyasztás. Metró az élen A Szovjetunióban megtalál­ható minden korszerű városi közlekedési eszköz: a metró az autóbusz, a villamos, a trolibusz, a taxi és a folyó­parti városokban a vízibusz. A legveszélytelenebb és leg­kényelmesebb közlekedési esz­köz a földalatti. Moszkvában Leningrádban, Kijevben, Tbi­lisziben, Bakuban már van, Harkovban és Taskentbea épül a metró. Most tervezik a metrót a Volga menti Kuj- bisevben és Gorkijban, az uráli Szverdlovszkban és más nagy szovjet ipari központok­ban. A moszkvai földalattin na­ponta 4 millió ember utazik. Vonalainak hosszát tekintve a világon a negyedik; 1970-ber. elérte a 140 km-t, állomásai- rak száma 86. A szovjet kormány már jó­váhagyta azt a tervet amely szerint 1968 és 1975 között újabb, 53,6 km hosszú föld­alatti vonalat kapcsolnak be a közlekedésbe. A városi közlekedésben a második helyre az autóbusz kerül. A Szovjetunió 2 ezei városában van autóbuszközle kedés. Az utóbbi öt év alatt új, a korábbinál kényelme­sebb, nagyobb befogadóképes­ségű és gyorsabb városi autó­buszok álltak forgalomba. 112 szovjet városban járnak villamosok, 95-ben pedig tro­libusz közlekedik. Ezeken évente 13 milliárd utas köz lekedik. A tervezők és a mér­nökök új, gyors és zajtalan kocsikat készítenek. A legfor­galmasabb útszakaszokon ké- egvasutat alakítanak ki. A városokban közkedvelt 4 axi, amelynek díjszabása ol só, kilométerenként mindösz- ■ze 10 kopek (kb. 1,30 forint). DANIEL LANG: Incidens a 192-es magaslaton 21. Amint megindult Mao meg­gyilkolásának kivizsgálása, a legkülönbözőbb szakemberek értekeztek Erikssonnal: pato- lógusok, bűnügyi nyomozók, ügyvédek, ballisztikai és lő- íegyverszakértők. Még köz­katonai minőségében is az igazságszolgáltatással került kapcsolatba, áthelyezték ugyanis a Camp Radcliff-i 545-ös tábori rendőrszázadhoz, amelynek kötelékében ettől kezdve magas rangú tisztek biztonságára vigyázott. Ka­puknál őrködött, időnként részt vett a támaszpont terü­letének »átfésülésében«, ami esetleges Vietkong-beszivár- gás ellen irányult, és minden­nap délután négy órakor be­szállt a »piástaxiba«, a tábori rendőrség autóbuszába, amely­nek az volt a feladata, hogy fölszedje azokat a közkatoná­kat, akik a két mérföldre eső An Khe »-pokolnegyedében-« — vagyis bárjaiban és bordé­lyaiban — túlságosan »eláz­tak-«. »•A bűnügyi nyomozó ható- sá" nem hagyta, hogy gép­fegyverkezelő legyek*« — em­lékezett Eriksson. — »-Leál­lították az áthelyezési papír­jaimat. Azt mondták, túlságo­san veszélyes munka, és csak akkor tudnak tanúként fel­használni, ha élve maradok.-« Katonaéletének hirtelen fordulatát Eriksson a Kirkkel folytatott beszélgetést követő reggelen tapasztalta. Még fel sem ébredt szinte, amikor a lábori rendőrök zárkájából a tábori rendőrség felügyelőjé­nek irodájába kísérték, ahol újabb kihallgatásnak vetettél? alá. »-Gyakorlatilag én magam is gyanúsított voltam« — mondta Eriksson. — »-A bűn­ügyi nyomozók ezt tüzetesen el is magyarázták nekem, és egyúttal ismertették törvény­ben biztosított jogaimat, töb­bek között azt, hogy nem va­gyok köteles vallomást tenni.« Mikor véget ért a kihallga­tás, felkérték, hogy vezessen el egy kutatókülönítményt a 192-es magaslatnak arra a pontjára, ahol állítása szerint Mao holtteste megtalálható. A különítményt egy osztagnyi fegyveres legénység is elkísér­te, hogy megvédje őket egy esetleges rajtaütéstől. Másnap reggel — december 9-én — indultak útnak An Kheből először egy sziikség- replőtérre repültek, közel Vorst századparancsnokságá- hoz. A csoportot egy ezredes, egy őrnagy, majd leszállásuk után még Vorst százados ve­zette, aki Eriksson irányában némaságba burkolózott. Ve­lük volt néhány bűnügyi nyo­mozó, fényképész, egy lőfegy­ver- és egy ballisztikai szak­értő. A repülőtérről gyalog tet­ték meg a 192-es magaslatig az utat. Hatórás gvaloglás kö­vetkezett a nehéz terepen, s mikor végre közvetlenül a csúcs alá érkeztek, többen kö­zülük, akik nem szokták meg az ilyen hosszú gyalogutakat, szinte teljesen kimerültek. Eriksson feszülten kémlelni kezdte a vidéket, azt a külö­nös formájú sziklaképződ­ményt kereste, ahol a leszúrt Iá“ * agyonlőtték. Annak idején rendkívül szo­katlannak találta a kiugró, csavart sziklát de most, mi­re újra hozzászokott a kör­nyezethez, meglepetve látta, hogy a sziklához közel annak pontos ikermása emelkedik. A kettő közül az egyiken kellett feküdnie a lány holttestének. A névadó emléktáblája Ünnepség a Táncsics Gimnáziumban Az Alma Mater bejárati elő­terében a diákkezek már kora reggel felírták a régi fekete táblára a gimnázium névadó­jának szállóigévé lett mondá­sát: »-A nép szava isten sza­va«. Ünneplőbe öltözve gyülekez­tek tegnap a Kaposvári Tán­csics Gimnázium tanulói. Dél­előtt emléktábla leleplezési ünnepséget tartott az iskola. Megvalósult tehát a tanárok, diákok régi kívánsága, a gim­názium tantestületének kezde­ményezésére, a tantestület ter­vei alapján, a Weeber Klára olakettjével díszített emlék­táblát elhelyezték az előcsar­nokban. A tegnapi ünnepség­nek éppen a március 15-e tisz­teletére rendezett iskolai meg­emlékezések adtak különös fényt és pátoszt. Ady Endre Emlékezés Tán­csics Mihályra című versét Deutsch István mondta el. Utána az iskola vegyes kara Liszt—Rossa Ünnepi dal című művét adta elő Zákányi Zsolt vezényletével. Alig ültek el a csengő énekhangok, ismét Ady-vers hangzott el Papp Ibolya előadásában. Merő Béla igazgató ünnepi beszédében ismertette Táncsics Mihály életútját, törekvéseit és küzdelmét. Olyan paraszt- carj volt, aki a munkások felé nyújtotta kezét — idézzük méltató gondolatát. — Munkássága, élete példa­szerű — mondta beszé­dében az igazgató, majd koszorút helyezett el az emlék­táblán, azután a gimnázium Hudra László KlSZ-szerveze- tének nevében a tanulók is megkoszorúzták az iskola név­adójának emléktábláját. Az ünnepség az osztályter­mekben folytatódott, a tanulók az osztályfőnöki órán emlékez­tek a márciusi ifjakra, a ma­gyar nép forradalmára és sza­badságharcára. Szabad szombat — szülőhiány A SZABAD SZOMBAT olyan sokirányú megvilágítá­sáról hallottam már, hogy fel nem tudnám sorolni. Nagy helyet foglal el ezek között a nők számára a pihenés, illetve az otthon »-elcsúszott« munka­idő pótlása és nem utolsó he­lyen áll a hobby sem. Nem íté­lem el egyiket sem. Amit most fogok írni, mégis különös. Egy dolgot ugyanis hiányolok a szabad szombat terveiből. Hiányérzetem, sőt tapasztala­tom tényleges észrevételekből táplálkozik. A család minden tagja ké­szít tervet » maga és élettár­sa számára, a gyermekeknek Eriksson tudta ezt, s hogy a különítmény többi tagját megkímélje a szükségtelen fá­radságtól, egymaga vágott ke­resztül a hatalmas bozóton, ho-v körülnézzen. Mao testét nem találta, amikor tehát új­ra csatlakozott a többiekhez, akik addig várakoztak, a má­sik sziklára mutatott. »-Ott lesz« — mondta határozottan. A többiek mögéje zárkóz­tak, s őt szótlanul gyalogolt a másik sziklához, amely 75 méter távolságra lehetett Nem telt bele sok idő, és megtalálták Mao holttestét Merev kiflialakban nyűgödet egy fészekszerű mélyedésben, földdarabok, kődarabok és ku­sza indák között Már három hete feküdt ott erősen oszladozóban volt a teste. A többiek köréje csoporto­sultak, s a kör szélére húzó­dó Erikssont kényelmetlen ér­zés fogta el a többiek cél­tudatos kíváncsiskodása lát­tán. »-Üjra csak azt végezték, ami a dolguk volt« — emlékezik Eriksson. — ök sohasem hal­lották Mao hangját, nem lát­ták, hogyan cipelte Manuel hátizsákját.« A feladatukat lankadatlan buzgalommal végző férfiak kicövekeltek egy 30 négyzet- lábnyi területet, hogy azon belül kutassanak, és hamaro­san egy sereg bizonyíték gyűlt össze: töltvényhüvelyekből származó ólomdarabkák & ha hazaérnek legföljebb egy »tag« munkájáról érdeklőd­nek, néha beszélgetnek, de nincsen olyan program, amelyben legalább hetenként egyszer mindenki benne vol­na. Ügy nevezik ezt a pszicho­lógusok, hogy nincs együttes élmény. Aztán, ha sorozatosan min­denki csak magának csinál programot a szabad szombat­ra, a szülőkkel való találkozás időtartama egy-két órára vagy még ennél is rövidebb időre szűkül. Belsőleg valami hiányt érez a gyerek. Még nem tudja pontosan, mi hiányzik, de »va­lami olyan furcsa«. A nevén nevezve: föllép a szülőhiány. Ismét egy modern betegség. Oka, hogy az anya is, az apa is mindig el van foglalva sa­ját magával, saját programjá­éval. Nem gondolnak — tiszte­siét a kivételnek — arra, hogy ballisztikai és lőfegyverszak- (közös élményt kellene időnként értők részére, és Mao testé- Szervezni. Különösen fontos ez ’. ... \Uzennegy éves kong. Az ilyen nek foszlányai a kórboncno-1 élményeket alig várják ágyé­koknak. Magát a holttestet ^rekek. egy katonai »hullaszatyorba-1, Ha tovább romlik a helyzet, — elesett katonák szállítására ia gyermek tanulmányi ered rendszeresített drapp színű, egyre csökken Nem is , , , ifogad szót. Nem találja he­vizhatlamtott sátorlapba (ily ét, csavarog. Megtörténik — helyezték. imegtörtént —, hogy jó képes­A boncolás elvégzésére —-Jségű gyerekek megbuknak, amely a hadsereg saiöonif“30* fejöt rést okoznak ilyenkor is, ahol vannak 10—14 éves korúak. Ellenben nem láttam olyat, hogy legalább havonta egyszer a család egészének együttes tervet készített volna a családfő, vagy éppen az a családtag, aki ebben a kér­désben a hangadó. Így egy na­gyon érdekes jelenség ütötte föl a fejét, gyakorlatban már tapasztalhattam is. Az esetek szereplői gyerekek, 10—15 éve­sek. Először talán a jelekről. A gyermek nyugtalan, mihelyt megszűnik a kötetlen foglalko­zás, elmegy hazulról, mindegy, hogy hová. Nem marad ott­hon, mert a papa és a mama, saigoni le , . .. . . ,. ... ,. .. , #már a paoának, a mamának... halottasházában játszódott le2Elejét kell venni. Most van — Tadao Furuét, a tokiói (»kialakulóban a szülőhiány, egyetem professzorát és Pierre (1 Ahol egy vagy két gyermek A. Finck őrnagyot, a kilence-<lvan a családban, ott meg kell dik orvoslaboratórium pa. {valósítani olyan heti foglalko- rancmokát .« B. aki ismert hadi korboncnok, közös látogatás. A közös harmadmagával végezte Ken- (’élmények elemei mélyen bevé- nedy elnök boncolását.) Fény-{födnek a gyermeki emlékezet­képek tucatjai készültek, hogy ('be, de nem elszigetelt ese- később szemléltetésül szolgai- * | ményként, hanem sűrű, tó­jának a tárgyaláson; a fény -1 ^ény lelki élményként, me- képészek villanólámpái halva-1 egész életében megőriz, nyan fénylettek a délutáni J Sok gyermekkel beszélget- napban. (|tem, akik emlegették, hogy Egy hét múlva, mikor Erik- iolyan jó volt, amikor apuká- sson vezetésével egy második (lval este az ágyban birkóztak, zarándokcsoport járt a 192-es ,iTréfás kártyajáték, időnként magaslaton, további fényképeit Jbújócska, közös rejtvénvfej- készültek. Ezúttal kisebb cso-ftés, egy kis beszélgetés mind, port indult útnak, azzal a i »mind nagyon fontos, küldetéssel, hogy minden le-é TALÄN MOST, amikor a hetséges bizonyítékot kihalász- fcsaládpszichológia más vonafc- szon a környező bozótból. Az okozásban is szerepel a tudo- egyik bűnügyi nyomozó, ahogy \mányos fórumokon, ennek a tőrjével az indák között ke- (gondolatnak a realizálása is resgélt, talált is néhány fogat, ^hozzájárul, hogy a családi élet további ujjesontdarabkát és töltényszilánkokat, s egy plasztikzacskóba helyezte. (Folytatjuk.) is tartalmasabbá és tartósabbá mindezt ^váljék. Ez az utolsó mondat nem véletlenül került az Írás­ba. ____ M eleg József SOMOGYI NtPLAP Siomkná, un. nárelai U. 5

Next

/
Thumbnails
Contents