Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-12 / 60. szám
Ax SZKP XXIV. kongresszusa előtt BESZEDES ADATOK A jólét alapja 1966—70 között, a Vili. ötéves tervben, a nemzeti jövedelem évenkénti növekedésének dinamikáját a következe számok jelzik: 1966: 207 milliárd rubel, 1967: 225,5 milliárd, 1968: 243 milliárd, 1969 257 milliárd, 1970: 275 milliárdA nemzeti jövedelem 55 százalékát az ipar, 20 százalékát a mezőgazdaság, 9 százalékát az építőipar adja. A most befejeződött ötéves tervben megváltozott a nemzeti jövedelem felosztása, átalakult a két legfontosabb alap, a fogyasztási és a felhalmozási alap aránya, mégpedig a dolgozók közvetlen igényeinek kielégítését szolgáló kiadások javára. A nemzeti jövedelem 75 százalékát a fogyasztás kielégítésére, 25 százalékát pedig felhalmozásra fordítják: ez utóbbi az újratermelés bővítésének fő forrása. Foglalkoztatottság öt esztendő alatt a munkások és az alkalmazottak száma évente emelkedett. 1970 végére a szovjet népgazdaságban 90 millió ember dolgozott (1965-ben 76,9 millió). Több mint 13 millióval növekedett tehát öt év alatt a munkahelyek száma. Ezek közül csaknem 5 millió munkahelyre fiatal szakmunkások kerültek 1966—70 között 7 millió 80 ezer főiskolát vagy szakközép- iskolát végzett fiatal helyezkedett el képzettségének megfelelő munkahelyen. Mi van a borítékban? Az SZKP XXIII. kongresz- szusán elfogadott irányelvek kimondták, hogy emelni keil a munkabéreket. Az alacsony és a közepes fizetési kategóriákban a havi átlagkereső: az ötéves terv négy esztendeje alatt — 1966-tól 69-ig — csaknem 22 százalékkal lett magasabb. Fölemelték az adózás alá nem eső fizetések határát: 40 —45 rubel helyett általában havi 60 rubeles (kb. 780 forintos), bizonyos ágazatokban havi 70 rubeles (kb. 910. forintos) bérminimumot szabtak meg. 1968-ban átlagosan 15 százalékkal növelték a gép- és fémfeldolgozó iparban dolgozók bérét. 1969-ben jelentősen emelkedett a fizetés az építő- és az építőanyag-iparban valamint az üveg- és porcelángyártásban. Az építőiparban és a javító-szerelő ágazatban például átlag 25 százalékkal. Ez utóbbi intézkedések 9 millió embert érintettek. Szilánkok Zsuzsa még óvodás, minden érdekli. legutóbb az órával akart mindenáron megismerkedni. Meg is kérdezte: — Anyu, most hány óra van? — Nyole óra múlt húsz perccel. — Nem azt kérdeztem, hogv mennyivel múlt, hanem most hány óra van? — Fél kilenc lesz tíz perc múlva. Zsuzsát nem elégíti ki ez a válasz nem, azt mondja: — Nem arra vagyok kíváncsi, hogy tíz perc múlva mennyi lesz, hanem most hány óra van. Zoli első osztályos. A tanítás befejezése után kinevezett ebédszállító. Az ételhordóval naponta megy az ebédért az állami gazdaság konyhájára. Egy alkalommal zokogva, maszatos képpel érkezett visz- sza. A tanító néni megkérdezte: — Mi baj van, Zoli? Miért sírsz? Zoli szipog: — Megbotlottam és elestem. Kiborult az étel. kellett volna ugrania, hogy az öles léc ne érje utol... A nagy tagosítások idején az egyik faluban földmérő brigád dolgozott Mivel tagjai nem egy faluban laktak, megbeszélték, hogy másnap mikor és hol találkoznak. A megbeszélt Időben ketten ott is voltak, a harmadik azonban csak nem érkezett meg. A brigád vezetője bosszankodni kezdett: ugyanis határidős volt a munka. Vagy kétórás késéssel, csapzottan befutott a harmadik ember is. A brigád vezetőjének kérdésére, hogy hol volt ennyi ideig, azt válaszolta: eltévedt A briga- déros összeráncolt homlokkal kérdezte: — Milyen katona voltál, hogy eltévedtél? — Repülős — hangzott a felelet — Akkor már értem, hogy miért tévedtél el a földön... K. J. A kongresszusi irányelvek az ötéves tervidőszakra a bérek legalább 20 százalékos növelését tűzték ki célul. Valójában ez idő alatt 26 százalékkal emelkedtek a bérek, és 1970-ben a munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete az 1965. évi 95,6 rubelről (kb. 1250 forintról) 122 rubelre (kb. 1600 forintra) növekedett. Hozzá kell tennünk, hogy a Távol-Keleten, Szibériában, a Szovjetunió európai részének északi körzeteiben dolgozó munkások és alkalmazottak munkabérét jelentősen emelik a klímaviszonyok miatt folyósított és megemelt pótlékok. ...és a borítékon kívül A társadalmi fogyasztási alapokat az állami költségvetésből, a szakszervezetek, a kolhozok és a fogyasztási szövetkezetek eszközeiből képezik, ezekből fedezik a Szovjetunióban a kulturális és a szociális kiadásokat. A társadalmi fogyasztási alapok öt év alatt 42 milliárd- ról 63 milliárd rubelre növekedtek. Ezekből egy-egy szovjet állampolgárra havi átlagban 22 rubel (kb. 290 forint), egy-egy háromtagú családnak pedig 66 rubel (kb. 860 forint) jut. A fogyasztási alapoknak csaknem egyharmadát a felnövekvő nemzedék nevelésére és oktatására költik. A szovjet általános iskolákban ezek terhére 49 millió gyer- meg, a szakmunkásképző iskolákban több mint 2 millió, a technikumokban és a felsőfokú oktatási intézményekben 9 millió fiatal tanul. Az egészségügyi és a sport- létesítmények fenntartására az ötéves terv utolsó esztendejében 9,2 milliárd rubelt költöttek. Az egészségügyi intézmény elcben 4,5 millió ember dolgozik, vagyis annyi, mint ahány lakosa van például Finnországnak vagy Norvégiának. A Szovjetunióban 41 millió ember kap öregségi nyugdíjat. Ennek összege 1970-ben ösz- szesen több mint 16 milliárd rubelt tett ki, vagyis csaknem 5,5 milliárddal többet, mint 1965-ben. 1970-ben több mint 773 millió rubelt költöttek a dolgozók és gyermekeik szanatóriumi ellátására és üdültetésére. Egy év alatt több mint 8 millió ember kapott ingyenes vagy kedvezményes beutalót szanatóriumokba, üdülőkbe, diák- és turistatáborokba. Ezenkívül 7 millió iskolás pihent úttörőtáborokban. A közgazdászok számításai szerint a szovjet lakosság átlagos szükségleteinek 28 százalékát a társadalmi fogyasztási alapokból fedezik, vagyis a munkabéren kívül biztosítják. — Ne sírj! Máskor majd jobban vigyázol és nem esel el. Zoli nehezen akart megbékülni, tovább szipogott, majd kis idő elteltéveV megszólalt és vigasztalni kezdte a tanító nénit: — Azért még tud a tanító néni ebédelni, mert a tésztát fölmertem a kezemmel, csak a levest nem tudtam.. „ Jancsi az általános iskola elvégzése után szakmunkás-tanuló lett. Szíve vágya szerint: kőműves. Alig két hétig tanulta még a szakma rejtelmeit, amikor a mester egy gazdával tárgyalt, s arról beszélgetett, mit s hogyan kellene csinálni. Nyomaték kedvéért a mester egy öles léccel a földre rajzolta elképzelését. Jancsi élénken figyelte a párbeszédet, s kéthet’ szakmai ismeretszerzés után beleszólt a beszélgetésbe: — Nem úgy kell azt, mester úr, hanem... — akarta magyarázni. Nagy sezrencse, hogy Jancsi szakmunkástanuló volt és nem inas, különben nagyot Az igazgató lenyomta a gombot. Bejött a titkárnő. — Szolovjevet küldje be hozzám! — Igenis, Arkagyij Matve- jevics. A titkárnő vette a házi telefonkönyvet, és már tárcsázta is a 149-est. — Szolovjev elvtárs jöjjön az igazgató elvtárshoz! — Szobán kívül tartózkodik — válaszolt egy női hang. A titkárnő visszament, és jelentette az igazgatónak: — Szolovjev szobán kívül tartózkodik, Arkagyij Matve- jevics. — Ha visszamegy, azonnal jöjjön be hozzám! — Igenis, Arkagyij Matve- jevies. A titkárnő újból hívta a 149-est: — Ha Szovoljev visszamegy a szobájába, azonnal küldje be az igazgatóhoz! — Jó — felelte a női hang. Eltelt egy hét, de Szolovjev néni jelentkezett. Kedden reggel az igazgató ismét lenyomta a gombot. Bejött a titkárnő. — Szolovjevet küldje hozzám! IGOR JAROSZLÁVCEV: — Igenis, Arkagyij Matve- jevics! A titkárnő a házi telefonkönyvből kikereste Szolovjev számát, a 149-est, és tárcsá- ta. — Szolovjev azonnal az igazgatóhoz! — Nem tartózkodik a szobában — felelte a női hang. — Nem tartózkodik bent a szobájában, Arkagyij Matve- jevics. — Mikor ment ki onnan? — Azonnal megtudom, igazgató elvtárs! A titkárnő újból hívta a 149-est: — Mikor ment ki a szobából Szolovjev? — Szolovjev a múlt év június tizenötödikén, kedden ment ki a szobából. Siófoki iskolákban A kísérletező pedagógus AZ ÓRIÁS LÉPÉSŰ tudományok mögött hol ballag a pedagógia? Tudom: a ballag ellen sokan szót emelnek, hiszen a jó tanár mindent megtesz azért, hogy minél többet adjon át a tanulóknak, és azért is, hogy megtalálja azokat a kereteket — oktatási formákat —, amelyek kitágítják a fiatalok befogadóképességének, feldolgozóképességének korántsem korlátlan határait. Mert éppen az utóbbi kifejezés magába foglalja a pedagógiai gyakorlat feszültségét. Ez az, amit úgy fogalmaz a szülő: agy öntőműt a gyerek fejét. S éppen itt van a kísérletező pedagógiának a jövője is: mert korántsem a hagyományos «■fejbe tömő« módszer az üdvözítő. A továbbképzési kabinet és a megyei pedagógiai társaság léte még nem biztosíték arra, hogy minden pedagógus kísérletezésbe kezd. Nem is ez a cél. Az viszont igen, hogy ahol van rá lehetőség — és hozzáértés —, ott tegyék! Mint például Siófok általános iskoláiban. A 2- számú általános iskola alsó tagozatában kezdte el két nevelő az úgynevezett egész napos iskola kísérletét. Röviden úgy jellemezhetnénk: a hagyományos tanítási órát játékóra, gyakorlati óra követi, s majd újra tanulás. A számtanórát didaktikus játék követi például. Természetesen egy tudományos pedagógiai módszer kipróbálásáról van szó, s nem mindenhatóságáról. A tapasztalatokat sokoldalú elemzés követi majd. De máris idézhetünk két szülői véleményt. Az egyik szülő örül, mert egész napra «-jó helyen tudja a gyermekét«. Nos, ez természetes is, a másik viszont már igényesebb. Felkészültek arra, amikor iskolássá lett a gyermek, hogy miképpen foglalkozzanak vele — tantárgyanként is — otthon. Hogy úgy mondjam: ez szülői kötelesség, de pedagógiai feladat. 3 az egésznapos iskola e téren is összehasonlíthatatlanul nagyobb könnyebbséget jelent. Hát még a hátrányos helyzetű tanulóknál! A másik siófoki iskolában a számtantanítással folyik a kísérlet. Már a »kezdetek leg- kezdetén« számolnak a tanulók negatív értékekkel is — tehát megtanulják, hogy a matematikában van a nullánál »kisebb szám« is- Ezúttal nem célunk a módszer részletes ismertetése, annyi bizonyos viszont, hogy a nebulók évekkel megelőzik más társaikat. A 3. számú siófoki általános iskolában bevezették a Lénárt- féle módszert. Ha a lényegét akarnánk jellemezni: itt a tanítási anyag elsajátítását a gyakoroltatás új tempója jellemzi, amely gondolkodásfejlesztő és gyors feladatmegoldó képességet eredményez a tanulóknál. Nyilvánvalóan nagyobb tehertétel ez a nevelő számára is, hiszen alaposan meg kell szerveznie az egész órát, menetrendszerűen, percnyi pontossággal. Ezt már a felső tagozatos tanulóknál alkalmazzák. És folyik kísérlet programozott nyelvtanoktatással is felső tagozatban. Lehet, hogy az eddigiekben nem adtam minden siófoki kísérletről és kísérletezőről számot, de a siófoki összkép nagyon biztató. A tantestületek újat kereső igyekezete példaszerű.' Hiszen a tanárképző intézmények az oktatási módszereknek gyakran egész sorát ismertetik, »hírt adva« az új utakról is, de az már pedagógusegyéniség kérdése, hogy keresi-e az új utakat, a jobbat. S REMÉLJÜK: az ilyen nevelő — 3 ez a tevékenység — mindinkább differenciáltabb, magasabb megbecsülésben is részesül majd. Mert nem állítjuk ugyan, hogy az említett kísérletek az egyedül üdvözítőek, de a nevelői igényesség mindenesetre azTröszt Tibor Slalomozás a pezsgőben A kajak-kenu slalom válogatott keret a Gellért-szálló pezsgőfürdőjében tartja edzéseit a téli hónapokban. A fürdő mennyezetéről nylon kötélen lógnak a slalomozáshoz nélkülözhetetlen kétméteres íakapuk, és a sportolóknak ezek között kell áthaladniuk. Hetenként három szakedzést, és két erősítő edzést tartanak. Ezután már Hernád- szurdokon, a rohanó hegyi patak vízén készül a válogatott a soron következő versenyekre. A titkárnő pontosan jelentett: — Szolovjev a múlt év június tizenötödikén, kedden ment ki a szobájából. — Tudja meg, hogy hová távozott! — Igenis, Arkagyij Matve- jevics. A titkárnő újból rácsengetett a 149-esre: — Hová távozott a szobából Szolovjev? — Szolovjev kiment rágyújtani — felelte a női hang. — Szolovjev kiment rágyújtani — közölte a titkárnő az igazgatóval. Az igazgató felemelte a tekintetét, megkeményitette az ajkait, és mondta: — Azóta nyolc hónap telt el — Es kilenc nap — egészítette ki a titkárnő. — Kerítsék elő Szolovjevet. — Igenis, Arkagyij Matve- jevlcs — felelte a titkárnő, és elindult osztályról osztályra. Az egyik szobában rá is akadt Szolovjevre, aki újságot olvasott. — önt látni akarja az igazgató! — Megyek — felelte Szolovjev, és összehajtotta az újságot. — ön a Szolovjev? — kérdezte az igazgató. — Igen. Én vagyok — felelte Szolovjev. — ön a múlt éto június tizenötödikén kiment a szobájából, hogy elszívjon egy cigarettát? — Igen, valahogy úgy tűnik, hogy akkor lehetett — felelte Szolovjev. — Ez nyolc hónap és kilenc nap... — Tíz — javította ki a számot a titkárnő. — Tehát nyolc hónap és tíz nap óta üldögél ön egy másik osztályon? — Akkor én valószínűleg eltévesztettem az irodám ajtaját — feltételezte Szolovjev. — Világos. És most miért is van itt nálam? — ön hivatott. — Mikor? — Most. — önt én tegnap hívattam — mondta szigorúan az igazgató. — Mára nekem más van beütemezve! — S lapozni kezdett naptárában. — Szkor- cov. Igen, küldje be hozzám Szkorcovot! — kérte az igazgató a titkárnőt. — Igenis, Arkagyij Matve- jevics. A titkárnő lapozgatott a házi telefonkönyvben, és tárcsázta a 278-as számot: — Szkorcov elvtárs fáradjon be az igazgatóhoz! — Kiment rágyújtani —» felelte egy álmos férfihang..; Fordította: Sigér Imre SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971, március 12. 5
