Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám

A becsvágy mindennél erősebb ŐRÜKKÉ MÓKÁS kedvű. Pedig gond bőven jutott ne­ki is az életben. Mór meg­jött a papír: hallgatója a Dombóvári Tanítóképző Inté­zetnek, amikor eltemették az édesapját. Az összekészített ruhák visszakerültek a he­lyükre a szekrénybe. Hamar megbarátkozott a keze a ka­pával, az ásóval, meg az ele- séges vödörrel, a takarmányos szakajtóval. Édesanyjával együtt, úgy mondta, otthon a mezőgazdaságban dolgoztak. De a hajnali kakasszó akár az iskolába is hívhatta volna: a tanulás utáni vágy nem akart fakulni. Mindig ' is szeretett tanulni az iskolában. Különö­sen a kémiát meg a biológiát. Akkor, túl fiatalon, azt hitte, csak ő ilyen szerencsétlen. Az élet más utakat nyitott előtte: asszony lett, majdnem gye­rekfejjel. Alig múlt tizennyolc éves, felsírt a gyerek is. S csak álmában járt-kelt az is­kolapadok között — Ahogy nőtt a gyerek, egyre azon járt az eszem, ho­gyan tanulhatnék. Akkoriban már a húskombinátnál dol­goztam. Fizikai munkát, a vágó kivételével mindenütt. Legtöbbet a hűtőben, minr csomagoló. Aztán nekibátorod­tam, bekopogtam Ostoros igaz­gatóhoz. Mondom neki, tanu­lás miatt keresem. Nem bírom tovább, könyvet szeretnék a kezembe, nem szállhat el így sóvárogva az élet a fejem fö­lött Azt mondta: utánané­zünk, Molnámé, ne féljen. Az igazgató utánajárt Mol­nár Sándorné csomagolónő ké­relmének. Szorgalmát, munka­bírását dicsérték mindenhol, no és a víg kedélyét se hagy­ta szó nélkül senki, örült ne­ki, amikor hívatta az igazga­tó: megy a dolog. De nem a közgazdasági technikumba, ahová eredetileg kérte (nem Mintha Nagyatád városi rangra lépését készítené elő a Megyei Honismereti bizottság Somogyi honismereti híradó című tájékoztatója is, amely a napokban jelent meg — már nagyon megkésve. Az olvasó az 1970. évi decemberi, har­madik számban lapozhat, Nagyatád felszabadulása ese­ményének tisztázása adta az ötletet a kiadvány szerkesztő bizottságának, hogy útmutatót adjon közre a visszaemlékezé­sek gyűjtéséhez. Két dolgoza­tot vetnek össze, s a szem előtt tartandó tanulságot ekképp fo­galmazza meg a szerző, Ró­zsai Agnes: »A visszaemléke­zésnek mint forrásnak értéke becses, de forráskritika nél­kül felhasználva legföljebb egy adott kor történetét színe­síti, tudományos érték nél­kül«. A szerkesztőség meg­jegyzései a cikkhez fontos tar­tozéka a témának. Nagyatád fölszabadítását Nagy Árpád összegezi. A híradó még egy nagyatádi vonatkozású tanul­mánya az 1945-ös földosztás- ról szól, Laczkó András készí­tette. A helytörténeti rovatot gazdagítja Miklós Endre mun­kája is, mely a Somssich Pál Gimnázium történetére irá­nyítja az olvasó figyelmét. Meg kell említeni azt a közös munkát is, melyet az Igali Ál­talános Iskola tantestülete ké­szített az iskola történetéről. Példa lehet más iskolák előtt. Ismeretes, hogy milyen nagy sikere volt az I. dél-dunántúli népművészeti héten, Kapos­váron megrendezett A somo­gyi hímzés című kiállításnak, melyet ezekben a napokban Budapest közönsége láthat. A kiállítás szakmai kérdéseiről a kiállítás rendezője, Knézy Ju­dit, a Rippl-Rónai Múzeum néprajzosa közöl értékes ta­nulmányt. A csurgói honisme­reti szakkörről már sokat hal­lottunk, Papp Imréné, a szak­kör egyik tagja Három nem­zedék keresztelője Berzencén című gyűjtését mutatja be. A Somogybán végzett föld­rajzi névgyűjtés tapasztalatai­ról jegyzetet olvashatunk Sza­tudta volna hamar könyvelői állásba helyezni), hanem a mezőgazdasági technikumba. Ismét az iskola falai, a párna alatt tankönyvek, éjjel kettő­kor kattant csak a lámpa­kapcsoló, hajnali négy-ötkor meg az ébresztő. De a bol­dogságot nem lehet a fáradt­sággal egy napon említeni. — Nem voltam én járatlan ebben sem. Elsőben, mikor vizsgáztam, kérdezték is, hon­nan a csudából tudja maga ezeket kaposvári munkásasz- szony létére. Mondtam, korán beleteremtettek engem, tanár úr, a mezőgazdaságba, csak az elméletet nem tanította velem az anyám. A közösség, az osztály lett a mindene. Aki egyszer taní­tó akart lenni, az csak születés­napot ünnepel többet, a haj­lam nem hal meg soha. Ked­vére intézkedhetett, javasol­hatott, segíthetett, tervezhette a ballagási ünnepséget, a ru­hákat. A bizonyítvány négyes lett. Majdnem két évtizedes várakozás után végre leírhat­ta: technikus. bó József tollából. Belénessy Alajos, Pillér Dezső, Simon József, Király Sándor és Lan­tos Mária szerepel még a név­tani nyelvjárási kutatások cí­mű rovatban, mindegyikük egy-egy fontos területről ad képet. A népköltészeti adattár Király Lajosné rabénekek, börtöndalok gyűjteményét mutatja be. Gazdag a figyelő rovat, és a szakkörük életéről is színesen, sokrétűen ad szá­mot a Somogyi honismereti híradó. Raksányi Lajos festő­művésznek a somogyi népvi­seletekről készített rajzai szí­nesítik a kiadványt. A Somogyi gyűjtemény fü­zetei sorozat negyedik száma útmutatást ad a település, né­pi építkezés és a népi lakás- kultúra kutatásához. Mindkét kiadvány a Pal- miro Togliatti Megyei Könyv­tár sokszorosítójában készült. Az alábbiakban néhány jó tanáccsal szolgálunk a neve­lésben gyakorlatlan szülők ré­szére. A szülők soha ne veszeked­jenek a gyerek előtti Vesze­kedés céljából menjenek ki a Kamaraerdőbe. Ha nincs kö­zöttük veszekedésre indító ok, egy kis jóakarattal mindig találhatnak ilyent. Ne engedjük, hogy gyerme­künk Teli Vilmost játsszék! Kobozzuk el az íjfelszereléstI Több szem többet lát. Tízéves gyermek kezébe ne adjuk Balzac- és Maupassant- regényeket! Azokat a gyerek már úgyis olvasta. Próbál­kozzunk Andersennel! Ha a gyereknek nem tetszik a me­sekönyv, a szülő még örömét lelheti benne. Ha a gyerek válogatós ott­hon az ebédnél, hozzunk neki egy kis kóstolót az üzemi — Az boldogított legjobban, hogy helytálltam. ígérték, előbbre jutok a vállalatnál is. Megtörtént. 1969 januárjától minőségellenőrként alkalmaz­tak. 1970. november I5-én pe­dig kinevezték a vállalat füg­getlenített higiénikusának. A kereset nem sakkal több, de nincs olyan fizikai megterhe­lés. Munka azonban van. S nem is a »legbékésebb« be­osztás ez itt nálunk. Hússal, élelmiszerekkel dolgozunk, számtalan probléma akad. Ügyelni a tisztaságra, ne egye­nek például az emberek a munkapadok mellett, hiszen egyetlen csepp morzsa bajt okozhat. Vagy a cigarettázás, hamuzás. Persze az is igaz, hogy egyes üzemrészekben nem tudtunk még étkező, ci­garettázófülkét építeni. Sze­rencsére mindig a szép szó, a megbeszélés volt a fegyverem, most is megélek vele. Egyfor­mán kell bánni az emberek­kel. Ismerem a munkafolya­matokat jól, s ez segít. Nem mondta ki, de érző­dött, nem könnyű a helyzete. S a tanulás alatt sem volt az. Otthon a családja támo­gatta; a férje is meglett fej­jel tanult. A fia is géplakatos lesz, mindenki tudja mi az: vizsgázni. CSAK A HÉTFŐ délelőttök voltak szomorúbbak az üzem­ben. Neki sose lehetett véle­ménye az előző napi tv-ről. Nem is vettek, csak azért hogy ne »kínozzák« a család­tagok egymást. Az asszonyok ugratták is szeretettel: neked csak gyufásdobozod van, meg érettségid. Talán most majd ve-m ele. — Hacsak — mondja —, mert éppen a múlt héten for­dult egyet megint a világ. Az egyik technikumi osztálytár­sam látogatott meg. Szinte egyszerre sóhajtottunk fel, olyan üres tanulás nélkül az életünk. Nem kellene neki­vágni a felsőfokúnav 7 Addig mondogattuk, amíg ismét alá­írattam az igazgató elvtárs­sal az engedélyt. Mert szíve­sen hozzájárul a továbbtanu­lásomhoz. A kitöltött papírok a táskámban vannak. Hama­rosan a felvételi kérdésekért is bemegyek a főiskolára, azt mondják, teszttel vizsgázunk, vagy kétszáz kérdés is lesz. Még jó, hogy befejeztem az Aranyketrecet, búcsút mond­hatok a szépirodalomnak egy darabig megint. Kinevethet, de úgy érzem, hogy a mar­xista iskolát is már csak én nem végeztem el... kosztból! Biztosan leszokik a kényeskedésről. Ha a gyerek rossz bizonyít­ványt hoz haza, serkentsük őt jó tanulásra azzal, hogy elő­vesszük tégi iskolai bizonyít­ványunkat, mondván: »Nézd, fiam, édesapádnak hány né­gyese volt!-» Ha elérkezik az idő, s a gyereknek pályát kell válasz­tania, bízzuk rá a döntést! Ha a Fradi-pályát választja, bele kell nyugodnunk. Adjunk legalább ezer forint zsebpénzt a gyereknek, hogy hó végén legyen kitől kölcsön kérni a kosztra! Tizenöt éven aluli fiúgyer­mekünket ne engedjük meg­nősülni, csak ha megtanulta a földrajzleckét! Ne féltsük a gyereket az is­Somogyi híradó és gyűjtemény Két most megjelent kiadványról Bán Zsuzsa »Aleirelés A 25. évfordulóra as ország első úttörőhásáhan Az ország első úttörőháza 1949. december 21-én nyitotta meg kapuit Kispesten. A kerü­let 13 úttörőcsapatának több ezer úttörője és kisdobosa rendszeresen látogatja szakköri foglalkozásait, könyvtárát és előadásait. A kisdobos ezermester szakkör tagjai papírból, ruhából és műanyagból különböző játéktárgyakat, figurákat készítenek. Az alsó tagoza­tos tanulókat Korompai Lászlóné tanárnő tanítja az úttörőházban. NEVELÉSRŐL Mozgásszegény életmód B üszkék vagyunk arra, hogy a korszerű terme­lőeszközök nálunk is egyre jobban elterjednek, és a nehéz fizikai munkát gépek végzik helyettünk. De ez a je­lenség oka lehet sok tragikus végű betegségnek, köztük az infarktusnak is, melynek dön­tő oka a mozgásszegény élet­mód. Ez ma már világjelenség, melyet az ENSZ egészségügyi szervezetének megdöbbentő statisztikái is igazolnak. Ma már .minden tizedik negyven év fölötti embert fenyeget az infarktus veszélye. Természetesen itt nem arról van szó, hogy az egyensúly helyreállítása érdekében tér­jünk vissza a nehéz fizikai munkához. A hiány pótlására sok üdítő, szórakoztató, a szel­lemet pihentető lehetőség «’- nálkozik- Felborult a természe­tes életritmus gyermekeink életében is. A sok ismeret- anyag elsajátítása mellett mind kevesebb idejük marad az intenzív mozgásra szabad levegőn. A helyzet veszélyét nagyon sok szülő érzi és tud­ja, mégis nehéz a helyzeten változtatni a jelen körülmé­nyek között. A tanulóifjúság mozgássze­gény életmódja, szellemi ter­helésének foka közismert. A 8—10 éves korúak üléssel el­töltött munkaideje meghaladja a felnőttekét. A természetelle­nes életmódtól gerincük elfer­dül, nem árt megfigyelni né­hány tinédzser testartását, mellkasuk beszűkül, izom- és csontrendszerük, légző- és ke­ringési szerveik abnormálisán kólái tornaóráktól! Ott válik olyan erős, edzett emberré, aki megállja majd a helyét a villamoson, csúcsforgalomban is. Ha nem tudjuk megoldani a gyermek házifeladatként ka­pott számtanpéldáját, kérjük meg a Tudományos Akadémia professzorát a példa megfejté­sére! Ha ő sem tudja megol­dani, a hiba nem a szülőben van. Ne tegyünk úgy, mint az egyszeri szülő, akinek kiskorú leánygyermeke szalonspicce­sen, egy kissé megviselt álla­potban jött haza hajnali négy órakor. Ez a szülő ugyanis rá­förmedt: »Pont hajnali négy­kor kell hazajönnöd? Nem tudtál fél ötig várni? Akkor megtakaríthattuk volna a ka­pupénzt/« Helyes, ha a gyerek felvi­lágosítását korán kezdjük Lehetőleg reggel, negyed nyolckor. Mert fél nyolcra már többet tud a szüleinél. Galambos Szilveszter fejlődnek. Természetes moz­gásigényüket elfojtjuk, a fizi­kai terhelést mind nehezebben viselik el, előkészítjük a ta­lajt a »civilizációs« betegsé­geknek. A szervezet ellenálló- képessége gyengül. Egy-egy influenzajárvány fantasztikus hiányzási statisztikát produkál. A hiányzások következtében még többet kell tanulni. A gyenge tanulmányi ered­mény okát sohasem a jól fej­lett fizikumban találjuk meg! Azokban a kísérleti iskolák­ban, ahol fölemelték a testne­velési órák számát, szinte ál­talánosan jobb lett a tanulmá­nyi eredmény és a fegyelem is. A z egészséges életmódra nevelés hiányának ter­mészetes következmé­nye a tanulóifjúság körében egyre jobban elterjedő dohány­zás és alkoholfogyasztás- Meg­döbbentő és mindennapi lát­vány a sápadt arcú, 12—14 éves leányok és fiúk dohányzó társasága. És ma már »mara­di« az a szülő, aki nem adja oda a lakás és a bárszekrény kulcsát a házibulizó tizenéve­seknek! Tehetetlen ezekkel a jelenségekkel szemben a tár­sadalom? Falvainkban sem sokkal megnyugtatóbb a hely­zet. Az iskolai testnevelés itt is, kevés kivétellel, korszerűt­len, a feltételek elmaradottak és szegények. A kialakult torz helyzeten nagyon nehéz változtatni. A helytelen szemlélet, az anyag: akadályok erős kerékkötői az ügynek. A tornatermi és egyéb felszerelés hiányát 1971-ben már nem ildomos régi örökség­ként emlegetni. A gyermek teljesítőképessé­gének helytelen értékelése, kü­lönösen kritikusan jelentkezik a 6—10 éves korúaknái, mivel a szülő itt még nem adta fel a kitűnő bizonyítvánnyal kap­csolatos illúzióit. Ennek érde­kében mindent megtesz, gyer­mekét természetellenes élet­módra kényszeríti. Súlyosbít­ja a helyzetet az adottságok irreális felmérése, a szabad idő kitöltése különféle különórák­kal. Sajnos, elég általános gya­korlat, hogy az a gyermek, amelyik már két különórára jár, nem kap engedélyt az is­kolától a sportfoglalkozások látogatására. Pedig éppen ne­ki lenne a legnagyobb szüksé­ge erre. Az idegorvosok többet tudnának erről mondani! Korszerűtlen egyes pedagó­gusok szemlélete is. Felfogá­suk nem alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, a testi nevelést nem tartják feladatuknak- A harmonikusan fejlett emberideál náluk csak -zólamokban található meg. Pedig érezniük kellene, hogy eredményes munkát csak sok­oldalúan fejlett, egészséges fia­talok körében tudnak kifejteni. Hol vagyunk már attól a régi, klasszikus görög szemlélettől, amely így bélyegezte meg a műveletlen embert: méte nein, méte grammata! (Nem tud úsz­ni és nem ért a betűvetéshez!) Sokan csak saját tantárgyuk oktatását tartják fontosnak, minden más elhanyagolható szerintük. Többet akarnak pro­dukálni. mint hasonló szakos kollégájuk, vagy a rivális is­kola. A tiszteletreméltó jó szándék mellett nem veszik észre, hogy megnyomorítják a gyermeket. Jó lenne, ha a »ma­gasabb régiókban« akadna egy minden tantárgyon felül álló, bölcs ember, aki meghatároz­ná, hogy korunk követelmé­nyeinek megfelelően mi az op­timális mértékű tananyag, amit el kell sajátíttatni az ala- nozó oktatásban. Sajnos, akadnak helytelen "elfogásban dolgozó testnevelő tanárok is. Keveset tesznek a testnevelés megszerettetése, a mozgásigény széles körű fel­keltése és kielégítése érdeké­ben. Az osztályzást és egyéb eljárásaikat nem rendelik alá ennek az elvnek. Tantárgyuk­nak úgy szereznek »tekin­télyt«, hogy közben egy életre megutáltatják azt. Ha egy ta­nuló gyűlöli a testnevelést és retteg attól, akkor valószínű, hogy a tanárban van a hiba. Sokszor az iskolaigazgatók sem hívei a testi nevelés ki- szélesítésének, mert az zavar­ja a megszokott iskolai kerete­ket, növeli az amúgy is nagy gondokat. Ennek ellenére ta­lán mégis jobban kellene a terhelés arányainak helyes ki­alakítására törekedni­N em áltatjuk magunkat azzal tovább, hogy elég a heti két testnevelési óra (sok helyen még annyi sem), egy kis séta, meg a me- dicinroller, mely túlságosan egyoldalú hatása miatt jobb üzlet, mint testnevelési eszköz. Azzal sem, amit egy pedagó­gus írt a Nők Lapjában a kö­zelmúltban, bölcs tanácsként: tavasszal tanuljon, ismételjen sokat a gyermek, ne töltse drá­ga idejét a levegőn, majd na­pozhat a nyáron eleget! Ez a szemlélet sem egyedülálló! Más kérdés, hogy nélkülözi a legalapvetőbb élettani ismere­teket. Határozott meggyőződésem, hogy a testi nevelés Magyaror­szágon is megkapja majd mél­tó helyét nevelési rendsze­rünkben. Ozsváth Ferenc tanítóképző intézeti taná» SOMOGYI FfPLAP CMitSrtSk, 1971. mérete U. J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents