Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-10 / 58. szám
ÁRTATLAN NICOLE n ' mindenre alkalmas, r 3 T1ZS Írhatnak történetéből ifjúsági regényt, játszódhat itt családregény, krimi — legalább tíz életműre való és természetesen operett is. Párizs mindenre alkalmas. Így aztán csöppet sem csodálom, hogy Michael Jary ártatlan történetét éppen a párizsi utcára költötte. Pedig, ha jól meggondoljuk, nem könnyű dolog a szűk montmartrei utcát »meg- költeni«. És mégis sikerült a Csiky Gergely Színházban. Nem valami elégtételféleképpen említem először Vogel Eric nevét, aki a darab díszlettervezője volt (mondják, a díszlettervező mindig a kritika végére szorul), mert nagyon tetszett a színpadképe, melyet persze Gyökössy Zsolttal együtt komponált meg. A pislákoló fények, szakállas, paje- szos pemzlimesterek meg idegenek, akik átutazóban voltak Monsieur Zsözsö, aki egzisztenciáját tekintve hídlakó, küldetését tekintve filozófus, lényegében alkoholista, valamint clochard, elmond Nicole-ról tanulságképpen egyet-mást. Annyi bizonyos, jó, hogy van ilyen hű és szerelmes Nicole — legalább az operettben. Nehéz a Ketten Párizsban című darabot műfajon belül meghatározni, annyi bizonyos, hogy jó a muzsikája. Michael Jary zenéje nem is annyira a francia sanzonokat idézi fel, sokkal több benne a lágyabb ringású, osztrákos valcer, mindenesetre kedves muzsika. És dzsesszes tánczenéje is jó ritmusú, úgyhogy a Csiky Gergely Színház újdonsült balettkara bizonyíthatott. És nem is jón és hű is legyen, tehát a jó játék mellett szépen énekeljen és kitűnően táncoljon. Igazi tűzrőlpattant szubrett — írnám róla, ha mindez operett lett volna. Csakhát az újmódi zenés vígjátékban az olvadó szívű, lágy primadonnák helyett éppen az ilyen fitos szubrett a főszereplő, és ez nem is baj. Elhittem neki két és fél órán keresztül, hogy van ilyen Nicole. Bajor Fereno festője már inkább emlékeztetett az operettek bonvivánja, játékából hiányzott ugyan a festő fesztelen lezsersége, de ezt hangjával tökéletesen pótolta. Hadd valljam meg — emlékezve a Varázskeringőre —, sokkal jobb őt mikrofon nélkül hallgatni, mert kellemes tenorja nem szorul különösebb erősítésre. És a clochardról se feledkezzünk meg. Csorba István időnként egészen belefeledkezett Zsözsö vonzó külsőPárizsban és pénzt adtak a szegény, drága ártatlan Nicole- nak. Aki a párizsi Mimik egy különös »kiadása-“ lévén, így keresi a pénzt az ő festőjének. Mondom, így keresi a pénzt, és nem másként... És ez nem is annyira az erkölcs és a szerelem szemponjtából lényeges, mint inkább a bonyodalom szempontjából. Mert megérkezik a zord atya, akiről kiderül, hogy jóságos, hogy milliomos, és Nicole-ról kiderül, hogy egészen hű, míg egy másik párizsi nőcske egészen ... párizsi... De minek meséljem végig a történetet, a színlapon az áll, hogy idill, és valóban az, mert ilyen nagy, milliókat ha- jigáló szerelem valóban idill lehet csak. Igaz, hogy végül maradt adós. Boross István néhány egészen jól sikerült betétet alkalmazott. Tetszett a Pillangók tánca, az apacsbetét, különösen akkor, amikor a párizsi pillangók a megjelenő rendőrök hatására picsi-pacsit játszó nyuszivá változtak. Ami a kankánt illeti — nos, nem rosszmájúság —, ahhoz nemcsak tánc kell, hanem... Jó volt a tánc, kellemes a zene, és a zenekaron is érezhettük, hogy nemcsak akkor kapott szárnyakat, amikor a szerző vezényelt, hanem pergő ritmusú tánczenét, a dalokhoz finoman illeszkedő melódiákat dirigált Somoss István is. Gyökössy Zsolt nagyon ért ahhoz, _ hogy látványosan, re- vüszerűen állítsa elénk a színpadképet. Jól kamatoztatta Réti Erika sokoldalú tehetségét. Számára nagy lehetőség volt Nicole, hogy dacos legyen, de doromboljon is, hogy karmoljébe sajátos humorába, tréfálkozott, a darab legpárizsibb figurája volt• A többiek ten elegánsak, vagy párizsi nyelven szólva lezserek voltak: Somogyi Géza markáns milliomos, Farkas Anny kitűnően poentírozó úriasszony, Komlós István a frissen vasalt, ártatlan Venegren. Fontos Magda hangja a mikrofonban kapott új színt, kellemesen, sanzon- jzerűen énekelt. Mégis, nem ártana más megoldást keresni a mikrofonzsinórok helyett, mert a jámbor párizsiak — miután becsempészték a színpadra — nemegyszer csaknem orra estek benne. Tröszt Tibor Honismereti gyűjtőmunka Nagyatádon a József Attila Kollégiumban Részlet az intézeti munkatervből: »Létrehozunk egy padlásmúzeumot. A tanulók és a szülők bevonásával versenyt indítunk. A begyűjtött tárgyakból »Dél-somogyi falvak használati tárgyai-“ címmel kiállítási nyitunk intézeti napunkon. (1971. A GYŰJTŐMUNKÁRÓL szóló felhívást 1970 októberének elején Ismertette a tanulókkal a kollégium nevelőtestülete és diáktanácsa- A munkának — amint azt a felhívás megfogalmazta — nem csupán a régi paraszti használati eszközök felkutatása és megőrzése volt a célja. Elvként fogalmazódott meg az, hogy ezzel a munkával a kol- 'gium tanárai és növendékei •zájárulnak Nagyatád váro- .asodásához; s munkájuk edmenyét felajánlották 8 "ózeurn létrehozásához. A gyűjtés előre körvonala- • tt tematika alapján történt T.önösen a házi szövés-fo- ;s használati tárgyait, a me- 3i munkával kapcsolatos eszközöket, az állattartáshoz szükséges dolgokat és a konyhai munkaeszközöket méltattuk figyelemre. Mindenekelőtt azért, mert az előzetes tájékozódás szerint a paraszti munkavégzésnek ezeken a területein mutatható ki leginkább a modernizálódás, a régi használati eszközöket ezekben a tevékenységi formákban szorították ki legjobban az olcsóbb, praktikusabb ipari készítmények. A diáktanács külön munka- bizottságot szervezett a gyűjtés irányítására. Először gond volt azonban, hogyan és mikor gyűjtsenek, hiszen a kollégiumból csak havonta egyszer utazhatnak haza. A nehézséget áthidalta a szülői segítség. A szülők mindenhol örömmel fogadták a kezdeaprilis 9.)-« ményezést, s maguk is részt vettek a gyűjtésben. Végigjár-1 ták a falut, fölkeresték a rokonokat, ismerősöket, idősebbeket, akikről tudták, hogy vannak régi eszközéül. Nagyon sok értékes tárgy került így a kollégiumba- Háromfáról például járom, favillák, fagereblyék, gerebenek, s egy szétszedett szövőszék. Bakházáról két különlegesség, egyes járom és egy régi kocsmai mérőedény. Nagykorpádról ugyancsak unikumok kerültek elő: régi űrmértékek, gabonamérésre használt fölöntő és kübü. Ezeket az eszközöket — a gyűjtők feljegyzése szerint — járandóság mérésére használták, valamint vetésnél ezekkel mérték, hogy meghatározott területre menynyi vetőmag szükséges. Innen hoztak még be nagyon sok víztároló és ivóedényt. BeE cím viselője felöltötte lovagi mezét, felkötötte cintányérját, és elindult új kalandok felé. A poros országúton kocogott, midőn egy fogadó előtt verekedő csoportot pillantott meg. Hárman felváltva rugdostak egy földön fekvő öregembert és tizennyolcán nézték. — Hallatlan közöny — vélte a Búsképű, előrántotta szablyáját, és szigorú hangon kérdé: — Mi történik itt, nemes urak! Miért rugdossák ezt az élemedett korú aggastyánt?! — Megitta a fröccsömet ez a disznó — mondotta az egyik rúgás —, és nem akarja megadni a kettőnyolcvanat. A Búsképű belesápadt e legben gyűjtöttek egy eredeti béreshordót, amelyben mezei munkálatok idején tárolták a vizet. Sajátossága, hogy a víz ebben nem melegedett föl gyorsan, s nagyon kis nyílása, azaz »csöcse» volt, azon keresztül ihattak. Segesdről a tanulók egy 1885-ben készült mosófát szállítottak, amely kézi faragással díszített. Mindegyik faluból kaptunk cserépedényeket, köztük egy ritkaságszámba menő cserép tésztaszűrőt. AZ ANYAG — melynek szállításában nagyon sok szülő és a nagyközségi tanács is közreműködött — még rendezésre vár. Azt azonban már most is látni, hogy a tematikus rendezéshez bő választék áll rendelkezésre- Berendezhető többek között egy komplett szövőszoba, parasztkonyha, összeállítható mezei munkaeszköz-gyűjtemény. Ehhez azonban már szakemberekre példátlan cselszövés mikéntjébe, és érces hangon felkiáltó : — Az elnyomottakért, az igazságért küzdők, erre esküdtem fel. Igyák meg fröcs- cseiket, hidalgók, és ha legközelebb bármilyen sérelem éri önöket, engem keressenek, itt a névjegyem! Lehajolt az öreghez, kiveti a zsebéből kettőnyolcvanat, átadta az imbolyogva is nemes tartású kisemmizettnek, és egy utolsót rúgva a földön heverő latorba, emelt fővel indult új kalandok felé. Az esthajnalcsillag vecser- nyére pitymallott, midőn teljes valójában megtorpavt. Mármint a lovag. Szembe jött vele egy Szaracén. Rettenetes hangon rárivaltí: van szükség. Laczkó András A Búsképü 1 Üdülőszálló a Rózsadombon A Középület-cpítő Vállalat dolgozói kb. két és fél év alatt építették fel a Rózsadombon a minden igényt kielégítő új SZOT-szállót. A főváros egyik legszebb helyén épült szálloda 234 szobájában egyszerre 504 személy üdülhet. A teljes kényelmet biztosító szálló éttermében egyszerre 250 személy étkezhet. Az építők március közepétől folyamatosan adják át a szobákat berendezésre, március végén pedig megkezdik a szálló műszaki átadását. A felnőttoktatás megéri az áldozatot Ötvenévesen az x értékét keresni Tanfolyamok az ÉDOSZ Művelődési Házban Harmadik hónapja már, hogy a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat szakmunkásképző tanfolyamokat szervezett az ÉDOSZ Művelődési Házban- Három szakmában kapnak a hallgatók szakmunkás-bizonyítványt. Dudás Lajos igazgató: — Négy megye, Tolna, Zala, Baranya és Somogy vállalata vagyunk, megnövekedtek a feladatok. Terveink az intenzív fejlesztésre, a műszaki színvonal emelésére épülnek. Gépesíteni fogunk, új technológiákat vezetünk be, ehhez viszont több, képzettebb szakember kelL A szakembergárdát szeretnénk saját magunk kinevelni. A pártkongresszus szellemében komolyan hozzáláttunk a felnőttoktatás megszervezéséhez. Szívesen áldozunk rá, mert minőségi munkában ez bőven megtérül majd. Tizenhárom dolgozónkat Debrecenbe nehézgépkezelői tanfolyamra küldtük; az öthónapos iskolán egy személy költsége 22 000 forint. A háromhetes sűrített szakmai tanfolyamon háromezer forintba kerül vállalatunknak egy munkás bizonyítványa, ősszel a művezetőknek tartunk továbbképzést, tíz embert munkaügyi tanfolyamra jelöltünk, s hamarosan a mérnökgárdának is módjában lesz alaposabban megismerkedni a szakma legújabb eredményeivel. Az ÉDOSZ-ban szervezett tanfolyamokból oroszlánrészt vállaltak műszaki szakembereink. Kliment Ferenc tanfolyamvezető: — Nem könnyű ez a dolgozóknak — az átlagéletkor 30—40 év- A tananyag - ban nem lehetünk tekintettel az életkorra, s a vizsgákat is szigorúan vesszük. A csővezetékszerelő tanfolyamon tizenhatan vettek részt, öten kitűnő eredménnyel végeztek. A betonozók közül tizenegyen indultak, négyen szereztek kitűnő bizonyítványt. A köny- nyűgépkezelői tanfolyamon tizenöt hallgató vizsgázik majd, ez az utolsó téli tanfo- lyamunk az idén. A vállalat hat építésvezetőségéről tanulnak itt. Százhúsz órát hallgatnak elméletből, gyakorlati foglalkozásuk hetenként egy- szer-kétszer van. Igaz, a tempó sokkal feszítettebb, mint a "zakmunkáskéoző intézetben a tananyag viszont ugyanaz. Azt a jelzést kaptuk az előző csoportokról, hogy megállják a helyüket. Tölgyesi János párttitkár például már jelezte, hogy a göllei törpe vízmű építésénél kiváló munkát végeznek a legújabb szakmunkások. Schreng István (50 éves ta- szári lakos): — Talán nyolc napot dolgoztam a janruári csőszerelő tanfolyam után, amikor szóltak, nincs-e kedvem megismerkedni a köny- nyűgépkezelői szakmával is. Örömest ráálltam. — A csőszerelőire önként jelentkezett? — Hát már úgy önként, hogy a vállalat megmondta, indul ilyen- Szívesen jártam ide. Mert a gyakorlattal eddig — Merre van a Szent Sír, mondd meg, barbár, vagy menten a pikám hegyére tűzlek! — Nem bántani engemet, őrült úr! Nem jól beszél magyar, itten mink belgyógyászat tanulás az orvosok karába. Ott sír a sarkon egy, de az nem hisz, hogy szent... A Búsképű a helyzetnek megfelelően felfújta magát, és odament a sarkon sírdogá- ló leányzóhoz: — Nemes hölgy — köszöntötte tisztelettel —, én az árvák és a bajba jutottak istápolója, a hölgyek gyámolítója vagyok. Miként tudok gyászodra gyógyírt csepegtetni? — ötszázzal... —r Ah, szóval váltságdíj! rr. Valóban válságos helyzetben vagyok, nemes idegen. A fiúm agyonver, ha nem adok neki estére legalább ötszázat. A Búsképűnek végigfutott a hátgerincén a jéghideg felismerés. Ez Dulcinea, szíve hölgye. Bajban, a legkellemetlenebb életveszélyben! Féltérdre ereszkedett, és hódolatával nyújtotta imádott Dulcineája felé utolsó ötszáz maravédijét. A nemes hölgy rápillantott az ismeretlen valutára, és felsikoltott legott: — Piszok huligán! Hamispénzzel akarod kiszúrni a szemem? ... Feri... Feriiií...!! Feri pillanatok alatt ott termett, és adott a Búsképű Lovagnak boxerral kettőt. Elmerengve nézte a véré ben fetrengő lovagot és szén védő hangon jegyezte meg: — Micsoda sötét alakok vannak!... Nem való nekünk ez a bűnös város, Rózái. Deáki Gusztáv sem volt baj, csak az elméleti tudás hibázott No, ne féljen, most már nem keverem össze az olasz, a jugoszláv meg a magyar csöveket. Megtanultuk a közkutakat bekötni, aztán a tolózárakat, víz- és tűzcsapokat szereink Büszke is vagyok rá, mint még semmire. Négyes bizonyítványt vittem haza a családnak, meg nyolcötvenes órabér helyett tíz forintot. Annyira emelték már a tanfolyam alatt, nehogy elmaradjunk azoktól, akik kint a területen dolgoznak. Már nem az van beírva a munkakönyvembe: kubikos, hanem az, hogy szakmunkás. 1957 óta kubikoltam, most se nézem le ezt a munkát, de a tudás az jó érzés. — Ötvenéves, nagyapa, mi hozta el a második tanfolyamra is? — Szeretek tanulni. Szerettem volna régen is, de a cselédség nagy nyomorító volt. Hát a hat osztályt jártam ki csak. De nem halok meg nyolc osztály nélkül. Május 20-án vizsgázok a hetedikben. Addigra már két szakmunkásbizonyítványom is lesz. A három gyerekemnek nemigen kell szégyenkeznie apjukért. Szíjártó István (41 éves háromfai lakos): — A nagyatádi építésvezetőségről jöttem a tanfolyamra. Régen volt olyan víg kedvem, mint mostanában. Háromfáról egy tíztagú brigád jelentkezett a vezetőségen. Nekem megvolt a nyolc osztályom, és ahogy ott álltunk, már megkérdezték, nem akar-e maga könnyűgépkezelői tanfolyamra menni, Szíjártó. Dehogynem! — csillant meg a szemem. Komolyan mondom, igen boldog voltam. — Ennyire szeret tanulni? — Igen. Színjelesen végeztem én valamikor a hathónapos traktorosiskolát is- Most felfrissíthetem a tudásomat. Két hetet kubikoltam és gyűrkőzhettem a tanulásnak Álmodni se mertem. De a brigádba visszámegyek. Nyolc forintos órabérrel vettek föl, most tízzel számítják a keresetem. Meg kell ám érte itt is dolgozni, géptan, anyagimé rét, mechanika, balesetvédelem, munkaszervezés, győzöm sorolni. A matematika a legnehezebb. A lányaim nevetnek is a hét végén, mikor hazamegyek: ezt se, azt se udod, apám. De ki keresett valaha is Ismeretleneket egy egyenletben^ no meg az x értéke se akar kijönni. De mennie kell, ha már egyszer elkezdtem. Bia Zs wes» SOMOGYI KCPLAF •Mftfa. OTL nárctaa U. 5
