Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
VARGA DOMOKOS* A kis kései Ural riport egy csecsemőről tartott fülét-haját* hűzza-téA lds kései fehér kötött sapkával a fején fekszik az ágyában- Nem szokott sapkában feküdni, nincs is miért, Mikor mindig meleg a szoba, de a kis kései most beteg. Fülére ment az influenza: jobb- ról-balról fel kellett szúrni, hogy kijöjjön a genny. Ilyenkor szakad meg az ember szíve. A kis kései alig múlt fél éves, és születése óta •— születése? fogantatása óta! — soha mást nem érzett, nem is érezhetett, csak azt, hogy őt mennyire szeretik. Már anyja is úgy várta, olyan repeső boldogsággal, ahogy csak első gyereküket szokták várni a fiatal kismamák, a tiszta szemű, tiszta arcú kis szűzmáriák. S attól fogva, hogy a kis vakarcsot a világra hozta, az nem fogyott ki nemcsak az anyai mosolyokból, hanem az apaiakból, a testvériekből, a rokonaiakból, a barátaiakból sem. A régiek azt hitték, nem szabad mutogatni a gyereket, meg ne verje valaki szemmel. A maiak mást hisznek: jó, ha egy gyerek kicsi korától megszokja, hogy neki sokan örülnek. A kis kései ezt szokta meg: járását-kelését, jövését-me- nését, rásugárzó szemefé- nyét. Ahogy napról napra növekszik és okosodik, már legalább olyan figyelemmel lesi, nézegeti az ágya előtt ácsorgókat, üldögélőket, beszélgetőket, mint azok őt. Lesi, nézegeti, s nyilván különbséget is tesz apja, anyja, testvérei és a ritkábban látott vendégek között, de senkit nem érez idegennek. Senkinek a láttán nem sír, senkitől nem fél, minden ráderülő arctól az ő arca is felderül, s a neki szóló kedveskedő szavakra a maga módján — gagyogva-gügyögve — még vissza is felel. BÍZIK AZ EMBERISÉGBEN. S akkor ezt az ártatlant elviszik orvoshoz, mert napok óta lázban ég, s panaszosan kiabálja bele a világba, hogy neki valami' fáj. S kapkod a füléhez ... Csak nem a fülével van baj? Apja-anyja jól bebugyolálja, és viszi a hólepte fehér utcákon, viszi a rendelőbe, ahol szintén minden fehér, az asztal is fehér, a székek is fehérek, a szekrény is fehér, a doktor bácsi köpenye is fehér. Nézi a gyerek — az utazástól, cipeléstől, zötykölődéstől, úgy látszik, elnyugodott kicsit — nézi, nézi a sok fehéret, amilyet ő még soha nem látott. De nem sokáig nézegetheti, mert az asztalnál ülő fehérköpenyes, fehérfityulás néni már be is írta egy nagy könyvbe, hogy A BETEG GYERMEK NEVE Júlia, kora hat és fél hónap, s most már nincs mentség, apjának le kell vele ülni egy székbe, hogy a szemben ülő doktor bácsi megnézhesse. A doktor bácsi homlokán egy féltenyérnyi homorú tükör van, azzal vetíti bele a falilámpa fényét a kis késeinek előbb a jobb, majd a bal fülébe, s mindjárt közli is: kétoldali középfülgyulladás... A kis betegnek a fejét már eddig is erősen tartani kellett, két karját is leszorítani, két lábát is befogni apja térdei közé, ne tudjon rángatózni, kapálózni. De most még erősebben le kell fogni. A fehérfityulás néni Is feláll az asztaltól, ő is odajön segíteni. Ketten fogják a kis hat és fél hónapost, ketten birkóznak vele, mert üvölt mint a sakál, s minden erejét megfeszítve próbálna szabadulni. De nincs szabadulás, az a hosszú, hegyes tű van csak, amit a doktor bácsi határozott, biztos mozdulattal döf bele a fülébe, hogy a ju- kon kijöhessen a genny. Még. mindig jobb, mintha az agyára menne, minthogyha a koponyáját kellene majd meglékelni a felgyűlő genny miatt... Jobb, persze, hogy jobb. Mondogatja is az ember magának, hogy mennyivel jobb így neki, szegény ártatlannak, aki már csuromvizesre izzadta magát az erőlködéstől és az ordítástól, aki már vérvörös arccal vonyítja bele a világba, hogy őt senki nem szereti, hogy őt csak markolják, szorítják, szúrják, gyötrik, hogy őt már eladta a kínzóknak a saját anyja és apja is. Ilyenkor szakad meg az ember szíve. Így szakadozott régen Is, amikor a mostani nagygyerekek voltak kicsik? így, igen, így, de talán mégse ennyire. A húszegynéhányéves fiatalok mintha még jobban bírnák az ilyet. Az öregedő szülők szíve viszont minden gyermekfájdalomra jóval érzékenyebb. M ég az a szerencse, hogy a kis kései nem tart haragot. Minden oka megvolna rá, hogy ettől fogva sértett, morcos arccal nézzen a világba. Hogy megvesse a rá nevetőket, hogy rémülten rázkódjék össze, ha kedveskedő arccal nyúlnak is érte. Hogy ne bízzon már senkiben, semmiben. De nem. Ö nem olyan. Neki már annyi szeretet jutott ebben a rövid kis életében, hogy úgy látszik, ő még egy ilyen méltatlanul mostoha bánásmódot is órák alatt el tud felejteni. Nemcsak bűnbánóan rá-rá mosolygó apját-anyját fogadja vissza birtokába, odapi-ráncigálja épp oly bizo- dalmas buzgalommal, mint eddig, hanem egy-egy bevetődő és ágyátóf tisztes távolban megálló vendégtől sem riadozik. Nem ismer idegent még most sem, csak igaz barátot Pedig még mindig nyavalyás, még mindig vannak hőemelkedései. Éjszakára melegített sószacskót kap mind a két fülére, s nappal se kerül le fejéről az álla alatt ősz- szegombolható, könnyű, fehér kötött sapka. Fájdalmai is lehetnek, mert panaszosan fel- felvinnyog, olykor még keserves bőgésre is fakad, úgy kell elcsitítgatni, elnyugtatgatni. De embertől nem fél. Sőt, mintha még több embermeleget kívánna mint máskor: a másokhoz tartozás elringató, csendes biztonságát Y '.gy a legtöbb kicsi így van? Alighanem. A fájdalom, a betegség csak ragaszkodóbbá teszi őket Még vigyázni is kell, hogy elesett állapotukban nagyon rá ne kapjanak az ölben- és karon- ülésre, a szüntelen kedveskedésre, ajnározásra. De sokan közülük megválogatják azért, kibe vessék, vagy ne vessék bizalmukat Az egyik felnőtthöz hozzásimulnak, bizalommal ráhagyatkoznak, a másiktól azonban elhúzódnak: rúgnak-ka- pálnak, zokognak, de nem engedik, hogy az ölébe vegye őket Magam Is sokat tűnődtem már: Mi válik nagyobb hasznára a gyereknek? Az-e, ha mindenkiben bízni tanul kicsi korában, az-e ha még a neki okozott fájdalmakat sem rója fel a környezetének, vagy pedig az, ha korán különbséget tesz ember és ember, barát és idegen, jó és rossz között De ma már túl vagyok az ilyen tűnődéseken. Nyugodtan kimondom: jobb azoknak a gyerekeknek, akiknek a szívét már a kezdet kezdetén oly nagy bizalom szállja meg nemcsak szülét hanem más felnőttek iránt is, hogy azt a bizalmat se szigorú szemű doktor bácsik szurkálásai, se egyéb csalódások nem tudják megrendíteni. Nagy gyerekeimen látom: szépen felserdültek, kezdenek már-már belenőni A NAGYOK társadalmába, de oly nyíltak közvetlenek ma is, akár kiskölyök korukban. Nem félnek az emberektől, annyi egészséges bizalommal és önbizalommal mozognak a világban, mint 'akik mindenestül otthon vannak benne. Honnan szerezték ezt a derűs biztonságot? Gondolom, onnan, ahonnan húguk, a kis kései kezdi most szintén megszerezni. Pici, majd kicsi koruk éveiből, mikor ezer alkalmuk volt a tapasztalatra : milyen sokan szeretik őket A ház, ahol nőttek, soha nem fogyott ki vendégekből: barátokból, rokonokból, jó ismerősökbőL Nem mintha nagy vendégeskedések folytak volna: nem volt arra pénze a szegény szülőknek, akik minden másfél évben újabb gyereket tettek a kiságyba, és meg sem álltak a hatodikig. De így is vidám volt'a ház. Bor se kellett hozzá, hogy megoldódjék a vendégek és a háziak nyelve, s végé-hossza ne legyen szombat- vasárnaponként, de még hétköznap esténként is a mesél- getéseknek, dalolgatásoknak, a gyerekek lovagoltatásának, dobálgatásának, kacagtatásá- nak, közös fürdetésének, fektetésének, altatásának. Különösen az ismerős fiatalok szálltak bele szívesen ebbe a mulatságba: legényfiúk és nagylányok, de gyakran a család idősebb barátai is, kivált akiknek a sors nem adott saját gyereket... Akárki jött a házhoz, közeli hozzátartozónak számított. Nem egyszer megtörtént, hogy mikor a vendégek' menni készültek, egyikük is, másikuk is hívta valamelyik gyereket: »Nem jössz el velem?« ök tréfából mondták, de a kicsik komolyan vették, s mentek volna velük akár a világ végére. Holott talán aznap látták őket először életükben. így nőttek a mostani »nagyok«. S ezt az útravalót, kicsikoruknak ezt a paradicsomi bizalmát máig a szívükben hordják. S a kis kései? Aid csaknem tizenhárom évig várt, hogy fiatalabbik nénje után ő is a világra jöhessen? ö még csak most gyűjti az útravalót Szüleitől, bátyjai- tól, nénjeitől, rokonaitól meg a sok jó baráttól, akik között a nagygyerekek nőttével megint egyre több a fiatal. Olykor kissé túl zajos is a ház, de ezt is meg lehet szokni. Jobban, mint a kihalófélben lévő családi otthonok gyászos csendességét. Most a betegség miatt itt is nagyobb ugyan a csend. Kímélni kell a kis késeit, ahogy fehér kötött sapkával a fején ott fekszik az ágyában, s fel-fel vinnyog néha a fájdalomtól. De máskor meg mosolyog, így betegen sem állhatja meg, hogy rá ne nevessen egy-egy feléje forduló, föléje hajló kedves arcra. Szenved szegényke De bízik az emberiségben. Szobrok és emberek Atomháború és galamb. (Farkas Aladár szobrászművész kiállításáról.! Fekete ló. (Aligi Sassá szobrászművész budapesti kiállításáról.) (Selmeczi Tóth János felvételei.) Bede Anna: MAR NEM VAROM Már nem várom, hogy megtérjen hozzám altár árnyék, akár vihar képében az a fekete asszony, aki voltam nagyon keleten, valaha régen, Már nem figyelem a pulzusomban vad zuhatagok zubogását. Már nem keresem a pupillámban volt tűzvészek szelídült mását. Sorsomhoz magasodva mondom; itthon vagyok, nagyonis jó itt Már nem kutatom a horizonton hajdani létek vízióit S ha álmomban még megrohannak régi regék, dallamok, képek, és kalandozva, rég-elhamvadt távol korok ködébe lépek; Európára ébredek fel, erre a csupafény pokolra, telve hitekkel és sebekkel, gyönyörködve és fuldokolva. KIÁLLÍTÁS O N-A eseti iparművészet 59 éve* című kiállításról, Tfi+h .7finn* leVvétetC.) Művészi kiadványok A Sculptura Hungarica és a Tessedik-album Többnyelvű albumot jelentetett meg SCULPTURA HUNGARICA CÍMMEL a magyar szobrászatról a Helikon Kiadó, Cifka Péter neves művészettörténész írt gondolatgazdag bevezetőt Koffán Károly művészi fotóihoz, amelyek igaz képet adnak mai szobrászatunkrőL A közel száz mesteri reprodukció meggyőzően vall arról, hogy alkotóink az utóbbi tíz-tizenöt év alatt megteremtették a korszerű, magas szintű, mélyen humánus és szocialista eszmeiségű szobrászati formanyelvet. Sejtettük, tudtük is néha, egy-egy kiemelkedő mű felavatásakor, de bizonyossággá most lett bennünk ez a tudás, hogy együtt láthatjuk a legújabb termés javát: szobrásza tunk fölzárkózott végre képi kultúránk többi ágához; utolérte — sót lényeges vonatkozásokban meg is előzte például — piktúránkat. Amiben nyilván közrejátszott szorosabb kötődése is a modem architektúrához. Mai szobrászatunk formavilága örvendetesen változatos. Kisfaludi Stróbl Zsig- mond, Pátzay Pál hagyomínv^rrő stílusa és Mikus Sándor klasszicizáló mintázása, néhai Ferenczy Béni és Vedres Márk antik reneszánsz harmóniái jelentik az egyik végletet A másikat pedig az elvont plasztikai beszéd olyan mesterei, mint Borsos Miklós, Vilt Tibor, vagy Laborcz Ferenc. S e két pólus között menynyi szín és árnyalat! Mint például Somogyi József dunaújvárosi Martinásza és expresszív erejű hódmezővásárhelyi Szántó Kovács Já- nos-emlékműve, a nagyszerű Medgyessy Ferenc népi ihletésű, darabos figurái vagy Schaár Erzsébet modem térplasztikái. A Tessedik-albui Ruzicskay György sajátos műfajú alkotása: rajzregény. Hőse Tessedik Sámuel, az európai látókörű tudós, a nép javáért heroikus küzdelmet vállaló prédikátor, tanító és a »mezei tudományok« úttörője, a XVIII. század egyik kiemelkedő alakja. Ö honosította meg a lucernát, ő volt az, aki megalapította hazánk első — alapelveiben ma is példamutató — gazdasági iskoláját. A lóherét, az akácfát, s jónéhány más növény- és gyümölcsfajtát ültetett, kikísérletezte a szikes talajok javítását. Mindezt állandó, s mindig szinte reménytelen harcban a tudatlansággal, a meg nem értéssel és a haladásellenes erőkkel — amint ezt megírta megrendítő Önéletírásában. Ez az önvallomás inspirálta Ruzicskay Györgyöt a 70 lapból álló rajzsorozat megalkotására. A drámai hangvételű képeket — az Együgyűség, a Babona, a gyilkos Gúny és az ostoba Bizalmatlanság, az eszményi Merészség & a lélekölő Kétségbeesés jelképeit — néhány szavas szöveg, Tessedik önéletírásának hiteles szavai kísérik-magyaráz- zák. A komor képeket urai lapok váltják: bensőséges vallomások a művész és hőse szűkebb pátriájának, az Alföldnek természeti szépsé- geirőL Ruzicskay György mintegy összegezte e művében régebbi rajzregényei, a lírai Szerelemkereső, a korunk vezető eszméit megragadó Világosság felé című sorozat művészi tapasztalatait A rajzalbum artisztikus kiállítása a kiadó — Szarvas város Tanácsa, amely nagy szülötte, Tessedik Sámuel emlékére sem fukarkodott az áldozattal — és a gyulai nyomda dolgozóinak odaadó, gondos munkáját dicséri. ÍArtncrt iOMOOTI XÉPLár Vaairsa», 15TL «átd— X
