Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
Botcsinálta, megoldás Kötelező fogyasztás a presszóban! AMEKKORA volt az öröm, hogy teljesen újjávarázsolta a csurgói fogyasztási szövetkezeit a Lilla presszót, akkora volt a meglepetés amikor kiderült, hogy a gyönyörűen kitapétázott helységben ezután csak az szórakozhat délután öt után, aki rászán húsz forintot. Mindjárt az elején leszögezzük, hogy a szövetkezet elnökének jogában állt meghatározni a kötelező fogyasztás összegét, időpontját. A kérdést azonban minden helybeli és átutazó úgy teszi fel, kit akartak ezzel a nagyközség ízléses presszójából és egyben cukrászdájából »eltávolítani«. A szövetkezet kereskedelmi főosztályvezetője szerint a részegeket, az olajos, malteros ruhás munkásokat, akik kés- dobálóvá züllesztették az eszpresszót. A nagyközségi tanács már többször kérte a fogyasztási szövetkezetei, hogy tegye kulturálttá a helyiséget. Ezzel a megoldással próbálják távol tartani azokat, akik lezül- lesztették a presszó színvonalát Az a két panaszos levél, amely szerkesztőségünkbe érr kezeit éppen az ellenkezőjét bizonyítja ennek az okoskodásnak. Egy csurgói dolgozó azon háborog, hogy a férj és feleség nem ihat meg egy kávát nem fogyaszthat! el egy fagylaltot, tortát öt óra után, ha például a mozi után erre kedve szottyan, mert negyven forint kiadására kötelezi őket az új szabály. Egy zákányi olvasónk nemcsak a kötelező fogyasztást kifogásolta, hanem magát a lebonyolítását is. A pincértől kért egy kávét, s az egy szóval sem mondta, hogy húsz forint a kötelező fogyasztás. Néhány perc múlva egy idősebb ember lépett hozzá Jegytömbbel, ■ felszólította a húsz forint befizetésére. Mivel nem ismerte a helyi szokásokat, a teremben nem volt semmilyen felirat e kötelességéről, vitatkozni kezdett, majd beleunt, t anélkül, hogy bármit fogyasztott volna, otthagyta a presszót A szövetkezet fő érve, hogy aki nem akar húsz forintot elkölteni személyenként, az ne menjen be a presszóba, igya meg a feketét az előtérben — itt egyébként mindösz- sze néhány kis asztal és szék van —, vagy menjen a bisztróba, a borospincébe vagy a vendéglőbe esetleg kutyagoljon el a nagyközség alsoki részébe ott ugyanis van még egy presszó. Erre egy vendég sem kötelezhető, ha 6 a legszebb helyiségben érzi jól magát. Igaza volt annak az olvasónknak, aki megjegyezte, ilyen alapon otthon is marad hat az ember, ott is kávézhat. A megyében sehol nem ve zették még be a kötelező fogyasztást a szövetkezeti presz- szókban, mert bármennyire hangzatos az érv, hogy ezzel teszik kulturálttá a vendéglátóhelyet, éppen a kulturálat- ianná változáshoz járul hozzá az állandó viták, sértődések miatt. S elsősorban nem azokat riasztja el, akik sokat isznak, hanem azokat a házaspárokat, akik be-beülnének kávézni, süteményt enni, azo kát az átutazókat, például gépkocsivezetőket, akik nem is akarnak szeszt fogyasztani Mivel a fogyasztási szövetkezet tagságát is sújtja ez a rendszer, semmiképpen sem lehet érdekünk. Anyagi haszna nem származik a fogyasztási szövetkezetnek a kötelező fogyasztás bevezetéséből, éppen ezért más megoldást kell találniuk a helyiség kulturáltságának megőrzésére. BOTCSINÁLTA a megoldás, rosszak az érvek, s ha ennyire sértőnek tartja a csurgói közvélemény, nem érdeke-e elsősorban a fogyasztási szövetkezetnek, hogy hallgasson az emberek véleményére, éppen a kulturált vendéglátás miatt! ' L. G. A jelen nemzedékére hárul az áldozatvállalás« — mondta Che még életében. S nagyrészt e jelszó alapján zajlik napjaink kubai történelme is. Nekünk, európaiaknak furcsa volt a kubai kísérlet, amely igyekezett teljesen kikapcsolni az anyagi ösztönzés és a pénz szerepét. Oj típusú ember megteremtésén, formálásán fáradoznak, akinek a szükségleteit abból a közös alapból elégítik ki, melyet a jelenlegi egyoldalú gazdasági szerkezet nyújtani tud. Ezért emelte ki Guevara az áldozatvállalás jelentőségét.' A fogyasztás huzamos alacsony szinten tartásával, a mostani »hét szűk esztendő« után tervezik a bőség eljövetelét. »Adelante Cujpa!« — mondják, s a szó arra1 utal, hogy az ország előre, egyre előrébb törekszik. Sokan, akik csak felületesen ismerik a körülményeket, mosolyognak a kubai kísérlet láttán. Közben elfelejtik, hoey minden ország sorsának alakulását erősen meghatározza a sajátos környezet, amelyben él és társadalmát alakítja. Szociális téren igen nagy a haladás, melyet a forradalom győzelme után elértek. Az Ingyenes orvosi kezelés, a villanyáram fillérekért, a szinte korlátlan tanulási lehetőség, a fejlett kollégiumi hálózat mind arra mutat, hogy az ország erőfeszítéseinek első eredményei már mutatkoznak. S a mai nemzedék áldozatvállalása nem hiábavaló. Kuba mellett van Islade Pinos, ez a rendkívül szép, árnyékos gyümölcsligetekkel Az áldozatvállalás mértéke A cipőpasstán át Találkoztam egy kereskedővel. Ott állt a pult mögött, s figyelte, hogyan vásárolok. Csak akkor szólt, amikor a pultra tettem a két vállfát. Megkérdezte: — Más valamit? — Nem, köszönöm, mást nem kérek. Megírta a blokkot, aztán rám nézett — Kitűnő lengyel cipőkrémet kaptunk, szívesen megmutatom. Mielőtt szólhattam volna, hozta, a pultra tette és magyarázott: — Nem kell hozzá bekenőkefe, szivacs az egész. Végighúzza a cipőn, s «lehet fényesíteni. Én mondom magának, hogy nagyon praktikus ... Parancsol belőle? Tetszett a furcsa formájú doboz. — Kérek — mondtam. — Egy barnát és egy feketét? — Legyen — adtam meg magam. Mondhatná valaki, ez a természetes, ezért áll az eladó a pult mögött. Sajnos még mindig nem természetes. Azt az idős, szemüveges embert, ott a kaposvári Csibi Áruház melletti háztartási boltban ezért nemcsak eladónak, hanem kereskedőnek tartom. Amikor a tanácskozásokon azt hallom, hogy a boltokban milyen tulajdonságokkal rendelkezik az áru, mire lehet használni, s megannyi kérdés, amire nem tudnak választ adni; vagy azt, hogy nem árt, ha köszön, vagy legalább visz- szaköszön ^az eladó, mindig úgy érzem,' ez a tipikusabb. Pedig valahol itt van a határvonal az eladó és a kereskedő között K. L' teleültetett kis sziget. Itt fejlesztették ki a kubai vezetők a jövő társadalmának mini modelljét. Pénz szinte nem létezik a szigeten, lakói fiatalok, gyárai, épületei a legkorszerűbbek. Munkájuk alapján kapják a szükséges javakat. A kísérlet 80 000 embert érint, s a közösség sorsa nagymértékben függ az anyaországtól. Tehát nem belső lehetőségei, sajátos mozgatórugói ösztönzik a fejlődést. Azt hiszem, ez a kísérlet alapvető hibája. — Mi a vélménye: hosszú távon életképes a kubai kísérlet? — Nem tudom. Attól, amit eddig láttam, tapasztaltam, gyökeresen eltér. Hogy az adott körülmények között végül is menynyit ér, és sike- rül-e egy kicsit idealizált embertípust formálni Kubában, ezt sok más megfigyelővel együtt nem tudom. Bízom abban, hogy Kuba végül is megtalálja a helyes utat. Illés Ferenc válogat emlékeiben. Válogatni kényszerül, mert a kétéves kubai tartózkodás során oly sok tapadt meg bene. — Mivel töltötte szabad idejét? — Olvastam, társaságba jártam és sportoltam. Megismerkedtem a későbbi nagyszerű baráttal, Alberto Caparosszal, a Caza Submarina, a mélytengeri vadászat volt bajnokával, vele jártam a Karib-tengerre. Vadászni. Ezt a sportágat itthon legföljebb csak moziból, vagy a televízió képernyőjéről ismertem. Pedig nagyszerű sport. — Vadászat — halra? — Igen. A mélytengeri vadászok meg is sértődnének, ha halászatnak minősíteném kedKubal emlékek között. Közületeknck, magánosoknak vegyes és gáztüzelésű cserépkályhák építését, átrakását rövid határidőre vállaljuk Megrendelhető Somogy megyében, « T O Z G P - telepeken, Zala megyében pedig a vállalat központjában« Zalaegerszeg, Széchenyi tér t Kerámia- és Cserép- kályhagyár (14561) véne sportjukat. A spanyolban a halászat inkább pecázást, horgászatot jelent. — Motorcsónakkal nekivágtunk a valószínfltlenül kék tengernek, amelyet fenéldg átvilágított a napfény. A víz tisztaságát semmi sem zavarta. Felhúztuk a békaomber- fölszerelést: a széles szemüveget, a békatalpakat, a lábszárra csatoltuk a?, éles tőrt, és figyeltük a tenger mélyét. Rengeteg hal nyüzsgött. cikázott a meleg vízben. Valóságos halparadicsom .a tengerpart kornyéke. Az pgész kicsitől a cápáig mindenféle fajta megtalálható itt. Ráborultunk a vízre, s amikor egy nagyobb testű hal vetődött arra, erőteljes rúgással a felszín alá merültünk ... — Légzőkészülék nélkül? — Igen. A készülékkel nehézkesebb a mozgás és nem is sportszerű. A víz alatt gyorsabb mozgásra, felismerésre ösztönzi a vadászt a levegőhiány. Óvatosan úszva, mélytengeri fegyverrel a kézben közelítettem meg, cserkésztem be a halat. A fejem — különösen a kezdeti időszakban — majd szétpattant, vörös karikák ugráltak a szemem előtt. Aztán a lövés... a hal nagyot ugrott, s villámgyorsan tovaúszott volna, de a kilőtt szigony erősen ékelődött a testébe. A nyél végén kígyózó zsinór másik végét pedig a víz felszínén lebegő barátom, Caparros tartotta. Képeket szed elő, diafllme- ket, s megmutatja az emlékbe hozott mélytengeri felszerelést is. Zömök testű méteres halakat cipelő, mázsás teknősbékákkal birkózó férfiak láthatók a felvételeken. S háttérnek a tenger. Minden képen más és más a színe, melynek leírását kevés reménnyel kísérelheti meg az újságíró. Két év nagy Idő. Végtelennek tűnik, ha meddő várakozással telik, de akkor is hosz- szú, ha mozgalmas, érdekes. S két év után közeledett a pillanat, amikor vissza kellett térni öreg kontinensünkre. — A kubaiak kérték, hogy a minisztérium hosszabbítsa meg tartózkodásomat, de mégis haza kellett jönnöm. Várt a helyem a vállalatnál. — Milyen érzés volt hazatérni? — Szívesen maradtam volna még ... bár mindig számoltam azzal, hogy végül is elhagyom Kubát. Végtére is magyar vagyok, somogyi. Ez a hazám, itt kell élnem. De azt hiszem, mindennapi munkámban nem lesznek haszontalanok a kubai tapasztalatok. Csupor Tibor DANIEL LANG: Incidens a 192-es magaslaton legetik, hogy mindezt végrehajtják.« 'Mindvégig az volt a határozott érzése, hogy a maga és Vorst álláspontja különbözik egymástól. Vorst lényegében semmitmondó magatartása ellenére Eriksson mégis hitt abban: a századparancsnok előbb-utóbb intézkedni fog, hogy Meserve és a többiek törvény elé kerüljenek. Egy alkalommal — emlékeé 16. 6 mindháromkor ezt a szót Eriksson — a százados fif használta: Majd én ellnté- gyelmeztette, hogy ha az inEriksson nem sokkal azután, zem- Majd én elintézem. Majd cidensből valóban hadbírósági hogy a három katona eltávo- én elintézem. Lehet, hogy in- ügy lesz, neki, Erikssonnak, zott, felkereste Vonstot Nem tézkedett Is, de nem olyan nem lesz könnyű dolga a ta- f tudta, hogy a százados már irányban, hogy a tettesek bűn- núk emelvényén. Mikor Erik- f kifaggatta őket. Ha tudja, ta- hődjenek.« sson azt felelte, hogy fel van , Ián rájött volna, mint ahogy Aznap, amikor a százados készülve erre, Vorst megkér- ^ később rá is jött, hogy a szá- visszaérkezett a táborba és ő dezte tőle, nem akar-e elke. zados nehéz helyzetbe keve- beszélt vele, észrevette, hogy rülni a századból, vagy akár ’ redett: lelkiismerete elítélte a Reilly-hez hasonlóan — aki a gyalogság kötelékéből. Erikí bűntényt, de lelkén viselte egyébként jelen volt — a szá- sson azt válaszolta, hogv szili katonai pályafutását is, és ez zadparancsnok sem fejezte ki vesen változtatna alakulatot, |l utóbbira — mint Eriksson fel- megdöbbenését a gyilkosság tár ez sem fogja visszatarta- i fedezte — felettese, a zászló- miatt, hanem azt hangsúlyoz- ni, hogy kitartson vádemelési t aljparancsnok (szintén »élet- ta, hogy botrány kerekedhet szándéka mellett. Szívesen ^ fogytiglani« tiszt) fáradhatat- a dologból. lenne gépfegyverkezelő egy p ianul emlékeztette a száza« Reilly később ezt vallotta a helikopteren, mert erre ké(l doßt bíróságon: pezték ki, és szeret repülni. ,1 Kezdetben azonban a belső »Vorst így szólt Eriksson- Vorst kitöltött egy áthelye- koníliktus legapróbb jelét sem hoz; Art hiszem, tudja, hogy zési űrlapot, s Eriksson alálehetett észlelni Vorst száza- naiven súlyon az incidens és írta- Már indulóban volt, ami- i dose«. Amennyire Eriksson ki könnyen nemzetközi hordére- kor * százados utánaszólt: i tudta venni, a századosnak ja iehet Mire Eriksson közöl- -Majd én mindent elintézek.« I» világos, egyértelmű véleménye te, hogj éppen azért jelentet- Miután négy napig nem hív- f volt a bűntényről, mégpedig te az incidenst, mert súlyos- ta magához Vorst, jelentésté- f az, hogy a kellemetlen mel- nak tartja. Azt is elmondta, telre jelentkezett, és a száza< lékzöngéket a minimumra kell hogy a j^y elrablása, meg- dós fogadta. Utolsó beszélge< korlátozni. erőszakolása és meggyilkolása tésük volt ez. *, »Maga az a ázó, hogy elin- elejétől a végéig előre kigon- Most egyedül voltak — era- tézni! — emlékezik Eriksson, dolt terv szerint zajlott... és lékezik Eriksson —, és ami- 1, — Háromszor beszéltem a szá- hogy a legelején 6 még azt kor Eriksson érdeklődött, hol f zadparancsnokkal Maóról, és hitte, társai csak tréfából em- tart a gyilkosság ügye, a százados, mintha nem is hallotta volna a kérdést, maga kezdett kérdezni. Csák azt szeretné tudni, végiggondolta-e Eriksson, milyen következményekkel járhat a vádemelése. Gondolt-e arra, hogy máris mennyit szenvedtek az amerikai katonák a vietnami népért? Vajon nem ötlött-e az eszébe, milyen felelősség megvádolni négy katonatársát, így tetézni azok szenvedését? És mi történik, ha a haditörvényszék bűnösnek találja őket? Vajon Eriksson tudja-e, hogy a hadbírák és hadi esküdtek hírhedten enyhe ítéleteket hoznak? Nem olyanok, mint civil kollégáik, mgrt a törvényszéki tisztek (így nevezik a hadbírákat) és a törvényszék tagjai (így pedig az esküdteket) rokonszenveznek, megértéssel viseltetnek a teherpróbák iránt, amelyet az életüket naponta kockáztató frontharcosoknak ki kell állniuk; a hadi- törvényszék emberei nem várják el a gyalogos legénységtől, hogy mintaszerűen viselkedjék a frontvonalban. Mifelénk — folytatta a századparancsnok — enyhe ítéletek járják, sőt még tovább enyhülnek, amikor felülvizsgálatra, jóváhagyásra kerülnek. A hazai jogászok a maguk biztonságos, hivatásos idealizmusában mindig gyanúval szemlélik a háborús területeken hozott ítéleteket, amikor a központi fellebbezési hatósá-. gok a szakvéleményüket kérik. (Folytatjuk^ B iOMOGII MÉíLAr Via&rnap, 19TL mándm X