Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-06 / 55. szám

Fala lépő azt jelenti: köszönöm Egy asszony a sok közül. Különleges ismertetőjele nincs. Keskeny résfl, barna szemek, barna haj, alacsony termet. A kezét sajtár húzza. A sajtár­ban tej, fehér színű. Kecskés Józsefnét, a lakó- csai tsz pulykavári majorjá­ban találtam meg. Nyolc éve f| asszony, három fia van. Szent- dénesről került Lakócsára. Asszonysors az övé. Elmondta egy napját. »■Nincs azon megímlvaló« — igy kezdte. Csakugyan nincs? Igaz: minden faluban vannak olyan asszonyok, akik éjjel két óra­kor kelnek. Végigballagnak az út szürke csíkján, azokhoz: az épületekhez, melyekből mér akkor elnyújtott, követelőző állathangok hallatszanak. S a munka egyes mozzanatait is sokan ismerik, akik már gon­doztak teheneket. »■Fél három van, mire ki­érek a majorba. Altkor kitisz­títom a jászlat tizennégy ál­lat előtt. Ennyit kell nekem gondoznom. Aztán darát vi­szek nekik, majd szénát- A fejés következik. Nem egyfor­mán adnak. Legtöbbet a Ró­zsa tehén ad. Kilene-tíz litert is egy-egy alkalommal. így aztán ezt a tehenet valahogy jobban kedvelem a többinél. Kedvezek is neki egy kicsit. A fejés utón az itatás követ­kezik. Nem lehet kihagyni ezt sem. Jeleznék is, ha elfelej­teném. Na, aztán silót is kapnak még. Hét óra, fél nyolc, mire hazaérek. Addigra a Béla fiam sokszor már el is megy az iskolába. Elsős­A kisebbek: Józsi és Gyuszi. Sokszor gondolok rájuk mun­ka közben itt a majorban Is. Sok gond van a gyerekekkel, míg felnőnek. Csodálkoztak is, hogy nekem három van. Fő­ként olyanok, akik nem tud­ják, hogy a gond mellett mennyi az öröml Néha, hogy meglepjenek, elvégzik helyet­tem a munkát. Kukoricát szór­nak a tyúkoknak, a ház előtt lesöprik a járdát. Ilyenkor az­tán nem is tudom, hogyan öleljem meg őket. Mert érzé­kenyek, nagyon. Mérik a sze­retet megnyilvánulásait. Olyan jó dolog, hogy nem kell nélkülöznünk, s jut ne­kik is bőven. Ruha, cipő, minden. Mi tizenketten vol­tunk testvérek, így aztán tíz­éves koromig mezítláb jártam- Akkor még nem volt tsz, ami biztonságot adott volna. Mi 6zépen keresünk az urammal. A múlt hónapban is hat tehén ellett, kilencszázhatvan forin­tot kaptam a kisborjak után. A keresetem meg 3100 forint volt Mikor Lakócsára kerültem, csalt az volt nehéz, hogy nem értettem a horvát beszédet Most már sok kifejezést is­merek, A gyerekek meg fo­lyékonyan beszélik mind a két nyelvet. Mi is volt az, amit először megtanultam? Vodá. Azt jelenti: víz. & fala lépő, azt jelenti: köszönöm. Az asz- szonysorssal köszöntött rám az emberibb élet, hát volt mit köszönnöm a férjem család­jának. Nemrégen televíziót vettünk. Nagyon szeretem nézni- A gyerekek meg utá­nozzák, amit látnak. Azt mondják: előbb katonák lesz­nek, aztán meg zetorosok. Én meg csak nézem őket, s a szívem megtelik melegséggel. Jókedvem kerekedik, s tán­colni akarom tanítani őket. Táncos lábú lány és fia tál- asszony voltam én valamikor. No, nem is olyan régen. Ha elfáradok, leülök. Arra gon­dolok, hogy milyen jó lenne, ha a gyerekek jó tanulók len­nének. Talán azért, hogy könnyebb munkával kereshes­sék a kenyerüket. Én nem tanultam sokat az iskolában. Nem tanulhattam, mert sok volt a gond, a mun­ka ott, a gyerekkori falumban Azért valamire mégis szeret­ném megtanítani a fiaimat: arra, hogy rendes emberek le­gyenek. Mindig, minden kö­rülmények között-« U L. — Nem okozott nehézséget a spanyol nyelv? — Amikor megtudtam, hogy megyünk, vásároltam egy nyelvkönyvet, s nekiláttunk. Persze, csak néhány leckéig jutottunk, s ez alig volt több a semminél. így az első hetek­ben, hónapokban még tolmács segítségével értettük meg ma­gunkat. De a kislányomnak gyorsan bele kellett jönni, mert ott kubai iskolába járt, s nekem is kezdett kellemetlen­né válni a nehézkes érintkezé­si mód. Talán három hónap? Vagy négy? Nem is tudom pontosan mennyi idő alatt sa­játítottam el ezt a szép, dal­lamos nyelvet. Persze a bo­nyolultabb kifejezésekkel is sokat vesződtem, de tudom, hogy utána tőlem a tolmácsot akár nyugdíjazhatták is. — Vannak, akiknek sokkal nehezebben megy. Sőt, ismer­tem olyan embert, aki másfél éves külföldi tartózkodása után is alig tudott néhány szót az ország nyelvén. Van ennek va­lami titka? — Nem hiszem. Ha csak az nem, hogy az embernek na­gyon kell akarni. S én adtam erre. Mindig igyekeztem szóba elegyedni a munkatársaimmal. Két okból is: mégsem éreztem annyira, hogy idegen vagyok, és a nyelvet is gyakoroltam. — Beszéljen a munkájáról----------------------------­A deionte Cuba A zafra lázábaa sült Államokban készítették. A blokád nemcsak azt jelentette, hogy több gépet, berendezést többé nem kaphat Fidel Castro kormánya, hanem azt is, hogy a meglévőkhöz is teljesen el­apadt az utánpótlás forrása. A szocialista országok és később néhány európai kapitalista or­szág törte meg csak ezt a blo- lcádot, ami azt jelentette, hoev íz óceán túlsó oldaláról kellett minden cikket beszerezni. Am a problémák ettől még nem ol­dódtak meg. Egészen más rendszerben számoltak az amerikaiak; szisztémájuk. a gépek eltérő tulajdonságait is. A tervek alapján azután kisipari módszerekkel készült el a gép. — Bevonták-e a külföldieket is a cukornádvágásba? — Nem, de én ettől függetle-; nül is vágtam a nádat. Feláll, s a lakás egyik zu­gából nádvágó machetet vesz elő. Jó 50—60 centis, széles pengéjű szerszám. Kézbe véve az az első érzésem: milyen jól .Ilik nyele a tenyérbe. Erő, len­dület, súly — komoly suhintás eshet vele. Ez a szerszám működött hó­Nevelésről A magányos gyermek Heggel hét óra van. Fiatal, jól öltözött anya kézen fogva vezeti négyéves kislányát az óvodába. A gyereket minden érdekli az utcán: a suhanó autók, a felnőttele, a bokrok közt ugráló verebek, az isko­lába siető tanulók. Minden lát­nivalóval kapcsolatban kérdé­se is van: — Nem fáznak a verebek? — Hová mennek a bácsik? — Ml van a fiúk táskájá­ban? Még messze van az óvoda. Egy öreg néni jön velük szem­ben. Megbámulja a szőke hajú, babaarcú gyermeket, hallgatja a kérdéseit, s még utána is néz. Milyen szép gyerek! És milyen jól öltöztetik: prémes kabátja, hócsizmája, vastag bárónybőr kesztyűje sok pén­zébe kerülhetett a szülőknek. — De boldog is lehet az ilyen gyerek! — gondolja a néni. Azt persze már nem látja, hogy az anya egyre idegeseb­ben néz az órájára, s ráncigál- ja gyermekét: — Gyere már, mert elkésem! Ne bámészkodj! Ne kérdezz annyit! Az óvoda már nincs messze A gyerek kérdező kedve lelo­had, arca egyre komolyabbá válik, s a kapuhoz érve még egy rakoncátlan könnycsepp is megjelenik a szemében. — Siess majd értem, anyu­ka! Az idegesség, türelmetlenség ráragad a kislányra, még az óvodában is. Kedvenc hajasba­bájával nem törődik, félrehú- zódva nézi pajtásainak vidám játékát. Rossz kedve csak fo­kozódik, amikor ügyetlen moz­dulattal még a kakaóját is ki­önti. Az óvó néni hetek óta figye­li a kislányt. Azt tudja, hogy szülei a legdrágább ruhákkal, játékokkal halmozzák el. De miért olyan magányos? Miért olyan zárkózott, miért nem tud "eloldódni vidám társai között? A kis Kati a család egyet­len gyermeke. Szüleitől min­dent megkap, ami pénzzel megvehető, csak éppen a szü­lői szeretetnek azt a melegét nem kapja meg, ami a gyerek­nek még a ruhánál is többet jelent. A gyermek apró kis örömeit, bánatát, sokféle gye­rekes gondját, tervét nem tud- ia szüleivel megismertetni, mert ők nem érnek rá. Ha es­te fáradtan hazakerülnek, csak 'eülnek a vacsorához, aztán a televízió elé, és a gyermekek­kel való közös játékra, foglal­kozásra, beszélgetésre, nincs idő. Igaz, a szülők fáradtak, nekik is jár a pihenés. De azt is tudnia kell minden szülő­nek, hogy a gyermekkel való közvetlen foglalkozás nemcsak kötelesség, de a szülők leg­nemesebb hivatása is­Az óvodába járó gyermeknél nem az a baj, hogy a nap nagy részét szüleitől távol tölti el. Ez hasznos Is neki, mert a gyermekközösségben több módja van a játékra, mint ott­hon. A közösségben eltöltött idő pedig személyiségének sok­oldalú fejlődését segíti. A baj ott kezdődik, amikor a szülők ízt hiszik, hogy gyermekük íevelését — helyettük is — teljesen elvégzi az óvoda. Pe­dig az óvodai nevelés nem pó­tolja a szülők közvetlen foglal­kozását a gyermekkel. Nem szabad elfeledni, hogy a gyermek családtag, aki igényli a szülők állandó törő­dését, a vele való rendszeres foglalkozást. Az óvodai és a családi nevelés csak együtte­sen hatásos a kisgyermek egészséges fejlődésében. Dr. Vincze Tibomé Gnama üdülőhely. — Említettem már, hogy az építésügyi minisztériumban dolgoztam, mint a téglaipari berendezések tervezője és a különböző színvonalon íolyó rekonstrukciók tanácsadója. Hihetetlenül nehéz dolgom volt. Kuba ugyanis a forradalom győzelme után gazdasági blo­kád alá került. Az egészet az Egyesült Államok kezdemé­nyezte, és számításuk nem is nélkülözte az ésszerűséget. A kubai gazdaság — a többi fej­lődő országhoz hasonlóan — meglehetősen egyoldalú volt. és teljes mértékben az óriási északi szomszédtól függött. Mindent, ami Kubában ben­zinnel, olajjal vagy elektromos árammal működött, az Egye­DANIEL LANG: Incidens a 192-es magaslaton 15. A bírósági jegyzőkönyv ta­núsága szerint Reilly mégsem hagyta ennyiben a dolgot. Az Eriksson jelentéséből kivilág- ló kegyetlenség túlságosan nagy volt. Reilly tudta, hogy ha kitudódna az ügy, rossz fényt vetne nemcsak a sza­kasz tisztjeire, de a század, a zászlóalj és talán még az ez­red vezérkarára is; az a lát­szat alakulna ki, hogy a tisztek nem tudják kézben tar­tani beosztottjaikat. Amint később, a hadbírósági tárgyalásokon megállapítást nyert, Reilly közvetlen felet­tese, Otto Vorst százados ak­kor éppen »-taktikai megfi­gyeléseket« végzett valahol. November 22-én kellett visz- szaérkeznie, ugyanazon a na­pon, amikor Meserve osztagá­nak visszatérése is esedékes volt Az «-életfogytiglani« — azaz hivatásos — Vorst százados meghagyta, hogy csak sürgős üzeneteket küldjenek neki. Hamarosan azután, hogy Erik­sson eltávozott Reillytől, a hadnagy úgy vélte, hogy a gyilkoság méltó felettese fi­gyelmére, ezért rádión meg­küldte a hírt Vorstnak. A véletlen úgy hozta, hogy a százados akkor már másod­jára értesült az ügyről — elő­ször maga Eriksson szólt neki róla. Másnap reggel ugyanis Eriksson kutató-tisztogató ak­cióra indult, és a barlangrend­szer közelében amerikai tisz­tek egy kis csoportjával talál­kozott, akik megfigyeléseket végeztek a környéken. Vorst is köztük volt, és Eriksson — egységéből kiválva — odament a századoshoz, és beszámolt Maó meggyilkolásáról. »-Bízza csak rám! Mindent elintézek« — mondta Vorst. Majd ismét elvált a két cso- ieort útja. November 22-én az ötnapos fáradalmakban kimerült Me­serve, Clark és Manuel (Raíe kórházban feküdt) alig tá- moiygott be a szakaszkörletbe, amikor Vorst százados magá­hoz hívta őket parancsnoki irodájába, amely nagyobb volt ugyan Reilly kunyhójá­nál, de semmivel sem ottho­nosabb. A századparancsnok, aki maga is az imént érkezett, türelmetlenül várta, hogy szembesíthesse a három kato­nát az Eriksson jelentésében foglalt vádakkal. Esküvel hi­telesített nyilatkozatéiban a katonai nyomozók kérdésére Manuel pontosan leírta, ho­gyan zajlott le a kihallgatás a százados irodájában. »-Tizennégy óra lehetett. Vorst százados Meserve kezé­be nyomott egy cédulát, ami­re a következő szavak voltak írva: elrablás, nemi erőszak, gyilkosság Valamennyien elolvastuk, és a százados megkérdezte, tud- juk-e, miről van szó. Először valamennyien tagadtunk. El­sőül Meserve őrmestert kér­dezte meg: Mit tud erről a dologról? Meserve így vála­szolt: Nem tudjuk, miről, be­szél. Mindhármunknak feltette ezt a kérdést: Tudnak-e ar­ról, hogy mit követtek el oda- fönn a hegyekben? Vorst százados ekkor meg­kérdezte tőlem, tudom-e. mi vár rám, ha kiderül, hogy mégis ludas vagyok. Azt mondtam; Alighanem a ki« napokig megállás nélkül mil­liók kezében. A legeldugottabb falu parasztjaitól a miniszté­riumok, sőt a diplomáciai .tes­tület vezetőiig mindenki ara- . tott, rövidebb-hosszabb ideig. Nemzetközi ifjúsági brigádok segítették elérni a nagy célt: a tízmillió tonna cukrot. Ez _a kampány, az 1970-es aratás volt, a híres zafra. Kuba ugyanis monokultúrás ország. Teljes mértékben rá van utalva a cukorexportból származó jövedelemre. A cu­kornád aratás és a cukorter­melés tehát a ledöntőbb gaz­dasági kérdés. »A cukor Kuba egyetlen kemény valutája« — hirdette jó néhány évvel ez­előtt Ernesto Che Guevara, Castro harcostársa, a Kubai Nemzeti Bank volt elnöke, a ^bolíviai erdők közt hősi halált ’halt forradalmár, és szavai saj- /nos, igazak. Ezért összpontosí- végzőosztag uram. Akkor va-*1 tóttá szinte minden erejét meg- lami ilyet mondott: Mlndhár-f haladó mértékben a kubai ve- mukat visszaküldhetném Ame-?«tés úgyszólván minden nél- rikába, a hadbíróságra, vagy? külözhető — sőt esetenként hogy itt is van hadbíróság,? nélkülözhetetlen — erőt az meg kivégzőosztag. Aztán va-?érett cukornádültetvényekre. lami ilyet mondott: Maguk ott? ■ b9Bnznu úgy viselkedtek, mint az álla- ! * H1P«W azonban csak tok, nem érdemlik meg, hogyi «‘sikert hozott. Kuba történe- éljenek. tében példátlan rekordot ért , . __________... .fel: nyolc és fél millió tonna r /m«)cukrot sikerült termelni. Az na meg az egészet, ha egv ka-^maradás a kitűzött céltól tonának nincs annyi e*ze>azonban mágfél mlllióra hogy a tisztek tudomására? gatt hozza- Majd azt mondta haj, s nlés Perenc lg vágta a ná_ bármi bántódása esik Enk-?datj az építésügyl minis2térium ssonnak, vele pusztulnak.« i többi munkatársával együtt. Hogy a tömeges pusztulást^Különös paradoxon: a messzi megelőzze, Vorst feloszlatta, Európa fia, a legkorszerűbb konstrukcióik eltértek az euró­paitól. Tehát hiába érkeztek a meglévő amerikai gépekhez szovjet alkatrészek, azokat nem tudták használni. Milliós berendezéseket kellett leállíta­ni s állnak ott azóta is hasz- nálhatatlanul, jóllehet csak egy jelentéktelen alkatrész hiány­zik. A légkondíciónáló beren­dezések például az egész or­szágban csak néhány helyen működnek. — Nos, a kubai téglaipar Is slavult amerikai gyártmányú gépekkel üzemelt Az ország­ban csak néhány helyen épí­tettek új téglagyárat, s inkább a rekonstrukcióra helyezik a súlyt. Így nem egyszer kellett a gépsor valamelyik hiányzó tagját megtervezni, de úgy, hogy figyelembe kellett venni • berendezések, az ember életét • megkönnyítő gépek értője, ter­• vezője évszázados szerszám­• mai, egy évszázados munká- •ban is részt vett — Szívesen csináltam, hiszen ' oár napig dolgoztunk csak ott az osztagot. A Qui Nohn-il kórházban fekvő Rafe máris? kiesett. Clarkot viszonylag} hátra, a zászlóallparancsnok- ságra helyezte. Meserve új J osztagba került át. Csak Ma-< nuel maradt aránylag közeleg a dolognak, utólag megval- Erlkssonhoz, ugyanannak aj lom, izgatott a romantikája is. szakasznak egy másik aszta- J Történelmi levegője volt gában. (Folytatjuk.) Csupor Tibor (Folytatjuk.) SOMOGYI PtFlAP Saoatbai, ms. márdus «. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents