Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

Kivájld) együtteseink a képernyőn MŰVÉSZETI SZEMLÉK j Jv-jelvétel nagy izgalommal Igényesebb műsorválasztást Somogy Táncegyüttes műsorá­ból. Ritka alkalom, hogy a kö­zönséget buzdítják a tapsra, mert az »képernyőn is hangu­latos«, pedig nem kellett biz­tatás, a tenyerek büszke öröm­mel verődtek össze minden műsorszám után. Különösen azáltal, hogy a tekintélyes ka­merák kíváncsi üvegszemük­kel néhol a közönséget is sze­replővé avatták. És az igazi főszereplők, az együttesek rászolgáltak az elis­merésre, hiszen az ilyen felvé­dalárdához. Hála a műsorok konferansziéjának, Szabados Péternek, még röviden sum­mázott múltjuk is helyet ka­pott a fertály órás műsorban. Hasonlóan szépen bizonyítot­tak a Vikár Béla által gyűj­tött és feldolgozott, lírai Szé­kely kesergővel. A Somogy Táncegyüttes mű­sorából a leglátványosabb, leg­szebb, a könnyed-játékosan kezdődő, aztán erőteljes tem­peramentummal záruló Somo­gyi képek volt Vida József ko­Somogy tíz küldöttet választ Fiatal műszakiak és közgazdászok fóruma o Először ül össze a fiatal mű­szakiak és közgazdászok or­szágos konferenciája május végén a fővárosban. Somogy­bán is megkezdődött a fel­készülés a nagyon fontos fó­rumra. A megyei KlSZ-bizott- ság, a MTESZ és az SZMT Nagyatádon és Siófokon egy- egy, Kaposváron pedig hat ta­nácskozást tervez. Ezeken vá­lasztják meg azt a tíz fiatalt, aki Somogyot képviseli az első országos konferencián. Két fontos témát társai­nak meg a fiatal műszakiak és közgazdászok: először azt, mi a fiatal szakemberek fel­adata és lehetősége a XV. öt­éves terv műszaki fejlesztési elképzeléseinek megvalósítá­sában, másodszor pedig, hogy milyen az ifjúsági szövetség tevékenysége a fiatal műsza­kiak és közgazdászok körében, hogyan lehet még jobban ak­tivizálni őket. Mind a nyolc tanácskozáson központi vita­indító hangzik el, utána pe­dig szekciókban tárgyalják meg a részvevők az őket leg­jobban foglalkoztató kérdése­ket. Az első tanácskozást már­cius 22-én, Siófokon tartják, elsősorban a Kőolajvezeték Vállalat fiataljaira számíta­nak. Nagyatádon a konzerv­gyár és a cémagyár szakem­berei adják a részvevők több­ségét. Á hat kaposvári ta­nácskozáson énítő-, élelmiszer- ipari, különféle szerveknél dolgozó műszakiakat hívnak össze. A textilművek ön­állóan, a villamossági gyár és az elektroncsőgyár közösen, a mezőgépgyár és mezőgazda- sági gépjavító szintén közösen hívja össze a műszakiakat és a közgazdászokat. az iskolareform sem, minek annyiszor emlegetni a múltbéli hátramaradottságot. Igazolás­képpen?! — vagy »mivégre«? Jóból is megárt a sok, hát még a rosszból! Aki nézte a Latinca Műve­lődési Központban a műsort, tanúja lehetett egy másik tv- felv ételnek is. A Balladaest kellemes és élményszerű meg­lepetés volt. Csakhogy nem Il­lik előre sem dicsérni, sem megróni, az dönt majd, mi­lyennek látjuk viszont a kép­ernyőn. Hogy kedvet csinál­junk hozzá, áruljuk el azért, hogy a hírneves Agasváriné, és két egyházaskozári asszony, özvegy Gyurka Mihályné és Demre Dánielné énekmondó­kat is hallhatjuk. A népballa­dák tolmácsolói között Jancsó Adrien, Török Erzsébet Kos- suth-díjas előadóművész és Béres Ferenc, valamint a Rö­pülj pávában bemutatkozott Budai Ilona szerepel. Hogy mikor? — ez a műsor­szerkesztők titka. Mindeneset­re várjuk — kíváncsi öröm­mel. T. T. A hét végén két járás is művészeti bemutatóra készülő­dött : Magyaratádon szomba­ton, Nagyatádon pedig vasár­nap léptek föl á művészeti csoportok, szólisták. Magyar­atádon eredeti hangulat fogad­ta a vendégeket, az egyik te­remben népi használati eszkö­zökből nyitottak kiállítást; a színpad előtt rozmaring illato­zott. A bemutató lendületes, pergő volt; a mintegy kétórás műsor a Kapos környéki folk­lór keresztmetszetét nyújtotta. Soha ennyi férfikórust, asz- szonykórust nem hallhattunk itt, mint most. Öröm volt néz­ni (csaknem valamennyi újon­nan alakult) a somogyszili, a göliei, a kadarkúti, és a büssüi (ebben a kazsokiak és kisgya- lániak is szerepeltek) férfikó­rust. Különösen a büssüiek énekeltek finoman, árnyaltan; a gölleieket a régi szép béres­dalokért illeti dicséret, rit­kán hallható betyárdalokat hoztak a kadarkútiak is. Lel­kes és jóhangú menyecskék csoportosultak az asszonykóru­sokba is (Attala, Kaposfő, Göl­te, Kercseliget). A kercselige- tiek német nyelven adták köz­re a megőrzött kincseket. Folklór keresztmetszetet em­legettünk: a német ajkúakon kívül a cigányok is színpadra léptek. A szennai cigánylá­nyok dalait is megjegyeztük, de meglepetés volt a büssüi ci­gányok értékes műsora; ősi táncaikkal, régi énekeikkel aligha találkozhatunk még a megye pódiumain. Most sem maradtak el a ze­nekarok, népi játék elevenítek és a néptáncosok sem. A ker- cseligeti citerósok kedvvel te­li szép játéka méltán kapott nagy tapsot éppúgy, mint a csökölyi leánykérés. (A KISZ- fiatalok házról házra járták magnóval a csökölyi öregeket, úgy gyűjtötték az anyagot, a padlásról pedig a hamisítatlan népviseleteket.) Azt kérdezed, öregem: hogy és mint vagyok? Mit szólnál, ha válaszolnék a kérdésedre. Mégpedig nem a sablonos »csak-csak«-kal, vagy »kösz, vagyok«-kal, vagy más effélével? Hm? Jó-jó, látom, hogy lóg a nyelved, hogy rohansz. Épp ezért, figyelmeztetlek, Vir gyász ezzel a könnyelmű kérdéssel, nehogy úgy járj, mint éh a minap, Csemetke Bálinttal. Ismered őt? Nos, én is épp így rohan­tam, mint te mostan, de azért futtában, a velem született udvariasságból megkérdeztem a szembejövő Csemetkétől: Hogy s mint? Erre ő megáll szép kényel­mesen, sóhajt, legyint és nagy búbánatosan azt mondja: Ne is kérdezd! Hát nem is kér­deztem, mert éppúgy siet­tem, mint te mostan. öt azonban ez csöppet sem zavarta, hanem mesélni kezdte, hogy képzeljem, oda­költözött hozzájuk az anyósa ét... ét miközben én tőkön Hogy és mint? áltam, mint te mostan, ő ap­rólékosan részletezte, hogyan veszekednek reggel, délben, és este, hogy mit mond a fe­lesége és mit válaszol ő; hogy milyen nyugtatókat szed, és milyen terveket forgat a fe­jében az öngyilkosságtól a gyilkosságig. Az ember az ilyesmit álta­lában érdeklődéssel szokta hallgatni. Kíváncsian, rész­véttel vagy kárörömmel, de odafigyel. így van? Persze nem olyankor, amikor ki van számítva minden perce! Képzeld el, ha én most ne­ked elmesélném, hogy milyen zűröm van, mint fűtési fele­lősnek... Te rohansz, biztos várnak rád vagy valami fon­tos megbeszélésre sietsz, eset­leg egy fejeshez, akit nem il­lik megvárakoztatni, én pe­dig szép komótosan beszá­molnék arról, hogy van a há­zunkban egy lakótárs, aki ha­vonta tíz forinttal kevesebbet akar fizetni... Érted, képes tíz forint miatt vitatkozni, pe­dig ... No, de látom, sietsz, hát nem tartalak föl. Ezt is csak azért mondtam, hogy légy óvatos máskor, mert vannak Csemeték, akik... öregem, hidd el, a legszí­vesebben azt mondtam volna a Csemetkének, menj a fené­be, de sajnos kultúremberek vagyunk... Tehát nyeltem és végighallgattam, hogyan ha­sogatja a reuma a nyamvadt testét. Ez épp olyan, mintha én most neked elmesélném, mit szenvedek, valahányszor frontátvonulás van. Tudom, neked is van egy kis migré­ned, tehát ez a téma érdekel, de nem most, amikor ro­hansz. Igaz? Hej, he), öre­gem, van fogalmad róla, mit kínlódom én ezzel az átko­zott fejemmel?! És nincs rá orvosság. Érted? Ninctl Jár­tam én már a világhírű pro­fesszortól kezdve a javasasz- szonyig mindenkinél; megfo­gadtam ezeregy tanácsot, de hiába... Ügy látszik, benne van a levegőben, ebben az örökös rohanásban. Hát ro­hanj csak, öregem, rohanj, de gondold meg, mielőtt meg­kérdezed a te ismerősödet: Hogy és mint?! Mert vannak Csemetkék, akik... No, persze, meg lehet érte­ni őket. Elvégre mindenkinek vannak problémái, amelyek­ről jól esik beszélni. Például — nem azért, hogy segíts vagy akár csak vigasztalj, de már az érdekesség kedvéért is — hallgasd meg a kővetke­zőt. Van nekem egy főnö­köm, egy olyan... Most hova rohansz. Azt se mondod, hogy volt szeren­csém, csak itt hagysz fakép­nél. Szeretném tudni, miért kérdezed, hogy és mint va­gyok, ha egyszer nem érde­kel, hogy és mint vagyok?! Sólyom László Nem tetszett viszont a gi- geiek tollfosztója. Túlságosan is »vaskosra« hagyták a népi történetet, hiányzott az »elren- dezői« kéz, no és az éneklésen is lett volna még mit csiszol­ni. A néptánccsoportok képes­ségeit nehezen tehetett osztá­lyozni a mákszemnyi színpad miatt. Hangulatos volt az igali fiatalok somogyi pásztortánca. A nagybajomiaknak, de külö­nösen a magyaratádi papucsos lányoknak a látottak alapján még elkelne a gyakorlás. A legzavaróbb a kíséret volt (sajnos, nemcsak a táncosok­nál). A népi zenekar néha más hangnemben kezdett, a ritmus sem mindig egyezett. A piani­nos kíséret pedig különösen a nagybajomiak műsorában volt fület sértő. Visszatetsző nép­táncot pianínószóra ropni. In­kább daloljon egy kórus a színfalak mögött, mint az iga- liaknál, vagy vegyék magnóra, játsszák lemezről a zenét. Magyaratádon fölfedeztünk egy tehetséges előadót is: Lan­tos Zsófiát. A bodrogi kislány egyéniségének megfelelő mű­vet választott, természetes báj­jal, közvetlenül tolmácsolta Szabó Magda novelláját, őszinte örömmel hallgattuk az osztopáni irodalmi színpad népballada összeállítását. A kapospulaiak ötlete új, nagy­szerű, viszont eléggé a felszí­nen maradtak. Nagyatádon egy színvonalas, értékes járási bemutatót ren­dezhettek volna, ha bátrabban, kritikusabban válogatnak a körzeti bemutatókon. Az öt­órás műsor azonban »merény­let« volt a figyelem elten. (Elő­fordult az is, hogy két szava­ló ugyanazt a verset mondta.) A Nagyatádi Komfort Ktsz iro­dalmi színpada igényesen vá­logatott, lebilincselő, kerek, egész műsort adott. Ezzel szem­ben túlságosan hosszúra nyúlt a Nagyatádi Gimnázium iro­dalmi színpadának Bekötőútja. A szavalók és a szólisták fel­készítése, műsorválasztása sem volt kifogástalan. De fel­üdülés volt Papp Györgyitől (Inke) és Sárdi Edittől (Nagy­atád) nagyszerű előadásban két Illyés-verset hallani. A világon Bartók és Ko­dály módszereivel, népdalfel­dolgozásaival tanítanak, és Nagyatádon csak elvétve csen­dült fel népdal. Patyi Ilonka csengő hangja szinte megsem­misült a Gyertyafény-keringő­ben. A zongoristák is ritkán vették elő a korukhoz illő gyermekdarabokat. A berzen- cei kamarakórusban meglepett! egy kisebb faluban is lehet ilyen tiszta, szépen együtt éneklő kórust fölnevelni. Öröm, hogy magára talált is­mét a csurgói Csokonai tánc- együttes, és hogy Somogyud- varhelyre is jut a telkes veze­tőkből. Sánta Vendelné, a jó hangú Mari néni ide is eljött zengő népdalaival. Bán Zsuzsa A néző is szereplő — Előzetes a Ballada-estről »Az Latinca házban meg es me -k, az műsor tsiná­lái ,á es kezdettek...« — \ .y középkori jocula­tor-igj. xc a Koppány-völgyből, feltámadva ekkép kezdhetné az énekmondást a nevezetes kaposvári estéről. Bár Anony­mus sem adott sok hitelt ezek­nek a lantos fecsegőknek — itt azonban megcsodálhattuk korunk leghitelesebb króniká­sát, kamerával, fülhallgatóval felszerelve, munka közben. Képmagnóra rögzítették és másnap ízelítőt adtak az or­szágnak megyénk két kiváló együttese, a Viícár Kórus és a telekkel járó csetlés-botlás, al­kalmi próbák, megbeszélések, izzasztó reflektorok kereszttü­zében keltett bizonyítaniuk. Ügy vétem, jogos úgy érté­kelni produkciójukat — milyen volt a képernyőn. Korántsem olyan színes és látványos, mint színpadon, de hát ez természe­tes, hiszen a főkötő gyöngyei meg a pruszlikok színei legföl­jebb színes adásban gyönyör­ködtetik a nézőt. Kodály Esti dala ezúttal is méltó módon bi­zonyította a Vikár Kórus és Zákányi Zsolt karnagy érde­meit. Azt, hogy az utódok nem méltatlanok az egykori iparos­reográfiája alapján, a Vikár Kórus közreműködésével. A műsor szerkesztője a »gondterhelten gyönyörködő« Lengyelffi Miklós volt, zenei rendező Fodor Zsigmond, ren­dező Balázs András. A vezető operatőr Szabados Tamás volt. Szépen sikerültek, filmes nyel­ven szólva az úgynevezett át- tűnések. Egy búsulnivaió azért akadt. Ha a csurgói oskolamester Cso­konai körülnézne az »új Heli­konban-, bizony fölemelné in­tő ujját — miért kell még ma is a Jövendölésből idézni?! Et­től ugyan nem megy előrébb lOHOGTI DCPLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents