Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-05 / 54. szám
SZÓ ÉS SZÁJ A falusi pártaiapszerveze: titkára a csupán néhány érdektelen hozzászólást eredményező taggyűlés után több párttagtól megkérdezte, miért nem kezdtek vitát. Az egyik megkérdezett némi habozás után így válaszolt: »Lett volna mondanivalóm, csak hát... Mostanában elég jól megvagyunk, miért keressem a kellemetlenséget ?« Megértettem a titkár háborgását, indulatait. Nagyon el^ keserítette ez a lomtárból előbukkanó »ne szólj szám, nem fáj fejem« szemlélet. Ez a tunyaságig óvatos bölcselkedés, amely szerint, ha egy kicsit jobban megy, maradjon inkább veszteg az ember. Ne koptassa a száját, ne bíráljon, ne kockáztasson. Talán a kelleténél is keményebb volt a titkár véleménye a mindenáron nyugalmat, békességet akaró párttagokról, talán nagyon is szemrehányóan kérdezte meg, hogy milyen kommunista az, aki szívén őrizgeti a szót, és csukva tartja a száját ahelyett, hogy amikor lehet és kell — vitázna, verekedne a jobbért. Szavai szerencsére nem maradtak hatás nélkül, s — bár csak a taggyűlés után — hasznos vita alakult ki a némelyeknél feltételes reflexszé vált óvatosságról. Volt, aki a kényelemszeretetet tette felelőssé mondván, sokakban munkálkodik az a tudat, hogy eleget dolgoztunk, sok áldozatot hoztunk már, ránk fér a békesség, a jóleső nyugalom. Igen ám, adta meg a választ a kérdező, csakhogy bizonyos esetekben az effajta békességkeresés a fejlődés alattomos ellensége. Mert bármennyit dolgoztunk, építettünk is, még csak az út elején járunk, java tennivalóink hátravannak. S mi lenne belőlünk, ha elnéznénk a hibákat, a tévedéseket, ha nem bírálnánk meg a rossz elképzeléseket, a lélek nélküli munkát. Kinek használ az, aki hallgat? Hiszen a magába fojtott véleménnyel legföljebb pillanatnyi békességet szerezhet, amelynek árát később esetleg éppen neki kell drágán megfizetnie. Elhangzott egy okos megjegyzés, amely szerint a kényelemszeretetnél is kártékonyabb jelenség a közöny. Ez a kór elsősorban azokban pusztít, akiken minden mást háttérbe szorítva annyira erőt vesz az egyéni boldogulási vágy, hogy nincs már többé sem szemük, sem fülük, sem Gépesítés — foglalkoztatás Somogy nem tartozik a legjobban gépesített mezőgazdaságú megyék közé, ez köztudott. A legutolsók egyike e tekintetben. Mégis probléma, gondot okozó tényező lehet — ahogy egy beszélgetés bizonyította — a gépesítés. Miért? Nem az a cél, hogy minden termelőszövetkezetben, minden mezőgazdasági üzemben gép végezze a termesztett növények vetését, gondozását, betakarítását? A válasz csak igen lehetKonfliktus az egyik gazdaságban a gépesítés terén keletkezett. A megyei mezőgazdasági üzemek nagy részét megelőző gazdaságról van szó. Nem egy termelőszövetkezeti tag vetette föl a vezetőségnek: mi lesz akkor, ha az ő két kezükre már nem lesz szüksége a közös gazdaságnak? Mi lesz akkor, ha minden munkafázist gépesítenek. Nem egy alkalommal szerepelt a televízió, a rádió műsorában olyan előadás, amelyben az előadó a jövő mező- gazdasági üzemének képét próbálta kialakítani a hallgatókban. A gombnyomással, vezérlőasztal mellől irányítható komplex gépsorok, a fényenergiával működő csodaszerkezetek azonban nem okoztak riadalmat az említett szövetkezet tagjaiban. Nem váltottak ki ellenkezést sem: távoliak még ezek a most talán fantasztikusnak érzett, ipari létesítménynek tűnő mezőgazdasági üzemek. A közelebbi gondot — amit fenyegetőnek éreztek a tsz- tagok — a jól ismert gépsorok jelentették nekik. Ezek egyre gyarapodó száma. A tervkészítés időszakában beszélgettem velük. Akkor még nem tudták: melyik munkaterületen szorulnak ki a munkából az új gazdasági évben. Akaratlanul is az egykori ösztönös mozgalom jutott eszembe proolémájukról. A géprombolók egykori mozgalma. Nem, ezjk a szövetkezeti tagok nem jutottak arra az elhatározásra, hogy a gépet, mint ellenséget meg kell semmisíteni. Ez föl sem merült bennül:- A tanácstalanság azonban kiérződött szavaikból. A teljes kép kedvéért: ezek az emberek a tavalyi munkájukra napi átlagban nyolcvan és kilencven forint között kaptak. A tanácstalanság szülte bizalmatlanság tehát abból a kérdésből táplálkozott, amely mindegyikükben felmerült: vajon az ez évi munkájuk is ér-e majd naponta ekkora ösz- szeget? Tudják-e majd foglalkoztatni őket, ha a gépek újabb területekről »szorítják ki« a kétkezi munkát? Gondjuk lehet általános érvényű, ha a többi szövetkezetnél is megoldódik majd a gépesítés problémája. A megoldáson érdemes meditálni. Mint ahogy gondolkodtak ezen a cikkben említett termelőszövetkezet vezetői. Szem előtt tartották a foglalkoztatás fontosságát is. A kertészet területét növelték, hogy a más területen felszabaduló munkaerőt leköthessék. Ezt mondja a lakásrendelet A lakbérek közlése Az új lakbéreket 1971. július 1-től kell fizetni. Megállapításukat folyamatosan végzik, s legkésőbb május 31- ig minden bérlővel írásban közlik. A bérlő a lakbérközlés felülvizsgálatát kérheti, ha nem ért egyet a lakás komfortfokozatának megállapításával, a felmért alapterülettel, valamint a korábbi és az új lakbér közötti különbözettél. A zökkenőmente- sebb ügyintézés érdekében úgy rendelkezik a kormány- rendelet, hogy a kérelemhez csatolni kell azt a lapot, amelyen a lakbért közölték, s ha a bérlő lakbér-hozzájárulást is kap, az ezt igazoló lapot. Ha ezt az igazoló lapot nem csatolja a kérelméhez, elbírálás nélkül elutasítják, s ezzel elvesztette azt a lehetőségét, hogy sérelmét korrigálják. Ehhez a kérelemhez nem kell illetékbélyeget vásárolni. A felülvizsgálási kérelmet a tanács építési osztályához kell benyújtani. Aki olyan vállalati bér- és szolgálati lakásban lakik, amelyiket a vállalat kezel, a felügyeleti szervétől kérheti a sérelem orvoslását. A jogszabály határidőt is szab a kérelem benyújtásához, s ezt úgy határozza meg, hogy a lakbérközlés kézhezvételétől számított nyolc napon belül meg kell tenni. A bérbeadót pedig arra kötelezik, hogy tizenöt napon belül vizsgálja felül a kérelmet, s ha helyt ad a kifogásnak, módosítsa, és küldje meg a bérlőnek a lakbérközlést és a lakbér-hozzájárulást igazoló lapot. Ha 1971. május 31-ig nem közli a bérbeadó az új lakbért, s ennek megállapítását a bérlő sem kérte — hacsak nem volt rosszhiszemű —, lakbérét nem lehet emelni, ha a bérlő jogosult a lakbér- hozzájárulásra. Ha nem kaphatott volna lakbér-hozzájárulást — akár a szabadfoglalkozásúak, vagy az önálló és magánmunkáltatók által foglalkoztatott bérlők —, az új lakér megfizetésére kétévi kedvezményt kaphatnak. Ha ezt engedélyezik, a régi lakbért — 1971. július 1-től félévenként — a régi és az új lakbér közötti különbözet 25 százalékával kell emelni így ahogy mondani szokták, »a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt.« De lépjünk tovább! Egyszer — lehet, hogy már néhány év múlva — a termelőszövetkezetnek lehetősége adódik arra, hogy a kertészetét is gépesítse. Akkor újra felmerül a tagságban ez a most pillanatnyi zavart okozó kérdés. A tanulság tehát az, hogy a »hasonló cipőben járó« szövetkezeteknek évekre élőre kell gondolkodniuk. Távlati tervükben szerepelnie kell a megnyugtató válasznak. Gazdaságos melléküzemek, intenzív foglalkoztatást biztosító ágazatok legyenek a válaszok. A felkészülést már most meg kell kezdeniük- Máról holnapra nem épül föl egy üzem, s a fedezet megteremtése sem napok kérdése. Ezek azonban inkább anyagi részel a tervezésnek. Semmiképpen sem szabad megfeledkezni a másik oldalról sem. Ez pedig az előkészítő munka. A brigádvezetőktől az elnökig mindenkinek részt kell vállalnia ebből. A melléküzemek is szakmailag fölkészített embert kívánnak. Egyrészt tehát meg kell értetniük a tagsággal a minősági változások eredőit, fontosságát, másrészt időben kell gondolkodni a képzésről, hogy az átállás ne okozzon újabb konfliktusokat. Meghasonlás tehát azokban a szövetkezetekben nem következik be, ahol távlatokban gondolkodva előre »ügyet csinálnak« ebből a kérdésből a tsz vezetői, s megoldást keresnek, felelősséggel, megfontoltan tervezve meg a jövőt Leskő László Tervek, intézkedések a „nőhatározat44 végrehajtásáért A nőnapi készülődés ünnepi hangulata jó alkalmat kínál a számvetésre: mennyiben sikerült tettekre váltani a szavakat, meghozták-e a kívánt eredményt a nők helyzetének javítását célzó intézkedések. A nőpolitikái irányelvek megjelenése óta hazánkban jelentősen bővült a nők foglalkoztatási köre, javultak munkakörülményeik. Több száz millió forintra tehető az az összeg, amit a vállalatok a különböző gyermekintézmények bővítésére, újabbak felépítésére felajánlottak. Számos üzemben megkezdték a gyermekét egyedül nevelő, illetve nagycsaládos szülők összeírását, és különböző kedvezményekben, számottevő összegű segélyekben részesítik őket. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a nőkérdés állandó napirenden tartása változásokat hoz a családi életben, s kezd kialakulni a korunknak mettfeielő családi elfogás. szívük, sem akaratuk a közösség dolgaira. Valósággal felzúgott a kórus, amikor szóba került, hogy a párttagok között is akad, aki lemondóan legyint, hallgat, mossa a kezét, vagy együtt panaszkodik a panaszkodókkal. — Pedig az ilyen ember közönye — jegyezte meg az egyik vitázó — másokat is tétlenségre csábít. Másokat is bizonytalanná tesz, hiszen tudván, hogy párttagról van szó, talán éppen tőle várnák a bátorítást vagy a megnyugtató választ. Való igaz, állapították meg a vitázók, a bírálat nem mindig talál lelkes fogadtatásra, főként, ha az igaz szóra néha túlon túl érzékeny feletteseket is érintik. S mégis azt kell mondani — hangzott a megállapítás —, hogy az ilyen jelenségek ellenére sincs nálunk különösebb bátorságra szükség ahhoz, hogy az emberek véleményt mondjanak, ha hibát, visszásságot látnak. Hiszen a párt a X. kongresszuson maga adta a legjobb példát erre, amikor életünk szinte minden fontos és izgalmas kérdését őszintén szóvá tette. A tanulságot végül is így összegezte a taggyűlést követő »nem hivatalos tanácskozás«: ha az emberből kikívánkozó észrevétel jó szándékú és megalapozott, nincs helye semmiféle fölösleges jvatoskodásnak. Igaz, hogy ma, amikor magasabb követelmények szerint élünk, megalapozott, okos észrevételt is 'sak az tud mondani, aki a tudás, a felkészültség, a jól tá- 'ékozottság vértezetében szól -sak az tud határozott véleményt formálni és helyesen képviselni a jó politikát Ami rossz, az rossz. De csak a szilárd meggyőződésű, jól felkészült ember tudja a jót a rossztól megkülönböztetni. Csak az lyen áll biztosan a talpán, és nem sápadozik az ijedtségtől ha vitáznia kell, mert tudja, hogy nem a rosszat kell megvédenie, hanem a hibákat feltárni, és kellő megfontoltsággal eljutni a cselekvésig, a haladást szolgáló jobbításig. K. Gy. MAI KOMMENTÁRUNK Fiatalok az értelmiségi koznangulatrái A fiatal szakemberek beilleszkedését kívánja elősegíteni az a gyakorlat, hogy a főiskolák, egyetemek felsőbb évfolyamos hallgatóit tíznapos népművelési munkával bízzák meg. így került ismét a megyénkbe kilenc fiatal, a Pécsi Orvostudományi Egyetemről, a Tanárképző Főiskoláról és a Keszthelyi Agrártudományi Főiskoláról. Nagyberkiben, Csurgón és Balatonbogláron kapcsolódtak be a közművelődés hétköznapi programjába. A gyakorlat letelte után beszélgetésre hívta meg a megyei művelődésügyi osztály a fiatalokat. A tíz nap tapasztalatait a megyei művelődési központban foglalták össze — közösen. A beszélgetés értékes része volt az a sok jelzés, amely mögött mindenkor ott volt a közvetlen tapasztalás, és a jó szándék sem hiányzott• Sok »apró« hibát láttak meg a fiatalok, községenként föl is sorolták ezeket. Ennél azt az összképet tartom fontosabbnak, melyről vallomás- szérűén beszéltek. Ez pedig nagyon közvetlenül kapcsolódik nemcsak a falu köz- művelődéséhez, hanem a fiatal szakemberek beilleszkedéséhez is. Az értelmiségi közhangulat nagyon változó, s ezt minden esetben a nagyobb közösség, a falu sínyli meg. (Nem beszélve az újonnan érkezett, esetleg tettre kész fiatal szakemberről.) Nem új dologról van szó. A probléma ismert. Ameny- nyire őröltünk annak, hogy ezek a fiatalok változtatni akarással beszéltek a gondokról, annyira érezzük azt is. hogy már-már úgy látszik, nem is lehet másképpen, csak így ... Pedig ez nem igaz. A pedagógusok miért nem vesznek megfelelően részt a község életében? — meg kell vizsgálnunk, okát keresnünk Különösen időszerű azért is, mert pártunk X. kongresszusa olyan feladatokat tűzött ki célul népünk elé, amelynek megvalósításához igenis nagy szükség van mindenkire, elsősorban pedig a pedagógusokra■ Felelősségük óriási. De nemcsak a pedagógusok helyenkénti bezárkózása jelent gondot, az is felszámolandó, hogy pl. a tanács, a tsz, az iskola egymástól függetlenül dolgozik, nem koordinálják feladataikat. Az agrárértelmiség száma nő, és egyre jobb szakemberek kerülnek vidékre, általuk a termelőszövetkezetek és a művelődési házak közötti kapcsolat megjavulását várjuk. A termelőszövetkezeti kulturális bizottságok ne csak formálisan működjenek, hanem legyen szavuk, programjuk, tervük. Az értelmiségi közhangulat nem mindenütt rossz, van ahol az összeforrottság magasabb szintre emelte a hangulatot, itt köztudatról beszélhetünk már. Ez lenne a cél minden somogyi községben, intézményben, tantestületben. A holnap fiatal szakembereire — mert a jelen azért biztató — ilyen úttörő feladat vár. Szaktudásuk gyü- mölcsöztetésével, beilleszkedésükkel szolgálni a közösseget. II. B. Könnyűszerkezet a mezőgazdaságban A 6800 hízó kibocsátására alkalmas hosszúhegyi könnyűszerkezetes sertéstelep. Minél gyorsabban, a korsze- ■űség követelményeinek megfelelően kell mezőgazdaság: ípületek egész sorát megépíteni. A párt és a kormány által előírt élelmezési programok, mint pl. a húsellátás javítását is nagymértékben befolyásolja a mezőgazdasági épületek gyors üzembe állítása. A mezőgazdasági nagyüzemekben széles körben terjednek a különféle megoldású állattartási épületek. 1963—69- ben mintegy 450—500 ezer négyzetméter alapterületű épület készült el. A könnyűszerkezetes építési mód alkalmazása terén — amint az Agroterv vezetői közölték — igyekeztek minél többet tenni. A hazai alkalmazás mellett már az 1966. évi kijevi kiállításon bemutatták az Agroten? tervezésű komplett csibenevelő épületet, amely díjat nyert, és a szovjetunió meg is vásárolta. Az elmúlt években a terve- mvállalat tervei alapján jelentős állattartási telepek épültek az országban. Többek között a pincehelyi Vörösmarty Tsz, a Hosszúhegyi ÁG sertéstelepei, a hajdúnánási Lenin Tsz baromfi-, a kislángi Béke Tsz juhtelepe. A most folyó tervezési munkák közül legfontosabb a Lajta-Hansági ÁG sertéstelepének a rekonstrukciója, amely évi 20 ezer hízott sertés kibocsátására lesz alkalmas. Érdekes az a megállapítás, hogy amíg pL egy 108 férőhe- ’yes tehénistálló összsúlya hagy omán-o« kivitelezéssel 1200 tioona, addig a könnyűszerkezetes módszer alkalmazásával csupán 400 tonna. A tervezővállalat műszaki fejlesztésével kapcsolatban elmondták, hogy az elmúlt három évben jelentős előrelépés volt az úgynevezett »takaréküreges acél váz« kifejlesztése és alkalmazása. Ennél a váznál sikerült a hengerelt I gerendák teherbíróképességét mint- agy 160 százalékkal emelni, és biztosítani az acélanyag hulla- lékmentes felhasználását. Legújabban a vállalat főmérnöke, Jármai Pál szolgálati szabadalma alapján változó keresztmetszetű takaréküreges tartó készül, amely tovább csökkenti az egy négyzetméterre jutó acélfelhasználást. A megoldás jelentőségére mutat, hogy a vállalat újdonságvizsgálatai szerint ilyen szerkezettel sehol ssm találkoztak. 3 IOMOGTI NÉPLAP fáffiáűk, WZL atíreáes 5.
