Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-31 / 76. szám
NÉGY ÉV ALATT TÖRTÉNT A katlanból a dombra A z irodaépület fölött öles betűkkel ragyog a márkanév: Tungsram. Alatta még kőműveseit dolgoznak, de a műhelycsarnokok halványzöld termeiben már fehér köpenyes lányok hajolnak a Szerelőasztalok fölé az új kaposvári elektroncsőgyárban. A hetvenöt éves Egyesült Izzó legfiatalabb gyára ebben az éviben már csaknem 1800 embert foglalkoztat. Két évvel ezelőtt — 1968. január 1-én — amikor megalakult, mindössze 460 embernek őrizték itt a munkakönyvét. Akkor hárommillió élektroncsőtömböt készítettek. Az idén 13 milliót gyártanak, s majdnem az ösz- szes alkatrészt itt állítják elő hozzá. Ebben az évben ennél is tovább lép a gyár: a nyáron elkészíti az első önálló elektroncsövet. Ha befejezik a 110 millió forintos beruházást, évente már 5—6 millió kész csövet vár innen az ipar. Az elektroncsőgyár még épül, de már termel. Az újonnan létesült somogyi ipari üzemek e jellemző vonását ez a gyár sem kerülhette el, hiszen csali így képes megbirkózni a feladatokkal, csali így tudja felkészíteni szakembereit az egyre növekvő követelmények teljesítésére, s ez a módja annak, hogy a befektetett pénzt időben visszafizethesse. Lent a Dimitrov utcai telepen — ahonnan elindult ez a nagy beruházás — már a létszámnak egyre kisebb része dolgozik. Az alap az induláshoz azonban ez volt. A hajdani fénycsőüzem kooperációs munkát végzett az, Egyesült Izzó részére. A fiatal somogyi ipar munkásad ott bizonyították be, hogy a hihetetlenül pontos munkát is rövid idő alatt megtanulják. Ezt az igyekezetét látva a megyei tanács 26 millió forintos iparfejlesztési alapjára támaszkodva kezdte meg az Egyesült Izzó a több mint 110 millió forintot érő beruházást. Ez csak az új épületek értpke: a technológiai berendezések, a bonyolult, sokat tudó gépek árát még ezen felül kellett előteremteni. Az egyre nagyobb feladatokra vállalkozó üzem a bizonyíték arra, hogy megérte. — E nagy feladatot csak az anyagyár segítségével tudtuk megoldani — mondta Nagy Lajos igazgató —, munkásaink ott tanulták a szerelést, mér nökeink évekig figyelték, hogyan dolgoznak az Egyesült Izzóban. Az az óriási tapasztalat, amelybe hetvenöt éves működése alatt tett szert az Izzó, számunkra szinte nélkülözhetetlen, hiszen világszínvonalon álló termékeitől — attól függetlenül, hogy Kaposváron készülnek — a vevők ugyanazt várják mindig. A hírnév-bennünket is kötelez. Ennejc a hírnévnek a megtartásáért sokat áldoz az anyagyár. Az egykori fénycső- és bakelitüzemből nagyra nőtt gyárban nemcsak a technológia korszerű. Szociális létesítményei, az öltözők és a fürdők, a szépen berendezett étterem és az orvosi rendelő mind azt hivatottak szolgálni, hogy zökkenők nélkül menjen a munka. Az üzemben a szántóföldek tavaszi illatát hozza a szél. Azon túl, ahol, a kőművesek dolgoznak, kövér barázdák simulnak egymásnak. A lányok, akik most fehér köpenyben ülnek a szerelőasztalok mellett, nagyrészt faluról jöttek. A tavaszt hirdető hartár nemrég még sokkal, jsmerősebb volt nékik, mint az apró, de nagy értéket képviselő elektroncső. Személyes gondjuk — a megfelelő munkaalkalom — itt megoldódott: az üzem túlnyomórészt nőket foglalkoztat. — Nálunk az átlagéletkor nem egészen húsz év — mondja az igazgató. — Az ezerhétszáz ember között az egyik legidősebb én vagyok. Az igazgató most töltötte be a harmincnyolcat. — Mit jelent a fiatal kor? — Sok energiát, tenni akarást és gondot is. A lányok még életük nagy sorsfordulója — a házasság előtt — kerülnek hozzánk. Szívesen, nagy lendülettel látnak munkához, de ha férjhez mennek, gyakran megválnak tőlünk. Sorsuk másfelé viszi őket. Az izmosodó, formálódó üzem napi gondjai mögött egyre nagyobbak az eredmények. Két évvel ezelőtt 53 millió forint értékű árut termeltek itt, az idén már kétszázmilliós a terv. — Jövőre ötmillió elektroncsövet gyártunk, de a következő évben már 12 milliók És itt készülnek az alkatrészek is. Szép vállalkozás. A gyár avatását augusztusra tervezik. Akkorra beszerelik a csarnokokba a gépekek felépül az irodaház, s elkészül a saját gázgyár is. Nemesgázokat; hidrogént, nitrogént és oxigént gyártanak itt. Nemcsak annyit, amennyi az elektroncsövek készítéséhez kell, hanem jóval többet. Ha kell, a megye igényének nagy részét ki tudják elégíteni. A készülő gyár íestékszagú csarnokában ezt mondja az igazgató: — Ebben az évben megkezdjük a 85 millió forintos bankhitel visszafizetését. A régi — Dimitrov utcai telepet dombok ölelik körül. Olyan, mintha a föld szorítaná, bilincsben tartaná az épületeket. Itt kint, a keleti ipartelepen 1 dombra épült a gyár. Fényei messze világítanak. S termékei — az elektroncsövek — is azért készülnek, hogy több legyen a fény. Kercza Imre A tudomány eredményei gyorsan kerüljenek a gyakorlatba Milliárdokkal mérhető a mezőgazdasági szaktanácsadás jelentősége Országos tanácskozás Kaposváron Szerelik a mérőasztalokat Az Országos Mezőgazdasági Szaktanácsadási Bizottság tegnap Kaposváron tartotta meg éves rendes ülését. Olyan időpontban értékelte tevékenységét és körvonalazta feladatait ez a szervezet, amikor mind sürgetőbb a kívánság: minél rövidebb úton kerüljön át a tudomány minden eredménye a gyakorlatba. Dr. Bíró Gyula professzornak, az- OMSZB' elnökének megnyitó szavai után dr. Varró József, az OMSZB ügyvezető elnöke mondott bevezetőt. A mezőgazdasági szak- tanácsadás, az intézményesített szervezeti forma bevezetése óta, 1968-tól kezdődően, igen jelentős fejlődésen ment keresztül. Nagyon széles és egyre terjedő hálózati szervezet alakult ki; ma már az országban 133 szerv végez szaktanácsadást, s csupán 1970-ben mintegy tízmil- liárd forintra becsülhető az a termelési érték, melyet az üzemek a szaktanácsadók segítségével állítottak elő. Nagyon lényeges tapasztalat az is, hogy nem csupán a meny- nyiségi munka növekedett, hanem bővült a szaktanácsadási tevékenység köre is. A szakmai segítség szervezett formája ma már lényegében kiterjed az élelmiszer- és a fagazdaság teljes egészére és a háztáji gazdaságra is. Több szempontból is lehetne értékelni ennek a tevékenységnek hasznosságát, nélkülözhetetlenségét, ám ezúttal úgy összegezzük mindezt: a III. ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseinek teljesítésében vitathatatlanul benne van a szaktanácsadás. Mind a bevezetőben, mind pedig dr. Sugaras Lajosnak, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság osztályvezetőjének előadásában elhangzott az a gondolat, hogy a sokoldalú előnnyel járó szaktanácsadást elsősorban a jó és a közepes eredménnyel gazdálkodó termelőszövetkezetek igénylik. A KNBÍB első ízben megtartott átfogó nagy országos vizsgálata éppen ezért azt a fő célt tűzte maga elé, hogy a tapasztalatok alapján segítse megkeresni azokat a célravezető módszereket, melyek alkalmazásával még tovább lehet terjeszteni, szélesíteni a szaktanácsadási tevékenységet. Fontos érdekünk ez, hiszen éppen a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek azok, amelyeknél hatványozottan szükség lenne a tudomány közvetlenebb, gyorsabb, hatékonyabb segítségére. Figyelemre méltó elméleti és gyakorlati tapasztalatokra épülő előadást tartott dr. Guba Sándor kandidátus, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója a hústermelés fejlesztésének tudományos technikai alapjairól és a szaktanácsadásról. Az előbbi témakörrel kapcsolatban elsősorban a szarvasmarha-hústermelés problémáival foglalkozott. Érthető, hiszen ez iránt a húsféleség iránt nőnek rohamosan az igények, viszont éppen a szarvasmarhahizlalás korszerű módszerei a legkevésbé kidolgozottak. Az< új eljárások széles körű,' gyors elterjesztése mellett a gazdaságosság messzemenő figyelembevételének fontosságát hangsúlyozta. Ezen a jelentős fórumon kifejezésre jutott, amit dr. Lő- rincz Lajos kandidátus, . a MÉM termeléspolitikai főosztályvezetője is hangsúlyozott: a szaktanácsadási rendszer továbbfejlesztése igen jelentős gazdaságpolitikai feladatunk, hiszen a kongresszus határozatainak szellemében, a negyedik ötéves tervtörvényben meghatározott céljainkat ennek segítségével érhetjük el. Az OMSZB tegnapi ülésén adták át a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által adományozott kitüntetéseket is. ▼. M. MAI KOMMENTÁRUNK Ma csíny, holnap... Az egyik önkiszolgáló boltban figyeltem föl arra a középkorú férfira, aki nagy hangon vett védelmébe egy 12— 14 év körüli, megszeppent gyereket. — Ugyan, kérem, nem kell ebből ügyet csinálni... ! Egyszerű gyerekc&íny, nem szabad ezt komolyan venni! Ez a gyerek nem tolvaj, talán csak játékból tette zsebre ezt az üveget, vagy azért, hogy barátai előtt felvágjon. Engedjék szépen útjára!... Aznap történt az eset, amikor a sajtó munkatársai előtt • a legfőbb ügyész ismertette a bűnözés múlt évi alakulásának statisztikáját. »A bűnözők utánpótlását a fiatalkorúak adják ... 1969hez viszonyítva 6 százalékkal növekedett a fiatalkorú bűnelkövetők száma, az összes bűntetteseknek 12 százaléka volt fiatalkorú ...« A konyakkal teli üveg értéke nem érte el a 40 forintot. Mégsem lehet szó nélkül és közömbösen elmenni az ilyen esetek mellett, s nem mondhatjuk egyértelműen — különösen akkjpr, ha italról van szó; ó, ez jelentéktelen dolog, gyermeki csíny tevés! Köny- nyen lehetséges, ha a fiatalok elnézést tapasztalnak, azt, hogy rrieglett emberek indokolatlanul védelmükbe veszik és erre akarnak bírni másokat is, nem tanulnak az ügyből, sőt, bátorságot, vérszemet kapnak. Nagyon sok példát lehetne erre felsorolni. Azokat az általános iskolát elvégzett fiúkat, akik tucatjával lopták el a kerékpzi-aui., fosztottak ki gépkocsikat, szereltek le motorkerékpárokat. Vagy azokat, akik ugyancsak önkiszolgáló bolti lopással kezdték, majd sorozatban fosztottak ki üzleteket, miközben szüleik azt hitték, gyermekeik feddhetetlen magaviseletnek. Társadalmunk minden tagjának kötelessége segíteni, •hogy csökkenjen a fitalkorú bűnözések száma. Senkinek sem lehet közömbös, hogyah és milyen eredménnyel neveljük fiataljainkat a tör- vénytiszteletre. Ez a társadalmi összefogás, nevelés csak akkor lehet eredményes, ha nem vagyunk közömbösek, elnézők. Ha arra gondolunk, hogy a ma valóban csak gyermeki csínytevés holnap mar bűncselekmény lehet! * S amikor azt látjuk, hogy egy 12—14 éves gyerek konyakkal teli üveget vág zsebre az önkiszolgáló boltban, ne szónokoljunk, ne befolyásoljunk másokat!, mert látnunk kell az esetleges következményét is: akaratlanul hozzájárulunk egy fiatal gyerek rossz útra téréséhez. Szörnyűlködünk a fiatalkorú bűnözők nagy számán, elítéljük a közömbös, felelőtlen, germekeikkel nem törődő szülőket, hathatós intézkedéseket sürgetünk. Csak egyről feledkeznek meg nagyon sokan: törvényeink tiszteletére, azok megtartására nevelni fiataljainkat az egész társadalom ösz- szefógására van szükség! Sz. LAz Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncső Gyárába megérkeztek a kész elektroncsövek méréséhez, ellenőrzéséhez szükséges berendezések. , Tavasai impressziók Sűrű, egyenes vonalakat hagy maga után a nehézfogas. A vonalak a távoli gazdasági épületek előtti cserjésig húzódnák. A bokrokon még nem zölden levél, de az útmenti árokszélen már »idei« a fű. Két traktor a nagy táblán; messziről apró bogarak. S a búgásuk is bogárzümmögéssé halkul. A berzencei határban a zord márciusi »másodtél« múltával ismét munkába álltak a gépek, emberek. Igaz, ahogy mondani szokás, most is »lóg az eső lába«. Derűre ború — ilyenek ezek a napok. A mezőgazdaságban dolgozó embernek tehát minden percet ki kell használnia. Szántani, vetni kell, hogy a nyáron, ősz elején beérjen a termés. Sárbásbama, homokkal vegyes, talajon halad a két traktor. Az egyik után a talajsi- mitót, vagy ahogy errefelé mondják, a »csúszókát«, a másik után a fogast akasztották. Süpped a láb a porhanyós földben, úgy tűnik: jól megmunkált talaj fogadja majd a vetőmagot. Borsó terem itt, ha eljön az ideje. Százötven holdon szedhetik akkor a Jobb Élet Tsz tagjai. Így mondja Szollár György, az üzemegység vezetője és Kiss István főag- ronómus. Nyomukban ott lépeget az »utánpótlás«, a leendő szakember, Papp István is. A munkát ellenőrzik, s valami jó érzés bújkál szavaikban, amit a tenni akaró ember optimizmusának érzek. Igaz: Tulajdonképpen csak újrakezdték. Februárban, amikor egyszer már megenyhült az idő hozzáláttak a tennivalókhoz. A két traktoros testvér. Der- gez István és János. Arcuk már most barna, pedig még alig fog a néha előbukkant nap. Ottjártunkkor »véletlenül« kerültek egy földterületre. Talán mert olyan fontos, hogy ezt a munkát lelkiismeretesen, pontosan végezzék el. S ki tudná jobban vigyázni a másik munkáját, mint két testvér? Egymás nyomában haladnak gépeikkel. A két munkafolyamat kiegészítője egymásnak. Mint egyik testvér gondolata a másiknak. Mi az, amit kívánnak maguknak a következő hetekben? Lehetne más, mint a jó idő? Ezt kívánja minden termelő- szövetkezetben dolgozó ember. Sok függ a kedvező időjárástól. Hiszen a múlt év időjárása nem kényeztetett el egyetlen gazdaságot sem... U L. ötszáz munkás helyett csak kétszáznyolcvan Önálló gyár lesz az ÉPGÉP barcsi gyáregysége Hét éve telepített üzemegységet Barcsra az Épületgép- gyártó Vállalat Nagyberendezések Gyára, a megyei tanács vb-vel történt megállapodás alapján és annak segítségével. Az új üzemegység létesítésének célja egybevágott az ipartelepítés általános céljaival: megakadályozni a lakosság elvándorlását, helyben biztosítani munkalehetőséget. Az eltelt időszak eredményei azonban nem hozták meg a kívánt változást. A barcsi járásból több mint kétezer ember költözött el azóta, s ma 1100-an járnak más munkahelyekre dolgozni. Ezzel szemben a gyáregységben hét év alatt az induló létszám (280) mindössze eggyel ‘ gyarapodott. Pedig a tervek szerint 1970-ben ötszáz embert kellett volna foglalkoztatniuk. Természetesen több oka is volt annak, hogy az üzemegységet nem sikerült jobban fejleszteni. Elsősorban az, hogy az itt végzett munka részben nehéz fizikai megterhelést jelent, azonkívül sok szakemberre is szükség lenne. A fluktuáció az üzemben is éreztette káros hatását, elsősorban az alacsony bérszínvonal miatt kérték ki munkakönyvüket az emberek. Az egy helyben topogás- hos azonban hozzájárult a fejlesztési törekvések hiánya is. Hét év alatt nem változott a barcsi tele» »státusa«. Pedig, ha nagyobb önállóságot kap és nem függ a pécsi gyár érdekeitől, akkor a helyi problémák megoldására is több energia jut. Erről tanácskozott tegnap a megyei tanács vb az ÉPGÉP jelenlevő képviselőjével, Jab- lonkai István vezérigazgatóval. Az igazgató elmondta, hogy a IV. ötéves tervben a vállalat részt kíván venni a meghirdetett könnyűszerkezetes program megvalósításában.- Az első kísérleti csarnokszerkezet prototípusa már kész, esélyük van tehát a központi támogatás elnyeréséhez. Ha a támogatást megkapják, akkor Barcson is meg tudják valósítani a köny- nyűszerkezetes programot, Ezáltal több nőt is tudnak foglalkoztatni, a gyáregységet pedig a tervidőszak végére 300 embert foglalkoztató gyárrá tud- iák fejleszteni. A vezérigazgató is támogatta a barcsi gyáregység önálló gyárrá való fejlesztésének tervét Ezért 10 tanácsi rendelkezésű lakást kért a járási tanács vezetőitőL Az ÉPGÉP vállalat terve azonban esetleges, teljes mértékben a könnyűszerkezetes pályázat, illetve a minisztériumi támogatásra épít holott ennek jelenleg semmiféle biztosítéka nincs. A feltételek tehát nem tisztázottak. Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke összefoglalva a vitát indítványozta, hogy a vb most ne fogadja el a vállalat előterjesztését. Meg kell várni, hogyan alakul a könnyű- szerkezetes pályázat sorsa, s ennek eredménye vagy eredménytelensége alapján készüljön július 1-ig -újabb előterjesztés. Ha a tervidőszak végére a vállalat nem tudja biztosítani a 700—800 fős foglalkoztatottságot, akkor a végrehajtó bizottság forduljon az Építési és Városfejlesztési Minisztériumhoz, s tárgyaljon az alapmegállapodás felbontásáról. S a barcsi telephely olyan vállalathoz kerüljön, amelyik képes a fejlesztést megvalósí“ tani. Cs. T. SOMOGYI NÉPLAP Szerdát 197L március 31. .1
