Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-04 / 53. szám

Különös esemény nem történt Ügyeletben a tűzoltósági SEGGEI, FEE NYOLCKOK aagy hangzavarral kezdődik az őrségváltás a tűzoltóságon. A távozó ügyeletesek átadnak minden fölszerelést az újak­nak. Beindítják a hatalmas autókat, kipróbálják a szirénát. Csak gázálarccal lehet bemen­ni — mondja valaki, mert a szertár percek alatt megtelik a kipufogócsövek füstjével. Akiknek lejárt a szolgála­tuk, elmennek, számukra most kezdődik a huszonnégy órás taktanyaélet. A tűzoltónak va­lóban második otthona a lak­tanya. Több mint fél életét ott tölti. Egy nap szolgálat, egy nap szabad, aztán kezdődik élőiről minden. Ezenkívül a szabadnapokon van még a színházi ügyelet is. A délelőtt kötött foglalkozá­sokkal telik. Egy óra sport, nem nagyon megerőltető, mert nem mindenki fiatal, tűzoltás­nál úgy sincs különbség, akkor mindenkinek dolgoznia kell. A medicinlabda azt mondják tíz­kilós, nem próbálom ki, mert hátha annyi A tűzoltók szerint a pálya lassan, de biztosan elöregszik, egyre kevesebb a fiatal, külö­nösen a legénységi állomány­ban. Legalábbis ebben a lak­tanyában alig van vándorlás. Ha valaki elkezdi, az már tűz­oltóként megy nyugdíjba. A jelentkező hat hónapig rang nélkül tanul, aztán vizsgázik elméletből és gyakorlatból, ha sikerül, rangot kap. Igazi tűz­oltó fél év alatt nem lesz sen­kiből, mondják azok, akik már régóta szolgálnak. Ahhoz idő kell, meg sok gyakorlat. Egy óra szerelési gyakorlat következik. A föltételezett tűz a negyedik emeleten van, az épület háromemeletes: cél a tető. Két perc húsz másodperc múlva már a második fecskén- j dő is olthatná a tüzet. Sok- j szór ismétlik el ugyanazt, el­méletben és gyakorlatban is. Mindennap két óra előadás. A mai napon a tűzoltófölszerelé- f sek használata címmel tart előadást Bene Szilveszter al­hadnagy, őrségparancsnok.. Minden évben újra és újra 11 i dolgok, de soha nem lehet elégszer hallani Ha valódi tü­zet kell oltani, nem lehet azon gondolkodni, hogy neki men­jek, ne menjek? És ha igen, hogyan? Miden mozdulatnak pontosnak kell lennie, tudni kell másodpercek alatt felmér­ni, hogy adott körülmények között a rendlekezésre álló eszközökkel hogyan lehet a leggyorsabban, eredményesen beavatkozni Mindig van új tudnivaló is, a technika és az ipar fejlődésével együtt új tűzforrások is keletkeznek, és mindig új eszközöket kell ké­szíteni ezek oltására. Cigarettaszünetben parázs vita kerekedik a kérdés nyo­mán, hogyan is lesz az em­ber tűzoltó? Egy idősebb fő­törzsőrmester azt mondja, az­zal kezdődik, hogy elmegy va­lakinek az esze, aztán jön tűz­oltónak. Van aki egyetért, van aki vitatkozik. Kevesellik a pénzt és a szabad időt. A fi­zetési átlag kétezerkétszaz fo­rint, van több és kevesebb is. A beosztástól, rangtól és a szolgálati időtől függ. Később egy idősebb tűzoltó félrehív és azt mondja, húsz éve szolgál, de ha újra kezdhetné, megint ezt a hivatást választaná. így mondja: hivatást! KÁVÉ NÉLKÜL nincs mun­kahely, nem élet az élet Evés után átalakul az ebédlő presz- szóvá, itt főzik a »-fekete le­vest«. Van, aki naponta hár- mat-négyet is megiszik. Igazi presszóhangulat van, kávéil­lat, újságok, beszélgetés. Az ebédszünet fél egytől fél háromig tart, aztán nincs kötött program, körletrendezés van, s ez udvarparkosítást, ta­karítást, szerkarbantartást, és még sok egyebet jelent, mikor mire van szükség. Ekkor a legcsaládiasabb a légkör, a ház körüli teendőket végzik Az »ügyeletes szakács«, neki-; áll vacsorát főzni. Az egyik! szóba kerülnek ugyanazok a * raj gulyást főz csülökkel, a szülőfölddel Kárpáti Józsefnek, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának nyilatkozata Egy nap a Bristol-Britannián Néhány hete zárult le a Magyar Világszövetség által tavaly meghirdetett jubileumi év, amely sok eseményével és kezdeményezésével tovább bővítette, erősítette a szülőföld és a világ magyarságát össze­kötő szálakat. E nagy vállal­kozásról és az idei elképzelé­sekről nyilatkozott a megyei lapok számára Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségé­nek főtitkára. — Ä múlt év eseményeinek jelentőségét külön emelte há­rom jeles jubileumunk — mondotta —, melynek kereté­ben megemlékeztünk hazánk felszabadulásának 25. évfordu­lójáról, István király születé­sének 1000. és Bartók Béla ha­lálának 25. évfordulójáról. Igyekeztünk ezt az esemény- sorozatot emlékezetessé, mél­tóvá tenni, s együtt ünnepelni a világ magyarságával. — A jubileumi évben a kül­földi magyarság ragaszkodása, érdeklődése a szülőföldhöz, to­vább növekedett, szorosabbá vált. Különösen szembetűnő volt, hogy olyanok is hazalá­togattak, akik kivándorlásuk óta először keltek útra, hogy több évtizedes távoliét után újra találkozzanak a szü­lőfölddel. Sok 40—50 évvel ez­előtt kivándorolt honfitársun­kat köszönthettük hazánkban, akik közül nem kevesen uno­káikat, sőt dédunokáikat is magukkal hozták. A korábbi­nál lényegesen nagyobb szám­ban látogattak haza a máso­dik világháború után, valamint az 1956-ban külföldre távozot- tak. Mindez összességében azt jelentette, hogy 1970-ben az előző évinél körülbelül 30 000- rel többen keresték fel a szü­lőföldet, szám szerint mintegy 120 000-en. Lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk külföldi honfitár­sainkat minél szélesebb körben megismertetni hazánk társa­dalmi, gazdasági és politikai téren végbemenő változásaival, számos országjáró utat szer­veztünk, vendégeink felkeres­ték legnevezetesebb városain­kat, tájainkat, találkozhattak ipari üzemek és termelőszövet­kezetek dolgozóival, s öröm­mel tapasztaltuk, hogy a látot­tak legtöbbjüket büszkeséggel, elismeréssel töltötte eL A jubileumi évben hazánk felszabadulásának évforduló­járól a külföldi magyar egye­sületek nagy része megemléke­zett. István királyunk jubileu­mi éve az idén tovább folyta­tódik, s augusztus 20-án zárul. Ugyancsak átnyúlik erre az esztendőre a Bartók-ünnepség- sorozat, melynek jeles esemé­nyei, rendezvényei épp ezek­ben a hetekben, hónapokban zajlanak világszerte. Történelmi évfordulóink szellemében kutúránk terjesz­tői, énekeseink, táncosaink, ze­neművészeink, színművészeink a jubileumi év során a ko­rábbinál is nagyobb számban látogattak külföldre, eleget té­ve a magyar egyesületek meg­hívásának. Műsoraikat körül­belül 80 000 honfitársunk te­kintette meg Európában, Ame­rikában és Ausztráliában. Erre az évre is gazdag kulturális programot állítottunk össze, s a különböző hazai és külföldi rendezvények az idén is tp- vább erősítik a szülőföld és a világ magyarsága közötti kap­csolatot, együttműködést X. I* másik ugyanazt marhahússal. Egyik jobb, mint a másik, hiá­ba, főzni igazán csak a férfiak tudnak. Talán nincs az or­szágban női főszakács. Vacso­ra közben előkerülnek a régi történetek, például a nokedli- készítés, amikor minden lábos tele volt tésztával, mégsem ettek belőle, mert a szakács el­sózta, vagy az odaégett malac­pörkölt esete. Főzés közben szólalt meg a vészcsengő, ro­hanni kellett, s mire néhány óra múlva visszaértek, szénné égett az étet Nem zárták el a gázt Evés után esti beszélgetés az ebédlőben, nem az én tisztele­temre, minden este így van. Minden előkerül, világpolitika és sérelmek, előítéletek a tűz­oltókkal kapcsolatban. Aki azt hiszi, hogy a tűzoltó csak tüzet olt, az téved. Az siet legkülönbözőbb területe­in ott vannak. Jóformán alvál­lalkozói a víz- és csatornamű- veknek, ha csőrepedés van, el­önt a víz egy alagsort, pincét, a tűzoltókat hívják, ha egy kis­gyerek kimászik az erkélyre a negyedik emeleten, a tűzoltók­nak telefonálnak, ha valaki kútba esik vagy ugrik, a tűz­oltók mennek érte. Egy ilyen esetet nekeha is elmeséltek. Élete legnagyobb élményeként emlékszik rá a tűzoltó, aki tizenkét órai mun­ka után élve hozott ki a be­omlott kútból egy embert A kövek között kapott levegőt Legnagyobb sérelmük nem személyes. Egyértelműen min­denkit bánt, hogy az árvízi híradásokban is mindig úgy szerepelnek, hogy jó munkát végzett a honvédség, a karha­talom és a tűzoltók is. Ügy ér­zik, munkájuk lebecsülése, hogy mindig az utolsó helyen szerepelnek. A legidegesítőbb, hogy bár­melyik pillanatban készen kell lenni a bevetésre. Nincs nyu­godt alvás, csak a csizmát ve­tik le meg a kabátot, ha szól a csengő, nincs idő az öltözkö­désre Van, aki az otthoni óracsörgésre is úgy ugrik ki az ágyból, hogy mindent feldönt. | ami útjába van. Ezekben a pil- j lanatokban csak a föltétele? reflexek dolgoznak, a betanult mozdulatokat végzik még nem is egészen ébren. FÉL TIZENKETTŐKOR pró­bariadót hajtunk végre. Negy­vennyolc másodperccel a csengő megnyomása után már indul is ki az első kocsi. Való­di tűz éjszaka sem volt (ilyen az újságíró szerencséje), reg-j gél beírják a szolgálati napló­ba: «-Különös esemény nem 1971. január elsejével át­szervezték a bori forgalmazó szervezeteket, megszületett a Borgazdaság Vállalatok Tröszt­je. A tröszthöz öt önálló vál­lalat tartozik, eddig az egész országban egy vállalat volt. Az alföldi rész Kecskemét központtal, az észak-magyar­országi rész egri központtal, a nyugat-dunántúli rész bala­tonfüredi központtal, a mecse­ki rész pécsi központtal és az export palackozó vállalat Bu­dafokon. (Ehhez tartozik Ceg­léd is.) Egyedül Tofcajhegy- alja nem tartozik a tröszthöz, itt egy új formájú kombinátot szerveztek, a termelést és az értékesítést egy kézbe tették. Az átszervezéssel, feltételezhe­tően, az új feldolgozó és ér­tékesítő vállalatok közelebb, kerültek a termelőkhöz. A világ szőlő- és borterme­lésiéből hazánk 1,5 százalékkal, a világkereskedelmi forgalom­ból két százalékkal részesedik. Bortermésünk tíz százalékát exportáljuk, ez jó aránynak ' OnsRfanamera... »hajié. kony, dallamos spanyol sza­vak lágyan hullámzanak vé­gig a szobán. A guantanamói lányról szól a nálunk bömbö­lő táskarádiók által már köz­hellyé silányított dal. Guajira guantanamera.. ( Ezek a han­gok azonban tiszták, őszinték. Jósé Marti, a legnevesebb ku­bai költő sorai: a »nemzet apostola« gyönyörű gyűjtemé­nyének, az őszinte verseknek leglíraibb darabja. Guantanamera... »őszinte ember vagyok (ahol a pálma nő / halálom előtt / ki akarom öntetni a lelkem.)« Elena Bur­ke énekel, Kuba első számú énekese. Bluesokon csiszoló­dott kristálytiszta hangja & trópusi ország hamisítatlan hangulatát idézi. Guantanamera... a hatal­mas Philips magnó tekercse tovább pereg. Évszázadok jaj­szava, bánata, a megalázottak keserűsége zeng Elena Burke énekében. Aztán keményen, szorongatva—markolón az íté­let: »A rabszolgaság az ember legagyobb szégyene.« Guajira, guantanamera... a dal zeneszerzője Joseito Fer­nandez improvizál. Az áradó, gyöngyöző hangok vidám • ba­nánárusok tarka seregét, cu­kornádvágók izzadt, napsütötte arcát, a Karib-tenger buja színekben pompázó, fényzuha- taggal öntözött sziklás part­jait, a feléjük gördülő szelíd hullámokat és a páradús le­vegőben bókoló mélyzöld pál máltai idézik. Mennyi minden fér ebbe a két harmóniával teli szóba! — Az egész Kuba minde­nestül. Sanyarú történelmével, útkereső jelenével és vidám, mindig nevetésre kész népé­vel együtt. Ketten ülünk a kis szobá­ban. Itt Kaposváron, messze messze, néhány ezer kilomé­terre Kubától. S a kinti bá­gyadt februári napfény szinte valószínűtlenné teszi a beszél­gető parteremben, Illés Fe- rencben feltoluló emlékeket. De segít ezeket elrendezni a mondható. (Mezőgazdasági ex­portunk 7 százaléka bor.) A KGST-országokon kívül ha­gyományos vevőink az NSZK, Svájc, Ausztria és a skandináv államok. (De a világ borpia- cain mindenütt megjelennek a riválisok, a KGST-n belül ab­szolút exportőr még rajtunk kívül Bulgária, Jugoszlávia és Románia. Bulgária borexport­ja például kétszerese a miénk­nek. És a nyugati boreladók is a mi piacaink felé kacsingat­nak, hiszen odahaza és az EGK országaiban már telítet­tek a piacok. »Baj van« a hazai fogyasz­tással is. 1935-ben 33,5 liter bor jutott átlagosan egy főre, 1968-ban 35 liter az arány. (Igaz, a sör és a rövid ital fo­gyasztása ugrásszerűen meg­nőtt.) És 1975-ben 1,5 millió hektoliterrel nagyobb termést várunk, mint amennyit 1968- ban szüreteltünk. Hova tegyük ezt, ki issza meg? Nehéz, nagy feladata lesz ez a bor forgal­mazását ás értékesítését végző sok-sok szobai dísszé alakult preparált állat — teknőcök, halak, rákok — óriás déligyü­mölcsök, népi álarc, s a ren­geteg kellemes percet meg­örökítő színes diafelvétel. Két­éves kubai tartózkodás »doku­mentumai«. A fiatal mérnök, a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat főmérnöke 1968. szeptember 28-án lépett a ha­vannai repülőtér betonjára családjával — feleségével és kislányával —■ együtt S az eltelt két év a mindennapi munka, az ismerkedés és ta­nulás közben valóságos él­ményenciklopédiát jelentett A kubai forradalom győzel­me után bejelentett első in­tézkedések között szerepelt a kivándorlásról szóló határozat is. A kubai vezetők kijelen­tették, hogy azok, akik úgy ér­zik, szemléletűikkel, felfogá­sukkal ellentétes az, amit Ku­bában meghirdettek, szabadon elhagyhatják az országot Így aztán hamarosan repülőgépre ült néhány száz ember, akik a régi rendszer kompromitált kereskedelmi szerveknek. Ezért kerestük fel Dömötör Józsefet, az újonnan alakult tröszt ve­zérigazgatóját, mit mond ő, hol a megoldás? A tőle hallott sok kombinációs elképzelésből csu­pán néhányat sorolunk feL Mindenekelőtt szeretnénk na­gyobb lendületet adni azok­nak a közös vállalkozásoknak, amelyekről eddig oly sok szó esett már. Javítani akarják az asztali, a pecsenye és egyéb borok, valamint a borból ké­szült italok minőségét. Az értékesítésnél is keresik az új formákat Olyasmire gondoltak, hogy vigyünk kül­földre borházakat, vagy: jöjjön a külföldi vásárló hozzánk, a mi pincéinkbe. (Kóstolgasson, válogasson itt, tetszése szerint) Borárverést minden borterme­lő országban tartanak, csak nálunk nem. Hát tartsunk mi is. Jobb ez, mintha csupán utazgatunk a világban néhány bormintával a zsebünkben. Célszerűbb, hasznosabb, ol­csóbb. hamar súlyos dilemma elé ke­rült Hiába voltak meg a ter­vek, a pénz és az akarat — nem, vagy alig akadt aki végrehajtsa ezeket így aztán Kuba a szocialista országok­hoz fordult segítségért Azóta is tanulnak Prágában, Moszk­vában, Budapesten fiatal ku­baiak, Európa keleti feléből pedig évenként meghatározott számú műszaiki és egészség­ügyi szakember érkezik a ka- rib-tengeri országba. Így került oda Illés Ferenc is. Akkortájt fejezték be a kő­röshegyi gyár rekonstrukció­ját s ő mint a műszaki osztály vezetője alaposan ismerte a műszaki fejlesztés legapróbb kérdéseit is. Sőt diplomatervé­nek alapjául is a kőröshegyi tapasztalatok szolgáltak: a mű- szárító berendezések bemérésé­vel foglalkozott Így aztán a vállalat javaslata alapján rá esett a minisztérium választá­sa, — Elképzelhető, mennyire örültem, amikor megérkezett a TESCO értesítése: mehetek. Méghozzá családdal együtt. — Mi az a TESCO? — Szabad fordításban Nem­zetközi Műszaki és Tudomá­nyos Együttműködési Iroda Ez a szervezet hangolja össze a külföldre utazó szakemberek ügyeit intéri a kiküldetést és más egyebeket ök küldtek ki engem is és közölték, hogy az építésügyi minisztériumban fo­gok dolgozni. Feladatom első­sorban tanácsadás lesz; a tég­laipar műszaki fejlesztése, ezen belül gépsorok és külön­böző berendezések tervezése és megterveztetése. —- Aztán elérkezett az indu­lás napja Két és fél év távla­tából is aprólékosan emlék­szem minderre. Degeszre tö­mött bőröndökkel szálltunk fel Ferihegyen a MALÉV gépére, majd Prágában a Cubana lé­gitársaság újnak csöppet sem mondható Bristol-Britannía nevű repülőjére. Innen huszon­négy órai utazás után az íror­szági Shannon és a kanadai Gander érintésével érkeztünk Kubába — Az ember sok mindenre gondol 9000 méter magasság­ban egy idegen, eddig ismeret­len világ felé repülve. Csak sejtheti, mi vár rá ott. S a tor­kát egyre jobban szorítja va­lami, rátelepszik a hangulatá­ra egy imeretlen, súlyos, fa­gyos görcs. De ugyanakkor mellette vibrál az izgalom: mégiscsak érdekes, lenyűgöző lehet az, ahová igyekszik. Az ismeretlennel való ta­lálkozás izgalma ez, S egyre erősödött, ahogy alattunk fel­tűntek a pálmafák, a part csipkés vonulata, és egyre ki­vehetőbben látszottak Havanna dobozszerű épületei. Aztán a gép landolt, végiggurult * hosszú betonpályán, zökkenve megállt, s mi ott álltunk Ku­ba földjén. Megérkeztünk. Csupor Tűbe® IPolytstjttk.) történt.« Ihárosi Ibolya Havanna hívei voltak: tőkések, katonai vezetők, ban­kok, államai hi­vatalok ma­gas beosztá­sú tisztviselői: Néhány év múlva azon­ban, a nagy­szabású propa­gandahadjárat hatására amit csábító dollárokkal te­téztek — az ér­telmiség egy része is az emigránsok ke­nyerét válasz­totta. Mérnö­kök, orvosok, agrárszakem­berek százait repítette a kö­zeli USA-ba és az európai Spa­nyolországba a repülőgép. Ám az ország gaz­daságát gyors ütemben fej­leszteni kívánó kormány csak­Borházakat külföldre—borvásárt itthon SOMOOF! fteftl&rtBfcp . tííizL jss

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents