Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-28 / 74. szám

Ahogyan a somogyi hallgatok látják Tanítani — falun Amikor leérettségizik vala­ki, s vár a felvételi vizsga eredményére, mintha légüres térben mozogna. És ha megjön a levél, hogy fölvették, csupa izgalom lesz minden, meg csupa búcsúzás. Szinte az em­ber orráig hajtja a szél az új város levegőjét, sorba járja az ember a haverokat, roko­nokat. így kezdődik. Hogy az­tán az egyetem vagy a főis­kola padjából milyen az ott­hon? Erre kerestem választ a Pécsi Tanárképző Főiskola kollégiumában a somogyi fia­talok között. Akikkel beszél­gettem: Schenk János magyar­történelem szakos somogy- sámsoni, Antalics Márta ma­tematika-kémia szakos vései Magyar Miklós matematika szakos kaposvári és Ihász László kaposvári hallgató a természettudományi karról. Fújjuk a cigarettafüstöt, és ők »emlékeztek-« Somogyra. — Hát bizony jó, ha a por­tán látjuk, hogy jön egy-egv levél, hiszen a téli ünnepeket is mindig kettészeli egy-egy vizsga, nincs sok ideje az em­bernek. — És ne szerénykedjünk senki nem szomorú akkor sem, hogyha ott van esetleg egv csomag is. — Igen, ez különösen szívet derítő, hiszen egészen »-közel hozza« az otthont És engem eleinte még más szubjektív okok is nagyon vonzottak ha­za. — És szőke volt a »szubjek­tum-«? — Nem... fekete. De hát az régen volt már. Mert ugye újakkal is találkozik az em­ber. — Egy kérdés. Ha ilyen jó emlékezni, visszajönnek a me­gyébe? Antalics Márta: — Nem szeretnék hivalkodó lokálpatriótának látszani, ép­pen ezért azt mondom, szíve­sen, ha kellek. Én tanítani szeretnék mindenképpen. El­kezdeni, valahol falun. — Falun? Ihász László: — Nem csodálatos ez, fa­lun. Mert nagy tervekkel in­dul az ember, ez az igazság. És sok elképzelése van, akár­mit mondanak is kintről. El- szürkülésről meg effélékről Én kaposvári vagyok, mégis azt mondom, hogy a falu az igazi próbatétel, és jó ott kez­deni. Közelebb kerül a tanár az emberekhez is... — Elszürkülést említett. Valóságos gond ez? Schenk János: — Hadd feleljek én. Inkább fáradtságnak nevezném. Nem mentegetőzésnek szánom, mert én éppen a mozgalomban, a KISZ-életben szeretnék elein te dolgozni. Legalább kezdet­ben. Ügy érzem, van mit ten­ni, de az nagyon rossz, ami kor a pedagógus társtalanuj, egyedül marad a faluban. — S véleménye szerint ez az általános? — Hogy általános-e, azt ne'- héz lenne bizonytani. De van ilyen is- Az persze más kér dés, hogy ez nem elfogadható. Magyar Miklós: — Azt tenném még mind­ezekhez, hogy nem szép az. amikor egy életet kezdő fiatal különböző feltételeket szab. Hogy én csak altkor vállalok állást, ha biztosítják a csilla­gos eget. De azért valami­lyen alapvető igénye van az embernek, amikor kikerül. Én úgy tudom, elég nagy a lakás- probléma ... — Falun sok pedagógusla­kás épült. — Igen, de én Kaposvárra szeretnék kerülni. — Ismeri Somogy negyedik ötéves tervét? — Őszintén megmondom, legföljebb általánosságban. Akkoriban vizsgára készültem. De értsük meg egymást: én csalt azt az igényt szeretném megfogalmazni, hogy amikor kikerülünk a főiskoláról, ne legyünk kitéve az albérletek uzsoraárainak. Ügy tudom, a fővárosban is, meg Vas me­gyében is építettek már ilyen olcsó albérleti szállást. Talán nem kivihetetlen .., Az emlékek mellett nagyon sok szempontból kritikusan néznek hazafelé ezek a fiata­lok. Kíváncsiak az itthon tör­téntekre. A somogyi klubot pe­dig rendszeresen tájékoztat­ják a megye vezetői. — Hát igen, a somogyiak gyakran meglátogatják a fő­iskolát. — Látogatóba jönnék a köz­életi vezetők, mi kérdezünk, és ők válaszolnak. Persze köz­ponti téma az, hogy hol ka­punk majd állást. — S ha egyszer itt hagyják ezt a várost, nem hiányzik majd? — Nehéz erre felelni, mert szép évek ezek... Tröszt Tibor Tanácsot adnak a pályaválasztóknak A színpiramis teszi érzelmi, hangulati momentumokról ad felvilágosítást. Pszichológusok, közgazdá­szok, pedagógusok segítenek a nyolcadikosoknak és a közép­iskolát végzetteknek a pálya- választásban a Fővárosi Pá­lyaválasztási Intézetben. Ta­nácsot adnak, milyen tovább­tanulási formát, milyen szak­ma kitanulását javasolják a gyerekeknek. Még az iskolaév alatt több száz osztályfőnökkel, több ezer szülővel beszélték meg a pályaválasztás lehető­ségei* Külön foglalkoznak a moz­gásszervi fogyatékosságú és a beteg gyerekek pályaválasztá­sával, az állami gondozottak további sorsával., Húsz-huszonkét gyerek cso­portos teszt-vizsgálatával kez­dődik a foglalkozás. Ezt érté­kelve, a pszichológus egyen­ként és legalább két alkalom­mal beszélget a pályaválasz­tóval. Akad olyan gyerek is, aki fél évig jár az intézetbe. Addig folytatják a vizsgáló­dást, a személyiség sokoldalú megismerését, míg végül meg­felelő munkát, pályát tudnak ajánlani. Az intézethez kerülnek azok a gyerekek is, akiknek nem si­került a pályaválasztásuk, akiket nem vettek fel abba az iskolába, ahová jelentkeztek. Az ilyen gyerekek továbbta­nulási lapját az iskolák a pá­lyaválasztási intézetnek kül­dik meg. Ide aztán behívják a gyerekeket, valamint a szülő­ket, és a tanulók érdeklődési körének, képességeinek meg­felelő, a választotthoz hasonló pályát, iskolát, szakmát aján­lanak. Néhány nagyvárosban mű­ködik már hasonló intézet, de valamennyi megyei tanács munkaügyi osztálya is szervez pályaválasztási tanácsadást. Jubileumi ünnepség a MÉH-nél Huszonketten kiválófémgyűjtő-jelvényt kaptak Harsanaszó és dobpergés kö­szöntötte tegnap délután Ka­posváron a Fegyveres Erők Klubjának nagytermében a Somogy—Zala megyei MÉH Vállalat jubileumi ünnepségé­re meghívott dolgozókat. Pintér Elek szakszervezeti titkár üdvözlő szavai után Bódi János, a vállalat Igazga­tója értékelte a húsz év főbb állomásait, beszélt a vállalat kezdeti nehézségeiről, majd a-/ eredményekrőL A két évtized fejlődését leg­jobban az jellemzi, hogy a tröszt vállalatai 1970-ben már ötvenezer vagon hasznos hűl ladékot gyűjtötték össze. En nek a világpiaci ára 33 mii üó dollár. A vállalat széles körű háló zatci épített ki Somogybán és Zalában. A megalakulás után a két megyében csak nyolc te­lep működött, rossz körülmé­nyek között. Az eltelt Idő alatt telepeiket korszerűsítették, újakat építettek. Javították a szociális ellátottságot, minden telepen hideg-meleg vizes für­dőt és öltözőket építettek. Gé­pesítették a szállítást és a ra­kodást. A IV. ötéves terv vé­gére azt szeretnék elérni, hogy a nehéz fizikai munka hetven százalékát géppel végezzék. A vállalat igazgatója köszö­netét mondott kis segítőtár­saiknak, az úttörőknek, akik sok hulladékot gyűjtöttek ösz- sze. A pajtások nemcsak pénzt, kaptak, hanem sok szép aján­dékot is, a legszorgalmasabb úttörőket pedig üdülni küldte a vállalat. A pedagógusok Is jelentősen hozzájárultak az úttörők ered- ménveinék eléréséhez. _ Jó munkájuk elismeréseképpen közülük többen külföldi juta lomúton voltak. A vállalat mindig elismerte a szorgalmas és becsületes munkát végző dolgozók mun­káját A vállalatnál jelenleg huszonegy dolgozó birtokosa a Könnyűipar kiváló dolgozója miniszteri kitüntetésnek, öt- venketten pedig kiváló dolgo­zó jelvényt kaptak. Az eredmények értékelése után a Vöröshadsereg úti ál­talános iskolások énekkara köszöntötte a jubiláló vállala­tot, majd Hirth Edit, a MÉH- tröszt szakszervezeti taná­csának titkára kitünteté­seket adott át. Papp Gé­za telepvezető, Kiss József volt munkaügyi előadó, Rozs­nyó József né pénzügyi elő­adó és Hivatal Ferenc gépko­csivezető a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta, egy vállalati dolgozót, tíz pe­dagógust és tizenkét üzem! aktívát kiváló fémgyűjtő jel­vénnyel tüntettek ki. Majd Bódi János igazgató 69 válla­lati dolgozónak átnyújtotta a törzsgárda jelvényt Gj L. Kis — és sok — kacsa fürdik „A tanár úr is volt diák"! Sokan mondják. El kell hin­nem nekik. Néha faggatna! csínyeimről. Vállalom a múl tam. Íme: Első emlékeim az iskoláról. Édes-bús mondat. Gyötröm az agyam. Mi maradt meg? Fekszem az ágyban. Anyám mellett. Este van. Olvasott? Nekem olvasott? Nem tudom. Társalgunk. Egyedül szeretnék hazajönni. Félt Konokul kö- nyörgök. Elmondom az utat, hogy hol fordulok le, hogy merre, meddig. Megengedi Ma már tudom, hogy másnap mégse egyedül jöttem. Meg­lesett Ilyenek az én dicsősé­geim! A hátsó vaskapúnál álltam. Oraközi szünetben? Nem, izokhoz más érzetek kapcso­lódnak. Talán pár napos nap­köziskedésem időszakában egy délután, tanítás után?! Meg­lehet A rácsok közé dugtam a fejem. Bámultam. Balra, az utca végével szemközt üveges ajtó. Fölötte tábla. Kíváncsi bizsergés hajszolt a vállalko­zásba. Akkoriban még izgal­masak voltok nekem a be­tűk. Óvatosan fogtam az ol­vasáshoz. Láttam, az első ket­tőt nehéz lesz egymásután ki­ejteni. Ügy határoztam hát, hogy előbb a másodikkal ol­vasom végig a szót, majd az elsővel, s csak azután kísér­lem meg a kritikus két betű egymáshoz olvasásával. Dö­cögve haladtam. Ra-fik. Ta- ”ik. S nem várt sikerrel: Tra­fik. Nagyon megörültem, pe dig a szó tartalmilag még mindig hidegen hagy. Nem do­hányzóm! Vasárnap délelőtt. Emléke­zetes nap. Sok rossz jegyem lehetett, hogy apám felkészü­lésem ellenőrzésére fanyalo­dott. Hogy tudtam-e a leckét, már nem emlékszem, de az írásbeli feladattal baj volt: Vörösmarty-t Vörös Marty- nak írtam, úgy gondolván, hogy Marty a keresztneve! Több ellenőrzésre nem em­lékszem . Egy este emléke nagyon megmaradt Nagy Antival mentem. Kerülővel, mert ak­kor is volt valami a tarso­lyunkban. Lassan. Szemerkéli az eső. Cseppek hulltak a szemüvegünkre. Nem tudom melyikünk fedezte föl: a vil­lanykörtékre néztünk, s sze­szélyes alakú, csillogó, pom­pás fényekké váltak a cseppek. Lázas izgalommal, egymást túllicitálva magyaráztuk a lát­ványt. Valamit felfedeztünk. Valamit, amit nem mindenki­nek adatik meg: mi, pápasze­mesek, mi, duplaszeműek, mi kicsúfoltak. Vajon lesz-e még ilyen es­te? Ilyen senkinek el nem mondható? Loptam is. Borszékitől a tolltartóját. Hogy még miket, már nem emlékszem. Egyszer a cinőmbe rejtettem az oro- zot kincset. Nagyon nyomoz­tak. Talán az eltűnések gyako­risága bőszítette föl azt a nem is tudom, hogy kit. Meg­motoztak bennünket. Még a cipőm is le kellett vetni! Las­san bogoztam a masnit. Hi­deg idő lehetett. Hosszú szá­rú cipőt viseltem. A szégyen pírja égette az arcom. Mu­tatom: üres. Azán a másikat kezdtem bontani. Ha lehet, még lassabban. Szerencsére azt már nem kellett levetni. Meglegyintett a végzet Iskolai ünnepély. Év vége fe­lé. A versmondás (belesültem), szereplés mellett még az ének­karba is bekerültem, pedig a fülem már akkor is bot volt. \ gesztus szüleimnek szólt. Érezték ezt a többiek is, mert a próbán — bár én a tanító néni instrukciója szerint csak tátogattam — valaki hamisan énekelt.. Leálltunk. A tanító néni figyelmeztetett: csak hang nélkül nyitogassan a szám. Leforrázva bólintottam. Mert nem könnyű a tátogatők­lak sem! A dedóskorszak négy éve után felső tagozatos lettem. E* némi büszkeséggel töltött el, de új élményt alig adott Még­is, mire emlékszem? Tanári pofonokra. Nekem szerencsém volt Engem nem érhetett meglepetés. Ha le kel­lett vennem a szemüvegem, tudtam, mi következik. Körmösökre, melyeket még hetedikes korunkban Is bő­ven osztogatott egy kis, pat­togó tanárnő. A fojtogatósdl játékra (a sá­lat addig tekertük egymás nyakán, amíg a fulladozó nem jelzett.) Talán az élet és a ha­lál határát akartuk felderíte­ni? Az egyik fiú puszta kéz­zel kapta el a torkom. »Na most meghalsz!« — mondta viccből, s csaknem igaza létre Elvesztettem az eszméletem. Túl kíváncsi jeleztem. voltam. Nem Az első szerelem — boldo­gult gimnazista koromban — furcsa és eleve reménytelen volt Az imádott lány — asz- szony volt és matematikát ta­nítót Huszonhat éves lehetett, de tizennyolcnak se látszott 1 imádtam, rajongtam érte, de goromba és szemtelen voltam hozzá, nehogy észrevegye ... Sípos Ferenc 50 éves az ifjúsági Vöröskereszt Hegy megye vetélkedőié Kaposváron ötven évvel ezelőtt, 1921- ben alakultak meg a világon, így Magyarországon is az első ifjúsági vöröskeresztes szerve­zetek. Az évforduló megün­neplése egybeeseik a Magyar Üttörők Szövetsége megalaku­lásának 25. évíordulójávaL A Magyar Vöröskereszt ifjúsági osztálya e két jubileum tisz­teletére Az egészségőr tettre kész címmel országos vetélke­dőt hirdetett az úttörőcsapa­tok ifjúsági vöröskeresztesei számára. Kaposváron tegnap délelőtt rendezték meg a területi ve­télkedőt, melyen Baranya, Fe­jér, Tolna és Somogy csapata mérte össze tudását. A terü­leti versenyre három előzetes feladatot kellett elkészíteniük a tanulóknak, ennek alapján a következő előhelyezés sze­rint álltak rajthoz a megyéket képviselő általános iskolák ■ Dombóvár, Dunaújváros. Pécs. Fonyód. A versenyzőket, a vendége­ket Honfi lstvánné, a Magyar Vöröskereszt Somogy megyei szervezetének titkára üdvözöl­te. — A vetélkedő célja, hogy az ifjúsági egészségőrök játé­kos formában számot adjanak egészségvédelmi tájékozottsá­gukról, természettudománya» és egészségügyi ismereteikről, a személyi és a környezeti hi­giéniára vonatkozó szabályok­ról. az elsősegélynyújtás leg­fontosabb elméleti és gyakor­lati kérdéseiről, módszereiről, az Ifjúsági egészségőrök isko­lai és iskolán kívüli munká­járól, mindennapos felvilágo­sító tevékenységéről. Vajek Róbertnek, a Magyar Rádió és Televízió munkatár­sának játékvezetésével han­gulatosan folyt le a verseny a Kilián György Űttörő- és Ifjúsági Házban. Az öttagú csapatok közül a» első helyet a Baranya megye! úttörők szerezték meg, a So- mogyot képviselő fonyódiak- nak meg kellett elégedniük a harmadik díjjal. Mind a négy csapat a Magyar Vöröskereszt emblémájával díszített vázát kapott, a pécsiek az országos döntőben versenyeznék ápri­lisban, emellett részt vesznek a nyáron megrendezendő nem­zetközi Ifjúsági vöröskeresztes táborozáson. SOMOGYI Vasárnap, UTL

Next

/
Thumbnails
Contents