Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-27 / 73. szám

NÉGY ÉV AI ATT TÖRTÉN? Tanácsaink és a kommunális fejlesztés E gy képviselői jelölő gyű­lésen jegyeztem föl a , következő mondatot: — A községi tanácstagtól a járdát, a várositól az utat, az országgyűlési képviselőtől pe­dig a művelődési otthont ké­rik a választók. Tehát minél magasabb társa­dalmi funkciót tölt be az ál- lamjolgárok bizalmasa, annál nagyobb követelményeket és igényeket támasztanak vele szemben. De mit vár a lakos­ság a tanácsoktól? A községekben nemcsak jár­dákra, hanem művelődési há­zakra is szükség van, a váró- sokban a jó utak mellé járda is kell, s a megye valamennyi te­lepülésén, legyen az nagyköz­ség vagy külterületi lakott hely, igénylik a kommunális beruházásokat. Mire és meny­nyit költöttek tanácsaink az elmúlt négy év alatt? Először hívjuk segítségül a statisztikát, még akkor is, ha az olvasó túlságosan megfog- hatatlannak találja a számo­kat. Somogybán négy év alatt ti­zennyolc törpe vízmű, hetven­négy általános iskolai tante­rem, 557 napközis-óvodai hely, százharmincegy kilométer víz­vezeték és harminchárom kilo­méter szennyvízcsatorna épült. A négy ev tanácsi beruházásai­nak (8,3 millárd forint) 22,9 százaléka a szociális, kommu­nális ágazatot gazdagította. Hetvenhárommillió forintot fizettek ki tanácsaink út, híd, járda építésekre, s ébben ojz összegben nem szerepelnek azok a forintok, amelyeket a felújítási alapokból csoportosí­tottak át — néha szabálytala­nul is — újak építésére. Har­mincegymillióba kerültek a tisztasági fürdők és a strandok, húszmillió forintot fordítottunk rendelőintézetek építésére, hét és fél milliót a bölcsődékre. Nem is akarom tovább foly- j tatni a felsorolást — ízelítő- j nek ennyi is elég, s alátámaszt- | ja gzt a megállapítást, hogy a múlt tanácsciklusban a válasz­tott testületek és a tanácsappa­rátus tagjai nem ültek ölbe tett kezekkel. Az április végén munkába álló választottaknak semmivel sem lesz kevesebb munkájuk, mint az elődöknek, sőt Az igények rohamos növekedésé­vel még soha nem tartott lé­pést kielégítésük, s ezzel a ténnyel egyelőre számolni kell. A közelítés folyamatát viszont lehet gyorsítani. Amikor a még több járdáról, nagyobb óvo­dákról, több általános és kö­zépiskolai tanteremről, újabb törpe'vízművekről és szenny­vízcsatornákról beszélünk, el­sősorban arról van szó, milyen erőforrások feltárásával hoz­hatók közelebb a határidők? N agyon sok minden hiány­zik még annak ellenére, hogy egyre több község­ben szűnt meg a félelem az egészségtelen ivóvíztől, nem kell hóban és esőben várakozni az autóbuszra, már az utca jobb és bal oldalán is járdán lehet járni, megépült a klub­könyvtár, és sorolhatnánk még tovább azokat az »apróságo­kat«, amelyek mellett — te­gyük csak kezünket a szívünk­re — olyan természetesen me­gyünk el, mintha időtlen idők óta ott állna, pedig az épület falán még fog a vakolat. A kommunális fejlesztésekre szánt összegek soha nem érik' el az igények mércéjét, s itt álljunk meg egy pillanatra. Nem biztos, hogy attól lesz gazdagabb a falu, ha kétszáz személyes művelődési otthont építenek, és három hónap múl­va kiderül, hogy üresen konga­nak a termek. Mint minden fejlesztésnek, a kommunálisnak is van kiindu­lópontja és végcélja, rangsora. Az első mindig a leglényege- sébb, a legtöbb embert érintő, s ezt követik a többiek. Akkor, amikor a legfonto­sabb politikai és egészségügyi feladat az volt, hogy jó minő­ségű ivóvizet igyanak az em­berek, senki nem verte az asz­talt autóbuszváróért vagy esetleg zöldséges standért Ma már viszont, amikor ezt a legfontosabbat sikerült megol­dani, mintha összekeveredné­nek a helyesen rangsorolt fej­lesztések. A’ lényegtelenebb, a ráérő a fontosabb elé került. Persze nem mindenhol van 3z így, de ha túlzásnak hang­zik is — hely és idő említése nélkül —, megtörtént esetekbő’ leszűrt tanulság összegezése e pár mondat" Négy év kommunális ered­ményeinek értékelése hiányos maradna akkor, ha csak a »la­kosság igénye — tanácsok tel­jesítése« szemszögből vizsgál­nánk azt. Föltétlenül említést kell tenni a lakosság áldozat- vállalásáról, a társadalmi mun­káról, az önkéntes hozzájáru- ’ ásókról is. B 'zonyos vagyok benne ha egy-egy települé­sen az ott lakók nem nyúlnak a zsebükbe, nem fog­nak csákányt, ásót, lapátot még ott sem tartanának, ahol most. Megyénkben a társadal­mi munka egy lakosra jutó ér­téke elérte a százhúsz forintot, s a településfejlesztési verseny közelmúltban megtartott érté­kelése során néhány község még ennél is jobb eredmény­nyel dicsekedhet Erre a segít­ségre változatlanul szükség van, a tanácsok számítanak a lakosság támogatására, hogy a negyedik ötéves terv kommu­nális célkitűzései minél hama­rabb megvalósuljanak. Saly Géza Göröngyös utakon A kezdet tapasztalatai »Ha m*«rért* mw»1 "mber az emberrel, akkor a jő kétszeres örömet szerez. Es fele olyan nehéz elviselni a rosszat, amiisor az emoer magára marad.« Az egyetértés, a megértés sok nehézségen átsegíti az embert. 1970 az egyesülés első' éve volt. Szöllősgyörök, Szöllősikis- lak és Gyugy szövetkezeti tagsága nem külön, hanem egy közös, nagy gazdaságban foly­tatta munkáját, gazdálkodá­sát. És az évet több mint két­millió forintos veszteséggel zárták. A tervezett negyven helyett csak 30 * or5» oí tu tak fizetni a tagságnak. Nyomasztó tények. Mégis ezen a március végi napon a tenni akarás a többet tenni akarás olyan tiszta, mély szándékával lehet találkozni ebben a közösségben, amelyre talán csak azok képesek, akik­nél gyakoribb látogató volt a gond, mint a siker. Nem a teljes­ség igényével, nem az egye­sülés utáni el- I ső év, a kez­__ részletes elemzésének s zándékával, de néhány szói szólni kell arról, hogy a jó szándékú törekvés, az erők, a ehetőségek egyesítése miér’ lem hozta meg azt az ered- nényt, melyet vártak mind­azok, akik hatvankilenc őszén íz egyesülés mellett döntöttek. Egy vélemény: »A gazdatár- ;ak nagy bizalommal és szor­galommal kezdtek dolgozni. A szorgalom megmaradt, a biza­lom is, de ahogy alakultak a iolgok, be kellett látni, nem érjük el, amit szerettünk vol­na,« A magyarázat voltaképpen három, egymással összefüggő tényben kereshető. A mező- gazdasági termelésre igen ked­vezőtlen időjárás jellemezte a múlt évet, az ezzel kapcsola­tos gondokat súlyosbította a rendkívül hiányos gépesítés, s mind a munkavégzés, mind a költségek tekintetében a múlt évet terhelte a hatvan­kilenc őszén el nem végzett munka. Gazdálkodó ember csak aggodalommal tekinthet az év vége elé, ha például, mint itt is, június 10-én sike* rül befejezni a kukoricave­tést. S a korán beköszöntött ősz, a fagy be is bizonyította: az aggodalom nem volt alap­talan. Ezek a nehézségek éppen egy olyan évben jelentkeztek, amikor a vezetőknek, a tagok­nak új fogalmakkal, új mód­szerekkel, újfajta gazdálkodá­si körülményekkel, mértékek­kel kellett megismerkedniük. A lehetőségek, az erők egye­sítése, a jó szándékú törek­vés nem hozta — nem hoz­hatta meg — így a várt ered­ményt. Megfelelő he­lyiség hiányá­ban a gszdál- kodás értéke- ______________ lését, a zár­számadást nem egy közös, ha­nem részközgyűléseken vitat­ták meg. .. A mikor az ember nem éri el a célját, hajlamos az el­keseredésre, a méltatlankodás­ra, s megesik, hogy mások okolására is. Érdemes belela­pozni a jegyzőkönyvekbe, hogy ezeken a részközgyűlé­seken miről esett szó. Gyu- gyon kérték, hogy a háztáji kukoricaföldet lehetőleg a fa­luhoz közel eső részen adják ki, s ha lehet, a háztáji bur­gonyát is egy tagban vessék él, úgy mérjék ki a 150—200 négyszögöles parcellákat. Ezekkel a témákkal kapcsolat­ion kósza hírek keltek lábra korábban, a részközgyűlés megnyugtató feleletet adott. Szöllőskislakoin egyetlenegy hozzászólás sem volt. (A ko­rábbi osztalékhoz képest a ter­vezettnél alacsonyabb része­sedés is jelentős előrelépést jelentett itt.) A megelőzőhöz viszonyítva viszont a szöllős- györöiki emberek részesedése csökkent a legnagyobb mér­tékben. A részközgyűlésen itt egy hozzászólás volt, egy ké­rés: a fogatosok érdekében tegyen többet a vezetőség a ló • szerszámok javításához szük­séges anyagok beszerzéséért Az ember hajlamos a mél tatlankodásra, ha nem éri el célját. De ha tudja, folyama­tában is ismeri az okokat, ak kor nem zúgolódik. S a ma­gyarázat ebben a közösségben itt kereshető. Nemcsak a fel­ső és középszintű gazdasági irányítók, hanem a pártszer­vezet és személyesen Tóth László csúcstitkár, igén nagy gondot fordított arra, amit ma röviden így fogalmaznak: »Menet közben folyamatosan és mindenről tájékoztattuk az embereket.« Van ebben is tanulság. Hi­szen az egyetértés, a megér­tés — jó példája ennek az első küzdelmes év — sok ne­hézségen átsegíti az embert. Persze, ez nem minden. Hadd idézzük Túli József el­nök szavait: »Rajtunk a sor, hogy a következő évet úgy oldjuk meg, úgy gazdálkod­junk, hogy minden tag meg­találja a számítását.« Vörös Márta (Folytatjuk.) A múlt évben több — a munkájukhoz alapvetően szükséges — gépet vásárolt a Darány— Csokonyavisontai Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Mezőgazdasági Gépjavító Egyszerű Társulása. A gombnyomásra működő, nyolc milliméter vastagságú fémlemezt könnyedén vágó gépen a közelmúltban kezdték meg a munkát. Életünk szebb és boldogabb lett A 90. számú tanácsi válasz­tási körzet lakói tegnap este hét órakor gyűltek össze a füredi városrész kultúrottho nában, hogy megválasszák a körzet tanácstagjelöltjét. A jelölő gyűlés elnökének Nemes Györgynek bevezeti szavai után Lengyel Mikié, ismertette az előző válaszid­őik elért — mind országos mind helyi — eredményeke. Beszélt azokról a gondokról is amelyek abból, az új helyzel bői adódnak, hogy Kaposfüre- det a városhoz csatolták, s a. emberek még a régi község szemlélet szerint gondolkozna. — talán azért is, mert ner. ismerik eléggé a város távla’ terveit. Őszintén feltárta o. elintézetlen ügyek nehézségei felsorolta a községi tanár» azon terveit, amelyek mi sem valósultak meg. A kör» - lakóit érzékenyen érinti a; autóbusz nem városi viteldíja a f felemelt városfejlesztés hozzájárulás, a visszatartott építési engedélyek, a temeti elhelyezésének kérdése, a ke nyérellátás. És még sorolha’ nánk a problémákat, melyek, nek megoldásáért a megvá lasztandó tanácstagnak maje munkálkodnia kelL Ezek után Koletár József nt tsz-tagot javasolta a körzet tanács tagjelöltjének. . A szép számú hozzászólók mindegyike egyetértett ezzel a javaslattal, mivel jól ismerik a jelöltet, aki 1950 óta tagja volt a községi ,tanácsnak. Tudják róla, hogy bátor, szó­kimondó asszony, aki nem nyugszik bele könnyen, ha va­lamit nem sikerül elintéznie. A hozzászólók demokratikus jogaikkal élvé őszintén feltár­ták azokat a gondokat, ame Iveket a beszámoló csak érin­tett, és választ is kértek a rárosi tanács jelen levő kép­viselőitől. Dr. Ormosy Viktor, a végre hajtó bizottság elnökhelyette­se minden kérdésre válaszolt ismertetve a tanács álláspont­ját. Közülük egyet emelünk ki., Dr. Ormosy Viktor elmon dotta a jelölő gyűlésen, hogy téves az a nézet, amely sze­rint a községnek a városhoz csatolása az oka az építési en­gedélyek visszatartásának. A városrészen keresztül haladó, Balatonlellére vezető utat ugyanis országos főútnak nyil­vánították, amelynek a két oldalára csak a tengelytől számított 40 méterre lehet épí­teni. A jelenlegi házak is ezen belül vannak, ezért nem ad­nak ki építési engedélyt erre a sorra. A jelölő gyűlés végül egy­hangúlag megválasztotta a népfront jelöltjét, Koletár Já- nosnét a körzet tanácstagje­löltjének, aki végezetül meg­köszönte a bizalmat, és ígére- et.tett arra. hogy megválasz­tása'^ esetén a városi tanácí ülésem visszatér az itt el­hangzott megoldatlan ’kérdé­sekre. Nemes György zárszavában arról beszélt, hogy életünk negyedszázad óta szebb és bol­dogabb lett, de mindenkinek tovább kell munkálkodnia azon, hogy még szebb é* bol­dogabb lehessen. Javaslatok nyomában Könnyíteni a dolgozó nők A VEZETÖSÉGVÁLASZTÖ taggyűlésen fölvett jegyző­könyvet tanulmányozom Hot­ter Károllyal, a Kaposvári Ruhagyár 2-es alapszervezeté­nek párttitkárával. A felszó­laló kommunisták szinte ki­vétel nélkül kérték, javasol­ták: változtassanak, könnyít­senek a dolgozó nők helyze­tén, elsősorban a nagycsaládo­sokén, s azokén, akik gyer­meküket vagy gyermekeiket egyedül nevelik. Azt is elmondták, milyen le­hetőséget látnak erre: egy műszakba beosztani a gyer­meküket egyedül nevelőket, javítani a szociális, egészség- ügyi helyzetet, növelni kere­setüket. A ruhagyárban már régeb­ben megvalósították az egyen­lő munkáért egyenlő bér i el­vét, s az utóbbi három esz­tendőben például húsz száza­lékkal emelkedett a dolgozók keresete, köztük a nőké is. Ez azonban csak egy része lehe­tőségeiknek, hiszen még szám­talan mód, alkalom és feltétel kínálkozik a jogos kérések tel­jesítésére. Abból a beszélgetésből, ame­lyet Hotter Károllyal és Far­kas Imrével, a gyári pártszer­vezetek csúcsvezetőségének titkárával^ folytattam, kide­rült: mindén lehetőséget meg­ragadnak, amely elősegítheti a dolgozó nők helyzetének köny- nyítését. Az alapszervezetek taggyű­lésein, vezetőségi ülésein, a csúcsvezetőség tanácskozá­sain, a gazdasági vezetőkkel és a szakszervezettel folytatott beszélgetéseken rendszeresen szereplő téma ez, S ezeknek a tanácskozásoknak tapasztala­tai alapján határozták el egy munkabizottság létrehozását, amely részletes, hosszú időre szóló to-vet, javaslatot dolgoz i a nők helyzetének javításá­ra. Azt először a csúcsvezető­ség tárgyalja meg, majd a gazdasági vezetőkkel döntenek a végrehajtásról. Közben már megállapítot­ták, hány nagycsaládos, gyer­mekével egyedül, rossz lakás- körülmények között élő nő dolgozik. A szakszervezeti ta­nácstérré az évre 400 000 fo­rintot szavazott meg lakásépí­tésre, ezt elsősorban ezek a nők vehetik igénybe. A munkabizottság máris kész javaslataiból is érdemes idézni: — A kórházi ápolásra szo­ruló gyermek elbocsátása után kapjon az anya évente égy alkalommal hat nap rendkí­vüli szabadságot. A nehéz anyagi helyzetben élő nők gyermekük részére téli ruha­vásárlásra évente egy alka­lommal 900 forint segélyt kér­hetnek. A terhes nők részére az utolsó hónapokban napi két óra munkaidő-kedvezmény járjon. A tíz évet ledolgozott nyugdíj előtt álló nők órabé­rét az utolsó két esztendőben 50 fillérrel emelni kell. A ne­héz helyzetben lévő nők gyér­helyzetén mekük számára évente — 15 százalékos kedvezménnyel — 1500 forint értékben vásárol­hatnak a gyár termékeiből. De a felsoroltak csak egy részét képezik a számtalan javaslatnak, amely mind mind a dolgozó nők helyzetén lesz hivatva könnyíteni. Szakmun­kás tanulónak és nyári mun­kára elsősorban azok gyerme­két veszik fel; hozzájárultak úttörőtábor építéséhez; nyara­lásra is a nehéz helyzetben lé­vő nők gyermekét javasolják. Segítséget nyújtanak a to­vábbtanuláshoz, a pályavá­lasztáshoz, ingyenes jogi taná­csot adnak, évente négy alka­lommal egészségügyi előadá­sokat rendeznek. Az új ötéves terv időszaká­ban 25 százalékkal növelik a speciális és 90 százalékkal a gyorsvarrógépek számát. Üj öltözőket, fürdőket, orvosi rendelőt létesítenek. A leg­jobban rászoruló nők egy mű­szakban dolgozhatnak majd. A gyár havonta egy-két al- kálómmal kifizeti azoknak a háztartási gépeknek a köl­csönzési díját, amelyeket a családos anyák otthoni mun­kájuk megkönnyítésére vettek igénybe. A KAPOSVÁRI Ruhagyár dolgozóinak nyolcvan százalé­ka nő. Bizonyára valameny- nyien örömmel fogadják majd ezeket az intézkedéseket, ame­lyek jelentősen javítanak, könnyítenek helyzetükön. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. március 27. 3

Next

/
Thumbnails
Contents