Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-23 / 69. szám

NÉGY ÉV ALATT TÖRTÉNT A babakocsitól az olajkályháig i- tt, ahod naponta csak­nem nyolcszáz olaj- kólyha készül, három­négy évvel ezelőtt babakocsit es szeget gyártottak. S az alig hároméves szerelőcsarnokok­ban dolgozó mintegy ezer munkás javarészt kis faluban, a termelőszövetkezetben, de főként a háztartásban dolgo­zott. Az otthon mindennapi gondjai: a ház, a kert, az ál­latok kötötték le gondolatai­kat és energiájukat. Most pe­dig a modern háztartások szinte nélkülözhetetlen »-kel­lékeit«, az olajkályhákat, vagy pedig a magyar ipar kényes, precíziós »táplálékait«, a bo­nyolult elektromos berendezé­sek igen fontos részeit, a kon­denzátorokat készítik. A2Í át­állás, . az újat tanulás törté­nelmi mértékű. Ősi, évszáza­dos életformát váltott fel az új, egyszerre a legkorszerűbb­re, a legigényesebbre tanítva meg az itt dolgozókat. 1968. július 1-én vette át a Mechanikai Művek a Somogy megyei Finommechanikai Vál­lalattól a telepet Szűkén szá­mítva három éve. Műhelycsar­nokok, raktárhelyiségek emel­kedtek itt hamarosan, s a »kez­dő létszám — 150 — három év alatt több mint hétszere­sére emelkedett S ma már Marcali sáros-poros utcáin, a nap folyamán három alkalom­mal sietnek1 az emberek a műszakokra, műszakonként 200—200 fő, illetve a konden­zátorgyártó üzemibe kétszer 150. Természetesen nem volt zökkenő nélküli a tanulási idő­szak. Szokatlan volt a szer­szám a kémek, a hatalmas csarnok munkazaja a fülnek, s a kötött a nap egy meg­határozott szakán odaadó fi­gyelmet és lankadatlan tevé­kenységet igénylő munka. A fluktuáció —' különösen a múlt évben — magasba szö­kött, elsősorban a nyáron, amikor a Balaton parti idény­munka szívó hatása erősen érvényesült. A .munkaerő-ván- dorlá.i azóta csökkent, a mun­kások megszokták azokat a kö­vetelményeket, amelyeket ve­lük szemben a vállalat tá­masztott, s az az intézkedés is meghozta hatását, amely kimondta, hogy aki egyszer elhagyta a gyárat, azt egyévi mérlegelés után veszik csak vissza. Kihúzta a talajt a nyári balatoni és a téli mar­cali munkára spekulálók lába alól. U gyancsak a. helyi mun­kakedvet, a közérzetet javította, hogy a kon­denzátorüzemben (rövidített népszerű nevén ELKO) há­rom helyett visszatértek a két műszakra. Az itt dolgozók zö­me nő, az intézkedésnek fon­tos nőpolitikái háttere is van. A mindennapi munkában még mindig van mit tenni. Egyes helyeken baj van a munkafe­gyelemmel — *bár a korábbi éveidhez képest szembetűnő a javulás —, s a munkaszerve­zés sem tökéletes: kisebb-na- gyobb veszteségidőkkel dol­goznak az emberek. Ennek ellenére a múlt évi eredmény jó. Mint Müller La­jos főkönyvelő elmondta, a termelés hetven százalékkal növekedett, s a növekedés egyhanmada a létszámemelés­ből, a többi a termelékenység emelkedéséből származik. Hogy a hivatalos számok mö­gött mennyi igyekezet, éssze­rűsítés, s szinte napról napra fejlődő begyakorlottság, hoz­záértés áll, azt bajos lenne' mérni. A számok mindeneset­re a kollektíva minden tagjá­nak jobbat akarását tükrözik. Ennék megfelelően alakultait a bérek is. — Amikor átvettük az üze­met, igen alacsonyak, átlagban 4—6 forintosak voltak az órabérek — mondja Czeglédi István igazgató. — Most az átlagkereset a múlt évi 11,6 százalékos növekedés figye­lembevételével pontosan 1730 forint. A gyár termelési adatai is imponálóak. A múlt évben 164 gzer olajkályhát gyártot­tak, az ELKO-ban pedig 3,5 millió kondenzátor készült. A termelés nem volt mentes a gondoktól: az országszerte szorító öntvényhiány náluk igen szerencsétlenül jelentke­zett. Száz meg száz olajkály­ha állt ötvénytető híjén félig készen az udvaron. Végül is megoldották a problémát, s lemezből készítettek fedőt a kályhák égőterére. Ebben az évben már jóval többet ter­veztek: 208 ezer, ötféle típusú olajkályhát szeretnének készí­teni. A kondenzátorüzemben pedig egy automata olasz gép­sor beállításával a termelést csaknem a kétszeresére eme- ck. A növekedést elsősorban a magasabb fokú termelé­kenységtől — korszei’űbb mű­szaki színvonal és hatéko­nyabb munkaServeaés — vár­ják, a létszám csak minimális mértékben emelkedik. M ég ebben az évben be­fejezik az új, ötszáz személyes szociális he­lyiség építését, s hamárosan egy újabbat kezdenek el, A modem és termékeny üzemi életnek, légkörnek ez az utol­só fehér faltja is eltűnik ha­marosan. S a nagyobb önálló­sághoz, a kezdeményezési le­hetőséghez jutott gyárvezetés — új osztályok alakultak, a gyár vezető gárdája is igaz­gatói, főmérnöki és főköny­velői »státust« kapott — na­gyobb eséllyel dolgozhat az alig néhány éves gyár és do’- gozói érdekében. Csupor Tibor A rádió ugyan még gyak­ran talajmenti fagyokat ígér, de azért mind gyakoribb, mind több a biztató előrejelzés: a márciusi tél véget ér, és visz- szavonhatatlanul beköszönt a tavasz. A tavasz, amely a me­zőgazdaságban minden évben az újrakezdés időszakát is je­lenti egyben. Üj feladatokat, új tennivalókat állít a mezőgaz­daságban dolgozók elé, és új reményeket ébreszt a terveket valóra váltó emberben. Így van ez minden évben, s most mégis úgy mondjuk: ez a tavaszkezdés néhány vonásban eltér a korábbitól* Először ta­lán abban, hogy lendületes, szorgalmas munkát szakított meg a februári tavasz után a márciusi téL A múlt hónapban megyeszerte bátran, nerh késle­kedne és nem tétovázva hozzá­láttak nagyüzemeink legkoráb­bi tavaszi teendőikhez. Jó volt látni az újra éledő határt, a ta­lajművelő, műtrágyaszóró gé­peket, a borsóval, zabbal, ta­vaszi árpával elvetett, elmun­kált holdakat. Ez a szép igye­kezet aztán megakadt, s ezt nemcsak mint az időjárás okozta tényt kell számításba venni. Ahogy ez elhangzott a közelmúltban tartott országos értekezleten, még nem mérhe­tő, nem becsülhető, hogy ez a körülmény miként hatott őszi vetéseinkre, de valószínűleg megsanyargatta, gyengítette őket. Ez pedig arra inti nagy­üzemeinket, hogy a további ápolásra, műtrágyázásra foko­zott gondot fordítsanak. Ha szabad úgy mondani, az idén ez a másodszori tavaszkezdés differenciáltabb, körültekin­tőbb munkát, munkaszervezést igényel. Egyik szövetkezeti ve­zetőnk úgy mondta: »A mosta­ni körülmények között nem szabad sajnálni a fáradtságot, újra meg kell nézni, el kell bí­rálni őszi gabonáink állapotát, s nem lehet »általában« mű­trágyázni, táblánként kell dön­teni a mennyiségről. Hiszen az idén különösen nem mindegy, milyen termést takarítunk be.« Ez a tavaszkezdés ab bán is eltér a korábbitól, hogy egy új tervidőszak céljainak válóra váltásához is hozzákezdünk egyben. S hogy öt év múlva emelt fejjel, nyugodt lelkiisme­rettel adhassunk 'számot a végzett munkáról, ahhoz nél­külözhetetlen, hogy már az el-, ső évtől nagyon következete­sen, céltudatosan váltsuk való­ra részfeladatainkat. A megyei pártbizottság januári határoza­ta kimondja: »A növényter­mesztésben 1071-ben körülbe­lül nyolcszázalékos fejlődést kell elérni.« Nem kis felada­tot, nem kis munkát ró ez azokra, akik tervtárgyaló köz­gyűléseiken, termelési tanács­kozásaikon most határozzák meg, milyen eszközökkel, mi­lyen módszerekkel végezhetik el leghatékonyabban ez évi tennivalóikat. Igaz az is, hogy az idei tavaszkezdés feltételei jobbak a tavalyinál. Üzemeink döntő többségét nem nyomasztják, nem terhelik olyan gondok, mint egy évvel ezelőtt, hiszen elenyészően kevés őszi mély­szántás maradt eL Nemcsak időben jelent ez megtakarítást, hanem természetesen költség­ben is, s ami mindezzel leg­alább egyenrangúan fontos: jobbak így a növénytermesztés agronómiái feltételei. Hiszen a jó termés megalapozása nem a vetéssel kezdődik, hanem lé­nyegében már ősszel, a mély­szántással. A nagy munka, a nagy fel­adat küszöbén vagyunk. Nehéz év után, de mégis kedvezőbb körülmények között kezdhetik el újabb és a korábbinál na­gyobb céljaik valóra váltását gazdaságaink. Vannak előttünk intő példák, hogy a kellő fel­készülés hiánya milyen hátrá­nyokkal, esetenként súlyos kö­vetkezményekkel jár. Fontos és közös érdekünk, hogy ezeket a hibákat elkerüljük, hogy kö­vetkezetesen megvalósítsuk el­határozásainkat. A tavaszkezdés ÚJ re­ményeket hoz magával. De új felelősséget is, hogy ezek a remények valóban valósággá érjenek. Vörös Márta Jelölő gyűlés két műszak között Ritka dolog az, hogy valaki a jelöltté választás után arra kéri a körzet választópolgárait, gondolják át még egyszer a je­lölést, hiszen sok feladatot ró rá a munkakör, az intézmény valamennyi gondja. A mosdósi szanatóriumban erre kérte a jelölő gyűlés részvevőit tegnap délután dr. Andrásofszky Bar­na igazgató főorvos. De jelölé­se mégis szilárd elhatározása volt a választóknak; ragaszko­dás és az intézeti munka mel­lett eddig végzett közéleti te­vékenység elismerése. A szanatórium először önál­ló választókerület, eddig Mos­dóshoz tartozott, most a, Nagy­berki Közös Községi Tanács 35-ös számú tanácsi körzete. Hogy miért külön körzet? Aki végigjárja a régi kastély körül emelkedő modern épületeket, a korszerű nővérszállást, nem csodálja, hogy körülbelül két­száz dolgozóból száz már itt lakik, és soknak ez az állandó lakhelyé. Gondjaikkal, problé­máikkal eddig is gyakran for­dultak dr. Andrásofszky Bar­nához. Ez nemcsak amolyan »választás előtti« megállapítás — a két kórházi műszak között megtartott jelölő gyűlés hozzá­szólója, Szűcs Róbertné inté­zetvezető főnővér mondta eL — Gyógyintézetünk az ő ve­zetésével 1963 óta a 125 ágyas osztályból 370 ágyas megyei szakkórházzá fejlődött. Ez a fejlődés nemcsak a korszerű betegellátást biztosítja* hanem a mosdósi és a környékbeli la­kóknak is jelentős munkalehe­tőséget kínál a gyógyintézet. Elmondta a hozzászóló azt is, hogy nemcsak az intézet gond­jait képviselte a főorvos, ha­nem a községi panaszok ügyé­ben is közbenjárt, ennek nyo- rrfen előrehaladt a járda, a közutak létesítése, és közeli megvalósulást ígér az úgyneve­zett gyermekellátó kombinát létrehozása Nagyberki és Mos­dós közös tulajdonában. Az új körzet választópolgárai egyhangú szavazással fejezték ki, hogy a választásokon dr. Andrásofszky Barna tanácstag­jelöltként vegyen részt. A je­lölő gyűlést megemlékezéssel kapcsolták össze az intézet dolgozói. Vers és ünnepi szó­noklat idézte a forradalmi márciust. „Nem kell félni a fiataloktól!" Mintegy ötvenen jelentek meg tegnap este a kaposvári 49. számú tanácstagi körzet je­lölő gyűlésén az 503. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben. A jelölő gyűlés elnöke Tárkányi László volt, aki kö' szöntötte a választókat, majd Horváth Andrásnak, a városi KISZ-bizottság munkatársának adta át a szót, aki a város har­madik ötéves térvének ered­ményeiről és a negyedik öt­éves terv feladatairól beszélt. — A Hazafias Népfront vá­rosi bizottságával és a városi KISZ-bizottsággal egyetértés­ben <i 49-es tanácstagi körzet tanácstagjelöltjének Kapussy Máriát javaslom — mondotta Horváth András, és röviden is­mertette a huszonkét éves je­lölt életrajzát. 1963 óta tagja a KISZ-nek, jelenleg párttagje­lölt, s a VBKM Kaposvári Vil­lamossági Gyárában dolgozik mint műhelyimok. A választók figyelmesem hallgatták végig azokat az in­dokokat, amelyeknek alapján a fiatal lányt a tanácstagi funk­ció betöltésére alkalmasnak ta­lálták, miközben a jelölt szo­rongva és nem kis izgalommal várta a felszólalásokat, véle­ményeket. Szohdy István, a Villamossá­gi Gyár KISZ-titkára emelte fel elsőnek a kezét, s arról tá­jékoztatta a gyűlés részvevőit, hogy négy éve ismeri a jelöl­tet; bátor, szókimondó ifjú- kommunistának tartják, aki az :gyik KISZ-alapszervezet tit­káraként is jól megállja a he­lyét Fehér Gyula, a következő felszólaló többek közt ezeket mondta: — Nem kell félni a fiatalok­tól, hiszen a város negyedik öt­éves tervében olyan feladato­kat kell megoldaniuk, amely­hez erő, lendület, fiatalos aka­raterő szükséges. Ha segítjük a város legfiatalabb tanacstagje- löltjét, akkor minden bizony­nyal megállja majd a helyét. Javaslom a jelölését. Erdős Gyula mozdonyvezető Kapussy Máriát gyermekkora óta ismeri, ismeri a szülőket is. Nem volt kifogása a jelölés el­len. — A város negyedik ötéves tervének ismertetéséhez pedig csalí annyit — mondta végül —, hogy ha mindaz, amit ter­veztek, megvalósul, akkor na­gyon szép lesz itt élni. A jelölő gyűlés ötvenhat részvevője egyhangúlag fogad­ta el Kapussy Mária tanácstagi jelölését, aki megköszönte a bizalmat. Megnyílt a Technika 71 kiállítás A Belkereskedelmi Minisz­térium a Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Szak­Fiatalok gondja - a vállatat gondja A KISZ V1U. kongresszusára készülve a szövetség megvizsgálja és áttekinti a fiatal műszaki és közgazdasági szakemberek gondjait, problémáit. Májusban rendezik meg a fiatal műszakiak és közgazdászok országos konferenciá­ját Most folynak a területi előkészítő tanácskozások. ! Tegnap tartották Siófokon, a Kőolajvezeték Vállalatnál az első ilyen tanácskozást. A fia­talokat foglalkoztató problé­mákról dr. Halmos László, a vállalat KISZ-titkára számolt be. A technikai színvonal emel­kedésével nő az igény a > na­gyobb műszaki képzettséggel rendelkezők iránt. 1969-ben országosan 6400 fiatal végzett műszaki főiskolát és 1440 köz- gazdasági egyetemet; ez a szám még gyorsabban nő a jö­vőben. A fiatalok arányának emelkedésével párhuzamosan felvetődnek olyan téves elkép­zelések is, hogy a műszaki­közgazdasági értelmiség mun­kája elértéktelenedik. Ezt lát­szik igazolni, hogy sok kép­zett szakembert nem foglal­koztatnak képességeinek meg­felelően, továbbá az egyetemi képzésben is mutatkoznak hiá­nyok, noha a most végzők is­meretanyaga jóval nagyobb, mint 10—15 évvel ezelőtt. Anyagi-erkölcsi és szociális helyzetük sem Ítélhető meg egyértelműen. Sok a panasz, mert az alkotó, önálló munkát kívánó munkaköröket gyak­ran elzárják előlük. Nem vé­letlen hogy a fiatal műszaki értelmiségiek között nagy a munkahelyet változtatók szá­ma. Ehhez járul még, hogy a kezdő fizetések meglehetősen alacsonyak. A Kőolajvezeték Vállalatnál fontosnak tartják, hogy a kezdő fiatalok a hathónapos időszak alatt alaposan •megis­merkedjenek a vállalat életé­vel, munkájával. A vállalat felmérte a siófoki központ­ban dolgozó fiatalok helyzetét, életkörülményeit. 1969-ben 64 fiatal értelmiségi dolgozott itt, 80 százalékuk 23 éven felüli (a műszakiak átlagéletkora 30 éven alul van). • A vállalat erőfeszítéseket tett a lakásgondok megszün­tetésére. A szakdolgozatok rendszere biztosítja a szakmai fejlődést és a bekapcsolódást az orszá­gos műszaki fejlődés áramkö­rébe. A vállalatnak ugyanis létfontosságú érdek*, hogy a meglévő szellemi tokét meg­felelően kamatoztassa. Ezután Fecser Péter főmér­nök a fiatalok- szerepét is­mertette a negyedik ötéves terv feladatainak megoldásá­ban. A tervidőszak egyik lé­nyeges célkitűzése az energia­szerkezet korszerűsítése, ez a vállalat számára nagy jelen­tőségű. 1975-ben már 53—55 százalékos lesz á szénhidrogé­nek aránya A vezetéképítés és a propán-bután gáztöltés je­lenti a legtöbb tennivalót A fejlődés egyik eszköze a belső szervezettség fokozása, a másik a technológiai színvo­nal korszerűsítése. Emellett a szakmai képzettséget is szün­telenül emelni kelt A terv­időszak végére a mostani fia­talok alkotják a vállalat ve­zetői gárdájának zömét. Az új műszaki ismeretek tömege egyre gyorsabban elavulttá te­szi a néhány éve megszerzett tudást. Helytállni, színvonalas munkát végezni kemény ön­képzés nélkül nem lehet. A beszámoló után a fiatalok hozzászólásaikban elmondták a vállalat munkájával kapcso­latos észrevételeiket, a 20—30 év közötti szakemberek szem­szögéből. Általános vélemé­nyük volt: a fiatalok problé­máját nem lehet elválasztani a vállalatétól. Végezetül kiosztották a ki­váló ifjú technikusoknak és mérnököknek járó oklevele­ket, illetve pénzjutalmakat. Nyolc technikus és három mérnök kapott oklevelet és összesen 15 400 forint jutalmat. Négy szakdolgozatot pedig or­szágos értékelésre terjesztet­tek feL ös. T. szervezettel egyetértésben nagyszabású kiállítást rende­zett a BNV 26-os pavilonjá­ban. A március 29-ig megte­kinthető kiállítást hétfőn dél­után nyitották meg. A kiállításon első Ízben gyűjtötték össze azokat az egyszerű eszközöket, ésszerű szervezési, technikai megoldá­sokat, amelyek lehetővé teszik a bolti dolgozók munkájának megkönnyítését, s egyben a vásárlási fettételek javítását. A .kiállításon bemutatott meg­oldások nem igényelnek nagy beruházásokat, mégis hozzá- járulrfek a kereskedelem kor­szerűsítéséhez. A kiállítás min­ta élelmiszerüzletében például az önkiszolgáló állványok mind mozgathatók, guríthatok, így egyben szállítóeszközök; a pénztárhoz szállítószalag vi­szi a Vásárló kosarakat; van az üzletben guruló bevásárló­kocsi, aipelyen még a kisgyer­mek is elfér. Külön »fejezet« a kiállításon a legkisebb bolt­ban is alkalmazható egyszerű kisgépek, szállítóeszközök, a boltokban dolgozó nők nehéz fizikai munkáját egyszerűsítő berendezések bemutatója. Ugyancsak külön foglalkoznak a bolti, nagykereskedelmi rak­tárak szűkös tárolóterének ésszerű kihasználását segítő eszközökkel, az emeletes rak­tári állványokkal, s hozzá va­ló egyszerű szerkezetű árufel­vonókkal stb. Nagy előnye a kiállításnak, hogy' többségében azonnal megrendelhető, nem is drága, forgóeszköznek számító —• te­hát nem beruházást igénylő — eszközöket javasol a boltok korszerűbb berendezésére, technológiájának kialakítására, s így a vásárlási körülmények javítására.. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. asárcíns 23. 1 )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents