Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
Szóljatok szép szavak! A műkedvelő színpadi mozgalom országos bemutatkozása 1 színjátszók országos bemutatószínpadának előadásai, az egri karneválok, az irodalmi napok, pódiumfesztiválok, színjátszónapok, valamint viták, konferenciák, tanfolyamok, szakmai bemutatók hosszú sora előzte meg a műkedvelő színjátszó-együttesek ez évi országos bemutatkozását Március első napjai és június közepe között közel hatszáz együttes áll a zsűrik elé, a «»Szóljatok szép szavak!« című vetélkedő keretében, — bizonyítva felkészültségét, művészi színvonalát. A megyék legjobbjai öt területi döntőn találkoznak — Győr, Kaposvár, Eger, Szentes, Budapest vállalta ezeket a feladatokat —, s az itt is legsikeresebben szereplő csoportok kerülnek tovább az országos döntőbe, ahol öt együttes verseng a helyezésekért A fődíj: egy művelődési autó, melyet a győztes megye tájoló csoportjai kapnak a színházak által nem látogatott területek műsorellátására. Valamennyi megye értékes jutalmat ajánlott fel a kiemelkedő műsorok díjazására, és azok az együttesek, amelyek nem kerülnek be a területi döntőbe — ha egyébként műsoraik rangosak, művészi értékűek — meghívást kaphatnak a pódiumfesztiválra vagy a balassagyarmati irodalmi színpadi napokra. A rádió már a területi döntőket közvetíti (fő műsoridőben, vasárnap délelőttönként), s így az egész ország nyilvánossága előtt bizonyíthat a műkedvelő színpadi mozgalom: hol áll ma, mennyit fejlődött az utóbbi években, milyen mondanivalója van a társadalom számára, hogyan szórakoztatja, neveli közönségét. Az előzetes tapasztalatok biztatóak. A tavaly megrendezett országos és tájjellegű bemutatók azt jelzik, hogy a mozgalom tovább frissült, új, közéleti töltésű mondanivaló közlésére vállalkozik. A legnagyobb hagyományokkal rendelkező központi együttesek művészi színvonala sokat fejlődött, s ez elsősorban a témaválasztásra, a rendezői munkára a színjátszók színpadi beszédtechnikájára vonatkozik, míg a csoportok mozgáskultúrája — még a legjobbaké is — sok javítanivalót kíván. A hatszáz nevező csoport természetesen nem áll azonos színvonalon, de az elmúlt években tapasztalhattuk, hogy kis és rosszabb körülmények közt dolgozó együttesek is megelőzhették a több éves múlttal rendelkező csoportokat. A verseny tehát ma még teljesen nyílt, sportnyelven szólva: többesélyes. A nevező együttesek számára azonban önmagában is sokat jelent. A hatszáz színjátszó közösségben közéi 10 000 fiatal és felnőtt szaval, játszik, szerepet alakít — tehát írók gondolatainak tolmácsolásával művelődéspolitikai küldetést teljesít. Az ország egyes területei természetesen másmás képet mutatnak, s a nevezési lapok száma bizonyos fokig jelzi, hogy melyik megyében hogyan kísérték figyelemmel ezt a régi, de mindig megújuló mozgalmat, hogyan támogatták, segítették eddig a csoportokat. Pest megye például 54, Szabolcs 43, Borsod 38 csoport jelentkezését közölte. Akad viszont olyan megye is, ahol csak négy együttes vállalja ezt a hasznos, szép játékot! Milyen bemutatókat Mthat a közönség? A játékszabályok a rádió adásidejéhez igazodtak, így egy-egy csopórt kb. 25 perces műsorral léphet a közönség és a zsűri elé. Ezen belül láthatunk — s az elődöntőktől kezdődően a rádióban hallhatunk — egyfelvoná- sosokat és dramatizált novellákat, népi komédiákat és szatirikus műsorokat, drámarészleteket és dokumentumjátékokat, rádiódrámákat és versekből szerkesztett összeállítást. A nevezési lapok közt tallózva igen sokszínű, gazdag irodalmi, drámai anyag akad kezünkbe. Egy Somogy megyei csoport például Brecht- nek Az óceánrepülő című rádiójátékét, egyik jeles bányászegyüttesünk pedig a veszélyeztetett helyzetben lévő gyerekekről készített dokumentumjátékot mutatja be. A Csongrád megyei együttesek műsorainak írói közt Thomas Mann, Radnóti, Mocsár Gábor, Illyés Gyula, Déry Tibor, Őrsy Ferenc nevével találkozunk. A pécsi és a Baranya megyei csoportok nevezési lapjairól műfajokat írtunk ki: oratórikus színjáték, irodalmi riport, pódiumjáték, komédia egy felvonásban, szatirikus összeállítás... A fellépő együttesek köre is hasonlóan széles. Pódiumra állnak kisközségek és nagy üzemek csoportjai, diákszínpadok és honvédségi alakulatok színjátszói, fiatalokból s idősebbekből álló együttesek. A csoportokat fenntartó művelődési intézmények, az üzemek, az iskolák, a tanácsok támogatása, az erkölcsi és anyagi »ráfordítás« mindenképpen megtérül, nemcsak az esetleges díjakban, hanem a nemes szórakozásnak hódoló együttesek megszilárdulásában, művészi színvonaluk fejlődésében, a közönség jobb műsorellátásában. Bicskei Gábor Szirmay Endre: QYÓQYULÁS A kórterem fehér falán a csönd tűnődve legelészik felkapják fejüket az őzek; vérzik az erdő alatt a forrás tükre; a reménység ezüstbe játszó fekete üszke leszáll az iszap hideg mélységeibe, a sárga csórű, kék tollú madár hangtalanul bukott le ide, meghűsíteni vérző torkát, és felhessenteni a fény ringó bokrát, hogy szabadon szállhasson messze, erdő zsongásé jellegekbe — hajnal zengésű arany szárnyon, túlszállva béna ájuláson, vágyakon, híváson túlemelkedve, az élet győztes hitét énekelve — és szárnyalni feljebb, egyre feljebb, hogy védő, tisztító mosolyodban végre biztos gyógyulást leljek. 1971. március 9. A •*■¥?■« iíözérűteg egy magas domb tetején he- 'yezkedett tüzelőállásba. Az egység tagjai közül még senki sem sebesült meg, pedig már jóné- hány lokhájtásos amerikai repülőgépet leszedtek. A domb lábától mintegy kétszáz méternyire folyócska csörgedezett, és egy keskeny ösvény vezetett, valahonnan a távolból. Az üteg harcosai naponként tapaszalták, hogy az ösvényen többnyire ugyanabban az időpontban egy kisgyerek bukkan föl, s magát lombokkal álcázva halad célja felé. A sasszemű tüzérek azon vitatkoztak, hogy a lombok alá bújó, ugrándozó, le-leguggoló kisgyerek fiúcska-e vagy kislány. — így csak a fiúk szoktak ugrabugrálni! — vélte az egyik katona. — Kislány az, barátom! — állította a másik. — Hiszen virágot szed! A vita során mindig Hoan, a szakács jött tűzbe a legjobban, s el is határozta, hogy végére jár a dolognak. Amikor a következő , nap hajnalán ismét kirajzolódtak a távoli dombok zöld sziluettjei, Hoan felkapta a vödreit, és leballagott a patakhoz. Miután telemerítette az edényeket, leült egy kőre, és várt... Az élő bokor hamarosan fel is tűnt az ösvényen, szaporán közeledett, s most már semmi kétség sem férhetett, ahhoz, hogy ez a zsemlearcú, könnyű léptű kis teremtés leányka. Varkocsai mosolyogni valóan rövidkék voltak. Egyik kezében aktatáska, a másikban pedig ételhordó volt. A katona előtt szó nélkül megállt Az álcázásra való gallyakat lerakta a háta mögé, a földre, s ajkai mosolyra húzódtak: — Jő reggelt, bácsi! — Szervusz ... Iskolába igyekszel? — lépett közelebb a kislányhoz Hoan. — Igen. Iskolába. — No, gyere, pihenj csak le egy kicsit! — telepedett vissza Hoan a kőre, s ölébe ültette a gyereket. — De miért ilyen kora reggel mégy? — Mert anyuka így parancsolta... Ilyenkor még nemigen járnak a repülők. — Hányadikos vagy? — Elsős. — És hazafelé miért olyan későn jársz mindig? Nagy, kerek szemekkel bámult a katonára a kislány. Nem tudta elképzelni, hogy ez az ismeretlen ember honnan tud őróla ilyen sok mindent? — Anyuka nem engedi — válaszolta készséggel a lányka —, hogy hazamenjek ebédre. Ezért viszem magammal a déli ennivalót is. Rámutatott á kis ételhordóra: — Estefelé már nem jár annyi repülő, s nem is vesznek olyan könnyen észre. H nan csodálkozott, és megkérdezte tőle: — Hogy hívnak? — Hay. — És hány éves vagy? — Hét. Elsőbe járok. Muy tanító néni tanít. Arra lakónak, Ml? —- mutatott apró, rózsaszín kezecskéjével egy távoli domb felá — Az én apukám is katona. Anyukám pedig a teatermelők brigádjában dolgozik. Ha nagy leszek, én is teát fogok szedni. Annyi aranyos kis lepke van a teák között a dombokon! — -Nem nehéz ezeket az ágakat hurcolni? — mutatott Hoan a lerakott gallycsomőra. — Tessék! Visszaadom. — Visszaadod?! És miért? Miért nem fogadod el az ajándékunkat? Jó szívvel adjuk, hidd el! — Anyukám azt mondta, hogy idegenektől semmit sem szabad elfogadni. — No, de hát mi nem vagyunk idegenek — terítette vissza Hoan Hay vállacskájá- ra a köpenyt — Mondd meg' Dang Manh Thöong: KISLÁNY ÉS KATONÁK — Hát nem éppen könnyű, de muszáj. Azt mondta a tanító néni, hogy így nem vesznek észre olyan hamar a repülők ... Hoan futva ért fel a vödrökkel a dombra. — Na, ugye, nekem volt igazam! Kislány! — mesélte el a többieknek a találkozást A kislánypártiak elégedetten veregették Hoan vállát, a fiúpártiak meg savanyúan dühnyögtek. De az ügy ezzel még nem volt befejezne, mert valaki azt mondta: — Hét bizony elég nehéz is annak a szegény gyereknek azokat a gallyakat cipelnie még az iskolatáska és az ételhordó mellett — És mi lenne, ha varmánk neki sátorlapból egy terepszínű kis ruhát? — kérdezte egy másik tüzér. — Pompás ötlet! — helyeseltek a többiek. S úgy tettek, ahogyan mondták. A terepszínű kis köpeny egykettőre elkészült. Másnap reggel Hoan vitte le a patakhoz, s boldogan nyújtotta át Haynak. — No, rajta! Vedd csak feli A kislány szót fogadott -t' No, mit szólsz hozzá? Szép? Tetszik? Hay kissé értetlenül, de boldogan simította végig ujjacs- káival a zöld színű anyagot — Nagyon tetszik __ — Ezt a mi katonáink varrták neked, Hay. Ajándékba, örülsz neki? A kislány gyors mozdulattal vette le magáról a köpenyt, és a szakács felé nyújtotta. a mamádnak, hogy ez a katonák ajándéka, s meglátod, még ő is örülni fog neki! E naptól kezdve a katonák hajnalonként és késő délutánonként felváltva jártak le vízért a patakhoz, hogy találkozzanak a kislánnyal. Hay mindig örömmel állt meg, s elújságolta a vele történteket: — Ma egy új éneket tanultunk ... — Ma tízest kaptam olvasásból ... — Ma én rajzoltam a legszebb körtéket... — Otthon én mindig segítek ám anyukának, s már rizst is tudok főzni... Az egyik napon aztán mégis hiába várták a tüzérek az ösvényen Hayt. Vajon mi történhetett? Egyre lesték, távcsővel figyelgették a domboldalt, ám a kislány még dél tájban sem mutatkozott. És még később sem. A katonák gondolataikba merülve aggodalmaskodtak. Beteg lenne?.« Vagy talán az éjszaka a repülők, amelyek arra jártak... Alkonyat után Hoant küldték le a faluba, hogy járjon a végére a dolognak. »Bizonyára csak beteg. Bizonyára csak beteg« — hajtogatta egyre magában a szakács, s futva tette meg az utat a faluig. Amint azonban kibukkant az erdőből, meg- toroant Borzalmas látvány fogadta. Lerombolt, füstölgő vagy még égő házak meredez- tek esetlenül a semmi felé. Az egyik ház romjai között egy hajlott hátú, öreg néni keresgélt-kutatott valami vagy valaki után. — Néniket — saSKtotfca meg Hoan az idős asszonyt. — Ezeket a házakat itt az éjszaka bombázták le? — Igen. Persze — tekintett feléje gyanakvóan a néni. — Ki vagy te? — Egy a katonák közül. Errefelé van az állásunk... És mondd csak... a Hayék háza ... az is leégett? — Le. Teljesen porig égett... A család az elmenekült... S a néni lassan, fájdalma- ‘ san, vontatottan kezdett beszélni a múlt éjszakáról, a repülők megjelenéséről, a bombázásról, Hay sebesüléséről... Hoan meg csak állt, állt s szinte kővé meredve hallgatta a fájdalmasan koppanó szavakat. — Csak nem rokona vagy a családnak? — kérdezte végül az asszony, s Hoan csak éppen mormogott valamit válaszképpen. Mire a néni vállalkozott rá, hogy elvezeti az erdőbe, s megmutatja neki Hayék rejtekhelyét. A kunyhó az erdő sűrűjében állt, nem is olyan messze a falutól. A sebesült kislányt — akit éppen etetett az anyja a katona belépésekor — rögtön észrevette és felismerte Hoant. Szólni is akart valamit mindjárt, de csak az ajka mozgott, hang nem jött ki rajta. Látszott a gyereken, hogy rettenetesen szenved, s hogy magas láza lehet. Csupán a szeme égett-ragyogott olyan tisztán, okosan, mint azelőtt mindig. Hay feje mellett ott hevert az ismerős iskolatáska, s egy darabka zöld színű anyag. — Elégett... — súgta szinte alig hallhatóan a kislány. — Annyi baj legyen! próbálta vigasztalni Hoan. — Majd varrunk mi neked egy újat... S az még szebb és jobb lesz, mint amilyen ez volt... M ásnap reggel, amikor ellenséges lokhájtásos gépek jelentek meg a horizont felett, a »H« tüzérüteg katonái még gyorsabban és pontosabban irányították fegyvereik csöveit a közeledő célpontok felé. A katonák szemében és szívében még engesztelhetetlenebből lángolt a gyűlölet, s a legelső sortűz után máris zuhanni kezdett égy repülőgép. A gyilkos vasmadár pillanatok alatt a földbe fúródott, s a tüzérek állásától nem is olyan messze robbant szét százezer, millió darabra... Fordította: Krecsmary LásaSé KÖNYVSZEMLE Metszetek és dimenziók Az ember nemcsak másokkal, hanem önmagával is örökké küzd, s e küzdelem lényegében maga az élete — így summázhatjuk a legtömörebben annak a könyvnek a lényegét, amely a Szépirodalmi Könyvkiadó felszabadulási regénypályázatán dicséretet kapott, s most a kiadó gondozásában megjelent, Az író, akit az olvasó elkötelezettségéről éppúgy ismer, mint fordulatos cselek- ményszövési képességéről, új művében is a kimeríthetetlen témaforráshoz, a nagy történelmi sorsfordulókhoz tér vissza. Alig több, mint egy évtized van 1945 és 1956 között, s mégis: a tíz esztendő nemcsak sorsokat embereket de történelmet is formál Egy lap a történelemkönyvből Fametszet a »Mai bolgár grafika« című kiállítás anyagából. (Selmeczi Tóth János felvétele.) Esendőkből kovácsol hősöket magabiztosokat silányít remegőkké, kitermel felfuval- kodottakat és áldozatosan küzdőket Jellemeket farag, s jellemeknek hitt alakokat változtat — a főhős kulcsszavával élve — köddé. Események mélyébe nyúlt hát Földes Mihály, hogy mindezt fölszínre hozhassa, s sikerrel tette. A könyv nemcsak eseményeiben, cselekményében, de alakjaiban is a kor tükre. Hű tükör. Nem szépít, nem torzít olyannak mutatja azokat az éveket, amilyenek voltak. Bonyolultak, nehezek, áldozatokat szedők, de: holnapot is alapozók, jövőt egyengetők. Bencze, a főhős kilép a börtön kapuján — e pillanattal indítja a szerző az események gyorsan pergő képsorát hogy időben és helyszínekben sűrűn váltakozva elénk vetítse az értelmiség címszó alatt összefoglalt embercsoport ellentmondásos arculatát. Múlt, jelen és holnap keveredik a hosszú évek után újra szabadon lépkedő Bencze gondolataiban, s ahogy lépteit követjük, azon kapjuk magunkat: egyre Iz- gatottabban szurkolunk neki s érte; gondolatai, tettei mind jobban a saját gondolataink és tetteink is. Mert a Földes Mihály teremtette »metszetek és dimenziók« valamennyiünket próbára tettek, de már nem egy regény lapjain... (M) SOMOGY» NfiFLAF Vasárnap, 1971- március SÍ, I
