Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-20 / 67. szám

Négyen a villamossági gyárból Érdemes-e képzettséget szerezni? Piros vonat fekete sínekkel A felnőttoktatás sokat vita­tott téma. Statisztikák szület­nek, amelyek kivétel nélkül azt jelzik, csökken a munka mel­lett tanulók száma. Van, aki úgy vélekedik, kevés a tanu­lásra serkentés, a vállalatok­nál, üzemeknél nem jó az ösz­tönzés, és van, ahol nem is tá­masztanak magasabb követel­ményt a dolgozókkal szemben. Több fórumon így is fogal­maztak: csökken a tudás, a ta­nulás rangja, értéke az embe­rek szemében. Érdemes-e ta­nulni, képettséget szerezni? — ezzel a kérdéssel kerestük meg a villamossági gyár négy dol­gozóját. — Vannak, akik azt mond­ják, könnyű azoknak, akik az egyik iskolapadból a másik ba átsétálnak. Sokkal nehe­zebb azonban »lentről«, a munkapad mellől elindulni, nekirugaszkodni. Mennyi igazság van ebben? Önök hogyan kezdték? Batika Éva diszpécser: — Betanított munkásként kerül tem ide tíz éve. Különböző műhelyekben dolgoztam kétke­zi munkásként Szerettem a munkát, de tanulni is akar­tam. Beiratkoztam a gépipari technikumba. Családi okok miatt — férjem, gyerekek — abba kellett hagynom. Nem törtem le. Raktáros lettem, két éve ismét ajánlották a technikumot. Vállaltam. Máso­dikos vagyok. Nem vallom azt, hogy nehéz kiemelkedni. A nehézséget az jelentené, ha nem engednének tanulni. A ki­tartás, a szorgalom, az állan­dó törekvés viszont valóban próbára teszi az embert Jakab Lajos szakmunkás, csoportvezető gépbeállító: — 1963-ban betanítottként kezd­tem. Rövid időn belül lakatos szakmunkás lettem, azonnal kineveztek gépbeállítónak. Nem a kiemelkedés volt a fá­rasztó; nekem a bizonyítvány három műszakot akasztott a nyakamba. Rengeteg lett a te­endőm. Érthető, hiszen azon­nal képzettségemnek megfelelő beosztást kaptam. Földesi József mérnök, gyártmányszerkesztési osztály- vezető: — Technikusként léptem a gyárba tizenegy évvel ezelőtt. Hamarosan művezetőnek ne­veztek ki. Közben már ter­veztem, hogy tovább tanulok. Levelező hallgató lettem a Bu­dapesti Műszaki Egyetem gé­pészmérnöki karán. Tanulmá­nyaim alatt ezen az osztályon Tavaly nősültem, de már a mérnöki diploma birtokában. Pintér Miklós mérnök, az irányítástechnikai osztály ve­zetője: — öt éve voltam dip­lomás, amikor Kaposvárra jöt­tem. Ha nem tart szerénytelen nek, úgy, mint az osztály ala­pítója. Még Budapesten beirat­koztam a marxista esti egye­temre, enélkül nem tartottam korszerűnek a végzettségemet. Aztán hatvankilencben lehető­ség nyílt, hogy a műszaki egye­temen (villamosmérnök va­gyok) szakosodjak, beiratkoz­tam az irányítástechnikai szakra. Ugyanis még egy éve sem dolgoztam a gyárban, ami­kor rájöttem, amit tudok ke­vés. Szaktudást szerezni sürgő­sen. Együtt végeztem a kettőt, s milyen jó, ma már az általá­nos tantárgyak alapkövetelmé­nye az, amit mi még csak a szakosítón tanulhattunk. Ka­posvári munkaköröm ismét gondot okozott, de inkább csak belül, magamnak. A mű­szaki ismereteken kívül alapos közgazdasági, kereskedelmi, számviteli ismeretekre volt szükségem. 1970-ben gazdaság­mérnöki szakra iratkoztam. Abbahagyhatnám? Igen. Egyébként sosem szerettem csak a tanulásért tanulni, min­dig a szükségleteimnek megfe­lelően tettem, de azt becsület­tel, igényesen. — Anyagilag és erkölcsileg lépést tartott-e a megbecsü­lés az erőfeszítésekkel? Batika Éva: — Anyagilag havi ötszáz forint többletet je­lyent, no és az új, diszpécseri munkakört. Beléptem a párt­ba, a műhelybizottság a titká­ri teendőkkel bízott meg. Jakab Lajos: — Amikor ide kerültem, 5,50 volt az órabé­rem. Ma 11 forintnál tartok. Szakmunkás lettem, verse­nyekre nevezhettem. Kiváló dolgozó és a kiválójelvény tu­lajdonos vagyok. Külön pénz­jutalmakat kaptam. Számítot­tak rám a munkásőrségben, hatvonnyolcban pedig alap­szervi párttitkámak választot­tak. Földesi József: — 1800 forint kezdő fizetéssel vettek föl, má­sodik egyetemista koromban hatszázzal emelték, 1968-ban — Más szempontból lát­ják-e a gyárat a végzettsé­gükkel, tágult-e a szakmai horizont? Batika Éva: — Természete sen ebben mérhető le a na­gyobb tudás értéke. Büszkeség­gel tölti el az embert. Mint diszpécser összefüggéseiben lá­tom a gyárat, a műhelyeket, s azt, hogy egy termék honnan, hová kerül. Jakab Lajos: — Nekem a szakmám politikai távlatokat nyitott. Pártiskolára juthat­tam, s ami a leglényegesebb, tudásomat átadhatom mások­nak. Mások fölemelésére for­díthatom. hatni akarok az öt­hat elemit végzettekre is, ki­csit formálni világnézetüket. De kell a szakmai tekintély is mert csak így igazítanak el egy új dolgozót, hogy »menjen a Jakab elvtárshoz, majd az tö­viről hegyire elmagyaráz ma­gának mindent«. Földes József: — Beosztott voltam az osztályon, most nyolc ember vezetője vagyok. Szerencsére nekem van leg­több gyakorlati tapasztalatom. A vitáknál, a töprengéseknél nagy segítség a diploma. Nem­csak azt nézem, mit kell gyár­tanunk, hanem azt, hogyan le­het a leggazdaságosabban, a legjobb minőségben legyártani valamit. Pintér Miklós: — Olyannak látom a gyárat most, mint amilyen valójában. Tudom, vannak feladatok, amelyekei nekem kell megoldanom, s hogy sikerüljön, tudom mit kell még megtanulnom. Aztán körülbelül látom az országos helyzetet is. Van bennem egy­fajta vidéki műszaki soviniz­mus. — Melyek a távlati tér• veik? Batika Éva: — Tanulás. Marxista egyetemre szeretnék járni, s ha lehet, egy idegen nyelvből vizsgát tenni. Jakab Lajos: — Ha a felesé­gem végez, mert most ő a so­ros, akkor a gépipari techni­kumba iratkozom, később pe­dig a marxista esti egyetemre. Földesi József: — Villamos- mérnöki diplomát is szeretnék szerezni, s legalább egy nyelvi Az új vonat valósággal úszik a régi sínek fölött. Nem döcög, inkább ringat, mint a hajó; a zötyögést a lágy rugók fogják fel. A mellékvonalakon közle­kedő új vasúti szerelvény­ről az első dicséretet a mo­torvezetőtől, Németh József­től hallom. Ezt mondja: — Húsz éve utazom, de ilyen kényelmes helyem még sem a mozdonyon, sem a motorokon nem volt. Azt hi­szem, ugyanezt elmondhatják az utasok is. 2800, 1970 januárjában pedig vizsgát. Több szakirodalmat 3200 forintban állapították meg az alapbéremet Egy fontos osztályt vezetek. Pintér Miklós: — Sokáig, amíg nem voltam osztályveze­tő, már kiemelt mérnöki fize­tést kaptam tanulmányaimért. Elégedett vagyok. Az én terü­üzemvezetőként dolgoztam, leiemen csaknem kizárólagos Nehéz volt? Inkább küzdelmes, Nekem az egyetem anyagilag is nagyon sokba került, nem beszélve az állandó lemondás­ról. A szórakozás, az udvarlás öt évig kimaradt az életemből. döntési jogot adnak, bizalmat élvezek, fontosnak érzem ma­gam, és elképzeléseimet valóra válthatom. Ezenkívül a mar­xista középiskola kihelyezett tagozatának előadója vagyok. kellene fordítanom, lépést tar­tatni a külföldi műszaki iroda­lommal. Pintér Miklós: — A nyelvek következnek. Enélkül szakmai kapcsolat, barátság teremtése lehetetlen. Egy budapesti vá­sáron vagy kiállításon magam szeretném elmondani mennyit érnek és mi tudnak termé­keink. S egy vágyálmom: vala­mikor külföldi tanulmányútra menni. Bán Zsuzsa Párbeszéd a kaposvári vasútállomáson az Indulás előtti percekben: — Tessék mondani, hol s siófoki vonat? — Ez az kérem — feleli a kalauz. — Eeez?! — hitetlenkedik a piros-sárga szerelvény lát­tán a középkorú asszony. — Ez nem a pesti gyors? A kocsikban zöld borítá­sú műbőr ülés. A pasztell színű, mennyezeten fénycsö­vek világítanak. És kelleme­sen melegek a fülkék. A ra­diátorokat 1500 volt hevíti. Huszonkét foknál kikapcsol a fűtés és tizennyolc foknál kezdenek újra melegíteni a radiátorok. Az ajtókon kajütablakok vannak. Ha egyenes pályán áll a szerelvény, végig lehet rajta látni. Utazunk. A kalauz azt mondja: — Szép ez a vonat, csak vi­gyázni nem tudunk rá Reg­gel már be kellett varrni az egyik bőrülést Valaki bicská­val kivágta, és elvitték a ka­laptartót is... Amikor először meglátták ezt a szerelvényt az utasok, tudja, mit mondtak? Azt, hogy aki rongálja, annak addig fogják a nyakát, amíg oda nem érkezik a rendőr. Az út Kaposvár és Siófok között pontosan 99 kilométer és 800 méter hosszú. A me­netidő 3 óra 20 perc. A sze­relvényt a 800 lóerős motor könnyen viszi fel a legmere­dekebb kapaszkodón is. A vezetőülés fölött fekete betűkkel írták a fehér táb­lára: Megengedett legnagyobb sebesség 100 kilométer órán­ként A kilométeróra mutatója olyan pontosan áll a negyve­nen, mintha odaszögezték vol­na. A motor bírná a sebességet, de a sínek nem. A piros-sárga szerelvény a múlt év decem­berében készült. Ez a pálya, amelyen haladunk, 1894-ben. A vezetőülésen jegyzetfü zettel a kezében mellettem áll Kiss Kálmán, a kaposvári pá­lyafenntartási főnök. Jegyzet­tel és egyre gondterheltebben — Nagy munka lesz vala­mennyire is rendbe tenni ez1 a vonalat — mondja. — Az idő betemette a pálya menti árkokat, vizes, laza a sínek alatt a talaj. Q Mibe került a pálya? Sen­ki sem tudja már. Az azonban valószínű, hogy felújítása nem lesz olcsó. Az új szerelvény 23—24 mil­lió forintot ér. A MÁV Pécsi Igazgatósága egyelőre hatot kapott belőle. Kettő Szigetvár —Kaposvár—Siófok között szállítja az utasokat. A motorvezető, Németh Jó­zsef először jár ezen az úton. A motort ismeri csak, az utat nem. Szabadi István, a más5k motorvezető évtizedek óta jár­ta ezt az utat. A motorral azonban csak most ismerke­dik. Ha a kaposvári állomásra is telepítenek ilyen szerelvé­nyeket, kell a kezelését ismerő szakember. Ezért tanulnak mo6t újra a régi vasutasok. A vasúton mindig tanulni kell. Egy sikeres vizsga leg­följebb csak évekre elég. Az­tán ugyanabból a tárgyból új­ra felelni kell. A forgalom biztonsága követeli meg. — Nem éppen kellemes ez — mondom. A vonatvezető, Bata Ferenc felel rá: — Meg lehet szokni. Har­minc éve vagyok vasutas, de «ekem még mindig kellemes az utazás. Szeretem ezt a munkát, pedig sokat megyek. Muszáj — teszi később hozzá —, az utóbbi két-három év­ben alig jött új ember a for­galomhoz. A vonatoknak pe­dig menni kelL A régi, döcögő vicinálisokon a személyzetnek is fárasztó utazni. Az új szerelvényen kellemes. S ez nemcsak az utasoknak, a vasútnak Is jó, hiszen a munkakörülmények javulnak vele, ami nem közömbös azok számára, akik ide akarnak je­lentkezni. Kercza Imre * „Te leszel Vass Lajos“ Hová röpül a páva? Fészekrakás a Láng gépgyárban Borsodi példa — Somogyi tapasztalatok Egyre-másra alakulnak országszerte a Páva-körök, a Röpülj páva telévlziós nép dalvetélkedő hatására. A Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa Hová röpül a páva? címmel tanácskozást rendezett, melyen megbeszélték a népdalköi/ik tevékenységének tapasztalatait, és szó esett arról is, milyen irányban halad tovább ez a mozgalom. DANIEL LANG: 27. Eriksson idevágó tépelődé- hóba? seit megerősítve, Manuel el- Manuel így válaszolt: mondta vallomásában, hogy részt vett egy különleges, tíz­napos táborozásban Vietnam­ban, ahol a közkatonák in­tenzív kiképzést kaptak, hogy meg tudjanak birkózni a leg­különfélébb harci helyzetek- ra »begyulladt«, kel, s ahol »gyakorlatilag azt megkérdezte: tag dolga, nincsenek problé- re megfontolt szándékkal el mák. követett gyilkosságért Clarkot' — ön szerint tehát a kato- életfogytiglani elzárásra ítél- naság nem ad módot az érni- ték. bemek, hogy döntsön a sza- Manuel nemi erőszak elkö- bályók, parancsok és a tisz- vetéséért tizenöt évet kapott tesség között? Erikssont leginkább MeserveJ Láng gépgyárban. Népszerű — A katonaság azt várja ítélete lepte meg. Az őrmes-J lett a népdal, éneklik szalag­az embertől, hogy katona tért ugyanis nem találták bű-Javatón, diákünnepségeken módjára viselkedjen, vagyis nősnek a nemi erőszak elkö-J Ahogy az egyik részvevő el­engedelmeskedjen a parancs- vetésében. Gyilkosságért tízJ mondta, elég ha valakire rá­nak. évet mértele ki rá. Végül is a Camp Radcliff-i Mikor Meserve-öt bűnösnek} — vagyis a nótafa, a — Mit gondol, Eriksson tárgyalóteremben ülésező négy találták, de nem ítélték mé«fkarvezetó miért nem ment be a kuny- másik el, egy törvényszéki tiszt megkérdezte tőle: — Van-e valami, amit el Incidens a 192-es magaslaton Vass Lajos karnagy, a Rö­pülj, páva adásainak népszerű vezetője elmondta, hogy már »fészket rakott« a páva üzem­ben is, Páva-kör alakult a bűntényben bűnösnek találta a vádlottakat. Valamennyit — Eriksson más volt. Űj fegyelmivel leszerelték, -köz- ember volt. Én egy hónappal katonává fokozták le, és min- szeretne mondani a bíróság vagy három héttel régebben ően fizetményüket megvonták, uak? kezdtem a szolgálatomat. Rafe kivételével, aki tovább- A vádlottak padja előtt áll- Mikor ezután Manuel arra ra is kaphatott fizetést, csalt va Meserve így válaszolt: utalt, hogy Eriksson bizonyá- nyolc éven át havi ötven dől- — Sok gyilkosságot láttam ................... az ügyész lárt vontak meg tőle. Mind Uram, mert ez a a négy katonát kényszermun- - , _ ít-anzv — _______es na S omogy bői Gulyás József, a i megyei tanács vb művelődés- i ügyi osztályának főelőadója i vett részt a tanácskozáson. El- i mondta tapasztalatait, többek i között azt, hogy nagy gondol 1 jelent az együtteseknek a to- 1 vábblépés. Nagyon sok érté­ui, latiam kes dallam került elő a íel- hívások nyomán, és sok együt- .... . tes annyira fejlődött már, verték a fejükbe hoav enae- — Akikor hogy lehet, hogy kára ítélték, amit az Egyesült ^ ■?a,T'e^n 8/1 mLnket(J hogy kórussá alakulhat. Ép­delmeskedjenek a parancsnok- szembeszállt Meserve-vel? ön Államok hadseregének bünte- gyi^nak meg' Néha "agy°n{ P«1 ezért jó lenne, ha zene­nak Azt mondták hosy ha bátrabbnak tartja magát Erik- tótáborában, a kansasi Fort K>ul°ü az ember az ellenség szerzőink ímanak könnyen v,„ tÄ,. —*>!_ Äsr— 1*11“ ■- ZÜ*ELÜ? ÍSfiKS® — Nem tartom, bátrabbnak tölteniük. tat tum oaiiautmoa ------------- hadművelet során egy leégett J számukra az összegyűjtött ér­seönez KeruiunK, ameiyDen magamat Ezt egy SZ(jvai ^e Az ítéletek szövegében alig kunyhóhoz értünk. VietnamiakJ tékes folklórdallamok felhasz­veteran, aki mondjuk hat mnT,jtarn uram volt rendszer. Mindeavik es- „—„.„un, „ __\ nálásávaL m ondtam, uram. hónappal van régebben Viet- _ Miért akarta> hogy __ nariban nálunk, akkor tegyük osztag többi embere azt higy- követve fogalmazott, mindig, amit ez mond, mert gy6j hogy ön szívesen erősza- Bizonyára a tárgyalásokon akkor tovább fogunk élni.« volt rendszer. Mindegyik es- kifelé vonszolták a gyereke-, az kudtszék a maga_ szeszélyeit ket a kunyhó bunkerjából.. Füstmérgezésük volt. Az egyik? kisgyereknek »életmentő csó­nálásávaL Elmondta Gulyás József, hogy a tanácskozáson beszá­i moltak nagyon sok fontos or­kol meg egy nőt? tanúsított készségesen segítő sztgos taPaszta]atrf1 is; Bor' Améllett pedig — vallotta _ jobb bemenni a kunyhó- viselkedése miatt kapta Rafe v m.’ " u *<[?, Manuel - ha nem megy be ba, uram... jobb, ha nincs a legenyhébb büntetést: nyolc tert ma*Sho* Ez ÍS azt mU^lítették’ hogy aZ ovodákban a a kunyhóból könnyen a kikö- harag az osztagban, és hogy évre ítélték nemi erőszakért zösítés sorsára juthatott volna, is mondja/m: ha nincs fenn- és gyilkosságért. Az ügyész megérdezte. akadás. Könnyebb úgy az ősz- A nemi erőszakért és az elő­tatja, hogy nemcsak gyilkolni ,i már megszokott gyermekdalo- szoktunk. íkat nagyszerűen felfrissítették i a gyűjtött népdalanyagból. És (Folytatjuk.) é nemcsak népdalokat, hanem régi, már-már feledésbe ment népi játékokat elevenítenek föl. Azért is fontos mindez, hogy a népdal ne csak vetél­kedésre és szereplésre legyen alkalmas, hanem arra is, hogy a mindennapok részévé vál­jék. Egy borsodi énektanár pe­dig olyan értékes megfigyelé­sekről adott számot, hogy a népi gyermekdalok sajátos, ritmikus hullámzása megegye­zik a gyerek testmozgásával, mozgásritmusával. A kettő a tanításban nagyszerűen össze­kapcsolható. , A végső tapasztalat az te­hát, hogy terjed és tovább hódít a népdal. Éppen ezért nagyon fontos az is, hogy megfelelő fórum legyen, ahol az együttesek bizonyíthatnak, az új gyűjtésről és fejlődé­sükről. A megoldást Budapest kínálja, a városháza udvara lesz a Páva-körök vetélkedő­jének majdani színhelye. Negyvennégy együttes neve­zett máris — köztük hat so­mogyi. Egyébként várhatóan a televízió is Somogyba láto­gat majd, Buzsákról közvetí­tenek Pápa-adást. És lehet, hogy a gyári fészekrakók pél­dája itt is egyre több köve­tőre talál. Miként Gulyás Jó­zsef elmondta, már érdeklőd­nek, terveznek ilyet a textil­művek leányotthonának la­kói is. T. T. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. márdas 20. 5

Next

/
Thumbnails
Contents