Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-19 / 66. szám
w Uj benzinkút az M—7-es mellett Benzinkutat épít az új M—7-es főútvonal mellett Dala ton világosnál az olasz AGIP cég. Budaörs után ez lesz az első tankolást lehetőségük az autósoknak, s az utasok innen láthatják meg először a Balatont. A megsértőin rakodó és a töüek Hogyan lehet csökkenteni az igazolatlan távollétet? Nagyobb megbecsülés a törzsgárdának Elgondolkodtató a számadat: a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál — a szak- szervezeti bizottságnak a küldöttértekezletre készült jelentése szerint — az igazolatlan munkanapok száma november végéig meghaladta az ezerkétszázat, s ez jóval több az előző évinél. Akkor 965 nap esett ki emiatt a termelésből. Ez azért is figyelmet érdemel, mert nő az igazolatlan távollétek száma, annak ellenére, hogy valamit csökkent a fluktuáció. Tavaly 940 embert vett föl a 2500 munkást foglalkoztató vállalat, s 840-en léptek ki. Aki háromszor lépett ki A vállalat munkaügyi osztálya statisztikát készített a kilépés okairól. S ha az emberek nem is mindig mondják meg az igazi indokát annak, hogy miért kérik ki a munkakönyvét, érdemes ezeket a számokat szemügyre venni. Ebből ugyanis kiderül, hogy elsősorban nem a több fizetés, a magas kereset indította munkahelyváltoztatásra a dolgozókat, s nem is a szakmunkások, hanem a betanított és segédmunkások kerestek »jobb« helyet. De nem mindig találták meg. Ezt bizonyítja, hogy nem egy közülük még tavaly újra belépett a vállalathoz. Aztán akadt olyan is, aki még egyszer elment, s mire lezárult volna a gazdasági év, újra a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál volt a munkakönyvé. Ezek közül az emberek közül kentett részesedést, vagy egyáltalán nem kapnak. Vélemény a „sértődőkre“ — Azoknak az embereknek, akik igazolatlan távollétükkel gondot okoznak év közben a vállalatnak, nem biztos, hogy gondot, figyelmeztetést jelent a csökkentett nyereségrészesedés — teszi hozzá Zeleznik Sándor igazgató. Van ugyanis a megyében körülbelül öt-hatszáz ember, aki a különböző építőipari vállalatok között mozog. Könnyen »sértődnek«, és hamar továbbállnak. Ök azok, akik egy évben kétszer-három- szor is jelentkeznek ugyanannál a vállalatnál. Zömük szakképzetlen, de akad közöttük néhány szakmunkás is. Ismerek olyan festőt, akinek öt év alatt 19 munkahelye volt. Az ilyen vándormadarak rontják a vállalat fegyelmi helyzetét. S hogyan lehetne »megkötni«, a munkahelyen tartani őket? Egy havas téli estébe nyúló vitán erre a kérdésre is választ akartam kapni az elektroncsőgyár építkezésén. Kőművesek, művezetők mondtak véleményt. A munkások álláspontja: a brigádban csak olyan embert látnak szívesen, aki — ha kell — »tud hajtani«. Az építkezéseken teljesítménybérben dolgoznak, s aki szereti a munkáját, azt szívesen fogadják; aki azt nézi, hol lehet könnyen eltölteni a munkaidőt, hamar szembe találja magát a többiekkel. Egy öreg kőműves így fogalmazott: — Olyan emberre nincs szükségünk, aki amikor hajtani kell, »csináljátok ti« felkiáltással odavágja a szerszámot a többiek elé. Hűségjutalmat is A kötelező munkaerő-közvetítés bevezetése a megyében kétségtelenül csökkentette a »vándormadarak« lehetőségeit. Csak egyedül ez azonban nem oldhatja meg a gondokat. — Addig, amíg az építőiparban ilyen munkaerőhiány van — mondta az igazgató —, számolni kell ezzel. — Ez nem jelenti azt — tette hozzá az szb-titkár —, hogy nem próbálunk ellene semmit tenni. A törzsgárda erősítésére, nagyobb megbecsülésére törekszünk, s kedvezményeket is biztosítunk azoknak, akik megmaradnak a vállalatnál. Eddig csak az kaphatott nyereségrészesedést a vállalatnál, aki egy évnél többet itt töltött. Az új kollektív szerződés — terveink szerint — ezt már úgy szabályozza, hogy fél év után kapnak nyereségrészesedést, és ha három hónapot itt töltöttek a gazdasági évben s a nyereség fizetésekor is a vállalatnál vannak, meghatározott összegű jutalmat kapnak. A most készülő törzsgárda- szabályzat pedig úgy rendelkezik, hogy akik 5—10 évet eltöltőitek a vállalatnál, évente 500, 1„—15 éves munkaviszony esetén 750, ezen felül pedig ezer forint jutalmat kapnak. Akinek megvan a 25 éves munkaviszonya a vállalattal — s kizáró ok nincs —, a kiváló dolgozó kitüntetést kapja meg. Kercza Imre Értékelték a tanácsi vállalatok múlt évi gazdálkodását Nőtt a termelés — Magasabbak lettek az átlagbérek — Sok a túlóra (Tudósítónktól.) Tanácskozásra hívta össze a tanácsi vállalatok igazgatóit, párttitkárait és szakszervezeti titkárait a megyei tanács ipari osztálya. Tabon, a művelődési házban megtartott megbeszélésen jelen volt Deák Ferenc, az ipari osztály vezetője, Dolgos Gyula, a HVDSZ megyei bizottságának titkára is. A meghívottak előtt Prjevara Pálné, az ipari osztály közgazdásza értékelte a vállalatok tevékenységét. Elmondta, hogy a múlt esztendőben javult a tanácsi vállalatok gazdálkodása, eredményes esztendőt zártak. Nőtt a nyereség, nagyobb lett a tanácsi iparban dolgozók személyi jövedelme. A módosított anyagi érdekeltségi rendszer jó hatással volt a vállalati jövedelmek alakulására. Beszámolt arról, hogy 1969-hez viszonyítva 14 százalékkal növekedett a termelési érték, viszont sok vállalatnál emelkedett a túlórák száma. 1970-ben mérsékelt növekedést mutatott az ipari szolgáltató tevékenység. Az exportértékesítés csökkent a tanácsi iparban. Munkaerő-gazdálkodási kérdésekről szólva elmondta, hogy a munkaerőmozgás mérséklődött: a vándorlások csökkentésére a vállalatok több intézkedést vezettek be. Az 1970. évi bérgazdálkodásukban több új elemmel találkozhattunk: elsősorban az átlagbérek, a bér- színvonal növekedett, s a mozgóbérek »bérpótlék« jellege megszűnőben van. Ezután Deák Ferenc a vezetői munkamódszerekről tartott előadást. Foglalkozott a vezetői magatartással, az üzemi szervek fontosságával, s felhivta a figyelmet a dolgozó kollektívák megbecsülésére. Kérte a vezetőket, úgy szervezzék a munkát, hogy az anyag- ellátásban ne legyenek zökkenők, ezzel biztosítsák a folyamatos termelést, majd arról szólt, hogy a vezetők mindig kísérjék figyelemmel a dolgozók élet- és munkakörülményeit. Dolgos Gyula hozzászólásában a vezetők felelősségéről szólt, s felhívta a figyelmet, hogy őszintén tárják az üzem problémáit a dolgozók elé. Ezután a nők fokozott anyagi megbecsülésére kérte a vállalatok vezetőit. Az előadások után a jelenlevők megvitatták a múlt év tapasztalatait és az ez évi tennivalókat. A tanácskozáson részt vettek ezután megtekintették a tabi Campingcikk Vállalatot. Naponta száz vagon zöldség és gyümölcs Egy város ellátása nem kis feladat: ilyenkor még nagyon kevés áru érkezik a Somogy megyei Mezőgazdasági és Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat telephelyeire. — A siófoki telephely is kevés primőr árut kap — mondta Vőneki Gyula telepvezető —, pedig igen nagy a kereslet. Néha egy-egy kertészet küld friss árut, de olyan nagy a bolthálózat, hogy képtelenség állandóan ellátni őket primőr áruval. Ilyenek a saláta, a spenót, a zöldhagyma és legújabban a paprika, melynek darabja 4—4,50 forintba kerül. Több alkalommal érkezett déligyümölcs is a telepre, banán és narancs sajnos igen kis mennyiségben. A város ellátására naponta száz mázsa terméket szállít ki a telep. Nyáron ez természetesen több, hisz ilyenkor üdülők, éttermek, valamint a megnövekedett idegenforgalom számára szállítanak. A telepen savanyítórészleg is működik, ahol savanyú káposztát, ecetes uborkát, céklát is készítenek. Hat vagon káposztát dolgoztak fel a napokban. Nagy mennyiségben rendel tőlük a vendéglátó vállalat. Ottjártunkkor éppen ecetes uborkával töltötték meg az üvegeket. A telep már megkezdte a felkészülést, s több szerződést kötött. Eddig ötszáznegyven vagon zöldség és gyümölcs vásárlására kötött szerződést vállalatokkal, üzemi konyhákkal és üdülőkkel. kerültek ki az önkényesen eltávozok, azok, akik valamin »megsértődtek«, berohantak a munkaügyi osztályra s kérték a munkakönyvét vagy egyszerűen elmentek a munkahelyről, s — a kollektív szerződés rendelkezésének megfelelően — hét nap elteltével utánuk küldték a munkakönyvét mert nem igazolták mulasztásukat. — Ezek az emberek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen magasra szökött az igazolatlan munkanapok száma — mondja Tibold József, a szak- szervezeti bizottság titkára. — Megakadályozására pedig úgyszólván semmit sem lehetett tenni az adott esetben. A vállalat egyébként próbál védekezni az ilyen jelenségek ellen. A kollektív szerződés biztosította lehetőséggel a múlt évben is éltünk. Ez ugyanis előírja, hogy akinek egy igazolatlan munkanapja van, az 25, akinek kettő, az 50, akinek három, az 75 százalékkal csökkentett nyereségrészesedést kap. Aki pedig négy napot mulaszt igazolatlanul, azt kizárja a kollektív szerződés a nyereségrészesedésből. E rendelkezés körülbelül háromszáz ember érint: ennyien kapnak csők- I Incidens a 192-es magaslaton 26. A védelem tanúi azonban nem tehették meg, hogy csak Meserve szolgálati érdemeiről f áradozzanak, mert — szinte f tapintatlanul — az ügyész f időnként szóba hozta Mao * meggyilkolásának ügyét is, aminek kevesebb köze volt az ellenség felett aratott győzelmekhez, mint inkább a rendezett civil élet követelményeihez. Vorst vezénylő tisztje elviselhetetlennek tartotta az eshetőséget, hogy Meserve-öt megfenyítsek. A következő párbeszéd zajlott le közötte és az ügyész között: — ön szerint helye van gyilkosoknak az Egyesült Államok hadseregében? — Uram, Meserve őrmester úgy tavaly februárban csatlakozott az egységemhez, és alattam szolgált, amikor egy lövészszakasz parancsnoka voltam, és ma azért őrmes- te- mert akkor egy osztag veretésével bíztuk meg ... — Nem kértem, hogy hosz- szú magyarázatot adjon. Azt kérdeztem csupán, hogy ón szerint az Egyesült Államok hadseregének kötelékében kell-e tartani egy gyilkost. Igen, vagy nem? — Tulajdonképpen nem, uram; legalábbis amíg le nem tölti a büntetését. Aztán persze, miután rehabilitálták, a?t hiszem, az már más, uram... — Tehát azt tartaná helyesnek, ha valami enyhébb büntetést kapna? — Általában nem, uram, de hogy ebben a speciális esetben ... — Gyilkosságról van szó, nem pedig valami speciális esetről, — Szóval nekem az a véleményem, uram, hogy ha valaki gyilkosságot követett el, meg kell büntetni. De én személyesen is ismerem Meserve-öt és én visszafogadnám az egységembe, igen. Ami magukat a vádlottakat illeti, csak Rafe mutatott megbánást, amit legfeltűnőbben az fejezett ki, hogy elhatározta: Clark ellen vall. Nem volt könnyű eljutnia eddig az elhatározásig, mert két nappal Clark tárgyalásának kezdete előtt, amikor Rafe-et már elítélték, Clark odament Rafe- hez a Long Binh-i börtönben, ahol mindkettőjüket őrizték, és a bajtársiasságra hivatkozva azt mondta Rafe-nek. hogyha kedvezőtlen vallomást tesz ellenük, »élete végéig gyötörni fogja a lelkiismeret«. Ez megzavarta Rafé-et, és egy Camp Radcliff-i katolikus lelkésztől kért tanácsot — s ezt a tanácsot meg is fogadta —, hogy miként oldja meg dilemmáját, hogyan válasszon »erkölcsi kötelessége« — így mondta a lelkésznek — és »bajtársi lojalitása« között. Clark ügyvédje megidézte a papot, aki kijelentette: azt tanácsolta Rafe-nek, hogy ne védelmezze Clark érdekeit, mert »nagyobb kötelezettségek fűzik a feleségéhez, a gyermekéhez, és a fiatal nőhöz, akit megöltek, s az igazsághoz és társadalomhoz«. A pap azt is elmondta: érintkezésbe fog lépni egy texasi franciskánus testvérrel, hogy az közölje Rafe feleségével, hogy Rafe-t elítélték, s hogy »megköny- nyítse az asszony első megrázkódtatását«. A többi vádlott magatartása ellenben alapvető hitetlenséget tükrözött. Mintha nem értették volna, miért ítélkeznek fölöttük, úgy viselkedtek, mintha egy teljesen kiszámíthatatlan véletlen folytán hurcolták volna őket ítélkező tes tület elé. Vallomásaik azt mm tátják, hogy már végképp hozzáedződtek a háború ragályos, foglalkozásszerü kegyetlenségéhez, s ezért alig tudták felfogni, hogy már a bírósági tárgyalás is egy formája « megtorlásnak. Manuel esetében (Manuel egyébként háromhónapos apa volt akkor) ez az értetlenség annyira érezhető volt, hogy az ügyész végül megkérdezte— Mit gondol, köze van-e egyáltalán ehhez a nemi erőszakhoz és gyilkossághoz? Manuel tagadóé« válaszolt. —■ ön tehát úgy érzi, hogy a kormány súlyos igazságtalanságot követett el önnel szemben, amikor a vádlottak padjára ültette? —■ Nem uram, nekem semmi kifogásom a kormány ellen. — De úgy érzi, hogy semmi köze az ügyhöz? — Igen, uram, úgy érzem. — Tehát nem kellene itt ülnie a tárgyaláson? — Nem, uram. — Sőt: panaszt is tett, amiért leállították az előrelépté- tését? — Levelet írtam a szenátoromnak. Tudattam vele, hogy jogtalanul indítottak ellenünk eljárást. A tárgyalás előtt Manuel bevallotta a bűnügyi nyomozóknak, hogy nemi erőszakot követett el, de amikor ez a téma a tárgyalóteremben vetődött föl, úgy ítélte meg, hogy egy helyeselhető vállalkozásban vett részt, s ezt azzal igazolta, hogy katonai parancsnak engedelmeskedett. (Folytatjuk.) I I SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. március 19.
