Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

IGYFEL ES 8?TIMIZMIS Esti beszélgetés Krónikák és évtizedek A társadalmi szervezett­ség sok haszonnal járó kifejlődése az utóbbi évszázadok folyamán nemcsak az irodákat teremtette meg. hanem a bürokráciát is. Ez a máig is sokat emlegetett fran­cia kifejezés a hivatali appará­tusoknak az ügyintézésnél ta­núsított kicsinyes, szűklátókö­rű magatartását, jelöli. Az élet­től elszakadt hivatali szelle­met, amely olykor túlbonyolít nagyon egyszerű dolgokat is, nem intézi érdemben az ügyet, hanem bonyolítja, sőt túlbo­nyolítja. Ahol a hivatalnok végződik, ott kezdődik a tisztviselő — ez a régi igazság arra is utal. hogy az állampolgárok azokat tekintik a kisebb vagy na­gyobb közösség valóságos tiszt­ségviselőinek, akik mernek és tudnak ügyeket érdemben in­tézni. A kormányzatnak föltett szándéka, hosszú távú prog­ramja, a még fellelhető bürok­ratikus hivatalnokszellerr. megszüntetése, hogy a köz- tisztviselő mindenütt megfelel­jen hivatásának. Az MSZMP X. kongresszusán elmondott beszédében Fock Jenő minisz­terelnök teljes joggal állapí­totta meg: »Számtalan esetben fordul elő, hogy egy-egy em­ber ügyes bajos dolgait intéz­ve, összeakad az államnak egy-egy olyan képviselőjével, aki enyhén szólva nem áll hi­vatása magaslatán, bürokrati­kuson kezeli az ügyeket, lé- lektelenül végzi munkáját. Az ilyen magatartás rendkívül ká­ros, mert inég ma is igen sokan egyes állami vállalat, vagy ál­lami, tanácsi tisztviselő fogya­tékos, hanyag munkájáért, a szocialista államot, a rend­szert, a kormányt, vagy éppen a pártot hibáztatják.« A lentőségű az a körül szempontjából döntő je- szocializmus jövőj" tekintő, a dolgok lényegét megragadó politika, amellyel a párt és a kormány fellép a bürokratikus megnyilvánulá­sok ellen. Munkája kettős irá­nyú: a szocialista demokratiz­mus fejlesztésével erősíti a dolgozó emberek hatalomtu­datát, s a választási rendszer további demokratizálásává1 lehetővé teszi, hogy a tömegei cselekvőén részt vegyenek ar ' llamigazgatás munkájában Íz természetesen nem azt je­lenti, hogy a köztisztviselő’: helyett társadalmi munkások dolgozzanak. A részvétel, a he­lyi politika kialakítására é íllenőrzésére vonatkozik. Másrészt: a felsőbb szerve’ munkájában évek óta megfi­gyelhető az a törekvés, hog növeljék a helvi szervek önál­lóságát, bővítsék jogkörét, a ko­rábbinál lényegesen nagyobi: döntési szabadságot biztosítsa­nak részükre. Ily módon r vállalati vagy tanácsi tisztvi­selő egy sor, az egész lakossá­got érintő dologban ma már nem hivatkozhat minduntalan központi rendelkezésekre, megfelelő, vagy éppen most bővülő hatásköre birtokában felelősséggel mondhat igent vagy nemet, saját hibáját nem háríthatja a kormányzatra. Egészséges, szívesen látott fo­lyamat ez, amely a X. párt­kongresszus határozatai tala -ín remélhetően meggyorsul. Megalapozott tehát az opti­mizmusunk a bürokrácia elle­ti harc kimenetelét illetően. .?ersze, az egyes embertől is gén sok függ. Szavahihető iisztessénben megőszült köz- tisztviselők állítják például, hogy igenis vannak olyan ügy­felek, akiknek magatartása egyenesen kibírhatatlan. Han- loskodnak, követelőznek, ha­mar megfenyegetik az íróasz­tal mellett ülőket azzal, hogy •ájult borítják az asztalt, ami­re különben semmi indok Előfordult, hogy egyes éltnél erősen italos állapotban juí izükbe fölkeresni a vállalat’ vagy tanácsi hivatalt, ilyenkor aztán megjátszált az »-erős em­bert«, ha valaki nem úgy szó1 ahogy nekik tetszenék. Mit mondanak az »ügyfe lek«? Kétségtelen, időnként ők is okkal panaszkodnak. Sokan nem tudnak például belenyugodni a túlzott vára­koztatásba, valamint abba sem, ahogyan egyik-másik tisztviselő minél hamarabb szeretné egy-ltét szóval «-le­rázni a nyakáról« az ügyfele­ket. Sajnos akadnak olyan köztisztviselők, akik nem ma­gyaráznak meg semmit, leg­följebb ridegen közölnek, a bizalomra bizalmatlansággal válaszolnak. T udja azt mindenki, hogy ezek a magatar­tásbeli, szemléleti fo­gyatékosságok csak nehezen tűnnek el végképp, hiszen ezeket nem lehetséges rende­leti úton megszüntetni. Itt már az emberi természet és felfogás átalakulásáról, a szo­cialista gondolkodásmód tér­hódításáról van szó, aminek j beteljesedéséhez egész törté­nelmi korszak szükséges. Szinte mulasztással vádolom magam, hogy nem jegyeztem föl valamennyi anekdotájukat, történetüket — mindegyik kedves kísérője a két évtize­des múlt summás eredményei­nek. Most két évtizedes a BM Somogy megyei művészegyüt­tese. Írhatnám úgy is, hogy felnőttkorba lépett, de egy művészegyüttesnél az »élet­kor« sosem az idő, hanem a produkciók. És a sajtó sem maradt adó­sa ennek az együttesnek, hi­szen a régi, már sárguló la­pokon följegyezte a krónikás a múlt valamennyi jeles ál­lomását. A Somogyi Napló, majd a Somogyi Néplap év­tizedes számait lapozgatom. És valamennyi riport, tudósí­tás, kritika arról győz meg, hogy az együttes nagykorúsá­ga nem sokkal az alakulás után megkezdődött. Nem kelett piros ceruza Gyarmati János századé.. — az együttes patrónusa, pontosabban atyai patrónusa — gondos őrzője ezeknek az újságoknak. Piros ceruzával -ajzolta körül az első kisebb híradásokat — de később már •sem kellett a piros ceruza A nagy, fényképes cikkek magukra vonják az olvasók tekintetét. A »-krónikák« tar­talmából: Részt vettek már az ötve­nes esztendők elején orszá­gos kultúrversenyen. Mivel készült az együttes zenekara? Másutt egy próba közben fogant vallomás — így érle­lődik a BM együttes műsora. A nyelv játékos rövidítése így őrizte meg megyeszerte nevüket — a béem együt­tese ... Máshol tudósítás arról, hogy külföldet jártak a táncos lá­nyok és fiúk. Föllépések a Szovjetunióban. Nemcsak a város és a me­gye — hanem az egész or­szág megismerhette őket és legyük hozzá — szurkolhatott is értük a »Ki mit tud?«-on. Itt azonban nem kell a lapok emlékeztetője, a százados még na is elevenné éleszti a:oka* t perceket — Képzelheti, hogy izgul- am. Tudja, nem bizalom .•agy bizalmatlanság kérdése ez, hanem inkább olyan do­log. hogy jó volt izgulni ér — Jó volt izgulni értük. ;ük. Egyszer csak valaki meg­érinti a karomat. Megyeri elvtárs volt a tévétől... Meg- íyugtatott. De hát lehet ilyen­kor nyugodt az ember?! Akkoriban... Helyezések, oklevelek, ki­tüntetések. Néni szívesen vál­toztatnám leltárszerű felsoro­lássá ezt az írást, hogy hol, mikor, mit értek el a szín­játszók, az énekkar, a tánco­sok, a zenekar. Égi- azonban bizonyos, az l'JOO-as év nagy elismerést hozott: a Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést kap­ta meg az együttes, öt évvel később az Országos Béke­tanács aranykoszorúját. Majd kiváló együttes lett. Az elis­merés azóta sem marad el, pedig sokat változott a cso­port. A tíz-tizenöt évvel ez­előtti nagy színjátszómozga­lom mágnesként vonzotta őket is. Durst Árpád, aki szintén részese volt, nem kevés me­lankóliával mondta: — Hát igen ... akkoriban, örült az ember, ha nevette­tett, ha látta, hogy lent szó­rakozik a közönség. Gyarmati János egy pesíp előadást idézett föl, — Füsi József darabját ad­tuk elő. Utána bejött a szerző az öltözőbe. Nagyon megha­tott volt és azt mondta, ilyen jó előadást még a hivatásos színészek sem csináltak ... Ügy vélem, senki sem ké- elkedik benne — jogos és érthető ez az »-emlékező büszkeség«. Záloga a százados szerint elsősorban az, hogy a 3M Somogy megyei Rendőr- főkapitánysága jó patrónus «'olt. Pancsoló De az »akkoriban« után feltétlenül ide kívánkozik a — no és most? A harmadik évtized küszöbén? Figyelem a próbát. Szak- KözépiskolasoK jönnek, a köz- gazdaságiból e.sősorban. Van jgy házaspár is — újra eljött. Mert gyakori, hogy nemcsak u néptánc szépségeire, hanem egymásra is rátalálnak itt a fiatalok. Legvégül az együttes na­gyon fiatal és nagyon régi tagját, Bors Erzsébetet kér- leztem meg: — Több táncegyüttes van már Kaposváron, ha valaki táncolni akar, választhat. Azt hiszem a többieknek valame­lyik barátjuk vagy ismerősük ajánlja. Aztán, ha jó az együttes légköre — a mienk Ilyen —, akkor maradnak. lány házaspárt mutassak be nagának, amelyik visszajön de kés5b£> is?... — De miért a többiekről beszélt? — Mert én már egészen kis :oromban szerepeltem itt. Nem tánccal ugyan, hanem lágerrel... Én voltam a "kulcsoló kislány ... A sláger azóta kiment a livatbó! — mert hiszen már rz is »akkoriban« volt —, a kislányból nagylány lett, és a tánclépéseket próbálja most együtt a többiekkel. Tröszt Tibor A kép: emlékek rendszere Józsa János kiállítása a Vaszanj-teremlen Egyéni bemutatkozásra al­kalmas anyagot állított össze Józsa János debreceni fiatal festőművész első kaposvári ki­állítására. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban folytatott ta­nulmányok után 1957-től 1960- ig reklámgrafikusként dolgo­zott. Nemhogy vesztett volna ezzel, hanem nyert. A világ csodálatos színekben áll előtte, ismeri a színek erejét. És még valamit hozott innen: frisses­séget. A zölddel a hatalmas, tiszta levegőjű északi erdőségeket ébreszti a nézőben, a kékkel a tájra olyannyira jellemző vi­zeket, és az áramló pirossal, sárgával felfokozott érzületet kelt. (Finnországi élmény.) Józsa Jánossal ezen a képen keresztül ismerkedik meg elő­ször a néző, mivel-a mű a ki­rakat ablakában áll. S ezután dönt, hogy bemenjen-e a te­rembe. Nos — érdemes. Józsa János képei látványosak is. A festészet »új hulláma«, a szürnaturalizmus is megérin­tette a fiatal debreceni mű­vészt. Az Anyám című képe a bizonyíték erre. Az édesanyát felidéző emlékek között legele­venebb a falon őrzött fénykép. (Az arcmás fényképszerű meg­festésére gondolok.) A szürna­turalizmus elmegy odáig, hogy — például ez esetben — egy darabka naturalitást Is ad. A képkeret is tartozéka lett a műnek. A foltokban fei.akott kék-szürke az arcmás, a régi lámpa, az óra között csak má­sodlagos szerepet kap. Józsa művészetének törvé­nye. megfogalmazva, a kép: emlékek rendszere. Legizgalmasabb művei: Bo­logna, Nessebar, Velence, Finnországi emléfy. Ezeken mu­tathatók ki leginkább törekvé­sei. A felület megmunkálásra váró alaphelyzet. A Nessebar esetében egy szép, lavírozott foltért a farostlemezre vásznat ragasztott, mellé csillámló pa­pírt. A síkból való kilépést sem érzi idegennek a festészet ben. Két alkotására hívnám föl még a látogatók figyelmét: a Két templomra és a Pléhkrisz- tusra. Ezek talán egyben a fes­tő új törekvését is kifejezik. Szfn- és formavilága drámaibb hangyát.«’ű. Józsa kritikusa? kö::ü’ néhányan grafikusi mun­kásságát tartják elsőrendűnek Én művészet*! szerves részénél érzem, egyenértékűnek festő munkásságával. (Talán tradf dója miatt tekintik »fonto­sabbnak«.) Kanos vári kiállítá­sán is ez az egyenrangúság ju­tott kifejezésre. Bemutatja a D ürer-évfordulóra készített, nagyszerű rajzkászségről is valló emléklapot. A Vándorkö­szörűs című rézkarc — ezen túl — a mesterségek iránti tisztelet kifejezője is. A tech­nika több lehetőségével él: Uno-, fametszettel, rézkarccal. Pasztelljei gyors színvázla­tok, útiélmények, melyek ön­magukban is értékesek, de — gondolom — a művésznek for­rásul is szolgálnak egy—egy új olajkép megalkotásához. H órányi Barna K. 1.1 Próba közben. A nyugdíj nem nyugalom A Csendország fiairól A L0LU0Z03Z0BABAN fo­gadott. Az asztalon papírla pok, nyitva felejtett könyvek, egy félbehagyott munka nyo­mai. Első pillanatban úgy éreztem, hogy a szobában a hangulat is »nyugalmazott« már. — A légkör talán, de az em­ber szervezetére, lelkületére nem lehet csak úgy ráparan­csolni. Minden reggel — pedig tudom, hogy nem kell mennem — változatlanul korán fölébre lek. Hiányzik a csengő hang *a. a gyerekek, a sietés, a sür gős tennivalók. önéletrajz: (részletek) »Nép iskolai tanítói oklevelet 1928- ban szereztem jeles ered­ménnyel. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán ösz­töndíjasként tanultam to­vább; a gyógy­pedagógiai ta­nári diplomát ugyancsak je­les eredmény­nyel 1932-ben kaptam meg. 1932. szeptem­ber elsején a siketnémák kaposvári in­tézetébe he­lyeztek. 1956- tól nyugdíjazá­somig, 1970. december 20-ig igazgatója vol­tam az intézet­nek. Négy gyermekem van. Harminc- nyolc és fél éves munkálkodásom alatt hat tankönyvet írtam: egy ké­pes olvasókönyvet, egy olvasó­könyvet, négy számtanköny­vet. Gállos Ilona kartársnőm­mel pedig a kétkötetes Szó és fogalommagyarázat című munkát. Száz különböző szak­cikk megírására nyílt lehető­ségem. Alapító tagja voltam a Pedagógus Szakszervezet Somogy megyei szervezetének, ‘íz évig tagja voltam a Peda­gógus Szakszervezet központi bizottságának, jelenleg a vá­rosi pedagóg'isszakszervezet elnöke vagyok. 1970-ben cím­zetes főiskolai tanárnak ne­veztek ki. Munkámat többször elismerték, kitüntették. Tulaj­donosa vagyok a Szocialista Munkáért Érdeméremnek, az Oktatásügy kiváló dolgozója, valamint a Felszabadulási ju­bileumi emlékérdemérem ■ ki­tüntetésnek. Megkaptam a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés arany fokozaté4. Mindaddig dolgozni szeretnék, amíg ezt érzem, hogy mun­kámnak haszna, értéke van. Duráczky József.« — Küzdelmes, tartalma életút. Ha ön írná ezt a ripor- 4ot, mit emelne ki a negyven év történetéből? — Vágyaimat, amelyek ma­radéktalanul teljesültek és vá­gyaimat, amelyeket még ez­után szeretnék valóra váltani Tudja milyen boldog érzér volt azzal a tudattal elköszön­ni a kis ünn^oséípn. hogy bú­csúzóul kilencmillió forintot még kijártam az intézet fej­lesztésére. Az emberek keveset tudnak a Siketnéma Intézetre1 •'gy a legörömtelibb oercekrő1 is nehéz hitelesen beszámol­nom. A legboldogabb nillana4 volt a siketnéma óvoda meg­nyitása. Harminckettőben egy hat tantermes, fölszereletler* intézetet találtam: hetven nö vendék, hat-hét nevelő, a gyerekek kint laktak a város­ban, szörnyű körülmények kö­zött, koldultak, csavarogtak T.ehet-e leírni az örömet, ami kor meghallgatásra találta’ szavaim, és nagyrészt társadé' mi összefogással három és fé’ millió forintért ötvenkilencben megnyílt Kaposváron az orszáp első siketnéma óvodája. óriási lépés volt. A gyerekeket egész pici koruktól figyelemmel ki sérhetjük. Szakember segítsé­gével kezdik a hangos beszéd elsajátítását. A másik álmon a szakirodalom fejlesztése volt \ legnagyobb munkát a Szó és fogalommagyarázat jelentet­te. Tizenötezer szót dolgoztunk föl Gállos Ilonával. Kétezer konkrét fogalommal magyaré zunk ebben tizenháromezer e! vont fogalmat. A világ min den részében elismeréssel fo iadták munkánkat. — S a jövő vágyai? — A két fő vonal a nyug díjas évek álmaiban is párhu­zamos. Szakmai és szakirodai mi terveim vannak. A Siket néma Intézet ötödik-hatodik osztályában hamarosan spe ciális politechnikai órát veze­tünk be. Itt feltérképezzük a gyerekek érdeklődési körét majd hetedik-nyolcadikban üzemekbe he’vezzük ki őket gyakorlatra, ók a környezett«’ ismerkedhetnek meg, hozzá juv oedig a halló emberek kerül hetnek közelebb. Jelentős lé «és lesz. Az irodalom téré- nagy fába vágtam a fejsz*4 Csendország fiai címmel negy­ven év tapasztalataiból szeret nék olyan könyvet írni, amek közérthető nyelven a siketné mák életét, belső élményvilá­gát, emberi törekvéseit, beil­leszkedési próbálkozásait adja közre. Ezen dolgozom. Má- hobbym nincs is. A hivatáso mon és a családomon kívü’ nemigen jutott egyébre idő. Az hogy gyermekeim révbe jutót 4ok. hozzásegít a további mu- '■«’ködöshöz. A dolgozószobában beszé1 •ettünk. S ez nem volt véle* '«n. EGY ÉLETÜT a munkahely kapujának becsukásával nem fejeződik be. Bán Zsuzsa SOMOGYI NfiPLAP Vasárnap, 1971. február 14. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents