Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
A z aranyeső ága vézna, vékonyka. De a parányi zöld levelek tenyerében ott tfl az új, szép csoda, az aranysárga szirmú virág. Megcsodálom az első téli havat, az első nyári záport, és csodálom az első tavaszköszöntő aranyesőt. Ez itt az asztalon az első, amit az idén láttam. Ez az aranyeső itt és most, mást és többet jelent, mint a szabad ég alatt kuporgó bokortestvérei. Ez az aranyeső kicsit jelkép. A szövetkezet neve Űj Tavasz. Helye Siófok — de a meghívón még így állt: Bala- tonkiliti. Ott voltam a zárszámadáson. Ott láttam az aranyesőt. És most beszélhetnék arról, hogy a múlt évben ez a kis szövetkezetünk — amely oly ritkán hallat magáról —, hány holdon mit és milyen eredARANYESÖ ménnyel termelt. Felidézhetném azokat a vívódásokat, küzdelmeket, amelyek kísérői voltak a tavalyi gazdálkodásnak. (»Az eredményeink igen nehéz körülmények, között születtek, ma mégis úgy állhatok itt, hogy tiszta lelkiismerettel mondhatom: vezetői, dolgozói, gazdái lettünk mindannyian a mi gazdaságunknak« — mondta Dudás Károly elnök.) Beszélhetnék a korszerűsödő állattenyésztésről, a minden évben többet és többet produkáló ágazatról, arról, hogy hízó arháik főként exportra mentek, s hogy a most bevezetett intenzív hízlalási módszer szinte minden várakozást felülmúló eredményt ígér. Sorolhatnék adatokat a több mint tizenkilenc millió forintos tiszta vagyonnal rendelkező szövetkezet gazdálkodásáról, mégis csak annyit említek: a tavalyi jelentős beruházások mellett, s úgy, hogy az egy tagra jutó részesedés 26 ezer 800 forint lett, egymillió 800 ezer forint még a biztonsági alapra is jutott! (»Nem a múlt év eredményei ezek. Ezekben a tényekben sok ember, sok szövetkezeti tag, hosszú éveket jellemző fáradozása összegeződik* — mondta Kovács Imre párttitkár.) Tudom, hogy ezeknek a mutatóknak, tényeknek csaknem mindegyike megérdemelne egy külön kis értékelést. Most mégis azt szeretném elmondani, hogy körülbelül hat éve voltam ugyanennek a szövetkezetnek a zárszámadásán. A részleteket az évek kitörölték Korszerűsítik a hűtőházat A Kaposvári Húskombinát hűtőházát és gépházát felújítják, a villamos csővezetéket kicserélik. A felújított hűtőház áprilisban készül el. Ás első piros könyves ÜÖI BESZÉLTÜK meg Gelencsér Imrével, hogy a portásfülkénél találkozunk. Nem ismerjük egymást, így ez a legegyszerűbb. Neki most jár le a műszakja, s a legalkalmasabb időpont egy kis beszélgetésre. Amikor megkérdezték a Barcsi Járási Pártbizottságon, nem érdekel-e véletlenül, hogy fölvették a pártba az első fiatalt a X. pártkongresszuson elfogadott »korleszállítás« alapján, rögtön ráfeleltem, de még mennyire. Nagyon sok szépet hallottam a húszéves munkásról. Ö szervezte meg az első KISZ-alapszervezetet a szakmunkásképző intézetben, három évig KISZ-csúcstitkár volt. Annyira szerették a társai, hogy ismét megválasztották, amikor egyéves betegségéből felgyógyult. Mosolygós arcú, kék munkaruhás fiatalembert pillantottam meg a kapun belül, amikor gépkocsink a barcsi lakatosüzem elé kanyarodott. Ta- vasziasan sütött a nap, a kölcsönös bemutatkozás után a kocsi hátsó ülésén élveztük a jó időt. Először a szakmája iránt érdeklődtem, mert a nadrágjára csöppent minium alapján festőnek véltem. — Szerkezeti lakatos vagyok. Tavaly szabadultam. — Csak nem a cementsilókat készíti? — Egy részét... a porszűrőket. — Milyen munka? — Leszabjuk, meghajlítjuk a lemezeket, aztán sok lyukat fúrunk meg sokat csavarozunk, mire kész az egyméter átmérőjű, két méter magas szűrő. — Elég nehéz és zajos lehet. Tiltakozik. — Ez nem. Talán a legfinomabb munka. Jó a kollektívánk. ifjúsági brigádban dolgozunk. — Elnyerték már a szocialista címet? — El ám, mégpedig harmadszor. A kék szemű fiú nem hagyta abba a tanulást, hetenként egyszer Nagykanizsára jár, a mezőgazdasági szakközépiskolába. Nagyon jól sikerültek a félévi vizsgái, s akárcsak a szakmunkásképzőben, ott is jó renedű lett. — S ha befejezi? — Szeretnék még továbbtanulni. Az a vágyam, hogy. üzemmérnök lehessek... — S itt maradna az üzemben? — Ha lehetne, igen. Imre minden kérdésre készségesen válaszolt, mégis éreztem, hogy a munkásoknak abból a fajtájából való, aki legszívesebben a munkájával, a tetteivel válaszol. Egyébként mindenki úgy jellemezte, hogy a mozgalom mindig számíthat rá, most is tagja a járási KISZ vb-nek. Kíváncsi voltam rá, melyik ifjúsági emlékét tartja a legszebbnek a tanuló éveiből. — Azt, hogy részt vehettem a harmadik országos diákpar- lamenten. Amikor a tagfölvételére tereltem a szót, nagyon megragadott, amikor kifejtette, hogy egyéni elhatározásból lépett be a pártba, mert kötelességének érezte, eddigi tevékenysége folytatásának. Senkinek sem szólt róla odahaza, amíg a taggyűlés ki nem mondta az igent. így sokkal ünnepélyesebben vihette meg a hírt édesapjának — aki a MÉK- kirendeltség vezetője, s szintén párttag —, édesanyjának meg kőművestanuló öccsének. — S mit szóltak? — Helyesnek tartották a döntést. AZ EGEIK brigádtársa, Füle István párttitkár és Vinc.ze János vezetőségi tag ajánlotta a pártba. Imre nagyon nagy megtiszteltetésnek vette, hogy alkalmasnak tartották. — Elsőnek szorították mega kezemet a taggyűlés után, s megígérték, hogy mindenben támogatnak. A Landler Jenő ifjúsági szocialista brigád naplója minden fontos eseményt megörökít. A piros borítású könyvben ott a bejegyzés, hogy a húszéves szakmunkást — elsőként a brigádból — fölvették a pártba. Lajos Géza az emlékezetemből, de egy megmaradt: amikor a fejlesztésről, a beruházásokról esett szó, nagy vita kerekedett, sokan kardoskodtak amellett,: Minek a beruházás? Tudunk úgy is termelni, és amit megtermelünk, az legyen a miénk, osszuk ki. Lehet, hogy másként hangzottak akkor a szavak, de az értelme ez volt. És most, hat év után, ez a zárszámadás kérdés nélkül adott feleletet arra, hogy a vita eldőlt. Méghozzá úgy, hogy az előremutató gondolatok, elképzelések győztek. Nem látványosan, nem öles léptekkel, szerényen, fokozatosan, szinte hangya- szorgalommal gyarapodtak. Arányosan. A nagy család is, és külön-külön a kis családok is. Az asztalon ott az aranyeső. Télen csupasz kóró, de a természet első, az ember számára nem hallható szavára, aranyvirággal köszönti a tavaszt ... Arra gondoltam ezen a zárszámadáson, van úgy, hogy a jó, a szép, a hasznos nem mutatja magát azonnal a maga valójában. Az aranyeső csak egy-két hónapig csupasz kóró, az élet más területén, a gazdálkodásban gyakran éveknek kell eltelniük, hogy a »virág« kinyíljon, pompázzon. S ezért a virágnyílásért érdemes vitatkozni. Érdemes küzdeni, fáradozni, és ha kell, még lemondani is. Nem én találtam ezt ki. Ez a szövetkezet példázza, bizonyítja. A zárszámadáson olyan szavakat, felszólalásokat jegyeztem, amilyen nem sok van tucatnyi jegyzetfüzetemben. (»Jól zártuk a hetvenes évet. Köszönöm ezt vezetőinknek és minden társamnak! És csak azt kérem, tartsunk még jobban össze, mutassuk meg. még többet is tudunk« — Német József traktoros.) (»A jó eredmény szerintem annak köszönhető, hogy a vezetőség megérteti magát a tagsággal. Ezért csak köszönet. De azt mondom én, emberek, ne üljünk most babérainkon. Hogy jövőre még szebben zárjunk, dolgozzunk még jobban« — ifj. Takács István.) Ezek a szavak — sok hasonlóval együtt — elhangzottak ezen a közgyűlésen. Hozzáfűznivaló nincs! Hiszen minden benne van: a törekvés, helyesebben a többre törekvés, a bizalom, az egyetértés, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés. Ami annyira kell, amire akkora szükség van egy gazdaságban. Az aranyeső az asztalon, itt ás most, mást és többet jelent, mint a szabad ég alatt kuporgó bokortestvérei. Ez az aranyeső, itt az Üj Tavasz szövetkezet zárszámadásán kicsit jelkép ... Vörös Márta MAI KOMMENTÁRUNK Negyven százalék »Miért nem próféták jobban a somogyi kutatók saját hazájukban?« — valahogy így fogalmazódott meg bennem először a kérdés. Olyan mondat, olyan kérdőjel ez, amelyre feleletet kell adni. Még akkor is, ha ehhez nagyon sok összetevőt, nagyon sok tényezőt kell megvizsgálni, elemezni. Nem azért szükséges a felelet, viert a kérdőjel után valaminek illik következni, hanem azért, mert ezekből a válaszokból ki kell alakulnia egy képnek: mit is kell, kellene tenni azért, hogy a somogyi kutatók, a rendkívül értékes, hasznos munkát végző »próféták« az eddiginél még jobban próféták legyenek saját hazájukban. Félreértés ne essék. Nem azért fogtam tollat és kezdtem egy hosszabb ideig tartó vizsgálódást, mintha azt. kellene bírálni, hogy miért tevékenykednek, dolgoznak neves állattenyésztési kutatóink más megyékben — sőt országhatárokon túl is! Nem erről van szó! A kutatási eredmények, a tudomány közkincs, és elveinkkel mesz- szemenően nem egyező, súlyos vétek lenne, ha azt bárki elől elzárnánk, vagy eltitkolnánk. Amiről beszélni kell, az az, hogy ezekkel az értékes eredményekkel miért nem él jobban a közvetlen környezet, s ha van is változás, előrehaladás, miért ilyen lassú az üteme? A címben említett negyven százalék az arányt jelenti. A kutatási szaktanácsadási terület hatvan százaléka Somogy on kívül van. (Egy friss esemény: a felsőfokú technikumban tett látogatásomkor együtt érkeztem a szegedi állami gazdaság vezetőivel, akik kétezer férőhelyes hízo- marhatelepet kívánnak létesíteni a nálunk kidolgozott kötetlen tartású technológia szerint; és hírt hallottam arról is, hogy az eszéki sertés- kombinát 1500 vagon kukoricát tartósított — mintaszerűen — a somogyi kutatók módszere szerint.) Zárójelben említettem ezt a két, számomra friss értesülést, jóllehet nagyon is hozzá tartozik mondandóm egészéhez, a negyven—hatvan százalékos arányhoz. Bár ezúttal részletesen nem kívánok ezzel foglalkozni, de meg kell említeni, hogy a tevékenység két irányú: rész ben kutatási, részben szaktanácsadási. A kettő tulajdonképpen egymásra épül. Azokban az üzemekben, ahol kísérleteket folytatnak, a. tevékenység díjazás nélküli — s ezek a kísérletek mind itt folynak Somogybán (!) — a bevált, kész, kidolgozott módszerek viszont a szaktanács- adáson keresztül, díjazással jutnak tovább más gazdaságokba. Az idén 43 mezőgazdasági üzemmel kötöttek díjazásos szaktanácsadási szerződést. A 43 üzem közül tizenhét a somogyi. E munkák döntő többsége a rét- és legelőgazdálkodással, javítással kapcsolatos, más részük főként a balatonszabadiban kidolgozott, kötetlen tartású t növendék- és hízómarhaistállók létesítésére vonatkozik. Igaz, hogy a korábbihoz viszonyítva az idén bizonyos mértékig nőtt az érdeklődés ez utóbbi, — üzemi és gazdaságossági szempontból egyaránt jelentős — kutatási eredmény iránt, de távolról sem lehetünk elégedettek. Nem beszélve például a szinte forradalmi fejlődést jelentő KA— HYB sertés megyei »terjedési sebességéről«. Zala, Vas, Szolnok és Nógrád megye kivételével már az ország minden részéről jelentkeztek igénnyel: Somogybán viszont összesen 11 üzem foglalkozik tenyésztéssel és végtermék előállításán. Sorolhatnék tovább részadatokat, résztényeket. De úgy vélem, elegendő ennyi mutató a bevezetőben említett kérdés kiegészítéséhez. S ha most mindehhez hozzáteszem a kongresszuson hozott határozatokat, a megye negyedik ötéves tervében szereplő igen jelentős állattenyésztési célkitűzéseket, akkor bízvást úgy mondhatom, nem tartható állapot ez! Nem mehetünk el szemet hunyva olyan ragyogó lehetőségek mellett, amelyeket a tudomány, közelebbről a somogyi kutatók nyújtanak nekünk! A kérdésre válaszolnunk kell! Meg kell leeresnünk az okokat, az összefüggéseket, hogy saját érdekünkben dinamikusabban, gyorsabban terjedjenek megyénkben is a fejlődést szolgáló kutatási eredmények. V. M. így „épül“ az ember Csatos Géza, Születési éve: 1946. Állandó lakása: Nágocs, Rákóczi utca 10. szám. Családi állapota: nős. Csatos Géza személyi igazolványának legfontosabb adatai ezek. S ami ezek mögött van? Amiről nem vallanak a számok, az adatok? Tabtól tizenöt kilométer Nágocs. Csatos Géza reggelenként felszáll az autóbuszra, nyáron pedig motorkerékpárra ül. Üt- ja először általában a tabi Egyetértés Tsz irodájába vezet. Állattenyésztési agrorsó- mus. Ötödik évét tölti a tabi gazdaságban. Amikor elvégezte a Kaposvári Felsőfokú Me•.őgazdasagi Technikumot, ide pályázott. Meggyökerezett az Egyetértésben, azon gondolkodik, egy-két éven belül beköltöznek Tabra. Az elején nem is volt olyan könnyű megtalálni a hangot az íllattenyésztésben dolgozókkal. Idősebb emberek dolgoznak a tsz-ben. Figyeltek minden mondatára, minden cselekedetére. Csatos Géza megállta a próbát. Nem volt könnyű. Tizenkét helyen vannak a termelőszövetkezet állatai. Amikor gyakornokként Tabra került, akkor épült egy új, technológiájában automatizált 108 férőhelyes istálló. A borjúnevelő hatvan helye is akkor népesült be. Van korszerű ser- tésfi áztató és hizlalda is. A többi épület régi, a követelményeknek már kevésbé felel meg. Van egy juhhodály is, kétszáz anyaállattaL Hogyan telik Csatos Gém napja? Az irodai munka sokrétű. Számon tartja a takarmányellátottságot, ilyenkor tél végén jobban kell ügyelni még a vüláról lehulott csomókra is. Intézkednie kell a szállításokról. A takarmányozási napló vezetése is feladata. Mérlegelések, statisztikák, munkaegység-elszámolás — ezek is munkaköréhez tartoznak. Gond mindig van: a keverőüzemekből akadozva érkezik a táp. A múlt hónapról is elmaradt egy vagonnal. Ilyenkor fő a feje, hogy mit etessenek. Az irodai munkánál is fontosabb, hogy személyesen ellenőrizze az istállókat, sertéstelepeket. Azt mondja: a látogatások bármilyen gyakoriak, mégsem elég belőlük sohasem. Eligazítani való bőven akad. Estére kelve, amikor a busz ablakán át hátrafelé látszanak szaladni a fák, a nap eseményeire gondol. Mit kellene holnap, mit lehetne jobban. Ezek a napok különösen nehezek. Az Egyetértés főagronómusa a kórházi ágyat nyomja, így az állattenyésztő nyakába szakadt a tervkészítés munkája is. A növénytermesztés munkalapjai már megvannak, most a beruházási részen dolgozik. Mit fejezett be legelőször — nem is kell faggatnom, tudom: az állattenyésztés idei tervét. A napi munkák végzése, a problémahegyek megoldása közben »épül« az ember. Hazafelé a jól isihert tájon. Kezek az ölben összekulcsolva. Álmosítóan zötyköl az autóbusz. A test fáradt, de a szem frissen csillog. A családra gondol, feleségére, aki az idén végez a Tanárképző Főiskola levelező szakán, fiára, lányára. Aztán a nagyobb családra, amely nevéül egy biztonságot Jadó szói választott: EgyetÄ~tés. Mar várja az időt, amikor a tejház is megépül majd, a karám a tehénistállóhoz. Egy lépés lesz előre. Kicserélik majd a tenyészkoca-állományt is. Még senki sem kérdezte tőle: az állattenyésztés melyik ágazatát szereti jobban. Igaz, csak hosszas unszolásra váltaná meg, hogy a szarvasmarhák épületeibe szívesebben lép be. Az összes tehenet névről, számról ismeri. Ügy mondja: -még azokat is, akik elmentek«. Nem veszi észre, hogy személyként említi az állatokat. A 207-es Borosról és a 133-as Ciliről beszél. Ezeket különleges bánásmód illeti, a legtöbb tejet adják. Leggyakrabban használt szavai: táp, laktin, tejpor, törzslap, karton, gondosság. Két vélemény róla. Az elsőt Kecskés Ferenc állattenyésztési brigádvezető mondja: — »Munkájáért becsülik beosztottai.« A másikat Ajzert Jenő tsz- alnök: »Az állattenyésztés a múlt évi tervét 107 százalékra teljesítette. Ez nem kis mértékben Csatos Gézának köszön’1 '' " . esko László SOMOSÉI NÉPLAP Vasárnap, 1971. február 14.
