Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-10 / 34. szám

Zajcey, a moszkvai divattervező Tanulás — piPűlSlilBIl; Nemrégen végezte el a Moszk­vai Textilipari Főiskolát. Szen­vedélyes és tehetséges divatter­vező. Egy Moszkva környéki ru­hagyárban kezdte munkáját. Modelljei rövid idő alatt nagy sikert arattak. A fiatalok elfo­gadták az új vonalakat, és pil­lanatok alatt szétkapkodtál: ruháit. Amikor meghívták az Országos Divatház munkatár­sául, újabb nagy lehetőségek nyíltak meg előtte. Az Orszá­gos Divatházban születik ugyanis az új szovjet divat, itt dolgozzák ki »stratégiáját« ér taktikáját. Zajcev nevét azonban nem csak a Szovjetunióban, hanem a világ sok országában isme­rik. Kollekciói sok nemzetkö­zi divatbemutatón arattak mél­tán megérdemelt sikert. Aki ismeri ruháit, láthatja, milyen finom tehetséggel te­remti újjá a népviseleti vona­lakat, motívumokat. Elmélyül- ten tanulmányozza a divattör­ténetet, az orosz művészek mú­zeumokban őrzött ruhakölte­ményeit. Szereti a szőrme, a brokát és a bársony kombiná­cióját, a finom aranyhímzése­ket és a nemes csipkét. De nemcsak az orosz művészetet tanulmányozza ilyen szenve­déllyel. Érdekli a japán grafi­ka, a kínai freskó, az egyipto­mi festészet és a perzsa mi- niatúrák. Foglalkoztatja Hol bein csakúgy, mint az ikon o’ vagy a régi templomok építé­szeti kombinációja. Zajcev tudatosan élez és vá­laszt, igen gyakran merész vo­nalakat, bár tudja, hogy ter­vei nemegyszer éles vitákat váltarak ki. — Szeretem az újat — vál­lalva, hogy nem minden ú.' sikerül és arat sikert — mond­ja. A közelmúltban lett az Or szágos Divatház helyettes ve­zetője. Megtisztelő karrier e: egy 32 éves ember számára Napjai végtelenül zsúfoltak KÜRTI aNDRÜS Csókol: t^enale 20. — Megértem, hogy kinevet — pislog a fizikus —, a külső szemlélő, az átutazó valóban sok komikumot láthat mind­ében. Külön-külön sem je- entéktelen dolgok, együtt pe- iig nagyon kellemetlenek. A rörpe javaslatokkal bombázza jéldául a városi tanácsot: tilt­ja meg, hogy az emberek meg- jetegedjenek, szabadságra nenjenek, mert ez nemcsak a ermelésből jelent kiesést, ha- íem bonyolítja az adminisztrá- iót is. Kilátásba helyezte, hogy iá nem történik változás e té­mégis szakított időt egy rö id beszélgetésre. — Melyik modelljét tartjr legsikerültebbnek? — Ilyen nincs — válaszolja nevetve —, mindnek megvan a maga hibája. — ön csak bizonyos nőtí­pusoknak tervez ruhákat? — Nem. De miután minden ,6 sajátos egyéniség, s ezt hangsúlyozni kell, a választás­nál kell az egyénnek legmeg- elelőbb formát kialakítani, leggyőződásem, hogy nincs tsúnya nő — csak lusta —, s nincs olyan ember, akinek a külsejét ne lehetne csinossá ér modernné tenni. — ítélete merész, ám elfo­gadjuk. De mi a véleménye a telt, úgymond kövér nők röl? — Szerintem az is a lusta­sággal függ össze. Diétázni, tornázni, sétálni vagy sportolni kell. Egyébként a teltség is le­het kellemes, ha jól öltöztetett — Hogyan születik egy-egy modell? — Ez elég bonyolult dolog., leer intem a »nagy divat«, •agyis a »divatművészet« bsztrakt, általában a nőnek •zól és minden nőnek külön- külön úgy. hogy mindenki negtalálja benne azt, ami ne­ki illik. Mindenekelőtt igyek- -.zem én is elvonatkoztatni, bsztrahálni. Miután a divat lőre mutat, amikor tervezek, n is új nőtípust képzelek mi- tam elé. Aztán felruházom — lersze képletesen — tulajdon­ságaival, meghatározom jelle­nét, viselkedését, sminkjét és i kiegészítőket. — Hol diktálják ma a di­vatot, Párizsban, Moszkvá­ban, New Yorkban vagy Prá­gában? — Minden országban és kö- :ösen. A divat nemzetközi lett. \z ötletek már úgy összefo- íódtak, hogy nehéz lenne ki- nutatni eredetüket. Párizs ne- :em a divat iskoláját jelenti, ren, nem folyósítja a szabad­ságidőre járó béreket Nem tudja, mi az az egyéni érdeklő­dés, hajlam, hangulat. Melles­leg azt sem, hogy az időjárás milyen szerepet játszik élet­rendünkben. Télen is üzemel­teti a strandot, kiutalja a ka­binosok, úszómesterek fizetését, fagylaltot akar készíttetni a cukrászüzemekben, folyama­tosan küldi a szükséges nyers­anyagokat és így tovább. Olyan egyedi automatáknak tekint bennünket, amelyekről neki kell a legcélszerűbben gondos­kodnia. Külön-külön és együtt­véve. Valamint az Omnisap gyár érdekeiről. A népművelé­si , tanácsnokunkkal a minap közölte, hogy hány »darab« és milyen képesítésű technikust, mérnököt, önálló kutatót és feltalálót igényel az év végére a végzős diákok közül a gyár számára. De hát nem is unta­tom tovább ezekkel a histó­riákkal.. Az egészben az a leg­keservesebb, hogy valószínűleg nagyon gyorsan és minimális munkával kiküszöbölhetnénk mindezt a Törpe prakszisából. Némi átprogramozás, pár ezer Anglia a fiatalos divatot, Prá­ga a prakticizmust, Olaszor­szág az extravaganciát, Ame­rika pedig a sokszor meghök­kentő megoldásokat. — Milyen lesz a közeljövő divat ia? — Napjaink bizonyítják, hogy hoz bizonyos változáso­kat. A 30 éves nők számára például mérsékelten romanti­kus, nőies, úgymond intellek­tuális, de mindenképpen ízlé- ;es. — Mégis mi lesz a legdiva tosabb? — Mint mindig, ami szép. Azt azonban minden nőnek magának kell megáreznie, mi az, amikor a »nagy divatból« az egyéniségének megfelelőt kiválasztja. De nem kell fél­ni a váratlan, új megoldások­tól sem. V. Bullcsova MILYEN »IDILLIKUS« KÉP: havas, hideg tél. Bent a konyhában asztaltársaság: Szomszédok, jó barátok kár­tyáznak, vitáznak, poharaz- nak, és vágni lehet a dohány­füstöt. S a gyerek vagy gyere­kek valamely sarokban, egy kis széken, hiányos világítás mellett, térdükre fektetett könyvvel: »tanulnak!« Milyen is ez a tanulás? Mennyit ér? Képes-e a gyerek ilyen környezetben »befogad­ni« a tananyagot? — és még Torolhatnánk a magától adódó kérdések sokaságát, f Egy helységben a lármázó felnőttekkel — egyhén szólva — nem végezhet teljes értékű munkát a gyerek. Vannak •endkívüliek, akik képesek agy vagy két külső hatástól függetleníteni magukat, s ha nem is tökéletesen, de mégis koncentrálni a leckére. De a zavaró hatások e tömkelegét ők sem tudják »kivédeni«. A furcsaság azonban az, hogy szinte minden esetben van a konyhán kívül még egy vagy több szoba, ahol normá­lis körülményeket lehetne te­remteni a gyermek e fontos munkájához! És ezt rögtön hangsúlyozzuk is még egyszer: a tanulás — munka! Nagyon is kemény munka! Fárasztó szellemi tevékenység, amely összehasonlíthatatlan a ma­nuális munkákkal. Azok vég­zését kevésbé befolyásolja a zaj és egyéb külső hatás. S főként a manuális és mecha­nikus munkát végző emberek, felnőttek többnyire már meg­szokták a zavaró hatásokat. (Az más téma, hogy még a felnőtteket is éri sok olyan külső zavaró tényező, amely kedvezőtlenül befolyásolja tel­jesítményüket.) De maradjunk a kisiskolások munkájánál. Az előzőekből lo­gikusan következik: a tanuló gyerek számára a lehetőségek szerint nyugodt körülménye­ket kell teremteni, hogy tel- ;es energiájával a tananyagra koncentrálhasson. Még attól is tartózkodjunk, hogy kérdések­kel kizökkentsük gondolatme­netéből. Ugyanis ez mindig újrakezdést igényel a gyerek­től, - és ily módon fölöslegesen nagy mennyiségű energiát ve­szít. A SZÜLŐ, aki látja, figye­lemmel kíséri gyermeke »ka­pacitását« és kialakult tanu­lási ritmusát, kövessen el mindent, hogy arra a két vagy három órára, amelyre a gye­reknek szüksége van a tan­anyag megértéséhez és rögzí­téséhez, az optimális nyugal­mat biztosítsa. Naponta hangzanak el a legkülönbözőbb fórumokon megnyilvánulások és történnek intézkedések az úgynevezett hátrányos helyzetű gyerme­kekkel kapcsolatban. De va­jon gondol-e minden szülő ar­ra, hogy ezt a hátrányos hely­zetet sokszor bizony éppen ő teremti, gyakran puszta fi­gyelmetlenségből. Ha a bevezetőül idézett »idilli« kép helyett a gyerme­ket a lehetőségek szerint meg­felelő nyugodt környezetbe helyezzük — legalább is a na­pi tanulás időtartamára —, bizonyosan jóval kevesebb »hátrányos helyzetű«-ről be­szélhetünk majd. V. Gy. OTTHON As arc és as ajkak sminkeléséről A sminkelés alapszabálya, hogy ablaknál vagv erős fény­forrásnál kell végezni, mert csak így festhetjük arcunkat a kívánt természetes árnyalatá­ra. Nappalra természetes, gyengéd, meleg tónusú színe­ket használjunk. Estére erő­sebben is kifesthetjük magun­kat, mert a lámpafény intenzí­vebb színeket követel. Az arc és a nyak alapos tisz­títása után félzsíros vagy ned ­ves krémet kenünk az arcunk­ra és nyakunkra. Megvárjuk, míg az arcbőr teljesen beissza az alapozó krémet Ez mind­össze néhány másodpercig tart. Ezután folyékony pudert ke­nünk egyenletes, vékony ré­tegben az arcunkra. Elekor vé­gezzük a korrekciókat is (arc- pirosítás vagy sötétebb színű púder az áll alá stb.) Ezután következik a puderozás. A pu­dert könnyen, dörzsölés nél­kül tesszünk az arcunkra és a nyakunkra. Ezután kirúzso- zunk. A szemöldök vonalát igen hegyes, barna, szürke vagy fekete (a szemöldök színének megfelelő) ceruzával rajzoljuk ki. A szőrszálakat utánzó ap­ró vonalkákkal hosszabbítjuk a szemöldök ívét. Ezután következik a szem- festés. A sminkelés semmi esetre sem lehet ártalmas, ha elő­zőleg előkészítettük a bőrt azaz alapozó krémet kentünk rá, s ha rendszeresen, min­den este megtisztítjuk tőle. Annak idején, amikor a pú­dert még rizsporból készítet­ték, a rizsszemcsék megda­gadtak a pórusokban s eltö­mítették őket. Manapság kon­denzált keményítőből készül a púder, s ha alapozó krémre visszük rá, nem zárhatják el a pórusokat. A púderpamacsot tartsuk mindig tisztán. Leghigiéniku- sabb minden alkalommal tisz­ta vattát venni. A púderozást az áll alól kezdjük, majd fel­felé egyenletesen haladunk. A púder színe szabály szerint mindig egy árnyalattal világo­sabb az arc színénél. A szemek alatti részt nem szabad bepú­derozni, mert a púder könyör­telenül megmutatja a szem alatti apró ráncokat Külön­ben fiatalosan hat, ha a szem alja egy kissé fénylik. Ha az egész arcot bepúderoztuk, tisz­ta vattával csapjuk le a fölös­leges mennyiséget, majd vízbe mártott, jól kicsavart vatta­csomóval enyhén paskoljuki meg a kikészített arcot. Az ajakrúzs mindig legyen zsíros és lehetőleg egy tónusú a körömlakkal. Az ajkakat nedves krémmel kell bevonni. Ha korrigálni kívánjuk a száj vonalát, akkor be kell púde- rozni, hogy ne látszon az ajak természetes vonala, s ezután megrajzolhatjuk a kívánt vo­nalat. Ha kirúzsoztuk, papír­zsebkendővel föl kell itatni a fölösleges mennyiséget. A gyöngyház árnyalatú rúzsokat nem szabad felitatni, mert el­vesztik fényüket. A szülőknek is kell a szórakozás Szeretetre, megértésre, türe­lemre, következetességre, ha­tározottságra, védelemre, bará­ti megértésre, kalóriára, vita­minra stb. van szüksége a gye­reknek a testi-lelki fejlődés­hez. A fentiek egy gyermekgon­dozásról szóló könyvben ol­vashatók. Kinek a kötelessége mindezt megadni a gyereknek? Természetesen a szülőé. Sze­gény szülők! Ha csak elolvas­sák, mi mindennek kell elege1 tenniük, már abba is kimerül­nek. algoritmikus gátló áramkör beépítése, folyamatos ellenőr­zés ... — És miért nem teszik? Ki akadályozza meg önöket eb­ben? — Maga a Törpe. Tökéletes­nek tartja magát, így, ahogyan van. Ez is emberi vonás. An­nak a különálló laboratóriumi épületnek ajtói, ablakai, mely­ben a Törpe áll, speciális zá­rakkal vannak ellátva. Csak Orsted professzor ismerte a számkombinációt, amellyel nyithatók. Hirtelen halt meg, s nem közölhette velünk. A Törpe maga kinyithatja az aj­tókat. Ha akarja. De nem akarja. Világosan megmondta, hogy ő rajta már szükségtelen mindenfajta szerelés, javítás, ő elérte a fejlődés tetőpontját. Mit tehetünk? Elhallgat, s nyomkodni kezdi a pisze orrát. Ügy látom, a fülhuzigálás nála a gondolkodás velejárója, az orrnyomkodás a tanácsta­lanságé. — Azt meg sem kérdezem — mondom, amikor már kezd kínossá válni a csend —, hogy miért kezelik bizalmasan ezt az ügyet. Értem már, hogy a taxisnál, aki tegnap éjjel be­hozott, miért faggatóztam hiá­ba. Az Omnisap gyár termé­keinek kelendőségétől függ itt mindenkinek az egzisztenciája, s ha elterjedne ennek a fiaskó­nak a híre, megsüthetnék a világpiacon az automatáikat. Nyilvánvaló az is, hogy miért nem hatolnak be erőszakkal a Törpe rezidenciájába és végzik el azt a bizonyos átprogramo­zást. Nyilván az a veszély fe­nyeget, hogy ebben az esetben a Törpe azonnal leállítja a ki- baut-rendszer egész működé­sét, megáll az élet a gyárban, a városban. — Igen — bólint Rena —■, sőt még azt is megteheti, hogy megváltoztatja a különböző rangú beosztott automaták programját, letörli a memória egységekben tárolt tudomá­nyos, műszaki, gazdasági és egyéb adatokat, összekuszálja az egész bonyolult rendszert. Bizony a gyereknevelés nem­csak öröm, hanem munka is. -ok szülőnek minden szabad idejét lefoglalja a gyerekével való törődés. Pedig hát a szü­lők is emberek, nekik is szük­ségük van pihenésre, szórako­zásra. Méltányos tehát arról is írni, mennyi nehézséggel kell megküzdeniük nemcsak otthon, hanem a családon kívül is, hogy mennyi segítséget kap­hatnának gyermekeiktől, ha azok több belátással viseltet­nének irántuk. Vannak túl lelkiismeretes szülők, akik úgy érzik, köteles- ségük lemondani szabadságuk­éról, minden korábbi örömről. Másodpercek alatt semmivé te-1 Ha aztán néha lopva egy-egy heti két évtizedes keményt órát szakítanak maguknak, úgy munka csaknem valamennyi!! érzik, hogy bűnt követtek el, eredményét. Orsted apó kien-Jezért,nen\is tudJák élvezni a gedte a csodatevő szellemet aiszora ozas ‘ palackból, és elvitte szegényt a<> A túlz0« önfeláldozás azon- , . ,, ,, ibsm nem tesz jót sem a szulo­szivroham, mielőtt elarulhattaf , . .. * . inéit, sem a gyermeknek. A szu­volna nekünk a varázsigfáradtak, idegesek lesznek, amelyre a szellem szót fogad. J elfogja őket a csüggedás. Lá- Beszívja az alsó ajkát, ésjzadoznak a rabságuk ellen, rám mosolyog. ií melyet maguk kényszerítattek i önmagukra. Szinte már a gyár- De te majd megtalálod a,>mekie is neheztelnek, pedir* varázsigét, ugye? (i nem az kívánta tőlük a túlzott — Én? ,| odaadást. Nem felel, de szemében hit,f A gyermek és a szülő viszo- remény és szeretet van. \ nyát ilyen esetben az is ront­Kétségbeesve fordulok Hans felé. ja, hogy a szülők viszonzásul később túl sokat várnak el ._ , ,, .. gyermekeiktől. Nem helyes te­Tanár ur remélem ta £át a szül61c túIzott odaadása. nem gondolja, hogy én, aki azt? ^ szülő akkor is megadhat sem értem, hogyan működhet^ mindent gyermekének, amire kánikulában egy hűtőszekrény, J szüksége van, ha maga nem hogy én segíthetnék ennek aj mond le minden örömről, szó­problémának a megoldásában? rakozásról. Sőt, feltétlenül fon- Hisz ez a tudomány és a tech-$^os> hogy a szülők szórakozra­nika legmagasabb régióiba J na,k'társas;lfa Ez tartozik! ?mindig uditoleg, frissitőleg hat (Folytatjuk.) t rájuk és újabb erőt ad a gyer- 5 mekneveléshez. 1 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1911. február 10.

Next

/
Thumbnails
Contents